PASARÉTI PRÉDIKÁCIÓK

Pasarét, 2008. december 11.
(csütörtök)

Földvári TIbor


BOLDOGOK A MENYEGZŐRE HIVATALOSAK


Alapige:Jel 19,6-10

És hallám mintegy nagy sokaság szavát, és mintegy sok vizek zúgását, és mintegy erős mennydörgések szavát, mondván: Alleluja! Mert uralkodik az Úr, a mi Istenünk, a mindenható. Örüljünk és örvendezzünk, és adjunk dicsőséget néki, mert eljött a Bárány menyegzője, és az ő felesége elkészítette magát. És adatott annak, hogy felöltözzék tiszta és ragyogó fehér gyolcsba; mert a fehér gyolcs a szenteknek igazságos cselekedetei. És monda nékem: Írd meg: Boldogok azok, akik a Bárány menyegzőjének vacsorájára hivatalosak. És monda nékem: Ezek az Istennek igaz beszédei. És leborulék annak lábai előtt, hogy imádjam őt, de monda nékem: Meglásd, ne tedd; szolgatársad vagyok néked és a te atyádfiainak, akiknél a Jézus bizonyságtétele van; Istent imádd, mert a Jézus bizonyságtétele a prófétaság lelke.


Imádkozzunk!

Mennyei Édesatyánk, téged magasztaltunk az énekben. Imádunk téged a gyülekezet közösségében, hiszen ha rád tekintetünk, valóban ez az első, ami ajkainkon kijöhet. Hódolunk előtted Atyánk, azért, aki vagy a mi számunkra is. Szeretnénk hálaadással megköszönni mindazt, amit a mai napon adtál nekünk. Köszönjük, hogyha esetleg a mai nap munkája nehézségeket, bajokat jelentett, vagy a lelkünk kesergett, akkor a gyülekezet közösségében, a te jelenlétedben meggyógyulhatunk, megerősödhetünk. Köszönjük, hogy őszintén dicsőíthetünk téged.

Kérünk téged, hogy ebben a világban, amiben nekünk ma élnünk kell, itt és most, hadd lássák rajtunk, hogy mi téged dicsőítő nép vagyunk. Hadd lehessen a gyülekeztünk közössége is olyan, ahol otthonra lelnek a téged keresők, ahol veled találkoznak azok is, a gyülekezet szeretetén keresztül is, akik sok szeretetlenséget tapasztalnak ebben a világban. Hadd lehessünk mi olyan nép, Urunk, akik rólad tesznek együtt is bizonyságot mindég.

Kérünk Urunk, hogy ma is engedd megértenünk a mai ige üzenetét, hadd lássunk téged dicsőségesnek, hatalmasnak, hadd lássuk magunkat is ennek fényében.

Az Úr Jézusért kérünk, hallgasd meg imádságunkat.

Ámen.


Igehirdetés

A Jelenések könyve negyedik boldogmondását olvashattuk a mai igében. Emlékeztetőül, újra gondoljunk arra, hogy az egész könyv központi üzeneteképpen ? szép képpel kifejezve ? hangsúlyos a vőlegény és a menyasszony szerelmespárként való megjelenítése. Igazolja, hogy ez a könyv is Jézusról szól, a dicsőséges Úrról, de ő mindég, menyasszonyi népével együtt értelmezhető, látható. Ez a bibliai könyv bemutatja, amire szeretnék rámutatni, milyen az, amikor örvendezik Jézus menyasszonyi népe, Isten népe, vőlegényével itt a földi életben is, illetve a dicsőséges eljövetele után az örökkévalóságban, mindörökre boldogan.

A negyedik boldogmondás, a vőlegény és a menyasszony szerelmi életének a legszebb pillanatát mutatja be, a menyegzői lakoma képét: Boldogok, akik a bárány menyegzői lakomájára hivatalosak. Azért a legszebb pillanat, mert ami utána jön, az már csak szebb lesz ennél, de ez a menyasszony és a vőlegény szerelmi életének a legszebb pillanata. A jelképben a menyegzői vacsora utáni időszak, mint a férj és a feleség boldog együttléte.

