PASARÉTI PRÉDIKÁCIÓK

Pasarét, 2003. december 18.
(csütörtök)

Földvári Tibor


JÉZUS AZ ELVESZETTÉRT JÖTT


Alapige:Lk 19,1-10

És bemenvén, általment Jerikón. És íme volt ott egy ember, a kit nevéről Zákeusnak hívtak; és ő fővámszedő volt, és gazdag. És igyekezett Jézust látni, kicsoda ő; de a sokaságtól nem láthatta, mivel termete szerint kis ember volt. És előre futván felhágott egy eperfüge fára, hogy őt lássa; mert arra volt elmenendő. És mikor arra a helyre jutott, feltekintvén Jézus, meglátta őt, és mondta neki: Zákeus, hamar szállj alá, mert ma nekem a te házadnál kell maradnom. És sietve leszállt, és örömmel fogadta őt. És mikor ezt látták, mindnyájan zúgolódtak, mondva: Bűnös emberhez ment be szállásra. Zákeus pedig előállván, monda az Úrnak: Uram, íme minden vagyonomnak felét a szegényeknek adom, és ha valakitől valamit patvarkodással elvettem, négy annyit adok helyébe. Monda pedig neki Jézus: Ma lett üdvössége ennek a háznak! mivel ő is Ábrahám fia. Mert azért jött az embernek Fia, hogy megkeresse és megtartsa, a mi elveszett.


Imádkozzunk!

Magasztalunk téged Úr Jézus Krisztus, mert te eljöttél. Hódolunk előtted, hiszen jó pásztorként jöttél el érettünk, elveszett juhokért. Dicsőítünk, hogy mindent elvégeztél, hogy mi megmeneküljünk, hogy értelmes, s boldog földi életet élhessünk, s halálunk után, vagy a te jöveteledtől kezdődően boldog örök életet, az új ég, s az új föld dicsőségében.

Köszönjük neked Urunk, hogy velünk vagy, s mint a pásztor hangodat hallatod. Szeretnénk elcsendesedni előtted, meghallani azt, amit mondasz, szívünkbe zárni és cselekedni. Kérünk téged, hadd tudjunk most reád tekinteni újra, hadd láthassuk meg a te jöveteled értelmét, célját, tudjunk békességben, s nyugalomban reád figyelni az adventi csendben. Tudjunk így készülni karácsony előtt is, sokféle feladat közepette, most is a munkából jőve. Szeretnénk fizikailag és belsőleg, lelkileg is rendben lenni.

Köszönjük, hogy te mindezt végzed, cselekszed is. Kérünk, hogy Lelked tegye élővé, hatóvá számunkra igéd szavát.

Ámen.


Igehirdetés

Az Úr Jézus Krisztus jövetelére emlékezünk és várakozunk az adventi időszakban. Nem csupán arra emlékezünk reménységgel, hogy ő visszajön dicsőségesen, hanem emlékezünk az ő első jövetelére is éppen karácsony előtt. Ő maga az evangélium lapjain keresztül elmondja jövetelének az egyik célját. Miért jött Jézus? Azért, hogy megkeresse, s megtartsa azt, ami elveszett.

Otthon a házi állatok viselkedésében többször láthattam mit jelent, ha a kicsi állat nem látja az anyját, a kismalac az anyakocát, vagy a kiscsirke a tyúkanyót, s hogyan kiabál, hogyan hívja segítségül, mert elveszettnek érzi magát. Eltakarja valami az anyaállatot a szemei elől, jelez, futkorászik, de nem tud magán segíteni. Az anyaállat közelben van és segít neki. Ez a háziállatoknál működik, mert az udvaron belül "vész" el a pici.

Nem úgy azonban a juh esetében. A juhnyáj legtöbbször a mezőn tartózkodik és a kicsiny állat, amennyiben elkóborol a mezőn, nagyon messze tud kerülni a nyájtól, az anyajuhtól és a pásztortól. Hiába kezd el bégetni, már nem lehet hallani, túl messze került. Ha elveszett, akkor ez valóságos életveszélyt jelent a számára.

