PASARÉTI PRÉDIKÁCIÓK

Pasarét, 2009. február 01.
(vasárnap)

Varga Róbert


MÁSIK NEMZEDÉK


Alapige:Bír 2,6-15

"Amikor Józsué elbocsátotta a népet, Izráel fiai elmentek, mindegyik a maga örökségébe, hogy birtokba vegyék az országot. A nép az Urat szolgálta Józsué egész életében, meg azoknak a véneknek az idejében, akik túlélték Józsuét, de látták az Úrnak minden nagy tettét, amit Izráelért végbevitt. Azután meghalt Józsué, Nún fia, az Úr szolgája száztíz éves korában, és eltemették öröksége területén, Timnat Hereszben, az Efraim hegyvidékén, a Gaas hegytől északra. Az az egész nemzedék is atyái mellé került, és más nemzedék támadt utána, amely nem ismerte az Urat, sem tetteit, amelyeket Izráelért végbevitt. Izráel fiai azt cselekedték, amit rossznak lát az Úr, mert a Baalokat tisztelték. Elhagyták az Urat, atyáik Istenét, aki kihozta őket Egyiptomból, és más istenek után jártak a környező népek istenei közül, azokat imádták, és így ingerelték az Urat. De amikor elhagyták az Urat, és a Baalt meg az Astárótot tisztelték, föllángolt az Úr haragja Izráel ellen, és fosztogatók kezébe adta, hogy fosztogassák őket. Odaadta őket a körülöttük levő ellenségnek, úgyhogy nem tudtak többé ellenségeiknek ellenállni. Valahányszor kivonultak, az Úr keze bajt hozott rájuk, ahogyan megmondta az Úr, és ahogyan megesküdött nekik az Úr. Így nagyon szorult helyzetbe jutottak."


Imádkozzunk!

Köszönjük, Úr Jézus, hogy a te neved is azt jelenti, hogy Szabadító. S te valóban meg akarsz minket szabadítani az istentelenség bűnétől, a hitetlenségtől, a kételkedéstől, a békétlenségtől.

Köszönjük, Urunk, hogy adsz nekünk vigasztalást és békességet a gyász idején. Így adjál most igazi vigasztalást, akik ezen a héten álltak meg ravatal mellett, azoknak.

Köszönjük, Urunk, hogy a reménytelenség helyére reménységet adsz, s benned való bizalmat. És áldunk azért is, Urunk, hogy a te igéd nem fogy el, végéremehetetlen a te szereteted és irgalmad.

Kérünk, hogy maradj velünk most is, szánj meg minket, áldj meg minket. Add a te igédet, amely élő és ható, és elrendezhet bennünk olyasmit is, amire más nem képes, amit más nem tud elrendezni. És köszönjük azt is, Urunk, ha mi hozzád fordulunk, átélhetjük azt, hogy te nem hagysz minket magunkra. És köszönjük, Urunk, hogy aki tehozzád fordul, semmiképpen el nem küldöd magadtól.

Köszönjük, Urunk, hogy azt kérhetjük tőled, hogy könyörüljél rajtunk, töröld el a mi álnokságainkat, tisztogass ma is minket. Köszönjük, hogy igéd és Szentlelked a legalkalmasabb erre még akkor is, ha nem akarjuk mindig ezt elfogadni, nem akarunk egyetérteni veled. Cselekedj belátásod és akaratod szerint, csak ne hagyj minket olyannak, amilyenek vagyunk.

Áldunk azért, hogy bízhatunk benned, hogy te mindig a legjobbat akarod számunkra. Így szólíts ma is meg minket a töredékes, nyomorult emberi beszéden keresztül érkező üzenettel.

Ámen.


Igehirdetés

Egy nép, egy nemzet, de akár egy ember életében is nagyon sok nagy esemény nincs. Ritkán vannak nagy fordulópontok. Azok viszont megmaradnak az emlékezetben.

