PASARÉTI PRÉDIKÁCIÓK

Pasarét, 2009. január 1.
(újév)

Cseri Kálmán


FÉLJÉTEK AZ ISTENT!


Alapige:Jel 14,6-7

És láttam, hogy egy másik angyal repül az ég közepén: az örök evangélium volt nála, és hirdette azoknak, akik a földön laknak, minden népnek s törzsnek, minden nyelvnek és nemzetnek; és hatalmas hangon így szólt: "Féljétek az Istent, és adjatok neki dicsőséget, mert eljött ítéletének órája; imádjátok azt, aki teremtette a mennyet és a földet, a tengert és a vizek forrásait!"


Imádkozzunk!

Örök Isten, kinek esztendők nincsenek létedben, szeretnénk máris engedelmeskedni ennek az igének, és térdet, fejet hajtva hódolunk előtted.

Magasztalunk téged, hogy megérhettük ennek az új évnek első reggelét. Köszönjük, hogy nem magunkban bízva és nem sötét babonasággal valamiféle szerencsében reménykedve vagy balszerencsétől rettegve indulhatunk el az ismeretlen útra, hanem a te nagy nevedet hívhatjuk segítségül.

Nem a magunk tervei megvalósításához hívunk téged segítségként, hanem már itt az elején mondjuk: minden úgy legyen, ahogyan azt te jónak látod. Hisszük, Atyánk, hogy a te akaratod mindig jobb, mint a mienk, mert a te akaratod az egyedül jó akarat.

Reménykedünk abban, hogy ígéreteid erre az évre is érvényesek. Köszönjük, hogy bízhatunk benned. Olyan sokszor átéljük a magunk erőtlenségét és tehetetlenségét, segíts újra és újra gondjaink, nehézségeink, veszedelmek közül feltekinteni rád, és komolyan vennünk, hogy neked minden lehetséges, az is, ami az embereknek lehetetlen.

Alázatosan kérünk, hogy legyen szavad most is hozzánk, nagyon rád szorulunk mindnyájan. Hisszük, hogy nálad készen van mindaz, amire szükségünk van ebben az életben és az örökkévalóságban.

Legyen a te ajándékod ez a csendes óra is. Nem egyedül akarunk indulni, hanem veled. Szeretnénk mindvégig ragaszkodni hozzád hit által. Növeljed a hitünket, és a te igéddel tisztogasd, formáld az életünket. Hadd ábrázolódjanak ki rajtunk, megváltó Urunk, Jézus Krisztus, a te jellemvonásaid, és hadd legyünk így egyre használhatóbb eszközök a te kezedben.

Segíts ezt az egész évet, bármi történik velünk, a te dicsőségedre eltölteni.

És most ajándékozz meg minket külső és belső csenddel, és könyörülj rajtunk, hogy amikor halljuk a te igédet, meg ne keményítsük a szívünket.

Ámen.


Igehirdetés

Az utóbbi években minden újévi istentiszteleten valami bátorító, biztató, a reménységünket megalapozó ige üzenetére figyeltünk. Nagy szükségünk is volt erre, és nagy szükségünk van mindig erre. Ezen a nyomon indultam el most is, és közben az történt, amit Spurgeon, a nagy angol igehirdető, aki szeret képekben beszélni, így ír egy helyen: rám ugrott egy ige, és letepert.

Miközben kezdtem gondolkozni azon, hogyan lehetne röviden és a valóságnak megfelelően összefoglalnunk, hogy mit várhatunk az új esztendőtől, mi-minden várhat ránk, s ugyanakkor, ha bármi megváltozik is, legyünk bizonyosak abban, hogy Jézus Krisztus tegnap és ma, és örökké ugyanaz, és legyünk bizonyosak abban, amiről tavaly ilyenkor szólt az ige, hogy az Úr uralkodik, hogy Isten kezében tartja az események irányítását, Ő minden helyzetnek Ura és benne feltétel nélkül bízhatunk - amikor próbáltam összeszedni azokat az igei üzeneteket, amikre nekem is szükségem van egy ilyen ismeretlen új esztendő elején, Isten egyszerűen elém hozta ezt az igét, és nem tudtam tőle szabadulni.

