PASARÉTI PRÉDIKÁCIÓK

Pasarét, 2003. július 03.
(csütörtök)

Földvári Tibor


ESZKÖZ ISTEN KEZÉBEN


Alapige:ApCsel 7,17-36

Amikor pedig elközelített az ígéret ideje, amelyet Isten esküvel ígért Ábrahámnak, megnövekedett a nép és megsokasodott Egyiptomban, mindaddig, amíg más király támadt, aki nem ismerte Józsefet. Ez a mi nemzetségünkkel álnokul bánva nyomorgatta atyáinkat, hogy magzataikat kitétesse, hogy meghaljanak. Akkor született Mózes és ékes volt az Isten előtt. Ő három hónapig atyja házában tartatott. Amikor pedig kitették, a fáraó lánya felvette és a saját fiaként felnevelte őt. És Mózes taníttaték az Egyiptombeliek minden bölcsességére és hatalmas volt beszédben és tettekben. Amikor pedig negyvenéves kora beteljesedett eszébe jutott, hogy meglátogassa atyjafiait, az Izrael fiait. S mikor látta, hogy az egyiket bántalommal illették, megoltalmazta és az egyiptomi embert megölte, bosszút állt azért, aki bosszúsággal illettetett. És azt gondolta, hogy az ő atyjafiai megértik, hogy az Isten az ő keze által ad nekik szabadulást, de azok nem értették meg. Másnap meg olyankor jelent meg köztük, amikor összevesztek és békességre intette őket ezt mondva: férfiak, testvérek vagytok ti, mért illetitek egymást bosszúsággal. De az, aki a felebarátját bántalmazta, elutasította őt magától, ezt mondva: Kicsoda tett téged fejedelemmé és bíróvá mirajtunk? Csak nem akarsz engem is megölni, ahogy megölted tegnap az egyiptomit? E beszéd miatt azután Mózes elfutott és jövevény lett a Madián földjén, ahol két fia született. Negyven esztendő elteltével megjelent neki a Sinai hegy pusztájában az Úrnak angyala csipkebokor tüzes lángjában. Mózes, amikor meglátta elcsodálkozott a látáson: Mikor pedig odament, hogy megnézze, az Úr szava hozzá így szólt: én vagyok a te atyáid Istene, Ábrahámnak Istene, Izsáknak Istene, és Jákóbnak Istene. Mózes pedig megrémült és nem merte megnézni. Az Úr pedig azt mondta neki: Oldozd le sarudat lábaidról, mert a hely, amelyen állasz szent föld. Látván láttam az én népemnek nyomorúságát, amely Egyiptomban van, s az ő fohászkodásukat meghallgattam, és azért jöttem, hogy őket megszabadítsam; most azért gyere, elküldelek téged Egyiptomba. Ezt a Mózest, akit megtagadtak, mondva: Ki tett téged fejedelemmé és bíróvá? Ezt az Isten fejedelemül és szabadítóul küldötte az angyal keze által, aki megjelent neki a csipkebokorban. Ő hozta ki őket, csodákat és jeleket téve Egyiptom földjén, s a Veres tengeren, s a pusztában negyven esztendeig.


Imádkozzunk!

Dicsőítünk és magasztalunk téged mennyei Édesatyánk, mert te irgalmas és kegyelmes Úr vagy. Áldunk téged az esőért, köszönjük, hogy földjeinken megkönyörültél. Ha kedves neked, adj még többet ebben a száraz időszakban. Magasztalunk téged Urunk, hogy tartottad életünket, köszönjük, hogy ismét gyarapodhat látható módon is a gyülekezetünk egy kicsiny élettel. A lelki család gazdagodhat hitben és számban.

Magasztalunk téged Urunk, hogy együtt lehetünk közösségben és már ez is megörvendeztet minket, megerősít a hitben. De dicsőítünk azért is, mert te itt vagy, élő igét akarsz adni ma este is nekünk. Köszönjük, hogy a te igédben erő és hatalom van. Szeretnénk hinni ezt.

Akárki közöttünk fájdalommal, keserűséggel van jelen, add a te vigasztalásodat, békességedet neki. Akik pedig örülünk tebenned, s egymásnak a keresztelendő kisgyermek családjával együtt, hadd lehessen azért nagy az örömünk, mert a te kegyelmed és szereteted ránk is kiárad igéden keresztül. Kérünk Urunk, hogy ne a mi érdemünk szerint, hanem a te örökkévaló irgalmad és kegyelmed szerint ajándékozz meg bennünket igei üzenettel.