A felolvasott szakasz szerint is Izráel népe ilyen nagyszerű fordulóponthoz érkezett. Letelt a negyvenéves vándorlás ideje. Beléphettek az ígéret földjére. Föltárult előttük az a csodálatos vidék, amit tejjel-mézzel folyó Kánaánnak is nevez a Szentírás. Átélhették Isten szavahihetőségét. Bementek oda. Józsué pedig elbocsátotta a népet, s minden törzs a szétosztás szerint a maga örökségében telepedett le.

Véget ért egy rettenetesen nehéz szakasz, s közben Mózes után Józsué vette át a vezetői feladatokat, aki Mózes mellett beletanult a vezetésbe, és Isten választotta ki őt arra. Mózes nem mehetett be az engedetlensége miatt. Így Józsué vitte be a népet, és az ő személye garancia is volt egyben arra, hogy ő maga is meg Isten népe megtartják Isten parancsolatait. Ez volt ugyanis a legfontosabb feladat.

Ez a nemzedék még látta Isten csodáit, nagy tetteit. Emlékeztek is rá. Minden évben és az év napjain megtapasztalták, hogy Isten gondoskodott róluk, megtartotta őket, vezette őket szüntelen. Így szolgálhattak neki egész életükben.

Végül is a pusztai vándorlás is Isten tanítása volt. Engedetlenek voltak, és az engedetlenségből szeretett volna valami jót kihozni az Isten.

Ma a legtöbb iskolában pont az a legnagyobb baj, hogy a pedagógusoknak nincsen eszközük a fegyelmezésre. Ezt a gyerekek pontosan tudják, ezért nem egyszer szinte lehetetlenné teszik az órát azzal, hogy bemásznak az asztal alá, vagy beszélnek végig, és nem hajlandók együtt működni, dolgozni. Így tulajdonképpen saját magukkal szúrnak ki a legjobban. Ezért nagyon sok gyerek minden erőfeszítés ellenére is vagy nem tanul meg olvasni, írni, vagy nagyon gyengén megy neki mindez. Az egész miatt tulajdonképpen mindenki szenved. Változtatni azonban bizonyos okok miatt nem lehet a dolgon. De mindenkinek a kárára van egy idő után már az, ami jelenleg az oktatásban folyik.

Isten azonban nem eszköztelen velünk kapcsolatban. S amikor a nép engedetlen volt vele szemben, és nem hitt a kémek szavának, hogy jó föld az, ahova majd beviszi Izráel népét az ő Uruk, akkor azt mondta, hogy most forduljatok meg, bemehettek volna azonnal, forduljatok meg és irány a puszta. Negyvenévi vándorlás alatt mindenki, aki engedetlen volt, kivéve azt a kettőt, aki engedelmeskedett, és akik hittek Isten szavának, de az a generáció kipusztult, ahogy a Biblia mondja. Felnőtt egy újabb nemzedék, végigjárta a vándorlást, aztán bementek az ígéret földjére.

Áldott és reményteli volt látni azt, hogy Izráel a vándorlás után végre révbeért. Véget ér bűnük következményének az aratása, és Isten áldását élhették át. Ha ellenséggel kerültek szembe, akkor győzelmet adott Isten, ha kétség támadt a szívükben, akkor kivette a kételkedést és bizalmat adott a helyébe. Szolgáltak Istennek, éltek, ahogy az Isten szerette volna, akarta és parancsolta, és az áldás és a siker kéz a kézben ott volt az életükben. Átélhették Isten csodálatos szabadítását.