Gyerekkoromban a katolikus templom mellett lakva nőttem föl, ezért nagyon sokszor láthattuk a boldog párt kijőve a templomból és ilyenkor mi is együtt örültünk a násznéppel, amikor az ablakon keresztül néztük őket. A faluban nagy öröm, amikor egy fiatal pár házasságot köt. Az igazi öröm az volt, amikor mi is meghívást kaptunk egy-egy esküvői lakomára. Nagyon szép a templomi esküvő sokféle öröme, de amikor a család, rokonok, barátok együtt vagyunk és együtt örülünk a vőlegénnyel és a menyasszonnyal, az az igazi öröm. Az ókori menyegzői kép leírásával ezt az egyszerű képet mutatja be, milyen öröm van Isten népe számára, amikor hivatalos lehet a menyegzői vacsorára.

Mit jelent tehát a mai boldogmondásnak a vacsora képe, kikről szól és milyen boldogok azok, akikről szól?

Az ókori esküvők csúcspontja is mindég az esti közös lakoma volt természetesen. Ez sokszor egy hétig, vagy annál tovább is eltartott Izraelben. A lakoma képe már önmagában hordozta az örömöt, a boldogság érzését. Ne feledjük, a szenvedő keresztények az I. században hallották, olvasták ezeket az igéket és a sokféle szenvedés között ennek a képnek a megértése is sokat jelentett számukra. A hétköznapok ünnepnappá váltak az ókori menyegzők alkalmával is. Általában már az előkészületek is ünnepet jelentettek.

Faluhelyen tapasztaltam, hogy az esküvő hete találkozásokat jelentettek a falu népe számára, együtt sütötték a süteményt az asszonyok, előkészítik a szárnyasokat. Azután jön a lakoma napja. A lakoma végén segítenek a rendező családnak rendet teremteni. Együtt van mindenki, a hétköznap is ünnepnappá válik. Még háborús időben is boldog lehetett az, aki menyegzői lakomán vett részt. Akkor is így volt és ma is így van ez. Hiába nehéz és válságos időszak a hétköznapokra nézve, a lakoma ideje mindig ünnepélyes, boldogító.

Nem véletlen tehát, hogy az újszövetségi szentírás is, a mai igénk is, ezzel az örömmel mutatja be azt a boldogságot, amely Isten népének lesz a része, amikor Jézus eljön. A Bárány menyegzői vacsorája azt jelenti, hogy a bárány megöletett, az Úr Jézus, mint Megváltó Úr meghalt, vállalt mindent érettünk, bűnösökért, meghalt helyettünk, de így győzött és az ő eljövetele dicsőségesen kiteljesíti és beteljesíti azt az uralmat, amelyet megszerzett maga számára és népének is. Amikor Jézus eljön, akkor olyan örömben lesz részünk, része Isten népének, mintha menyegzői vacsorán lennénk. Ez a kép egyszerű jelentése.

Ha azonban a 19. fejezetet az első verstől kezdve nézzük, talán furcsának találjuk, hogy olyan szövegkörnyezettel vezeti be, ahol szó van nagy paráznáról, ennek megítéltetéséről és ennél még furcsább, hogy beszél erről az ítéletről, amely hatalmas nagy öröm a mennyben. A 6. verstől kezdve a Bárány menyegzői öröméről lehet olvasni csupán, de az első verstől kezdve arról, hogy a nagy parázna, amely jelképezi az Isten és az ő népe elleni erkölcstelenséget, romlást, ami az I. század keresztényeit is nagyon keményen kísértette. De ennek a megítéltetése azt jelenti, hogy hiába harcolt Isten és az ő népe ellen az erkölcstelenség, a tisztátalanság, hiába voltak sokan az I. században olyanok is, akik néha elhagyták az Urat, valami szebbnek és jobbnak tűnő dologért, végső soron nem győzhet az erkölcstelenség sem. Ezért a mennyben dicsőséges öröm van, amikor eljön a megítéltetés ideje. A nagy parázna megítéltetik, amikor Jézus eljön. Ebben látszik az ő uralma kiteljesedése.

Halleluja ? mondják a mennyei seregek. Ugyanez a halleluja, azaz dicsérjétek az Urat, hangzik el a 6. verstől kezdődően, amely a menyasszony és a vőlegény szerelméről ír és a menyegzői vacsoráról. A nagy parázna megítélése miatt van öröm és talán még nagyobb öröm a menyegző miatt; eljött a Bárány menyegzője. Ehhez a menyegzőhöz tartozók ugyanis nem tartoznak a nagy paráznához, ők nem ítéltetnek, ők dicsőséges örömben, boldogságban részesülnek. Ez a szövegkörnyezet a Jelenések könyve 19. részében beszél arról, hogy vannak a menyegzői vacsorása hivatalosak és olyanok, akik ebben soha nem vesznek részt, sőt ítéltetni fognak. Mindkét történés a dicsőséges hatalmat igazolja, mindkettőn örülhet a menny. A bűnös embernek nem mindegy, hogyan dicsőíti Istent, az elkárhozásával, a megítéltetésével, vagy inkább az Úrral való örök boldog közösséggel.

