PASARÉTI PRÉDIKÁCIÓK

Pasarét, 2003. július 20.
(vasárnap)

Cseri Kálmán


1. A GYŐZTES JÉZUS


Alapige:ApCsel 16,25-34

Éjféltájban Pál és Szilász imádkozott, és énekkel magasztalta az Istent. A foglyok pedig hallgatták őket. Ekkor hirtelen nagy földrengés támadt, úgyhogy megrendültek a börtön alapjai, hirtelen kinyílt minden ajtó, és mindegyikükről lehulltak a bilincsek. Amikor a börtönőr felriadt álmából, és meglátta, hogy nyitva vannak a börtönajtók, kivonta a kardját, és végezni akart magával, mert azt hitte, hogy megszöktek a foglyok. Pál azonban hangosan rákiáltott: "Ne tégy kárt magadban, mert valamennyien itt vagyunk!" Erre az világosságot kért, berohant, és remegve borult Pál és Szilász elé; majd kivezette őket, és ezt kérdezte: "Uraim, mit kell cselekednem, hogy üdvözüljek?" Ők pedig így válaszoltak: Higgy az Úr Jézusban, és üdvözülsz mind te, mind a te házad népe!"

Ekkor hirdették az Isten igéjét neki és mindazoknak, akik a házában voltak. Ő pedig magához fogadta őket az éjszakának még abban az órájában, kimosta sebeiket, és azonnal megkeresztelkedett egész háza népével együtt. Azután házába vitte őket, asztal terített nekik, és örvendezett, hogy egész háza népével együtt hisz az Istenben.


Imádkozzunk!

Istenünk, segíts, hogy komolyan vegyük most, hogy ki előtt állunk. Magasztalunk téged, aki szavaddal hoztad létre ezt a világmindenséget, aki kormányzod és fenntartod azt, aki irányítod a történelmet, és akinek mégis mindnyájan fontosak vagyunk.

Köszönjük, hogy te igazgatod a sorsunkat is. Köszönjük mindazt, amit eddig végeztél a szívünkben, és amivel eddig ajándékoztál meg. Köszönjük, hogy ez csak ízelítő abból, amit elkészítettél a számunkra.

Áldunk téged, mert minden jó adomány és tökéletes ajándék tőled származik. Köszönjük az elmúlt hét minden ajándékát is. Köszönjük, hogy ide hívtál most magad elé. Köszönjük, Jézus Krisztus, hogy láthatatlanul, de valóságosan itt vagy közöttünk, hiszen megígérted. Szeretnénk a közeledben változni.

Szeretnénk most a te világosságodba kéredzkedni. Hadd lássuk magunkat olyanoknak, amilyenek valójában vagyunk. Hadd ragyogjon fel előttünk a te isteni személyed nagysága is. Tudjunk téged imádni, tudjunk benned sokkal jobban bízni. Egyedül tőled várunk most mindent: külső és belső csendet és azt az igét, amivel tudod tisztítani, formálni, egészen újjáteremteni az életünket.

Sokféleképpen van szükségünk rád. Azzal a bizalommal borulunk le előtted, hogy tudsz és akarsz segíteni. Ajándékozz meg, kérünk, feloldozással, bűnbocsánattal. Tanácsolj minket döntéseinkben. Bátoríts és erősíts. Ha pedig elbíztuk magunkat, segíts megalázkodni, de mindenképpen végezd bennünk a te szabadító, üdvözítő munkádat a te nagy hatalmad és végtelen szereteted szerint.

Ámen.


Igehirdetés

Akik a kalauz szerint olvassuk a Szentírást, az Apostolok Cselekedeteiről írott könyvet tanulmányozzuk most heteken keresztül. Kövessük mi is néhány vasárnapon az evangélium útját úgy, ahogy azt a könyv szerzője, Lukács, részletesen és megbízhatóan leírja.

Ez a fejezet, amiből most hallottunk egy részletet, Pál apostol második missziói útjának az elejéről szól. Majd egyetlen mozzanatra próbálunk összpontosítani, de nézzük meg vázlatosan az egészet, hogy legyen rálátásunk, és nem ártana egy kicsit megtanulni is azokat a fővonalakat, legfontosabb eseményeket, amelyek ebben a könyvben követik egymást.

