PASARÉTI PRÉDIKÁCIÓK

Pasarét, 2008. október 5.
(vasárnap)

Cseri Kálmán


HARAGOT CSENDESÍTŐ SZÓ


Alapige:Bír 8,1-3

Az efraimiak azt mondták Gedeonnak: Mit tettél velünk? Miért nem hívtál bennünket, amikor harcba indultál Midján ellen? És hevesen pöröltek vele. Ő azonban így felelt nekik: Ugyan mit tettem én hozzátok képest? Nem többet ér-e Efraim böngészése Abiezer szüretjénél? A ti kezetekbe adta Isten Mindján vezéreit, Órébet és Zeébet. Hozzátok képest mit tudtam én tenni? Amikor így beszélt, megenyhült az ellene támadt indulatuk.


Imádkozzunk!

Mindenható Istenünk, szerető mennyei Atyánk, megalázzuk magunkat előtted, és dicsőítünk téged, mert egyedül te vagy méltó minden dicséretre.

Valljuk, hogy egyedül te vagy Isten, te teremtetted az eget, a földet, és mindent, ami azokban van. Hisszük, hogy te alkottál minket is.

Köszönjük, Atyánk, hogy mindannyiunkkal szép terved van, és mindnyájunk számára elkészítetted azt, amire szükségünk van ebben az életben és az örökkévalóságban.

Megvalljuk bűnbánattal, hogy oly sokszor nem gondolunk erre, vagy egyenesen kétségbe vonjuk ezt. Bocsásd meg, hogy szűkös fantáziánkkal téged is olyannak gondolunk el, mint amilyenek mi vagyunk. Valljuk, ?hogy nem ember az Isten.?

Szeretnénk téged úgy dicsőíteni, mint aki kezedben tartod ennek az általad teremtett világnak a kormányát. Magasztalunk azért, mert te tartod fenn, te viszed célja felé.

Áldunk téged, megváltó Urunk, Jézus Krisztus, hogy életedet adtad mindannyiunkért, és azért jöttél, hogy életünk legyen és bőségében legyünk.

Eléd hozzuk bűnbánattal sokféle szükségünket, és megvalljuk, hogy magunk vagyunk az oka annak, hogy nem telik igazán szeretni, megbocsátani, örömmel szolgálni egymásnak.

Kérünk, engedj most magad elé minket, és a te jelenlétedben hadd tudjunk helyesen tájékozódni. Olyan nehezen ismerjük ki magunkat az élet útvesztőjében. Olyan könnyen célt tévesztünk. Hamar elcsüggedünk, vagy elbizakodunk. Kérünk, legyen szavad hozzánk, és a te igéddel tégy mindent az azt megillető helyére az életünkben.

Segíts, hogy mi is visszazökkenjünk a helyünkre. Hadd legyünk mi a te gyermekeid, Atyánk, akik bízunk benned, akiknek a reménysége a te ígéreteidre épül, akik számolunk veled és számítunk rád. Munkáld bennünk, kérünk, ezt a bizalmat és hitet most is igéddel.

Közben, kérünk, adj erőt a terheinkhez, bocsánatot a bűneinkre, szabadulást minden megkötözöttségünktől. Adj nekünk ajándékokat, hogy tudjuk ajándékozni egymást.

Ámen.


Igehirdetés

Nemrégiben olvastuk sokan a kalauz szerint Gedeon történetét a Bírák könyvéből. Két csütörtöki istentiszteleten is erről a történetről volt szó. Figyeljünk most ennek a befejezésére. Ebben a végső szakaszban is sok fontos, tanulságos üzenet szólal meg.

Az egész történet arról szól, hogy Isten csodálatos nagy szabadítást adott Gedeonon keresztül úgy, hogy háromszáz vitéz elől megfutamított egy százharmincötezer fős ellenséges sereget. Úgy tette ezt Isten, hogy összezavarta az ellenséget, és szerencsétlenek egymást kaszabolták le. Gedeonéknak már csak az jutott, amit itt olvastunk: kiűzni őket az országból.

