PASARÉTI PRÉDIKÁCIÓK

Pasarét, 2003. július 17.
(csütörtök)

Csákány Tamás


HŰSÉGES JEGYESED


Alapige:Hós 2,16-25

"Azért most én csábítom őt: elvezetem a pusztába, és szívére beszélek. Azután adom vissza szőlőjét, és az Ákór völgyét a reménység kapujává teszem. Ott majd úgy felel nekem, mint ifjúsága idején, mint akkor, amikor kijött Egyiptom földjéről. Azon a napon férjednek fogsz hívni - így szól az Úr -, és nem hívsz többé Baálnak. Kiveszem szájából a Baálok nevét, nem emlegetik többé nevüket. Azon a napon szövetséget kötök javukra a mezei vadakkal, az égi madarakkal és a földön csúszó-mászó állatokkal. Kiirtom az íjat, a kardot és a háborút az országból, és biztonságban élhetnek. Eljegyezlek magamnak örökre, eljegyezlek magamnak az igazság és a törvény, a szeretet és az irgalom ajándékával. Eljegyezlek magamnak a hit ajándékával, és megismered az Urat. Azon a napon meghallgatom - így szól az Úr -, meghallgatom az eget, az meghallgatja a földet, a föld is meghallgatja a gabonát, a mustot és az olajat, azok pedig meghallgatják Jezréelt. Mert bevetem vele a földet, és akit "Nincs irgalom"-nak hívtak, ahhoz irgalmas leszek, a "Nem népem"-nek ezt mondom: Népem vagy, ő pedig ezt mondja: Én Istenem!"


Imádkozzunk!

Áldunk és dicsőítünk téged Istenünk, hiszen olyan nagy türelemmel, és végtelen, számunkra felfoghatatlan szeretettel veszel körül. Nem szűnsz meg hívni bennünket, és nem fáradsz el abban, hogy újra és újra megkeress minket azokon a tévutakon, amikre nélküled tévedünk.

Köszönjük Urunk, neked az igét, amit adtál. Azt a gazdagságot, amit Lelked feltár előttünk szavadból. Köszönjük, hogy azzal biztatsz bennünket, hogy van olyan út, amit kifejezetten a mi számunkra készítettél el. Ha engedjük, hogy Lelked kitisztítsa belőlünk a salakot, az olyan érzéseket és vágyakat, amik képtelenné tesznek minket a rád hallgatásra, és a neked való engedelmességre, akkor te vezetsz bennünket, megismerhetjük azt az utat.

Urunk, jól ismered, hogy ez a szívünk igazi vágya. Sokféle módon próbáljuk magunkat nyugtatgatni, boldoggá tenni, de meg kell valljuk, hogy nem megy. Kérünk, most beszélj velünk olyan csendes, világos módon, ahogyan csak te tudsz. Teremts bennünk alkalmas, fogadókész csendet készen arra, hogy meghalljuk, és magunkra nézve igaznak ismerjük el azt, amit te üzensz nekünk.

Kérjük, hogy dicsőítsd meg Jézus Krisztus nevét ma itt közöttünk, hogy lássuk Őt, mint értünk feltámadt, egyszülött Fiát, aki által van a mi megtartatásunk ma is.

Ámen.


Igehirdetés

Hóseás első az úgynevezett kis próféták közül, akikből tizenkettőt találunk az Ószövetségben. Annyit mindenképpen fontos róla tudnunk, hogy a Krisztus előtti 8. század közepe táján élt és prófétált olyan időszakban, ami sajnos ismétlődött népének történetében, amikor is Izráel elfordult Istentől. Akárcsak más próféták, így Hóseás életét és szolgálatát is arra használta Isten, hogy kiábrázolja, megerősítse, nyomatékosabbá tegye azt az isteni szót, amit neki kellett közvetítenie. Így is mondhatjuk, hogy az élete és a cselekedetei tulajdonképpen szimbólumok voltak, amik Isten és a hozzá hűtlenné lett nép szövetségét voltak hivatottak kiábrázolni.