Második missziói útjára Pál apostol a szíriai Antiókhiából indult el egy ottani vezetőnek, Szilásznak a kíséretében. Tehát a mai Izráeltől északra volt az a város, ahonnan elindultak. Végigmentek a mai Törökországon keletről észak-nyugati irányban haladva. Útközben maguk mellé vették legfiatalabb munkatársukat, Timóteust, és amikor Tróászba értek, hajóra szálltak és áthajóztak Európába. Ez Krisztus után 50-ben történt. Akkor jött át a Jézusról szóló evangélium Európa földjére.

Itt megfigyelhetünk egy feltűnő változást a leírásban. Egészen eddig többes szám harmadik személyben fogalmaz, tehát így: Pál és munkatársai elmentek, megálltak, beszéltek, innentől kezdve pedig többes szám első személyre vált át a leírás, vagyis: elmentünk, megálltunk, beszéltünk. Valószínűleg itt csatlakozott Lukács a misszionáriusok társaságához, és Lukács aztán egészen Pál élete végéig, az utolsó börtönbüntetéséig is hűségesen mellette maradt.

Az első nagyobb város Filippi volt, ahol elkezdtek dolgozni. Filippiben zsinagóga sem volt, s mivel Pál apostol törvényszerűen mindenütt először a zsidókat kereste meg, és nekik hirdette a Jézusról szóló örömhírt, itt is őket kereste. Ahol legalább tíz felnőtt zsidó férfi volt, ott már építhettek zsinagógát, akármilyen kicsit is. Az, hogy Filippiben nem volt zsinagóga, arra utal, hogy még ennyi férfi sem volt. A leírás is csak asszonyokról szól, akik szombatonként összejöttek imádkozni a városon kívül egy folyócska partján.

Pál és munkatársai is odamentek. Lukács egészen részletesen leírja, hogy ott leültek, és amikor elmondták az ismert közös imádságokat, akkor beszéltek nekik Jézus Krisztusról.

A hallgatók közül egy kereskedő asszony volt, akiről azt olvassuk, hogy Jézus megnyitotta a szívét, és befogadta mindazt, amit hallott. A befogadott ige pedig munkálkodni kezdett benne, és azonnal az jutott eszébe, mit adhatna ő ennek a Jézusnak, aki az életét adta érte is, és felajánlja a házát, hogy amíg ott tartózkodik ez a kis csapat, szálljanak meg nála. Tudjuk, hogy utána is Lídia háza lett az első keresztyén imaház Európa földjén.

Több alkalommal is kijártak az apostolok a folyópartra imádkozni. Az egyik ilyen napon szembe jött velük egy kis rabszolgalány, aki elkezdett kiabálni az utcán. Azt kiabálta: "Ezek az emberek a Magasságos Isten szolgái, akik az üdvösség útját hirdetik nektek!" Ezt több napon át ismételte. Miután Pált arra indította Isten Lelke, hogy rászóljon, ezt a mondta: "Parancsolom neked Jézus Krisztus nevében, hogy menj ki belőle!"

Ezt nem a kislánynak mondta, hanem annak a tisztátalan démoni léleknek, ami megkötözve tartotta ezt a leányt, és ami beszélt belőle. Kiderült ugyanis, hogy ennek a leánykának rendkívüli ördögi képessége van. Meg tudja mondani mások jövőjét. Tud jósolni. Amit jósol, az valóra is válik. Ez mutatta, hogy nem szélhámos volt, hanem démoni képességgel végezte ezt. A gazdái meglátták ebben a fantáziát. Jósoltattak vele pénzért, és a pénz az ő zsebükbe folyt be. Könnyen jött pénz volt, fontos bevételi forrássá vált ez a kislány.

Amikor pedig Jézus Krisztus megszabadította ettől a sötét lélektől ezt a leányt, akkor elveszítette ezt a képességét. Ez ma is így van minden esetben. Amikor valakinek ilyen képessége van, azt soha nem Istentől kapja. Ha megtér, ha Jézus uralma alá kerül az élete, elveszíti az ilyen képességét. Ez mutatja, hogy nem Jézustól kapott képességek ezek.