Az egész készülődés, az a nagyon nehéz éjszaka, a folyamatos koncentrálás, az Istennek való feltétel nélküli engedelmeskedés azonban kifárasztotta Gedeont és kicsi seregét. Ez után a nagy szabadítás után méltán mondhatták volna: most egy kis pihenés következik. Ez a szakasz azonban arról szól, hogy nem ez következett.

Gedeon még három nehéz feladat előtt állt itt, három csapda volt az útján. Mivel ezek jellegzetesen olyan csapdák, amivel a hit útján is minden hívő ember előbb-utóbb találkozik, ezért érdemes ezeket most sorra vennünk, és ezeknek a hitbeli jelentését is megértenünk.

I.

Az első éppen ez volt: miután Isten szabadítást adott, ők nem ültek a babérjaikon. Főleg azért nem, mert nem voltak babérjaik. Mert tudták, hogy a szabadítást Isten adta, nekik ebben semmi érdemük, viszont most van Istentől kapott feladatuk.

Gedeon eltökélt ember volt, és úgy gondolkozott, hogy ha megkevesbedett is az ellenség, attól az még ellenség, és egyetlen ellenséges katonát sem enged ottmaradni a nép között, mert annak súlyos következménye lehet. Egészen szét kell verni a tábort ? ahogy itt olvastuk. Minden ellenséges midianitát ki kell űzni az országból, vagy el kell pusztítani. Az ellenséggel nincs alku! Ezért kerül sor erre az üldözésre, és valóban el is érték ezt a célt.

Most Gedeonékkal nem akarok tovább foglalkozni, hanem ezen gondolkozzunk el, hogy sok hívő ember ott akad el, hogy elindul a hit útján, Isten nagy győzelmet, nagy szabadítást ad a megtérés után. Sokan átéltük, hogy mit jelent az, hogy lehullanak rólunk kényszergondolatok, szenvedélyek bilincsei, szabad lesz az ember gondolata, gondolkozása, egész érzelemvilága Isten számára, és ennek a nagy szabadításnak az örömében az ember leül, és azt mondja: megálljunk, mert itt van már a Kánaán, és nem csinál semmit.

Gedeontól ezt kell megtanulnunk, hogy az ellenség, ha egy szál maga van, akkor is ellenség. A bűn, ha finomabb, láthatatlanabb formában van is jelen, attól az még bűn és elsodor Istentől. Nemcsak a látványos nagy bűnöktől akar Isten megtisztítani minket. Nemcsak a látható kárt okozó szenvedélyek bilincseit oldozza le a benne hívőkről, hanem a gondolatainkat, az érzéseinket, az indulatainkat, az egész belső világunkat is meg akarja tisztítani. És ahogy Gedeon nem ismert alkut és kiegyezést az ellenséggel, úgy a hitre jutott embernek sem szabad megalkudnia soha a saját bűneivel. A bűn ellenség.

Egyik reformátorunktól szoktuk idézni ezt a mondatot: ?Vagyon három ellenségem: ördög, világ, saját testem.?

Az ördög felett diadalt aratott Jézus Krisztus a kereszten, de a legyőzött ellenség is ellenség, és legyőzött állapotában is sok kárt okozhat azoknak, akik cinkosául szegődnek, vagy nem veszik észre és megtűrik a munkáját az életükben.

A világ, vagyis az Isten nélküli, Isten ellenes gondolkozásmód (mert ezt jelenti ez a szó az Újszövetségben), ezer csáppal, polipkarokkal nyúl a hitre jutottak után is. Mi ebben a világban élünk, ebben a világban kell úgy élnünk, mint akik nem e világból valók, mint akik újjászületett emberek, és ez egyáltalán nem könnyű. Ez is harcot jelent, és megalkuvást nem tűr.

