PASARÉTI PRÉDIKÁCIÓK

Pasarét, 2003. október 19.
(vasárnap)

Varga Róbert


ÉPÍTÉS ROMBOLÁS NÉLKÜL


Alapige:2Krón 27, 1-9

"Huszonöt éves volt Jótám, amikor uralkodni kezdett, és tizenhat évig uralkodott Jeruzsálemben. Anyja neve Jerúsá volt, Cádók leánya. Azt tette, amit helyesnek lát az Úr. Egészen úgy tett, ahogyan apja Uzzijjá, csakhogy ő nem hatolt be az Úr templomába. A nép azonban továbbra is romlott volt. Ő építette meg az Úr háza felső kapuját, sokat épített a Várhegy kőfalán is. Júda hegyvidékén városokat épített ki, az erdőkben pedig várakat és őrtornyokat épített. Harcolt az ammóniak királya ellen, és le is győzte. Az ammóniak abban az esztendőben száz talentum ezüstöt, tízezer kór búzát és tízezer kór árpát fizettek neki. Ugyanennyit küldtek neki az ammóniak a második és a harmadik évben is. És hatalmassá lett Jótám, mert állhatatosan Istenének, az Úrnak útján járt. Jótám egyéb dolgai, háborúi és életútja meg van írva az Izráel és Júda királyairól szóló könyvben. Huszonöt éves volt, amikor uralkodni kezdett, és tizenhat évig uralkodott Jeruzsálemben. Akkor pihenni tért Jótám az őseihez, és eltemették Dávid városában. Utána a fia, Áház lett a király."


Imádkozzunk!

Istenünk, köszönjük neked azt, hogy te ezen a mai reggelen is azért jöttél el ide közénk, hogy segíts nekünk. Köszönjük, hogy mi hívhattunk téged az imádság, az ének szavaival is. Köszönjük azt is Urunk, hogy egészen a szívünkig akarod küldeni azt az üzenetet, ami tőled való. Kérünk, hogy minden egyéb felejtődjék el, maradjon el, maradjon ki. Az szólaljon meg a számunkra, az fényesedjék meg, amit nekünk szántál. S kérünk arra, hogy az ne akadjon el, hanem az hatoljon egészen a szívünk mélyéig, hogy megérintsen és átformáljon, és más emberré tegyen.

Kérünk, őrizz meg minket attól, amit Félix tett: hallotta az igét, s mégis elutasította azt. Bocsásd meg, ha azt hisszük, hogy lesz újra és újra későbbi alkalom, s aztán egy szempillantás alatt akár az életünk is véget érhet, s többé nem hallgathatjuk a te szavadat.

Kérünk, szólj hozzánk, s mi figyelünk rád!

Urunk, hozzád fordulunk most, és téged kérünk arra, hogy a te beszéded legyen most is élő és ható. S legyen vigasztaló üzenet annak a családnak a számára is, ahonnan nem régen hívtad el az édesapát, a családfőt. Így kérünk, Urunk, a te igéd legyen vigasztaló, szeretetteljes üzenet a számukra, hogy úgy menjenek innen el gyászukban, hogy átéljék a te vigasztalásodat.

Kérünk azért is, Urunk, hogy a te élő és ható szavad támasszon minket is életre, hasson bennünk, hogy aztán úgy tudjunk szolgálni neked, hogy abban örömed telik.

Ámen.


Igehirdetés

Még évekkel ezelőtt kiadtak egy táblázatot, amely sokáig az iratterjesztésben is kapható volt. A legtöbben ismerik ezt. A bibliai királyok és próféták láthatók ezen a táblázaton. Azokat a királyokat, akik egész életükben Istent szolgálták őszintén, szívből és hűségesen, fehér palástban látjuk ezen a képen. Azokat a királyokat, akik Isten ellenére éltek, s ezért romlásba vitték az országot, fekete palástban. De vannak olyanok is ezen a képen, érdekes módon, akik palástjának egyik fele fehér, a másik meg fekete. Ez azt jelzi, hogy kevert életű emberek voltak. Szolgáltak az Istennek, de szolgáltak Isten ellenségének is, vagyis nem voltak teljesen Istennek szentelt életű emberek. Mindössze hat olyan királyt láthatunk ezen a képen, aki tiszta fehér palástban van, és összesen csak hat olyat látunk, amelyik palástjának egyik fele fehér, másik fekete. Az összes többi északi és déli király teljesen fekete színű palástban látható ezen a képen. Vagyis egészen Isten nélkül éltek, és nem neki szolgáltak.

