PASARÉTI PRÉDIKÁCIÓK

Pasarét, 2008. november 6.
(csütörtök)

Földvári Tibor


BOLDOG, AKI OLVASSA


Alapige:Jel 1,1-3; 22,7

Jézus Krisztus kijelentése, amelyet adott neki az Isten, hogy megmutassa az ő szolgáinak, amiknek meg kell lenniük hamar: Ő pedig elküldvén azt az ő angyala által, megjelenté az ő szolgájának Jánosnak, aki bizonyságot tett az Isten beszédéről és Jézus Krisztus bizonyságtételéről, mindenről, amit látott. Boldog, aki olvassa, és akik hallgatják e prófétálásnak beszédeit, és megtartják azokat, amelyek megírattak abban; mert az idő közel van.

Ímé eljövök hamar. Boldog, aki megtartja e könyv prófétálásának beszédeit.


Imádkozzunk!

Magasztalunk mennyei Atyánk, hogy te soha örökké nem hagysz el bennünket. Imádunk téged, mert azért lehetünk boldog nép, mert nem csupán ismerjük a te törvényedet, akaratodat, hanem a kegyelmed által cselekedjük is azt. Köszönjük Urunk, amikor örömmel tudtunk engedelmeskedni és hálásak vagyunk minden olyan engedelmességért, ami először nehéznek tűnt, de a te kegyelmes hűséged megerősített. Köszönjük, ha megújulhatott az életünk, megújulhatott egészen. Köszönjük, ha a hallott igehirdetések során az utóbbi ünnepnapok során még a gyászunkban is megerősíthettél, adtad azt a kegyelmet, ami segít hordozni a nehéz ter-het. Köszönjük, hogy minden fájdalmunk ellenére bennünk nemcsak békesség lehet, hanem igazi öröm. Köszönjük Urunk, hogy van reménységünk. Te tudod azt is, hogy a mai napon melyikünket ért nehéz próba. Kérünk. hogy erősíts meg, adj lelki felüdülést a jelenlétedben, a gyülekezet közösségének a szeretetében is tudjunk mi megerősödni. Szeretnénk téged látni és kérünk, add nekünk azt a boldogságot valóban, amiről énekelhettünk is. Jézus érdeméért.

Ámen.


Igehirdetés

Nemrégen, a Biatorbágyi Belmissziós Szolgálat egyik bibliatanulmányozó csendeshetén kértek arra, hogy esti áhítatokat tartsak. Mivel a Jelenések könyvével foglalkoztak egész héten, ezért sok küzdelmet jelentett, hogy miről legyen az esti áhítat csendjében szó, mert ez a könyv elég nehéz megértésében, így este valami könnyebb tanítást kellene hallgatni. Nagyon megküzdöttem azzal, az Urat kérdezve, hogy mi legyen az üzenet egy ilyen áhítatos csendeshéten. Isten nagyon nagy ajándékot adott számomra, mert engedte felismerni, hogy a Jelenések könyvében van hét boldogmondás. Eddig azt gondoltam, hogy csak a Máté evangéliumában van, Jézus ismert mondásai. Pedig már sokszor foglalkoztam ezzel a könyvvel. A Jelenések boldogmondásait fedezhettem föl, és szeretném az abban foglalt üzenetet a testvérekkel megosztani. Aktualitása is lesz egy olyan világban, amely sok tekintetben hasonlít ahhoz az időszakhoz, amikor ez a könyv született.

Az első és a hatodik boldogmondást olvastam föl; "Boldog aki olvassa és akik hallgatják e prófétálás beszédeit és megtartják azokat, amik megírattak abban, mert az idő közel van." és "Ímé eljövök hamar. Boldog, aki megtartja e könyv prófétálásának beszédeit."

Miért lehet boldog Isten népe, az ő népének közössége és személy szerint a hívő ember?

Először megnézzük, hogy a könyv egészében mit jelent ez a kifejezés, hogy boldog.

