PASARÉTI PRÉDIKÁCIÓK

Pasarét, 2003. október 26.
(vasárnap)

Cseri Kálmán


1. SOLUS CHRISTUS


Alapige:Kol 1,17-20

Ő előbb volt mindennél, és minden Őbenne áll fenn. Ő a feje a testnek, az egyháznak is, Ő a kezdet, az elsőszülött a halottak közül, hogy minden tekintetben Ő legyen az első. Mert tetszett az egész Teljességnek, hogy benne lakjék, és hogy általa békéltessen meg önmagával mindent, a földön és a mennyben, úgy, hogy békességet szerzett a keresztfán kiontott vére által.


Imádkozzunk!

Mindenható Istenünk, szerető mennyei Atyánk, köszönjük, hogy együtt is leborulhatunk előtted és magasztalhatunk téged. Tudjuk, hogy nem neked van szükséged a dicsőítésre, mi szorulunk rá arra, hogy újra és újra tudatosítsuk magunkban, ki vagy te, és kihez kiáltunk, amikor megpróbálunk imádkozni.

Köszönünk minden percet, amit az elmúlt héten is tudatosan a te jelenlétedben tölthettünk. Köszönjük, ha frissen tartottad szívünkben a vágyat, hogy akaratodat tanuljuk és útaidban járjunk. Egyedül tied legyen a dicsőség, ha tudtunk engedelmeskedni igédnek, ha tudtunk szolgálni neked, és ha tőled kapott szeretettel tudtuk szeretni azokat, akik között élünk.

Alázatosan kérünk, bocsásd meg, ha nem így volt. Bocsásd meg, ha a magunk indulatai, indulatossága jutott szóhoz. Bocsásd meg, ha a szeretet helyett az önzés irányított. Bocsáss meg minden hiábavaló és szennyes beszédet, ami kijött a szánkon.

Annál inkább köszönjük, hogy így is eléd járulhatunk. Köszönjük, hogy a te egyszülött Fiadra, Jézusra nézel, és rajtunk könyörülsz meg. Köszönjük, hogy Őreá való tekintettel kérhetünk és várhatunk tőled most is ajándékokat. Kérjük a te bűnbocsátó irgalmadat.

Könyörgünk igédért, amivel világokat teremtettél, és ami az életünkben szép és jó, azt mind igéddel hoztad létre. Folytasd bennünk, kérünk, a te munkádat.

Köszönjük, hogy minden neveden felül felmagasztaltad a te beszédedet, és várhatjuk újra a csodát, hogy a rólad való emberi bizonyságtétel a te önmagadról szóló bizonyságtételedként érkezik meg a szívünkhöz.

Kérünk, cselekedd meg ezt, oly nagy szükségünk van rád, tanácsodra, bátorításodra, vagy éppen arra, hogy törd össze a keménységünket, vagy emelj fel minket elesettségünkből. Nem akarunk nélküled élni. Kérünk, újítsd meg velünk való szövetségedet és erősítsd meg szívünkben a benned vetett bizalmat.

Növeljed hitünket és ragyogtasd fel előttünk most a mi megváltó Urunk Jézus Krisztus alakját. Hadd tudjuk Őt csodálni, dicsőíteni, neki szívből hálát adni, és őszintén engedelmeskedni.

Munkálkodj bennünk, hogy ne hiába legyünk itt, hanem tőled kapott nagy áldással mehessünk tovább.

Ámen.


Igehirdetés

Ha Isten segít minket, a most következő vasárnapokon Pál apostolnak a Kolosséiakhoz írott levelét fogjuk tanulmányozni. Azért különösen időszerű ennek a levélnek az üzenetét alaposan megismernünk, mert Pál apostol ebben a Kolosséban romboló tévtanítókkal szemben azt a hitvallását részletezi, mely szerint Jézus Krisztus öröktől fogva mindörökké Isten, Őbenne van minden ismeretnek a teljessége, egyedül Őérte ad nekünk, embereknek Isten kegyelmet. Istent is egyedül csak Őáltala, Őbenne, az Ő segítségével ismerhetjük meg.

Jézus Krisztus személye és munkája nélkülözhetetlen ahhoz, hogy értelmes életet éljünk itt a földön, és örök életünk legyen. De Jézus Krisztus személye és munkája elegendő ahhoz, hogy értelmes életet éljünk itt a földön, és örök életünk legyen. Semmivel sem kell és nem is lehet azt kiegészíteni.