Ebben Isten nem közvetlenül újévi biztatást ad nekünk, hanem újévi programot. Azt mondja el, hogy mit vár az Ő hívő népétől egy ilyen ismeretlen új esztendőbe elindulva. Ez a program így hangzik:
- féljétek az Istent,
- adjatok dicsőséget Istennek,
- imádjátok Istent!

Nagyon elméletiesen hangzik? Nem erre van szükségünk - szoktunk mondani ilyeneket Istennek, mintha Ő nem sokkal jobban tudná, hogy mire van valójában szükségünk. Látni fogjuk majd, hogy aki ezt komolyan veszi, annak ebbe a csomagba nagyon sok biztatás, bátorítás, ígéret, eligazítás van becsomagolva.

Mindjárt az elején azt szeretném kérni: próbáljuk ki! Ha valaki ezt, ami itt most elhangzik, komolyan veszi, és már ma elkezdi gyakorolni, annak Isten megmutatja, hogy milyen gazdagságot ajándékoz nekünk ebben az esztendőben is.

Mikor hangzott el ez a program, amiben Isten az Ő népének elmondta, mit kíván tőle?

János apostol által a Szentlélek itt az utolsó idők eseményeibe enged bepillantást. Abba az antikrisztusi korba, amelyikben az ember mérhetetlen gőgjében már istennek képzeli magát, és Istent mindenestől negligálja. Hol gúnyolja, hol tagadja, de mindenképpen kihagyja az életéből. Ennek következtében ez az emberiség meg is érett az ítéletre. Olvastuk itt ezt a mondatot: "eljött ítéletének órája."

Mielőtt azonban Isten ezt a megérdemelt ítéletet végrehajtja, ad még egy lehetőséget a megtérésre, és ekkor hangzik el - ahogy olvastuk - az örök evangélium, és Isten az Ő küldöttje által elmondja a tőle nagyon messze sodródott emberiségnek a megmenekülés egyetlen útját, hogyan kerülhetik el mégis az ítéletet. Még egy utolsó lehetőséget kínál, és ezt hirdeti meg ez az angyal. Mert Isten nem akarja a bűnös halálát, hanem azt akarja, hogy megtérjen útjáról és éljen.

Mit tesz Isten ebben a helyzetben, vajon milyen új gondolata támad, hogy az emberiséget megváltoztassa, megmentse a pusztulástól? Milyen jó módszert tanulhatunk tőle? Milyen hatékony eszköze van Istennek?

Azt olvastuk itt: láttam egy angyalt, az örök evangélium volt nála, és hirdette azoknak, akik a földön laknak és hatalmas szóval így szólt...

Vagyis Isten ugyanazt cselekszi, amit mindig tesz, amikor embereket meg akar menteni az ítélettől. Jön egy küldött, ez esetben mennyei küldött, angyal, és igét hirdet. Semmi rendkívüli, valami vadonat új nem történik, hirdeti az örök evangéliumot.

Miért kell angyal? Mert abban az antikrisztusi korban a hívő igehirdetők többsége már börtönben van, vagy vértanúhalált halt. Mennyei erősítésre van szükség. De a mennyei követ ugyanazt teszi, amit Isten földi szolgái tettek addig, és tesznek azóta is: hirdeti az örök evangéliumot.

Figyelemre méltó az, hogy milyen kevéssé van tekintettel Isten az emberek személyes körülményeire. Nem tanulmányozza a kornak a jellegzetes vonásait. Nincs tekintettel a kultúrák különbözőségére. Mindenkinek ugyanazt az evangéliumot hirdetteti. Olvastuk is: minden népnek és törzsnek, minden nyelvnek és nemzetnek hirdette az örök evangéliumot.

Mindenkinek erre van szüksége, és mindenkit csak az menthet meg, ha komolyan veszi, amit Isten üzent neki. Ifjak és vének, milliomosok és koldus szegények, luxus villákban lakók és hajléktalanok, egészségesek és halálos betegek, kínaiak, magyarok, törökök és arabok egyaránt az örök evangélium által menekülhetnek meg.

És mi ennek a tartalma? Van benne egy információ és három felszólítás. Az információ így hangzott: eljött ítéletének órája. És a hármas felszólítás: féljétek az Istent, adjatok dicsőséget Istennek, és imádjátok azt, aki teremtette a mennyet és a földet.

