PASARÉTI PRÉDIKÁCIÓK

Pasarét, 2008. október 12.
(vasárnap)

Földvári Tibor


AMIKOR NEM VOLT KIRÁLY IZRÁELBEN


Alapige:Bír 19,16-30

Végre egy öregember jött este a mezei munkából. Ez az ember az Efraim hegyvidékéről való jövevény volt Gibeában. A helység lakosai benjáminiak voltak. Amikor fölnézett az öregember, és meglátta az úton levő embert a város terén, megkérdezte: Honnan jössz és hová mész? Ő azt felelte neki: Átutazóban vagyunk a júdai Betlehemből Efraim hegyvidékének a szélére, mert odavaló vagyok. A júdai Betlehemben jártam, és most az Úr házához megyek, de senki sem fogad be engem a házába. Pedig szalmánk és abrakunk is van a szamaraknak, van kenyerünk és borunk is magamnak, szolgálódnak és ennek a legénynek, aki szolgáddal van. Nincs semmire szükségünk. Ekkor azt mondta az öregember: Békesség neked! Amire csak szükséged van, az az én gondom. Csak itt ne maradj a téren éjszakára! És elvezette a házához, abrakot adott a szamaraknak, azután megmosták a lábukat, ettek és ittak. Miközben ők jól érezték magukat, a város férfiai elvetemült emberek, körülvették a házat, az ajtóhoz tódultak, és ezt mondták annak az öregembernek, a házigazdának: Hozd ki azt a férfit, aki a házadba jött, hadd ismerjük őt. Akkor kiment hozzájuk az az ember, a házigazda és ezt mondta nekik: Atyámfiai, ne tegyetek rosszat, hiszen az én házamba jött ez a férfi, ne kövessetek el ilyen gyalázatos dolgot! Itt van az én hajadon lányom, meg a férfi másodfelesége, kihozom őket, erőszakoskodjatok azokkal, és tegyetek velük, ami nektek tetszik, de ezzel a férfival ne kövessetek el ilyen gyalázatos dolgot! A férfiak azonban nem akartak ráhallgatni, ezért fogta az az ember a másodfeleségét, és kivitte hozzájuk az utcára. Azok pedig egész éjjel vele háltak, és erőszakoskodtak vele egészen reggelig, és csak hajnalhasadtakor engedték el. Reggelre kelve megjött az asszony, de összeesett annak az embernek a háza előtt, akinél az ura volt, és ott maradt, míg világos nem lett. Reggel fölkelt az ura, kinyitotta a ház ajtaját, és kijött, hogy útra keljen. Akkor látta, hogy az asszony, a másodfelesége ott esett össze a ház bejáratánál, és keze a küszöbön van. Mondotta neki: Kelj föl, és menjünk! De az nem válaszolt. A férfi föltette a szamárra, útnak indult, és hazament. Hazaérve kést vett elő, fogta a másodfeleségét, a testét tizenkét darabra vágta, és szétküldte Izráel egész területére. Aki csak látta, ezt mondta: Nem történt semmi ilyesmi, nem látott senki ilyet, amióta kijöttek Izrael fiai Egyiptomból, mind a mai napig. Vegyétek ezt fontolóra, tanácskozzatok és beszéljétek meg!


Imádkozzunk!

Istenünk, mennyei Édesatyánk, magasztalunk azért téged, hogy a te isteni kegyelmed nagyságát olvashattuk, hallhattuk a Bírák könyvét olvasva ezekben a hetekben, napokban. Dicsőítünk Urunk téged, hogy te a néped között mindig jelen voltál, a legnagyobb mélységben, bűneik idején is könyörülő kegyelemmel fordultál feléjük. Áldunk Urunk téged azért a kegyelemért, amely bennünket is megtart a hétköznapok során. Köszönjük Urunk, hogyha engedelmesek lehettünk neked, gyakorolhattuk a vendégszeretetet, hogyha a házastársunkkal hűségben élhetünk, szeretetben és a családban is békesség lehet. De ha bárhol problémák adódnának, köszönjük Urunk, hogy a te szabadításod ma is teljes és tökéletes.