Tulajdonképpen az egész Jelenések könyve legfőbb üzenetét foglalja össze a boldog kifejezés. A könyv megértésében nekem sokat segített, amikor azt egy kirakós (puzzle) képhez hasonlították egy tanításban. Képzeljünk el egy óriási 5000 részből álló képet, ami apróbb darabból tevődik össze, különböző piciny részletek, apróbb kockák, de mindegyik egyetlen nagy képet ábrázol a végén.

Miről szól a Jelenések könyve, illetve kiről? Jézus Krisztusról, dicsőséges királyként, mindenható Úrként mutatja be. A boldog / boldogok kifejezés még egy fontos jellemzőt segít megérteni, és ezt föl lehet fedezni a puzzle képben. A dicsőséges mindenható király szerelmes vőlegény is. Az egész kép egy szerelmespárt mutat be, ugyanis a vőlegény jellege csak akkor vehető észre, hogyha meglátjuk a képben a mellette álló menyasszonyt. Isten népe a mennyei vőlegény menyasszonya.

A Jelenések könyve elsősorban valóban Jézusról szól, de csak akkor lehet igazán megérteni, hogy kicsoda ez a Jézus, ha mellette mindig látjuk az ő népét. A képben lehet sok szörnyűséges képrészlet is, van benne szó katasztrófákról, ítéletekről, de azok is mind arra mutatnak, hogy nézzétek milyen a vőlegény a menyasszonyával, akkor is, amikor nehéz idők vannak és akkor is, amikor minden olyan szép és boldogító. Egy boldog szerelmespárt mutat be a Jelenések könyve.

A boldog kifejezés már mindjárt a könyv elején erről beszél. Az is beszédes, hogy keretbe foglalja az egész bibliai könyvet, hiszen a végén is ott van; a 7. és a 14. versben is. Az összefüggések is hasonlók, az első rész kezdeténél, tehát a nyitány és a zárás ezzel a boldog szóval van leírva; nemcsak a vőlegény boldog, hanem az ő menyasszonya is, a vőlegénye miatt. Már a formai elhelyezés is üzenetet hordoz, még inkább a tartalma.

Miért boldog Isten népe a mai két boldogmondás fényében? Mert nemcsak olvashatja és hallgathatja, hanem meg is tarthatja azt, ami ebben a bibliai könyvben le van írva.

Azzal kezdődik, hogy Jézus Krisztus kinyilatkoztatása, apokalipszise. Ez a szó arról beszél, hogy valami, ami titok volt, lelepleződött, nyilvánvalóvá lett, lehet olvasni, meg lehet érteni, meg lehet tartani, ha parancsról van szó benne. Ha emlékszünk a Márk evangéliumára, az az evangélium szóval kezdődik, amely szó önmagában hordozza az öröm kifejezést, örömhír, azt jelenti, hogy boldogító. Itt a kijelentésről van szó és nincs mellette, hogy az mit hordoz, de a 3. versben kiderül, hogy boldogságot jelent, boldogságot hordoz az Úr népe számára.

Kiknek szólt a könyv? Az első század végén élő Isten népének. Nem a hitetleneknek, akik bántották Isten népét, akik Domitiánus császár idején a cirkuszba a vadállatok elé vitték őket. Ha egy nem hívő olvassa, természetesen, ő is megért sok mindent, de elsősorban a mennyei vőlegény mondja el gondolatait a menyasszonyának.

Az első század keresztyénei hihetetlen módon szenvedtek, sokan gyászoltak közöttük, sokuk számára mindennapos volt a halálfélelem, hiszen bármikor elfoghatták őket, amikor a katakombák mélyén istentiszteletre jöttek össze. Külső körülményeik emberileg egyáltalán nem tűntek boldogítónak. Világi szempontból ők nem lehettek boldogok, hiszen mindenüket elveszítették, mindenkijüket, folyamatosan menekülniük kellett. A hét gyülekezethez írt levélből kiderül, hogy elveszítették állásukat, a hitük miatt, nem tudtak üzletet kötni, hogyha a kereskedésben dolgoztak, ha nem voltak hajlandók a császárt úrnak vallani, nem voltak hajlandók elmenni az üzleti vacsorákra, ebédekre, amelyek társultak a vacsora utáni kultikus paráznasággal az adott bálványtemplom különböző szobáiban. Tehát nem voltak egyáltalán világi szempontból, emberileg boldognak tűnök és mégis boldogok voltak.

