PASARÉTI PRÉDIKÁCIÓK

Pasarét, 2009. február 5.
(csütörtök)

Földvári Tibor


BOLDOGOK AZ ELSŐ FELTÁMADÁS RÉSZESEI


Alapige:Jel 20,4-6

És láték királyi székeket, és leülének azokra, és adaték nékik ítélettétel; és látám azoknak lelkeit, akiknek fejüket vették a Jézus bizonyságtételéért és az Isten beszédéért, és akik nem imádták a fenevadat, sem annak képét és nem vették annak bélyegét homlokukra és kezeikre; és éltek és uralkodtak a Krisztussal ezer esztendeig. A többi halottak pedig meg nem elevenedének, mígnem betelik az ezer esztendő. Ez az első feltámadás. Boldog és szent, akinek része van az első feltámadásban: ezeken nincs hatalma a második halálnak; hanem lesznek az Istennek és a Krisztusnak papjai, és uralkodnak ő vele ezer esztendeig.


Imádkozzunk!

Magasztalunk mennyei Atyánk, hogy olyan Megtartót adtál nekünk, aki már most is dicsőségesen és hatalmasan uralkodik és hálásak vagyunk, hogy mi őszintén mondhatjuk az ő uralmára az áment. Sőt tapasztalhatjuk megtartó uralmának minden lelki erejét, szabadítását. Köszönjük, ha a mai nap során keserűség is ért minket, nehézségek, próbák, de most a gyülekezet közösségében rád tekinthetünk, láthatjuk Megtartónkat is annak, aki. Köszönjük, hogy így nemcsak megvigasztalsz, hanem fel is bátorítasz a téged imádó életre és a gyülekezet közösségében is hódolni előtted.

Könyörülj rajtunk Urunk, hogy amikor az élet istentiszteletét kell élnünk a világban, akkor is látszódjék rajtunk, hogy mi téged akarunk szolgálni hűséggel. Szeretnénk azért boldog nép lenni, mert tudjuk, hogy ki a mi Megtartónk. Köszönjük Urunk, hogy te segítesz nekünk másokat is hozzád vezetni. Szeretnénk rád mutatni és add, hogy ha esetleg nehéz embereink vannak, őket is hadd tudjuk türelmesen hittel hordozni, imádkozva értük, hogy nekik is lehessél Urukká. Köszönjük, hogy egykor az egész világ vallani fogja, hogy ki vagy te. Köszönjük, hogy mi ezt hittel tehetjük már most is az istentisztelet során.

Ámen.


Igehirdetés

A Jelenések könyve boldogmondásainak tanulmányozása során elérkeztünk az ötödik boldogmondáshoz. Emlékezzünk, hogy Isten népének a boldogságát, hogyan is jellemeztük. A könyv egészének üzenetét összefoglaló jelképes puzzle képen egy gyönyörűséges párt láthatunk, a vőlegény és a menyasszony szerelmespárként bemutatva. Isten népe, mint a menyasszonyi nép, a vőlegénye, a dicsőséges Úr, a megtartó Krisztus.

Az ötödik boldogmondás ennek a párnak különleges jellemzőjét, egyik legfőbb tulajdonságát mutatja be. Nem akármilyen szerelmespár ők! Királyi pár, a királyok Királya a vőlegény, az uraknak Ura, aki dicsőséges hatalmát és uralmát megosztja szeretett menyasszonyával, feleségével. A menyasszonyi nép közül, tehát Isten népe, a hívő emberek közül konkrétan most itt azokról szól, akiknek része van az első feltámadásban, akik ezalatt az - szimbolikus számmal kifejezve - ezer éves időszakban uralkodnak Krisztussal együtt. Boldog és szent, akinek része van az első feltámadásban.

Mit jelent az első feltámadás képe? Mit jelent az ezer éves időszak? Kik a boldogok és miért is boldogok? Tulajdonképpen mindegyik boldogmondásnál erre kerestük a választ.

