PASARÉTI PRÉDIKÁCIÓK

Pasarét, 2003. december 11.
(csütörtök)

Varga Róbert


AZ ÚR KÖZEL


Alapige:Fil 4,4-7

"Örüljetek az Úrban mindenkor! Ismét mondom: örüljetek. A ti szelídségetek legyen ismert minden ember előtt. Az Úr közel! Semmiért se aggódjatok, hanem imádságban és könyörgésben mindenkor hálaadással tárjátok fel kéréseiteket Isten előtt; és Isten békessége, amely minden értelmet meghalad, meg fogja őrizni szíveteket és gondolataitokat a Krisztus Jézusban."


Imádkozzunk!

Úr Jézus, olyan nehéz vígan dicsérni téged. Annyi minden megrontja a mi örömünket, ha egyáltalán van. Olyan könnyen kétségbeesünk, hitetlenkedünk, aggodalmaskodunk, és olyan sokszor meg valóban megvan minderre az okunk. Bocsásd meg, ha megvonjuk tőled a bizalmunkat, s kezdünk magunkban vagy másba, vagy más valamiben, vagy más valakibe bízni.

Köszönjük, Urunk, hogy minden istentisztelet azért is van, hogy helyreállhasson a bizalmunk benned. Köszönjük, Urunk, ha mi hűtlenkedünk, te akkor is hűséges maradsz, mert te magadat meg nem tagadhatod.

Köszönjük, hogy te ma este is hűségesen és pontosan eljöttél ide, mert azt akarod, hogy mi éljünk és bővölködjünk, sőt örvendező és hálaadó életet éljünk akár még a nehézségek közepette is.

Köszönjük, Urunk, hogy kimondhatja ezt a tanítványod: mindenre van erőm a Krisztusban, aki engem megerősít. Kérünk, hogy használd fel ezt a rövid, esti alkalmat arra, hogy lélekben, s talán egy kicsit testben is megerősödve menjünk el innen.

Ámen.


Igehirdetés

Pál apostolt szinte mindentől megfosztották, ami egy ember számára fontos lehet. Nem volt mellette senki sem a börtön mélyén. Ebből kiderül az is, hogy megfosztották a személyi szabadságától is. Emberileg nézve senkitől semmilyen segítségre nem számíthatott. Az is kiderül a Szentírásból, hogy mindezek közepette fizikai állapota is meggyengült, megromlott az egészsége. Elhagyatva, magányosan, betegségre hajló testi állapotban mégis ezt írja ebben a levélben, hogy Örüljetek az Úrban, ismét mondom, örüljetek. A levél vége felé, ahogy szokta ezt tenni máskor is, az egész gyülekezethez fordul, és egy általános, vigasztaló és bátorító befejezéssel fejezi be a levelet.

Nem közhelyeket sorol fel itt Pál, és nem üres beszéd az, amit ír, hanem ott van bizonyságként háta mögött a börtöncella. Annak a sötétjéből és magányából, de mégis örömmel teli szívvel írja ezeket a sorokat.

Azt is mondja Pál, hogy senki nem tudhatja, hogy Jézus Krisztusba vetett hitéért mikor és mennyit kell szenvednie. De - és így folytatja - Jézus közel van azokhoz, akik hisznek benne. Két irányvonalat jelöl ez a mondat. Egyrészt azt jelenti ez, hogy közel van az Úr, az Úr közel. Közel van azokhoz, akik hisznek és bíznak benne. A második jelentése pedig az, hogy közel van Jézus második eljövetele. Pál mind a kettőt állítja. De azt mondja mindezek mellett, hogy a jelenlegi időben örüljetek. Megismétli újra, még egyszer az olvasók, hallgatók szívére helyezi, ismét mondom, hogy örüljetek az Úrban.

Az, hogy örüljetek, ennek van az egészen régmúltra nézve is egy jelentése, mégpedig az, hogy közel jött az Isten az édeni időkben az emberhez. Látván az ember nyomorúságát és Istentől elszakadt állapotát, gondoskodott arról, hogy megmentse az ember-teremtményét abból a helyzetből, amelybe a bűneset engedetlensége miatt jutott.

A magasságban és szentségben lakozó - mondja a Szentírás - leszállt az emberért és az emberhez azért, hogy az embert - mondhatom így is -,minket ne hagyjon abban az állapotban és helyzetben, amelyben vagyunk. Sőt a Filippi levél elején, a második fejezetben kifejezetten azt mondja Pál, hogy olyan indulat legyen azokban, akik Jézusban hisznek, amilyen Krisztusban volt.