Az is igaz, hogy köztük voltak olyan keresztyének, akiket nem ért utol ez az üldözés, akiket nem bántottak külsőleg. Őket viszont keményen támadta a csábító kísértés hamis boldogsága, nekik is felkínálták azt a lehetőséget, hogy meg lehet tagadni Jézust. Lehet Jézust is Úrnak vallani és sok minden mást is. A "tudom a te dolgaidat" összes negatív jelzője, amit Jézus elmond az övéiről, a menyasszonyi népről, érzékelteti, hogy a menyasszonyi nép akkor sem volt tökéletes, voltak, akik bizony elhagyták az Urat. De a Jelenések könyve nekik is szól, van sokkal jobb boldogság, mint az, amiben éppen csábítás miatt boldognak tartották magukat.

Olyan hívő népnek szól tehát, akik éppen a vőlegény miatt sokat szenvednek, vagy akik a kísértő folytonos támadásai miatt hűtlenek lettek a mennyei vőlegényhez. Nekik mondja, hogy mégis boldogok lehetnek.

A boldogság szó, tudjuk a Máté evangéliuma boldog mondásaiból, nem pillanatnyi öröm, vagy valamiféle külső könnyedség érzése, hanem belső lelki állapot, olyan gondolkodásmód, életvitel, ami a nehéz, boldogtalannak látszó körülmények között és azok ellenére, belső lelki örömet, folyamatos boldogságot jelent. Nem a külső körülmények teszik Isten népét szomorúvá, hanem ezzel a boldogsággal a külső körülményeket is másképpen tudják átélni. A bevezetőben használt kép szerint mondhatom úgy, hogy a boldogságnak az az állapota, amelyet a menyasszony lét jelent. A menyasszony tartozik valakihez, van vőlegénye és ez a lényeg a lelki élet és a hétköznapokban megélt élete számára.

Jézus Krisztus kijelentése miatt boldog tehát, mert az nem száraz dogma, hanem a mennyei vőlegénnyel való személyes kapcsolat lehetősége, mert ez a kinyilatkoztatás bemutatja, hogy kicsoda a vőlegény, milyen jellemzőket hordoz. Mi az, amit tett ő a múltban, mi az, amit éppen most végez, az első század végén is, a keresztényüldözések során és mi az, amit készül tenni az ő menyasszonya miatt elsősorban. Jézus Krisztus kijelentése azt mutatja, hogy a múltban, a jelenben és a jövőben is van Isten népének, a mennyasszonyi népnek vőlegénye. Nem is akármilyen. Lehet, hogy fizikailag nincs mellettük, lehet, hogy úgy tűnik, mintha nem is lenne velük, de csupán idő kérdése. Hamar eljövök, az idő közel van - hallottuk. Lehet, hogy a menyasszonyi nép élethelyzete most éppen nehezebb, de ez nem változtat azon a tényen, hogy menyasszony maradnak és úgy élnek. Az a boldogság tölti el minden nehéz körülmény között, hogy a vőlegényével boldog és nemsokára sokkal boldogabb is lesz az állapota. Az is lehet, hogy vétkeznek, lehetnek bűnök is a menyasszonyi nép életében, de tudja, hogy a vőlegény kegyelmesen szereti, és ha kell, naponta tisztítja az ő vőlegényi szeretetével. A vőlegény iránta való szeretetén nem változtat az, ha esetleg hűtlen lesz hozzá rövid időre.

Jézus Krisztus kijelentése nemcsak azt hordozza tehát, hogy a menyasszonynak van vőlegénye, hanem azt is mutatja, hogy üzen is számára, beszél hozzá, beszélget vele. Nincs vele fizikailag, de mégis üzen neki. A vőlegényekkel sokszor megtörténhet, hogy SMS üzenetet, vagy e-mail üzenetet küldenek a mennyasszonyuknak, amikor valami miatt éppen nem tudnak találkozni. A vőlegény szeretetének a mértékén változtat, ha nem személyesen mondja el a gondolatait, hanem eszközökön keresztül? Semmiképpen sem, mert nem a fizikai jelenléte fontos éppen, hanem az, amit mond, amit az ő személye jelent a fizikai távollét esetén is.

