PASARÉTI PRÉDIKÁCIÓK

Pasarét, 2008. november 09.
(vasárnap)

Varga Róbert


RENDÍTHETETLEN KIRÁLYSÁG


Alapige:Mt 4,1-11

"Akkor elvitte Jézust a Lélek a pusztába, hogy megkísértse az ördög. Miután negyven nap és negyven éjjel böjtölt, végül megéhezett. Ekkor odament hozzá a kísértő, és ezt mondta: "Ha Isten Fia vagy, mondd, hogy ezek a kövek változzanak kenyérré." Ő így válaszolt: "Meg van írva: Nem csak kenyérrel él az ember, hanem minden igével, amely Isten szájából származik." Ezután magával vitte őt az ördög a szent városba, a templom párkányára állította, és így szólt hozzá: "Ha Isten Fia vagy, vesd le magadat, mert meg van írva: Angyalainak parancsot ad, és azok tenyerükön hordoznak téged, hogy meg ne üsd lábadat a kőbe." Jézus ezt mondta neki: "Viszont meg van írva: Ne kísértsd az Urat, a te Istenedet!" Majd magával vitte az ördög egy igen magas hegyre, megmutatta neki a világ minden országát és azok dicsőségét, és ezt mondta neki: "Mindezt neked adom, ha leborulva imádsz engem." Ekkor így szólt hozzá Jézus: "Távozz tőlem, Sátán, mert meg van írva: Az Urat, a te Istenedet imádd, és csak neki szolgálj! Ekkor elhagyta őt az ördög, és íme, angyalok mentek oda, és szolgáltak neki."


Imádkozzunk!

Köszönjük Istenünk, hogy az elmúlt héten is türelemmel és szeretettel hordoztál minket: sokféle fogyatékosságunkat, nyomorúságunkat, mindenféle lázadásunkat, kételkedésünket. Ezekkel együtt szeretsz bennünket. Ezeken is csak te tudsz változtatni.

Köszönjük, Urunk, hogy ezen a mai reggelen is a változás lehetőségét és reményét adod elénk. Köszönjük, hogy a te igéd élő erő és hatalom, amely tud minket formálni.

Köszönjük, hogy megerősítesz bennünket, hogy tudjunk járni szerinted való módon. Cselekedd ezt, kérünk, hadd lássuk ennek a gyümölcsét, és ne a mi mulasztásaink, vétkeink és bűneink gyümölcsét.

Kérünk, áldd meg a mi igehallgatásunkat, hadd menjünk el innen gyarapodva.

Olyan jó tudni azt, Urunk, hogy te vagy a mi segítségünk, bátorításunk, vigasztalásunk, reménységünk. Köszönjük, hogy nem feledkezel meg a mi nyomorult voltunkról. Fölemelsz, és lelkünket megépíted. Reményt, célt és jövőt készítesz, adsz nekünk. Áldunk és dicsőítünk ezért.

Ámen.


Igehirdetés

Egy amerikai keresztyén tábornok az első világháború után a következőt mondta: "Amikor majd ráébredünk a diplomácia meddőségére és a nagy hadseregek reménytelen voltára, amikor a szeretetbe és barátságba vetjük bizalmunkat, más szavakkal, ha minden más csődöt mond, akkor végül oda jutunk, hogy megpróbáljuk Jézus etikáját, a Hegyi beszédet a gyakorlatba átvinni. Igen, ha ez bekövetkezik, akkor, és csak is akkor érkeztünk el a rendíthetetlen királysághoz."

Ma sokkal bizonytalanabbá vált minden, mint egy évvel korábban. Olyan dolgok is megtörténnek, amelyeket senki nem sejtett és nem gondolt volna. Ma még nyilvánvalóbb - és akik ezt hirdették, azok is belátták és belátják -, hogy a liberális elvek, gondolkodás mentén szerkesztett politika teljesen csődbe vitt kicsiny, nagy országokat. Sőt a legnagyobb birodalmat is. Egyértelmű és nyilvánvaló, hogy az Isten törvényével szembeni tudatos szembeszegülés nem is vezethet másra. Nem is lehet más az eredménye.