Gyermekkorom óta - amikor hallottam, olvastam erről a részről -, mindig a földi ezeréves királyság dicsőségét láttam magam előtt, mindig ez ragyogott fel számomra. A megelőző versekben olvasunk Jézus eljöveteléről, amikor Isten népének hívő tagjai, akik meghaltak, fizikailag feltámadnak; a Sátán munkája kiiktatódik a földről és Jézus Krisztus uralma valósul meg. Vagy szó szerinti értelemben, vagy - egyes magyarázók szerint - szimbolikus értelemben vett ezer esztendőben. Ami fontos, hogy ez egy olyan köztes idő, ami megelőzi azt az örökkévalóságot, új ég, új föld dicsőségét, amibe tulajdonképpen átvezet ez az időszak.

Milyen boldog és vigasztaló lehetett ez az első század keresztyénjeinek is, drága reménység azoknak, akik üldözést szenvedtek, akik szenvedtek az akkori világ - ahogy mi szenvedünk a mostani világ - nagyméretű rombolása, nyomorúsága miatt. Arról hallhattak ebben az értelmezésben, hogy lesz egy dicsőséges korszak a földön, amikor az Úr uralkodik, a Sátánnak nem lehet semmi szerepe a földi életben és dicsőséges feltámadott testben uralkodnak vele együtt az övéi is. Kisgyerekként én is szerettem volna ennek részese lenni, ha esetleg én is meghalok, mert nem jön előtte vissza az Úr Jézus.

Ebben a magyarázatban tehát az első feltámadás gondolata testi feltámadás, amelyben a hívők részesednek, a többi halottak nem. Amikor életemben először hallottam arról, hogy ennek a mostani igeszakaszunknak más értelmezése is van, nagyon meglepődtem, aztán feszülten figyeltem és vártam a magyarázatot. Ezután, ahogy a Béreai gyülekezet is tette, igyekeztem utánanézni az Írásokban annak, amit hallottam. Ennek most már tizenvalahány éve van. Ezt a magyarázatot is szeretném a testvérekkel megosztani, halljunk erről is. Hadd mondjam megnyugtatásul, hogy az igének most olyan üzenete van, hogy ha az egyik magyarázatot vesszük, az is drága reménység, ha a mostanit, amit elmondok, az is drága reménység. A boldogmondás jelentése szempontjából semmi különbség nincs.

Ami számomra a gyermekkoromban megismert és hallott tanítástól eltérő volt, azt a felolvasott igeszakasz 4. versében hallhattuk, hogy a királyi székek a mennyei színtéren látszódnak. Továbbá ebben a magyarázatban nem feltámadott testben lévőkről van szó, hanem elhunyt szentek, mártírok, hívő emberek lelkeiről, meghalásuk utáni lelkek jellemzőiről. Erről a meghalásuk utáni állapotukról van szó az első feltámadásban. Ami fontos tehát, hogy nem testi feltámadás, hanem a hívő ember meghalása utáni állapot, amiről egyébként a Jelenések könyve 14. részében lévő boldogmondásnál is szó volt; boldogok a halottak, akik az Úrban halnak meg, mostantól fogva.

Ebben a magyarázatban beszédes, hogy a folytatásban nincs szó második feltámadásról, hanem ahogy az egész Szentírásban végig látható, egyszerűen leírja az egyetemes feltámadást, amely a Szentírás más helyein egyértelműen úgy látható és értelmezhető, hogy hívők és nem hívők akkor támadnak föl testileg.

Az is beszédes, hogy nemcsak második feltámadásról nincs szó, hanem a viszonyítást a második halálhoz kapcsolja. Ez azért fontos, mert nem a feltámadási sorrendet akarja elmondani, hanem az állapotok minőségéről beszél. A Jel 21,4-ben van arról szó, hogy egyszer az elsők elmúlnak és az elsők között említi a halált is, és amikor az elmúlik, akkor minőségileg jön valami sokkal szörnyűbb. Mert a második halál olyan valami, amiben nem részesülnek azok, akik az első feltámadás részesei. A 20. résznek a végén kiderül, hogy ez az Istentől való elhagyatottság, eltaszítottság, ítélet kárhozatának állapota.

A Jelenések könyve 6. részében is van szó ilyen elhunyt hívők lelkeiről, akik beszélnek, akik vigasztaltatnak, akik élnek, oltár alatt való lelkek.