Mit mond a mennyei vőlegény? Miről beszél? Erről szól az egész Jelenések könyve, hiszen azt mondja: boldog, aki olvassa, akik hallgatják e prófétálás beszédeit és megtartják azokat, amelyek megírattak abban, mert az idő közel van. Amit a Jelenések könyve tartalmaz, mindazt elmondja a mennyei vőlegény.

Hogyha a puzzle kép jelentését vesszük, a kép a szerelmespárt mutatja be. A vőlegény úgy látszik, mint aki szerelmet, szeretet érez és mutat az ő népe iránt. Azt üzeni, örökkévaló szeretettel szerettelek téged. Ez a szeretet látszik a könyv kijelentésében abban, amit tesz, Isten személyes üzenete megmutatkozik a tetteiben is, pedig fizikailag nincsen közöttük, mégis mindennap tapasztalhatják az ő tetteit.

Újra fontos aláhúzni, hogy mit tett, mit tesz és mit készül tenni, a múltban, a jelenben és a jövőben. Mit tett. Amikor a földön járt mi mindent tett az Úr Jézus az ő népéért, mennyire szerette? "Úgy szerette Isten e világot, hogy az ő Egyszülött Fiát adta. Isten a Fiú szeretetében mutatta meg az ő isteni szeretetét. Mit tesz Domitiánus császár idején, amikor üldözik az első század keresztényeit? A Jelenések könyve az mondja, hogy az Úr most is Úr, nem tétlen. Lehet, hogy nehézségek vannak, de ezen nem változtat az, hogy ő Úr marad. Mit készül tenni? Hát jön a mennyegző nemsokára, csak idő kérdése. Milyen lesz, amikor fizikailag is eljön a vőlegény és megtörténik az esküvő és együtt lesznek a mennyegzői vacsorán? Mindebben már azok is részesek, akik meghaltak; "Boldogok, akik az Úrban haltak meg." Tehát a menyasszonyi nép bármely tagjának a halála sem tud véget vetni annak, hogy mit készül tenni a vőlegény és mit tesz. Erről szól a Jelenések könyve.

A hívő nép tehát azért boldog, mert nemcsak van vőlegénye, hanem az szól is hozzá újra és újra, és tudja, hogy mit kell mondani. Az isteni üzenetében a szeretetéről biztosítja a szenvedő népét és a hűtlen népét is, ezáltal formálva őket majd hűségessé.

A régebbi feldolgozású "Quo vadis" című filmben, annak vége felé, nagyon jól visszaadták azt a gondolatot, milyen erőt jelent a szenvedő keresztényeknek az Úr szava. Amikor már a cirkuszban vannak és a katonák készülnek a vadállatokat visszatartó rácsokat kinyitni, az aréna széksorai között állva megjelenik Péter és bátorítja a remegő, az állatoktól, a szenvedéstől félő testvéreket. Nem mond sokat, de azt igen, kicsoda nekik Jézus és ezzel bátorítja őket. Erre elkezdenek énekelni az arénában lévő keresztények. Ezt követően kinyitják a rácsokat, jönnek az oroszlánok, rárohannak az ott ülő, fekvő, vagy éppen szaladó keresztényekre, s hallatszik a jajgatás, mert mégiscsak fáj, amikor ráugrik egy oroszlán, mert fáj az a test és szörnyű az a kínhalál. Fájdalmukban sikoltoznak. Amikor viszont a császár lemegy az arénába mert szeretné megnézni, hogy miért énekeltek ezek a keresztények a haláluk előtt, akkor az egyik katonától megkérdezi, hogy miért mosolyog minden keresztény arca. A folytatás megnézhető a filmben, ha valaki nem látta volna, javasolom, nézze meg. Ókori történet, ókori történetről szóló irodalmi mű, ami bemutatja, hogyan szenvednek a keresztények és hogyan hallgatják az Úr szavát Jézus szolgáján keresztül. Halálsikolyuk közben is boldogok voltak.