Az evangélium tehát nem az emberek jólétéről szól, hanem Isten dicsőségéről. Nem az emberek szükségeit sorolja, hanem Isten imádására szólít fel. Mert ettől függ az emberiség jóléte is, egész jövője és sorsa, hogyan viszonyul Istenhez. Ezért hangzik el az evangéliumban ez a hármas felszólítás: féljétek az Istent, dicsőítsétek az Istent, imádjátok az Istent.

Mit jelent ez?

a) Istent félni nem azt jelenti, hogy Istentől félni, hanem azt jelenti, hogy Őt minden mértéket meghaladó módon tisztelni, de úgy igazán, komolyan. Úgy, hogy valakinek az életében Isten abszolút tekintély. Minden szavát kételkedés nélkül igaznak fogadja el. Istent félni azt jelenti, hogy számomra az Ő szava parancs. Nem kell indokolnia: számomra mindennél nyomósabb érv az, hogy Ő mondja. És amit Ő mond, azt nem állítom az értelmem ítélőszéke elé. Kritikától mentesen, maradék nélküli bizalommal komolyan veszem, mert Ő mondta.

Istent félni nem azt jelenti, hogy retteg az ember attól, hogy Isten bántani fog. De retteg attól, hogy megbántsa Istent. Annyira tiszteli és szereti, hogy tudja, az van a javára, amit Isten mond. Önmagam ellen cselekednék, ha vele perbe szállnék. Aki viszont perbe száll vele, annak van félnivalója.

Istent félni egyebek közt azt is jelenti, hogy úgy beszélünk vele és róla, hogy azt is áthatja ez a mélységes tisztelet. Aki Istent féli, az nem viccelődik Ővele. Az soha nem gúnyolódik, de feleslegesen sem beszél róla, viszont kész megvallani Őt bármilyen helyzetben, bárkinek.

Nem véletlen az, hogy Jézus a Mi Atyánk első kéréseként azt adja elénk, hogy "szenteltessék meg a te neved". Minden Istennel szembeni bizalmatlanság tiszteletlenség vele szemben, az istenfélelem hiánya.

b) Mit jelent az: adjatok dicsőséget Őneki?

A Biblia gondolkozása szerint Istennek dicsőséget adni azt jelenti, hogy az Ő páratlan nagy tetteit ismerjük, elismerjük, és ezekért magasztaljuk Őt. Az Ő nagy tetteit, amiket a teremtésben, a történelemben, a mi megváltásunk érdekében, a személyes életünkben láthatunk, tapasztalhatunk, vagy amikről olvasunk, azokat ismerjük, és elismerjük, hogy ezeket Ő végezte el.

Éppen ezért egyedül Őneki adunk dicsőséget mindezért, és nem csipegetünk le belőle magunknak dicsőséget. Éppen ezért istentelen, pogány beszéd a következő, amikor valaki hozzánk jön és kedvesen üdvözöljük: Isten hozott, s erre ő azt mondja: magam is igyekeztem. Igyekezhetem én, ahogy akarok, ha az Isten nem oltalmaz, nem vezet, és nem visz célhoz. Mert ha az Úr nem építi a házat, hiába dolgoznak azon annak építői, ha beleszakadnak, akkor sem jutnak célhoz és nem lesz rajta áldás.

Bennünket betegesen megkötöz a magunk dicsőségének a keresése. Kicsikarása annak, hogy mások dicsérjenek. Istennek dicsőséget adni azt jelenti, hogy egyedül Őt dicsőítjük azért, amit Ő végzett el. Tehát amikor megtapasztaljuk az életünkben, hogy Ő megsegített, meggyógyított, kiszabadított, bocsánatot adott, akkor ezért egyedül neki adjuk a dicsőséget.

Úgy, ahogy a 46. zsoltár végén maga Isten is felszólítja az Ő népét, mert erre újra és újra sajnos fel kell szólítania bennünket:

Csendesedjetek el, és ismerjétek el,
hogy én vagyok az Isten!
Magasztalnak a népek,
magasztal engem az egész föld.
(Zsolt 46,11)

Őt magasztalni, dicsőíteni azt jelenti, hogy elismerem, hogy Ő az Isten, és egyedül Ő a valóságos, élő Isten.

c) És mit jelent imádni azt, aki teremtette az eget és a földet és mindent, ami azokban van?