Amikor valaki tudatosan és módszeresen lerombolja a gátakat, annak az életében gátszakadás és gátlástalanság lesz úrrá. Isten a mi kedvünkért nem fog új törvényeket kitalálni, megszerkeszteni és adni, mert Ő a kezünkbe adta az életünkre nézve a Szentírást, a használati utasítást, a törvénykönyvet, amelynek olvasása, forgatása során megtalálhatnánk és megtalálhatjuk mindazt, ami eligazíthat bennünket. Útmutatóként vagy segítő korlátként? Így is lehet fogalmazni. De az ember elé adott egy olyan minőségi, követésre méltó, követésre való könyvet, törvénygyűjteményt, tanácsgyűjteményt, ami alapján boldog, kiegyensúlyozott és békés életet élhetnénk. De a magát mindenható embernek kikiáltó ember csődbe megy erkölcsileg, anyagilag, gazdaságilag és csődbe visz magával másokat is. A hihetetlen pazarlás a megtermelt javakkal, a még egyelőre rendelkezésre álló nyersanyagokkal, nem is vezethet máshova.

Nagymamám 1960-ban volt kint az Egyesült Államokban rokonlátogatáson, és amikor hazajött, azt mondta: Tudjátok, ha az elérkezik hozzánk, ami ott van, akkor az rövidebb vagy hosszabb idő után teljes csődöt jelent minden ember számára. Nem telt el nagyobb mércével mérve olyan nagy időszak az óta, és bizony szembe kell néznünk nemcsak a bankcsődökkel, de az egyre fokozódó erkölcsi és emberi csődökkel is.

Az alapvető ok és baj, hogy az ember Isten nélkül rendezkedik be, de élni, sőt jól élni, békességben élni így semmiképpen nem lehet. Ideig-óráig működnek a dolgok. Itt lehet negyven, ötven évben is gondolkodni meg kétszáz évben, mert az Isten mércéjéhez mérve ezek kicsiny időintervallumok, de alapvetően egyszer mégis csak eljutunk oda, amit mi most a saját bőrünkön tapasztalunk. Minden, ami biztos volt, és minden, amibe kapaszkodhattak az emberek, lassan, de biztosan csúszik le és összeomlik. Nem is lehet másképpen, mert minden megrendül, ami nem az Isten által adott lelki törvényre épül.

Az a baj, hogy nem mindjárt derül ki a baj. Olyan ez, mint a rákos daganat. Elindul, és amikor már nagyon nagy a baj, és beépült a szövetek közé, sőt kezdi azokat elfogyasztani, felemészteni, akkor derül ki, s akkor már vagy nem lehet, vagy nagyon nehezen lehet a betegségen és a betegen segíteni. Ahogy a gyomornak a méreg az nem segítség, hanem árt és nem táplálék. S ha valaki a gyomrot meg a mérget összehozza, abból pusztulás lesz. Ugyanúgy, hogyha az életünket nem az Isten törvényével hozzuk összhangba, akkor annak pusztulás, nyomorúság, baj lesz a vége. Mert az Istentől eltérő élet és a mi életünk az nem egyeztethető össze. Az Isten által szabott életút és adott életút meg a mi elképzelésünk ritkán fedik egymást. Van úgy, hogy összecseng, de ritkán.

Ha valaki maga szerint akar eligazodni az életben, előbb-utóbb biztos, hogy csődbe fog kerülni. Egyénileg, nemzetileg, emberileg és nemzetség vonatkozásában is. Szakadás, szüntelen ellenségeskedés s a végén halál az eredmény.

Ahogy a gyomornak az egészséges táplálék táplálék, az is felszívódik, mint a méreg, de az javára van a szervezetnek. Úgy az Istenhez kötődő, kapcsolódó élet kiegyensúlyozott, békességes és boldog lesz. Ha nem is azonnal, hosszú távon mindenképpen. Csak mi elfelejtettünk hosszú távon gondolkodni, hosszú távra tervezni, hosszú távon kitartani, hosszú távon hűséget gyakorolni, hosszú távon szeretni. Minden rapid módon, azonnal, gyorsan most kell, és lehetőleg rövid távra.