A saját testünk meg a maga sokféle követelésével szintén sok gondot okoz, és sok feszültség forrása lehet. Ahhoz, hogy valaki egészségesen növekedjék, fejlődjék a hitében, számolnia kell ezzel a harccal.

Pál apostol a Galata levél 5. részében részletesen ír erről. Aki győzelmesen akarja harcolni ezt a lelki harcot, olvassa el otthon ezt a fejezetet. A fejezet summája a 17. versben így hangzik: ?Mert a test kívánsága a Lélek ellen tör, a Léleké pedig a test ellen, ezek viaskodnak egymással, hogy ne azt tegyétek, amit akartok.?

Ez már hívőknek szól, akik azt akarják, amit Isten akar. Akik egyetértenek Istennel és szeretnének engedelmeskedni. Ez a három ellenség azonban újra és újra közbeszól: ördög, világ, saját testem, és beindul egy harc. A nem hívő emberek életében nincs ez a harc. Ott nagy békesség van, együttélés a bűnnel, az Isten elleni lázadással. A hívő ember azonban harcolja ezeket a harcokat. A kérdés csak az: mi harcoljuk-e? Ezzel józanul számolni kell, ezt tudomásul kell venni, és fel kell venni ezt a harcot, mert győzelmek csak harcok közben születnek.

Gedeon eltökélt ember volt, nem ismert megalkuvást.

Olyan szomorú azt nézni, amikor sokszor hívő emberek is mentegetik a bűneiket, magyarázzák a hibáikat, védelmükbe veszik atyáiktól örökölt hiábavaló természetük tulajdonságait, amikor a bűnből erényt csinálnak, amikor szemet hunyunk bármilyen tisztátalanság felett, ami az életünkben ott van, amikor cinkosául szegődünk az ellenségnek, a kísértőnek.

Gedeon példája bátorítson minket arra, hogy a hívő ember nagy lehetősége és feladata, hogy mindenre, ami nem Istentől való, tiszta és szent, nemet mond. Nemet mond rá ma is, holnap is, és mivel jelentkezni fog a kísértés, holnapután is, mégpedig azért mond nemet, mert egyszer s mindenkorra igent mondott Isten szeretetére, kegyelmére, a vele való szövetségre.

Ez tehát az első, ez az ellenséggel szembeni elszánt, eltökélt, következetes harc, amire Gedeon jó példát ad nekünk.

II.

A másik támadás nagyon kényes helyről jött, a testvér részéről.

Gedeon a Manassé törzséből származott. Itt azt olvastuk, hogy az efraimiak felháborodtak és hevesen pörölni kezdtek vele. Manassé és Efraim József fiai voltak, tehát a két törzs testvértörzs volt.

És mi volt ennek a heves pörlekedésnek az oka? Az, hogy amikor elkezdték Gedeonék a honvédő háborút a midianiták ellen, nem hívta harcba külön az efraimiakat.

Minden törzsnek lehetett volna annyi esze és felelőssége, hogy gyerünk, fogjunk össze, mert ez közös ügy. Ők nem jöttek. Gedeon külön nem hívta őket. Most azonban, amikor az ellenség megmaradt serege Efraim területén próbál menekülni és aztán majd a Jordánon átkelni, Gedeon értesíti a testvértörzset, hogy ne engedjétek őket át. Rajtatok keresztül szeretnének menekülni, zárjátok le az utat előlük. Mi meg hátulról üldözzük őket, két tűz közé kerülnek, és így fogjuk szétverni őket.

Az efraimiak azonnal el is indultak. El is fogták a menekülő két királyt és kivégezték őket. Ezek után, mikor Gedeon még üldözné a többieket, megállítják és elkezdenek háborogni. ?Hevesen pöröltek vele.? Miért? Mert nem hívta őket idejében. Hát külön kérvényt kellett volna mindenkinek benyújtani, mikor mindenki tudta, hogy most mi a feladat? Miért nem jöttek? Gedeon lehetne felháborodva, hogy a testvértörzs nem jön segíteni a közös ügyben.

