HATÁRTALAN HIT

Alapige: Mk 9,14-29

"Amikor a tanítványok közelébe értek, nagy sokaságot láttak körülöttük, írástudókat is, akik vitatkoztak velük. Amint meglátták Jézust, az egész sokaság nyomban megdöbbent, és eléje futva köszöntötte őt. Ő pedig megkérdezte tőlük: "Miről vitatkoztok velük?" A sokaságból így felelt neki valaki: "Mester, elhoztam hozzád a fiamat, akiben néma lélek van; és amikor ez megragadja, úgy leteperi őt, hogy tajtékzik, fogát csikorgatja és megmerevedik. Szóltam tanítványaidnak, hogy űzzék ki, de nem tudták." Jézus így válaszolt nekik: "Ó, hitetlen nemzedék, meddig leszek még veletek? Meddig szenvedlek még titeket? Hozzátok őt elém!" Odavitték hozzá, és amikor meglátta őt a lélek, azonnal megrázta a fiút, úgyhogy az a földre esve fetrengett és tajtékzott. Jézus megkérdezte a fiú apjától: "Mennyi ideje, hogy ő így van?" Mire ő ezt válaszolta: "Gyermekkora óta. Sokszor vetette tűzbe is, meg vízbe is, hogy elpusztítsa, de ha valamit lehet tenned, szánj meg minket, és segíts rajtunk!" Jézus ezt mondta neki: "Ha lehet valamit tennem? ? Minden lehetséges annak, aki hisz." Erre azonnal felkiáltott a gyermek apja, és így szólt: "Hiszek, segíts a hitetlenségemen!" Amikor meglátta Jézus, hogy összefut a sokaság, ráparancsolt a tisztátalan lélekre ezt mondva neki: "Te néma és süket lélek, megparancsolom neked: menj ki belőle, és ne menj bele többé!" Erre az felkiáltott, erősen megrázta őt, és kiment belőle. A gyermek olyan lett, mint a halott, úgyhogy sokan azt mondták: vége van. Jézus azonban kezét megragadva magához térítette, és az felkelt. Amikor azután Jézus bement egy házba, tanítványai megkérdezték tőle maguk között: "Mi miért nem tudtuk kiűzni?" Ő pedig ezt mondta nekik: "Ez a fajta semmivel sem űzhető ki, csak imádsággal."

Imádkozzunk!

Köszönjük, Urunk, hogy közös kérésünk lehet az, hogy ami most a szívünkben van, amit eléd hozunk, a kérdéseinket, az értetlenkedésünket, a lázadásunkat, a miérteket, vagy éppen az örömöt. Köszönjük, hogy megoszthatjuk veled, és te válaszolsz a kérdéseinkre. Megvigasztalod a mi szívünket, megvidámítasz bennünket, és osztozol a mi örömünkben is.

Áldunk azért Urunk, hogy a te beszéded soha nem tér vissza üresen. Olyan sokszor átélhettük már azt a csodát, hogy úgy jöttünk ide, hogy valójában vártunk is meg nem is üzenetet, és te mégis tudtad, hogy mire várunk, és arra válaszoltál. Cselekedj velünk ma este is ilyen csodát, kérünk. Miközben csendesen szól az evangélium, a jó hír, aközben te megszólítasz bennünket is. Megvidámítasz, fölemeled a tekintetünket. Újra erőt adsz nekünk.

Köszönjük, Urunk, hogy a te szereteted el nem múló szeretet. Mély, igaz és örökkévaló. Áldunk, Urunk, kereszthalálodért, hogy megváltottál minket. És köszönjük, hogy eltörölted a mi álnokságainkat, és ma sem a mi bűneink és vétkeink szerint bántál velünk.

Tisztítsd meg, kérünk, a te szavad által a mi gondolkodásunkat, indulatainkat, szívünket, cselekedeteinket és szavainkat is.

Ámen.