Emlékezünk, hogy az Ó- és az Újszövetség többször beszél ilyen módon, a juh példáján keresztül a bűnös ember állapotáról, mert a bűnös ember olyan, mint az elveszett juh. Amikor a bárány elkerül a nyájtól, egy ideig jól érzi magát, hiszen szabad, nincsenek ott a kutyák, amelyek akár meg is marják egy kissé, hogy visszaszaladjon, azt tehet, amit akar, fantasztikus növényeket talál a mezőn, amelyek azonban később bajt okozhatnak. Szabad a nyájtól, a pásztortól, nem érzi egyáltalán, hogy veszedelemben lenne. Mihelyst azonban elveszetté válik, az azt jelzi, hogy el is fog pusztulni nemsokára. Legtöbbször a képek úgy jellemzik az elveszett bárányt, mint ami a szakadék szélén csüng és csak egy apró cserje tartja a szakadék fölött.

Miért ilyen a bűnös ember? Elveszett? Azért, mert a bűnös ember is egy ideig jól érezheti magát, nem érzi a bajt és a veszedelmet, de amikor számára is bizonyossá válik, hogy elveszett, akkor már a biztos pusztulás vár arra is.

Amikor Jézus maga Zákeus életét így jellemzi: elveszett, akkor hangsúlyozni akarja, nemcsak bűnös, hanem elveszett bűnös. Az elveszett szó itt nagyon hangsúlyos kifejezés, mert Jézus nem azt mondja itt, hogy azért jött el az embernek Fia, hogy megkeresse és megtartsa a bűnöst, hanem az ennél sokkal súlyosabb kifejezést.

Természetesen Zákeus nem tűnt túlzottan elveszett embernek, hiszen mérhetetlenül gazdag és nagyon nagy befolyással bíró személyiség volt. Palesztinának három fő adóhivatala volt, három nagyvárosban; Cézárea, Kaperneum és Jerikó városokban. Ő a legutóbbi fölött bírta a hatalmat, a Jerikóba befutó kereskedelmi útvonalak adózási ügyeit felügyelte, mint fővámszedő. Jerikó leghíresebb kincse a balzsam volt, ami nagyon értékes lévén, igen magas adóterhet jelentett azoknak, akik ezzel kereskedtek. Volt mit megszereznie Zákeusnak. Az a tény, amire már utaltam, hogy Jerikó kereskedelmi útvonalak központja is volt, azt is segítette, hogy minél több vagyont szerezhessen ez az ember. Ehhez kapcsolódóan nagy befolyásra tett szert így az üzleti életben. Mai kifejezéssel nem is milliomos, hanem milliárdos lehetett, aki ráadásul nagyon magas pozíciót töltött be.

Az ő élete kezdetben olyan volt, mint azé a bárányé, amely elkeveredett a nyájtól és élvezi a szabadság örömét. Ráadásul, mint később kiderül róla, csalással sokakat becsapott. Gazdagsága nemcsak az üzlet miatt volt hatalmas, hanem lopásai miatt is. Ez egy ideig nem bántotta őt. Kezdetben egyáltalán nem érezte, hogy elveszett lett volna és talán a körülötte élők sem mondták.

Történetünk akkor mutatja be őt, amikor már valami, illetve valaki hiányzik neki. Amikor már nem volt minden rendben a maga számára sem. Ő is érezte, hogy valami kell, valamire szüksége van. Kíváncsi lett arra a titokzatos tanítóra, aki már nagyon híressé lett akkorra. Kereste a lehetőségét annak, hogy megláthassa és ezért bármit kész volt megtenni. Mi is ismerjük ezt a kifejezést: keresővé vált. Az Isten nélkül élő bűnös ember, Zákeus kereső ember lett. Érdeklődni kezdett Jézus iránt, szerette volna látni kicsoda is ő, a munkáját tapasztalni, átélni.