Három jelzőt is olvasunk arra, hogy miért lehetnek boldogok. Boldog aki olvassa, boldogok, akik hallgatják és boldogok, akik megtartják. A 22, 7. versben már csak a megtartást említi az apostol, de ez a lényegen nem változtat. A könyv eleje és vége arról szól, hogy valaki meg tudja tartani azt, amit Jézus Krisztus, a mennyei vőlegény elmond neki. Ehhez azonban, ahogy látjuk a kijelentésben, szükség volt olvasásra, vagy felolvasásra is.

Az ókori istentiszteleteken felolvasták az ószövetségi tekercsek bizonyos szakaszait, illetve az újszövetségi bibliai tekercseket is. A Jelenések könyve a Szentírás utolsó bibliai könyve keletkezését tekintve. Mindig olvastak fel szakaszokat és amikor elkészült egy-egy újszövetségi könyv, akkor már azt is fel tudták olvasni. Külön szolgálati feladat volt az istentisztelet keretében, amikor az a hívő ember, aki tudott olvasni, hangosan felolvasta és ezt hallgathatta a gyülekezet közössége. Fontos az is, hogy abban az időben, természetesen, nem volt mindenkinek saját Bibliája. Egyáltalán nem minden gyülekezetnek volt meg újszövetségi biblia valamennyi tekercse. Sokkal kevesebb Bibliájuk volt, de amivel rendelkeztek, azt mindig felolvasták.

Hallottuk, hogy a felolvasó a kijelentés közlés útjának a részesévé is válik. Kezdődik azzal, hogy Jézus Krisztus kijelentése, amelyet az Isten adott neki, amelyet ő meg akart mutatni az ő szolgáinak, ezért az angyala által kijelentette, megláttatta Jánossal. János leírta, előtte bizonyságot tett, majd a leírt iratot felolvasta és a felolvasásból hallgathatta a gyülekezet. Ez a kijelentés közlésének az egyszerű útja, de fontos az olvasás ténye is. Ha belegondolunk, amikor az istentiszteleten a felolvasó elkezdte olvasni, akkor legelőször ő ismerhette meg a kijelentést.

Talán mi is tapasztaltuk, hogy egy üzenetet egy barátnak, vagy a családban mi olvastunk fel és miközben olvassuk, már előre látjuk, hogy mi áll ott és már mosolygunk előre, hogy milyen jó hír az annak, aki mindjárt meghallja tőlünk.

Legelőször a felolvasó találkozott Jézus kijelentésével. Egyszerű, fizikai okok miatt. Tehát ez önmagában már kiváltság volt, ő hallhatta legelőször az Úr szavát. Ezért, ő maga boldog lehetett már. Itt azonban van egy sokkal mélyebb gondolat is, a felolvasás ténye azt hirdette, hogy most istentiszteleten vagyunk. Lehet, hogy a katakombák mélyén volt éppen az istentisztelet és tíz per múlva jöttek a római katonák és vitték az oroszlánok elé, de azt megelőzően még istentiszteleten voltak és rendben hallgathatták az Úr szavát, illetve felolvasását. Az istentisztelet azt jelenti, hogy köztük van az Úr. Jézus azt mondta, hogy két-három ember elég ahhoz, hogy ő ott megjelenjen. Nem távoli vőlegény, hanem velünk van, Szentlelke és igéje által. Reformáció sem olyan régen volt, ez reformátoraink nagy hitvallása. Nekünk nem kell titokzatos álmokban látni Jézust, vagy megjelenítésére nincs szükségünk, hiszen velünk van igéje és Szentlelke által, élővé lesz általa az Úr jelenléte.

