PASARÉTI PRÉDIKÁCIÓK

Pasarét, 2003. június 5.
(csütörtök)

Földvári Tibor


JÉZUS IMÁDKOZIK A TANÍTVÁNYÉRT


Alapige:Lk 22,31-34

Monda pedig az Úr: Simon! Simon! Ímé a sátán kikért titeket, hogy megrostáljon, mint a búzát; De én imádkoztam érted, hogy el ne fogyatkozzék a te hited: te azért idővel megtérvén, a te atyádfiait erősítsed. Ő pedig monda néki: Uram, te veled kész vagyok mind börtönbe, sőt halálra menni! És ő monda: mondom néked Péter: Ma nem szól addig a kakas, míg te háromszor meg nem tagadod, hogy ismersz engem.


Imádkozzunk!

Magasztalunk téged mennyei Édesatyánk, mert Megváltónkban, Jézus Krisztusban oltalmazót és üdvözítőt adtál nekünk. Hálásan köszönjük, hogy mennybemenetele óta dicsőségesen ül az Atya jobbján és uralkodik, közbenjár érettünk is. Hódolunk előtted, mert Pünkösd ünnepére készülve megerősödhet bennünk a bizonyosság, hogy eljött a Szentlélek és élő kapcsolatban lehetünk veled. Köszönjük, hogy ez a kapcsolat a nehézségek, a próbák idején is győzelmet jelenthet számunkra.

Neked köszönjük meg Urunk mindazt, ami ajándék volt számunkra. Köszönjük a sikeres vizsgákat, hogy erőt adsz az érettségizőknek a felkészüléshez. Szeretnénk hálát adni a testi erőnkért, a lelki energiákért, hogy a testvérek Neszmélyen lehetnek és készülhetnek a te jelenlétedben. Köszönjük, mindazt, amit akár testben, akár lélekben kaphattunk tőled.

Szeretnénk bocsánatot kérni minden mulasztásunkért és hibánkért. Újítsd meg a kapcsolatunkat veled Urunk! Kérünk, szólj hozzánk most is. Adj vigasztalást, békességet, megnyugvást, akiknek közöttünk arra van szüksége. Hadd lehessen a szívünk örvendező, boldog, hadd mutassunk tereád. Lehessünk igazán Krisztus-követők, akik hűségesen tudnak másokért is imádkozni, amikor kell. Kérünk Urunk, taníts bennünket ma este igéden keresztül, így lehessen őszinte elcsendesedésünk előtted.

Ámen.


Igehirdetés

Néhány nappal ezelőtt Biatorbágyon lehettem biblia-tanulmányozó héten, ahol az esti áhítatok igéi Lukács evangéliumából voltak és a téma az Úr Jézus Krisztus csendes imádsága. Hogyan imádkozott a Megváltó, az emberré lett Isten a földön élve, magában, amit mi is ismerünk és ezért szoktuk mondani, csendességében. Megnéztük a különböző helyzeteket minden este, a most felolvasott igerész egy ezek közül.

Hogyan imádkozik az Úr Jézus a tanítványért? Miért kellett imádkoznia, miért volt szükség arra, hogy Péter, aki készült őt megtagadni, az Úr Jézus imádságában ott lehessen, amikor az Atyához járul?

Az Úr Jézus imádsága, amikor a tanítványért könyörög olyan, mint amikor két búvár lemerül a tenger mélyére korallzátonyokat vizsgálni és az egyiknek egy éles kő elvágja levegővételének az útját. Akkor csak egy módon jöhetnek fel a vízfelszínre, ha megosztják egymással a légzőkészülék használatát. Az imádságot lelki eleink többször a levegővételhez hasonlították. De van amikor a másik nem tud levegőt venni, szükséges az én levegővételem is. Az imádság bizony ilyen. Tapasztalhattuk, ha valaki értünk imádkozott. De milyen az, amikor Isten egyszülött Fia az, aki így segít, mert az ő imádságáról van szó.

Jézus Krisztus azért imádkozik a tanítványáért, mert nagyon jól ismeri őt. Itt is kiderül, hogy az Úr Jézus, amikor a földön járt, a maga isteni dicsőségét sohasem nélkülözte, csupán elrejtette. Néha azonban újra, meg újra felragyogott, hogy ő nem csupán ember, hanem Isten is, aki egy az Atyával. Most abban ragyog fel, hogy Jézus tudja előre, hogy mi történik a tanítvánnyal pár óra elteltével. Mindentudó volt, ezért el is mondja mindezt Péternek. Amikor Jézus valami hangsúlyosat mond, akkor kétszer említi a nevet: Márta, Márta, amikor Mártához szól elmarasztalva őt. A szülők akkor szokták a gyermekeik nevét így említeni, amikor valami baj történik és az első említés nem elég. Édesapám bennünket így nevelt, amikor másodszor meghallottuk a nevünket, akkor már tudtuk, hogy nincs rendben valami.