Remélem, nyilvánvaló lesz majd, hogy miért és mennyire időszerű a Szentírásnak ez az üzenete. Most röviden szeretnék valamit mondani erről a levélről, aztán valamivel részletesebben arról, hogy miért volt arra szükség, hogy Pál ezt írja akkor Kolosséba, és látjuk majd azt, hogy miért van arra szükség, hogy ma különösen is odafigyeljünk Isten kijelentésének erre a részére.

Kolossé a mai Törökország déli partvidékén feküdt, egy földrengés azonban úgy elpusztította, hogy ma már a romjai sincsenek meg. Nem Pál alapította ezt a gyülekezetet, hanem minden bizonnyal az az Epafrász nevű keresztyén, akiről szól is a levél, és akivel küldte ezt a levelet Pál Kolosséba.

Kolosséban lakott Filemon is, akihez szintén írt Pál apostol levelet. Valószínűleg az ő házánál gyűlt össze a gyülekezet. Nem lehetett nagy létszámú közösség a kolosséi keresztyéneknek a gyülekezete. De a levél elejéről kiderül, hogy komolyan vették a Jézusba vetett hitüket. Ez a hit a mások iránti szeretetben is munkálkodott, és sok mindenért hálát ad az apostol, ami az ő hitük gyümölcse volt.

Megjelentek azonban bizonyos tévtanítók a gyülekezetben és a kezdő hívők életében sok kárt okoztak. Erről Epafrász értesítette a börtönben levő Pál apostolt, és onnan küldi Pál ezt a levelet nekik. Ez az ő életének a vége felé lehetett már, körülbelül Kr. u. 60 táján.

Mi volt a kolosséi helyzet? Kik voltak ezek a tévtanítók?

Ők a később kifejlődött, úgynevezett gnosztikus tanításnak az előfutárai voltak. Gnózis görög szó, azt jelenti: ismeret. Ezek a gnosztikusok azt tanították, hogy kevés az üdvösséghez a Krisztusért kapott isteni kegyelem, hanem ki kell azt egészíteni bizonyos ismeretek elsajátításával, amely ismereteknek egy része titkos, és ebbe a magasabb rendű titkos ismeretbe csak ők tudják beavatni az érdeklődőket. Erre aztán felépítettek egy egészen zavaros, csupa feltételezésen, fikción alapuló filozófiát. Újra és újra hangoztatták a "teljesség" kifejezést, mondván: kedves dolog, hogy hisznek a kolosséiak Jézus Krisztusban, és fontos is, hogy higgyenek benne, de ez mindennek csak a kezdete. A folytatást és a teljességet tőlük kaphatják, ezeknek a bizonyos ismereteknek, a gnózisnak, az elsajátításával.

Sajátos tanításuk volt, hogy Isten és az ember között különféle szellemi középlények léteznek. Ezek a gonosz erői. Kidolgozták ezeknek a pontos hierarchiáját, rangsorát is. Pál apostol is használja a levélben az ő kifejezéseiket. Nagy szükség van ezek ellen védelemre. De Krisztus ehhez is kevés, hogy megvédje a benne hívőket, hanem védelmet megint csak ez a tőlük elsajátítható ismeret biztosít.

Ajánlották mindenkinek az aszkézist, az önsanyargatást, mondván: ezáltal magasabb rendű szellemi életre jut el, aki ezt gyakorolja, és beléphet egy bizonyos vallásos elit közösségébe. Az ilyen tanítások mindig alkalmasak arra, hogy megosszák a gyülekezetet, mert maradnak a "középszerű hívők", és lesz a vallásos elit, a beavatottak társasága, s innen már csak néhány lépés az önmegváltás téves gondolatáig.

Nem tagadták azt, amit Pálon keresztül Epafrásztól hallottak a kolosséi hívők. Ők is mondogatták, hogy Krisztus sokat tett értünk és az üdvösségünkért, de nem eleget. Ezt kell kiegészíteni. Kevés az, aki Krisztus maga, és amit értünk tett.

Ezzel szemben Pál apostol felsorolja azokat az üdvtényeket, amikben ő hitt, amikben a kolosséi hívők is hittek, és arra biztatja őket, hogy amit egyszer már Isten kegyelméből megismerhettek, igazságként elfogadhattak, és ami bevált a hívő gyakorlatukban, ahhoz ragaszkodjanak. Mondhat ki amit akar, ők azt tekintsék igaznak, amit eddig Jézus Krisztusból megismertek, és elsorolja nekik újra, hogy kicsoda Krisztus. Erről szól ez a kis levél, meg az elején és végén sok gyakorlati dologról is, aminek most csak a summáját szeretném elmondani.