Mit jelent a boldogság? Közösségben lenni Jézussal. Fizikailag nincs jelen, de igéje és Lelke által igen. Az igefelolvasó ezt maga átéli és a felolvasás ténye hirdeti. Ez akkor is fontos, amikor valaki egyedül olvassa a Bibliát. Ezért szeretem a Károli féle Bibliát, "mert boldog, aki olvassa". Ott is jelen van az Úr, de nem mint közösséggel, mert csak vele vagyunk ilyenkor kettesben. Jézus maga is átélte, amikor csendességei során beszélgetett az Atyával. Neki nem kellett felolvasni a Bibliát, mert sok mindent fejből tudott, hiszen megtanulta, mint zsidó fiú, de az Atyával való csendes imádságai során mindig elmélkedett is mindazon, amit ő is ismert, mint kijelentést.

Amikor a napi csendességben olvassuk a Jelenések könyvét, átéljük Jézus Krisztus jelenlétét. A keresztények az arénában, látva, hogy hamarosan kinyílik a rács, és rájuk szabadulnak a vadállatok, de eszükbe jutott az Úr szava, amit előzőleg olvastak az istentiszteleten, bátorította őket.

Boldog vagy, mert olvasod a Bibliát? Ez a boldogság milyen gyakran a részed? Milyen gyakran olvassuk a mennyei vőlegény szavát a napi csendességben, vagy esetleg az istentisztelet közösségében? Hogyan nyitja meg a menyasszony a szerelmes vőlegénytől kapott e-mail üzenetet? Mit érez, amikor látja, hogy a szerelmese neve van ott és valami üzenetet küldött. Alig várja, hogy ráklikkeljen és megnyíljon, megtudja, hogy mit mond neki. mert biztos, hogy neki mond valamit. Mai szavakkal kifejezve, a Jelenések könyve egy ilyen e-mail üzenet.

Merjük mi ajánlani a Jelenések könyvét szenvedő keresztényeknek, akiknek nehéz lelki problémáik vannak és szeretnének valami vigasztalót hallani? Merjük nekik mondani, hogy olvassák a Jelenések könyvét? Vagy inkább más bibliai könyvet ajánlunk szívesebben, de hiszen a Jelenések könyvének elején van leírva, hogy boldog aki olvassa. Nem arról van szó, hogy egyből mindent meg lehet érteni, hanem arról, hogy meg lehet ismerni általa Jézus Krisztus szerelmét, szeretetét, amiről ő majd gondoskodik. Nem kell minden szavát mindig érteni a Biblia könyveinek, amit az Úr akar meghallatni, megértetni, az a fontos.

A folytatásban erről van szó: Boldogok, akik hallgatják. Emlékezhetünk a szerecsen komornyik történetére, aki hazafelé menve olvasta Ézsaiás tekercsét, de nem értette. Boldog volt, mert olvasta. Mi vajon tapasztaltunk már ilyet? Volt olyan érzésünk, hogy ki kell nyitni a Bibliát, mert ma még nem olvastuk? Lehet, hogy fogcsikorgatva kinyitom, mert ezt tanították, olvasok belőle pár verset, s boldoggá tesz? Nem erről van szó, hanem arról, hogy olvasom és nem értem, de tudhatom, hogy majd megértem nemsokára. A szerecsen komornyikhoz az Úr Lelke küldött egy evangélistát, aki megmagyarázta neki és megértette. Ezért van jelentősége annak, hogy a hallgatásnál már többes számot használ.

Az új fordítású Bibliában így olvassuk: Boldogok, akik hallgatják - Károli többes számot használ a fordításban. Az ősi szövegben így szerepel: Boldog aki olvassa és boldogok, akik hallgatják. Itt arról van szó, hogy a mennyei vőlegény az ő mennyasszonyának szól, a mennyasszonynép viszont közösség. Mi egyen-egyenként is az Úréi vagyunk, de a mennyasszonyi nép egyes tagjai vagyunk a jelkép szerint. Megtörténik, hogy nem elég, hogy csak olvassuk a Bibliát, hanem szükségünk van a lelki testvéreinkre, akiken keresztül a vőlegény szava hallhatóvá, érthetővé válik. Ezért szükséges, hogy amikor a napi csendességben olvassuk az igét, és nem értjük, imaórán, vagy bibliaórán kérdezzük meg valakitől. Nem feltétlenül a lelkészt kell megkérdezni, mások is meg tudják mondani, hogyan kell valamit az Úr szava képpen érteni. Vagy mit üzent nekem az Úr az adott kijelentésben. Hallgatják, úgy, hogy megértik.