Igehirdetés

Ma szinte naponta halljuk azt a szót, hogy válság. Mondják ezt az ipari termelésre, a közlekedésre, a banki szektorra, az egészségügyre, az autógyártásra, de mondják a házasságokra meg a házasságra úgy egészében, a pedagógiára meg az iskolákra is, a közlekedési vállalatra meg a vállalatokra, sőt egyes országok nemzetgazdaságára is. Mindez igaz. Sőt néha még azt is hallhatjuk, sőt egyre gyakrabban, hogy a keresztyénség is válságban van. Nos ez az, ami nem igaz. A keresztyének kerülhetnek válságba, de a keresztyénség és a mindenható Isten sosem. A keresztyénség soha nem kerül válságba, legfeljebb az egyházak, egyes gyülekezetek vagy hívő keresztyének. Ez előfordulhat. De például Jézus sosem kerül válságba. Olyan nem fordulhat elő, hogy a mindenható Isten válságba kerül s meghasonlásba önmagával. Ezért valakin, aki hozzá fordul, nem tud segíteni. Az ember, a szervezet, mint egyház igen, de Isten, Jézus Krisztus sohasem. Viszont, aki Isten nélkül rendezkedik be, annak az egész élete vagy élete egyes területe vagy területei előbb-utóbb egészen bizonyosan válságba kerülnek, vagy válságba kerül.

Ami megdöbbentő és elszomorító egy kicsit, az az, hogy ebből a részből az derül ki, hogy Jézus tanítványai is egy bizonyos helyzetben teljesen tehetetlenek voltak. Hitük gyengesége és álhatatlansága miatt.

Egy apa Jézushoz megy, odaviszi, viteti az ő beteg ? ma így mondjuk: epilepsziás ? fiát, leginkább ezt mondják erre, amit itt leír a Szentírás, hogy ez lehetett, de nem találja ott Jézust, aki éppen a hegyen van, a megdicsőülés hegyén Péterrel, Jánossal és Jakabbal. Csak a többi tanítvány van lent a hegy alatt. Odaviszi a fiát, hogy gyógyítsák meg. Kicsiny kora óta voltak rajta ezek a rohamok. Sokfelé, sokaknál járt. Senki nem tudott segíteni rajta, csakúgy, mint a vérfolyásos asszonyon. Sok embertől várt segítséget. Minden pénzét az orvosokra költötte, s mégis maradt minden a régiben. Kuruzslók és varázslók vehették körül ezt a családot. Szinte minden pénzüket elszedték már. A gyermek pedig maradt abban az állapotban, amelyben volt. Aztán lassan felnőtt. Életüket szigorúan ahhoz kellett szabni, hogy mikor jön egy roham, és mikor nincs roham. Akinek értelmi sérült vagy testi sérült gyermeke van, vagy valakit lát a környezetében, az pontosan így kell hogy éljen. Mindig minden attól függ, hogy éppen a gyerekkel vagy a gyerekekkel mi van, és ahhoz kell szabni mindent. Így jobban megérthetjük ennek az apának a kétségbeesését, hogy itt van az utolsó lehetőség, Jézus, Őt nem találja. A tanítványoknak szól, és hát kiderül, hogy ők is tehetetlenek. És elkeseríti, elszomorítja, feladta a reményt is, hogy valaha gyógyulás állhat be a fia állapotában.

Látják a csődöt, hogy a tanítványok sem tudnak segíteni. Ott állnak körülöttük a farizeusok és az írástudók. Kárörvendve néznek össze, hogy igen, hát ez a híres rabbi meg az Ő tanítványai ugyanúgy kudarcot vallanak. Nem ér semmit sem az ő tudásuk. Nincs hatalmukban gyógyítani, és talán a tanítványok is elkeseredtek ezen, hogy máskor hogyhogy ment. Kiküldte őket Jézus kettesével, s úgy jönnek vissza: Uram, még a démonok is engedelmeskedtek nekünk, s láttuk a Sátánt, mint egy villámlást lehullani az égből. Most itt van egy beteg fiú, akit roham gyötör, s nem tudnak rajta segíteni. Akkor áldás volt a szolgálatukon, most miért nincs? Akkor visszatérhettek örömmel, látták az Isten dicsőségét, most egy ugyanolyan helyzetben vannak, ugyan Jézus nincs ott, de ott sem volt ott, amikor korábban működött a dolog, amikor ott volt az erő és a hatalom, és csoda történt a kezük áldása, a szavuk áldása nyomán, és most pedig tehetetlenek, nincs erő, s nincs az a hatalom, amely által még a tisztátalan lelkek is engedelmeskedtek nekik.