Milyen indulat volt Krisztusban? Azt mondja a Szentírás, hogy Jézusban mennyei indulat volt. Nem tekintette zsákmánynak azt, hogy Ő az Istennel egyenlő. Jézus soha nem élt azzal vissza, hogy Őt az Atya küldte. Sosem tett úgy, amikor egy csodát elvégzett, mintha Ő lenne a nagy varázsló. Azt mondta volna a tanítványoknak: Ezt figyeljétek meg! Csettintett egyet, és négy kilométerre egy vak visszakapta a látását. Nem foglalkozott ilyesmivel. Nem élt vissza azzal. Nem volt arra büszke. Nem hivalkodott azzal, hogy Ő a mindenható Istennel egyenlő. Így olvassuk, hogy önmagát teljesen az Isten rendelkezésére szánta. Odaadta önmagát, hogy magára vegye a mi szennyes ruhánkat, hogy megbékítse Istent, Atyánkat. Ennyire megalázta magát Jézus Krisztus.

Azt is mondja a Szentírás, hogy amióta Jézus eljött, az Isten még közelebb van a Krisztusban hívőkhöz. Sokszor felteszik azt a kérdést, hogy hogyan értem meg az Isten vezetését? Mi a válasz erre? Közel van az Úr minden benne bízóhoz. Közel van az Úr. Az Úr közel - ez a válasz. Az, hogy ennek a gyakorlati részét hogyan oldja meg az Isten, ez az Isten dolga, hogy az én nyomorult, csökevényes, kicsiny agyamban hogyan fogom megérteni, az agyammal, a szívemmel hogyan értem meg, hogy mi a feladatom, mit akar velem az Isten, ez az Isten dolga, hogy megértesse velem. Ezért nekem nem kell aggódnom. Az a válasz, hogyha te hiszel Jézus Krisztusban, akkor az az ígéret érvényes rád is, hogy közel van az Isten Krisztusban mindenkihez, aki benne hisz, és benne bízik.

Ebben benne van, ebben a csomagban - mondhatnám ezt is -, benne van az, hogy megválaszolja a mi kérdéseinket is. Úgyis válaszolhat, hogy nem válaszol, és akkor az is válasz. Akkor azt értem meg, hogy ez kérdés Isten szerint nem fontos. Hagyjam békén a dolgot, mert nem fog rá válaszolni. Nem tudom, hogy mi a válasz módja, technikája. Ezt egyedül az Isten tudja.

A Szentírás azt tanítja, hogy aki hisz Jézusban, abban benne lakik Krisztus. Ha én együtt lakom valakivel egészen szoros közösségben, legegyszerűbb a házasságot mondani, házastársi közösségben, ott a legintimebb dolgot is előjönnek. Azt is látom, hogy hogyan mos fogat. Hogyan ásít. Fáradtan, gyűrötten, kivasalva - ahogy szokták mondani. A lelkébe is belelát az ember, és ez így van rendjén, és jó, mert az a legszorosabb közösség. Hát még, akiben benne lakik Krisztus! Micsoda közösség és szoros szeretetközösség az, hogy a bennem lakó Krisztus irányíthat. Hogyne érthetném meg akkor, hogy mi az Ő jó, kedves és tökéletes akarata.

Jézus Krisztus gazdagból szegénnyé lett. Szegénynek lenni nem könnyű. De gazdagból szegénnyé válni, ez sokkal nehezebb. Ez tényleg embert próbáló feladat. Amikor valaki igazán gazdag, elveszíti a vagyonát, vagy egyszerűen le kell róla mondani valami ok miatt, és szegény lesz. Aki egy életen át vak volt, az igazán nem tudja, hogy mit veszített. De aki látott valaha és megvakult, elveszítette a fizikai látását, az fel tudja mérni azt, hogy mit veszített azzal, hogy a betegség vagy baleset utolérte.

Jézus Krisztus szegénnyé lett értünk. Ott hagyta a mennyei gazdagságot, hogy rajtunk, bűn-koldusokon segítsen. Nem használta ki tehát, hogy Istennel egyenlő.

Ádámnak az volt a fő bűne, hogy olyan akart lenni, mint az Isten. Jézus Krisztus eljött azért, hogy az Istentől elszakadt embert újra az Isten gyermekévé tegye.

Jézust nem megalázták. Jézus önmagát alázta meg, mert Ő alázatos volt, mert szegénnyé lett értünk. Őt nem lehetett megalázni. Annál megalázóbb alig lehet Isten számára, hogy emberi testet vesz föl, azt olvassuk ott Lukács evangéliumában, hogy rongyokba pólyálta Mária Jézust. Melyikünket pólyálták rongyokba, amikor megszülettünk? Ugyan tiszta, kimosott rongyokba, de mégis csak rongyokba. Melyikünket pólyálták rongyokba?

Jézus megszületik, és egy normális csecsemőruha nem volt, amit ráadhattak volna. Egy ép piciny lepedő vagy törölköző, vagy bármi, amit akkor használtak, egy ruhadarab. Nem volt. Rongyokba pólyálta Őt Mária. Annyira szegények voltak. Szegénnyé lett értünk, hogy mi az Isten gazdagságából részesüljünk.