A Máté evangéliuma 22. részében Jézus elmondja azt az ismerős példázatot, ami ennek az igének is magyarázó üzenete lehet, ahol a király fia menyegzőjéről van szó. Sok a hivatalos, aki kifogásokat emel, miért nem megy el a menyegzői lakomára. Vannak olyanok, akik még a hívást tevő szolgákat is megölik, nem mennek el a lakomára. A példázat azzal folytatódik, hogy a szolgáknak ki kell menniük mindenhova az útszélekre, és hívogatnak minden arra járót, mert bárki jöhet a menyegzői lakomára, jók és gonoszak egyaránt. Föl vehetik a menyegzői ruhát és joguk van részt venni a vacsorán. Ezzel a példázattal arról szól Jézus, milyen az Isten kegyelme. Akikről úgy tűnik, hogy méltók az ottlétre, nem mennek el, nekik nem kell ez, de a bűnösök, akik gonoszak, de elfogadják ezt a nagy kiváltságot, örömmel mennek, rajtuk a menyegzői ruha és boldogan örvendezhetnek. Jézus azt mondja: sokan vannak a hivatalosak, de kevesen a választottak. Mert a vacsora hivatalosai azok, akik nem méltók arra, hogy ott legyenek. És mégis ott vannak, mert Isten kegyelmes; ezért van nagy öröm a mennyben. A folytatás egy bűnös ember megtéréséről szól és arról, milyen a megtért bűnös ember, mert Úrral együtt örvendezhet Jézus eljövetelekor az. Ezek közé tartozhatunk mi is. Akik nem tartoznak a menyasszonyi néphez, azok számára egyetlen lehetőség van, az a nagy parázna népe. Ama napon az egyiket ítélni fogják, a másik nép boldogan örvendezik.

A Jelenések könyve 19. részében a boldogmondás nem csupán annyit akar elmondani, hogy milyen boldog az aki ott lehet Jézus Krisztus menyegzői vacsoráján, mert hivatalos. A szövegkörnyezet miatt itt sokkal mélyebb üzenetről van szó. A boldogmondás képe valójában a hivatalosakról szól. A megelőző versek írják le kik azok, milyen minőségben vannak ott a menyegzői vacsorán. Nagyon beszédes, hogy a hivatalosak, akik ott vannak a vacsorán, tulajdonképpen már nem is vendégek, hanem ők a menyasszony. Úgy vannak ott a lakomán, mint a vőlegény mellett a menyasszony; ?Örüljünk és örvendezzünk, adjunk dicsőséget neki, mert eljött a Bárány menyegzője és a felesége elkészítette magát. És adatott annak, hogy felöltözzék tiszta és ragyogó fehér gyolcsba; mert a fehér gyolcs a szenteknek igazságos cselekedetei. És Boldogok azok, akik a Bárány menyegzőjének vacsorájára hivatalosak.? Egy-egy igazság kifejtésére két-három képet is használ a szentíró. Tehát a hivatalosak nem vendégek, hanem nagyon fontos személyek, a menyasszonyi nép tagjai.

A Jelenések könyve 21,9-ben szintén egy ítélő angyal jelenik meg, aki a harag poharait kiöntötte, így szól: ?Jött hozzám egy a hét angyal közül, akiknél a hét utolsó csapással telt hét pohár volt és szólt nekem, mondván: Jer, megmutatom neked a menyasszonyt, a Bárány felségét.? A Jelenések könyve használja a ?Bárány felesége? kifejezést is. Emlékezve az ókori esküvői szokásokra, nem kell csodálkoznunk azon, hogy Mária, aki Józsefnek csak a menyasszonya volt, a Máté evangéliumában mégis úgy olvasunk róla, mint feleség. Az ókori eljegyzés ünnepélyes volt, tanúk előtt, az Isten jelenlétében történt és attól fogva feleségnek is lehetett szólítani a menyasszonyt. Az eljegyzett pár között sokkal szorosabb kapcsolat volt, mint a hazai eljegyzési szokásainkban. Az esküvő napjáig a vőlegénynek ki kellett fizetnie bizonyos összeget a menyasszony családjának, vagy ha nem volt pénze, le kellett dolgoznia. Jákóbnak is éveken kellett dolgoznia Ráhelért illetve Leáért. A vőlegény az eljegyzés napjától folyamatosan készült arra, a munka mellett is, ha dolgoznia kellett, amikor eljön az esküvő napja. Amikor elérkezett az esküvő napja, barátai kíséretében elindult a menyasszonyos házhoz. Ha távol volt a menyasszonyos ház, akkor hosszú utat tett meg. Majd a menyasszonyát magához vette, vagy elvitte szülei házába, ha nem volt saját háza, ha volt, akkor a maga házába és ott kezdődött el a menyegzői lakoma, ami napokig, vagy egy hétnél tovább is tartott. A vőlegény menyasszonya tulajdonképpen felesége is, csak még nem került sor a menyegzői lakomára. Erről az igazságról van szó a bibliai képben.