Azt jelenti, hogy vallásos tiszteletben egyedül az élő Istent részesítjük. Vagy más szavakkal: a hitünkkel hozzá kapcsolódunk. Tehát embert semmi módon nem imádunk. De az ördögöt sem. Nem kérünk, és nem fogadunk el babonás módon semmilyen segítséget az Isten ellenségétől, az ördögtől - mert a hitünk összekapcsol azzal, akibe a hitünket vetjük.

Ezért nekünk egyedül Istenbe kell a hitünket vetni. Senki emberről nem gondoljuk és nem mondjuk, hogy imádjuk. Sem a szerelmesünket, sem az aranyos kis unokát, de még a hithősöket sem. Halottakat végképp nem. Az úgynevezett szenteket sem, és magunkat sem - amire nagyon hajlamosak vagyunk - mert minden ilyen embertisztelet bálványimádás, és Istennek az ellen kemény ítélete van.

Maga Jézus mondta: az Urat, a te Istened imádd, és csak neki szolgálj! Mert csak Ő méltó az imádatra, mert csak Ő teremtette az eget, a földet, és mindent, ami azokban van.

Őt viszont imádjuk. Valljuk meg magunknak és másoknak is kinek hisszük Őt, és legyen tartalmas, mély imaéletünk, vele való folyamatos beszélgetésünk.

A Római levél első fejezetét érdemes lenne itt elolvasni, de nem akarom ezt a hosszú részt most olvasni. Pál apostol ott részletesen leírja, hogy milyen szörnyű következményei lesznek annak, ha egy ember a teremtő Isten helyett valamely teremtményét kezdi el imádni. Szent félelemmel óvakodjunk ennek minden fajtájától.

Istent félni tehát azt jelenti, hogy Őt mindenekfelett, egyedülálló módon tisztelni.

Istent dicsőíteni azt jelenti, hogy ismerjük és számon tartjuk az Ő nagy tetteit, és ezekért egyedül neki adunk dicsőséget.

Istent imádni azt jelenti, hogy a hitünkkel egyedül hozzá kapcsolódunk, végső soron egyedül tőle várunk s kérünk mindent.

Hányadán állunk ezzel? Ha Isten ezt a programot adja most nekünk erre az új esztendőre, akkor milyen konzekvenciái vannak ennek? Mi következik ebből?

Olyan könnyen rámondjuk: ó, hát ez rendben van az én életemben. Eszembe sem jut Istenen kívül mást tisztelni, mást dicsőíteni, máshoz imádkozni. De ha Istent tisztelni azt is jelenti, hogy az Ő szavát igaznak tartjuk, és ahhoz igazítjuk az életünket, akkor ez megvalósul-e a gyakorlatunkban?

a) A tavalyi évet a Biblia évének nevezték, de még az idén is lesznek ezzel kapcsolatos rendezvények. Hadd kérdezzem meg: a te Bibliád hol van? Mindenki meg tudná-e mondani hol van otthon a Bibliája? És mire szoktuk használni?

Amikor valami segítségre, tanácsra lenne szükség, hamar előkapja az ember, kinyitja valahol, és szeretné babonás módon, hogy onnan megszólaljon az útmutatás. Csakugyan mindennapi kenyér? És vajon nem gépies-e sokszor a Biblia-olvasásunk? Azzal a friss vággyal vesszük-e a kezünkbe mindig, hogy szeretném tudni, mihez igazodjam, Uram. És mihelyt megértettem, már igazítom is hozzá az életemet.

A hívő élet szakadatlan pályakiigazításból áll, hogy megmaradjunk a keskeny úton, amelyik az életre vezet. Ha nekünk Isten szava szent, ha nem a magunk kritikája elé állítjuk azt, akkor így kellene arra figyelni. Ezzel a vággyal jövünk-e ide mindig: Uram, mindegy, hogy ki áll ott a szószéken, én tőled akarok hallani valamit. És amit megértettem, azt már teszem is. Talán ki sem léptem innen a küszöbön, már elkezdem megvalósítani. Istent tisztelni egyebek között ezt is jelenti.

b) És mit jelent az, hogy az Ő nagy tetteit ismerjük, és elismerjük, hogy Ő az Isten, és így dicsőítjük, magasztaljuk?