Jézus Krisztus alázatos volt, ezért mérhetetlenül erős volt. Az az ember, aki megalázza magát, az erős ember. Az nem tud megalázkodni, aki gyenge, mert az fél. Az erős ember mer alázatos lenni. Fantasztikus erkölcsi tartalék van a háta mögött. Minden forradalomban, az 56-os tiszta forradalom ott volt kint a pénz az utcán. Aki átélte közülünk, az tudja, hogy milyen volt, és nem tudott mit kezdeni vele a hatalom sem. Ha nem jöttek volna megint, mint a történelem során annyiszor, az idegen zsoldosok, akkor egészen másképpen folytatódott volna a történelmünk, de ez most egy másik kérdés, nem erről akarok beszélni.

Az igazi, tiszta dolgok mögött, ami alázatos, a mögött mindig hatalmas erő, erkölcsi erő van. Akiben az az indulat van, ami Krisztusban volt, amilyen Krisztus volt, az tud alázatos ember lenni. Annak nem probléma az sem, ha megalázzák. Már nem tudnak mit rátenni. Már eleve alázatos, mert megalázta magát az Isten színe előtt.

A következő: közel van Jézus a benne hívőkhöz, ez azt is jelenti, hogy minden nap. Sőt éjjel és nappal. Ő megmutatta azt, hogy milyen másokért élni, és szolgálni. A jézusi közelség azt is munkálja a benne bízó hívő emberben, hogy tud örülni a hitben és a hitnek, és tud örömmel szolgálni másoknak ott, ahol kell, ahol Isten, és ahogyan Isten akarja.

Az igazi öröm, amiről itt beszél Pál apostol, ez Krisztustól való. Az igazi öröm forrása, gyökere a Krisztusba vetett hit és bizalom. Mi sok mindennek örülhetünk. Örömmel készülhetünk az ünnepekre. Örömmel gondolhatunk azokra egy csekély vagy nagyobb ajándékkel, akiket szeretünk.

Az Istentől való örömre az is jellemző, hogy mindig sokasodik, mert megszaporítja az Isten. Aki Bízik Krisztusban, annak az öröme szaporodik. Minden körülmények között ott lesz a szívében az a kivehetetlen és kiirthatatlan öröm, amit Istentől kap, mert a forrása Jézus Krisztus. Ezért tiszta öröm. A káröröm nem tiszta öröm, az örül a másik bajának, nyavalyájának. Végre, utol érte őt az Isten - hányszor mondanak ilyet, és örül a lelkük. Ez nem tiszta öröm, hanem szennyes dolog, ami nem kedves Isten előtt.

Az ember örülhet egy jó filmnek, egy tál egészséges, finom ételnek, egy nyugalomban eltöltött éjszakának, amikor pihenten ébredünk fel. Sokaknál ez is egyre ritkább. Ziláltak a nappalok és az éjszakák. Sok minden másnak örülhetünk még, de az igazi öröm istentől van, és az jellemző rá, hogy mindig közelebb visz Jézushoz. Sokasodik belül ez az öröm, és egyre közelebb visz a mindenható Istenhez, Krisztushoz. És Istent dicsőítésére indít.

Amikor Pál azt mondja, hogy örüljetek, ismét mondom, örüljetek, akkor ez tulajdonképpen olyan, mint egy katonai parancs. De lehet parancsra örülni?

Egyszer nagyon rosszak voltak egy konferencián a fiúk a szobában. Nem bírták a nevetést, bocsánat hogy így mondom, a röhögést abbahagyni. Azt mondtam: jól van gyerekek, semmi probléma - éjjel fél egy volt -, most tíz percig mindenki nevet. Elkezdték. Két percig bírták. Aztán már könyörögtek, hogy hadd ne kelljen nevetni. Mert nem bírták.

Valahogy ilyen az Isten nélküli dologban mindig, hogy nem bírjuk sokáig. Még a nem tiszta örömöket sem. Az is megemészt, megrág, és valahol tönkre is tett, ha nem Istentől van, és nem Isten dicsőségére van.

A tőle való örömök minden esetben rámutatnak. Ezért örülhetünk mindabban, ami közel visz az Istenhez, ami nem megnyomorít és kifoszt, hanem megépít, és hálaadásra indít. Az élet örömét, a békességet és a megváltást keressük? Az Jézusnál van. De még jobb így fogalmazni, hogy az maga Jézus. Nem nála van, maga Jézus. Ahogyan Ő az egyedüli út. Ha vele járunk, azon az úton járunk, amit Ő mutat, azon a bolond sem téved el, s az a végén hozzá fog megérkezni. Ahogyan Ő az egyedüli igazság vagy valóság, s nincs rajta kívül más.

Olyan gyakran látom, amikor valaki ezt az igazságot, Krisztust megtalálja. Nem keres tovább. Mint amikor rátalált valaki a férjére vagy a feleségére. Jól néznénk ki, hogy attól kezdve, hogy megházasodnak és utána állandóan azon gondolkodna, hogy nem lett volna-e jobb mégis a másik lányt elvenni, vagy a másik férfihez hozzámenni. Tönkreteszi az egészet. Eldöntötte, megértette, megtette, s attól kezdve örül annak, akit az Istentől ajándékba kapott.