Pál apostol a 2Kor 11-ben arról beszél a korinthusi gyülekezethez szólva, hogy én eljegyeztelek benneteket egy férfinak, hogy mint szeplőtlen szüzeket állítsak ő elé titeket. Itt is arról van szó, hogy Isten népe eljegyzett menyasszony, Jézushoz tartozik, nemsokára eljön a menyegző napja. A Jelenések könyve 19. része bemutatja, milyen az, amikor eljött az a nap, a jövőt bemutatja a jelenben. Láttatja reménységképpen János apostol is és az I. század szenvedő keresztényei is.

Mit csinál a menyasszony és mi jellemzi a menyasszonyt? A vőlegényt az jellemzi, hogy eljött a menyasszonyáért; Jézus, a mennyei vőlegény elérkezett, itt van. ?Örüljünk és örvendezzünk, és adjunk dicsőséget néki, mert eljött a Bárány menyegzője, és az ő felesége elkészítette magát.? Boldogok, akik hivatalosak a menyegzői lakomára. Miért boldogok a menyegzői lakomán résztvevők? Mert, nem csak menyasszonyok, hanem elkészült menyasszonyok. Ez a mai igeszakasz legfontosabb üzenete. Itt a hangsúly azon van, hogy azért boldog a menyasszony, mert elkészült a menyegzői lakomára.

Az esküvő napján általában a menyasszonyok szoktak tovább készülődni, és a vőlegénynek várni kell rájuk bizonyos helyeken, de elkésni sohasem szoktak, legalábbis, nélkülük nem kezdődik el egyik szertartás sem. Van, amikor az elkészülés hosszúnak, bonyolultnak tűnik. Ez a lelkiekben még inkább így van, mert ki az, aki közülünk sohasem volt úgy, hogy arra gondolt volna, hogy nehogy éppen most jöjjön el az Úr. Mert éppen nem olyan hangulatban vagyok, és ha így találna, vagy amikor Isten népe úrvacsorázik és eljönne az Úr Jézus és én nem vagyok az úrvacsorát vevők között, mert úgy éreztem, nem vagyok méltó rá. Ne feledjük el, hogy minden úrvacsora azt hirdeti a jövőről, hogy amilyen valóságosan, így most is, az Úrhoz tartozom, nem vendégképpen, hanem az övé vagyok, az úrvacsorában is örömmel vallom, bűnös vagyok, de az Úr hozzám tartozik és én is ő hozzá. Még akkor is, ha vétkeztem.

Most voltunk látogatóban páran egy idős asszonynál, háznál úrvacsoraosztáson is, aki elmondta, hogy néhány napja majdnem nagyon gonoszul megtámadott valakit szóban, de eszébe jutott, hogy nemsokára úrvacsorázni fog és visszafogta magát, mert szeretne készen lenni annak fogadására. Ha nem ezt tette volna, akkor nem lett volna méltó az úrvacsorára? Ha Jézus éppen akkor jönne el, amikor nem érzem magam méltónak az úrvacsorára és nem veszek részt rajta, akkor vajon nem vehetek részt a menyegzői vacsorán sem? Hátha nem vagyok méltó az úrvacsorára, akkor méltó vagyok a menyegzői vacsorára ama napon?

Éreznünk kell, hogy nem ezen múlik a mi örömünk és a mi örök boldogságunk. Régen rossz lenne, ha azon múlna, hogy én felkészült leszek-e. Pedig az ige mégis ezt mondja: az ő menyasszonya elkészítette magát, azaz felkészült. Ez nem ellentmondás? Hiszen melyik hívő ember, melyik hívő közösség meri azt mondani, hogy készen van, és már jöhet az Úr?