A Szentírásban az ember szívének az állapota nagyon fontos helyet foglal el. Azt mondja a Biblia, hogy a fül az az első kapu. A külső ajtó. Tudjuk, vannak olyan házak, ahol van külső ajtó, amit behúznak, ha vihar vagy nagy hideg van. S van még egy belső ajtó is, ami lehet üvegezett, vagy éppen telifa-ajtó. A külső ajtó az emberre nézve a fül, a belső pedig a szív.

Nagyon sok embernél egy-egy istentiszteleten is az elhangzó üzenet megáll a külső ajtónál. Van füle, és ha még jó a hallása, akkor hallja azt, ami elhangzik, de nem engedi tovább az első, a külső ajtónál a belsőig, a szívig. A külső ajtó nyitva, a belső zárva marad.

Nagyon sokszor úgy van ez, mint egyébként a lakásajtóval is: van, aki úgy beszélget azzal, aki csenget, hogy az előszobaajtón kinyitja azt a kis ablakot, és így beszélgetnek. Aztán van olyan, hogy kinyitja az ajtót is, és beengedi az illetőt. A legmagasabb fokozat meg az, amikor valaki kulcsot ad a másiknak a lakásához. Annyira bízik benne, annyira megbízik benne, hogy nyugodtan bemehet a lakásába az illető akkor is, amikor ő nincs otthon. Egyrészt nincs semmi titka, másrészt nem fél attól, hogy bármit tönkre tesz, vagy éppen elvisz a lakásából az illető. Ez már a legbensőségesebb, legszorosabb közösséget jelenti, amikor kulcsot ad az illetőnek a lakásához.

Nagyon sokan így vannak ám Istennel is. Beszélgetnek a kis ablakon keresztül. Eljut Isten üzenete a fülükig, a külső ajtóig. Talán még sokan beljebb is engedik, de az, hogy átadjam neki az egészet, a kulcsot is, hogy menjen oda, ahova akar. Nézzen be a szívem legbelső zugába is. Ezt nem. Annyira azért nem bízik meg az illető Istenben, hogy az egész szívét, életét odaadja neki. A belső zárva marad, és ezért nem tudja igazán és teljes szívvel Istent követni. Olyan az ilyen ember, mint az a király vagy uralkodó a képen, akinek a palástja egyik fele fehér, a másik pedig fekete. Megosztott szívű ember az ilyen.

Az Apostolok cselekedetei 16. fejezetében azt olvassuk, hogy Pál apostol eltervezte, hogy hova megy, megtervezte a misszió útját, hogy végiglátogatja újra a kisázsiai gyülekezeteket, s egyszer egy látomásban eléáll egy macedón férfi, ez a mai Görögország, Albánia és az egykori Jugoszlávia területére esik. Akkor ez egy ország volt. Egy olyan népviseletben, viseletben álló férfi van ott előtte egy látomásban. Ekkor nem volt még leírva az Újszövetség, azért üzent ilyen módon is Isten, s int neki, és azt mondja: Gyere át Európába! Gyere át Macedóniába! S Pál nem vitázik. Világosan megértette, hogy ez Isten üzenete volt a számára. Vagyis Isten felülbírálta az ő tervét. Isten azt akarta, hogy ne Kis-Ázsiába menjen, és a gyülekezeteket látogassa végig, hanem lépjen át Európa földjére, vigye át oda az evangéliumot, s tegye azt, amire ez a látomás indítja. S Pál így is tett.

Az olyan csodálatos, hogy semmi zúgolódás nincs benne. Nem mondja azt: Uram, de én már mindent pontosan megterveztem. Már a költségvetést is elkészítettem. Most felrúgod az egészet? Pál apostol nyitott szívű ember volt. Nemcsak a külső ajtót, hanem a belső ajtót is nyitva tartotta Isten előtt. Úgy tesz vele az Isten, ahogy akar. Egyszer kimondja, amikor hívővé lett: Uram, mit akarsz, hogy cselekedjem! És ezt az óta sem vonta vissza. És Isten cselekszik vele úgy, ahogy ezt Ő ezt jónak látja. Kis-Ázsia helyett Macedóniába küldi. S milyen jó, hogy átjött Pál. Azért ülhetünk ma mi is itt. Így jött át az evangélium Európába. Ha ez ott, akkor nem történik meg, nyilván más úton, később megtörténik, de milyen jó, hogy volt egy engedelmes, hívő ember, aki nem vitázott. Ez a nyitott szívű ember - Pál apostol - tette, amit az Isten mondott.