Jézus nevéért.

Ámen.


Igehirdetés

István vértanú védőbeszéde, tulajdonképpen bizonyságtétele, egyik részletét hallottuk most a felolvasás során. Azzal vádolták meg, hogy Mózes és Izrael Istene ellen mondott káromló ítéletet. Végül kivégzik, vértanúhalált hal, így hangsúlyos, hogy valójában nem is igazán védőbeszédet mondott, hanem bizonyságot tett arról az Istenről, akiben ő is hitt, s arról a Messiásról, akit meghirdetett vádolóinak is.

Bizonyságtételében sok szót szentel Mózes életére és szolgálatára. Ez érthető abból a vádból, hogy Mózes ellen káromlást szólt. Olyan adatokat is közöl, amelyeket nem találunk leírva az Ószövetség lapjain. Az egyik ilyen éppen az, hogy mi ment végbe Mózes lelkében, amikor segíteni akart izraelita testvérének, vérének. István elmondja, Mózes azt gondolta, hogy amint látják, hogy ő megöli az egyiptomit, és ilyen módon segít a bajba jutottnak, észreveszik, s megtudják, hogy Isten majd ő általa akarja megszabadítani a népet az egyiptomi rabszolgaságból.

Ezt a mozzanatot vizsgáljuk az igehirdetés üzenetében, hogy mire tanít bennünket Mózesnek, az Úr szolgájának ez a fajta lelkiállapota. Hogyan gondolta ő és hogyan is lett Isten kezében eszköz Izrael népe megszabadításában.

Elsőként azt nézzük meg, hogy milyen örömhír mondható el a tekintetben, hogy Isten mindenképen teljesítette az ígéretét. Majd, hogy hogyan lett ebben Mózes eszköz mégis csak.

Azzal kezdődött István bizonyságtétele Mózesre utalva, "Mikor pedig elközelgetett az ígéret ideje, amelyet Isten esküvel ígért Ábrahámnak". Ezt megelőzően szólt már erről és most elkezdte mondani, sorba szedve a történetet. Mindenképpen fontos az, hogy hallgatóságának mindjárt az elején tisztázza, hogy ő az isteni ígéret fényében akar beszélni Mózesről és Izrael népe egyiptomi szabadulásáról is. Az ígéretet adó mindenható és az ígéretet beteljesítő hűséges Úr szempontjából akar tanítást adni, hiszen ő van ott Izrael népe mostani történetében is. Hatalmasan felette áll minden eseménynek és mindent úgy alakít, hogy azt az ígéretet, amit Ábrahámnak tett, beteljesíthesse választott népével kapcsolatban. Az egyik már beteljesülőben van, hiszen ígérte megsokasodik Ábrahám utódainak száma, amint itt is írja: "megnövekedett a nép, megsokasodott nagyon". Hátra van azonban még, hogy az ígéret földjére eljuthassanak. Nemsokára ez is beteljesedik majd. Már csak nyolcvan évet kell várni.

A Zsidókhoz írt levél 6. részében olvasható - amikor az Ábrahámnak tett ígéretre utal -, hogy Isten nemcsak ígért, hanem esküdött is. Aláhúzza, mert Isten így akarta hangsúlyozni szolgájának, Ábrahámnak, hogy ilyen biztos az ő szava. Mindenképp változhatatlan tény, ha Isten ígér esküvel. István azt mondja, hogy eljött most az idő, hogy beteljesedjen.

Zavarólag tűnhet a történet elbeszélésében az, hogy azért a Sátán is résen van, az ősellenség, a gonosz, hiszen más király támadt, olvassuk. Aki nem ismerte már Józsefet, nem tudta, mennyi jót tett Egyiptomnak és elkezdett Izrael népével gonoszul bánni, őket nyomorgatni. Amikor Isten ígéretének a beteljesedése közel van, akkor a Sátán annál nagyobb erővel szokott minden időben támadni. Most is ezt teszi. Szörnyűséges eseményekről tudósít az elbeszélés itt. Tudjuk, hogy megölték a fiúgyermekeket. Elképzelhetjük, hogy Mózes szülei biztosan azért imádkoztak, hogy Urunk, ha lehet, akkor hadd szülessen lányunk, mert tudták, hogy ha fiú születik, akkor az meg fog halni. Mert amikor a Sátán munkálkodik a célja mindig az ember elpusztítása.