Pál azzal kezdi, hogy Jézus Krisztus a teremtés előtt már létezett. Ahogy idegen szóval mondják: a preegzisztens Krisztusról beszél, mert akkor is ezeknek a tévtanításoknak a nyomán sokan azt hitték, amit ma, hogy Jézus élete karácsonytól a mennybemenetelig terjed. Karácsonykor, mint kisbaba, aranyos kis csecsemő - ahogy mi is mindnyájan a világra jöttünk -, a világra jött, aztán vagy igaz, vagy nem az a mennybemenetel, de mindenesetre egyszer csak eltűnt. Ez Jézusnak az élete.

A konfirmandusokkal beszélgetve évről-évre látom, hogy ez a hiedelem ott él sokaknak a fejében. Ezért hangsúlyozza a kolosséi levél mindenekelőtt azt, hogy Jézus léte nem karácsonnyal, a testet-öltéssel kezdődik. Ő öröktől fogva mindörökké Isten. Mikor kezdődött az Ő léte? Erre azt szokták mondani: régen. Nem. - Még annál is régebben. Nem. - Az örökkévalóságban. Ez az, ami nem fér bele a fejünkbe, mert mi csak téren és időn belül tudunk gondolkozni.

Ezért hangsúlyozza itt az apostol, hogy Jézus Isten öröktől fogva. A teremtés előtt már létezett. Részt vett a teremtésben, sőt az egész teremtett kozmosz Őreá nézve jött létre - majd látni fogjuk, ha odaérünk, mit jelent ez. És ha ezek a tévtanítók újra és újra hangsúlyozzák, hogy a teljességhez ők juttatják el az embert, akkor vegyék tudomásul, hogy a teljesség maga Krisztus. Őbenne lakozott az egész teljesség.

Így ír a második fejezetben: "Vigyázzatok, hogy rabul ne ejtsen valaki titeket olyan bölcselkedéssel és üres megtévesztéssel, amely az emberek hagyományához, a világ elemeihez, és nem Krisztushoz alkalmazkodik. Mert Krisztusban lakik az istenség egész teljessége testileg, és benne jutottatok el ti is ehhez a teljességhez, mert Ő a feje minden fejedelemségnek és hatalmasságnak." (Ezek a bizonyos fejedelemségek, hatalmasságok, uraságok voltak azok a bizonyos középlények, akiktől ők rettegtek, és akikről azt tanították, hogy hatalmasabbak, mint Jézus.)

Jézus váltságműve tökéletes volt. Ahogy a Zsidókhoz írt levélben olvassuk: "egyetlen egy áldozatával örökre tökéletesekké tette a megszentelteket." Nem szorul semmiféle kiegészítésre. És az Ő szabadítása is teljes volt, amit a kereszten végzett. Itt ebben a levélben olvassuk ezt a mondatot is, hogy "Lefegyverezte a fejedelemségeket és a hatalmasságokat, nyilvánosan megszégyenítette őket, és Krisztusban diadalmaskodott rajtuk", amikor a kereszten kimondta: elvégeztetett (2,15).

Minden ellenségünk legyőzése elvégeztetett a kereszten. És aki teljes életre vágyik, annak nem valamit kell még megismernie Krisztus mellett, hanem annak Krisztust kell megismernie még mélyebben, még jobban, még személyesebben. Nincs más út az üdvösségre és a tartalmas földi életre, csak Jézus. Én vagyok az út - mondotta Ő. És nincs más módja az igazság, a valóság megismerésének, csak ha Őt megismeri valaki. Én vagyok az igazság, a valóság - mondotta Jézus. És Ő maga az élet is (Jn 14,6).

Pál tehát arra biztatja a kolosséi kezdő hívőket, hogy Őhozzá ragaszkodjatok, benne higgyetek, hozzá kerüljetek még közelebb, vele járjátok a hétköznapok útját is, és majd eközben Ő kijelenti magát nektek egyre teljesebben. Nem még valami mást kell megismernetek, hogy előbbre jussatok, hanem Őt kell sokkal jobban megismernetek.

Miért különösen időszerű nekünk a Bibliának ez a tanítása?