Ebből lett a baj. Itt háborodtak fel ennek a rabszolgalánynak a gazdái. Mert micsoda dolog az, hogy ilyen könnyen jött pénztől őket csak úgy megfosztják. Ráadásul ezek a jöttmentek. Azt sem tudjuk kicsodák. Valami idegen tanítást tanítanak itt, az ő városukban. Földúlják annak a nyugalmát. Pedig semmit sem dúltak fel. Ők csendesen kijártak a városon kívülre imádkozni. Az igaz, hogy itt, ebben az utcai jelenetben, amikor Pál Jézus erejével megszólalt, itt találkozott ez a pogány város először látható módon is a dicsőséges Krisztus hatalmával és jelenlétével.

Ezek az emberek azonban nem nyugodtak bele, és ebből az egyéni sérelemből közbotrányt dagasztottak. A személyes anyagi veszteség miatt a mindenkori legsúlyosabb vádakkal illették Pálékat, politikai ügyet csináltak belőle. Így vitték azután a hatóság elé őket. Beindult az ördögi gépezet, amelyik mindig be szokott indulni, amikor erővel szólal meg a Jézusról szóló evangélium, és amikor tényleges szabadulások történnek. Ez aztán Pál apostolékra sok szenvedést hozott, de a végén szabadon bocsátották őket.

Hogy működik ez az ördögi gépezet? Melyek az ördög eszközei? S mindig nagy erővel támad azokra, akik Jézust hitelesen képviselik. Az első az erőszak. Ezt olvastuk itt, hogy amikor látták urai, hogy odalett a hasznuk, megragadták Pált és Szílászt, és a hatóság elé, a főtérre hurcolták őket.

Az erőszak az első. Egy szó sem esik arról, hogy mi a haragjuk valódi oka. Egész végig egy szóval sem említik, hogy mivel mi elestünk egy könnyen jött bevételtől, ezért vagyunk mérgesek ezekre az emberekre. Nem, szó sincs róla. Hanem: "a hatóság elé vitték őket, és ezt mondták: Ezek az emberek felforgatták városunkat." Szegény Pálék! A légynek sem ártottak. Felforgatták a városunkat, ez jól hangzik.

Aztán meglovagolják a fajgyűlöletet, a sovén érzelmeket. "Zsidók lévén olyan szokásokat hirdetnek, amelyeket nekünk nem szabad sem átvennünk, sem követnünk, mert rómaiak vagyunk." Lehet, hogy egészen addig eszükbe sem jutott, hogy ők rómaiak, és mit szabad átvenni, mit nem, de most ez kiváló ürügy volt.

Ez ma is így szokott lenni. Egyáltalán nem vallásos valaki, lehet, hogy Isten-tagadó, de ha az jó ürügy, azonnal arra hivatkozik, hogy ő ilyen meg olyan felekezetnek a büszke tagja. Az emberekben pedig mindig lapul sok rejtett indulat, indulatosság, kielégítetlenség, bosszúvágy, harag, gyűlölet. Sokszor anonim, névtelen gyűlöletek ezek, de aki ért ahhoz, hogy ezeket aktivizálja, előhívja, az megnyerte a tömeget. Itt is sikerül hangulatot kelteni. Tömeghisztériává válik ez az összejövetel, és azt olvassuk, hogy velük együtt a sokaság is reájuk támadt. Az elöljárók letépették ruhájukat, megbotoztatták őket. Sok ütést mértek reájuk és börtönbe vetették őket.

Hogyhogy? Hát ők nem rómaiak? Most büszkélkedtek vele. A rómaiak egyik legnagyobb büszkesége az volt, hogy náluk jog van és érvényesül a jog minden helyzetben. Római polgárt pedig kihallgatás nélkül letartóztatni sem volt szabad, jogerős ítélet nélkül nem volt szabad hozzányúlni egy újjal sem, nem az, hogy megveretni, és börtönbe csukatni. Ez rendkívül súlyos törvénytelenség volt. Utólag meg is ijedtek, amikor kiderült, hogy Pálék római polgárok, és mennek hajolva hozzájuk bocsánatot kérni, nehogy ők üssék meg a bokájukat emiatt a törvénytelenség miatt.

Most azonban senki nem gondol erre. Most itt senki nem gondolkozik. Amikor az indulatok elragadják az embert, és sikerül valaki ellen a sokaságot is fellázítani, akkor nem szoktak gondolkozni, hanem ütnek. Őket is össze-vissza verték, s utána börtönbe zárták.