Mit jelent a belső, nyitott szív? Azt jelenti, hogy az ember szabad lesz. Ahol az Úrnak Lelke van, akiben benne van Isten Lelke, az szabad ember. Nyugodtan ott hagyja Pál a tervét, nem foglalkozik vele többet, s elindul egy járatlan útra, ahol még sosem járt. Miért? Mert Isten ezt mondja. S tudja, hogy Isten soha nem téved. Szabad ember. Nem? Nem befolyásolják a külső körülmények, az ébersége, a fáradtsága, a terve, az anyagi helyzete, a fizikai állapota. Azt mondta Isten, hogy menjek át Macedóniába, akkor indulok.

Egyetlen élete van mindenkinek. Isten ezt az egyetlen életet akarja áldott életté tenni. De ehhez mi is kellünk. Ez a mi belső ajtónyitásunk nélkül nem fog menni. Pontosan úgy történhet ez is a mi életünkben is, ahogy ez megtörtént annak a királynak az életében, akiről olvastam, akinek az egész palástja fehér volt. A többi király széles palástban van ott a képen, mert hosszú ideig uralkodott, ő csak pici sovány kis alak a képen, mert nem volt hosszú az uralkodásának az ideje. De fehér palástban áll ott Jótám király, mert egészen azt cselekedte, amit az Isten akart vele.

Mit tudhatunk meg az ő életéről és az ő életéből? Izráel déli részén, Júda területén uralkodott. A neve is olyan kedves jelentésű: azt jelenti, hogy Isten tökéletes. Isten tökéletes mindig abban, amilyen döntést hoz, amilyen tervet elénk ad. Krisztus előtt 740 körül uralkodott önállóan, de már korábban, tizenöt éven át édesapjának a társuralkodója volt, mert édesapja leprás lett, s így a fiatal Jótám segített a kormányzásban, az uralkodásban a királynak.

Így olvassuk róla, s mind a ketten fehér palástban vannak a képen, hogy jó és engedelmes királyok voltak. És az uralkodásuk alatt, elindul már Uzzijjá alatt, Jótám alatt folytatódott, fellendült Izráel gazdasági élete, és társadalmi helyzete is.

Ne gondoljuk azt, hogy egy országnak a gazdasági helyzete, a társadalmi és lelki állapota nem függ attól, hogy milyenek a vezetők. Milyen király uralkodik, milyen vezető van. Az, hogyha a vezető istenhívő ember, az egy idő után meglátszik ám az országon is. Vagy ha valaki istentagadó, az is. Azok a királyok, akikről beszéltem, akik megnyitották a belső ajtót, a szívüket is Isten előtt, azok uralkodása alatt Izráel fellendült gazdaságilag és erkölcsileg is. Jót tudtak tenni az országukkal, mert az Isten tanácsát követték, és hallgattak azokra a prófétákra, akik meg az Isten üzenetét adták tovább a számukra. Így az Isten prófétája, és az Istentől rendelt király, az istenhívő király együtt az ország jólétén munkálkodott, és nem annak romlásán.

Emlékszem még arra, mikor tíz évvel ez előtt Koreában voltam, Dél-Koreában, ott tényleg lehetett látni, hogy milyen egy imádkozó ország. S milyen egy imádkozó vezetői kar. Ott a minisztériumokban és a parlamentben komolyan, nem csak látszat vallásossággal, nagyon komoly imádsággal kezdődött minden, hajnali háromkor. Könyörögtek az országért, s több ezren voltak, nem csak páran. Könyörögtek az országért, s aztán elindultak és dolgoztak megállás nélkül sokszor, amíg csak kellett. Félelmetes fejlődésen ment át húsz év alatt az az ország. Ugyanakkor ott van az északi rész, ahol dúl az éhínség, mert ott istentagadó és istentelen vezetők vannak.

Az első, amit megtudunk erről a fiatal királyról, az az, hogy azt tette, ami kedves volt Isten előtt, amit helyesnek látott az Isten. Mit jelent ez? Először is azt, hogy nem rejtőzött el Isten elől. Nem bújt el az Ő szava elől, mint Ádám és Éva a bűneset után a kert fái között.