Általában azért is jellemzi már ilyenkor ez a bűnöst, mert rádöbben arra, hogy valami nincs rendben az életében. Akik az Úré vagyunk, mi is ugyanezt éltük át, amikor már érezzük, hogy nincs pásztorunk, érezzük a hiányát, sőt ami súlyosabb, az ebből fakadó veszélyt is, az elveszettséget.

Zákeus eljutott oda, hogy ő maga is érezte a végén elveszett ember voltát. Ma is minden kereső emberre, aki azért kezdett el járni a gyülekezetbe, mert Zákeushoz hasonlóan kíváncsi lett Jézusra, s valami nem volt rendben az életében, elkezdte keresni a megoldást.

Itt viszont megdöbbentő Jézusnak ez a kifejezése: elveszett. Ez azt jelenti, hiába keres, hiába kiabál. Az elveszett ember nem tud magán segíteni. Az elveszett juh a sziklahasadékban csüngve bégethet, de nincs aki hallja és nem is tud visszamenni a nyájhoz, ha akarna, akkor sem tudna.

Igen érdekes ebben a történetben, hogy Zákeus kíváncsi és keresni akarja a Jézussal való találkozást, de csak egyetlen pontig; látni akarta őt. Ha Jézus nem tesz valamit, akkor Zákeus alatt elhaladt volna és ezzel vége a történetnek. Látszik Zákeus keresésében, hogy önmagában a keresése még nem mentette volna meg őt ebből az elveszett állapotból. Csak kíváncsi volt és valószínűleg szerette volna az életét valahogy rendezni, de nem találkozott volna Jézussal személyesen. Nem élhette volna át, hogy Jézus azt mondja neki, hogy bűnös, hanem elveszett volna.

Ez a szó az ősi szövegben azt jelzi, hogy ez egy elveszett állapot. Azt a kifejezést hordozza még a Biblia lapjain, valakit megölnek, elpusztítanak, lerombolnak, vagy valami tönkremegy, elpusztul, elvész örökre és persze jelenti azt is, amikor egy bárány elvész a nyájból, vagy a drahma nincs a helyén, ahol lennie kell. Ilyenkor nem egy semleges állapotba kerül, hanem a veszedelem is már jelen van. Elpusztul, ha elveszett.

Manapság ilyen jellemzőket lehetne mondani akár az életre, akár családra, akár a hazára vonatkoztatva, elveszett az, amikor nincs a helyén. Nincs ott, ahol lennie kellene, nincs a gyülekezetben, nincs Isten közelében, nincs a családban, hanem elhagyatva egyedül, talán még Istennel sincs, amikor elveszett a szó teljes értelmében. Ők szoktak általában egyedül maradni, ha nem is fizikai értelemben, mert lehet, hogy ott vannak a családban, hanem lelkileg. Újra szeretném hangsúlyozni, az életük a pusztulás felé halad ilyenkor. Romokban az élete - szokták mondani. Az a szörnyű, hogy ez általában együtt jár azzal, hogy akik körülötte vannak, azok is tapasztalják ennek a nehézségeit. Azért lehet beszélni az elveszett szó kapcsán tönkrement házasságról, ami azért ment tönkre, mert valamelyik fél elveszett, bűnössé lett. Tönkrement családról, vagy akár hazáról is. Az egészben az a legszörnyűbb, hogy nemcsak a földi élet válhat pokollá, hanem ami utána következik, az a kárhozat legmélye. A széles út halad a kárhozat felé a Biblia szerint.

Vajon a hívő ember elveszetté válhat? Hiszen tudjuk a Szentírásból, a hívő embert már megtalálta Jézus, ott van a jó Pásztor közelében. Válhat elveszetté? Hogyha az ősi szó jelentését vesszük, akkor a válasz az, hogy igen. Amikor valami tönkremegy, elpusztul, elvész, vagy valaki elvész a földi életre nézve. Mert az örökéletet nem lehet elvenni senkitől, de a földi élete lehet eltékozolt. Nem véletlenül figyelmeztet Pál apostol: vigyázz, nehogy fa, széna, pozdorja életed legyen, amit ráépítesz a fundamentumra (1Kor 3).