Köszönjük Urunk azt a kegyelmet, ami most is bűnbocsánatot jelent számunkra. Urunk arra kérünk, hogy ne legyen senki közöttünk, akit a bűn vádolhatna. A te szabadításod öröme hadd legyen rajtunk most. Hadd lássunk téged hatalmasnak, irgalmasnak és a gyülekezeti közösségben hadd imádhassunk és áldhassunk ezért téged.

Köszönjük Urunk, hogy így lehetünk veled együtt. A te jelenléted szentelje meg az istentiszteletet, és arra kérünk, hogy amikor ránk tekintesz most és hazamenve innen, gyönyörködhessél bennünk. Jézus érdeméért.

Ámen.


Igehirdetés

A napokban fejeztük be a Bírák könyve olvasását, azt a könyvet, amelyet a konzervatív teológia álláspontját elfogadva, közel négy évszázados Isten nélküliség jellemez. A bírák idején - ennek a könyvnek a legutolsó verse leírja - az emberi szempontot figyelembe véve a jellemző: "Ebben az időben nem volt király Izraelben, ezért mindenki azt cselekedte, ami jónak látszott az ő szemei előtt."

A Károli fordításban csak egyetlen betűt kellene megváltoztatni, a kis ő-t nagy Ő-re, s máris pozitív felhangja lenne az egész kijelentésnek, akár az egész könyvre vonatkozóan. A kis ő azt jelenti, hogy nem az Úrnak kedves módon éltek, nem azt tették, ami kedves a Ő, azaz az Úr szemeiben, hanem mindenki úgy élt, azt tette, ami kedves, igaz, jónak látszó a saját szemében. Hogy hova süllyedhet egy négy évszázados időszakban az olyan ember, aki így él, arról beszél a Bírák könyvének utolsó három fejezete, amelyet keretbe foglal az a leírás, hogy ebben az időben nem volt király Izraelben. Ennek az első részéből hallottuk a felolvasást.

Tulajdonképpen most olvashattam volna egy napilapot, vagy egy internetes hosszabb cikket arról, ami manapság is sokszor jellemző és az ókorban is jellemezte azokat, akik azt tették ami kedves az ő, a maguk szemében. Ez az emberi szint.

A Szentírás azonban bemutatja mindig az isteni oldalt is, s a Bírák könyve is evangélium. Hol van az evangélium az igében? Ezt a kérdést jó pár évvel ezelőtt feltettem egyik ifjúsági csoportunkban és ezt megelőzően foglalkoztunk vele egy ifjúsági istentiszteleten. Azóta bennem él ez a történet. Hat-nyolc évvel ezelőtt lehetett, amikor felkértek egy ifjúsági istentisztelet megtartására, és a témát kb. 2 héttel korábban küldték meg. Amikor elolvastam ezt a bibliai részt, teljesen megrémültem, hogy fogok erről a fiataloknak beszélni. Valójában ez egy szörnyűséges, undorító történet. Még hallgatni is szörnyű. A 8 órai istentiszteleten felolvasásakor, meg most is a könnyeimmel küszködtem. Néha azért látszom mosolygónak szörnyű eseményeknél, mert így próbálom feloldani a lelki terhet. Még olvasni is szörnyű a történetet, nem hogy átélni.

Hol van itt a kegyelem? Hol van itt az Isten evangéliuma? Ehhez az egész könyvet ismernünk kell. Az első verse így kezdődik: "És lőn". Ugyanezzel kezdődik Mózes második könyve, Józsué könyve, valamint a Bírák könyvét követő Sámuel könyve. Hadd hangsúlyozzam, hogy a héber Bibliában így kezdődik a Bírák könyve 19. rész is. Az "és lőn" kifejezés az isteni történésekre utal, Isten cselekszik, valamit tesz a mindenható, megtartó Úr a bűneset utáni világban. Az üdvtörténet végbemegy, akár milyen emberi körülmények között és azok ellenére is.