Az a kettős igazság van ebben az igében, amit a folytatás magyaráz, hogy a menyasszony azért lehet készen, mert adatott annak, hogy öltözzön fehér gyolcsba. Elkészítette magát, mert valami adatott neki. Az adatott szó önmagában hordozza, a Károli féle fordításban, hogy nem ő szerezte meg magának, hanem ajándékba kapott valamit. A fehérgyolcs a szentek igazságos cselekedetei.

Ki a felkészült, elkészült menyasszony, ki az a hívő, aki nyugodtan várhatja az ő mennyei vőlegényét bármelyik napján az életének? Akinek az élete, az engedelmességet, a hitet, a Jézushoz való tartozást igazolja. A szent szó azt jelenti, hogy valakihez tartozó. A szentek igazságos cselekedetei, a hívő ember, akinek az élete jelzi, hogy nem a nagy parázna népéhez tartozik, hanem a menyasszonyi néphez és minden nap így él. Úgy éli a hétköznapjait, mint eljegyzett menyasszony és vőlegénye bármikor jöhet. Ez az ige azt mutatja, amint az I. század keresztényei is vallották, hogy magunkat, ha az Úréi, nyugodtan odaláthatják, ha eljön az Úr, akkor ott van ő is. Az még jövő. Lehet, hogy sokszor érzem magamat méltatlannak arra, hogy ott legyek, lehet, hogy sokszor érzem magamat tisztátalannak, bizonyos bukás után is lehetek, több úrvacsora kihagyása után lehetek, de akkor is ott leszek, mert az Úr menyasszonyi népével elkészítettem arra a napra. Ez a jövőbeli bizonyosság az I. század keresztényét is arra bátorította, hogy legyenek hűségesek az Úrhoz. Vigyázzanak a menyasszonyi ruha tisztaságára. Azért vigyázhatnak, mert ajándékot kaptak, adatott nekik.

Ehhez tartozó, hogy a Máté evangéliuma 22. részében az Úr Jézus a példázatot valóban úgy mondta el, hogy jöhetnek jók is, gonoszok is, csak a ruha legyen rajtuk. Volt olyan, akin nem volt a menyegzői ruha, a példázat leírása szerint, a király kirakatta azt a szolgákkal. A menyegzői vacsorán nem vehetsz részt, ha nincs rajtad a ruha, mert az jelképezi, hogy szükséged van Isten kegyelmére, szeretetére és az én Uram nélkül senki vagyok. Hiába vagyok menyasszonynak látszó, a vőlegény szeretete, szerelme nélkül én senki lennék. Mi azért szeretnénk engedelmeskedni az Úrnak, mert van hozzá erőnk, mert olyan erős hívők vagyunk, vagy azért szeretnénk neki engedelmeskedni hűséggel, azért szeretnénk számára megőrizni magunkat tisztán, arra a napra is, amikor ő eljön, mert ő ajándékot ad nekünk napról napra, hogy engedelmeskedhessünk a magunk erejéből, vagy az ő kegyelme által akarunk élni.

Az Efézusi levél 5,21-től kezdődően beszél Pál apostol a férj és a feleség szeretetéről és azt mondja el, hogy a férj is úgy szeresse a feleségét, mint ahogy Jézus szerette az egyházat, önmagát adta azért. Elmondja, hogy az Úr Jézus is azért szereti az ő népét, mert szeretné megtisztítani, maga elé állítani az ő szerelmes menyasszonyát szeplőtlenül és tisztán. Nem azt mondja, hogy elvárja tőlük, hogy úgy legyenek, hanem azt, hogy a vőlegény, Jézus szereti az ő népét, az elkészültségének az alapja.

Akik menyasszonyok voltak és most már feleségek, bizonyára tapasztalták, hogy nem mindig könnyű engedelmeskedni a férjnek, nem mindig könnyű hűséges társnak maradni, de amikor a férj oldaláról szeretetet tapasztal valaki, ha a férj a helyén van, az bátorító, megtisztító erejű, az munkálkodik, ez igaz a földi életben. Mennyivel inkább igaz ? az Efézusi levél szavai szerint ? Jézusra vonatkozóan. Az ő szeretete, az ő szerelme segít abban, hogy a menyasszony tiszta maradjon, felkészült legyen. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogyha Jézus ma jönne el, akkor elkészültek vagyunk, mert az ige ezt ígéri, ilyen a jövőnk. Biztos a felkészültségünk. Ha nem ma jön el az Úr Jézus, akkor lehet, hogy még holnap is lesz mitől megtisztítania minket. Lehet, hogy még holnapután is. Ez olyan igazság, ami ellentmondás és mégis igaz. Amikor Jézus eljön, készek leszünk. Ebben ő munkálkodik bennünk is és általunk is. De amíg nem jön el, addig készít minket. Sok mindent ad, a legfontosabb a fehér gyolcs, ez a tisztaság, az Úrhoz tartozás jelképe.