Tehát amikor összekerül az Isten szerinti élet és a mi életünk, akkor az rövid és hosszú távon is békességet eredményez. Tudniillik, az Isten országa, a rendíthetetlen királyság maga az irreális realitás. Az egyetlen reális valóság. De most sem akarnak az emberek ebbe kapaszkodni. Most is keresik a kiutat. Halljuk most is, hogy majd ők megoldják, Majd megoldja. Majd ez megoldja. Harmincnyolcban is Németországban volt valaki, aki azt mondta, hogy majd ő megoldja. Soha semmilyen erő, hatalom nem tudta megoldani azt, amit nem lehet Isten nélkül megoldani. Az ember hiába veszi a fáradságot. Nem tudjuk megoldani. Ideig-óráig foltozzuk a lyukakat, mint az, aki eladósodott. Egyik kölcsönből tömi be a másik kölcsön helyét, s fizeti ki. A végén csődöt kell jelenteni, mert nem tud mást csinálni. Tönkremegy anyagilag.

Mi a válság oka tehát? Az, hogy méreg került a gyomorba. Folyamatosan, amióta csak az ember Isten nélkül, Isten helyett magát tette istenné és mércévé.

A divatnál, a ruházkodásnál nem tragédia, ha mindenki a saját mércéje szerint öltözik. Van, aki azt mondja, hogy nem kell ebből akkora ügyet csinálni. Tiszta legyen, ne legyen foltos, szakadt. Fölveszem, aztán mindegy, hogy milyen az a ruha. Milyen színű: csíkos, pöttyös stb. Más meg azt mondja, hogy ehhez csak azt lehet fölvenni, mert más az ízlése, és más a gondolkodása a ruházkodás, a szín, a fazon, a stílus következtében. Másképp gondolkodik erről, és más lesz ennek a következménye is, máshogy fog kinézni. De az erkölcs kérdésében, a hűség, a szeretet kérdésben ott egyetlen egy mérce áll meg. Az Isten mércéje, ami eligazít minket. Más nem.

Olyan világosan mondja például azt a Szentírás, hogy vesztegetésre szánt pénzt ne fogadj el! Mert a látó szemet megvakítja, és az igaz beszédet elferdíti. Lassan a vállalkozók már nem tudnak hogy vállalkozni, csak úgy, hogyha valakinek a zsebébe pénzt tesznek. Nem működik lassan az egész másképpen. Nem csak nálunk, máshol sincs ez másképpen. Ráépült, rátelepedett erre a világra a megvesztegethetőség. Isten igéje olyan világosan mondja: A látó szemet megvakítja a vesztegetés, és az igaz beszédet elferdíti. S a vége teljes erkölcsi és gazdasági csőd.

A sokat ajnározott, szabadelvű gondolkodás, az Isten nélküli szabad élet végül is soha nem látott nyomorúságba dönti, döntheti az embert.

A másik ok pedig, hogy az ember nem tud ellenállni Isten nélkül a kísértés órájában. Sokan elmondták ezt most. Nyilatkozták, leírták: az önzés, az, hogy semmi nem elég, az, hogy kell a tizedik ingatlan is meg a huszadik is meg akár nagy kölcsön árán, de megszerzek valamit. Előbb-utóbb biztosan, lassan, de biztosan az egészet, amit az emberek felépítettek, le fogja rombolni, és tönkre fogja tenni. Az istenfélelem megelégedéssel teljesen ismeretlen fogalommá vált.

Nem véletlen az, ami itt Jézussal történik. Elvitte Őt a Lélek ereje a pusztába, hogy megkísértse, hogy átélje ugyanazt, amit nekünk naponta át kell élnünk: munkahelyen, közlekedésben, vásárlás közben, családban, a nagyobb emberi közösségben, a társadalomban. Ahogy pusztítja egyik ember a másikat a maga istentelen voltában.

Tudta Jézus, hogy senki nem lesz ez alól kivétel. Fölkészítés volt a célja időben. Ő is megkísértetett mindenben, kivéve a bűnt. Az a külső helyszín, ahol mindez történt, Jerikó fölött, a pusztában semmi másból nem állt, mint szürkés-barnás kövek, kősivatag, és szürkés-barnás homok. Itt volt a kísértés helye.

Valaki mondhatná: milyen könnyű így. A pusztában, Júdea pusztájában semmi nem volt. Ott könnyű ellenállni a kísértésnek. De gondoljunk csak bele, amikor bemegyünk egy áruházba, és ötven vagy hatvan különböző tv képernyőjén mutatják be, hogy az milyen minőség. Vagy mikor valaki belép egy autószalonba, ahol olyan a kiképzés, a tisztaság, a burkolat, amilyenről némelyek lakásként csak álmodni tudnak. Soha nem fognak a lakásukban olyan szintre eljutni, mint ott, ahol az autókat árulják. Vagy gondoljunk bele, ha bemegyünk egy olyan üzletbe, ahol képeslapokat, magazinokat is árulnak, vagy egy benzinkútnál. Félig vagy teljesen mezítelen nők és férfiak fényképe. Iszonyatos erővel támad rá mindenkire ez a fajta kísértés is.