Olyan sokan vannak ám itt is, akik látszólag figyelnek. A fülük nyitva, hallják, ami elhangzik. Sőt helyesnek tartják azt, amit hallanak, de minden marad a régiben, mert a szívük zárva marad. Ezért marad minden ugyanúgy, s ez még rosszabb tulajdonképpen. Hallják, hogy mi a helyes, s nem teszik meg. Gondoljunk bele: például a gyerekeknél. Tudják, hogy mi a jó. Azt mondják, hogy igen, papa, és aztán eszük ágában sincs megtenni azt. Milyen mérgesek tudnak lenni ilyenkor a szülők vagy a pedagógusok.

Aki így viszonyul Isten szavához, hogy hallja, de nem kezdi el cselekedni, mert a szívét nem nyitja meg, az tulajdonképpen egy helyben áll. Vagyis, lemarad. Mert amikor Jézus itt volt közöttünk, Ő ment egyik városról a másikra. Aki nem követte Őt, aki egy helyben maradt, az lemaradt tőle. A nem ment utána, és az elmaradt tőle.

Jótám komolyan vette Isten szavát. Ezért vezethető ember volt. megértette Isten vezetését, mert a szíve nyitva volt arra. Akármit mond az Isten, megteszem azt. Komolyan vette Isten szavát, s utána komolyan tette azt, amit az Isten üzent, mondott neki.

Az engedelmesség pedig mindig áldással jár együtt. Így olvassuk: "Egész időben növekedett, és hatalmassá lett, mert állhatatosan, Istenének, az Úrnak útján járt." Uralkodásának egész idejében erősödött, bátorodott a szíve, s ugyanakkor azt olvassuk, hogy gazdagodott az ország is. Azok, akik korábban megnyomorították Izráelt, most Izráel adófizetőivé lettek. Az az ezüstmennyiség, amit itt olvasunk, száz talentum ezüst, ez rettenetes nagy mennyiség volt. S mindaz a gabonamennyiség is, amit éveken át szállítottak, korábban ugyanezt fordítva, Izráelnek kellett kivinnie adóként. Bele is roppant az ország. Mivel Isten akaratát cselekedte Jótám, és már édesapja Uzzijá is, ezért gyarapodott az ország. A maga életére nézve is áldás volt az engedelmesség, és az ország életére nézve is.

S milyen az, amikor valaki engedetlen, és Isten nélkül hoz döntéseket? A bibliai Jónásnál látjuk ezt. Isten elküldi őt Ninivébe, ő pedig elfut Tarzuszba Isten elől. Nagy baj éri azt a hajót, meg annak legénységét, amelyikre fölszállt, vagyis bajba sodorja Jónás azokat, akik nem tehetnek az egészről semmit, mert ő menekül az Isten elől. Aztán kiderül, hogy ő az, aki egyedül engedetlen a hajón, a hívő ember, s majd belepusztul mindenki. Nem mindegy, hogy a munkahelyen egy hívő engedelmes Istennek, vagy nem. Beleroppanhat a környezete is, vagy egy családban. S végül az a vége, hogy bedobják Jónást a tengerbe, hogy ők megmenekülhessenek, s ezt maga Jónás mondja. Az engedetlenség egészen mély lelki mélységekbe viheti az embert.

Jótám életében az, amit így ír a Biblia, hogy kedves volt Isten előtt, ez azt jelenti, hogy egyetlen egy dologra szánta oda magát, hogy megértse Isten akaratát, és aztán azt cselekedje. Megismerni és megtenni.

Igaz ez ránk nézve? Amit valaki így fogalmazott meg: Minél jobban ismerem Jézust, annál inkább szeretem. Minél inkább szeretem, annál inkább megismerem, s annál inkább akarom követni. Nem az a baj az engedelmességünkkel, hogy azért nem működik, mert nem ismerem igazán Istent? Nem ismerjük igazán Jézust. Minél inkább megismerem, annál inkább odaadom neki a kulcsot. Nem? Gyere be, egészen belülre! Tegyél azt, amit akarsz a szívemmel! Kinyitom a legbelső szobákat is. Nincs semmi titkom előtted. Odaadom az életem kulcsát. Oda nyitsz be, ahova te akarsz.