De miért pörlekedtek? Azért, mert kimaradtak a nagy dicsőségből, a nagy győzelemből. És azért, mert féltek, hogy így kimaradnak a zsákmányból is, és a pénztárcája mindig érzékeny pontja volt mindenkinek.

Ezért pörlekednek tehát. És mi lesz most? Mit csinál Gedeon? Méltán felháborodhatna, és mondhatná azt, hogy még nektek áll feljebb? Ott hagytatok magamra, amikor elindult ez a nagy harc, csak most külön kérésre ? mivel a ti területetek is érintett ? szálltatok be ebbe. Nem szégyellitek magatokat? Én lehetnék felháborodva ? mondhatná Gedeon. Vagy mondhatná azt: ne most, hadd jussunk a végére, majd utána elintézzük, ne most vitatkozzunk.

De nem ezt teszi, hanem mit mond? Ez csodálatosan szép jelenet. Ha egy kicsit beleéljük magunkat ebbe a feszült helyzetbe, akkor ragyog igazán ez, mint szép példa.

?Hevesen pöröltek vele. Ő azonban így felelt nekik: Ugyan mit tettem én hozzátok képest? Nem többet ér-e Efraim böngészése Abiezer szüretjénél? (Az Abiezer név a Manassé törzsre vonatkozik.) A ti kezetekbe adta Isten Midján vezéreit, Órébet és Zeébet. Hozzátok képest mit tudtam én tenni? Amikor így beszélt, megenyhült az ellene támadt indulatuk.?

Nem szép? Azt mondja: ti vagytok igazán a hősei ennek a nagy csatának. A ti kezetekben van a legyőzött népek két királyának a feje. A mi szüretünk, amit mi eddig tettünk, semmi ehhez a böngészéshez képest, amit ti most itt rövid idő alatt a magatok területén elvégeztetek. Különbnek tekinti a háborgó efraimiakat önmagánál. Szelíd marad, és a szelíd szó, ahogy olvastuk a Példabeszédek könyvében, megtöri a csontokat.

Gedeon tudniillik azonnal érzékelte, hogy ez életveszélyes pörlekedés. Más se hiányzik, csak hogy most ugorjon egymásnak két testvértörzs, mikor az ellenség egyik lába még benn van az országban. Itt most össze kell fogni, félretéve minden érzékenykedést, és mindent, ami elválaszthat vagy szembeállíthat minket egymással. Gedeon nem vevő ezekre a sértő megjegyzésekre. Mondhatnak róla, amit akarnak. Ő Istent nézi, mert azt mondja nekik is: az Úr adta kezetekbe ezt a két királyt; a közös ügyet nézi, és az egész nép jövőjére van tekintettel. Aztán, hogy őt most minek nevezik, mit gondolnak róla, hogy sértegetik, ez teljesen mellékes. Ebből nem szabad ügyet csinálni, mert az ügy a nép jövője, és Isten dicsősége, az a fontos. Kész félreállni és egészen kicsivé lenni.

Ha emberileg nézzük, azt mondhatjuk, hogy ennek a nagy csatának a hőse Gedeon volt. Ő azonban itt egészen kicsi lett, és azt mondja: ti vagytok a nagyok. Ti vagytok a hősök. Ott van a kezetekben a két ellenséges király feje, és ez az igazi teljesítmény. Ehhez képest mit tettem én?

Újra és újra eszembe jutott az az énekvers, amit az Úr Jézushoz intézett imádságban mond az énekszerző: ?Szeretnék lenni, mint Ő, alázatos, szelíd.? Gedeon itt egészen újszövetségi magaslatokon jár. Olyan helyzetben marad alázatos és szelíd, amikor méltán őt lehetett volna ünnepelni vagy sajnálni, és a többieket dorgálni. Ő ehelyett a többieket dicséri meg. Ami jó bennük, azt feltétlenül szóvá teszi, a hibáikról most nem beszél, mert itt most nem szabad egymásnak esni. Itt az ellenséget kell kiűzni.