Figyeljük meg, hogy mindenki még szigorít a büntetésen. Azt mondják a börtönőrnek: gondosan őrizze. Erre ő a szigorított börtönbe, a belső börtönbe veti őket. Nem ezt mondták, csak azt, hogy gondosan őrizze. Mivel ő jó akar lenni, kalodába is záratja őket. Ami azt jelentette, hogy a csupa seb hátukat, a csupa seb embert, meghajlították úgy, mint egy hajtűt, és a csuklójukat összebilincselték a bokájukkal. Ebben a lehetetlen helyzetben voltak ott a börtönben. Ez volt maga a pokol. Ilyen nyomorúságos fizikai állapotban, bűnözők között, teljesen tehetetlenül és kiszolgáltatottan, minden igazi ok nélkül, ki tudja meddig. Teljes bizonytalanság.

Hogyan történhetett ez? Hol van az Úr Jézus? Pálék az Ő parancsára jöttek ide.

Pálnak megvolt a maga munkaterve. A második missziói úton végig akarta látogatni azokat a gyülekezeteket, amelyek az első missziói útján jöttek létre. Akkor az Úr Jézus leállította, és azt mondta: nem erre, hanem amarra mentek. Új területre. Pál abban a pillanatban feladta a maga tervét, ami szép és jó terv volt, és azt mondta: azt csináljuk, amit te mondasz. Te vagy az Úr. Így jöttek át Európába. Jézus küldte tehát őket ide.

Hol maradt most az ő Uruk, az ő hatalmas küldőjük? Magukra hagyja őket ott a börtön mélyén? Tudták ők ezt pontosan, hogy nem hagyta magukra őket, hiszen maga Pál állapítja meg, hogy az Úr megnyitotta Lídia szívét. Ott van Jézus, és hatalmasan munkálkodik emberek lelkében, miközben azok hallgatják a Jézusról szóló evangéliumot. Aztán Jézus nevében parancsolt a Léleknek. Ő teljesen tisztában volt azzal, hogy nem ő űzte ki a tisztátalan lelket a leánykából, hanem a dicsőséges és hatalmasan munkálkodó Úr Jézus Krisztus.

Ott van Ő, és hamarosan kiderült, hogy tud Ő cselekedni is. Ő hozta létre azt a földrengést, aminek során nemcsak a börtön alapjai rendültek meg, hanem a foglyok kezéről a bilincsek is leestek. Egy normál földrengésnek nem szokott ilyen következménye lenni, hogy bilincsek lehullanak emberek kezéről. Ez speciális földrengés volt, amit csak az Úr Jézus Krisztus tud létrehozni, ha ezt az eszközt is fel akarja használni az Ő dicsőségére, emberek üdvösségére.

Ott volt tehát Ő, csak meg kellett tanulniuk az Ő szolgáinak, hogy ha nagy szabadítást készít elő az Úr, akkor sokszor nagy nyomorúságba engedi bele az övéit. Annál hatalmasabban megdicsőíti az Ő nevét mind a pogányok előtt, mind a benne hívők számára.

Nos, mi is történt itt valójában? Ha felszínesen nézzük, akkor össze lehet foglalni az eseményeket így is: egy utcai epizód során elhangzott egy mondat, amelyik aztán sajnálatos módon lavinát indított el. Ez kellemetlenné vált az apostoloknak, de happy end volt a vége, hiszen szabadon engedték őket a börtönből.

Az az ember, aki az újságoknak legfeljebb a vastag címeit olvassa el, az körülbelül így értékeli az eseményeket. Ilyen felszínesen. Kár volt ott Pálnak mondania azt a mondatot. De mindegy, ebből kellemetlenségek származtak, de végzetes baj nem történt, mert kiengedték őket. Ennyi.

Aki egy kicsit mélyebbre megy, az írhat ennek a történetnek az alapján egy lélektani és tömeglélektani tanulmányt. Megvizsgálhatja azt, milyen módon lehet mozgósítani az emberekben levő indulatokat. Hogyan lehet a tömeget valaki ellen uszítani. Hogyan kell bűnbakot keresni és aktivizálni az emberi lélek mélyén levő sok mindenfélét. Erről szépen tudományos vagy áltudományos formában - ahogyan azt sokan szokták - lehet akár könyvet is írni.