Isten parancsot ad - ezt az első fejezetben olvassuk - Hóseásnak, hogy egy parázna, hűtlen asszonyt, Gómert vegye el feleségül, saját életével is bemutatva, ahogy a nép is hűtlen lett Istenhez. Hóseásnak a maga házasságában kell megharcolnia azt a harcot, amit Isten vívott meg Izráel népével.

Ez az előbb felolvasott rész az után következik, amikor - Isten parancsára - a parázna feleséget a saját gyermekei kellett hogy elzavarják a háztól, de csaj időlegesen azért, hogy rájöjjön mindarra, ami rossz volt a saját és családjuk életében, és megtérjen hűtlenségéből.

Isten azt üzente így Izráelnek, hogy nem vetette el őket a színe elől, de hogyha nem értenek a szép szóból, akkor olyan idők jönnek majd, amik nemcsak elgondolkoztatják, megtisztítják, talán a végletekig elviszik a népet, hanem majd újra megtanulják, hogy mit jelent az Úr nevét segítségül hívni.

Az első kép, ami az előbb hallott részben elénk kerül, a puszta. Így szól az Úr: "Azért most én csábítom őt: elvezetem a pusztába, és szívére beszélek." Írásmagyarázók szerint ez utal Izráelnek a negyven éves pusztai vándorlására is, arra, ami engedetlensége miatt következett el a nép történetében. Egyrészt ekkor az Úr gondoskodásának megtapasztalására is lehetősége nyílt, de egy olyan kitérő volt, aminek nem kellett volna feltétlenül így történnie.

Amikor ez a hűtlen asszony visszajöhetne a férjéhez, előtte el kell, hogy csendesedjen, és rá kell, hogy jöjjön mindarra, ami rossz, megbánni és változtatni való volt az életében. Ezt csak nagy belső csendben lehet kinek-kinek felismernie. Ennek az asszonynak is így sikerült.

A puszta mindig a felkészülésnek és a felkészítésnek a színhelye is a Szentírásban. Emlékezzünk vissza arra, amikor például Illést kiviszi az Úr, mielőtt egy komoly feladatot bíz rá, és ott erősítgeti, biztatja őt. Vagy amikor maga Jézus kivonul a pusztába, és negyven napig böjtöl. Nem beszél senkivel, hanem csak az Atyával.

Azt mondja az Úr, hogy mielőtt ez az asszony visszatérne a családja körébe, mielőtt Izráel visszatérhetne a szövetségbe, azelőtt szükség van ilyen pusztai magányra. Szükség van annak a megtapasztalására, hogy az Úr nélkül nem lehet egyről a kettőre jutni. Kell az a felismerés, amit Jézus így mond: "Nálam nélkül semmit nem cselekedhettek." Ugyanis a puszta nem csak felkészítési terep lehet, legalábbis az ember ezt nem mindig így éli meg, hanem a nélkülözésnek, a kétségbeesésnek is a helyszínévé válhat. Jól tudjuk, hogy a pusztában nem található ivóvíz, bizonyos ponton túl élelem sem. Úgy érzi az ember, hogy elveszett.

Azt mondja Isten, hogy ide vidd ki ezt az asszonyt, és ide viszem ki én is Izráel népét, és majd a szívére beszélek, amikor abba az állapotba jut, hogy egyáltalán lehet vele beszélni.

Itt az előző versekben derül ki, hogy amikor Hóseás elbocsátja a feleségét, akkor ő előző kapcsolataiból ismert férfiakhoz megy vissza, és mindenütt próbál keresni magának valami fajta támaszt, menedéket, oltalmat.

Az Úr szerint, amikor majd eljut oda, hogy már nem keres másutt, mert rájön, hogy nincs honnan segítséget várnia, mert egy bizonyos ponton túl már nem adnak neki oltalmat, erőt, akkor a szívére beszélhet a Szabadító.