Sok mindenre szép példa ez. Ezt most megint nem gondoltam részletezni.

Csupán azt szeretném megemlíteni, hogy itt többről van szó, mint az első pontban, hogy a bűnt mint ellenséget tartsa távol magától a hívő ember. Itt már arról van szó, hogy Gedeon nemcsak az ellenség felett aratott győzelmet Isten segítségével, hanem a maga természete felett is. Hiszen annyira emberi lett volna az, hogy kikéri magának, vagy utólag jön és keserűen beolvas nekik. Ez lett volna emberi.

De vajon az újjászületett ember természete is emberi? ? ahogy azt mondani szoktuk. Nem ?új-emberinek? kellene annak lennie, vagyis krisztusinak?

Az újjászületésben éppen azt a nagy lehetőséget adja meg nekünk Isten, hogy a hit által benne él Krisztus valakiben. Akkor ne takarjuk el a bennünk élő Krisztust, hanem Őt engedjük előre mindig. Ő hadd szólaljon meg rajtunk keresztül. Az Ő szemével lássuk a valóságot. Az Ő Szentlelke vezesse a nyelvünket, de még az indulatainkat is. Az az indulat legyen bennetek, ami a Krisztus Jézusban. Én álljak félre, és a bennem élő Krisztus érvényesüljön. És Ő eltakarja az én atyáimtól örökölt hiábavaló természetemet.

Ehelyett gyakran az történik, hogy hívő emberek is az atyáiktól örökölt hiábavaló természetüket meg akarják őrizni. A bűneikre bocsánatot kértek és kaptak, és sok bűnüktől meg is szabadultak, de még megmarad a természetünk és ebből jön az, hogy hívő ember is, ha nagy természetű volt hitetlennek, akkor nagy természetű marad hívőnek is. Akkor, amikor hitre jut, elkezd rendezkedni itt a gyülekezetben. Mindent át akar alakítani, mert értsem meg, hogy neki nagyszerű adottsága van a szervezéshez.

Igen ám, drága testvér, de itt a Szentlélek szervezi a dolgokat, és Ő szervez minket is. És akármire van valakinek nagyszerű tehetsége, tudomásul kell vennie, hogy Istentől kapta, azt Isten akarja használni arra, amire Ő akarja ? vagy nem akarja használni egy ideig, amit adott az embernek, hanem minket akar használni, arra, amire Ő akar, és lehet, hogy valami számunkra nem kedves vagy megvetettnek tartott szolgálatot bíz ránk, és az is nagy kitüntetés, ha Ő bízza ránk. Ezt meg kell tanulni. Attól kezdve nem a magam ura vagyok, vagy akkor ne nevezzem Őt Uramnak. Akkor mondjam ki becsületesen: én a magam ura akarok maradni. Ez tiszta beszéd. Akkor ebbe benne van az, hogy nem érdekel Isten. Akkor meg ne magyarázzam, hogy milyen kegyes vagyok, és milyen hívő. Ha pedig valóban hiszek benne, a hit mindig engedelmeskedést is jelent, mégpedig feltétel nélküli engedelmeskedést. Szembenézve a saját romlott természetemmel is.

Gedeon példája itt bátorít minket arra, hogy ez lehetséges.

Ha egy edényben puskapor van, és azt nagy ütés éri, akkor valószínűleg felrobban. De ha egy mézes üveget ér nagy ütés, abból akkor is édes méz folyik. Nos, az ilyen helyzetekben derül ki, mi van itt belül igazán. Van-e még puskapor, ami robbantható, vagy pedig már egészen tele van a hívő Jézus indulatával, és ha akármit tesznek vele, akkor is Jézus indulata árad belőle.