Így olvastuk, hogy a nép az Urat szolgálta Józsué egész életében. Számoltak Isten létezésével, és ezért számíthattak magára Istenre is. Istenhez tartozóként keresték Isten akaratát. Isten pedig gondoskodott arról, mert ez a következménye, gyümölcse, hogy felismerték az Ő akaratát, hogy megértették azt, hogy kaptak erőt annak teljesítéséhez, ami nem is olyan egyszerű kérdés. Mivel a készség ott volt a szívükben, és Isten mindig a készséget keresi minden ember szívében, akarja-e az Isten akaratát cselekedni, vagy pedig nem? Mivel a készség ott volt a szívükben, ezért megértették, felismerték s tudták cselekedni Isten akaratát. Aki ugyanis erre kész ? így olvassuk a János 7, 17-ben: "Ha valaki kész cselekedni az Isten akaratát, megismerheti azt." Nem olyan nehéz dolog ez Isten részéről. Őneki korlátlan hatalma van és ereje. Ő úgy bánik velünk, ahogy az számunkra a legjobb. Hogyne tudná megtenni azt, hogy olyan nyelven szóljon hozzánk, amit mi egészen bizonyosan megértünk. Ez sokaknak kérdés: de hogy fogom megérteni Isten szavát, ha kész is vagyok az engedelmességre. Majd úgy szól hozzánk, olyan módot választ, ahogy mi azt a legjobban értjük.

Mindenesetre Józsué és az a generáció átélhették Isten áldásait. Megtartotta őket, és felismerték Isten akaratát. Az áldás szó azt jelenti, hogy Isten szemébe nézni. Amikor nincs akadály Isten és az ember között. Vannak ilyen megszentelt pillanatok, amikor Isten megtisztít, ahogy Jézus véréről olvassuk, hogy megtisztít minket minden hamisságtól, amikor tudjuk, hogy esendők, nyomorultak, bűnösök vagyunk. Nincs egy jó gondolat a szívünkben, de most mégis Jézus vére megtisztított. Átéljük azt a csodát, azt a szabadságot, az Isten szemébe nézni. Neki nincsen szeme, mert Lélek, ez csak egy szóhasználat, amit a Biblia is mond. De mégis átéljük azt az emberfeletti közösséget, az Isten békességét, amely minden értelmet felülhalad. Ízelítő a mennyből. Milyen lesz, amikor színről-színre látjuk majd a mindenható Istent.

Öröm és megtiszteltetés az, ha valakivel, akit szeretünk, azzal találkozik a tekintetünk, ha egymás szemébe merünk nézni. Az mindig zavartságot és valami problémát jelent, amikor valaki a másik ember szemébe nem mer belenézni. Félrenéz, fölfelé néz, lefelé.

Tehát Isten tetteit meglátták, átélték a csodát, bevitte őket Isten az ígéret földjére. Olyan nemzedékként jártak, akik Isten félelmében éltek, s találkoztak Isten szeretetével. Egy áldott korszak, gazdagon megáldott emberei voltak ők.

Sokan talán szeretik az olajbogyót, akik ismerik a mediterrán konyhát, azok pedig tudják, hogy az első, az úgynevezett szűz olívaolaj az a legjobb, mert az az első mechanikai úton, hidegen sajtolt, préselt olaj, amihez nem tesznek ízesítőt meg semmifajta adalékot. Ez a legértékesebb, az első préselet. A legtisztább, szinte teljesen kristálytisztán átlátszó, és a legjobb íze ennek van.

Az Istennel járó generáció ilyen volt. A legjobb. Istentől kapott mindent, és ezért Isten gazdag áldásában és gazdag áldásából éltek.

Miért említettem mindezt? Mert ezt olvassuk a továbbiakban: Meghalt Józsué, és eltemették, és más nemzedék támadt utána, akik nem ismerték az Urat, sem tetteit, amelyeket Izráelért véghezvitt.

Mi is történt tehát? Akik az ígéreteket kapták, azok átélték az ígéret beteljesedését. Beléptek arra a csodálatos földre, amit az Isten nekik ígért. Látták Isten tetteit, és átélték csodáit. Aztán meghalt Józsué. Egy ideig még az a generáció, míg ki nem futott, még el nem haltak mindnyájan, úgy éltek, ahogy tanulták és látták. Mégis ugyanarról a népről beszél a Szentírás. Aztán sokan, a legtöbben meghaltak, s a következő generáció már nem úgy élt, ahogy az elődeiktől látta, és nem hitt Istenben.