Azért, mert olyan korban élünk, ahol sok oldalról támadják Jézus istenségét, és az Ő váltságművének az elegendő voltát. Mind a humanizmus, mind az ateizmus, mind a vallások egyesítésére törekvő úgynevezett szinkretizmus tagadja azt, hogy egyedül Jézus nyitotta meg előttünk az Istenhez visszavezető utat, és az, amit Ő értünk tett, az tökéletes munka, teljesen elégséges, és egyedül Őérette kaphatunk mi Istentől üdvösséget.

Ezt minden módon támadja és tagadja az a korszellem, amelyikben élünk. Az emberi fantázia szennyes képzelgésétől kezdve a modernnek tűnő hipotézisekig sokféle támadással rágalmazzák Jézus személyét, és igyekeznek gyengíteni azt, amit Ő értünk tett. Mindezt úgy tálalják, mintha ezek tények lennének. Néhány ilyet említek, amikről köteteket is írtak.

Az egyik ilyen szennyes állítás, hogy Jézus zabigyerek volt. Egy másik: Jézus a pártus herceg. Az egyik magát keresztyénnek való szekta azt mondja: Jézus Mihály arkangyal újra testet öltése, reinkarnációja. - Mire alapozzák, mivel magyarázzák? Sehol nem lehet olvasni róla a Bibliában.

Az úgynevezett egyesítő egyház vezetője, Moon lelkész, aki most már többedszer tartott Budapesten konferenciát, és igen veszedelmes tévtanításokat terjeszt, azt mondja, hogy Jézus nem végezte el teljesen a megváltást, majd ő fogja ezt befejezni.

Egy másik felekezet, amelynek a hívei itt élnek körülöttünk, azt mondja: Jézus az eszményi ember. Mint embert, jellemet kell nekünk követnünk Őt.

Több nagy vallás prófétának vallja őt, de semmiképpen nem Istennek, vagy Isten Fiának.

Van még olyan keresztyén felekezet is, amelyik úgy gondolja, hogy Jézusnak társmegváltóra van szüksége. A világot egy gazdasági rendszer, egy pénz, egy kormány, egy vallás alatt tömöríteni akaró törekvés pedig fennen hangoztatja: a föld kilépett a halak jegyéből - ami a Jézusról való hitvallás jelképe, szimbóluma volt -, egy új kor, a New Age kezdődött el, amelyben létrejön majd az a vallás, amelyikbe összeválogatják a most meglevők bizonyos jegyeit, és ebben a názáreti Jézusnak egészen mellékes szerepe és jelentősége lesz.

Krisztus páratlan, egyedülálló, nagysága ellen tehát folyamatosan tiltakozik a világ. Az, ami Kolosséban kezdődött, napjainkban felerősödik, és a mi Urunk második eljöveteléhez közeledve, ki fog teljesedni. Márpedig tudjuk magától a mi Megváltónktól, hogy az életünk legdöntőbb kérdése az, hogy kinek valljuk Őt. Ettől, az erre adott válaszunktól függ, hogy békességben, reménységgel, tartalmasan tudjuk-e eltölteni ezt a földi életet, és van-e, lesz-e örök életünk, vagy nem.

Két mondatára hadd emlékeztessek Jézusnak: "Aki hallja az én beszédemet és hisz annak, aki engem elküldött, örök élete van, és nem megy a kárhozatra, mert átment a halálból az életbe" (Jn 5,24). Aki hallja az én beszédemet, ez érthető, "és hisz annak, aki engem elküldött." Ki küldte el Őt? Az Atya. És mit mondott róla? Azt mondta: "Ő az én szeretett Fiam, akiben gyönyörködöm, Őt hallgassátok."

Tehát, aki hiszi, hogy Jézus az Isten Fia, akiben maga Isten lett emberré, hogy segítsen rajtunk, annak örök élete van, és az már nem megy a kárhozatra. Ez a döntő vízválasztó: ezt hiszi valaki, vagy nem.

A másik mondat, amivel az úgynevezett főpapi imát kezdi Jézus: "Az az örök élet, hogy megismerjenek téged, az egyedül igaz Istent (mert sok úgynevezett isten van, de az egyedül igaz, valóban létező Isten te vagy), és akit te elküldtél, a Jézus Krisztust." Őt megismerni, ez az örök élet (Jn 17,3).