Gondoljunk Jónásra. Engedetlen lett, eltávolodott az isteni úttól, pont az ellenkező irányba ment, és bizony az élete valóságosan is életveszélybe került, csak Isten kegyelme volt, hogy életben maradt. Vagy Illésre. Illés úgy érzi, hogy kész, vége az életének, s azt kéri Istentől, hogy vegye el az életét. Teljesen kiábrándult, depresszióba süllyedt, így nincs értelme élni. Elveszettnek érezte magát, pedig hatalmas próféta volt, csak abban a helyzetben olyan mélyre került, hogy így beszélt (1Kir 9). Vagy amikor Jézus tanítványai viharba kerülnek a Genezáreti tavon, akkor így kiáltanak: Uram, nem törődöl vele, hogy elveszünk?

Előfordul a hívő ember életében is, amikor minden rendben, csak egyszerűen a körülményei olyan gondokat, problémákat jelentenek, amelyekben úgy érzi, hogy valami elveszett, valaminek vége van. Akár az anyagiak terén, akár az egészség terén. Ebben az értelemben a hívő emberre is vonatkozhat az a kifejezés, hogy elveszett. Nem az örökéletre nézve, hanem a földi életükben tapasztalható vétkek, bukások, engedetlenségek, vagy ha ezek nincsenek is, a napi gondok, próbák közepette, amikor valami tönkremegy, elpusztul.

Ezek a példák azt segítik megérteni miért is jött Jézus a mi életünkre nézve is, velünk kapcsolatban is.

A történetben Jézus azt mondja Zákeus elveszett, de az ember Fia azért jött, hogy megkeresse és megtartsa azt, ami elveszett. Most hadd változtassam meg a szót: azt aki elveszett. Az elveszett bárány hiába próbál szabadulni, nem megy neki, csakis és kizárólagosan a Pásztor mentheti meg. Zákeus története arról beszél, hogy a Pásztor oldaláról adott minden, hogy ez megtörténjen.

Nekem egészen újjá vált az a gondolat, hogy tulajdonképpen Zákeus történetében nem ő keres, nem ő az igazán kereső ember, hanem Jézus. Abban az értelemben, hogy ő megkeresi az elveszettet. Jézus önmagáról mondja ezt, ezért jött. Ismeri Zákeust és ezért mondja: én ezért jöttem, hogy megkeressem ezt az embert is.

Ha Jézus nem áll meg a fa alatt, akkor Zákeus nem találkozik a Messiással, akkor az élete nem változott volna meg. Viszont ő megállt. Zákeus látni akarta, Jézus is, de ő többet akart, azt mondta: nékem ma a te házadban kell maradnom. Jézus akarta a személyes találkozást ezzel az elveszett bűnössel.

Beszédes az, hogy ismeri a nevét - nevének jelentése igazságos -, csakhogy mivel már elveszett bűnös volt, már nem ilyen volt. Nemcsak a nevét ismeri, hanem ismeri az ő viselt dolgait is, azt is tudja, hogy az emberek hogyan gondolkodnak róla. Olvastuk, hogy szörnyülködve csodálkoznak, hogy ilyen bűnöshöz megy be ez a tanító.