Mi történt itt valójában? A Biblia minket arra tanít, hogy lássunk az események mögé. Ismerjük meg az események mozgatóját vagy mozgatóit, azok egymáshoz való viszonyát, mert így tudunk igazán eligazodni az események között, Így tudunk elkerülni rossz következményeket. Így tudjuk kiszámítani mindennek a következményét, így tudnánk értelmes életet élni.

Mi történik tehát a színfalak mögött? Ez a bibliai történet arról szól, hogy itt két világ ütközik össze. Két hatalom harcol minden emberi lélekért. A szabadító Jézus Krisztus és a mindnyájunkat rabságban tartó gonosz hatalom, az ördög. Akinek az ördög kitalálás, majd szemlélheti a maga életében, hogy mennyire valóságos hatalom. A szabadító Jézus, aki a maga eszközein, küldöttjein keresztül beleárasztja szabadító erejét és hirdetteti a szabadító örömhírt, evangéliumot, és az az ördög, aki igyekszik megtartani rabságában az áldozatait.

A Biblia azt mondja, hogy mi mindnyájan az ördög rabságába születünk. Nem tehetett róla az édesanyánk, ott hozott minket a világra. Mert ő is, meg mindnyájan az Édenkerten kívül látjuk meg a napvilágot. Ez ténykérdés. Mi is itt látjuk meg. Ennek a történetnek a nagy evangéliuma az, hogy innen át lehet kerülni ebbe a másik csapatba, amelyiknek Jézus Krisztus az ura és parancsolója, aki minden bilincstől megszabadítja azokat, akik az Ő csapatába kerülnek. Aki lehetővé tette ezt a szabadulást. Azért lett emberré, ezért vállalta a keresztet, azért győzte le feltámadásával mint utolsó ellenségünket, a halált is, hogy ne ott kelljen elpusztulnunk, ahova születtünk, hanem lehetségessé váljék egy egészen más élet, hogy eljussunk az Isten fiainak a szabadságára. Erről szól ez a történet.

Olyan hatalommal működik Jézus, hogy egyszerű emberek - Pál, Szílász, a fiatal Timóteus, a pogányból lett Jézus-hívő, Lukács, van köztük analfabéta, van köztük orvos, mint Lukács volt, sokfélék ezek - elmondják másoknak, hogy kinek ismerték meg Jézust. Miközben ezt elmondják, maga Jézus célba vesz a hallgatóságból embereket, akiknek a szívük mélyéig hatol, amit hallottak, és új életre mozgósítja őket. Más emberré lesznek. Lídia, akinek mint üzletasszonynak az volt a feladata, hogy minden helyzetben azt figyelje meg, hogy mi haszna lehet ebből, egyszerre csak arra tud gondolni: mit adhat ő most annak a Jézusnak, aki önmagát adta őérette? Megnyitja a házát is az evangélium és az evangélium hirdetői előtt. Mindez magától megy. Pál nem beszélt erről, senki sem biztatta őt erre. Jézus nyitotta meg a szívét, ezt olvassuk. Ő ad neki ilyen indítást, Ő támaszt a fejében ilyen gondolatokat, és Ő ad neki örömet, miközben mindezt megvalósítja.

Jézus az, akinek a hatalma megszabadítja azt a kislányt. Jézus az, aki utána megnyitja ennek a börtönőrnek a szemét is, hogy lássa önmagát annak, aki, elveszett embernek, akinek egyetlen gondolta van, hogyan szabadulhat meg. Elhiszi, hogy az a szabadulás egyetlen útja, amit Jézus készített, és hisz Jézusban. Pedig csak néhány mondatot hallott Páléktól, de az a néhány mondat is hitetlenből hivővé teszi őt. És ő, aki előtte kalodába záratta ezeket a szerencsétlen embereket, most a saját szobájában a saját kezével mossa ki sebeiket. Odaülteti az asztalához, és mint egy kis gyülekezet együtt dicsőítik Istent.

Micsoda változás! És mi okozta ezt ilyen rövid időn belül? A szabadító Jézus Krisztus. Nem Pálék! Ezzel ők voltak leginkább tisztában. Ez nem emberi ügyeskedés vagy erőszakoskodás következménye volt. Ez Jézus csendes, áldott, üdvözítő, szabadító munkája. Ez a börtönőr pedig átállt az ördög seregéből Jézus seregébe.