Akit szeretünk, azzal szeretünk sok időt eltölteni. Sőt, ha szerelmes lesz valaki, leginkább azért szoktak normális esetben összeházasodni, hogy minden időt együtt töltsenek, amennyit csak lehet. S mennyire úgy van ez, nem, hogyha valaki Isten nélkül teszi még ezt is, a végén menekül a másik elől. Mikor házasodik, akkor minél több időt vele, s a végén a legtöbb házasságban nem így van? Csak ne kelljen már annyi időt vele tölteni! De aki Isten útján jár, az minél közelebb kerül Jézushoz, annál boldogabb és kiegyensúlyozottabb lesz.

Mi a megoldás? Isten előtt járni szüntelenül! Egyre közelebb Jézushoz. Egyre több időt vele tölteni. Mivel szeretem, hiányzik, ha nem tudom magam mellett. Sőt, ha nincs bennem, ha nem lakik bennem Isten Szentlelke.

Jótám szerette Istent, mert szerette Isten igéjét is. Isten igéje pedig eligazította őt. Parancsolatait megtartotta, s ezért egész életvitele kedves volt az Isten előtt.

Ma olyan sokan akarnak arra választ kapni, hogy milyen a helyes életvitel? Benne van a Szentírásban. Nyissuk ki a Bibliát, kezdjük el olvasni. Kérdezzük Isten akaratát, s majd lesz helyes életvitelünk, és akkor különbséget tudunk majd tenni jó és rossz között. Milyen a helyes életvitel? Benne van a Bibliában, olvassuk el. Kezdjük el olvasni, és majd megszólít azon keresztül minket Isten.

Én emlékszem még arra, amikor először vettem kézbe a Bibliát, és először szólt hozzám az Isten. Milyen megdöbbentő élmény is volt. Az Isten tényleg beszél. Ez nem mese. Akkor Isten tényleg él. Akkor Jézus feltámadott, ha meg tud szólalni.

Jótám is a Szentírásból tudta meg, hogy milyen a helyes életvitel, meg megtudta az édesapjától is. Uzzijjá beszélt neki arról, hogy milyen az igazi istentisztelet. Nem ezért lett Jótám hívő. A hitet nem lehet örökölni. Itt azt olvassuk, hogy utána fia, Ákház lett a király. Ákháznak tiszta fekete palástja van a képen, vagyis istentelen király volt. A hitet nem lehet örökölni vagy átadni. Nem lehet megtéríteni senkit. De a kulcsot, a szívünket odaadhatjuk Istennek, és akkor Isten átformál minket.

Mindig belül, a szívben dőlnek ám el a dolgok. Minden kísértés a hívő ember szívét támadja. Ott dúl leginkább a harc. Figyeljük meg egy-egy kérdésnél. Szó szerint, mintha éreznénk is, hogy a szívünkben dúl a harc, hogy most ezt tegyem, vagy azt tegyem? A kísértések órájában minden az Istenben bízó szív ellen tör. Engedelmesség helyett engedetlenségre akarja rávenni.

Aki már Isten országának az állampolgára lett, aki Istennel jár, azért az mégsem mindegy, hogy hogyan él? Nem? Mi látszik az életén?

1973-ban voltam először Bécsben, s úgy megdöbbentett egy felirat az üzletekben. Sok helyen kiírták ezt: "Magyarok, ne lopjatok!" Mondhatnánk, vagy kiírhatnánk mi is nyugodtan Sopronban vagy Győrben: "Osztrákok ne lopjatok!" Mert vannak ott is, itt is ilyenek meg olyanok. Belegondoltam ennek kapcsán abba, hogy azért nem mindegy, hogy aki Istennel jár, az hogyan viselkedik, milyen az életvitele, a pénzbeosztása, hogyan él a családjában. Az nem él együtt senkivel sem szerelmi kapcsolatban, mert az nem az Isten akarata. Nyilvánvalóan beszél erről a Szentírás. Az Istent akarja képviselni, mint Isten országának az állampolgára, bármerre jár és él is. Annak csak olyan lehet az életvitele, ami kedves az Isten előtt.

Aztán a következő, ami kiderül Jótámról, hogy folytatja azt, amit az apja elkezdett. Nem tett úgy, mint sokan, hogy miközben azt mondják a szájukkal, hogy az Isten így, az Isten úgy. Az Úr azt mondta, az Úr ezt mondta. S közben teszik azt, amit ők akarnak. Nem olyanok, mint Pál. Azt ott hagyom, arra megyek, mert ezt mondta Isten. Két szívű emberek, fekete-fehér palástjuk van, de a két szívű ember előbb utóbb kétszínű lesz. Mást mond, és mást csinál.