Számomra a legmeggyőzőbb magyarázat - ezért is az ige alapján én inkább ezt a magyarázatot tartom helyesebbnek, de az üzenet szempontjából mindegy - a Lukács evangéliuma 20. részében található, ahol a Sadduceusok megkérdezték Jézust a feltámadásról. Ők az a párt, a nagy tudósok, akik nem hiszik a feltámadást és Josephus írásaiból tudjuk, hogy nem hitték a lélek halál utáni létezését sem. Lukács evangélista Jézus Krisztust a válaszában nagyon nagy szeretettel tanító mesternek mutatja be: "De akik méltókká tétettek, hogy ama világot elvegyék, és a halálból való feltámadást, sem nem házasodnak, sem férjhez nem adatnak: mert meg sem halhatnak többé, mert hasonlók az angyalokhoz; és az Isten fiai, mivelhogy a feltámadásnak fiai. Hogy pedig a halottak feltámadnak, Mózes is megjelentette a csipkebokornál, mikor az Urat Ábrahám Istenének, és Izsák Istenének és Jákób Istenének mondja. Az Isten pedig nem a holtaknak, hanem az élőknek az Istene: mert mindenek élnek őneki." A feltámadásról tanít és a feltámadás kapcsán Ábrahám, Izsák, Jákób ősatyák életére utal, idézve a csipkebokornál hallott isteni kijelentést, és azt mondja, a feltámadás fiai a feltámadás kapcsán élnek az Úrnak. Ugyanaz a szó szerepel itt, mint a Jelenések 20-ban is, mindenek élnek őneki, éltek és uralkodtak a Krisztussal. A feltámadásról beszél, de közben beszél a meghalás és az Úr eljövetele közti állapotról is az Úr Jézus. A sadduceusok csak a feltámadásra kérdeztek rá, és Jézus nagyon bölcsen hozzáteszi azt a tanítást is, amely a sadduceusok tévelygését helyreállította.

Ami a Lukács 20-ban fontos, hogy Jézus maga beszél a feltámadásról, úgy, hogy közben említi a meghalás és az eljövetele közti létmódját, állapotát Isten népének. Ábrahám, Izsák és Jákób élnek az Úrnak, az Úrnál. Ebben az értelmezésben a 20. részben az ezeréves időszak az, ami most is tart, az Úr Jézus első eljövetelétől kezdődő időszak, második jöveteléig.

Az első három versben szó van a Sátán ezer esztendőre való megkötözéséről. Itt az Írás nem azt mondja, hogy teljesen ki van iktatva, semmi cselekvése nem lehet, hanem azt, hogy el ne hitesse a népeket. A folytatásból kiderül, hogy amikor elhiteti a népeket azalatt a rövid időszak alatt, Jézus jövetelét megelőzően, akkor nagy háborúba vezeti a megtévesztett népeket. A Sátán megkötözésének célja, hogy ne hitethesse el a népeket és ne vezethesse erre a nagy harcra.

A Sátán megkötözése Máté evangéliuma 12. részében ugyanazzal a szóval van kifejezve. Amikor Jézus egy ördöngős megtisztításánál arról beszél, hogyha Isten ujjával, Isten hatalmával űzi ki az ördögöket, akkor kétség nélkül elérkezett hozzátok az Istennek országa. Majd arról beszél, hogy az erős fegyveres őrzi a palotáját, de jön a nálánál erősebb, megkötözi. Ott egyértelműen Jézus Krisztus dicsőséges győzelméről beszél. Jézus eljött, a kereszten beteljesített és azóta is mennyei dicsőségben megmutatkozó váltságműve, a Sátán hatalmának koncentrált elvételét jelentette. Megkötöztetett, ez nem azt jelenti, hogy nem bántja a hívőket. A Jelenések könyve 20. része és az egész könyv bemutatja, hogy Jézus visszajöveteléig mennyi mindennel támadhatja Isten népét. Ezt mi jól tudjuk a Bibliából, mert sok más kifejezéssel beszél az Újszövetség arról, hogy a Sátán hatalma mennyire meggyöngült, de ez nem jelenti azt, hogy ki lett iktatva. Ez látszódik a Jelenések könyve 20. részében is. De a végén ő is ott lesz a második halálban.