De ami a legfontosabb, ő Zákeusban is mindezt tudatosítani akarja. Ezért megáll a fa alatt, s azt mondja: Zákeus gyorsan gyere le, szállj alá, mert ma nekem a te házadnál kell maradnom. Hadd mondjam úgy, ahogy az ősi szövegben áll és a magyar fordításban is érthető lesz: "Hamar szállj alá, mert ma a te házadnál kell nekem maradni." A görög nyelvre az a jellemző, hogy ami hangsúlyos vagy a mondat elejére teszi, vagy a végére. Ez esetben megszólítja Zákeust, beszél arról, hogy az ő házánál kell neki maradni. Jézusnak valamit csinálni kell. Olyan szó szerepel itt az ősi szövegben, ami a leghatározottabb felszólítást, vagy kötelességet hordozza: kell. S mivel a szöveg végén áll, nagyon hangsúlyos. Mert azért jött az embernek Fia, hogy megkeresse és megtartsa ami elveszett, mert ennek így kell lenni.

Kitől kapta ő ezt a felszólítást? Tudjuk, hogy a mennyei Atyától. János evangéliuma beszél bővebben arról, hogy ezért küldte őt az Atya. Jézus ezért lett emberré, isten-emberré. Az emberfia kifejezés a Dániel 7,13-ban ígért ószövetségi messiási méltóság jelző, de jól érzékelteti azt, hogy az isteni hatalommal rendelkező személy ember is, valóságos. Lukács evangéliuma szerint tökéletes ember.

Máté 16-ban így folytatja Péter hitvallása után: ettől fogva kezdi Jézus jelenteni az ő tanítványainak, hogy neki Jeruzsálembe kell menni, sokat szenvedni a vénektől, főpapoktól, írástudóktól és megöletni, majd harmadnapon föltámadni. Kell szenvedni, kell megöletni, kell föltámadni. A Lukács 24-ben már a feltámadott, dicsőséges Úrról mondja el az angyal az asszonyoknak: "Nincs itt, hanem föltámadott. Emlékezzetek rá, mit mondott nektek még mikor Galileában volt, mondván: Szükség az ember Fiának átadatni a bűnös ember kezébe, és megfeszíttetni, és harmadnapon feltámadni". Ez a szükség az a szó, hogy kell. A halála előtt, és már a feltámadása után is jelzi az Írás, hogy amik vele történtek, azoknak úgy kellett történni.

Nem véletlenül kell Zákeusnál is megállni. De nemcsak az Atya felszólításának enged Jézus itt, hanem az is látszik ebben a történetben, hogy számára ez nem kényszer, hanem örömmel, irgalmas szeretetből teszi. Vállalja azt, hogy a többi bűnös elveszett megszólja őt, hogy kihez is megy be. A farizeusok egy másik helyzetben már megszólták, amikor leült a bűnösökkel és a vámszedőkkel együtt enni (Lévi elhívása után). Jézus akkor mondta azt a mondatot: nem az egészségeseknek van szükségük orvosra, hanem a betegeknek. Ő olyan orvos, akinek gyógyítani kell.

Hogyan tesz Jézus eleget ennek a szükségnek, ennek a kötelességnek? Azt mondja, megkeres, megtart. Itt olyan szavak szerepelnek, amiket jól ismerünk, ezért a hozzá kapcsolódó gondolatokat mondom el, mert magáért beszél a mi életünkre nézve is mindaz, amit ez a két kifejezés hordoz.

A magyarban nagyon szép kifejezés a megkeres. Nem is kell hozzátenni azt, hogy megtalál, mert a kifejezésben önmagában ott van az, hogy van eredménye. Nemcsak keres és feladja, mert nem találta meg, hanem megkeresi. Ő így jó Pásztor. Zákeus esetében is, hogy Jézus megkereshesse, azon az úton haladt és megállt a fa alatt. Azért teszi ezt, mert ő olyan Pásztor, aki észreveszi, hogy hiányzik a báránya és tudja, hogy bajban van. Olyan Pásztor, aki nem hagyja el, nem hagyja magára azt, aki elveszett. Ez igaz a bűnös emberre megtérése előtt, és igaz a hívő emberre nézve is. Lehet, hogy némelyekről mi már lemondanánk, ő azonban nem. Azok az igék, amelyben Isten arról biztatja az övéit, hogy nem hagylak el, veled vagyok, azért mondattak el, hogy nehezebb időszakokban, amikor talán nem a bűn, hanem inkább az akadályok, próbák miatt érezzük elveszettnek magunkat, vagy egy-egy helyzetet, vagy valaki mást körülöttünk, Isten jó Pásztorként jelzi, hogy nem hagy el, megkeres, velem van.