Hálás vagyok Istennek, hogy ismerek és gyerekkoromtól kezdve ismertem ilyen hívőket, akikkel bármit lehetett csinálni. Nem voltak ők mulyák és bambák ? erről volt szó a múlt héten ?, de szelídek voltak, krisztusi szelídséggel. Nem lehet megsérteni őket. Aki könnyen sértődik, az nézzen bele az ige tükrébe, és legyen szíves megmosakodni, és megszabadulni ettől a bűntől, mert ez az atyáinktól örökölt hiábavaló természetre jellemző.

Jézus Krisztust nem lehetett megsérteni. Tessék mondani egyetlen esetet az evangéliumokból, amikor Ő megsértődött, pedig milyen gonosz, durva rágalmakat szórtak rá.

Ott van-e a szívünkben ez a vágy: ?Szeretnék lenni, mint Ő, alázatos, szelíd?, mert akkor tudunk az ilyen kényes, talán váratlanul előállt helyzetekben úgy viselkedni, hogy azzal nem szítjuk a feszültséget, az indulatokat, az ellenségeskedést, hanem lecsendesítjük azokat.

III.

Olvastunk itt még valamiről, ami aztán végképp zavarba hozza az embert. Ezek után, hogy lecsendesítette a testvértörzset és azok kihúzhatták magukat, hogy milyen nagy hősök voltak, tovább üldözik az ellenséget, mert ellenség nem maradhat az országban.

Nagyon fáradtak és nagyon éhesek már. Két város esik útba, ahogy az országból ki akarják kergetni a midianitákat, ez a bizonyos Szukkót meg Penúél. Gedeon természetesnek tartja, hogy ennek a két városnak a lakói, akik szintén nem vettek részt a védekező harcban, legalább most, itt az utolsó felvonásnál valami segítséget adjanak. Ezek az emberek két napja nem ettek semmit. Üldözik az ellenséget. Éjszaka nem aludtak, mert akkor történt a nagy szabadítás. Adjatok már néhány kenyeret nekik ? kéri tőlük. Magától értetődik, hogy az utolsót is odaadják azoknak, akik értük is harcolnak. De nem. Hanem elhangzik ez a gonosz válasz: vajon legyőzted őket már egészen? Majd, ha legyőződ, akkor adunk.

És itt Gedeon begurul. Azt mondja: rendben van, amikor Isten a kezünkbe fogja adni őket, és visszafelé jövünk, tüskés ágakkal csépelünk végig benneteket. És ezt meg is tették. A győzelem után, visszafelé, a meztelen hátukat végigcsépelték tüskés ágakkal.

Miért? Itt az ember megrökönyödik. Eddig tartott Gedeon szelídsége? Az előbb, abban a feszült helyzetben is, amikor sietni kellett volna, türelmesen magyaráz a testvértörzsnek, hogy ne legyen harag belőle, most meg előkapja a tüskés ágakat és végigveri őket? Ott nincs határa a szelídségének, itt meg haragra lobban? Mi az oka ennek?

Világos a magyarázat. Valószínűleg tartom, hogy legtöbben a testvérek is maguktól rájöttek és tudják. Az első esetben személyes sérelemről volt szó és ott nincs harag, nincs helye sértődékenységnek. Ebben az esetben viszont Isten dicsőségéről volt szó. Ezek az emberek nem Gedeont szidták, végső soron Istent gyalázták, mert Isten megígérte, hogy kezetekbe adom őket. Erre Gedeon emlékezteti is őket. És ezek után mondják: majd, ha az megtörténik ? mert hátha mégsem! És ha mégsem győződ le őket, azok visszajönnek, és nekünk jó pont lesz az, hogy nem segítettünk titeket.

Érzékeljük ezt a gonosz számítást, és hogy milyen Isten-gyalázás van emögött? Ó, az Isten mondhat, amit akar. Nektek állítólag azt ígérte, hogy kezetekbe adja, és ha nem? Hátha Isten nem mond igazat. Hátha Isten gyengének bizonyul ebben az összeütközésben. Sosem lehet azt tudni.