Az ezer év tehát szimbolikusan arra az uralomra utal, amelyet Jézus most is gyakorol. Eszerint a magyarázat szerint az uralomban a mennyei dicsőségben az elhunyt szentek részesülnek. A földön lehet, hogy üldözik Isten népét, a megkötözött Sátán sok mindenben árthat Isten népének, meg is ölheti őket talán, de a mennyben tovább élnek és uralkodnak.

A Jelenések könyve 2. részében olvashatjuk az igét: Légy hű mindhalálig és neked adom az életnek koronáját. Ezt megelőzően arról beszél a szmirnai gyülekezetnek, hogy 10 napig való nyomorúságuk lesz. Ennek a gyülekezetnek írt levél kapcsolódik a mostani igeszakaszhoz, ami abból látszik, hogy nekik mondja azt a dicsőséges kijelentést, hogy aki győz, annak nem árt a második halál. A szmirnai gyülekezetnek is ezt hangsúlyozza, hogy nem árt a második halál, amely a tűznek tava, ami az Isten ítélete, a kárhozat, amiben nem lesz része azoknak, akik az első feltámadás részesei. A szmirnai gyülekezet olvasta a Jelenések könyve 2. részét, hallotta a prédikációban az első században és azt hallhatták, hogy még 10 napig tartó nyomorúságuk lesz, a Sátán még árthat nekik. De a folytatásban az ezer esztendőt írja le. Mindkét időre vonatkozó kijelentés szimbolikus kép.

Pál apostol a Korinthusi gyülekezethez írt második levelében talán ezért írta, hogy a mi pillanatnyi könnyű szenvedésünk igen-igen nagy, örök dicsőséget szerez nekünk, ezért nem csüggedünk. Sőt, ha a mi külső emberünk megromol is, a belső napról, napra újul. A 2Kor 5-ben folytatja, és a meghalás utáni állapotról ír nagyon beszédesen. Pillanatnyi szenvedés, nyomorúság Jézus tanítványaként, talán halál, de uralom Jézussal az ő eljöveteléig.

Tehát ebben a magyarázatban nem testi feltámadásról van szó, hanem a meghalt mártírok, a fenevad csábításaival szemben mindhalálig hűséggel kitartó hívőkről, akik meghaltak, de élnek az Úrral. Az első feltámadás tehát ilyen értelemben a gyászoló keresztyéneknek ugyanúgy bátorítás volt, mint a kijelentés, "Boldogok akik az Úrban halnak meg", a Jelenések könyve 14-ből.

Gyászolták az oroszlánok elé vetett szeretteiket, várták az első század keresztyénjei az üldözést, őket is bármikor elfoghatták, bármikor megölhették, ebben az értelemben ők tudták, hogy lehet, hogy meghalnak, de jön egy sokkal jobb, jön az uralom, az Úrral együtt uralkodni. Ez is boldog remény.

Az is nagy remény, ha lesz egy földi ezeréves királyság, hogyha a jövőben ez fog beteljesedni. De az is boldog reménység, amikor gyászolnom kell, vagy amikor majd engem gyászolnak. Akkor ez az igei kijelentés ezt mondja: hogy milyen állapota van azoknak, akik az Úréi, de meghaltak.

Miért boldogok? Három jellemzőt mond: nincs semmi közük a második halálhoz, a második halálnak nem lehet semmi hatalma rajtuk; Istennek, Krisztusnak papjai; és ővele uralkodnak. Nézzük meg a három jellemzőt.

"Boldog és szent, akinek része van az első feltámadásban, ezeken nincs hatalma a második halálnak. Ez azért beszédes, mert ők meghaltak. Mindkét értelmezésnél elhunyt keresztyénekről van szó, az egyiknél földi ezeréves királyság, a másik pedig a hívő ember halál utáni léte. Az üzenet szempontjából azért fontos, mert mindkét magyarázat bátorítás, reménységet adó.