Ha viszont ennek a gonosz fáraónak a cselekedetét abból a szempontból nézzük, hogy Isten az ígéretet beteljesíti hamarosan, akkor egészen más szemlélettel tekinthetünk erre a szörnyű eseményre is, mert Isten felette áll ennek a gonosznak is. Kiderül, hogy Isten népe a legnagyobb nyomorúságban vágyakozott leginkább az ígéret földjére. Amikor nagyon nagy bajban voltak, akkor annál inkább szerettek volna szabadulni és menni az igazi hazába. Másrészt amint olvasható a Mózes második könyvében, a nyomorúság ellenére egyre inkább szaporodott a nép.

Isten mai népe - csak egy kis apró kitérő - is ezt tapasztalja, amikor bajok vannak, akkor sokkal erősebb az összetartozás érzése. Ha minden jól megy, akkor könnyebben megharagszunk egymásra, akkor eltérő vélemények ütik fel a fejüket a közösségen belül, de amikor nagy baj van, az ellenség bánt, akkor Isten népe megerősödik.

A Sátán ennyire nem tud ártani, mert Isten áll felette mindennek. Természetesen ez nem menti azt, hogy nyomorúságban volt a nép.

Isten ígéretének a beteljesülése abban is látszott, hogy megszületett egy kicsiny gyermek, akit miután megláttak szülei, biztosan először szívükhöz kaptak, mert fiú lett, de utána valami érdekes dolgot. Károli ilyen módon fordította, ékes, kedves, szép, az ősi szónak még az a jelentése is, hogy városias, művelt. Mindenképpen valamilyen formában más volt, mint a többi fiúgyermek. Ami most mégis a legfontosabb, hogy nem csupán a szülei szemében volt kedves - olvassuk a Zsidókhoz írt levél 11. részében -, hanem Isten előtt, szemében.

Megszületett Mózes és arról olvasunk, hogy Isten még az ellenséget is arra használja, hogy az ígéretet majd beteljesíthesse általa. A Példabeszédek könyve 16. részében van egy érdekes megjegyzés Isten munkájával kapcsolatban, hogy amikor jó akarattal van az Úr valakinek a dolgai iránt, útjaihoz, akkor még annak ellenségeit is jóakaróivá teszi. Ha a Sátán mindent megtesz azért, hogy pusztuljon Mózes, a hatalmas Isten megmutatja, hogy még a gonosz fáraó, lánya is eszköz a Mindenható kezében. Mózes megtanul írni, olvasni, szónokolni, hatalmas lesz a beszédben és tetteiben. Így Mózes valóban kész lesz Izrael népe vezetőjévé válni. Isten a fáraó udvarában képezi ki őt.

Szeretném hangsúlyozni, hogy István vértanú az isteni ígéret és az ígéretet adó mindenható és hűséges Úr szempontjából elemzi mindazt, ami akkor és ott történt. Ezért kerül egészen más beállításba még a legnagyobb nehézség is. Isten beteljesítette az ígéretet, és itt készül ezt tenni. Isten kezében van ugyanis az ígéret beteljesítése, egyedül tőle függ ez.

A 2Kor 1-ben nagyon beszédes az Újszövetség kijelentése, amikor arra utal, hogy Istennek valamennyi ígérete tulajdonképpen egyetlen személyben teljesedett be, valamennyi ígérete őbenne, Jézus Krisztusban lett igenné és ámenné. István erről akar bizonyságot tenni az ellene lázadó hallgatóságnak, hogy a Messiás, akit ő meghirdetett, nem Mózes ellen és az ő isteneik ellen van, hanem ő az ígéret embere. Az Újszövetség ezt kijelenti.

Nekünk fontos, akik már az Újszövetség utáni idő után vagyunk, mert ez azt jelenti, hogy még a Mózes idejében is bemutatott példánál is hatalmasabb példa mutatja milyen az, amikor Isten az ígéretet be akarja teljesíteni, amikor elközeledik a mi életünkben is bizonyos ígéretek beteljesedésének az ideje. Ezért történhetett az, hogy a saját életünkben annyiszor tapasztalhattuk Isten megoldásait ígérete szerint, még azoknak is, akik nem hisznek benne igazán, mert Isten irgalma és kegyelme megmutatkozik még az őt igazán nem ismerők életében is. Hiszen láthatjuk, hogy Mózes sem volt teljesen makulátlan. Azért szabadulhattunk meg mi is vétkeinkből, azért gyógyulhatott meg elrontott életünk, azért hozott ki hihetetlenül nagy nehézségek közül Isten, mert ígérte, hogy gondja van az övéire, akik benne bíznak. És ez a jövőben is így lesz.