Olyan nagyon-nagyon szép ez a fordítás így, hogy a "szívével beszélek". Nem csak elmondok neki valamit, megosztok vele információkat, emlékeztetem őt bizonyos dolgokra, hanem azokra a gondolatokra fogok neki válaszolni, amik a szívében már ott vannak. Azokat a pontokat érintem meg az életében, amik fájó, érzékeny pontok.

Nem azért viszem ki a pusztába, hogy szenvedjen. Talán szenvedni is fog, de ez az útja annak, hogy visszatérhessen oda, ahol a helye van, hogy az élete rehabilitálódjon, helyreálljon, Hogy az innen oda, onnan amoda vergődésből, keresésből, céltalan, mindenféle istenségnek az imádásából, mert hogy itt Baálokról is beszél az ige, visszatérjen ahhoz az egy Úrhoz, a férjéhez, aki egyedül képes őt boldoggá tenni.

Így folytatódik az ige: miután a szívére beszéltem, miután rájött arra, hogy ki is vagyok én, az ő Ura, visszafogadom őt, és visszaadom neki szőlőjét, és az Ákór völgyét, a reménység kapujává teszem.

Visszaadom neki a szőlőjét, vagyis azt a földet, amiből a megélhetését fedezni tudja, ami az életét egyáltalán lehetségessé teszi. Hogyha a szimbólumot megpróbáljuk lefordítani, akkor ez nem jelent mást, minthogy Isten, miután nehézségeken viszi át az övéit, és megtisztítja az életüket, visszafogadja őket a saját magával való közösségbe, és megajándékozza őket mindazzal, ami szükséges ahhoz, hogy az életüket nyugodalmasan élhessék, hogy a feladatukat, amit Istentől kaptak, betölthessék.

Az Ákór völgye, ami Jerikóhoz közel volt, azt jelentette szó szerint, hogy a "baj völgye". Sokat mondó név ez. A baj völgye. Azt mondja Isten, hogy amikor visszahozom őt a pusztából, és már nem egyedül jön, már nem ő maga próbál valahol valami fajta támaszt keresni, hanem velem együtt, akkor még a baj völgye is a reménység kapujává válik a számára.

Ugyanis, amikor az Úr valakit visszahoz magához, közel visz egészen saját fenségéhez, akkor azt tapasztalja meg az illető, hogy az egészen kilátástalan helyzetek is az Úr dicsőségének nyilvánvalóvá tételét szolgálhatják életében. Olyan dolgok történnek, amik a számára elcsüggesztők, és íme Isten mégis nagyságosan kihozza őt ezekből, és olyanokat tesz, amiket emberi elmével el sem lehetett volna gondolni.

Kicsit később - a 20. versben - beszél arról az ige, hogy szövetséget köt a mezei vadakkal, az égi madarakkal és mindenféle állatokkal az Úr az Ő választottjának a javára. Mint ahogy Hóseás választotta a feleségét, Gómert, aki hűtlen lett, így választotta az Úr Izráelt, és Jézus után mindazokat, akik Jézus Krisztusban az övéi.

Mindennel és mindenkivel szövetséget köt azért, hogy a javukat szolgálja. Ahogy ezt a római levélből is tudjuk (8. fejezet): "Akik az Istent szeretik, azoknak minden a javukra van." Hányan vagyunk, akik már megtapasztaltuk, hogy ez nemcsak szép, kegyes frázis, hanem mennyire húsba vágó valóság tud lenni az ember életében. Isten valóban hegyeket mozgat meg azért, hogy az övéinek életét a lehető legjobb mederben tartsa, és arra irányítsa.

Ő még azokkal a mezei vadakkal is szövetséget köt, akik addig kárt okoztak, veszélyforrásként voltak jelen. Hiszen a mezei vad - hogyha valaki a pusztában egyedül van - akkor komoly veszélyforrás is lehet számára. Megtámadhatja, adott esetben halálra is sebesítheti az embert. Ha valaki Istennel jár, akkor a legádázabb, acsarkodó vad az ellenség, sőt az ellene rosszat forraló ember sem lehet a kárára azon felül, ahogy az Úr azt megengedi. Nem keresztezheti semmi és senki az útját az Ő választottjának, hiszen van, aki vigyáz rá.