Nagyon beszédes, hogyha valaki meghal, a biológiai halál hatalma alá kerül, a keresztyén testvérei gyászolják, és sírnak miatta, mert nagyon hiányzik, de azt hangsúlyozza, a második halálnak nem lehet rajta hatalma. Semmi köze a második halálnak, hiszen az a kárhozat. Lehet, hogy meghal, de örökre nem halhat meg. A 20. rész végén azt írja, hogy a halál is vettetik a második halálba. Olyan hatalom alá kerül a hívő, amikor meghal, amelynél van egy nagyobb hatalom, amibe vettetik a halál, viszont a nagyobb hatalomnak nincs hatalma a hívő emberen. Tehát önmagában azt hirdeti, hogy a testi halál, hiába kerülünk bele esetleg, nem lehet hatalommal rajtunk, mert az Úr Jézus legyőzte. Reformációs hitvallásunk nagyon hangsúlyozza a gyászunk miatt, ami azt jelenti, hogy nagyon fáj, szerettünk elmenetele, de a hívő ember nemcsak azt látja, ami a láthatók színterén történik, hanem azt is, ami a láthatatlanok színterén is. Van reménységünk, még akkor is, ha a halál utolér bennünket, a szeretteinket, nem lehet hatalma rajtunk, mert Jézus legyőzte. A második halált is legyőzte a Megváltó a kereszten. Őt elhagyta az Isten, neki el kellett hordozni, ő lett átokká, ő lett eltaszítottá, azért, hogy mi ne kerüljünk soha a halál hatalma alá.

A János evangéliuma 11-ben olvastuk, Mártának mennyire fáj a testvére elveszítése, és Jézusnak is, aki szintén könnyekre fakad, és megrendül amikor látja a gyászolókat, pedig Lázár feltámasztására készül. Kifejezetten azért késett - de nem késett el! -, hogy megdicsőíttessék az Atya neve. Hálát ad, amikor hangosan imádkozik, mert tudja, hogy meg fogja tenni azt, be fog teljesedni, amit az Atya ígér neki. Jézus előtte azt mondta Mártának: Én vagyok a feltámadás és az élet; ha valaki hisz bennem, ha meghal is, él az. És aki csak él és hisz énbennem, soha meg nem hal." Ebben benne van, hogy nem érheti a második halál, az örök halál. A Bibliát nem ismerők számára érthetetlen ellentmondás, hogy, ha meghal is, él. A hívő ember tudja, hogy a Megváltója legyőzte a halált.

Minden hibánk, bukásunk, szégyenteljes hűtlenségünk ellenére bizonyosak lehetünk abban, hogy minket az Úr megszabadított az ítélettől, a második haláltól, a menyasszony soha nem szakadhat el a szerelmétől.

Ne felejtsük el, hogy az első században több olyan keresztyén is volt, akik nem merték vállalni a kínhalált, megijedtek és inkább megtagadták az Urat, Úrnak vallották a császárt, így nem kellett menniük a kivégzőhelyre. Az egyháztörténelem sokat ír arról, hogyan fogadják vissza az ilyen embereket, hiszen megtagadták a Mestert. Gondolhatunk Péterre, aki szintén megtagadta Jézust és Jézus visszaengedte Isten népe közé, Jézus maga a tekintetével jelezte, hogyan érez iránta. Mit érezhettek az Úr Jézust és az Isten népét megtagadók az I. században, amikor ezt a kijelentést olvasták, milyen őszinte bűnbánatot és milyen felszabadulást. Nekünk nem kell elkárhozni azért, mert megtagadtuk az Urat egyszer. Mi megtérhetünk hűtlenségünkből, ő most is menyasszonyaként vár bennünket. Csak mi voltunk hűtlenek, ő nem!