Ezért nagyon fontos, hogy igaz Isten-ismeretre kell jutnunk. A magunk szűkös elképzeléseitől is meg kell szabadulnunk, mert nemcsak ilyen gonosz ellentámadások indulnak Jézus személyének megismerése és az Ő váltságművének komolyan vétele ellen, hanem sokszor egyszerűen a mi szűkös fantáziánk fékezi le a hitünket. Mert elképzeljük valahogyan Jézust. Elképzeljük valahogyan Istent, és ebbe belejátszik sok idegen motívum is. Szeretnénk, ha Ő jó Isten lenne, aki félrenéz, amikor vétkezem. Nem néz félre. Ő mindent lát, mindent számon tart. Nem kell elképzelnünk Istent. Az igaz Istent kell megismernünk.

Kálvin János tanításának az egyik alaptétele volt, hogy igaz istentisztelet nincs igaz (vagyis helyes) Isten-ismeret nélkül. Ebben segít nekünk - hiszem, és jó, ha ezért imádkozunk is - a Kolosséi levél üzenetének az alaposabb megismerése. Életkérdés, hogy annak lássuk Jézust, aki Ő valóban. Sokkal kisebbnek látjuk.

Ha annak hinnénk, és komolyan vennénk, hogy Ő az, akinek magát kijelenti, az, aki a maga isteni hatalmáról és irántunk való gyöngéd szeretetéről annyi bizonyságot adott, amíg itt járt közöttünk a földön, Ő ma is ugyanaz, akkor nem lenne a szívünkben annyi aggodalmaskodás, félelem, szorongás. Akkor nem olyan bizonytalanok lennének az imádságaink. Akkor sokkal könnyebben tennénk hozzá a kéréseinkhez: "mindazáltal ne úgy legyen, ahogy én akarom, hanem ahogy te..." Mert egyedül te tudod, hogy mi jó nekem. Egyedül a te akaratod jó akarat. Akkor minden reggel boldogan elimádkoznánk, amit most az énekben mondtunk: Segíts engem "Akaratodat tanulnom, útaidban járnom. Oltalmad béfedezzen, kedvem kedved szerint légyen." Vagyis annak örüljek, aminek te örülsz, és azt utáljam, ami neked gyűlöletes. Én veled akarok egészen azonosulni, mert feltétel nélkül bízom benned, mert egyszer és mindenkorra rád bíztam magamat. Egyedül te vagy igazán megbízható, megváltó Uram, Jézus Krisztus.

Ahhoz, hogy valakinek ez legyen az életfilozófiája és ebből ennek megfelelő életgyakorlat következzék, ahhoz meg kell ismerni, hogy ki valójában a mi Urunk. Mindenféle badarságot, ostobaságot és szennyes rágalmat szór rá ez a világ. De Ő elmondta nekünk, hogy kicsoda, és megígérte azt is, hogy kinek jelenti ki magát.

Azt olvassuk a Bibliában "Aki ismeri parancsolataimat, és megtartja azokat, az szeret engem, aki pedig szeret engem, azt szeretni fogja az én Atyám; én is szeretem őt, és kijelentem neki magamat" (Jn 14,21). Egyebek között ez is célja a rendszeres Biblia-tanulmányozásnak, hogy megismerjük, megszeressük, a szívünkben megőrizzük az Ő parancsolatait, és egyre teljesebben kijelenti magát nekünk. Hiszen az Ő lénye titok, és ezt a titkot Ő felfedi azoknak, akiknek ez nagyon fontos, akik így közelednek hozzá, akik azért akarják Őt megismerni, hogy egyre inkább engedelmeskedjenek neki.

Erre van igen nagy szükségünk. A megterített úrasztalán az egyszerű jegyek és az a nagy esemény, amire ezek utalnak, Jézus Krisztus kereszthalála, feltámadása, egész váltságműve pontosan ezt a hitünket erősíti meg. Mert az úrvacsora azt hirdeti nekünk, hogy egyedül Ő halt meg helyettünk a kereszten. Nincs más, aki a történelem során ilyet tett volna. Egyedül az Ő halálát fogadta el a mindenható Isten érvényes elégtételnek, helyettes áldozatnak. Egyedül Őreá való tekintettel enged minket Isten vissza magához. Sőt Ővele együtt fogad vissza minket magához. Egyedül Jézus kísér végig minket ennek a földi életnek az útján. Egyedül neki volt gondja és hatalma arra, hogy helyet készítsen a benne hívőknek a mennyben. Egyedül Ő közbenjáró Isten és ember között. Egyedül Őreá számíthatunk ebben a világban, amelyikben sokszor a hozzánk legközelebb állókban is csalódunk. De Őreá számíthatunk mindvégig.