Jézus az egyetlen igazság, s az egyedüli olyan forrás, életforrás, amelyhez ha hozzákötjük az életünket, sosem múlik el. Örök. Mi az, ami örök? Ez a nap is véget ér. Kiürül a hűtőszekrény, újra el kell menni vásárolni. Véget ér a film. Egyszer elmúlik a fizikai életünk is stb. Mindennek vége lesz, de az az élet, amiről Jézus beszél, az a vita, az az élet, nem ér véget. Mert Krisztusban van, és Krisztus örök. Ha én az örökkévalóhoz csatolom az életemet, ha Ő megragad, és bennem lakik, akkor engem is örökkévaló élettel ajándékozhat meg.

Pál tudta, hogy az ő örömét nem befolyásolhatják a körülmények. Nem azt mondja, hogy ez az idióta Néró börtönbe záratott, hanem azt mondja, hogy én, Pál, Krisztus foglya, értetek. Nem Néró kezében van az élete, a szabadsága, vagy hogy mennyi időre ítélik börtönbüntetésre. Ez megtörténhet még a hívő emberrel is, hogy valaki eltéveszt valamit, és ennek az a következménye, vagy szándékosan, ami Pálnál történt, hogy igazságtalanság ér minket. Naponta előfordulhat munkahelyen, villamoson, Metrón, üzletben, hányszor? Abszolút igazságtalanul bánnak velünk, vagy beszélnek velünk. Bizony alázatosan el kell viselni. Ez az élettel együtt jár.

Pál azt mondja, hogy én, Krisztus foglya. Nem azt mondja, hogy Néró császár foglya. Azt mondja, hogy Krisztus foglya vagyok ott a börtönben is. Ő nem sikkasztásért, csalásért, jogtalan haszonszerzésért került börtönbe, hanem Krisztusért viseli a láncokat, mert Jézus Krisztus tanítványa és követője. Ezért bírja leírni: mindenkor örüljetek. Csordultig van a szívem örömmel - azt mondja Pál, s ott vannak a kezén, lábán a láncok, vagy Filippiben ott ül a kalodában, bezárva keze, lába, nyaka. Meg is verik előtte, megalázzák, belerúgnak, és mégis azt mondja, hogy mindenkor örüljetek. És a társával énekelnek a cellában. Felfigyel a börtönőr - tudjuk -, jön a földrengés stb., olvashatjuk a Bibliában. Ezért tudja ezt kimondani, mert maximálisan szabad ember. Ezért tudja kimondani, hogy teljesen mindegy. Nem abban az értelemben, hogy úgyis mindegy, mi történik velem, de abban az értelemben, hogy Krisztussal járok, igazán Krisztusnál mélyebbre semmi más nem mehet az életemben, mert szabad ember vagyok.

Örüljetek az Úrban, ismét mondom, örüljetek. Parancs. Ha hívő embernek vallod magad, akkor egyszerűen nem lehet örömtelen az életed. A kettő kizárja egymást. A békesség fejedelme - van egy ilyen mondat ám a Bibliában, hogy a boldog Isten evangéliuma -, ha békesség fejedelme, a boldog Isten Fia, Krisztus lakik a szívünkben, akkor én hogy lehetek békétlen, boldogtalan és örömtelen? Sehogy nem stimmel a dolog. Akkor valami azzal nem stimmel. Akkor ott valami nem jól működik, ha bennem lakik Krisztus - azt mondom -, akkor miért örömtelen és békétlen az életem? Ez a kettő így biztos, hogy nem igaz. Vagy nem lakik bennem Krisztus, és akkor tényleg örömtelen és békétlen, vagy bennem lakik, és akkor át kell sütnie az örömnek az életemen.

Aki hisz Jézus Krisztusban, bármi éri is azt, semmi el nem választhatja őt az Isten szeretetétől. Azt mondja Pál, hogy közel van az Úr. Az Úr közel. Közel van Krisztus, benne lakik a benne hívőben, akkor semmi el nem választhatja az Ő szeretetétől.

Valaki elmondta egy fiatalembernek azt, hogy hívő emberként sok nyomorúságon átjutva milyen gazdag ember Krisztussal, és gyakorlati példákat mondott. A másik fél meg elmondta, hogy ő miért hisz a gazdaságban, a technikában, az orvosokban stb. S amikor az a hívő ember a dolgok végére ért, akkor a másik csak annyit mondott: "Én tényleg szegény ember vagyok magához képest!" Ez a helyes látás. Krisztusban gazdag, aki Krisztusban hisz. És Krisztus nélkül akármi mindene van valakinek, mégis mérhetetlenül szegény, mert mid van, amit nem úgy kaptál volna. Por és hamu vagyunk, és visszatérünk a földbe, amelyből vétettünk. Igazán gazdag csak Krisztusban lehet az ember. Ő megajándékoz mindazzal, amire szükségünk van.