Az, hogy nincs hatalma a második halálnak, azt jelenti, hogy a leggonoszabbnak tűnő hívő ember is, a legszennyesebb menyasszonyi néphez tartozó is tudhatja, az Úr meghalt értem és feltámasztatott, én hozzá tartozom, nincs hatalma a második halálnak. A szent szó azt jelenti, hogy Krisztushoz tartozó. A szent szó azt is jelenti, az első jellemezőnél, hogy mivel Krisztushoz tartozik, nem lehet köze az ítélethez. A szent szó vonatkozhat itt a papi, illetve királyi mivolt megélésére is. Mondja: lesznek az Istennek és Krisztusnak papjai. A Jelenések könyvében ezelőtt arról beszél, hogy Isten népe majd Istennek papjai lesznek, ahol ott van Krisztus is. A 20. rész már a végkifejletet kívánja bemutatni; a 21-22. fejezetben az új ég, új föld dicsőségéről van szó, amikor majd Isten lesz minden mindenekben. Ezért az Istennek és Krisztusnak papjai azt jelenti, hogyan teljesedik be az ószövetségi ígéret, amelyet még Mózes idején mondott az Isten Izrael népének is, hogy ők papok birodalma lesznek majd. Az Ézsaiás könyve 61. részében lévő igét idézi az Úr Jézus: "Felkent engem az Úr" - a Lukács evangéliuma 4,18 szerint. Arról beszél, hogy most már nemcsak néhány Izrael népéhez tartozó zsidó lehet pap, hanem Izrael minden népe pap lehet. Az ószövetségi ígéret így szól: Ti pedig az Úr papjainak hívattattok, Isten szolgáinak neveztettek.

A Jelenések könyve az ószövetségből táplálkozik. Isten újszövetségi népe már az egyetemes papság elvét vallja. Itt az ige azt mondja: Istennek és Krisztusnak papjai. Ha földi ezeréves királyság, akkor akkor. Ha a másik, a valószínűbb értelmezés, mit csinál elhunyt szerettünk? Mit csinált a földi életében, amit mindannyian csinálunk, hiszen itt élünk még mindig. Istennek, az Úrnak vagyunk a papi népe, szolgálunk neki. Ugyanez a szolgálat, ugyanez a papi tisztség betöltése jellemzi elhunyt szeretteinket is.

Ez azt jelenti, hogy közel vannak a Úrhoz. A pap, a lévitai papság az ószövetségben mutatta, hogy ő volt, ő lehetett legközelebb az Úrhoz, ott volt a jelenlétében és szolgált neki, a főpap bemehetett a szentek szentjébe is. Jézus megszerezte azt a kiváltságot, hogy mi mehetünk az Úrhoz, ott lehetünk vele, szolgálatot végezhetünk. Ilyen értelemben papként az Úr jelenlétében lenni önmagában már ellentéte annak, hogy a második halállal kapcsolatba kerülni, mert a második halál eltaszítottság Istentől, a papi szolgálat pedig az Úr jelenlétében való létet jelenti. Ilyen értelemben Pál apostol nem véletlenül mondta a filippi gyülekezetnek, hogy ő nagyon szívesen szolgálna még köztük, de ha az Úr elvinné, az sem lenne rossz, sőt még jobb lenne, mert ott is az Urat szolgálja. Az a kérdés, hogy az Úr mit akar, köztetek szolgáljak még, vagy legyek az Úrnál, és a Jelenések könyve értelmében szolgáljak neki. Életközösség, szolgálat az Úrral.

Ebben az értelemben, ha valaha is arra gondoltunk, hogy amikor meghalunk az Úrban, részesülünk az első feltámadásban, akkor valami elképzelhetetlen várakozó helyen leszünk, ahol valami semmittevés jellemez, várunk valami sokkal jobbra, akkor tévedtünk. Az ige azt mondja, hogy ez nem várakozóhely, hanem egyből az Úrral, annyira vele, hogy szolgálunk is neki. De ahogy Pál írja a 2Kor 5-ben, mégsem az a teljesség, amit akkor él meg a hívő ember és a gyülekezet, amikor eljön az Úr, akkor már feltámadott testben dicsőségesen. Ennél a magyarázatnál ilyen értelemben fontos, hogy az ezer év szimbolikus képe is lehet annak, amikor majd egyszer Jézus eljön és bekövetkezik az örökkévalóság.