Amikor az I. század keresztényei ezt hallották és János is, a szívükben meghatódottság és öröm volt, és imádni akarta azt az angyalt, aki mindezt elmondta neki. Hallhatta az angyal válaszát, hogy ne őt, hanem Istent imádja. Az Isten imádásnak lehet az az alapja, hogy a prófétai beszédet, Jézus bizonyságtételét hallhatja éppen, a vőlegény elmondta neki, hogy kicsoda ő és mit csinál a menyasszonyáért. Istent imádja, nem is a vőlegényt, mert ama napon, amikor eljön az Úr, a boldogságnak a legvégső kiteljesedése az lesz, hogy Isten lesz minden mindenekben. Ez olyan titok, amit talán nem is lehet magyarázni. Nekünk elég most ennyi, hogy egy mennyei vőlegényt várunk, aki amikor eljön, csodálatos örömöt hoz, olyan boldogságot, mint amilyen a menyegzői vacsorán való lét öröme, és nem vendégként, hanem menyasszonyként élhetjük át. Együtt örvendezhetünk vele. Mi annak örüljünk, hogy elkészült menyasszony lehetek. Lehet sokféle harcom a földi életben, de Jézus elkészít, ő ajándékokat ad nekünk, nem erőlködnünk kell, nem remegve és félve magunkat méltatlannak tekintve az ő szeretetére, hanem bízva abban, hogy ő úgy szeret bennünket, ahogy mi vagyunk, azért szeret minket, akik vagyunk és azért, mert ő így döntött, mert ő választott bennünket, és mindvégig ő készít fel.


Imádkozzunk!

Magasztalunk Urunk, hogy az adventi időszakban a te eljöveteledről most ennek az igének a fényében gondolkodhatunk. Áldunk téged mennyei vőlegényünk a te isteni, kegyelmes, irgalmas szeretetedért és legfőbbképpen áldozatos szeretetedért irántunk is. Dicsőítünk Úr Jézus, hogy te mindent elvégeztél azért, hogy tiszta és szeplőtelen menyasszony lehessünk. Köszönjük Urunk, hogy hozzád tartozhatunk és magasztalunk, hogy a sokféle bukásunk, engedetlenségünk ellenére is te mindvégig megtartasz bennünket, hiszen most is itt vagyunk a te jelenlétedben.

Kérünk téged, hogy a te isteni szereteted buzdítson és bátorítson bennünket a tiszta életre. Könyörülj rajtunk, ha mégse sikerülne, hogy ne a bűnvád keserűsége, örömtelensége legyen rajtunk, hanem a bűnbocsánatot nyert bűnös öröme. Add Urunk, hogy minden úrvacsoraosztás is legyen ilyen számunkra. Köszönjük, hogy a Úrvacsora alkalmával is a boldog jövőre gondolhatunk.

Kérünk téged, hogy segíts minket azokat is szeretnünk, akik még nem tartoznak a te népedhez. Adj nekünk alázatot, engedelmességet irántuk, hadd élhessünk előttük olyan életet, amely őket is hozzád vonzza.

Kérünk téged azokért, akik elszakadtak a te népedtől. Adj türelmet az értük való imádságban és könyörülj rajtunk, hogy rájuk is úgy tudjunk tekinteni, ahogyan te.

Kérünk téged, legyél azokkal a testvéreinkkel, akiket a betegség terhe gyötör, akik nem értik, hogy miért élnek még ezen a földön, add Urunk, hogy láthassák, hogy akkor mehetnek hozzád, amikor elkészültek lesznek. Hadd lehessen számukra minden nap az elkészülés ideje.

Kérünk téged, könyörülj meg népünkön. Látod, magyar népünknek is hozzád térésre van szüksége. Népünk vezetőinek is. Add, hogy feléjük is tudjuk betölteni azt, ami a mi feladatunk. Hadd éljünk ebben a bűnös világban úgy, mint a te menyasszonyi néped, lássák rajtunk ezt a boldogságot.

Úr Jézus, a te kegyelmedért, a te nevedért, hallgasd meg könyörgésünket.

Ámen.