Bizonyára a legtöbben sokszor szoktunk imádkozni azért, hogy Isten ezt, vagy azt tegye meg, talán azért is, mert megígérte. Isten igéje arról beszél, hogy mivel az ő kezében van az ígéret beteljesedése, még a Sátán sem lehet akadály. Lehet, hogy azok a nagy nyomorúságok, amelyek pontosan az ellenkezőjét akarják igazolni annak, amit Isten megígért, azok azért vannak, hogy Isten még hatalmasabban megmutathassa az ő hatalmát és erejét. Minden tekintetben igaz a jövőre nézve is, hogy Isten ígérete be fog teljesedni.

Sokszor Istennek tetszik eszközöket használni az ígéretének beteljesülése során. Ott nem mindegy, hogy azok az eszközök használhatóak-e, vagy sem. Isten beteljesíti a szavát előbb, vagy utóbb, de tetszik neki az, hogy a hitből élő ember engedelmes cselekedete, lépése során teljesítse be. Erről van szó Mózes esetében, amikor István elmondja, hogy mi is ment végbe őbenne amikor segíteni akart.

A leírásból természetes módon várhatnánk rögtön a felolvasott igeversek elején, hogy Mózes taníttatott Egyiptom minden bölcsességére és amikor eszébe jutott, hogy kimenjen és megnézze az övéit, akkor végre Isten népe megszabadul, eljön a tíz csapás ideje, dicsőségesen átmennek a Vörös tengeren és az élet megy tovább boldogan az ígéret földjén. Közbejött azonban negyven év. Aztán még negyven. Eljött már a beteljesedés közeli ideje, már az eszköz is megszületett, Isten már ki is képezte őt, alkalmas a vezetésre, már negyven éves, ebben a korban valóban jó vezető lehetne, tapasztalt férfiember, már az a gondolat is ott van benne, hogy valamit tennie kell, hiszen ő a választott. Valami probléma azonban mégis adódik. De, mondja a Szentírás.

Az lehetett a probléma, hogy nem ismerték el és nem ismerték fel szabadítónak? Azt olvastuk a 25. versben, hogy de azok nem értették meg. Ő azt gondolta, hogy megértik, de a nép nem értette meg. A Szentírásból tudjuk, hogy negyven évvel később sem értették meg. Tehát nem azért nem teljesedett be az ígéret, mert itt most még a nép úgy viselkedett, ahogy. Izrael népe nem volt alkalmas arra, hogy kimenjen.

Akkor mégsem ő általa akarta megszabadítani? Tudjuk, hogy mindenképpen Mózes keze által akarta megszabadítani őket. Akkor mi volt a baj?

A Károli féle fordításban jobban előtűnnek azok a szenvedő alakban levő állítmányok, amik jelzik, hogy egészen a mostani pillanatig Mózesen és Mózessel történnek események. Isten tesz dolgokat, ebben használ szülőket, a fáraó lányát. Miután megszületik a szülei kiteszik, a fáraó lánya felnevelteti, betölti a negyvenedik életét. S ezután kezd el aktív lenni. Eddig mindig úgymond passzívan elszenvedi az eseményeket. Most azonban előáll és aktivizálja magát. Ez leplezi le Mózes problémáját. Nagyon kifejező az Írás, azt gondolta, hogy atyjafiai megértik, hogy Isten az ő keze által ad nekik szabadulást. Korábban mindig úgy gondoltam, hogy Mózesnek igaza volt, az ő keze által, de itt mégsem helyes ez a kijelentés. Apró az eltérés, de lényegbevágó.

A kérdés hangsúlya, hogy Isten az ő keze által, vagy ő az Isten keze által? Ez a héber gondolkodásra jellemző képies kifejezés. Mózes keze, amivel leütötte az egyiptomit, vagy az Isten keze, amit Mózes megmutat majd. Most még arról van szó, hogy Isten az ő kezében, de arról kellene, hogy ő az Isten kezében. Nem mindegy. Mind a kétszer ő cselekszik, de hogy mi van belül a szívében, azt jelzi a kifejezés: Isten akarja őt felhasználni. Semmiképpen sem arról van szó, hogy ő felhasználhatná az Istent.