Ma dúl a generációs vita még inkább, mint korábban. Sokszor lehet hallani, hogy az idősek semmirekellőnek nevezik a fiatal generációkat. A fiatalok meg mindenért az időseket meg az ősöket okolják. Ezt is tőlük örökölték meg örököltük meg örököltem. A bűnöket, a hibákat, a mulasztásra való készséget is meg a lustaságot is. Ami rossz, minden az öregektől jön, ami rossz, minden a fiatal miatt van. De egyik generáció sem rosszabb a másiknál. Ugyanaz, mintha azt mondanánk, hogy a második préselése egy olívabogyónak már nem használható semmi jóra. Nem olyan, mint az első, kétségtelen, de egyébként ugyanolyan értékes és használható.

A választ egyébként maga a Szentírás adja meg. Más nemzedék támadt, s a baj gyökere, ahogy volt, nem ismerték az Istent, sem tetteit, amelyeket Izráelért véghezvitt. A baj gyökere az volt, hogy nem ismerték Istent. Nem gyökerezett bele a hitük, ezért gyökértelen emberek és gyökértelen generáció volt. Nem generációs problémák vannak, hanem generális bajok vannak. Általános, mindenre kiterjedő probléma van. Nem csak az idősek és a fiatalok között vannak problémák és nehézségek.

Akik ma fiatalok, nem rosszabbak azoknál, akik az ötvenes években, a hatvanas években vagy a nyolcvanas években voltak fiatalok, tizenévesek. Nem rosszabbak. Bocsánat, hogy ezt mondom: egyformán rossz mind a kettő. Az is, meg ez is. Mert ha valaki az Isten nélkül él, akkor nem tudja teljesíteni az Isten parancsolatait. Akkor nem lehet jó az Isten mércéje szerint, egyébként lehet nagyszerű, vagy kevésbé nagyszerű.

Azt mondja a Szentírás, hogy Isten nélkül nincs ember, aki az Isten mércéje szerint jót tudna cselekedni. Mindig ez a különbség egy nemzedéken, egy családon belül is. Ismerik az Istent, vagy nem akarnak tudni Isten dolgairól. Ez a különbség. Az áldás meg az áldatlan állapotok ezért vannak, mert ismerik az Istent, és akkor Isten megáldja őket. Nem akarnak tudni róla, akkor áldatlan lelkiállapot lesz egy-egy ember életében.

Józsué korában is létezett már az, meg ma is létezik: elfordultak az emberek Istentől. Elfelejtették Őt. Benne éltek abban a csodálatos ajándékban, ami az ígéret földjét jelentette. Nem adtak érte hálát, nem fordultak Istenhez, nem köszönték meg a mindennapi kenyeret. Ma reggel mi imádkoztunk? Hálát adtunk? Uram, ma is tudtunk reggelizni meg meleg lakás meg meleg ruha. Hány embernek nincs. Hálát adtunk ilyen egyszerű dolgokért, amik azonban ha hiányoznak, nagy baj lehet egy család részére.

Mindent Istentől kaptak: az áldást, a békességet, a reménységet, a hazájukat, azt a körülményt, ami között jól tudtak élni. Hiába sorolták a szülők, a nagyszülők Isten ajándékait, ők nem akartak erről tudni már. Kezükbe vették az életük irányítását. Saját sorsuk kovácsai lettek, és kovácsolták folyamatosan azt. Ennek az lett a szörnyű következménye, hogy jelentkeztek az Isten nélküli életnek a bajai és problémái. Nem adtak hálát, nem imádkoztak, éltek a saját akaratuk, vágyaik, elképzelésük és indulataik szerint. S ennek ugyanúgy megjelentek a következményei, mint az Istentől áldott, az Istent követő életnek.