Pál gazdag volt megláncolva, megalázva, szabadságától megfosztva, de Jézus a cella mélyén is ugyanaz a Jézus. Még kulcs sem kellett neki, hogy bemenjen Pálhoz. Jézusnak mindig minden börtönbe szabad bejárása van. Nem izgatja magát a zárak, smasszerek, meg a rácsok miatt. Szabad bejárása van, mert az Isten lélek. Aki hozzá fordul, ahhoz Ő odamegy, és azzal beszél.

Úgy volt tehát együtt Pállal, és ezért is volt szabad Pál. Ebből élt rabként is szabadon. Ő írja a szabad Filippibelieknek: Örüljetek, ismét mondom, örüljetek. Máshol meg azt írja, hogy ahol az Úrnak Lelke van, ott van a szabadság. Ezért nem mindegy az, hogy mi Isten Lelkével telített emberek vagyunk. Bennünk él, lakik Isten Lelke, vagy pedig nem.

A börtönben is ott van Jézus, mondja Pál, akkor én szabad vagyok, legfeljebb nem tudok kimenni. De szabad vagyok arra, hogy levelet írjak, szabad vagyok arra, hogy örüljek, hogy megbocsássak, és hogy higgyem azt, hogy a jövőm is a mindenható Isten kezében van.

Krisztus tanítványának ez a tiszta hite és ereje átüt és átsüt a levél minden során. De azt is mondja, hogy közel van a szenvedőkhöz, a rabokhoz, a betegekhez, a csalódottakhoz, a kisiklott életűekhez, a megfáradtakhoz, a kiábrándult fiatalokhoz, és a megfáradt fiatalokhoz is meg az idősekhez is, akik belefáradtak már az életbe, és már csak azt várják, hogy mikor legyen vége. Őnekik is tud vigasztalást adni, a nyomorúságban a fejünket felemelni, megtölteni a szívünket békességgel, és egy kicsit lefékezni az életünket, ha túl nagy hajszában vagyunk.

A második nagy egysége ennek a része az, amikor Pál a Krisztusban való öröm következményéről beszél. Azt mondja, hogy van következménye. Először beszél egy akadályról. Azt mondja, hogy megronthatja ezt az örömet az aggodalmaskodás, amely a hívő nép egyik nagy betegsége. Nem csak a hívőké, de sokszor a hívők még jobban aggodalmaskodnak, mint az Isten nélkül élők. Jaj, mit tegyek! Jaj, mit vegyek! Jaj, mit egyek! Főleg így karácsony előtt. Ja, mit tegyek! Jaj, mit vegyek! Jaj, mit egyek!

És megronthatja az egész karácsonyi örömet, az emlékezést annak a születésnapjára, akiért az egész ünnep van. Nem? Nem az ajándékról szól karácsony, hanem Krisztusról, az Isten ajándékáról. Jó lenne, ha az idén másképpen lenne. Ha Ő lenne valóban a középpontban. Nem azt jelenti, hogy ne lepjük meg valamivel, ami kedves, a másikat, szerényen, és úgy ahogy azt kell és lehet. Megtenni. Miért ne! De az ajándékozó Istenre kell figyelni, és felhívni mások figyelmét is. Adventben még fogékonyabbak az emberek erre, mint máskor.

Amikor az ember szíve azzal van tele, ami nem sikerült, ami még előtte áll, amitől jó ha fél, ami még nem teljesedett be, vagy amiről valószínű, hogy most már végleg le kell mondania, ez az aggodalmaskodás megronthatja az egész életét.

Mi olyan félelmetes erőbedobással tudunk aggódni. Néha alig tudjuk lebeszélni az embereket arról, hogy aggódjanak. Meg fogja Isten oldani. Igen, de mi lesz, hogyha ... És mindig talál az illető valami mást, egy jó kis szaftos aggódást. Rágcsálja, kiköpi, visszaveszi, megint megrágja, mint a kérődzők. Rágja, lenyeli, rágja. Olyan jó aggódni. Körülbelül erről szól az élete sok embernek, és beteggé teszi az aggodalmaskodás. Pedig az tulajdonképpen felháborító az Isten szemében, mert lebecsüljük és negligáljuk Őt. Félretesszük az Ő ígéreteit, és nem hisszük el. Nem bízunk benne igazán, nem becsüljük Őt.

Isten helyére a gond-isten lépett az életébe. Vagy azt gondoljuk, hogy Atlaszként nekünk kell a föld minden terhét hordani a hátunkon, vállunkon. Lehetnek komoly és súlyos nehézségek. Megrázó és elkeserítő veszteségek. Betegségek, amelyek nem szűnnek, mintha Isten nem törődne vele. Könyörgünk és kérjük, és mintha nem változna semmi sem, mintha nem is figyelne oda. S ilyenkor joggal válik szorongóvá, elkeseredetté és aggodalmaskodóvá az ember, emberileg nézve. Mégis az a parancs, hogy örüljetek, és ne aggodalmaskodjatok.