Addig mi jellemzi Isten népét? Az adventisták azt tanítják tévesen és hamisan, hogy a lélek alszik. Most olvastuk Lázár történeténél, hogy Jézus azt mondta, alszik, és amikor látja, hogy nem értik a tanítványai, akkor mondja, ő arra gondolt, hogy meghalt. A lélek alvása is teljesen hamis gondolat. Nagyon aktívak az Úrnál levő mártírok és mindazok, akik az Úrnál vannak, mert hűséggel kitartottak mellette, végzik a folyamatos papi szolgálatot, ezért boldogok.

Az ószövetségben a pap énekelt, vitte a hálaáldozatokat, dicsőítette Istent imádságban, de ami ennél sokkal fontosabb, egyre jobban megismerhette Istenét, olvasva a törvényt. Elhunyt szeretteink ebben az ismeretben, szolgálatban részesülnek minálunk is magasztosabb módon. Amikor valamelyik szerettünk fiatalon meghal, netán egy kisgyermek, aki már megtért az Úrhoz, vagy egy idős szerettünk, aki nagyon fontos számunkra, akit szertettel ápoltunk és egyszer el kellett mennie, akkor azt szoktuk mondani, hogy bárcsak még itt lenne. Hiányoznak, de az Úr átvitte őket, és ebben az értelmezésben nem itt szolgál már, hanem az Úrnak, úgy gondolta Isten, hogy már ott szolgáljon vele, majd a földön bepótolom hiányodat, szolgálati helyed már átteszem a mennybe.

Ha a földi ezeréves királyság gondolatát vesszük alapul az is nagy reménység, óriási békesség, nagy dicsősége az Úrnak, és papi szolgálat, amire mindez szintén érvényes lehet.

"Uralkodnak vele" - a földi ezeréves királyság gondolatánál gyerekkoromban mindig fontosnak tartottam, hogy uralkodnak. Mivel legkisebb vagyok a családban, azért általában rajtam uralkodtak mások, én csak próbáltam uralkodni, de az nem ment, nem volt elég fizikai erőm ehhez. Mindig jó érzés volt, amikor végre egyszer uralkodhattam. Ne felejtsük, hogy a tanítványok is azt kérdezték Jézustól, hogy mikor jön el az az idő, amikor majd Izrael uralkodni fog, olyan földi módon. János és Jakab beszéltek az Úrral és azt kérték, hogy ők lehessenek a legközelebb hozzá.

Ha a földi ezeréves királyság lesz, annak uralma nem ilyen uralom lesz, amit gyerekkorunkban elképzelünk, hanem az Úr uralkodik és a hangsúly azon van, hogy vele uralkodunk, mert ő az Úr. A bevezető kép szerint fogalmazva, itt a szerelmespár királyi pár, a vőlegény az uralkodó, a társ ott van mellette. A mennyei vőlegény a királyok királya, részesíti uralmában az ő menyasszonyát. A hangsúly rajta van, de az ő uralma nem valósulhat meg az ő menyasszonya nélkül, ez az ígéret.

Az Úr Jézus uralma úgy valósul meg most is - a szó lelki értelmében az ezeréves királyság alatt -, hogy ő uralkodik és ebben az uralomban részesülnek elhunyt szeretteink. Nem tudjuk hogyan, legfeljebb sejthetjük, ha végiggondoljuk, ha például azokat a bibliai királyokat vesszük, akik a feleségük segítségével uralkodtak, hogy milyen pozitív módon valósult meg az Isten hatalma az ő népe életében, vagy az egész világ életében. Megvalósul Jézus uralma már most is.

Milyen lesz, amikor majd eljön az Úr? Ebben az értelemben, amikor eljön a feltámadás és az új ég, új föld dicsőségében valósul meg minden. Erről nagyon egyszerűen és lényegre törően Kálvin ír, amikor azt mondja, hogy elhunyt szeretteink már most valami nagyon dicsőségeset élnek át Jézussal, az ő uralmával együtt. Ez a dicsőség azonban még számukra sem lett teljessé. Csak akkor lehet teljessé, ha majd velünk együtt élik át. Ha eljön az Úr és mi, akik itt élünk, mint Isten népe a földön, elváltozunk, és feltámadott testben velünk együtt uralkodhatnak már az új ég, új földön. Már most van, ami dicsőséges, de még nem a maga teljességében. Ez ránk is igaz, tudjuk, hogy az Úr már most uralkodik, de még nem a teljességében, azonban akik hozzámentek, azok már valami dicsőségesebbet tapasztalnak ebből.