Csak a szánkkal közeledünk Isten felé, és a szívünk távol marad, vagy a szívvel is valljuk, hogy Isten a legfontosabb a számunkra.

Mit olvastunk az Apostolok cselekedeteiben? Félix ilyen majdnem keresztyén volt. Majdnem az lett. De amikor olyasmiről volt szó, amit ő már nem akart csinálni, amiben nem akart engedelmeskedni, akkor azt mondta Pálnak: Jó, jó, ez mind szép dolog Pál. Menj el, majd meghallgatlak máskor is. Aztán beszélgettek is, de nem olvasunk arról, hogy Pál szavára, Isten szavára Félix kinyitotta volna a szívét. Nem, hát ezt, ezt, meg ezt nem akarta megtenni. Bizony a fülén át bement az ige, de a szívéig nem hatolt. Ahol a kincsed van, ott van a szíved is.

Aki a kincs, azé a szíved. Ki ejtette rabul a szívedet? Kinél van a szíved? Milyen bálvány foglalja azt el? A gyerek, a társa, a munka, a karrier, a pénz, a szabadidő? Jótám szíve nem volt megosztott szív. Az egész szíve az Istené volt.

Olyan fura az, amit olvasunk ott a Kármel hegyen Izráelben két oltár volt. Az egyiket az Istennek szentelték, a másik oltárt pedig a Baálnak. S mind a két helyen áldoztak. Két szívű emberek voltak. Kettészakadt a nép. Áldoztak Izráel Istenének, s áldoztak a Baál oltáron is. Nem véletlen, hogy Illés kimondja helyettük: "Meddig akartok kétfelé sántikálni?" Kettészakad az életetek. Le kellett rombolni a Baál oltárt, és meg kellett tartani az Istennek szentelt oltárt.

Hogyan bír valaki hosszú távon kettős életet élni? Felfoghatatlan. Belebetegszik az ember élete. Megosztott szív, beteg szív. Nincs mese, ez egyértelműen, világosan benne van a Szentírásban.

Csak az igazi oltárra, az Isten oltárára érdemes odaszánni az egész életünket, s akkor nem lesz megosztott szívű az életünk. Ott érdemes elégetni egyedül.

Illés, annyira biztosra ment, hogy azt mondta: Locsoljátok le az Isten oltárát vízzel. Folyjon a víz róla. Hagyjátok a Baál oltárát pedig szárazon. És akkor jön a mennyei tűz, meggyullad az Isten oltárán lévő áldozat, a Baál papok összevagdalják magukat, és nem történik semmi.

Nem azért olyan száraz és színtelen az életünk, mert ilyen kettősség van benne? Nem azért nincs mennyei tűz, mert két oltárnak próbálunk áldozni? A világnak is, ami azt jelenti, hogy mindannak, ami nem az Isten szerint való, meg az Istennek is. De hát ez egyszerre nem működik. Úgy nem lehet élni, hogy Istennek is, meg a bálványoknak is.

A harmadik, ami kiderül Jótámmal kapcsolatban, hogy tanult az apja hibájából. Nem ment be a templomba, és nem szentségtelenítette meg azt.

A 2Krón 26-ban azt olvassuk: Uzzijjá, az apja bement a templomba, mert megerősödött, fellendült az ország gazdaságilag, felfuvalkodott, és be akarta mutatni az áldozatot az Istennek. Azt neki nem lett volna szabad, mert véresek voltak a kezei. Az a papok dolga volt. figyelmeztetik a papok, és azt mondják, hogy olyasmibe avatkozol, ami nem a te dolgod. Hagyd abba! Erre ő felbőszül a papok ellen, rájuk akar támadni, és abban a pillanatban leprás lett. Megjelentek a lepra foltjai a homlokán. Kiűzik a templomból, és egész életében halálig leprás maradt. Ezért kellett a fiatal, szinte gyerek Jótámnak mellette társuralkodóként szolgálni.

Mennyit tanulunk mi a saját hibáinkból? Egyáltalán inthető, figyelmeztethető emberek vagyunk-e? Figyelünk-e az intő szóra, és változik-e az intés után valamit a mi életünk? Vagy hiába int minket az Isten? Jótám inthető ember volt, mert a belső szoba, a szíve nyitva volt, ezért megfogadta Isten tanácsát és intését. Elfogadjuk mi az intést, vagy már tökéletes emberek vagyunk? Inthetetlen, gőgös és felfuvalkodott, templomba járók.