Mindkét szempontot figyelembe véve kell nekünk a Bírák könyvével foglalkozni, most az igehirdetésben is.

Mit hirdet ez a szörnyűséges történet? Mi a kegyelem? Két kifejezést nézünk meg ehhez. Az első: ez a történet fehéren, feketén bemutatja mivé fajulhat az emberi lélek, mivé fajulhat a házasság, a család, a társadalom élete, amikor nincs király, nincs istenfélő vezető, amikor nincs Isten az emberek életében. A kegyelem az, hogy csak akkor süllyedhet ilyen mélyre a bűnös ember, amikor nincs Istene. Ha van Istene, nem így kell élnie.

A Bírák könyvének ez a szörnyű története is azt hirdeti, hogy szükségünk van Istenre. Szükségünk van Isten kegyelmére, a királyra. A történetbeli lévita Isten szolgája. Mondhatnánk azt, hogy a Kapernaum csoport egyik vezetője, vagy gyülekezetünk egyik vezetője, akár lelkésze. Azt látjuk, hogy ahelyett, hogy példát mutatna a házaséletben, másodrangú felesége van. Lehet, hogy van egy elsőrangú felesége is, ez esetben már két felesége van. A másodrangú feleség - mai kifejezéssel élve - csak élettárs. Tehát nem él házaséletet igazán. Ez a feleség hűtlen lett. Szép azt olvasni, hogy a hűséges férj utánamegy; milyen irgalmas ez a férfi. Milyen jó, amikor Isten szolgája ilyen kegyelmes, irgalmas. De ezt megelőzően szörnyű azt olvasni, hogy a honfitársak társadalmában kihalt a vendégszeretet, egy idegen öregember, egy jövevény fogadja majd be ezt a férfit. Most nem beszélek hosszabban az após és a veje kapcsolatáról, ott is voltak problémák, miért engedte elindulni olyan későn őket. Szomorúbban érdekes a gibeai események sora.

Azt olvastuk, ebben a városban megtűrték, nyíltan felvállalhatták, a kánaáni vallásokban is jelenlevő, homoszexualitást. A történetben a férfi vendégszeretetet gyakorol, de a városban vannak gonosz fiatalabb, idősebb férfiak - Károli fordítás meg is nevezi őket: Béliál fiainak emberei. A Béliál szó időnként a Sátánra is vonatkozik. Máskor olyan emberre használják, aki a gonoszságba, a bűn mélységébe belemélyedt.

Amikor nem akarják elfogadni a férfi és a gazda érveit, akkor azok fogták a nőt. Az ősi szövegben olyan kifejezéssel szerepel, hogy valakit megerőszakol, valakin erőszakot követ el. Tehát, a férj erőszakkal kivonszolta a másodfeleségét és kitaszította az utcára. Ezt a durva erőszakot követte a további erőszakok sora. Erről most nem fogok beszélni.

A szegény magára hagyott asszony belehal a bűnbe, a bűn következményébe, kinyújtott kézzel fekszik a küszöbnél. A kinyújtott kéz is érzékelteti, hogy mennyire kiszolgáltatott, mekkora áldozat. Ugyanakkor, amikor kijön a férj nem látja rajta, hogy meghalt, azt mondja neki: kelj föl, menjünk haza. Ekkor veszi észre, hogy meghalt a társa. Döbbenetes. Ilyen mélyre süllyed az Isten nélküli világ - mondhatnánk. Csakhogy a történetben az a legszörnyűbb, hogy itt Isten népéről olvasunk, Isten népe egyik törzséről, Benjámin törzséről.