Olyan bűnről van itt szó, mint Ábrahám esetében, amikor tudta, hogy fia születik majd, de már nem bírta kivárni az ígéret beteljesülését és Hágártól született Ismáel. Ábrahám besegített az Istennek. József esetében Isten kijelentette álmában, hogy ő majd hatalmas ember lesz, meg fognak hajolni előtte még az apja, meg az anyja is, nem is szólva testvéreiről. De a fiatal József kifecsegi ezt otthon és innen indul el az az egész nagy probléma ami József életében előáll. A legmegdöbbentőbb, hogy Jézust is erre akarja az ördög rávenni. Amikor megkísérti, az első az, hogy mondd azt a köveknek, hogy változzanak kenyérré. Jézus vedd te a kezedbe az irányítást, ne várd meg az Atyának a munkáját, aki majd végre negyven nap után ad neked eledelt, változtassad át kenyérré a köveket, egyél nyugodtan, aktivizáld magad Jézus! Használd ki isteni hatalmadat, legyen Isten a te kezedben, mert te Isten fia vagy!

Ugye érthető már, hogy mi a különbség aközött, hogy Isten az ő keze által, vagy ő az Isten keze által.

Mózes elhamarkodottan cselekszik. Csupán magában gondolja azt, hogy végre itt az idő, majd megértik az én népem fiai. De ez csak a féligazság volt, így nem lehetett eszköz Isten kezében akkor még ott.

Akik már átéltük ezt, tudjuk, hogy mekkora hibát követünk el hogyha nem engedjük, hogy a dolgok akkor történjenek velünk is, amikor az Isten jónak látja. Amikor ígéret beteljesedéséről van szó, akkor a várakozás nem olyan egyszerű, a türelem és a nyugodtság. Munkát keresve több barátom elmondta, hogy milyen hálásak voltak Istennek amikor tudtak várni. Nagyon jó állásajánlataikról tudtak lemondani, mert érezték, hogy még nincs itt az ideje, mert akkor nem lett volna idejük sem Istenre, családra. Vagy amikor imádkozunk szeretteink megtéréséért és szeretnénk sürgetni. Az is elhamarkodott cselekvés lehet. Vagy ha mindenáron akar valaki a szenvedéstől szabadulni és kapkod olyan gyógyszerekhez és olyan gyógymódokhoz is, amelyek gonosz, ártó hatalmakhoz fűződnek. Vagy amikor az történik, ami Mózessel később. A 4Móz 12-ben arról olvasunk, hogy két testvére, Áron és Mirjám fellázadtak ellene, azt mondták ne csak Mózes legyen a vezető, hanem ők is. Igazságtalanul megvádolták. Így Mózes helyzete nehéz volt, hiszen igazságtalanul szenvedett. Lett volna lehetősége visszavágni, de akkor ő már az Isten kezében volt eszköz. Még egy további példát említek. Ha valaki úgy akarja bajait megoldani, vagy megoldatni Isten kezével, hogy csak addig legyen szó Jézusról, Istenről amíg segít, utána menjen tovább a maga útján.

Mózes itt még nem lehetett eszköz, előbb meg kellett azt tanulnia, hogy csak az alázat, szelídség és az engedelmesség lehet igazán eszköz Isten kezében. Nem a maga öklében, hanem Isten irgalma és kegyelme erejében kellett bíznia nemsokára. El kellett jutnia arra a lelki állapotra, amit a 4Móz 12,3. így ír le: "az az ember pedig igen szelíd volt. minden a föld színén lévő embernél szelídebb". Előtte agyonütötte az egyiptomit, amikor testvérei megszólták igazságtalanul már szelídebb minden embernél.

A hegyi beszédben azt mondta az Úr Jézus, hogy boldogok a szelídek, mert ők örökségül bírják a földet. Ennek Mózes esetében a szó szoros értelmében is jelentősége volt, hiszen az ígéret földjének örökségként való megkapása volt a tét. Mózesnek szelíddé kellett válnia ehhez. Jézus is ezért mondta egy másik helyen: "vegyétek fel magatokra az én igámat és tanuljátok meg tőlem, hogy én szelíd és alázatos szívű vagyok".