Az ember Isten nélkül nemcsak a gátlásait veti le, hanem a ruháit is. Levetkőzik, és sokszor teljesen kivetkőzik magából. A puszta csak külső tér volt. A kísértés mindig itt belül, a szívünkben kezdődik. Amikor valamit meglátunk vagy megkívánunk, s mivel nem akarunk, ezért nem is tudunk ellenállni. A kísértés belül a szívben indul el. Ezért olvassuk azt Jézusról, hogy telve volt Isten Lelkével. Nem volt hely már másnak ott. Bennem nincsen semmilye a kísértőnek - mondja Jézus. Telve volt Szentlélekkel. Nem sokkal ez előtt olvassuk azt, hogy megkeresztelték Jézust. Betöltötte Isten Őt az Ő Lelkével. A Lélek vezetése alatt állt.

Azt is világosan értenünk és tudnunk kell, hogy itt a kísértő nem az a mikuláskor kedvessé mázolt krampusz képében jelent meg, vagy félig ember félig állat patás, szőrös, szarvas valami, középlény, hanem egy szellemi erő és hatalom, aki megkísért minket is, s akivel ott Jézus is találkozott. Akit a Biblia Sátánnak, vádlónak, ördögnek, diabolosznak, szétdobálónak, egymásra ugrasztónak, Lucifernek vagy éppen Belzebubnak nevez.

Az ördög senkihez nem megy oda, és nem mutatkozik be, hogy én vagyok az emberölő. Nem sok ideje van hátra. Tessék vigyázni! Mert azért józan, normális ember elfutna, ha józan és normális, és nem akarná - szabadságával élve - azt is kipróbálni, hogy milyen az ördöggel cimborálni, mert sokan ezt is kipróbálják. De hát az ellenséggel sem nem barátkozunk, sem nem cimborálunk. Ha így közeledne az emberhez, tüstént tudnánk, hogy kivel van dolgunk. Ez a szellemi hatalom ennél sokkal intelligensebb. Úgy támad, hogy belül kísért az ember szívén keresztül.

Figyeljünk csak! Sámsont megkísérti a nőkön keresztül. Dávid király, a hívő Dávid kinéz az ablakon, lát egy mezítelenül fürdőző nőt, Betsábét, és a kísértés megfoganván bűnt szül. Megkívánja, elveszi, a férjét megöleti, és így tovább és így tovább. József a cifra ruhájában. A kísértés nem tudott ellenállni. Potifár felesége meg nem tudott Józsefnek ellenállni a kísértés órájában. Péter meg nem tudott a saját emberi, dicsekvő, hencegő indulatának ellenállni. Uram, mindenki más lehet, hogy elárul, de én soha. S az első volt, aki megtagadta Jézust.

Ha valakinek a spenót nem kifejezetten kedvenc étele, a spenóttal nem lehet kísérteni, de esetleg a csülkös bableves az lehet, hogy kísértés a számára. Az sem mindenkinek. S ha azt teszi eléje, bár nem eheti valami egészségi probléma miatt, lehet, hogy elbukik ebben. De az intelligens kísértő pontosan tudja, hogy mit jelent az, hogy minket testileg megkísért. Összehangolt támadás folyik a test indulatára összpontosítva. Kinek milyen rés van az életén. Sámsonnak a filiszteus nők voltak. Péternek a dicsekvés. Nekünk micsoda? Mi az a rés, amin keresztül megtámad minket, letámad minket, s akár el is pusztít. De legalább elbuktat.

Az az utóbbi évek lelkigondozói tapasztalata, hogy a lelki immunrendszerünket kezdi ki a kísértő, s kezdi ki a világ. Teljesen fellazított, megtámadható állapotban vannak az emberek lelkileg. Elveszítették a lelki tájékozódó képességüket. Összekeverik már, hogy mi a jó és mi a rossz, és nem tudnak különbséget tenni, mint Ninive lakói a jó meg a rossz, bal és jobb kéz között. Elveszítették. Tudatos, szándékos rombolómunka következménye ez. Elveszítették a tájékozódó képességüket. S aki nem tud tájékozódni, az tájékozatlan ember lesz. S azzal bármi megetethető minden szinten. Ez folyik kicsiknél és nagyoknál egyformán.