Azt is mondja az Úr, hogy: "Azon a napon férjednek fogsz hívni, és nem hívsz többé Baálnak. Kiveszem szájából a Baálok nevét, és nem emlegetik többé nevüket." A puszta mindig bizonyos szempontból a katarzisnak, a megújulásnak és a megtisztulásnak a helye. Mi nem szeretünk a pusztában járni. Nem szeretjük, amikor bizonytalanság vesz körül bennünket, de ez hozzá tartozik ahhoz, hogy az Úr mindenestől ki tudja a szívünkből tisztítani a Baáloknak, a számunkra kisistenként ott levő dolgoknak, gondolatoknak, reményforrásoknak még az írmagját is.

Mint ahogy egy asszonynak csak egy igazi férje lehet, csak egy valakivel élhet szentül együtt, ugyanígy van ez a hívő ember életének más területein is. Sokszor nem vesszük észre, hogy a mi saját életünkben is sokféle kisebb nagyobb Baál, azaz istenség emelkedik fel észrevétlenül. Még hívőként is. Sokan tudnánk beszélni arról, hogy életünk különböző szakaszaiban mik lettek ilyenné: a munkánk, a saját magunkról kialakított képünk, családunk, az autónk, esetleg hitbeli vagy a másokért végzett szolgálatunk, a pénzünk, sok minden. Észre sem vesszük, és már nem az Úr az, akinek a neve, jelenléte betölti a gondolatainkat, hanem valami vagy valaki más. Ahhoz, hogy ez megváltozzon, olyan kúrára van szükség, ami teljesen megtisztít, mintegy kiéget a szívünkből, a gondolatainkból mindent és mindenki mást.

Megdöbbentő az a kép, amit Isten itt Hóseás könyvében elénk ad. A néppel kapcsolatban nem azt mondja, hogyha visszatértek hozzám, akkor esetleg visszafogadlak titeket, hanem azt, hogyha kitöröltetik a szátokból és a szívetekből a Baáloknak a neve, akkor újra férjeteknek fogtok nevezni engem, és én ezt elfogadom. Én magam elismerem, hogy valóban hozzátok tartozom. Vagyis értsük jól a képet! A bizonytalanság állapotából, a házasságon kívüli állapotból Hóseás felesége visszahelyeztetik a házasság szilárd és biztonságot adó keretei közé. Isten népe a mindenféle utakról visszakerül a szövetség biztonságába. Az Úr azért beszél övéi szívére, mert szeretné őket újra biztonságban tudni, mert ennyire fontosak az Ő számára.

Így folytatja a 21-22. versekben: "Eljegyezlek magamnak örökre, eljegyezlek magamnak az igazság és a törvény, a szeretet és az irgalom ajándékával. Eljegyezlek magamnak a hit ajándékával, és megismered az Urat." Az Úr a hűséges jegyes, aki megújítja a jegyességét még a hűtlenné vált választottal is. Ő az, aki mindenfajta emberi logika ellenére nem mondja azt, hogy most már elég, pedig mondhatná. Az emberi jegyesség is addig tart, amíg mind a ketten százszázalékosan részt tudnak ebben érzelmileg és mindenféle módon venni.

Az Úr nem azt mondja, hogyha te immár hűtlen lettél, akkor most itt a vég. Azt mondja, hogy visszahozlak, megtisztítlak, elvégzem azt, hogy te ismét alkalmas légy egy hűségen alapuló kapcsolatra, és utána én vagyok az, aki eljegyezlek téged, magamnak. Kinyilvánítom, hogy értékesnek tartalak téged. Nem hihetetlen ez? Az Úr még mindig értékesnek tartja azokat, akik olyan sokszor megtagadtuk, vagy gyalázatossá tettük mások előtt az Ő nevét. Akik olyan sokszor nem éltünk azokból az elkészített ajándékokból, amiket pedig Ő olyan nagy szeretettel adott nekünk, és várta, hogy örüljünk nekik. Még mindig értékesnek tart bennünket, akik pedig olyan sokszor nem tartottuk igazán fontosnak és értékesnek az Úrral való kapcsolatunkat. Természetesnek vettük. Egy idő után pedig szürkévé is vált az életünkben.