Lehet a jövőnk egy munkahelyen teljesen bizonytalan, és ez szorongóvá tehet. De nem csak az a mai napi parancs, hogy örülj, mert közel van Isten, hanem ma este az is elhangzott, hogy ne aggodalmaskodj. Ne aggodalmaskodj. Van egy kedves ének: Nézz Istenedre fel, Ő felruház és táplál, rád gondot Ő visel.

Vagyis, amit mi viselünk, azt viselné Ő, hogyha odaadnánk neki. Ne aggodalmaskodj. Nézz Istenedre fel! Bízzál benne! Tedd a gondjaidat a vállára! Jöjjetek énhozzám mindnyájan! Kivétel nélkül, akár hívő valaki, akár még nem. Adjátok oda a terheiteket nekem. Az én igám könnyű és gyönyörűséges.

Van, amit tényleg csak az Isten tud elhordozni, az ember nem bírja el, vannak ilyen súlyos és szomorú terhek, amiket mi egyszerűen nem bírunk vinni. Ezt is, azt is adjuk át annak, aki tudja vinni. Ennek lehet igazán örülni, hogy Ő gondot visel ránk. Ha a bizalmadat újra Istenbe veted, akkor ez a fajta szeretet kiűzi a félelmet. Akkor elkezd gyógyulni a lelkünk, s olyan mennyei erők áradnak az életünkbe, amelyek kiűzik a félelmet és az aggodalmaskodást.

Így az ember valóban tud majd olyan szelídlelkű lenni, amilyen Jézus volt, és ez a szelídlelkűség - ahogy itt olvastuk - ismert lesz minden ember előtt. Akkor odajönnek és megkérdezik, hogy ebben a helyzetben te hogy tudsz ilyen szelíd, békés és nyugodt maradni? Mi a titkod? Mondd meg! S akkor az ember elmondhatja: bennem lakik Krisztus. Ő szelíd és alázatos, nem aggodalmaskodik. Áthat engem, és ezért tudok én is ilyen lenni.

Ránk nem figyelnek oda az emberek, de Krisztusra igen. Az Ő szelídlelkűsége feltűnik egy olyan világban, amelyben az irgalmatlanság tarol. Az az igazán jó fej, aki irgalmatlan és könyörtelen. Legalábbis egyre inkább így lesz a gyerekeink között. Arra néznek fel, aki minél kegyetlenebb, minél irgalmatlanabb, minél szemtelenebb, minél agresszívabb, az a menő. Azt kell követni. Ő biztos kiverekszi magának az élet dolgait. Menjünk utána.

Az, hogy valaki szelíd, alázatos, kedves, türelmes, jóságos? - röhej. Ez hatja át a fiatalok napi életét. Katasztrofális lelki állapotban és helyzetben vannak.

Jézus szelídsége, szelídlelkűsége mégis vonzó. Ahogyan válaszol valaki ezzel a szelídséggel, ahogyan él, ahogyan ünnepel, ahogyan és amire költi a pénzét, keveset vagy többet. Ahogyan bánik és beszél a rábízottakkal. Ez bizony jobban Jézusra mutathat, mint bármely vallásos jellegű beszéd. Vallásos jellegű beszéd.

Az, hogy valaki szelíd és alázatos, ezzel a szelídséggel krisztusra mutat, sokkal hatásosabb, nagyobb bizonyságtétel lehet, mint mikor valaki vallási elemeket is tartalmazó szöveget mond. A szelídlelkűség, Krisztusra mutatás igazán hatásos.

Akiben ez a szelídség van, az nem felnagyítja a sérelmeit, hanem eltemeti azokat Jézusnál. Odaadja neki. Nem a bosszúállás részletes tervét, stratégiáját és technikáját dolgozza ki akár számítógépen, hanem azon gondolkodik, hogy hogy tudna annak segíteni, aki még csak ott tart, ahol tart. Még csak olyan lelkület van benne, ami megáll a bosszúállásnál és a sértésnél.

Akiben a Krisztus indulata van, az sem vak, és nem is bolond, és nem is lábtörlő mások számára. Van érzékenysége, lelke, tartása, nem lehet letaposni, eltiporni, és lábat törölni bele, és nem is kell, mert ezt sehol nem tanítja a Szentírás. Teljesen más az, hogyha valaki alázatos, s más az, hogy azt gondolja, hogy az az alázatos, hívő ember, akivel azt csinálnak, amit akarnak. Nem. Mert egyszer Jézus is azt kérdezte, hogy miért ütsz? És nem tartotta oda a másik arcát, hanem megkérdezte, hogy miért ütsz? Van rá valami okod? Mondtam vagy tettem valami olyat? Miért ütsz? S nem tartotta oda a másik arcát. Máskor meg igen. Hagyta megalázni magát, meg leköpni, megverni, arcul ütni, megfeszíteni, de volt, amikor megkérdezte, hogy miért ütsz. Volt úgy, hogy Pál is azt mondta: mielőtt hozzákezdenétek az ütlegeléshez, jobb, ha tudjátok, hogy én római polgár vagyok. Egyből félreállnak a hóhérok. Máskor meg nem szólt semmit, és hagyta, hogy megverjék és megalázzák, mert akkor úgy vezette Isten Lelke.