Hogy süllyedhet ennyire mélyre Isten népe, ha nincs királya? Pál apostol a korintusi gyülekezetet figyelmeztette: Mi egyezsége Krisztusnak a Béliállal, közössége hívőnek a hitetlenhez. Az apostol ezt megelőzően sok mindenről beszél, ami azt jelzi, ha te az Úr népéhez tartozol, akkor már nem a világ népéhez tartozol.

Olyan szomorú látni, hogy Benjámin, akiről Mózes az áldásában, az 5Móz 33-ban azt írja: Az Úr kedveltje! Bátorságban lakozik mellette, fedezi őt minden időben, az ő vállai között lakik", azaz az Úr ott van hegyvidékei között, Benjámin törzsében, utódaiban ott van az Úr jelenléte. Az Úr szerelmese. Mivé lett az utód, a Gibeában élő benjámini utódok? Az Úr szerelmesei már Béliál fiai, ennyire mélyre süllyedtek.

A kegyelem az, csak azért mert nem volt királyuk, nem volt Istenük. Milyen az, ha a személy, akár hívő ember is, vagy egy hívő család, házaspár, vagy egy magát keresztyénnek nevező társadalom úgy él, mintha nem lenne királya, nem lenne királya az Isten.

A történetben lelepleződik, hogy ez a mély sötétség azért következett be, mert mindenki azt tette, ami kedves volt a maga szemében. Ennek hatása: együtt mentek a bűnbe.

Ha kimegyünk a játszótérre és meghallgatjuk a kis óvodások beszédét, nagyon beszédes, hogy milyen szavak hagyják el a szájukat. Lehet, hogy a családunkban sohasem hallották azokat, de elkezd járni az óvodába vagy bölcsödébe, és máris mondja a csúnya szavakat. A kisiskolások, akik már jól értenek az internet használatához, mi mindenre ráklikkelnek egy pillanat alatt. Egymást bíztatják, mit nézzenek meg. Már ilyen kis korban kezdődnek azok a szörnyűségek, amely által, ha nincs király, nagy mélységbe jutnak, még a gyerekek is. Az emberi szintet értelmezve szomorú azt is látni, hogy akkor döbbenek rá milyen nagy a baj, amikor már megtörtént.

A történet végén olvasható, gondolkozzunk el, nem hallottunk ilyet, mióta kijött Izrael Egyiptom földjéről. Akkor kell rádöbbenni a szörnyűségre mikor már nagyon nagy a baj? Isten népének nem kellene hamarabb résen lenni?

A Bír 20,28-ban van egy újabb szempont; ez a történet akkor történt, amikor Fineás a főpap - a szövegben szerepel Fineás neve, aki Áron fia, Eleázárnak fia volt, azaz Áron Mózes társa, Eleázár Józsué társa, Fineás a bírák kora ideje. Tehát, a Józsuéval az ígéret földjére bevonuló utáni nemzedék már ilyen mélyre süllyedt, a gyermekek nemzedéke ide süllyedt. Az 1Móz 19-ben olvashatunk Sodoma történetéről és a Bírák könyve 19. részében a mai történetet. Sodoma vétke nemzedékek szörnyű lesüllyedése a lelki életben, a bírák idején egy nemzedék elég volt és ilyen mélyre süllyedtek.

Bocsánat, hogy most ezt kérdezem, el tudjuk képzelni a gyermekeinkről, hogy ilyen mélyre süllyednek? Olyan gyerekekről, akik gyermek istentiszteletre, hittanórára járnak, eljuthatnak egy mély lelki szintre? Hadd mondjam, az otthoni gyülekezetemben is előfordult, hogy szülők azért sírtak, mert a gyermekeik, amikor kikerültek az otthon védelméből, bekerültek kollégiumba, főiskolára, egyetemre, kiszabadultak az atyák erkölcsi értékeiből, a gyülekezet oltalmából, hova süllyedtek, tékozló fiak és tékozló lányok lettek. Csodálkozunk azon, ha a Sátán azon gyönyörködik, ha tönkreteszi a hívő emberek életét? Ha már az örök életünket nem tudja elvenni, mindent elkövet, hogy elvegye a földi életünk boldogságát, a házasságot és a családi élet békességét. Ilyen a Sátán. Béliál fiaira lehet azt is mondani a Sátán fiai. Hatalmukba kerítette őket a gonosz, nem volt királyuk az Isten és nem volt olyan királyuk sem, aki féli az Istent.