Ez a két város nem kötelezi el magát Isten és Isten népe mellett. Ez a két város tulajdonképpen kizárja magát az Isten népe közül. Nem fognak össze azokkal, akik értük és helyettük is harcolnak abban a bizonyosságban, hogy az az Isten, aki eddig ezt a nagy szabadítást adta, ettől a maradék seregtől már biztos meg fog minket szabadítani, de egyébként is megígérte. Tehát Gedeonékkal együtt bízunk Őbenne és hisszük, hogy igazat mondott. Nem. Hanem minden bizonytalan, Isten is bizonytalan, az Ő ígéretei is. Egyébként is kell az a kenyér nekünk is, miért adnánk oda idegeneknek? Idegenek? Nem testvérek?

Ugyanez történik a másik várossal is, amit visszafelé szintén megbüntetnek.

Ha személyes sérelem éri Isten gyermekét, akkor nincs határa a megbocsátásnak, a tűrésnek, a szelídségnek. De ha Istent gyalázza valaki, akkor az Isten-gyalázó bűn önmagában hordozza a büntetését. Annak következménye lesz előbb vagy utóbb.

Van olyan, hogy egy életen át gyalázhatja valaki Istent, annak a legszörnyűbb következménye maga a kárhozat. Mert aki Isten nélkül tölti ezt a földi életet, az Isten nélkül marad halála óráján is, meg utána is. És az Isten nélküli létet nevezi a Biblia kárhozatnak. Abba Isten nem belelöki az embert büntetésből, hanem ebbe az állapotba születünk bele. Innen akar kimenteni bennünket Isten.

A János evangéliuma 3. részének az utolsó versében olyan élesen fogalmazza a Szentírás: ?Aki hisz a Fiúban, örök élete van annak, aki pedig nem engedelmeskedik a Fiúnak (Jézusnak), az Isten haragja marad rajta.?

Mi mint lázadók jövünk a világra. Az Isten haragja alá születünk. Az Isten haragját vette le rólunk Jézus Krisztus. Aki ezt hiszi, és kijön onnan, és hisz a Fiúban, annak örök élete van. Aki azonban ragaszkodik ahhoz, hogy Isten nélkül akar élni, az ott marad az Isten haragja állapotában.

Ennek a két városnak a magatartása komoly figyelmeztetés a számunkra. Mert nekik is felkínálta Gedeon által Isten, hogy részt vehetnek ebben a szent harcban, hogy valami kicsivel ők is hozzájárulhatnak, és ezzel kifejezésre juttathatják, hogy ők is az Isten népének a nagy családjához tartoznak. De ők kivonták magukat ebből. Ők nem. Ők magukban kifőzték, hogy mi az, ami biztos lesz. Nem kötelezik el magukat sem Isten, sem az Ő népe mellett. És ennek feltétlenül következménye lesz.

Isten nekünk is sokszor felkínálja kegyelmét, és mint kegyelmet nyert hívőknek is, sok-sok ajándékot felkínál. Kapva kapnunk kell mindig ezen. Aki vonakodik, aki megveti, az megtapasztalja, hogy az elfogadott kegyelem az új élet, a visszautasított kegyelem az ítélet. És ?elvégzett dolog, hogy az emberek egyszer meghalnak, és utána az ítélet.? (Zsid 9,27).

Ezt a három példát szerettem volna kiemelni ebből az igéből. Gedeon nem alkudott meg az ellenséggel. Boldog az a hívő, aki nem alkuszik meg a bűnnel, a bűneivel soha. Gedeon egy ilyen helyzetben is félre tudott állni, hogy Isten és az Ő ügye legyen nagy, és a többiek érdekében tudjon cselekedni. Aki azonban megátalkodottan szembehelyezkedik Istennel, az önmagára zúdítja Isten igazságos ítéletét.