Lehet, hogy ezen valaki fölháborodik, hogy ilyet mondunk. Ez az igazság. Tessék körülnézni! Nem tudnak tájékozódni az erkölcs meg az erkölcstelenség összekeveredik. Te szőke vagy, én meg homoszexuális. És a kettőt összemossák a másság tisztelete jegyében. De mi köze a kettőnek egymáshoz? Semmi. Föllazítani minden bibliai értéket, amiről Isten igéje világosan beszél. És egyre nagyobb lesz a sötétség és a tájékozatlanság.

Jézusról azt olvassuk, hogy megkísértette Őt is az ördög, s a kísértések közepette meg tudott állni. Az tud ellenállni, akinek van ellenálló képessége. Ezt akarja Jézus Krisztus bennünk erősíteni.

Az volt a kísértés, hogy negyvennapi böjtölés után - gondoljunk bele - iszonyatos hőségben. Negyven fok körül van ott a júdeai pusztában. Előjön Jézus a kísértés helyére, s a kísértő azt mondja: Miből áll neked, Jézus? Ezeket a barnás-szürkés lapos köveket kenyérré változtatni. Tedd meg! Tedd meg! Változtasd kenyérré! Te megvendégeltél ötezer férfit meg még az asszonyokat meg a gyerekeket. Négyszáz liter bort adtál ajándékba a kánai menyegzőn. Milyen problémát jelent ez neked? Meg tudod tenni egy szempillantás alatt, hogy a sivatag kövei kenyérré lesznek. Te is csak emberi testben vagy. A testi létednek szüksége van kenyérre. Cselekedd meg! Tedd meg magadért, amit megtettél olyan sokszor másokért.

De Jézus soha semmit nem cselekedett öncélúan. Sem dicsekvésből, sem öncélúan. Nem. Nem teszi. Ez nem erre van. Az Ő hatalma és dicsősége nem arra van, hogy öncélú csodát tegyen. Mi van abban rossz, Jézus, ha megteszed? Alapvetően semmi. Milyen sor állna itt mindennap, ha mi itt a gyülekezetben tudnánk kenyeret szaporítani, és aztán azt kiosztanánk. Fantasztikus lenne, szociális kérdésként is megoldana sok mindent. Nem kaptunk - hála Istennek - ilyen erőt. Jóval kisebb gondunk is van emiatt. De jó, hogy így van. Nem erre van az egész. De kaptunk erőt, fizikai meg szellemi erőt, hogy dolgozzunk, hogy munkánk legyen, ha most éppen van, hogy azért fizetést kapjunk, és a bérünkből lehetőleg azt jól beosztva megéljünk úgy, hogy még tudjunk másoknak is adni, megtörve azt a kenyeret és osztva másoknak, amit Isten segítségével kapunk.

Isten világosan megmondta, hogy testet-lelket romboló munkát is lehet végezni. Próbálkozhat az ember azzal is, hogy a kőből kenyeret csináljon, sokan próbálkoznak is, de ennek csak pusztulás és nyomorúság a vége.

Azt mondja tehát Jézusnak a kísértő, hogyha Isten Fia vagy, akkor változtasd a köveket kenyérré. Szavadra megtörténik ez is. Jézust a gyomor királyává akarta tenni az ördög. Legyél a hiánycikkek pótlójává, a testi jólét urává. Sokszor mi nem erre akarjuk használni az imádságot? Add meg, Uram, ezt meg ezt meg ezt meg ezt. S elmondjuk neki a listát, ami önmagában nem baj, de Ő nem erre van. Nem a csodatevő nagy varázsló, hanem a világmindenség Ura, és a mi Megváltónk, Jézus Krisztus.

A kísértő célja, egy életre kenyérgyártóvá tenni Jézust. S akkor nem lesz lehetőség arra, hogy beszéljen, hogy szóljon, hogy az igazságra vezesse el az embereket, hogy leleplezze az ördög romboló munkáját, hogy az emberek tudjanak különbséget tenni jó és rossz között.

Olyan megdöbbentő mindig, amikor valaki hitre jut. Kinyílik a szeme egy szempillantás alatt. Tudja, hogy ez sötét indulat, ez világos dolog. És tud különbséget tenni a gonosz és az igazi között, az Isten szerint való meg az istentelen dolgok között anélkül, hogy ezt bárki mondaná neki.