Jézust magát is megkísértette a Sátán. Amikor éhes, már negyven napja nem evett, akkor jön a kísértő: Mondd, hogy a kövek változzanak kenyérré. Ott is az volt a nagy csalétek, hogy nem kell Jézusnak megvárni, hogy az Atya gondoskodik róla, tegye azt, ami kedves az ő szemében, hiszen képes is rá, hiszen Isten Fia, nem kell megvárnia azt, ami az Atya szemében kedves. Arra próbálja Jézust is rávenni, hogy sátánimádó legyen. Hadd mondjam mai kifejezéssel így: sátánista. Boruljon le előtte és akkor minden az övé lesz. Jézust is fiatalon kísértette, 30 éves volt, és a szolgálata elején. A történet vége, hogy Isten angyalokat küld és ad neki enni.

A Bírák könyve mai története azt hirdeti, hogy a második, harmadik nemzedék, ha nincs királya, ahol nem lehet úr az Úr, ott nagyon mélyre lehet süllyedni. Hol van nekünk arra szükségünk, ahol meg kell erősítenünk, hogy az Úr legyen az úr? Az életem melyik területe az, ahol ő legyen a király, mert különben mélyre fogok süllyedni?

A történet második gondolata még nagyobb evangéliumot hirdet. A felolvasott történet a Biblia egyik legszörnyűbb története, de ez a történet azt hirdeti, hogy Isten mennyire kegyelmes. Bemutatja, hogy milyen, amikor nincs király és ezzel a szörnyű történettel, aláhúzza, szükség van királyra. A történetben van egy ígéret is, amely hirdeti, hogy az Úr adni fog királyt. A Bírák könyvét olyan szerző írta, lehet, hogy Sámuel volt, aki mindenképpen már a királyság idején élt. A Bírák könyve szerzője ismerte Dávidot. Ez a könyv azért íratott le, hogy bizonyítsa, kell király, mert különben a nép hihetetlen erkölcsi romlásba jut. Sámuel könyve követi a Bibliában a Bírák könyvét, bemutatja, hogy megszületett a király. Nem Saul, hanem Dávid lett az Úr választottja, ő lett az örök királyság hordozója.

Dávid király a júdeai Betlehemből származott. A történet is ezt a helyet nevezi meg - nem véletlenül -, ahonnan az asszony származik. Dávidnak is szüksége volt a nagy Ő-re, amikor Betsabéval vétkezett, ő is azt tette, ami az ő szemei előtt kedves volt, nem azt, ami az Úr előtt kedves. Dávid is kegyelemből élt, megújult a kegyelem által. Az Úr Jézus is Betlehemben született. János evangéliuma 19,15-ben olvashatjuk: "Nem királyunk van, hanem császárunk!" - mondják a papi fejedelmek. A Jn 19,19 pedig azt mondja: "A Názáreti Jézus a zsidók királya". Jézus nem kellett a zsidóknak, de ő akkor is király lett, akként halt meg, támadott föl.

Ha bármikor ilyen történeteket olvasunk a Bibliában, amikor elszörnyülködünk, amikor ránk nehezedik még a bűn olvasása is, ne felejtsük, hogy még egy ilyen történetben is lehet kegyelem hirdetés, szabadulás, mert Jézus ezt a bűnt is magára vette. Jézus a homoszexualitás bűnét is magára vette. Ő minden sötét mélységet magára vett, amikor a kereszten függött. Amikor a Gecsemáné kertben harcolta az imádságát, vért izzadva, akkor példát adott arra, hogy még ő is azt szeretné tenni, ami a nagy Ő szemében kedves, nem azt, ami neki kedves: "Atyám! Ha lehet, múljék el tőlem ez a pohár!", az lenne a kedves, szép, ha nem kellene ezt a terhet elhordozni, de legyen meg a te akaratod.