Összenéznek az írástudók és a farizeusok: hát igen. Ennyit ért a názáreti rabbi, a messiásjelölt hatalma, csodatévő ereje. Kudarc és csőd, s talán még azt is mondhatták ? nincs ez ideírva ?, de logikusan következhet ebből, Ő sem más, mint a korábbi messiásjelöltek. Lám, lám neki sem megy minden. A tanítványoknak sem sikerül az, aminek mennie kellett volna. Jézus sem más, mint egy közönséges ember. Sok mindent mondtak róla. Igen, tudott csodákat tenni, de neki sem sikerül, meg az övéinek sem sikerül mindig.

Bizonyos értelemben, ebben az egész jelenetben egy kicsit magunkra kell hogy ismerjünk. Jézus keserűen kifakad, mikor az apa elmondja a tanítványok kudarcát. Azt mondja: hitetlen nemzetség, meddig kell még elszenvednem titeket. Valójában Jézus egész élete szenvedés volt. Otthagyta a mennyei dicsőséget, magára vette szennyes ruhánkat, magára vette a kereszten minden bűnünket. Szenvedett itt a tanítványok hitetlensége, csődje miatt. Aztán elhagyta ezt a földi világot, és visszament az Atyához.

Ha tanítványok ilyen rettenetes kudarcot vallottak, akkor mi mit mondjunk, akik már Krisztus után élünk, akiknek a kezünkben van az evangélium, az írott ige, akik tudjuk, és sokan hisszük is, hogy Jézus volt a Messiás, hogy Ő valóban meghalt minden bűnünkért. Eleget tett tökéletesen Isten szeretettörvényének, elvégezte a megváltást. Krisztus után élünk. A kereszthalál után eltemették, és dicsőségesen feltámadott, ma is közbenjár az övéiért. S ha ők olyan kudarcot vallottak, akkor mi is? És sokszor azt látjuk, hogy mi is.

Bizony sokszor kellene a szavunkkal gyógyítani Isten igéjével, és valahogy mégsem úgy mennek a dolgok, ahogy annak mennie kellene.

Isten kitöltötte az Ő Szentlelkét, adja az Ő erejét a Lélek által, s bizony mi magunk is ezzel találkozunk időnként: kellene sikerülni a dolgoknak, és mégsem sikerülnek.

Eljutott oda a világ ? sokszor pont emiatt ?, hogy jobban reménykednek a hinduizmusban, a jógában, a médiumokban, mint abban, hogy Jézus követői vagy a keresztyén egyház bármit is tudna segíteni ezen a csődbe került világon. Sokszor ezt ki is mondják. A keresztyének és a keresztyénség ugyanolyan tehetetlenek, mint egyébként a világ, az Isten nélkül élők.

Milyen keserves lehetett ennek az apának? Odamegy, odaviszi a beteg gyermekét, s mi történik? Ima helyett vita. Imádság helyett, gyógyulás helyett a kedves tanítványok, a farizeusok és az írástudók teológiai kérdést csinálnak abból, hogy ez a gyermek miért nem gyógyul meg. Mi lehet a csőd, a kudarc oka? Abszolút szeretetlenség. Nem tudnak segíteni, s ott vitatkoznak, mint mi. Néha megtörténik ez bizonyos helyeken, hogy a beteg füle hallatára vitatkoznak.

Egyik idősek otthonában mondta el a múlt héten valaki, hogy neki is azt mondták egy helyen, hogy két hete van hátra. S mivel olyan lelki és fizikai állapotban volt, hogy nem jutott információhoz, rettegett heteken át, hogy mikor telik le a két hét. Aztán végül megkérdezhetett valakit: most mondd, hol tartunk? Milyen nap van? Kiderült, hogy már régen eltelt több mint egy hónap. Hát akkor tévedtek? Tévedtek. És ő túlélte azt, amit mondtak neki, és ma is él, pedig ez már jó pár évvel ez előtt volt. Rettenetes helyzetek alakulhatnak ki félelem és rettegés miatt.