Nos, fontos kérdés ez a ma esti adventi istentiszteleten, hogy így közel van-e hozzánk Jézus? Így ismerjük-e Őt? Így bízunk-e benne? Így örülünk-e hitben mindenkor? - ahogyan ezt Pál mondja. Mert ha igen, akkor jön a következő. Mi a következő? Azt mondja, hogy semmiért se aggódjatok, hanem imádságban és könyörgésben mindenkor hálaadással tárjátok fel kéréseiteket Isten előtt.

Ha ez a lelkület, ha ez a lélek megvan bennünk, akkor nyugodtan lehet kérni az Istentől. Akkor mondjuk el mindazt, ami a szívünkben van. Akkor a legtöbb esetben nem fogunk olyat kérni, ami az Isten akaratával ellentétes. Mert annak az életében, akinél Jézus az öröm forrása mindenkor, nem az számít, hogy megadja-e Isten azt, amit kért, nemcsak kérni akar, hanem az már nem akar olyat kérni, ami nem egyezik meg az Isten akaratával. Akkor az imádság ajándék lesz, a beszélgetés ideje a mindenható Istennel, amelyben elhangozhatnak természetesen kérések is. Nem eszköz a mi akaratunk teljesítésének elérésére, hanem Istennel való beszélgetés formája lesz az imádság. A hálaadás kifejezése először, aztán újra a hálaadás, és újra. Aztán jönnek a kérések is, ha vannak.

Az imádságban nem megszerezni akar valamit, meg kikényszeríteni az az ember Istentől, aki Krisztusban így hisz, hanem feltárja a szíve indulatait. Az nemcsak hozzáteszi, hogy legyen meg uram a te akaratod - mert benne van a Bibliában, hogy illik ezt hozzámondani, mert azért mégis úgy jobb -, hanem egészen komolyan gondolja. Uram, ha ez nem a te akaratod, nehogy már megadd, mert csak baj lesz belőle. Dehogy akarom, ha ez nem a te akaratod, ha nem egyezik meg azzal. Nem ez a szabadság? Ezt hívják elengedésnek. Elmondtam az Istennek. Feltártam a kívánságomat, tudja Ő is, hogy mi van a szívemben, de mondjam csak le neki nyugodtan. Uram, ha ez megegyezik a te akaratoddal, kérlek, add meg, de akkor add meg, mert megígérted. Ha meg nem, akkor ne is beszéljünk róla többet. Rád bízom a választ. Úgy és akkor hallgatod meg, ha meg akarod hallgatni, ahogyan és amikor te akarod. Fantasztikus szabadság.

Nekem az a személyes tapasztalatom, ha így tudtam imádkozni - nem mindig tudok sajnos -, de amikor így tudtam imádkozni, úgy emlékszem, hogy nem volt olyan, amit ne kaptam volna meg. Ez most nem felbujtás arra, hogy akkor most imádkozzunk gyorsan így, és akkor biztos, hogy meg fogjuk kapni, mert mindent megpróbálunk kijátszani, annyira mélyre süllyedtünk. Nagyon őszintén, Megpróbálunk mindent kijátszani, még ezt is megjátszani, ha úgy teszek, mint hogyha alázatos lennék, és őszintén hozzáteszem, de annak a reményében, hogyha így imádkozok, akkor úgyis megadja az Isten. Félelmetes. Velem legalábbis ilyen már előfordult. Lehet mással még nem, velem már előfordult ilyen. Még ezt is megpróbáltam úgy csavarni, hogy az nekem jó legyen.

Milyen jó, amikor nem így imádkozunk, hanem ilyen őszintén, hogy legyen meg Uram. Ha te nem akarod, akkor meg ne legyen meg, mert csak károm lesz belőle, s nem áldásomra lesz.

Pál végére hagyja ezt a szót, hogy az Isten békessége, a békesség. Ami itt szerepel, az azt jelenti, hogy külső és belső nyugalom és rend, amelyben minden és mindenki a megfelelő helyen van. Külső és belső nyugalom és rend, amelyben minden és mindenki a megfelelő helyen van.

Az a békesség, amely az Istentől van, az valóban minden értelmet felülhalad. Azzal nem lehet versenyezni, azt mással nem lehet helyettesíteni, azt semmihez sem lehet hasonlítani. Az olyan döbbenetes, mély, igaz, elvehetetlen és kikezdhetetlen, amely semmihez sem hasonlít, és semmi más nem hasonlít ahhoz.

Pált megkorbácsolták, börtönbe vetették, a legkilátástalanabb helyzetben van. Van egy kis szünet, végiggondolja, hogy mi történt, s aztán elkezdenek Istent dicsőítő éneket énekelni. Vagyis, akinek ilyen békessége van, azon nem fog semmi. Az megfoghatatlan, kikezdhetetlen és kiirthatatlan. Sem ember, sem hatalom, sem testi szenvedés nem bír vele, mert túlhaladja az értelmet, mert az Istentől való, és az Istenre mutat.