A Jel 22,4-től olyan szövegkörnyezet szerepel, amelyben a hangsúly azon van, hogy amit Jézus leíratott, nem szabad lepecsételni, azaz, olvashatja bárki és megértheti. Olyan üzenet, amit nem volt szabad lezárni, Jézus azért küldte, íratta le, hogy bárki olvashassa és megérthesse. A 4. és 5. fejezetben is a hétpecsétes tekercset ki kell nyitni valakinek, hogy érhetővé váljék mindaz, ami bele van írva.

Boldogok, akik hallgatják - a közösségben hallgatni az Úr szavát, megérteni, ez a vőlegény hangja, a vőlegény szava. Nemcsak nekem, nekünk. Ebben a környezetben megfelel az a magyarázat is, hogyha együtt vagyunk egy közösségben és halljuk az igét felolvasni, vagy magyarázni, eszünkbe juthat, hogy milyen jó, hogy itt van a barátnőm, lelki testvérem, mert most megkapja arra a választ, amiről múltkor beszélgettünk. Ha nem, akkor megkérdezem tőle, mert én úgy hallottam, hogy neki is szólt. És így ott van a közösségben máris az Úr jelenléte. Nekem is fontos ez, mert együtt vagyunk az Úr jelenlétében és ő szól hozzánk. Amikor egymagunkban, a csendességben olvassuk, és megértjük, akkor is fontos a közösség, mert amit megértettem, lehet, hogy sokkal mélyebb üzenetté válik, hogyha azt megosztom másokkal is. A napi csendességek egyszerű bibliaolvasásai a gyülekezet közösségében válnak lelki kinccsé és lesznek részei a lelki életünknek. Ezért van az, hogyha valaki nem jár közösségbe, nincs közössége Isten népével, lehet, hogy sok mindent megért Jézusról, de a teljes képet biztosan nem látja. Mert Jézus a mennyasszonyi nép között él és az a gyülekezet közössége, azt mondja el, amit ő akar hallatni velünk. Nem a kíváncsiságunkat akarja kielégíteni, hanem az ő szeretetéről tesz bizonyságot bármilyen formában is.

Az utolsó jellemző, hogy azok is boldogok, akik meg is tartják mindazt, ami abban meg van írva; azaz, megtartható. Mond olyat a vőlegény a szerelmesének, kér tőle olyat, amit nem tud megtartani? Logikus, hogy nem! Jézus azt mondta: Ha szerettek engem, a parancsolataimat megtartsátok. Ez lehet kijelentés és lehet felszólítás. A szeretet az az Úrnak való engedelmesség, ezért használja a Biblia más helyen is, pl. "A férj szeresse feleségét, ahogy Jézus szerette az ő népét, és a feleség engedelmeskedjen a férjnek, ahogy Isten népe engedelmeskedik Krisztusnak." A megtartani való az a szeretet. Nem kényszer, nem erőlködés, hanem boldog engedelmeskedés annak, akit szeretek. Lehet, hogy éppen nem esik jól, mert én nem úgy szoktam meg, hogy nekem az a cselekvés jól esne, de mivel a másiknak jól esik, azért mégis csak boldog vagyok.

Akik már házasok, vagy menyasszony-vőlegény kapcsolatban vannak, talán még inkább átérzik a súlyát annak, mit jelent valamit azért tenni, mert az kedves a másiknak és így boldogít engem és őt is.