Mi az oka tehát a válságnak és a csődnek? Igazán semmi más, mint az, hogy igazán semmi nem elég az embernek. Mindig minden kevés. Akármennyi van, a harmadik ingatlan mellé kell egy negyedik. Önmagában nem bűn a gyarapodás. Nem bűn az, hogy valaki szeretne autóval közlekedni. Az sem bűn, ha bankbetétünk van. Rendes lakásunk és normális ruhánk. Senki ne magyarázza félre. Nem erről van szó. A probléma ott van, amikor nem elég az, amit az Isten biztosít munkánk, szellemi vagy fizikai munkánk során, amikor az nem elég, amikor öncélúvá válik a szerzés, ahogy öncélú lett volna Jézusnál a kenyérszaporítás is.

Sokan úgy vannak, lehetőleg minél többet megszerezni. Egyetlen forint nélkül hazavinni az árut. S aztán most már harminc százalék kamatért törleszteni jóval többet, mint amennyibe az valóságosan kerül. Tényleg ezt kell csinálni? Hányan futunk bele ebbe a csapdába. Van, amit csak hitelre lehet megszerezni. Van úgy, hogy nem tudnak fiatalok elindulni, csak ha lakáshitelt vesznek föl. Ilyen helyzetben vagyunk. Nem csak nálunk, máshol is. De mindig, mindenáron mindent tényleg meg kell szerezni? Az nem fordulhat elő, hogy nyolcvan, száz vagy százötvenezer forintos sí-útról lemondasz, s továbbadod a pénzt valakinek, akinek arra kell, hogy liszt, cukor meg rizs meg egyebek legyenek otthon? Tudjon odaadni a gyerekének? Nem baj, ha valaki szeret síelni. Ezt sem kell félremagyarázni. De tényleg mindig oda és olyan áron kell elmenni meg valóban tizenhét meg huszonötezres szemüveg kell hozzá? Nem elég egy olcsóbb? Muszáj egy kicsit végiggondolni végre, hogy mi az elég meg mi az istenfélelem megelégedéssel. Nem elég-e az egyszerűbb, a szelídebb forma, ami nem kerül annyiba, de megtöröm azt a kenyeret, s juttatok belőle annak is, akinek kevés van, vagy nincs.

Iszonyatos hajsza folyik, kőkemény hajsza a napi kenyérét is meg azért is, amire nincs is igazán szükségünk. Amikor kőből akarnak az emberek kenyeret csinálni. Raktárra dolgoznak. Fölhalmoznak, mint a példázatbeli bolond-gazdag. Csűr csűr után épült. S Jézus azt mondja: Mi lesz, ha még az éjjel elkérik a te lelkedet, s mindez kié lesz? Ott a csönd, mert választ nem tudtak adni a kérdésre.

Mi a mi mércénk? A barát, az osztálytárs, a másik ember, a másik család, a másik ország? Csillapíthatatlan az éhség a gyarapodás után. Az egészséges gyarapodás normális és jó dolog. De engedjük, hogy Isten szabja meg a határt, vagy képtelenek vagyunk a kísértés órájában megállni? S talán át kellene nézni a kosarat vagy a bevásárlókocsit a pénztár előtt még egyszer. S lehet, hogy a negyedét visszarakhatjuk nyugodtan a polcokra. Semmi szükségünk nincs rá.

Valaki ezt írta le egy levélben: A mi családunkat is elkapta a gyarapodás vágya. Mi voltunk a környéken az egyik legbékésebben, harmonikusabban élő család. De egyszer csak mindaz kellett nekünk is, ami másnak volt. Ugyanolyan minőségben, s ugyanolyan szinten. S néhány hónap alatt leszoktunk az esti beszélgetésről, mert senki nem ért rá. Elromlott lassan, de biztosan a szüleink házassága. Elkészült - tessék figyelni - a szomszédok mércéje szerint tervezett és felépült csodapalota, de most már csak a szülők laknak benne, ketten három szinten, kétszáz négyzetméteren. Nem rossz, ugye? Ketten három szinten, mert még a padlástérből is egy részt beépítettek - ahogy ez az illető elmondta.