Mi lehet a baj? Teológiai szempontból folyik a vita. Mi miatt van a tehetetlenség és a csőd? Mintha ez lenne a legfontosabb probléma. Sokszor ezért jutottak el oda az emberek, hogy nem várnak már semmit sem a keresztyénektől, sem a keresztyén egyházaktól. Az egész egyházat halottnak tartják. De jó, hogy nem így van, mert aki az egyházat teremtette, aki a tanítványait elhívta, az még nem mondott le az egyházról minden bűne, mulasztása és szörnyű állapota ellenére sem. Ezért nem tudták sosem a keresztyénséget kiirtani, pedig törekedtek rá, és törekszenek rá ma is. Mert az, aki adta, aki teremtette, aki megalkotta Krisztus-testét ezen a földön, az ma is szereti az Ő nyomorult egyházát, az Ő nyomorult és töredékes hitű hívőit, az Ő gyermekeit. Ezért nincsen még végünk, s ezért ülünk még mi is itt. Az egyház Ura fönntartja a keresztyénséget, mert ez az Ő akarata.

Mindazt, amiről Jézus beszél: igazság, békesség, egyenlőség, személyválogatás nélküli elfogadó szeretet ? kell a világnak, de keresztyénség nélkül akarják megvalósítani. Keresztyénség nélkül a békességet, a gazdagságot.

Sokszor tényleg ezt látjuk, hogy nincsen gyógyulás. Sem egyéni, sem társadalmi szinten, vagy ha valaki egy szektában bizonyos gyógyuláson átesik, abban sem sok köszönet van.

Sötét és döbbenetes bűnöket képesek a keresztyének is elkövetni. Egyre másra válnak el hívő keresztyének is. Hagyja ott a férfi vagy a nő a családját, s megy el valaki mással. S erre nincsen mentség, még magyarázat sincs. Szégyent hozunk sokszor mi magunk is Isten nevére. Hívők kerülnek saját bűnük, mulasztásuk, tehetetlenségük miatt rettenetes helyzetbe, vagy mások bűne és mulasztása miatt. S a világ ezt látja, s azonnal levonja a következtetést, hogy ilyenek a hívők.

Nem régen valaki mondta, hogy ezt és ezt tapasztalta, mert ilyenek a hívők. Megkérdeztem, hogy mi a foglalkozása. Mondta, hogy vízvezeték-szerelő. S mondom: minden vízvezeték-szerelő olyan, amilyennek maga tartja a hívőket? Hát nem, ő sem olyan. Mondom: hát sok hívő nem olyan. Azért, mert egyben csalódott, az nem azt jelenti, hogy mindegyik olyan. Bizony jobb lenne azért, és jó lenne, ha sokkal több hiteles keresztyén lenne ebben a világban.

Jézusban tehát soha nem csalódunk, mindenki másban igen. Ezért történhetett meg, mivel Jézusban sosem csalódhatunk, hogy Jézus lejön a hegyről, a megdicsőülés hegyéről Péterrel, Jánossal és Jakabbal, ahol imádkoztak, s egyetlen szavával egészséget teremt ennek a beteg fiúnak az életében a betegség helyett. Egyetlen szavával. Menj ki belőle, és a néma lélek kiment belőle.

Mert Jézus szava, igéje ma is teremt. Meggyógyít sérült lelkeket, sérült életeket. Sokszor látom. Tönkrement házasságokat megépít, újra egybekelnek. Nem egyszer újra összeházasodnak Isten színe előtt a válás után. Jó pár ifjú és kevésbé ifjú férfi és nő állt itt. Újra szövetséget kötöttek most már hitben, Krisztus előtt vagy a hitükben megerősödve, bocsánatot kérve Istentől, egymástól. Mi ez, ha nem csoda? Újra életet lehelt Isten az Ő szava által egy halott életbe, s halott házasságba.

Azt olvastuk itt, hogy a fiú megrázkódott, s olyan lett, mint egy halott. Ez sokszor így van. Kéri valaki Isten segítségét, s látszólag minden rosszabbra fordul.

Nem régen mondta el valaki, mióta imádkozik a gyerekeiért, egyre mélyebbre süllyednek. De mondhatjuk nyugodtan ezt, hogy majdnem törvényszerű. Mert elkezdte bennük Isten a jó munkát. S eljutnak addig, amíg kénytelenek már az Istenhez fordulni, mert rájönnek, hogy nincs máshol segítség. Sokszor így van ez, ha nem is mindig.