Milyen fájdalmas ez a fordulópont itt. Nem? Nem ismerték az Istent. Ezért nem kaphattak tőle bölcsességet, előrelátást, óvatosságot, egészséges veszélyérzetet sem, kitartást, hűséget, józanságot, belátást, Isten szerint való életet. Mindezt nem kapták meg. Rettenetesen megszegényítették magukat. Mint azok a gyerekek az iskolában, akik nem figyelnek a tanító nénire, nem kell, amit mond, nem kell, amit adnak a konyhán, megy a moslékba az egész egy harapás után. S aztán nehezen megy az írás, az olvasás, a fegyelmezett élet. Nem tudnak majd kitartóan dolgozni, s felnő egy ilyen generáció. Látjuk ennek a következményét is.

Gyökértelenség és gyökértelen generáció. Nem Istenben gyökerezett a Józsué utáni emberek élete, és így nem tudtak megkapaszkodni semmiben sem, amikor jöttek a fosztogatók, az ellenség, s amikor nagy bajba kerültek.

Kálvin János ezt mondja: "Egyéni bölcsességünk két részből áll: ismerni Istent, és megismerni önmagunkat." De aki nem ismeri az Istent, az nem tudja önmagát sem épkézláb módon, jól megismerni.

A ma élő ember sem rosszabb tehát az előző generációknál. Ugyanolyan rossz, mert Isten nélkül él. Nincs különbség. Akkor változik meg minden, amikor valaki Istennel kezd el járni. Mivel nem Istenben akar gyökerezni a legtöbb ember, gyökértelenekké válunk. Ezért vagy leértékeljük önmagunkat: állandó csüggedtség-érzés, hogy milyen vagyok, milyen a külsőm meg milyen a belsőm. Állandó önmarcangolás. Bocs, hogy élek, című megjelenése valakinek. Vagy pedig a túlértékelés: enyém a világ. Ide nekem az oroszlánt is. Mindenkit lesöprök. Mindenkin átgázolok. Leértékelés meg a túlértékelés. Nincs egészsége önbecsülés, józanság és világos látás. Mindkettő hibás. Gyökértelenül senki nem tudja a helyzetét, életét, lelkiállapotát helyesen értékelni.

A Józsué utáni generáció csak vallásos volt. A kultuszt megtartották. Áldoztak Istennek meg áldoztak Baálnak meg Astarténak is. Mindenhova egy kicsit. Sose lehet tudni. Jó mindenkivel békességben lenni. De nem voltak személyes közösségben az élő Istennel.

Mindenki számára nyitva áll a lehetőség. Akármilyen generációhoz, évjárathoz tartozunk, hogy megtörténjen az a fordulópont, hogy az istennélküliségből átjussunk az istenhitbe. A gyökértelenségből gyökereink legyenek Krisztusban, hogy azok megerősödjenek, ha meggyengültek.

Mit olvasunk, hogy mi lett az istentelenség következménye? Azt tették, amit rossznak lát az Úr. Baált és Asterótot kezdték el imádni. Elfordultak az Istentől, s átvették a pogány környezet, nép kultuszát. Elkezdték Baált és Asterótot imádni. Ennek meg mi lett a következménye? Így olvastuk: fosztogatni kezdték őket, és ellenségeik ellen minden csatát elveszítettek. Döbbenetes. Ma is így van. Fosztogatja egyik ember a másikat. Megrabolják egymás házasságát, egymás békességét. Elrabolja a három vagy négy gyerekes családapát egy fiatalabb nő, és kifosztja a családot. Elszedik a pénzt, pénzünket is. Generális és mindenre kiterjedő fosztogatás folyik ezen a világon. Akik ezt a nagy válságot, csődöt okozták, azok vidáman mulatoztak több millió dollárból bezárt ajtók mögött. Miközben tízezrek, százezrek vagy milliók mentek, mennek tönkre. Fosztogatók kezébe kerül az emberiség, miután elfordultak az Istentől, és saját útjukra léptek.

Hány nő mondta el, hogy kifosztottak, felhasználtak, elhasználtak és eldobtak. És hányszor hallottam negyvenes férfiaktól: kifosztottak, felhasználtak, s utána kitettek bíróságilag a lakásból. Azért alszom a Moszkva téren, s így lettem hontalan.