Jézus olyan király, aki nem erőszakosan uralkodik. Ez a történet azt hirdeti, hogy a kegyelmes Isten engedi azokat a maguk útján, akik nem akarják őt követni, de akkor is készíti a szabadítást, mert tudja, hogy szükség van rá. Jézus olyan király, aki nekünk segít abban, hogy a nagy Ő és a kis ő együtt legyen igaz. Van király, ezért a mi életünkben is mindenki azt teheti, ami kedves az Ő szemeiben és a saját szemében is. A kettő együtt igaz. Van, amikor nagyon nehéz kimondani, hogy legyen meg a te akaratod, akár még bűnök, vagy kísértések esetén is; amikor olyan kedves valami, nehéz lemondani róla. Krisztus, mint király a Lelke által, az ő igéjén keresztül uralkodik, bensőleg indít, és ki tudom mondani, legyen meg a te akaratod, Atyám. Lehet, hogy sírni fogok, mert nehéz lemondani, de meghajolok az ő akarata előtt, mert azt szeretném tenni, ami neki kedves.

A júdeai Betlehem, a történetben többször szerepel, azt hirdeti az ószövetségben, hogy Isten nemcsak királyt akart adni, de adott is, az ő népét átformálta. Lehetett újjá, szabad néppé az ő népe. Benjámin törzse is. A folytatásban látható, hogy Benjámin törzse nem halt ki, mert Izrael, mint 12 törzs egy nemzet és így készítette Isten a Messiás érkezését Betlehemből.

A ige üzenete azt kérdezi mindnyájunktól: Királyod már Isten? Ha igen, akkor az életed minden részén lehet ő úr? Királyod már Isten a személyes életedben, a házaséletedben, a családi életedben, és a társadalmi életedben?

Mi tehetjük azt, ami kedves az Úr szemében! Amikor azt az éneket énekeljük, amely refrénjében többször is mondjuk: "Királlyá Jézust koronázzátok", azért tesszük, hogy hittel énekszóban is elmondjuk Istennek azt, amire vágyakozunk.


Imádkozzunk!

Istenünk, mennyei Édesatyánk imádunk és dicsőítünk azért a nagy titokért, hogy az Úr Jézus még azért a szörnyű bűnökért is meghalt, még azokét is magára vette, amiről most hallottunk a történetben. De még inkább magasztalunk téged, hogy a mi vétkeinkért is adtad a Megváltót. Köszönjük, hogy bennünket is ennyire kegyelmesen szerettél, szeretsz. Magasztalunk Urunk, amikor a kísértések fölött azért győzhettünk, mert számodra kedves módon akartunk élni.

Köszönjük Urunk, amikor Jézusnak engedhettünk. Köszönjük, amikor láthattuk a gyermekeink, az unokáink, vagy a szüleink, nagyszüleink életében a te szabadító munkád gyümölcsét. Könyörülj meg rajtunk Urunk, ha a házas, vagy a családi életünkben van szükség a te szabadító kegyelmedre most is. Add Urunk, hogy mi, akik szeretnénk benned bízni, tegyük azt, ami kedves neked, várjuk a te munkád gyümölcsét.

Kérünk téged népünkért, vezetőinkért. Látod Urunk, hogy a mi magyar népünkben is mennyire mélyen van a bűn, a bűn gyökere is. Add Urunk, hogy mi a helyünkön legyünk, azt tegyük, amit tehetünk. Köszönjük, hogy mindenkiért imádkozhatunk.

Ámen.