Kérik Jézus segítségét. Jézus segít, a fiú megrázkódik. Olyan lett, mint egy halott. Közbelép Jézus, s látszólag az egész helyzet még reménytelenebbé válik.

Lázár testvérei hívják, amikor Lázár súlyos beteg, már haldoklik. S Jézus nem jön. Aztán negyednap után, mikor már a sírban van Lázár holtteste, és már szaga van ? ezt írja a Biblia ?, akkor megjön Jézus. S azt mondják neki: most jössz, hát most már minek? Ha itt lettél volna, nem halt volna meg. Most jössz, amikor sírba tettük, s azt mondod, hogy vegyük el a követ, s meglátjuk Isten dicsőségét?

Nem kell megijednünk akkor, ha könyörgünk, és a könyörgésünk nyomán látszólag minden összekuszálódik. Nem úgy mennek a dolgok azonnal, ahogy azt mi várnánk. Sírás és zokogás közepette nem tér meg az, akiért mi olyan régóta könyörgünk, hanem látszólag erkölcsileg, anyagilag vagy bármiben mégis lejjebb csúszik. Mintha meghalna. Olyan lett ez a fiú, mint egy halott.

Talán a farizeusok megint összenéztek: hát igen. Jó kis segítség, nem? Kár volt kérni. Eddig legalább élt, ha rohamai is voltak. Most Jézus szól, és erre meghal. Olyan lett, mint egy halott.

Igen, de az új életet mindig a halál előzi meg. Ha valaki új életre támad, annak a régi életére nézve meg kell halnia, mert ez az Isten csodájának a menete. Elhal a régi, és az Isten ad egy újat a helyébe. Mindenestől fogva újat teremt a halott dolgok helyére. Megrázkódik, és olyan lett, mint egy halott. De Jézus közbelépése mindig a csoda előszobája. Ő már elkezdett cselekedni. Csak a halált látták, vagy a halálszerű állapotot, s azt hitték, hogy vége van. Ki is mondják. Azt hitték, hogy vége van. Jó kis segítség. Vége lett a fiú életének. De a csoda előszobája mindig ilyen. Amikor elkezd cselekedni Jézus, akkor mindig ez történik. Látszólag leül minden. Soha nem késik el azonban. Lázárnál sem késett el.

Itt derül ki, hogy Ő valóban Isten volt, az Isten Fia. Nem késett el ott sem. Eltemették, már oszlásnak indult, rajta a pólyák, mint egy múmián. A szeretet semmire való jelei. Nem ment vele semmire Lázár. Sajnos, hogy bepólyálták meg megszórták illatos fűszerrel a holttestét. Csak akadály volt, amikor kijött a sírból. Jézus szól, s a halál helyén élet támad.

Bármi történik is ? azért mondom ?, soha nem kell megijedni. Minden azért történik, hogy Isten nevére dicsőség térjen. Olyan sokszor átéltem ezt a szolgálat során, hogy tényleg úgy tűnt, hogy minden összeomlott annak az embernek az életében. S mégis megvoltak a jelei az új életnek. Aztán elpusztult ugyan minden, eltörölt mindent az Isten, de egészen új alapokra építette föl az életét.

Lehetett tehát találgatni és vitatkozni, hogy mi történik, meg hogyan űzte ki Jézus a néma lelket, meg hogy ment ki belőle a betegség. Ki kell mondani világosan és egyértelműen, nem tudjuk. Nem tudjuk. Nem enged belelátni ebbe Isten. Kész. Szólt az Isten, és az Ő szava teremtő erő. Beleteremtette ennek a fiúnak az életébe, testébe, lelkébe, a halál helyébe, a betegség helyébe az életet. Kész. Mert az Istennek van erre hatalma. Neki ez olyan egyszerű, mint ahogy mi megfogunk egy énekeskönyvet és letesszük. Nehezünkre esik? Néha, ha betegek az izületek, talán egy poharat is nehezen fogunk meg, de normál, egészséges állapotban, teljesítőképességünk birtokában azért ez nem nagy probléma. Nem? Arrébb tenni egy énekeskönyvet. Szól az Isten, s amit kimond, az megtörténik. Ugyanígy történt a teremtés hajnalán is. Kimondta az Isten, hogy legyen világosság, és lett világosság.