Az ilyen ember előbb utóbb lelkileg, bizonyos értelemben, leprás lesz. Nem lehet inteni, s előbb utóbb úgy, mint Uzzijjá el fog bukni.

A negyedik, Jótám szeretete Isten iránt nemcsak érzés volt, hanem a gyakorlatban is gyümölcsöt termett. Így olvassuk, hogy nagyon sokat épített az Úr házán, a városon. Tornyokat épített az erdőkben, ezek erődítmények voltak, ha jön az ellenség, a támadás, meg tudják védeni Izráelt. Vagyis nem maga gyarapította magát a királyi kincstárból. Nem saját zsebre dolgozott, miközben beszélt az "üvegzsebről", hanem az volt a legfontosabb a számára, hogy az ország gyarapodjon. Az a nép járjon jól, és az gyarapodjon, akik között Isten királlyá tette. Mert ő nem gyarapodni akart, hanem gyarapítani. Micsoda különbség. Az országot építette, először is a templomot, aztán az országot, erődítményeket húzott fel, és gyarapította anyagilag, gazdaságilag is az országot.

Jótám ebben is Istennek tetsző módon járt el, mert a királyi kincstár bevételét visszaforgatta az országnak a javára, s ezért az ország gyarapodott általa. Ugye, hogy nem mindegy, hogy milyen vezetők vannak? Gyarapítani akarnak, vagy csupán gyarapodni? Vajon, ahol mi élünk, ahol mi mozgunk, ahol minket látnak, ott az építő mások számára, épülnek általunk? Építő jellegű az, hogy mi ott vagyunk, ott élünk és ott dolgozunk? Vagy lépül a környezetünk az által, hogy mi ott vagyunk? Amit képviselünk, amilyen az életvitelünk, az épületes, Istenre mutat? Vagy pedig nem. Egyáltalán épül a mi lelki templomunk, vagy folyamatosan amortizálódik, és elfogy. Lemerülünk és kimerülünk. Ezért mondják sokan azt, hogy el kell már jönnöm templomba, hogy egy kicsit feltöltődjek. Persze. Lemerült. Mert nem tartja szinten az Isten, mert nem tarthatja, mert nincs nyitva a belső szoba, csak a külső, a fül. A szív zárva van. Romokban áll a templomod, a lélek hajléka, vagy erősen áll a kísértések, a próbák, a nehézségek és a bajok idején?

Mennyire sokan csak a testre építenek. Az a legfontosabb. Csak a saját jólét, az előrejutás, a pénz, a különleges lakás, a megszerzett javak. Csak úgy, mint a világ fiai. Mit építesz? Magadat, a testedet, a házat, a karriered, vagy Isten építhet téged, építhet fel azzá, aminek Ő szánt? A testünk a Szentlélek temploma. Kitisztíthatja azt Isten igéje újra és újra, vagy pedig nem?

Van még egy ötödik, egy utolsó is, ami Jótámról kiderül. A 2Kir 15-ben olvassuk ezt: nem volt az ő uralkodása teljesen hibátlan. Nem volt bűne Jótámnak, de nem volt hibátlan. Ember volt, ezért hibázott. Ezt olvassuk, hogy gyarapodott alatta az ország, tökéletesen járt az Istennel, hatalmassá lett, mert állhatatosan Istenének, az Úrnak útján járt, csak az áldozóhalmok nem szűntek meg. A nép pedig ott áldozott és tömjénezett az áldozóhalmokon.

Tudott építeni Jótám, de volt egy hibája. Amikor rombolni kellett volna, azt nem tette meg. Le kellett volna rombolnia a pogány áldozóhalmokat, s ezt nem tette meg. Súlyos hibát vétett Jótám, mert ezt olvassuk, hogy: "De a nép továbbra is gonosz maradt."

A király a maga részét megtette. Mondhatom így is, hogy odaszánta magát Istennek és az országnak, csak éppen amit le kellett volna rombolnia, azt nem rombolta le.

Jótám uralkodására ez volt a jellemző, hogy épített, de amikor rombolni kellett volna, nem tette meg. Illés lerombolja a Baál oltárt, és megöleti a Baál papokat. Ő nem kíméletlen volt, hanem engedelmes. Ezt parancsolta Isten, és ő megtette. Több száz Baál papot lemészároltak, mert elvitték a népet az Istentől a pogány istenek felé. Isten kezdettől fogva azt mondta, hogy halál azokra, akik ezt teszik.