Önmagunktól ezt elérni nem lehet. Önmagunkból kisajtolni nem lehet, de az Isten odaadja mindennel együtt ezt is ajándékba: az Isten békességét, amely minden értelmet felülhalad. Ebben a békességben a hit fejet hajt minden előtt, ami Istentől van.

Van tehát egy gyógyszer, amit "lelki értelemben" bevehetünk akkor is, amikor kicsiny baj van, meg akkor is, amikor nagy baj van. Ez pedig az, amit itt Pál mond: az Úr közel. Ez mindig hat. Ha ez eszünkbe jut, ha ezért hálát adunk, amikor nagy a baj vagy a szomorúság, amikor tragédia történt, vagy történik, kérhetjük. Uram, tedd nyilvánvalóvá, hogy te közel vagy. Most is. Ez sem történhetett tudtod nélkül. Az Úr közel van.

Másik helyen azt mondja Jézus: Veletek vagyok a világ végezetéig, minden napon. Mindig? Igen. Minden napon. Mit jelent még ez? Veletek vagyok a világ végezetéig, minden napon? Ez túlmutat a személyes halálunkon. Veletek vagyok a világ végezetéig. Nem az életed végéig, a világ végéig. Tehát akkor is, amikor elfogy az életem, amikor haldoklom, amikor végleg kilobban az élet mécsese, veletek vagyok a világ végezetéig, minden napon.

Aki ezt tudja és hiszi, az átéli újra és újra ennek a gyógyszernek a hatását. A hit működik, a bizalom működik. Elmúlik a rossz, mintha elfújták volna: ami lehet aggodalmaskodás, kételkedés, békétlenség, szeretetlenség, vagy éppen gyűlölet. Kiderül a szív, és felderül az arc, mert az Isten szeretete meggyógyítja az ember aggodalmaskodó szívét. Tényleg tudunk örülni. Hányszor átéltem. Tele lett a szívem örömmel és hálaadással. Azt hitték - még a családban is -, hogy valami nem stimmel. Nem értették. Nem is érthetik. Az az öröm, ami Krisztusban van, sokasodik, elvehetetlen, és túlmutat a legnagyobb bajon és nyomorúságon is.

Tudunk örülni az Úrban mindenkor, és lesz szelídlelkűség és békesség, és jönnek igazán jó imádságos idők, amikor bensőségesen mindent meg tudok beszélni Jézus Krisztussal. Akkor tudok benne bízni, örülni akkor is, ha nem kapom meg azt, amit kértem. Mert így folytatja, hogy az Isten békessége, amely minden értelmet felülhalad, meg fogja őrizni szíveteket és gondolataitokat a Krisztus Jézusban. Megőrzi akkor is, ha nem kapom meg azt, amit kértem.

De kapunk békességet, nyugalmat, mert Isten nagyobb a mi szívünknél, és mindent tud. A János 15,10-11-ben ezt olvassuk: "Ha az én parancsolataimat megtartjátok, megmaradtok az én szeretetemben, amiképpen én megtartottam az én Atyám parancsolatait, és megmaradok az Ő szeretetében. Ezeket beszéltem néktek, hogy megmaradjon tibennetek az én örömöm, és a ti örömetek teljes legyen."

Örüljetek az Úrban mindenkor, ismét mondom, örüljetek. Mit akar velünk Jézus? Sok minden más mellett ezt, hogy teljes legyen az örömünk őbenne.

Egyszer felragyog majd a hajnal, és valóra válik mindaz, amit Jézus mondott, és akkor az igazak fején örök öröm lesz - mondja a szentírás. A Jelenések 22-ben pedig ezt mondja Jézus: "Ímé, eljövök hamar."


Imádkozzunk!

Úr Jézus, ha körülnézünk ebben a világban, és sokszor látjuk a saját életünk hívságait, nyomorúságát és bűneit, csak azt tudjuk mondai nagyon őszintén és elkeseredve, hogy gyere minél előbb. Olyan nehéz sokszor egy nap is, talán ez a mai is ilyen volt többeknek.

Urunk, alig tudjuk cipelni a lelkünket, s még nehezebben visszük a testünk kínjait, nyomorúságait. Köszönjük a ma esti biztatást: közel vagy, eljössz hamar. Elveszed az aggodalmaskodást. Adsz békességet, s megtöltöd a mi szívünket szelídlelkűséggel, és elvehetetlen örömmel.

Köszönjük, hogy így úgy tudunk bizonyságot tenni rólad, hogy talán meg sem szólalunk, csak prédikál az életünk, a bennünk lakó Krisztus. Végezd ezt el Urunk, mert erre van a legnagyobb szükségünk.

Köszönjük, hogy így egészen más lesz az adventünk, teljesen más lesz a karácsonyunk, s egészen más lesz a jövő esztendőnk, ha megérjük.

Ámen.