Itt is emberfeletti, természetfeletti, minden ésszerűséget túlhaladó csodát tett Isten. Ennyi. Annyi történt, hogy az isteni erő beáradt Jézus által ebbe a világba. Ma is így történik egyébként az imádság hatásaként, eredményeként. Bejött a világba, legyőzte a betegséget, a démonokat, a félelmet, s legyőzte a halált is. Elsősorban Jézus mutatta meg a saját életében, első zsengeként. Meghalt, eltemették, föltámad. S azt mondja, hogy tiveletek is ugyanez fog történni. Egyszer majd meghaltok. Egy ideig az alvás állapota, aztán föltámadtok, amikor újra eljövök ítélni élőket és holtakat. Higgyétek el, hogy nekem az olyan egyszerű. Erőmnél, hatalmamnál, Isten-létemnél fogva meg fogom tudni tenni. Vagyis van erősebb, mint a félelem. Van erősebb, mint a téboly. Van erősebb, mint a betegség. S van erősebb, mint a halál. Ezt mutatta meg itt Jézus a tanítványok tehetetlensége ellenére. A farizeusok gúnyos mosolyára meg megjegyzéseikre pont ezt mutatta meg Jézus. A hitetlenkedő, összetört szívű apának is, aki pontos fordításban itt ezt mondja: légy segítségül az én kételkedésemben. Ez a pontos fordítás. Nem volt ő hitetlen, csak kételkedett abban, hogy Jézus tud segíteni. A csoda mindig túlmutat önmagán, amit Isten cselekszik, és mindig Istenre, mindig Jézusra mutatott és mutat. Mert az Ő születése csodálatos volt, élete csodálatos volt. Minden indulata, szeretete csodálatos indulat és csodálatos szeretet volt. És ma is így van ez, nincs másképpen.

Arra a Jézusra mutat minden csoda, aki megszületett, meghalt, föltámadott, fölment a mennybe, s most is könyörög értünk. De ez a fajta hit hiányzott ott, akkor a tanítványokból. Ők ezért voltak hitetlenek. Sokkal hitetlenebbek voltak, mint ez a kétségbeesett édesapa. Ő csak kételkedett. Pont ezt kérdezi ? ez a szó szerepel itt ?, de hogy fogod ezt megtenni? Hát látod most is milyen állapotban van, hogy került ide eléd? Légy segítségül az én hitetlenségemben.

És azt azért tudnunk kell, hogy Isten csodái sosem önjáró módon mennek végbe. Azért, mert valaki hívő, nem tud csodákat tenni. Ezek nem önműködően mennek. Hívő vagyok, csodát teszek. Ez nem így működik. A csodának mindig megvan az Istentől rendelt ideje, módja, minősége, tartama, hogy mikor megy az végbe. Nem csak úgy általában, mint ahogy nem gyárthatunk hívő embereket, akármennyit könyörgünk is emberekért. De azt mondja ott a kétségbeesett apának, és mondja nekünk is ma este Isten igéje: minden lehetséges annak, aki hisz. S pont ettől ijedt meg az édesapa. Jaj nekem. Hát, ha azon múlik a gyermekem gyógyulása, hogy én hogyan hiszek, akkor soha nem fog meggyógyulni, mert én csak kételkedni tudok. Egyszerűen nem tudom elhinni, hogy ez a gyerek meg fog gyógyulni ebből a betegségből. Ha a hitének mélységén, intenzitásán és minőségén múlik gyermeke gyógyulása, akkor vége mindennek, akkor semmi nem fog történni. Akkor én föladom. Ez van abban, amit itt az édesapa mondott. Ezért kiált Jézushoz: segíts az én kételkedésemen.

Egy valamiben azonban bizonyosak lehetünk. Ha kételkedve, vagy akár hitetlenül is, de Istenhez kiáltunk, neki mondjuk el a baj lényegét: Uram, segíts hitetlenségemen, kételkedésemen vagy azon és azon az emberen, könyörülj meg rajtunk, mert egyébként csődbe jutunk így úgy amúgy, saját bűnünk, mások mulasztása miatt, légy segítségül. Erre azt mondja Jézus, azt mondja az ige: minden lehetséges annak, aki hisz.