Tudnunk kell azt, hogy a két hatalom közti háború eldőlt. Amikor Jézus a kereszten meghalt és kimondta: elvégeztetett, ez a háború visszavonhatatlanul eldőlt. Jézus győzött. A Kolosséi levélben nem győz erről lelkendezni Pál apostol, amikor azt mondja, hogy az Úr Jézus ott a kereszten lefegyverezte ezeket a sötét erőket, s őket bátran mutogatta, diadalt vévén rajtuk.

Csatákat azonban még nyerhet az ördög, mint ahogy nagy háború után a véglegesen legyőzött ellenség még csatákat nyerhet. Helyi ütközetekben sok kárt is okozhat. Mi most ebben a világkorszakban élünk, de legyünk bizonyosak abban, hogy a háború eldőlt. Jézus győzött. Mint utolsó ellenségünket, a halált is legyőzte. Ő megnyitotta az utat a Sátán rabságából az Isten fiainak a szabadságára. Amikor a kereszten utolsót lehelt és kibocsátotta a lelkét, akkor felpattantak a börtönajtók. Azóta nyitva az ördögnek minden börtöne. Szomorú tény, hogy nyitott ajtók mögött is benn maradnak sokan, de az evangélium arról szól, hogy ki lehet jönni. Jézus Krisztus azért jött, hogy hívogasson és bátorítson. Tedd rá nyugodtan a kezedet a kilincsre, nincs bezárva. Ki lehet nyitni és kiléphetsz a szabadba. Megtanulhatsz újra szabadon járni az Isten fiainak a szabadságában. Erre hív bennünket is.

Miközben ez az evangélium hangzik, fontos, hogy megvizsgáljuk őszintén és becsületesen, hogy pillanatnyilag ki irányít bennünket? Mert ezek az emberek, akiknek arról, hogy elestünk némi bevételtől, az jutott eszükbe, hogyan kínozzuk meg és tegyük tönkre azokat, akik által Jézus megszabadította a kislányt, nem maguktól határozták el, mint ahogy a kislány sem magától jósolt. Ott állt a háttérben a magát soha megnevezni nem kívánó sötét hatalom, az ördög és madzagon rángatja ezeket a tehetetleneket, akik nem ismerik őt. Nem ismerik föl, nem ismerik el, és azt gondolják, hogy maguktól cselekszenek.

Pedig a Biblia azt mondja, hogy valahányszor valaki ördögi eszközökhöz nyúl, tehát a hazugság akármilyen formáját használja, hogy előbbre jusson, az idegen befolyás alatt cselekszik. Ez a sötét, ördögi erő irányítja. Amikor valaki elkezd másokat rágalmazni, másokról ítélkezve beszélni, megszólni, akkor a nyelvét ez a sötét hatalom irányítja.

Vagy amikor azok a picikék ott a gyerekszobában, csak másfél évvel idősebb, mint a kistestvére, de ez elég ahhoz, hogy érvényesítse az erőfölényét, és kicsavarja kezéből a játékát, ami az övé, ő kapta, de nem baj, most ő azt elveszi és inkább tönkreteszi, csak ne az játsszék vele, akié. Vagy amikor bennünk feltámad az indulat és a sérelmeinkért "jogos" elégtételt akarunk venni. Tudjuk-e, hogy ki van ezek mögött az indulatok mögött, és kinek engedünk ilyenkor?

Tudjuk-e és akarjuk-e, hogy amikor tudunk mondani egy helyén mondott békítő szót, hogy amikor úgy tudunk valakit megvigasztalni, hogy magunk is csodálkozunk, hogy miket beszélünk itt, milyen szeretettel, megértéssel mondjuk a szükséges igét, vagy amikor tudunk önfeledten áldozatot hozni másokért, az sem a mi elhatározásunk gyümölcse. Akkor egy másik erő hat ránk és rajtunk keresztül.

Jézus Krisztus minket ilyen áldott életre hív, ahol az Ő kezében válhatunk eszközökké, mint itt Pálék. Akik azt mondták, amit akkor ott azoknak kellett. Akik akkor szólaltak meg, amikor annak a legalkalmasabb ideje volt, és akiken keresztül olyan mennyei erők áradtak, amikről ők tudhatták a legbizonyosabban, hogy nem belőlük fakadnak, hanem Jézus Krisztus, a mindenek Ura munkálkodik általuk. A legnagyobb tisztesség egy ember számára, ha ennek az Úr Krisztusnak a szolgájaként tevékenykedhet ebben az életben.