Elhagyták az Urat. Jön az idegen isten: Baál és Asterót, a pénz, az idegen isten meg a szex istene. Nincs új a nap alatt. Elkezdik egymást fosztogatni, kirabolni, tönkretenni, mert elhagytuk az Urat. S mi a következő mondat? És nagyon szorult helyzetbe jutottak. Döbbenetes. Amíg ez a generáció Istennel járt, áldás volt, békesség, öröm, józanság, kitartás, kézzelfoghatóan átélték Isten szabadítását. Övék lett, amit Isten nekik ígért, és minden harcukat győzelemmel fejezték be. Nem érdekelte őket az Isten szava, utána elfordultak Istentől, saját útjukra mentek. Idegen isteneket imádtak, fosztogatták őket, és nagyon szorult helyzetbe jutottak.

Mindig bekövetkezik ez a sorrend, amikor így megy lefelé egy ember, egy nép, egy ország, a világ. Nincs semmi más megoldás erre az egészre, minthogy visszafordulni ahhoz, akiből kiszakadt az ember, akit elhagyott. Megismerni Istent, és megint újra kezdve, hűségesen követni Őt. Újra gyökeret ereszteni. És ha bennünk van Krisztus, ha mi meggyökerezünk benne, akkor Őbelőle senki nem tép ki minket.

Láttam fát majdnem derékszögben meghajolni a szélben, és kibírta, nem tört kétfelé a törzse. Hajlékony volt, mert erősek voltak a gyökerei, s egészen mélyre mentek.

Ha félretesszük, és nem megtartjuk Isten törvényét, akkor az kezdi áthatni az életünket lassan, de biztosan, ami az istentelenségre jellemző.

Pár hónapja mutatta valaki a leletét, amit a László kórházban kapott. S nem tudja, hogy ebből van-e kiút vagy nincs. Olyan fertőzés, amibe a legtöbben belehalnak. És mégis meg lehet újra gyökerezni Krisztusban. Mégis lehet reménykedni, hogyha valaki nagyon szorult helyzetbe került saját bűne, más vétke, mulasztása, bűne miatt. Számíthat az Istenre.

Vannak-e gyökereink? Belegyökereztünk-e Krisztusba? Ott van-e Jézus az életünkben? Nem az a legnagyobb baj, hogy ilyen gyökértelen emberek vagyunk sokan. Nem tudunk kapaszkodni. A válság, a baj, a nyomorúság idején semmi nincs, ami meg tudna tartani minket. És jönnek a fosztogatók kő keményen, és kifosztanak minket az utolsó fillérünkből is. Ez a világ ilyen. Az Isten nélkül berendezett világ az ilyenné válik. Férfi fosztogatja a nőt, nő a férfit. Egyik generáció a másikat. Ahogy nem régen hallottam valaki a saját édesanyját halottá nyilváníttatta, hogy az örökségét megkapja. S amikor a mama ment felvenni a pénzt, akkor közölték vele: bocsánat, de maga meghalt. Nem jár semmi. Hova süllyed az ember? Nincs olyan mélység, amit el ne követne, és olyan aljasság, miközben jókedvvel, bőséggel fosztogatjuk egymást az istentelenség állapotában.

Voltunk és talán leszünk is mindnyájan szorult helyzetben. Nem feltétlenül istentelenség miatt. De akár a miatt, akár más miatt kerülünk ilyen helyzetbe, arra mindig számíthatunk, aki szövetséget kötött velünk. És mi ebben a szövetségben élünk. Akiben megerősödik a Krisztus, azt Krisztus erősen tartja, amikor nagy a vihar, akkor is. Annak van kapaszkodója, talaj a lába alatt.