Nagy igazság volt az, amit a reformátorok kimondtak: Solus Christus - Egyedül Krisztus. És ezt a mondatkezdetet sokféleképpen lehet folytatni. Úgy, ahogy itt most hallottuk.

Szeretném javasolni, hogy mai csendességünkben (és teremtsünk ilyen csendességet még a mai nap során) vegyük elő a Hiszek egy -nek a közepét. Az Apostoli Hitvallás második bekezdését, ami Jézus Krisztusról szól, és vizsgáljuk meg Isten előtti csendben, hogy mennyit hiszünk abból. Nem is merem így mondani a kérdést: hisszük-e azt úgy, ahogy ott van. Ne restelljük, ha valahol elakadunk. Legyünk becsületesek, hogy ha akár a Szentlélektől való fogantatással, akár az Ő feltámadásával vagy mennybemenetelével hitbeli problémáink vannak. Nem az a baj, ha kételyeink vannak, az a baj, ha túllépünk ezeken és együtt élünk a kételyeinkkel. Ez azt jelenti, hogy úgy élünk és úgy halunk meg, hogy nem ismertük meg Jézust. Ahol bizonytalanság van, járjunk utána. Nézzünk utána a Bibliában, kérdezzük meg itt a bibliaórákon, beszéljük meg olyanokkal, akik meg tudják magyarázni a Szentírásból vett érvekkel, hogy mi az igazság.

Engedjük, vágyakozzunk arra, hogy Jézus egyre teljesebben kijelentse nekünk magát, mert az az örök élet, hogy megismerjük az egyedül igaz Istent, és akit Ő elküldött, a Jézus Krisztust.


Imádkozzunk!

Dicsőséges Urunk, Jézus Krisztus, hálát adunk azért, hogy kijelented magadat nekünk. Köszönjük, hogy nem könyvekből, nem a fantáziánkra hagyatkozva, és nem szóbeszéd alapján kell nekünk megismernünk, ki vagy te valójában, hanem te kijelented magadat azoknak, akik keresnek, akik a te igédet tanulmányozzák, akik tőled akarnak új életet kapni.

Köszönjük, hogy már ez is a te áldott munkád, ha felindítod bennünk a vágyat az után, hogy keressünk és megtaláljunk, és még jobban megismerjünk téged.

Megvalljuk, Urunk, hogy úgy van, ahogy énekelni szoktuk: "Elménket, értelmünket lelki sötétség fogta bé." Kérjük a te Szentlelked világosságot támasztó munkáját. Világosítsd meg az értelmünket, hogy értsük azt, ami érthető a te titkodból. Adj bátorságot ahhoz, hogy higgyük azt, amit csak a hitünkkel tudunk valóságnak érzékelni.

Segíts el minket teljes életre, hogy ne csak a láthatókra nézzünk, hanem a láthatatlanokra is. Ne csak azt tekintsük valóságnak, amit az értelmünkkel felfoghatunk, hanem azt, ami valóban valóság. Mindazt, amit te elkészítettél a téged szeretőknek. Amiket szem nem látott, fül nem hallott, és amit a legszínesebb fantáziánkkal sem tudunk elképzelni, de amit te elkészítettél, és odaajándékozol a téged szeretőknek.

Vidd végbe ezt a csodát mindannyiunk életében. Támassz bennünk nagy szomjúságot a te igéd után. Vágyat a te személyed megismerése után, és engedd, hogy ez az ismeret hadd mélyüljön el a neked való engedelmességben, miközben együtt megyünk veled azon az úton, amit te jelöltél ki számunkra, a közben hadd táruljon fel előttünk igazán a te egyedülálló, páratlan, csodálatos isteni személyednek a titka.

Köszönjük, hogy eléd hozhatjuk leghétköznapibb gondjainkat és terheinket is. Köszönjük, hogy éppen a hétköznapokban tapasztalhatjuk meg, hogy ki vagy te valójában. Szeretnénk dicsőíteni téged azzal, hogy egyre jobban bízunk benned. Rád bízzuk szeretteinket.

Hozzád könyörgünk még az ellenségeinkért is. Vedd ki szívükből a gonoszt, a gyűlöletet, a rosszakaratot. Hozzád könyörgünk népünkért, egyházunkért.

Köszönjük, hogy te tartod kezedben a világnak a kormányát is, akkor is, ha sokszor úgy tűnik, hogy elengedted, és elszabadult a gonosz és a gonoszság. Áldunk téged, mert neked adatott minden hatalom mennyen és földön.

Ámen.