A Róma 11, 29-ben mondja azt az apostol, hogy az Isten elhívása megbánhatatlan. Isten, akit egyszer megszólít és magáévá tesz, azt Ő véglegesen, egy életre szólóan teszi, és az ilyenért mindent megpróbál, minden követ megmozgat, hogy az életét valóban olyanná formálja, ami őt is boldoggá teszi, meg másoknak is hasznára lehet.

Ezért is érdemes odafigyelnünk arra az öt jellemzőre, amit hozományként felsorol, hiszen eljegyzéskor jegyajándékot is szoktak adni. Azt mondja: eljegyezlek az igazság, a törvény, a szeretet és az irgalom ajándékával. Mindegyikről lehetne hosszasan, sok mindent mondani, de most elégedjünk meg azzal, hogy csak felsoroljuk ezeket. Az Úr vési ezt be azoknak a szívébe, akik engedik.

Amikor tehát azt kérdezzük magunktól, hogy hogyan lehet az életünk olyan, ami az Istennel való kapcsolatot visszatükrözi ebben a világban, s arra vagyunk kíváncsiak, hogy hogyan mélyülhetünk el Isten ismeretében, akkor azt kell, hogy mondjuk: ennek egy módja van. Mégpedig az, hogy újra és újra engedjük, hogy az Isten a saját életünk pusztaságaiba kivigyen bennünket, a szívünkre beszéljen, megmutassa, hogy mi az, amitől meg kell, hogy tisztuljunk. Engedjük magunkat megtisztítani, és utána alázatosan, vegyünk részt, amennyire csak tőlünk telik, abban a szövetségben, jegyességben, amire Ő hív bennünket.

Mindig, amikor valakit Isten ilyen módon közel emel magához, akkor az ilyen ember státusza megváltozik, az Istennel való kapcsolata egészen mássá lesz.

Azt olvastuk az igében, hogy akiket úgy hívtak, hogy "Nincs irgalom", vagyis irgalom nélküli emberek voltak, azok irgalmat nyertek. És akikről azt mondta Isten, hogy ezek "Nem az én népem", őket így fogja nevezni: "népem vagy", és ők pedig ezt mondják: "én Istenem".

Az a sok küszködés, ami ott van az életünkben - hívőként, és Istent nem ismerőként még inkább - ezek mind egyes egyedül az Úrnál csendesül el.

A Biblia egyértelműen beszél arról, hogy az eljegyzésünk végső záloga, aki által ez biztossá és visszavonhatatlanná vált, Jézus Krisztus. Aki komolyan veszi, hogy Jézusban Isten olyan ajándékot készített a számára, ami ki sem mondható, az megtapasztalja, hogy az Úr újra meg újra életét megmagyarázhatatlan módon közel vonja magához akkor is, ha talán észrevétlenül ismét messzebbre került. Maga kezdi el tisztogatni és megújítani gyermekét.

Itt a kérdés mindig az, hogy hajlandó-e az ember elismerni azokat a dolgokat, amiket Isten ott a pusztában megmutat neki. Hajlandó-e engedni, hogy onnan a kietlenből továbbvezesse őt. Vagy megmakacsolja magát, és azt mondja, hogy neki Isten ne parancsolgasson, ne mutasson dolgokat. Egyáltalában, miért viszi őt pusztába - mint ahogy ezt oly sokszor halljuk és gondoljuk.

Az Isten terve az Ő népével az, amit itt az előbb elénk tárt. Ő az a jegyes, az a vőlegény, aki mérhetetlenül szeretné az ő jegyes-társát minél boldogabbá tenni. Értsük jól: a jegyes-társ mi vagyunk, mai hívők, mai keresztyének. Az Úr a mi szívünket szeretné kezelésbe venni. Engedjük-e ezt?