Mit mond Pál a római levélben, meg mit mond az efézusbeliekhez írt levélben? Adja meg nektek dicsősége gazdagsága szerint az Isten, hogy hatalmasan megerősödjék bennetek a belső ember, ez az új ember, az újjászületett ember, az Ő Lelke által, hogy Krisztus lakjék szívetekben a hit által. Az Isten szeretetében meggyökerezve alapot vegyetek. A gyökér belekapaszkodik az alapba. Az alap pedig az, hogy Jézus Krisztus előrement, helyet készített. Bejárt minden utat, amire enged minket is. Átélt mindent, ami minket ért, kivéve a bűnt. Az nem fertőzte Őt meg, az istentelenség bűne. Ezért nem vétkezett sosem, de minden egyebet végigjárt. Amikor odafeszítették ég és föld közé, és kiszenvedett, akkor nyitott utat önmagához, a mindenható Istenhez, hogy mi belegyökerezzünk a Krisztusba, és alapunk legyen, amelyet nem lehet kimozdítani. Ez olyan erős, fundamentum, ehhez képest láthatjuk most már a világválságot látva, hogy lehet a leghíresebb Leemann Brothers, lehet a City Bank, a Fundamentum, a Generali. Sorolhatnám. Semmit nem ér az egész. Közlik: bocsánat, vis maior. Nem tudunk fizetni. S az ember mehet a papírjaival oda, ahova akar. Semmire nem megy vele.

Az Isten soha nem megy csődbe. Ha az alapjaink benne vannak, nála vannak, az Isten megtart minket. Ha nagyon szorult helyzetbe kerülünk is, Jézus Krisztus a mi Szabadítónk. Abból a szorult helyzetből is kiment és kiszabadít.

Amikor Jézus kimondta ezt a szót, hogy elvégeztetett, abban a pillanatban, attól kezdve belegyökerezhetünk hit által az Isten szeretetébe, hogy emberi életet tudjunk élni, hogy többé ne veszítsük el az élet harcát meg küzdelmeit, hogy ne tudjon kifosztani minket senki soha többé.

Én akkor váltam felnőtt férfivá, amikor Jézus Krisztus megszólított, megtérített, az övé lettem. Attól kezdve adott Isten egyre inkább felnőtt tartást. Addig nem volt ilyen. Nem is ismertem hírből sem. Sokszor azt csináltak velem az emberek, amit akartak. Attól kezdve soha többé nem. Mert az Isten megerősített. Adta az Ő Lelkét, adta a gyökereket és a gyökerek benne megtartottak, amikor nagy bajba, nyomorúságba vagy szorult helyzetbe kerültem, akkor is.

Jézus erősen tart. Nála kész a szabadítás minden generáció, korosztály számára. Vannak-e gyökereink? S ha vannak, akkor mibe gyökereznek. Azt mondja itt, hogy hatalmasan erősödjetek meg az Isten szeretetében, meggyökerezvén és alapot vévén. Alapot vegyetek. Ha valaki belegyökerezett Krisztusba, az a nagyon szorult helyzetet is túléli. Kihozza Isten, felemeli, megáldja, és majd el tudja mondani a következő generációnak, hogy milyen nagy dolgot cselekedett vele az Isten.


Imádkozzunk!

Köszönjük, Urunk a te szeretetedet és irgalmadat, hogy nem hagysz el minket, és békességed velünk marad. Áldunk és dicsőítünk azért, Urunk, hogy a te szereteted végére mehetetlen. És köszönjük, ha szorult helyzetbe kerülünk is, ha nyomorúság vesz körül, vagy az van bennünk, a szívünk mélyén, te onnan is kimentesz minket. Felemelsz, letörlöd a mi könnyeinket, megváltottál minket, és megváltasz újra és újra, eltörlöd a mi álnokságainkat, s nem a szerint bánsz velünk, hanem irgalmas szereteted szerint.

Így kérünk, Urunk, hadd forduljunk hozzád. Szólíts meg minket. Ragadj meg minket, hadd gyökerezzünk meg tebenned, s hadd maradjunk benned, hogy erősek és bátrak legyünk, hogy felemelhessük a fejünket, s így járhassunk veled. Így áldj meg bennünket, hadd legyünk áldássá mások számára is.

Ámen.