Hol van a határ? Tönkre ment az, amiért az egészet elkezdték. Szóval, akkor nem lehet házat építeni? Senki nem mondott ilyet. Lehet. De azzal a józansággal, bölcsességgel, ha ezt Isten világossá teszi, hogy megtehetjük, ha megadja hozzá azt, ami kell. Nem ezekkel van a baj, hanem velünk. Amikor a kísértés óráján nem bírunk megállni. Miközben a kövekből is kenyeret próbálunk gyártani, csinálni, tönkremegy az, amiért az egészet elkezdtük.

S hányan kövesednek bele, s válnak kőszívűvé az irgalmat munkatempóban, hajtásban és szerzési lázban? Kemény szívű, kemény lelkű, nagy jólétben élő emberek lesznek. Sokszor még a keresztyének is, akik kőkeményen behajtják a másikon annak adósságát vagy tartozását. Irgalmatlanul és kőkeményen. Felszólító leveleket küldenek, egyik hívő a másiknak. Fizess adós! Keményen és irgalmatlanul és szeretetlenül.

Mi Jézus válasza a kísértő szavaira? Ha Isten Fia vagy, mondd ezeknek a köveknek, hogy váljanak kenyérré. Ma ez sokszor így hangzik belül: Őrizd meg a magasabb életszínvonalat, vagy ha lehet, srófolj rajta még egyet, csak ne csökkenjen! Dúl a harc azért, hogy szerezzünk, hogy gyarapodjunk, s közben megkövesedjen a szívünk teljesen.

Jézus válasza az ördög szavára az volt: Nemcsak kenyérrel él az ember - azzal is, fehérrel, félbarnával, barnával, magossal, ki milyet szeret és tud megvenni, hanem minden igével, amely Isten szájából jön. Te utoljára mikor tájékozódtál Isten szája szerinti igével, ami tőle jött, ami az Ő vezetése volt, az Ő tanácsa? Indulj el! Építkezz, kezdj bele! Mikor vezethetett téged utoljára az anyagi kérdésben? Ezt szerinte való módon teszem akkor vagy nem? El tudunk mi igazodni? Felismerjük a jobb és bal kezünk közötti különbséget; a jó és a rossz közötti különbséget? Mikor tanácsolhatott lelki és testi kérdések során? Mikor volt lelki kenyér a számodra utoljára, ami Isten szájából származik?

Miért tudott Jézus megállni? Mert neki a mérce Isten szava volt. Mindenben alárendelte magát Isten szavának. Mert komolyan vette, hogy nemcsak kenyérrel él az ember, hanem minden isteni igével.

Kell a mindennapi kenyér, a mindennapi kenyér és a mindennapi ige. Ezért kell a kenyér is meg a Szentírás is, mint írott kenyér, hogy egyensúlyban legyen az életünk. Testi és lelki egyensúlyban.

Egy férfi mondta el, hogy fiatal kolléganő érkezett a munkahelyre. Pont olyan nő, akiről mindig álmodott. Úgy nézett ki, úgy öltözött, úgy viselkedett, olyan fiatal volt, olyanok voltak a testi idomai is, amire ő mindig rákattant - ahogy ő mondta. De eszébe jutott, hogy ő valakinek azt mondta, hogy veled tűrök, és veled szenvedek, és sem egészségedben, sem betegségedben hűtlenül el nem hagylak. Nem mondta azt, hogy nem, volt kísértés. Nem mondta azt, hogy nem volt szép, s utóbb kiderült, még sokkal jobb módú is, mint a felesége annakidején. De ő Istentől kapta a társát. És Isten pedig adott neki erőt, mert ő az Isten szavával táplálkozott, hogy a kísértés órájában megmaradjon, hogy ne csábuljon el, hogy ne induljon el, hogy ne nézegesse, hogy ne gondolkozzon rajta, vagyis ne foglalkozzon vele, mert van egy pont mindig a kísértésnél, amikor még megállhatunk, amikor megmaradunk. Ha azt átlépjük, attól kezdve nincs megállás. Ez a fiatalember nem lépte át. Csöndben kérte Istent, hogy könyörüljön meg rajta. S aztán úgy lehiggadt, s valahogy úgy elmúlt az egész egy-két napon belül.

Vannak kísértések, mert van kísértő. S amíg élünk soha nem lesz vége. Vegyük tudomásul! Mindig lesz kísértés, mert mindig lesz kísértő, amíg csak a kénkővel égő tüzes tóba nem veti az Isten, s többet onnan ki nem jön, s nem lesz már kísértő, s ezért nem lesz kísértés sem.