Csak így lehet Isten kezében eszköz a hívő ember. Különben maga irányít, maga cselekszik, üt vissza - Mózes ilyen volt, de Isten szelíddé tette. Istennek tetszett negyven évig kiképeznie őt a családi otthonban, Midián földjén, a juhok mellett. Akkor már nyolcvanéves volt, amikor elhívta őt az Úr. Közöttünk, akik már elmúltak, vagy hamarosan nyolcvanévesek lesznek, arra gondolhatnak, hogy akkor már mire képes az ember. Érdekes módon Istennek tetszett, hogy akkor lett kész Mózes és hatalmas dolgokat vitt végbe őáltala az Isten keze.

A tíz csapás egyike után azt mondták a fáraó szolgái, hogy az Isten ujja ez. Akkor már nem tudták produkálni azokat a csodákat, amiket Mózes tett az Istennel. Akkor már látszott, hogy az ő Istene az igazi. Mózes ökle, vagy az Isten ujja, amely szabadít? A történetből egyértelmű a válasz. Akkor már Mózes Isten kezében volt eszköz, és amit tett, azt az Isten tette általa, ő cselekedett. Mózes tettében a Mindenhatóval szembesülnek a fáraó emberei, Isten népe pedig a szabadítóval.

István vértanú ezzel a történettel is Jézusról, a Messiásról akart bizonyságot tenni.

Jó azt tudnunk, hogy Jézus tökéletes szabadító volt. Ő az ördög kísértésének is ellenállt, s így lett ő szabadítóvá. Egyszer azt mondta, hogy ha én Isten ujjával űzöm ki az ördögöket, akkor kétség nélkül elérkezett hozzátok az Isten országa. Ott Jézus Mózes történetére utal. Aki az Úr Jézus Krisztust felismeri szabadítójául, az megtapasztalhatja, hogy őáltala és őérette az Isten kezében is lehetünk eszközök. Először megoldja a mi problémáinkat, bajainkat, alkalmassá tesz, ha vannak hiányosságaink, másodsorban pedig el kezd használni, el kezd cselekedni általunk.

Mózesnek óriási élmény lehetett Isten kezében eszköz lenni és végigvezetni Isten népét a pusztában előtte, a Vörös tengeren át. Az ige azt mondja, hogy bennünket is így vezet a mi Urunk a nagy ígéret, az örökkévaló boldogság, a mennyei örökéletbe. Ha ezt a szempontot nézzük, akkor lehet, hogy az a pár tíz év, amely ahhoz kellet, hogy Isten végre eszközzé tegyen, nem elvesztegetett idő lett, hanem Isten idejévé vált, mert először bennünk munkálkodott, hogy majd utána általunk is.

Istennek most az a kérdése hozzánk, hogy azt akarjuk-e, hogy ő legyen eszköz a mi kezünkben, vagy mi szeretnénk eszközök lenni az ő kezében?


Imádkozzunk!

Urunk, szeretnénk neked megköszönni, hogy néha megtörtént az is, hogy még azt is engedted, hogy eszköznek tekintsünk téged. Meghallgattad kérésünket, hihetetlen mélységből is kihoztál, pedig akkor még nem is ismertünk igazán téged, semmiképpen nem akartunk elfogadni Úrnak. De köszönjük, hogy úgy is segítettél. Bocsásd meg mégis, kérünk, amikor ilyenek voltunk.

Hálásan köszönjük neked, ha bennünket is már alkalmas eszközzé tettél, Mózeshez hasonlóan. Áldunk téged Urunk, ha nem kellettek évek ahhoz, hogy az alázatosságot, szelídséget és engedelmességet kimunkáld bennünk. De arra szeretnénk kérni, hogy legyünk engedelmes eszközök csakugyan. Bízzunk tebenned, akkor is, amikor úgy tűnik bajok vannak és mintha az ígéretek nem teljesülnének. Kérünk, hogy így tudjunk családi életet élni, a gyülekezetben munkálkodni, itt lenni. Hadd tudjunk így tekintetni a mi népünkre, hazánkra. Köszönjük, hogy te erre nézve is beteljesíted ígéretedet.

Könyörülj meg rajtunk, hogy lehessünk mások számára eszközzé. Segíts így nevelnünk gyermekeinket, unokáinkat, így lehessünk férjek és feleségek, és hogy így lehessünk fiatalok és gyermekek.

Köszönjük, hogy nemcsak a testi, de a lelki dolgokban egyaránt használni tudsz és akarsz bennünket. Szeretnénk Urunk ezt engedni neked.

Hallgasd meg kérésünket, kérünk.

Ámen.