Még csak azt hadd említsem meg egyfajta epilógusként, hogy holnap lesz az aradi vértanúk emléknapja. Ezen néhány szempontból érdemes elgondolkoznunk. Mert az a tizenhárom derék tábornok különböző felekezethez, különböző nemzetiséghez tartozott, eltérő életkorúak voltak, de egy valami összefogta őket: Szerették népünket, hazánkat, és mindhalálig hűségesek maradtak a meggyőződésükhöz.

Vajon ma, amikor annyi civakodás van köztünk, és engedjük, hogy mesterségesen is szítsák ezeket a civakodásokat, nem az-e a feladatunk, hogy félretéve minden érzékenykedést, a közös ügynek, a nép jövőjének rendeljünk alá minden egyebet, ami rajtunk áll, a magunk kis körében, a magunk lehetőségei között.

És ha Gedeon harcias történetéből ilyen fontos lelki üzeneteket is megértettünk, akkor tegyük fel azt a kérdést is: vajon készek vagyunk-e mi bármit vállalni Jézus Krisztusért? Minket pillanatnyilag nem fenyeget, hogy vértanúhalált kell vállalni, de azokat, akikhez János apostol a Jelenések könyvét írta, ez fenyegette. Azért írta oda: ?Légy hű mindhalálig.? Ott a mártírium szó van a Bibliában. A vértanúhalálig is légy hű! És akkor neked adom az életnek koronáját.

Isten tegyen készekké minket arra, hogy amit Jézusért vállalnunk kell, azt vállaljuk boldogan, és ne ilyen szukkótiakhoz hasonló, megalkuvó, számítgató lelkület legyen bennünk, hanem az az elkötelezett, eltökélt, mindenre kész tanítványi lelkület, ami Jézusban is ott volt, aki hű volt mindhalálig, mégpedig a kereszthalálig!


Imádkozzunk!

Istenünk, magasztalunk téged azért, mert nem arra biztattad Gedeont, hogy szedjék össze magukat és mindent beleadva győzzenek, hanem már a csata előtt azt ígérted nekik: a kezükbe adtad az ellenséget.

Dicsőítünk téged, mert cselekvő Isten vagy.

Magasztalunk azért, mert tőled indul ki minden. Olyan nagy kiváltság az, Istenünk, hogy ha a te kezedben lehetünk eszközökké. Könyörülj rajtunk, hogy ne féljünk ettől, hanem vágyakozzunk erre. Hisszük, hogy így bontakozna ki igazán teljes gazdagságában mindannyiunk élete. Így kerülnénk a helyünkre. Így tudnánk helyesen gondolkozni és cselekedni, és azzal eltölteni ezt a rövid földi életet, amire adtad. Segíts ezt világosan meglátnunk, elfogadnunk és megvalósítanunk.

Köszönjük, hogy te adod a győzelmet a lelki harcaink közepette is.

Dicsőítünk téged, Jézus Krisztus, a kereszten aratott győzelmedért. Köszönjük, hogy ez a bűn és ördög feletti győzelmed hit által mindazoké lehet, akik bíznak benned. Hadd tartozzunk ezek közé mi is.

Így hozzuk eléd sokféle harcunkat. Segíts a tisztátalan, nemtelen harcokat abbahagyni. Segíts a nemes harcot megharcolni mindvégig állhatatosan, benned bízva, reád támaszkodva.

Könyörgünk hozzád szeretteinkért a közelben és távolban. Bocsásd meg, hogy oly sokszor botránkoztattuk őket. Oly sok mindent nem kaptak meg tőlünk, amit pedig joggal vártak. Segíts ezen is változtatni.

Kérünk, hogy a te újjáteremtő munkádat folytasd, végezd el mindannyiunkban. Hadd tudjunk félreállni a te utadból, Jézus Krisztus, és hadd legyen egyre jellemzőbb reánk a te szelídséged, a te alázatod, a te bölcsességed, a te békességed.

Köszönjünk, hogy minden gondunkat tereád vethetjük, a mi népünk jövőjét is, az evangélium ügyét is, mert neked gondod van reánk.

Ámen.