Tápláljuk-e magunkat mindazzal, ami Isten szájából származik? Az ördög kísértésére nem lehet csak először is, másodszor is, harmadszor is és negyedszer is nemet mondani. De ehhez belső lelki immunitás kell. A nélkül nem megy. Ezt akarja erősíteni az Isten. Akkor is, ha nagyon nehéz, ha nagyon erős a támadás, ha minden azt mondja, hogy ne legyél hűséges, ne legyél becsületes. Fogadd el a vesztegetési pénzt. Hazudjál, csalj, lopj, csábítsd el, fektesd le, bújjatok ágyba. Ne várd meg, amíg Isten ad társat.

Isten igéje akkor is azt mondja: aki nekem engedelmeskedik, az átéli majd annak áldását és jó következményét. Vagy méreg a gyomorba, vagy egészséges táplálék a gyomorba. Az egyik egy idő után felszívódva elpusztít, a másik hosszú távon megtart, egészséges élettel ajándékoz meg. Olyan fontos az, hogy mivel tápláljuk magunkat? Én azt is tudom, hogy nem mindig ilyen sarkosan, feketén és fehéren jönnek elő ezek a dolgok. Van, amikor szürke meg szürkéskék meg kékeszöld meg narancssárga meg pirosas-kék. Árnyalat van bőven, de azért a kísértés akkor is kísértés, ha szép zöld színe van vagy piros; vagy fiatalabb meg gazdagabb és így tovább. Kísértés, kísértés. Akarunk-e megállni, vagy nem akarunk megállni? Ha akarunk, akkor erősítsük a lelki immunrendszerünket Isten szavával.

Egyetlen megoldás van ebben az életben egyénileg is, a nemzetünknek is, a népeknek is, a világnak is. Az Isten igéje alá rendelni magunkat. Azok az emberek, akik ezt megteszik, azok, ahogy Pilinszky írja szép versében: fokról fokra rendeződik minden. Lassabban, gyorsabban, de elrendeződik az élete Isten akarata szerint. S elég lesz a kenyér, ami van, s újra mondom, még meg is oszthatjuk, s meg tudjuk osztani mással. S kiderül, hogy Isten megsokszorozza. Minél többet ad, annál többet tudunk továbbadni másoknak is.

Az is kísértés ám, hogy ne vedd a kísértést komolyan, hogy játsszál vele, mert vagy te olyan erős. Nem vagyunk olyan erősek. Ha nem tart meg minket az Isten, mert nem ragaszkodunk az Ő igéjéhez, akkor el fogunk bukni a kísértés órájában. Ha határozottan először is és újra és újra nemet mondunk, meg fogunk tudni állni, mert Ő megtart minket.

Az a Jézus, aki önmagát adta értünk, aki megállt Isten szavával, Lelke által a kísértés óráján, minket is, akik nyomorult por és hamuk vagyunk, meg tud tartani a kísértés idején.

Az a kérdés, hogy csak kenyér, s abból kő vagy kőből kenyér változatosság van, vagy pedig kenyér és Isten szava. Isten szava és kenyér, amit Ő megad. Újra és újra választás elé állít minket Isten.


Imádkozzunk!

Bizony, áldunk téged, mindenható Istenünk, hogy világos és határozott határokat szabsz nekünk a te igédben. Köszönjük, Urunk, hogy még azt is megengeded, hogy átlépjük azokat, hogy megtanuljuk, milyen az, amikor nem hallgatunk rád, nem figyelünk szavadra és nem követünk téged. Még ez által is tanítani akarsz és vezetni minket szeretettel.

De köszönjük, hogy olyan világosan mondod, hogy te bűngyűlölő, de emberszerető Isten vagy, s mindent a javunkra fordítasz, még a bukásainkat is.

Köszönjük, Urunk, hogy most sem engedsz el minket. Tanácsod, Lelked ereje kísér minket, s meg akarsz tölteni bennünket Szentlelked erejével, tőled való békességgel, egészséges lelki táplálékkal. Hadd tudjunk különbséget tenni jó és rossz között; sötétség és világosság között, hogy eligazodjunk a kísértések óráiban. Áldunk és dicsőítünk ezért.

Így kérünk, hogy maradj velünk, s a te Lelked és igéd által erősítsd a mi lelki immunrendszerünket újra és újra, folyamatosan, kérünk.

Ámen.