Akkor minden betegnek meg lehet és meg kell gyógyulnia, ha hívő keresztyénné lesz? Akkor ez olyan egyszerű. Nem? Hívővé leszek, meggyógyulok. Egyik következik a másikból. Nem így van, mert a betegség nem annak a következménye, hogy valaki nem hisz, vagy nem jól hisz, vagy nem eléggé hisz. A betegséggel is lehet célja a mindenható Istennek. Mert nem az Istenbe vetett hit gyógyít, hanem az Isten gyógyít, ha akar. Nem a hitünk által gyógyulunk meg. Ez a történet olyan világosan mutatja ezt. Hiszen, ha a hitén múlt volna, a gyermeke azonnal meggyógyult volna. Nem. Jézuson múlt. Ha Jézus cselekedni akar, mert ott akart, akkor ez a gyermek meggyógyul, és meg is gyógyult. Ha Jézus gyógyítani akar bármelyikünket, vagy a mi szolgálatunk, munkánk által gyógyítani akar, akkor az, akin segíteni akarunk, annak fogunk tudni Isten segítségével segíteni.

Mindig tud gyógyítani az Isten, de újra mondom, egy-egy betegséggel is lehet célja egy ember életében neki. Nem lehet sem tőle, sem magunktól semmiféle csodatévő időt kierőszakolni. Akkor történik lelki vagy testi gyógyulás, ha ez az Isten jó, kedves és tökéletes akarata. De mindig történik csoda egy ember életében, amikor ennek az Istentől rendelt ideje eljön. Ezért nem számított Jézusnak az, hogy most Lázár ott fekszik a betegágyon haldokolva vagy már kivitték a temetőbe. Sőt már oszlásnak indult. Ugye jobban értjük, hogy többet akart adni Mártának és Máriának Jézus. Ezért hagyta meghalni Lázárt. Nem meggyógyítani akarta. Az egy újabb csoda lett volna, hanem meg akarta nekik mutatni, hogy egyrészt Ő a Messiás, az Isten küldöttje, akire vártak, másrészt, ha Ő a Messiás, akkor teljesen mindegy, hogy Lázár beteg, haldoklik vagy meghalt, eltemették vagy oszlásnak indult. Lényegtelen, mert az Isten mindenható Isten. A hívő életében meg minden lehetséges. S ezt világosan megmutatta.

Amikor Koreában jártam, ott volt egy hatalmas Bibliára kiírva, kőbe vésve: ha hiszel, meglátod az Isten dicsőségét. Amikor bementünk a templomba, mindig ez a felirat fogadott. Ha hiszel, meglátod az Isten dicsőségét. Mondja Jézus Mártának és Máriának Lázár sírjánál.

Mit mond itt Jézus? Máté ír erről. Ez a fajta betegség, mikor kérdezik a tanítványok, hogy mi miért nem tudtuk meggyógyítani, nem megy ki csak hit, imádság és böjt által. Vagyis, az imádság az a csatorna, ami által föltárhatjuk a mi kérdéseinket, kéréseinket, mindent, ami a szívünkben van, a mindenható Istennek. Ahogy ez az édesapa föltárta: Uram, könyörülj rajtam, mert ha az én hitetlenségemen, hitemen vagy kételkedésemen múlik, akkor nincs segítség. S föltárta őszintén, hogy akkor vége. Könyörülj meg rajtam. Föltárni őszintén Jézusnak egy ember állapotát, baját, nyomorúságát. Jézus pedig megígérte, hogy nevéért, akarata szerint meghallgatja azokat, akik hozzá fohászkodnak. Ha amit mi kérünk, megegyezik az Isten akaratával, előbb vagy utóbb, ez lehet egy év, fél hónap, két hét, tizenegy év, de meglátjuk, ha ez az Isten akarata, az Ő dicsőségét. Meg fog történni az, amit Isten akarata szerint kértünk.

Az imádság böjttel felfegyverkezve megtöri a gonosz hatalmát és erejét ? azt mondja a Szentírás. A böjt sokféle lehet. Azt mondja, hogy böjtölésre és imádságra megy ki belőle, ha ez az Isten akarata. Böjtölésre és imádságra kimegy. A böjt mindig elfordít valamitől, ami Isten és közöttem akadályként ott van, és segít koncentrálni az Isten dolgaira, magára Istenre. Egész lényünkkel, szívünkkel csak Istenre tudjunk figyelni. És akkor azt is el tudjuk fogadni, ha az imádkozásunkra nem történik semmi változás, ha marad a betegség saját vagy mások életében, mert akkor egy idő után megértjük, hogy ezzel valamilyen célja van a mindenható Istennek. De ettől még ereje, hatalma és szeretete és gondoskodása velünk marad. Nem távozik el tőlünk.