Ez újév napján egyebek közt azt is jelenti, hogy várjuk Isten nagy tetteit ebben az esztendőben. Az ilyen ember szívében ott van egy szent várakozás: Uram, fogalmam sincs, hogy mit hoz ez az év. Semmi jót nem remélünk tőle. Minden rosszal riogatjuk egymást, és lehet, hogy még annál is több rosszat hoz, de nem ezt találgatom, hanem várom, hogy te mit fogsz cselekedni az én kicsi életemben is, a szeretteim életében, a nagyon elesett népem életében, mert te cselekszel. "Az Úr uralkodik." Várom a te újabb tetteidet. Miközben újra és újra dicsőítelek a te eddigi nagy tetteidért, a teremtéstől kezdve egészen a magunk életének a kicsi eseményéig.

Komolyan vesszük-e ezt, és várjuk-e, hogy Isten cselekedjék bennünk is? Hiszen Ő nem végez félmunkát. Megígérte, hogy akiben elkezdi a jó dolgot, be is végzi azt. Mindnyájan félkész állapotban vagyunk, ha már elkezdődött bennünk az Ő munkája. Vajon onnan, ahol most vagyok, hova akarsz előbbre segíteni, Uram? És az egyik lábamat már emelem is, hogy oda lépjek, ahova te mondod.

Istennek adni a dicsőséget ezt jelenti, mert emögött ott van az a feltétel nélküli bizalom, hogy mindegy, hova mondja, hogy tegyem a lábamat, oda teszem, mert az az én tőle kijelölt utam, és csak ott leszek boldog, ha ezer veszély között fog átvezetni, akkor is, mert Ő fog átvezetni. És annak az útnak a végén van az a cél, amit Ő megígért. Jellemző-e az egész gondolkozásunkra, életszemléletünkre ez, mert ez jelentené azt, hogy dicsőítjük őt?

c) És hogy vagyunk az Ő imádásával? Imádkozgatni szoktunk, vagy pedig el lehet azt mondani alázatosan, de a valóságnak megfelelően, hogy van imaéletünk. Folyamatos párbeszédben vagyunk-e Ővele? Bármikor megszólíthat-e minket? Ezt jelenti az, hogy szüntelen imádkozzatok. Nem azt, hogy szakadatlanul imaszövegeket mormolok, mert amikor a munkámra koncentrálok, akkor nem mondok imaszöveget. De akkor is megszólíthat engem, bármin keresztül, és küldhet oda, ahova akar. Adhat olyan feladatot, amilyent akar, és "oda megyek, ahova parancsolod." Ez az imádkozó lelkület, hogy beszélhet velem, szót érthet velem, értelmes hívőként használhat engem.

Ismerős-e ez nekünk, vágyakozunk-e erre? Ha nem volt még ilyen tapasztalatunk, szeretnénk-e, hogy legyen, mert lehet. Isten csak olyan dolgokat parancsol a benne hívőknek, amik megvalósíthatók. A magunk erejéből semmit nem tudunk abból megvalósítani. De az Ő Szentlelke segít minket ebben. Csak a Szentlélek segít el minden hívőt arra, hogy ilyen bizalommal tudja tisztelni és félni Istent.

Azt olvassuk a Bibliában, maga Jézus mondja: a Szentlélek tanít meg minket, hogy dicsőítsük Őt. És az igazi imádságra is a Szentlélek segíti el a hívőt, mert maga a Lélek kiáltja bennünk: Abbá, Atyám! Az Ő Szentlelkére vágyakozzunk, és engedjük, hogy azzal bennünket betöltsön. És eközben fogjuk megtapasztalni azt, hogy milyen sok bátorító ígéret is van ezekbe a feladatokba elrejtve.

Aki így féli Istent, aki törekszik arra, hogy dicsőítse Őt, aki tudatosan munkálkodik azon, hogy imádja Őt mint Teremtőt, az átéli, hogy soha semmilyen helyzetben nincs egyedül. És ha Ővele vagyunk, vele közösségben, akkor védve vagyunk. Akkor a helyünkön vagyunk. Akkor megszabadul az ember sok felesleges aggodalmaskodástól, megszabadul a maga dicsőségének a keresésétől, megszabadul az árvaságnak, a kiszolgáltatottságnak a gyötrő tudatától, és átéli az Isten jelenlétét.

Azt olvastuk, hogy Isten mielőtt végrehajtaná az utolsó nagy ítéletet, még egy lehetőséget ad az istentelenné vált emberiségnek a megtérésre. Hogyan? Úgy, hogy hangzik az örök evangélium. Ez az evangélium hangzott itt most is. Közülünk senki nem hivatkozhat többé arra, hogy nem hallotta.