Az uralom tehát Jézussal együtt, a mennyei vőlegény uralkodik, és az ő uralmának megnyilvánulása elsősorban az ő népét érinti. A Jelenések könyve elmondja, hogy természetesen az egész világra kiterjed. Jézus, Isten uralmában részesednek az angyalok is valamilyen formában. De más úgy uralkodni az Úrral, hogy én nemcsak szolga vagyok, hanem én vagyok a társa. Az angyalok csak szolgák. A papi tisztnél van szó szolgálatról, de itt már a harmadik jellemzőben, uralkodásról van szó.

Szeretném megkérdezni, hogy a testvérek gondoltak-e már arra, hogy nem lesz-e unalmas a mennyország, mindig énekelni, állandóan szolgálni? Nem lesz unalom, mert uralom lesz az Úrral. Ha semmi más nem lenne a Bibliában, csak az, hogy mi uralkodunk az Úrral, akkor ismerve a Szentírást, tudhatjuk, hogy senki sem fog unatkozni. Mindenki boldog lesz.

Boldogok az első feltámadás részesei. Akkor is, ha ez a földi ezeréves királyságban valósul meg, talán. De inkább azért, mert már most megvalósulhat azoknak a szeretteinknek az életében, akik az Úrral élnek. Mindkét magyarázat bátorító és erősítő. Isten segítsen, hogy tudjuk ilyennek látni a mi Urunkat, akinek a szerelmespárja királyi menyasszony.


Imádkozzunk!

Mennyei Édesatyánk, hódolunk előtted, hogy te a Gecsemáné kertjében nem mondtad azt a mi Megváltónknak, hogy nem kell elhordozni az ítéletet. Köszönjük Urunk, hogy úgy döntöttél, hogy inkább az egyszülött Fiút hagyod el, hogy mi szabadok lehessünk az ítélettől. Köszönjük Urunk neked, azt a reménységet, amelyet felragyogtattál számunkra az ige üzenetének a fényében. Köszönjük, hogyha egyszer talán földi királyság lesz ezer évig és dicsőségesen uralkodol majd, velünk együtt. De köszönjük azt Urunk, hogy szeretteink, akik nálad vannak sokkal boldogabb állapotban lehetnek már most is. Köszönjük azt a reménységet, amit a feltámadás jelent, a te eljöveteled számunkra. Köszönjük, hogy a te igédben bátorítottál és erősítettél minket. Nekünk mostanában kevésbé kell fizikailag szenvedni az üldöztetés miatt, de ennek a földi életnek a sokféle terhe, igazságtalansága, gonoszsága miatt sokszor szenvedünk. Kérünk, segíts hűségesnek maradni, úgy ott lenni szeretteink mellett, akik betegek, halálos betegek, hogy nekik is tudjunk rólad bizonyságot tenni és azokat az igéket erősíteni számukra, amelyek boldog halál utáni létezésről beszélnek.

Köszönjük Urunk, hogy te nem mondtál el mindent, amit mi szeretnénk, de kijelentettél mindent, ami üdvösségünk szempontjából fontos. Köszönjük, hogy segítesz most is téged szolgálni, mint papok és áldunk, hogy a szolgálatunk folytatódhat meghalásunk után is.

Kérünk Urunk, hogy ez a reménység lehessen erőforrás a csüggesztő hétköznapok során is. Add, hogy amikor szeretteink nem akarnak hozzád térni, vagy úgy érezzük, hogy úgy haltak meg, hogy talán a második halál vár rájuk, merjük akkor is rád bízni őket. Köszönjük, hogy a te kegyelmed nagyobb mindennél és köszönjük, hogy egyedül neked van jogod eldönteni kié az örök élet, kié az örök halál.

Kérünk, erősíts bennünket a te követésedben, hadd lehessünk hűségesek mindhalálig, hadd lehessünk hűséges papok, hűséges szolgáid, hadd tudjunk úgy részesei lenni most is a te uralkodásodnak, hogy közben mások megismernek téged.

Ámen.