Nem régen olvastuk Mózes könyvében, hogy örökkévaló karjai tartanak minket. Hát csak azért maradtunk meg ma estére is még mindig, és nincsen végünk, mert örökkévaló, szerető karjai tartanak minket. Gondoskodik rólunk személyválogatás nélkül nagy szeretettel.

Kell az engedelmesség, a hit, ha kell, akkor kell a böjt, az imádság. Általa munkálkodhat bennünk a mindenható Isten ereje, és munkálkodhat általunk is ebben a csődbe vitt és csődbe jutott világban is. Sóvárogva várják az Isten gyermekeinek a megjelenését.

Olyan döbbenetesen tapasztalom nap mint nap, amikor csak vásárolok vagy benzinkútnál vagyok, vagy beszélgetek valakivel egy perc alatt, vagy arról beszélünk, hogy holnap lehet, hogy havazni fog megint. Igen, igen: szörnyű, hogy mivé vált a világ. A második szava ez. Feldobott labda. Üssünk bele. És itt elmondhatjuk: igen, ez igaz, de én tudom, hogy ki tud rajtunk és ezen a világon segíteni. Lehet, hogy nem kell ezt mindjárt ilyen direkt módon. De mindnyájunknak készít az Isten alkalmat, hogy elmondhassuk, hogy ki az, aki tud segíteni. Ki miatt nem reménytelen a mi helyzetünk. Kitől van az erő és a tartás. És mi miatt van reménységünk arra is, ha Isten akar, ma is tud csodákat tenni. És időnként megcsillan és kiderül, hogy ma is történnek csendes csodák: lelki és testi gyógyulások Isten igéje és Szentlelke ereje által.

Az a nagy kérdés, hogy mi ilyen tehetetlenek vagyunk, mint a tanítványok, vagy bennünk van az Isten ereje, dünamisza, dinamikus emberek vagyunk az Ő segítségével. Egyikből az ember átkerülhet a másik állapotba. És, ha meggyengül az ereje, akkor Isten az erőtlenség által is elvégezheti a csodákat a mi életünkben, s rajtunk keresztül mások életében is. Hisszük mi ezt igazán, vagy pedig nem? Minden lehetséges annak, aki hisz. Ha hiszel, meglátod az Isten dicsőségét. Ahogy meglátták a tanítványok, meglátták a farizeusok, és meglátta ez az édesapa is, hogy Jézus meggyógyította az ő beteg gyermekét.

Imádkozzunk!

Urunk, olyan hálásak vagyunk neked azért, hogy nyomorult, töredékes hitünk ellenére is többször, sokszor vagy talán egyszer eddig megláthattuk a te csodádat az életünkben. Olyan nagy csoda az is, Urunk, hogy itt vagyunk, hogy te szólsz hozzánk, hogy mi hallhatjuk a te igédet.

Köszönjük, Urunk, hogy nagy szeretettel és irgalommal veszel most is körül minket. Nem vetsz meg minket, nem vetsz el a te szent színed elől. Használni akarsz minket csodálatos országod építésében, még ha töredékesen vagyunk is itt meg gyengén meg betegen is, sokszor lesújtott állapotban meg megtépázott idegekkel. Áldunk és dicsőítünk azért, hogy úgy, ahogy vagyunk, szeretsz, elfogadsz minket, letörlöd a mi könnyeinket, megvidámítod a mi szívünket, megszólítasz, megszólítottál a te igéd által.

Köszönjük ezt a kedves, bátorítást: örökkévaló karjaid tartanak. Minden lehetséges nekünk, ha hiszünk, s megláthatjuk a te dicsőségedet. Maradj velünk, Urunk az estében, az éjszakában. Készítsd a mi szívünket. Adj álmunkban is eleget nekünk. S adj hitet, bátorságot, bizonyságtévő lelket a holnapi napon is.

Ámen.