Engedjük, hogy az Ő közelsége valóban megvidámítson minket - ahogy ezt az ige mondja? Hogy Ő teremtsen békességet ott is, ahol eddig háborúskodás volt bennünk? Ő tisztítson ki minden olyan reménységet, ami nem tőle jövő reménység volt. És ha igen, akkor megtapasztaljuk újra, hogy valami érthetetlen, számunkra megmagyarázhatatlan módon megújul, egészen megváltozik a vele való kapcsolatunk. Akik eddig úgy éreztük, hogy távol levők voltunk, ismét közel kerülünk hozzá. Ez nem a mi munkánk, hitbeli erőlködésünk eredménye, hanem az Ő kegyelme.

Engedjük, hogy kegyelmet gyakoroljon rajtunk!


Imádkozzunk!

Úr Jézus Krisztus, szeretnénk megköszönni neked azt a kegyelmet, hogy te önmagad áldoztad oda azért, hogy nekünk a pusztában, az életünk mélységeiben, olvasztótégelyeiben ne kelljen odavesznünk. Te a végsőkig elmentél azért, hogy nekünk legyen utunk, lehetőségünk a visszafordulásra.

Könyörgünk hozzád, hogy adj nekünk vágyat arra, hogy a kapcsolatunk veled minél élőbb, a mindennapjainkat meghatározó, átható legyen veled. Bocsásd meg Urunk, hogyha sokszor olyan savanyú, erőtlen keresztyén életet élünk, hogyha megmaradunk az igazságnak csupán elméleti ismereténél, és nem is törekszünk arra, hogy megéljük a te akaratodat, s a veled való közösségünk gyümölcseit.

Kérünk, hogy formáld az életünket. Tisztogass, erősíts, vonj magadhoz közel, helyezz vissza abba a szövetségbe, amit te kezdtél velünk valamikor! Mutasd meg, kérünk, hogy mi az, amit tőlünk vársz! Vannak-e olyan képzelt istenségeink, amik talán meg sem fogalmazódnak konkrétan, de sokszor annál kézzelfoghatóbban tartanak minket rabságban. Könyörgünk, Istenünk, hogy ha vannak ilyenek, akkor rontsd le ezeket, és add, hogy rájöjjünk arra, hogy nem érdemes kevesebbel beérnünk, mint azzal, hogy a veled való közösség békességében, biztonságában éljünk.

Köszönjük, Urunk, hogy bármit tettünk, nálad arra is van bocsánat. Kérünk, hogy ne engedj minket úgy el, hogy továbbra is hűtlenek legyünk hozzád és egymáshoz.

Könyörgünk, most különösképpen is egy asszonytestvérünkért, aki súlyos műtét előtt áll, de beléd veti a bizalmát. Kérünk, te légy az ő oltalmazója és erősítője. Adj neki békességet, és hogyha kedves neked, őrizd az ő életét, és hozd vissza közénk!

Könyörgünk, Urunk a gyászolókért. Azokért, akik valakit el kellett, hogy engedjenek az elmúlt a héten. Kérünk, te adj nekik vigasztalást, és azt, hogy a veszteségen túl megláthassanak téged is.

Kérünk a háborúságot szenvedőkért, azokért, akiket a te nevedért üldöznek. Betegekért, árvákért, nyomorúságban lévőkért, légy Urunk azoknak az oltalmazója és gondviselője, akik esetleg senki másnak nem kellenek.

Könyörgünk még, Urunk, országunk és egyházunk vezetőiért. Te adj nekik bölcsességet, olyan szívet, amelyik meghallja és megérti a te vezetésedet, és ha nem akarnak a te utadon járni, kérünk, annak ellenére is használd őket a te terved, akaratod szerint.

Végül kérünk, hogy Lelked által most, ahogy majd magunkban folytatjuk az imádságot, te vezess minket. Add, hogy azokért a dolgokért és emberekért tudjunk imádkozni, akiket, és amiket te adsz elénk. Jézus nevében kérünk, mennyei Atyánk, hallgass meg bennünket!

Ámen.