Az elveszettnek végig utána megy, és nem adja fel a keresést. Lehet, hogy mi hívő emberek hamarabb feladnánk. Ez számunkra türelemre intő. Ő nem adja fel akkor sem, ha éveken keresztül kell keresni az elveszettet. Amikor valamelyik szerettünk nem akar még mindig megtérni, akkor még imádkozni is nehéz érte. Olyan jó Jézust úgy látni, aki végig utána megy, mert megkeresi az elveszettet. Ő még az életét is kész kockára tenni az elveszettért. A Pásztornak le kell hajolnia a mélységbe, hogy megmenthesse bárányát, s ez talán az életébe kerül. Kockáztatni kell sokszor az életét.

Megtartani jött - ez a második kifejezés; "azért jött az embernek Fia, hogy megkeresse és megtartsa, ami elveszett". Lehetne így is mondani, hogy azért keresi meg, hogy megmentse. Ez a kifejezés is magában foglalja az eredményt. A pusztulásból, veszedelemből, tönkrement életből menti ki az elveszettet. Itt újra fontos az evangélium titka: ő ezért lett emberré, sőt hadd mondjam így ezért lett bűnné. Ő benne nem volt bűn, de Isten a mi vétkeinket, a bűnt őreá vetette és annak a jogos büntetését is. Ő tulajdonképpen elveszetté lett, hogy megmentsen bennünket elveszett bűnösöket. Mert az elveszetté lenni kifejezés ugyanazt a szót hordozza, amit az ősi szövegben használ a Szentírás: megöl, elpusztít, elpusztul.

Jézust megölték, szenvedett, elpusztult. Sőt az örökkárhozat állapotát is elhordozta, tehát azt hordozta el, ami a bűn büntetése. Ezért mondható így, hogy elveszetté lett, hogy bennünket elveszett bűnösöket megmentsen. Az "én Istenem, én Istenem, mért hagytál el engemet" kifejezés erre utal. Ez viszont azt jelenti, hogy nemcsak kockára tette az életét, hanem még oda is adta. Ő tehát igazán jó Pásztor, aki nemcsak veszélyeztette magát, hanem teljesen - nemcsak a szó testi és lelki értelmében - halálba adta magát a juhokért. Hiszen ez az ő nevének jelentése is: szabadító, megtartó.

A mi életünkre vonatkozó jellemzők itt: aki közöttünk már hitre jutott, mi tudjuk átérezni igazán, hogy megmentett a kárhozattól és a bűn hatalmából. Ezt az elveszett bűnös nem érzi, csak ha el fog veszni örökre. De a megmentett elveszett bűnös rádöbben arra, hogy mit hordozott el a Megváltó helyettem és érettem. Azaz megmentett a lelki kárhozat állapotából. Nagyon fontos ezt tudatosítani bukásaink után, amikor érezzük, hogy jogos lenne újra az ítélet, de Jézus életét adta a juhokért.

A földi élet során igaz, hogy ő meg tud menteni elrontott életeket is. Tönkrement, a világi értelemben is, teljesen tönkrement életet meg tud újítani, egészségileg is. Tönkrement, elpusztult házasságot, vagy családot. Azt mondta neki: ma lett üdvössége ennek a háznak. Ebben hangsúlyos, hogy ha volt felesége, gyermekei, akkor az Úr Jézus kegyelme az ő életükben is megmutatkozott már akkor, ott. Gondoljunk a megtért filippi börtönőrre. De ha nem is tértek volna meg akkor ott mindjárt, akikről "ennek a háznak" kifejezés beszélt, mindenképpen volt már egy ember a családban, akinek az élete igen megváltozott. Ha voltak családtagjai, valószínűleg csodálkoztak másnap, amikor visszavitte a pénzt azoknak, akiknek vissza kellett adni. Ezt biztosan észrevették rajta. Lehet, hogy bolondnak gondolták, de az is lehet, hogy ők is segítettek rendezni a dolgot.