Szabaddá lettünk-e már az ördög rabságából? Tudatosan engedjük, kérjük, akarjuk-e, hogy Jézus kezében váljunk eszközökké? Látjuk-e már a láthatatlant? Elmondhatjuk-e Pállal együtt, hogy ismerjük az ellenség szándékait, de ismerjük és egyre jobban meg akarjuk ismerni a mi Urunkat is, és csak az Ő kezében akarunk eszközökké válni, szemlélni azokat a mai csodákat, amiket Ő az övéin keresztül ma is végre tud hajtani?

Ebben a történetben szép megfogalmazásban olvassuk az evangéliumot. Így hangzik ez: nyitva vannak a börtönajtók. Aztán egyszerű, határozott fogalmazásban olvashatjuk, mi a feladatunk: Higgy az Úr Jézus Krisztusban, és üdvözülsz! Utána rendkívül szemléletesen láthatjuk, hogyan változik meg egy-egy ember: Lídia, a szolgálólány, a börtönőr. Mennyire más emberré válnak, és ők is áldássá lesznek mások számára! Ezek az emberek átkerültek a sötét csapatból Jézus Krisztus győzelmes seregébe. Mi most, ahogy itt ülünk, hol vagyunk? Át lehet menni. Ennek a módja: higgy az Úr Jézus Krisztusban, és üdvözülsz, és áldott eszközzé leszel az Ő kezében.


Imádkozzunk!

Dicsőséges Urunk Jézus Krisztus, hálásan köszönjük azt a nagy árat, amit azért fizettél, hogy nekünk is életünk legyen, és bőségben élhessünk.

Köszönjük, hogy kiszabadítottál minket a sötétség hatalmából, és át lehet mennünk a te országodba a te uralmad alá.

Bocsásd meg, ha sokszor még mindig azzal hitegetjük magunkat, hogy mi a magunk urai vagyunk, vagy azok akarunk lenni.

Köszönjük, hogy most világossá tetted, hogy mindnyájan a gonosz rabságában élünk egészen addig, amíg te megszabadítasz.

Kérünk, a te Szentlelked győzzön meg minket erről, és minden ezzel kapcsolatos fontos igazságról is. Kérünk, nyisd meg a szemünket, hogy lássuk az ősellenséget, aki mindig ellenünk törekszik, hadd tudjunk ellenállni minden gonosz csábításnak és engedni minden olyan indításnak, ami tőled jön.

Köszönjük győzelmedet, Jézus Krisztus. Köszönjük, hogy az hit által a mienk is lehet. Olyan sok vereség, veszteség, vergődés van már mögöttünk, segíts el minket győzelmes keresztyén életre. Hadd kerüljön egész életünk, gondolkozásunk, akaratunk, testünk, lelkünk a te tényleges uralmad alá. Hadd váljunk egyre használhatóbb eszközökké a te hatalmas, szabadító kezedben.

Kérünk, adj nekünk szót szánknak megnyitásakor, hogy helyén mondott igét tudjunk hirdetni. Add nekünk a szükséges erőt is ahhoz, amivel engedelmesen teljesíthetjük parancsaidat. Miközben neked engedelmeskedünk, hadd lássuk boldogan, hogy így bontakozik ki az életünk igazi gazdagságára, eközben válunk azokká, akinek elgondoltál teremtő szereteteddel.

Könyörgünk azokért, akiknek különösen nagy szükségük van rád: a nélkülözőkért, szenvedőkért. Könyörgünk a gyűlölködőkért, hogy vedd ki a szívükből a gyűlöletet, adj a helyére megbocsátást és szeretetet. Könyörgünk a gyűlölet áldozataiért. Vedd körül oltalmaddal, s bátorítsd őket, hogy minden körülmények között kitartsanak melletted.

Köszönjük, hogy minden gondunkat tereád vethetjük, mert neked gondod van reánk. Szeretnénk dicsőíteni téged azzal, hogy ezt komolyan vesszük és így bízunk benned.

Kérünk, folytasd szabadító munkádat azokon a csendesheteken is, amelyek tegnap és ma kezdődtek, és ezen az egész nyáron sokan hadd éljék át, hogy Jézus neved nem üres név, hanem valóság, te szabadító vagy ma is. Hadd éljük ezt át mindnyájan a magunk személyes életében is.

Ámen.