"Mert az idő közel van", azért engedelmeskedem az Úrnak most is örömmel, mert tudom, hogy nemsokára itt lesz. Képzeljünk el egy olyan mennyasszonyt, aki figyeli az ajtókilincset és látja, hogy a kilincs megmozdul és tudja, hogy a vőlegénye van az ajtón túl. És éppen jön, mert eljött a mennyegző napja és megyünk esküvőre, arra a bizonyos fogadalomtételre és utána jön a mennyegzői vacsora. Az ajtókilincs már le van nyomva, de még várni kell, egy-két percet is, de a vőlegény keze már a kilincsen van, csak még nem nyitott be. A menyasszony mindent elkövet majd, ha benyit a vőlegény, hogy elszomorítsa? Nem azt teszi, amiről tudja, hogy kedves neki, vagy amit kért tőle, hogy tegye meg, amikor találkoznak? A mi mennyei vőlegényünk időszámítása szerint kétezer éve le van nyomva a kilincs. Ezzel a képpel tudom érzékeltetni, hogy ennyire közel van az idő, bármikor beléphet. Amikor eljön az Úr, akkor csak valami sokkal jobb jön, a mennyegző napja. Addig pedig - azt mondja az ige - boldog, aki olvassa, aki hallgatja és aki megtartja azt, ami le van írva, amit a mennyei vőlegény mond arra nézve, hogyan mutathatom ki az én boldogságomat, a szeretetemet ő iránta. Ahogyan ő mutatta ki, az a Jelenések könyvében le van írva. A benne levő tanácsok, útmutatások, parancsok pedig azt mutatják meg, hogy mi mit tehetünk ezért.

Most azt hangsúlyozta az Úr, hogy ő a Jelenések könyve szerint csak úgy lehet dicsőséges mennyei vőlegény, hogy mellette van a menyasszonya is, akik mi is vagyunk, mert bízunk benne. Ő ezért sok mindent megtett, megváltott, megtartott minket és most is sok mindent megtesz. Hogy mit tesz a jövőben azt el sem lehet mondani a magyarázatban. Nekünk ilyen vőlegényünk van, ezért azt mondja az ige, boldogok lehetünk.


Imádkozzunk!

Mennyei Atyánk, dicsőítünk téged, hogy ilyen szerelmes vőlegényt adtál nekünk. Köszönjük, hogy az Úr Jézus mindent elvégzett érettünk és helyettünk a golgota keresztjén, feltámadásával, dicsőséges mennybemenetelével, a Szentlélek kiküldésével és azóta is folyamatosan. Köszönjük, ha a világtörténelemben annyi szörnyűség is lehet, még bánthatnak is bennünket hitünk miatt, akkor is, mint mennyasszonyi nép boldogok lehetünk. Köszönjük Urunk, hogy ez a boldogság nem csupán pillanatnyi érzés nekünk sem, hanem a veled való kapcsolat boldog öröme. Köszönjük, amikor ez a veled való szeretetközösség adott erőt elhordozni a nehéz terheket, vagy segített nekünk abban, hogy tudjunk másoknak segíteni, tanácsot adni, elhordozni őket is szeretetben. Urunk, arra kérünk téged, segíts nekünk a te igédet örömmel olvasni, szívesen hallgatni, szeretetből megtartani.

Áldunk Urunk téged, hogy mi saját kezünkbe foghatjuk magyar nyelven a Bibliát. Köszönjük, hogy ennyire közel lehet számunkra az az igazság, hogy boldog, aki olvassa. Bocsásd meg, kérünk, hogyha elhanyagoltuk az olvasást. Bocsásd meg, hogyha csak megszokásból tettük. Köszönjük Urunk, hogy te a szeretetedet megerősítetted irántunk az igehirdetés üzenetében is. Szeretnénk mi is így szeretni téged.

Arra kérünk, hogy a gyülekezet közösségébe, aki bejön, idegenként talán, láthassa rajtunk, hogy mi menyasszonyi nép vagyunk, és téged szeretnénk követni hűséggel. Urunk, legyél azokkal a testvéreinkkel is, akik most szenvednek, betegágyon vannak, vagy műtét előtt állnak, erősítsd meg őket jelenléteddel.

Imádkozunk népünkért, vezetőiért, adj hozzád térést a mi népünknek. Arra kérünk, hogy legyen a te kegyelmed áldásod az Amerikai Egyesült Államok megválasztott elnökén. Add, hogy ő is istenfélő életű legyen, aki igyekszik téged követni.

Köszönjük, hogy te vagy ennek a világnak az ura, s magasztalunk, hogy te mindent úgy cselekszel, hogy az a javunkra válik, mert így szeretsz minket.

Ámen.