Amennyiben akármelyikünkkel baj, vagy tragédia történik, ott is igaz, hogy Jézus megtartani jött az elveszettet ebben az értelemben is. Ezért lehetett felgyógyulni betegségből, talán éppen nekünk is. Ekkor szokta azt átélni Isten gyermeke, hogy a Pásztor a kezében tartja őt. Megtartani azt jelenti, hogy nemcsak megmentett, hanem abban meg is tart. Nagyon fontos ez a kifejezés Jézusról, hogy ő nemcsak szabadító, hanem megtartó is mindvégig. Az elcsüggedt és elfáradt életeket megtartja, bármilyen mélyen vagyunk is, úgy érezzük végünk van - mint Illésnek -, és egyszer csak jön az isteni szeretet és kegyelem, s megragad.

Zákeusnak csak egy dolgot kell tenni: gyorsan leszállni a fáról és befogadni Jézust a házába. A többi már következett belőle, hogy ezek után ment és rendezte a dolgokat. Amikor fölajánlotta a szegényeknek vagyona felét, az az ő hálájának kifejeződése volt az Úr Jézus szeretetéért. A négyszeres pénzvisszaadás pedig bűnbánatának jele. Ez már következett abból, hogy befogadta Jézust a házába.

János evangéliuma azt mondja: Valakik pedig befogadták őt, azoknak megadta azt a kiváltságot, hogy Isten gyermekeivé legyenek.

Amikor a lator megtért a kereszten ő is már csak ezt tudta tenni. Neki arra sem volt már lehetősége, hogy bocsánatot kérjen azokban a családokban, ahol gyilkolt. Neki már semmire sem volt lehetősége, már teljesen elveszett volt, de ő is befogadta Jézust.

A mai ige központi gondolata, hogy Jézus Krisztus azért jött, hogy megkeresse és megtartsa az elveszettet, Jézus elveszetté lett, hogy az elveszett bűnöst megmentse.


Imádkozzunk!

Magasztalunk téged Úr Jézus, hogy te nemcsak a bűnösökért jöttél, hanem az elveszett bűnösökért. Köszönjük, amennyiben mi is megtapasztalhattuk isteni irgalmadat.

Magasztalunk, hogy te elhordoztad a kárhozatot, az ítéletet, a bűn büntetését. A miénket is, hogy nekünk ne kelljen elpusztulnunk örökre, hanem élhessünk veled. Köszönjük, ha már befogadhattunk téged életünkbe, házunkba, családunkba.

Magasztalunk, ha a mi házunk népe is a te követőd lehet már.

Könyörülj meg rajtunk, akik könyörgünk rendszeresen, naponta, szeretteink megtéréséért, a munkatársainkért, országunk vezetőiért. Kérünk téged, tudjunk kitartóak lenni a könyörgésben, reád tekintve Urunk. Hiszen te mindvégig utána mégy annak, akit megkeresel, megtartasz.

Köszönjük, hogy nincsen olyan elrontott élet, amelyből nem tudsz kiemelni. Kérünk, segíts nekünk így képviselni ebben az elveszett világban.

Könyörülj meg rajtunk, amikor a bajok, vagy akár a bukásaink miatt elveszettnek érezzük magunkat, megfogalmazódik bennünk az a kérdés is, hogy miért Uram. Hadd érezzük át azt a szeretetet és irgalmat, megtartatást, amit Zákeus is átélhetett. Köszönjük Úr Jézus, hogy te ezt cselekszed is.

Kérünk téged, bízzunk benned. A legnehezebb próbák idején is ragaszkodjunk hozzád, legyünk a te közeledben, s kövessünk téged engedelmes juhokként.

Ámen.