Nem elég igent mondani az Istennek, de nemet is kell mondani mindarra, ami nem az Isten szerint való. Amit Isten nem akar, ahova nem indít, oda nem kell menni, és azt nem kell tenni, bárki mondja is. Bárki mondja azt, hogy te még csak itt tartasz? Igen. Én még csak ott tartok, hogy az Istennek akarok egyedül engedelmeskedni, és nem divatirányoknak, meg politikai irányoknak, meg különböző erkölcsi meg filozófiai irányzatoknak, meg annak, hogy mindenki ezt csinálja. Nem mindenki szívja azt a cigarettát, amit reklámoznak. Ez önmagában már hazugság.

Kinek akarunk mi engedelmeskedni? Amikor építeni kell, építünk-e, s amit ki kell vetni az életünkből, azt kivetjük-e, vagy pedig nem?

Jótám uralkodása alatt felépült az ország gazdaságilag, de végül is egy pici fellendülés után megmaradt a züllött élet, megmaradtak az erkölcstelenségek. Hiába volt engedelmes a király, nem volt áttörés, mert az áldozóhalmokat meghagyta, s azokat nem rombolta le. Talán emiatt is olvassuk azt, hogy Áház, a fia, már nem járt a papa és a nagypapa útján, hanem egészen fekete szívű ember lett.

Mi lett Jótám fehér palástjával? Azt olvassuk, hogy megmaradt. Ember volt, és ezért volt hibája, voltak hibái, nem volt tökéletes, de megmaradt a fehér palástja, a fehér ruhája.

A Jelenések 3-ban így olvassuk: "Aki győz, az fehér ruhába fog öltözni - mondja Jézus -, és nem törlöm ki annak nevét az élet könyvéből, és vallást teszek annak nevéről az én atyám előtt, és az Ő angyalai előtt." Jézus győzött a golgotai kereszten. Ezért tud fehér ruhát adni azoknak, akik bár nem hibátlanok, és nem bűn nélkül valók, de megfehérítették az életüket a Bárány vérében. Vagyis egyszer kinyitották a szívüket, a legbelső szobát, s átadták a kulcsot Jézusnak, s akkor megkapták az örök életet, a fehér ruhát.

Akkor Isten beengedi őket az Isten országába, mert ezért van minden. Ezért van itt ma is Jézus, hogy kinyissa az Ő szívének ajtaját, mert az Ő szíve ajtaja nyitva van. Az Isten országának ajtaja nyitva van. Ezt akarja mindenen keresztül elérni az életünkkel Isten.

A szárdiszi gyülekezetből valóknak azt mondja Jézus, fehérben fognak járni velem, fehér ruhában. Aki idelent, itt, most Jézussal jár, az odafent is vele fog járni fehér ruhában. Megígérte Isten, és Ő megtartja, amit megígért.

Van-e már fehér ruhád? Fehér marad-e? Öltözködsz-e már? Rád adhatja-e Isten a fehér ruhát? Neked adhatja a megtisztított életet? Új szív, fehér ruha, közösség Jézus Krisztussal.

Jótám megerősödött, mert állandóan az Isten színe előtt járt.


Imádkozzunk!

Istenünk, köszönjük neked a te igédet, amely ma is élő és ható, s egészen a mi szívünkig akart ma reggel is jutni. Urunk, te látod egyedül azt, hogy megállt a külső ajtónál, vagy beengedtük a szívünkbe egészen belülre azt.

Köszönjük neked azt, ha ez megtörtént, s köszönjük, hogy akkor belülről átformál a te szavad, s nem maradunk olyanok, amilyenek voltunk, s nem maradunk olyanok, mint Félix, aki végighallgatta, s aztán becsukta a szívét, és elutasította Isten szavát.

Isten, légy irgalmas nekünk, bűnösöknek, hogy meghalljuk és befogadjuk a te igédet, s aztán más emberekké lehessünk.

Köszönjük, hogy lehetünk olyanok, mint Jótám volt, aki egész életében előtted járt, ezért megerősödött, gyarapodott és szolgált neked.

Köszönjük, Jézus Krisztusunk, hogy a te életed pontosan ilyen volt. Egészen tiszta maradt, hófehér. Köszönjük neked azt is, hogy ezt az életet adtad oda értünk, helyettünk és miattunk.

Kérünk, Urunk, tisztíts meg minket, s akkor tiszták leszünk!

Ámen.