Mi lesz ennek a folytatása? Elkezdjük-e már ma csendes alázatos imádsággal: Uram, szeretnélek így félni téged, így tisztelni téged. És akarlak téged szívemből, meggyőződéssel dicsőíteni, és csak téged, senki mást. Köszönöm ezt a nagy lehetőséget, hogy imádkozhatom, hogy tegezve, teljes bizalommal megszólíthatlak, és elmondhatok neked mindent, tudva azt, hogy neked minden lehetséges, az is, ami az embereknél lehetetlen. És akkor át fogjuk élni, hogy valóban nem egyedül kell végigjárnunk ennek az esztendőnek az ismeretlen útját, hanem lépésről-lépésre ott lesz velünk. Mindig a következő lépést világítja meg, de világosságban járhatunk, és a célt soha nem kell szem elől tévesztenünk, mert Ő világosan megmondta, hova akarja vezetni az övéit. Így tehet áldássá is bennünket mások számára.

Van egy szép énekünk, amelyik szinte elejétől a végéig erről szól, a 251. ének. Most csak az első versét énekeljük:

Meghódol lelkem tenéked, nagy Felség,
Szentháromságban ki vagy egy Istenség.
Csak téged illet minden tisztesség,
Mert téged ural az egész föld s ég.


Imádkozzunk!

Istenünk, hálásan köszönjük, hogy mi is téged vallhatunk Úrnak. Segíts ezt teljes meggyőződéssel vallanunk. Kérünk, hozd elénk kicsi életünknek azokat a jeleneteit, eseményeit, amik szemléltették ezt számunkra. De legyen nekünk mindennél meggyőzőbb a te igéd, az, amit te önmagadról mondasz. Segíts el oda, hogy személyes hitvallásunkként tudjuk mondani: bizony, te és egyedül csak te vagy az uraknak Ura, és királyok Királya.

Köszönjük neked, Úr Jézus Krisztus, hogy te, akinek adatott minden hatalom mennyen és földön, egészen közel hajoltál hozzánk, hogy egészen közel vigyél minket a mi mennyei Atyánkhoz.

Köszönjük, hogy a kereszten a te legszörnyűbb szenvedéseid közepette és gyalázatodban voltál a legdicsőségesebb Úr.

Magasztalunk a kereszten aratott győzelmedért, és köszönjük, hogy ez a győzelem hit által a miénk lehet.

Kérünk, így adj nekünk győzelmet minden veled kapcsolatos kételyünk, bizonytalanságunk fölött is. Szeretnénk belső meggyőződéssel bízni benned, és vallani, hogy te az vagy, akinek mondod magadat. Szeretnénk ezt komolyan venni akkor is, amikor bajba kerülünk, amikor veszteségek érnek, veszedelmek között járunk, kísértések támadnak.

Segíts minket ebben az évben, kérünk, győzelemről győzelemre. Mi magunkban csak újra és újra elbukni tudunk, szégyenletes módon. De te, aki olyan sokszor felemeltél már minket, taníts meg járni, haladni előre azon az úton, amelyik az életre vezet. Tedd a mi életünket olyan vonzóvá, hogy másokat is hozzád tudjunk hívogatni, hogy a halálból életre tudjunk hívni, hogy emberhalászok lehessünk, abban az értelemben, ahogy azt te mondtad. Segíts ezen a téren is előbbre lépnünk az idén.

Köszönjük, hogy nem kell találgatnunk, hogy mi történhet velünk és mi várhat ránk. Köszönjük, hogy a jövőnket te készíted, és te tudod, hogy mi válik javunkra.

Ezzel a bizalommal szeretnénk tőled a próbákat, a nehézségeket is elfogadni. Engedd tapasztalnunk, hogy azoknak, akik téged szeretnek, minden a javukat szolgálja. És mi téged teljes szívünkből, teljes lelkünkből, teljes elménkből, és minden erőnkből szeretni akarunk.

Segíts ezt megvallani ebben a csendben is, és készíts nekünk most ezeken a napokon otthon is olyan csendet, amikor kinyílhat a szívünk előtted, és amikor megnyitod a mennyet is előttünk, és egészen közel kerülhetünk hozzád.

Ámen.