Érdekes, hogy Jézus Simont mond, majd utána mégis Pétert. Nem azt mondja kétszer, hogy Kőszikla, Kőszikla - ami Péter jelentése lenne -, hanem a bűnös természetét, a Mester uralma nélküli életét, a régi életét jellemző nevét mondja: Simon, Simon. Mert ismeri a tanítványt, és nagyon jól tudja, hogy milyen is most. Követője neki, hiszen a tanítványok közül mindig fontos szerep hárult rá, a Mesterbe vetett bizalom nélkül azonban még mindig hirtelenkedő, a többieket lenéző, magát nem ismerő, büszke. Nemsokára kiderül, hogy hihetetlenül gyáva, a Mesterét megtagadó, csak azért, mert igazán nem lehetett életében úrrá az Úr Jézus. Durván megtagadja, és Jézus tudja ezt róla.

De nem csak a személyét ismeri, a helyzetét is, amiben most van, és amibe a későbbiek folyamán kerül. Ismeri a körülményeket. Nagyon fontos, hogy a közeljövő körülményeit. Kiderül, hogy hamarosan rendkívüli kísértés éri utol ezt a tanítványt is, amiben a hitét megpróbálja a gonosz. A többiek is kísértésbe jutnak, de Péter, Simon különösképpen is és Jézus ezt nagyon jól tudja.

Itt rögtön megállhatunk, mert számunkra már ez beszédes. Eszünkbe juthat minden olyan nehéz helyzetünk, amikor már sírtunk is a szó szoros értelmében és mit jelentett akkor szomszédunk kedves mondata, vagy barátunk telefonja, amikor nem kezdett sokat beszélni, csak arról biztosított bennünket, hogy hallotta mi történt, és felajánlotta segítségét. Az az egy-két mondat a másik részéről azt jelentette, hogy tud rólam, hűségesen szeret, és jól tudja, hogy most elég arról biztosítani, hogy mellettem áll.

Jézus ugyanezt hangsúlyozta Péternek is és most nekünk is, hogy ő jól tudja a dolgainkat és a mennybemenetel utáni Jézus, amint tudjuk, már a dicsőséges király. A Jelenések könyvében azért mutatja be őt a szentíró, az első három részben a gyülekezetekhez intézett leveleiben, tudom a te dolgaidat. Jézus Krisztus tud a mostani tanítványok személyiségéről, és helyzetéről, körülményeiről. Ha bármelyikünk esetleg nehéz kísértés előtt áll, vagy abban volt, akkor a küzdelmekről, a váratlan problémákról, a belső vívódásokról, mert Jézus ma is ismeri a tanítványokat és körülményeiket. De Jézus nem csak a személyiséget, a külső körülményeket ismeri, hanem a Péter mögött lévő hátteret is. Ismeri mindennek a hátterét.

Ezt az igét olvasva korábban mindig az jutott eszembe, hogy milyen rettenetes amikor a sátán kikérheti a hívő embert, hogy megrostálhassa, mint a búzát. Kértem, mentsél meg Uram ettől. Egészen más megvilágosításba kerül a helyzet, amikor abból a szempontból gondolkodunk, hogy Jézus imádkozik a tanítványért. Jézus mondja el, hogy ki is van a háttérben. Ő ismeri a sátán gonosz, álnok, ártó szándékát.

Mi tudjuk, hogy a sátán milyen. Jób történetében a Szentírás részletesebben leírja, hogyan igyekszik a gonosz ártani az ószövetségi hívőnek is. Mindent elkövet, hogy tönkretegye Jóbot. Csak az életét nem veheti el, de megpróbálta elérni, hogy legyen öngyilkos és ehhez még a feleséget is felhasználta. A sátán, a gonosz ártó ellenség el akarja teljes mértékben pusztítatni. Tudjuk, hogyha nem is veheti el az Úr Jézus követőinek örök életét, ez igaz ránk nézve is, de a célja, hogy tönkretegye földi életüket, boldogságukat, békétlenséggel, aggódásokkal, azokkal a külső körülményekkel, amelyek mögött ott áll a háttérben. Megtörténik azonban, amikor - és ez látszik Péter esetében -, a gonosz különös módon nagyon erősen támad. Nem mindennapos kísértéssel, hanem olyannal, amikor az igaz, hogy kikér titeket, hogy megrostálhasson, mint a búzát. A mindenható Istentől lehetőséget kap erre, Isten részéről ez próbának minősül. A sátán kőkemény módon próbálja Simon hitét megrendíteni, tönkretenni.

Ha lehet, Péterről derüljön ki, hogy nincs hite. Jézus ismeri ezt a helyzetet, tudja, hogy az van a háttérben, hogy a sátán, mint Jób esetében, kikéri Pétert és a többieket is. Meg volt az oka, ami miatt kifejezetten Péterrel foglalkozik. Jézus ismerte Pétert, a körülményeit, a hátteret, amiből csak az következhetett, hogy ez a tanítvány megtagadja az Urat, hiszen a személyisége olyan, amilyen, a sátán pedig ha éppen most támad, akkor nyert ügye van. Amikor a tanítvány a leggyengébb, akkor támad a legdurvábban az ellenség.

Ezt a történetet Jézusra nézve figyelve egészen más beállításba kerül a teljes történet, és a felszínen lezajló történet. Az a hangsúlyos, hogy Jézus ezt nagyon jól tudja. Azt is látja, hogy a tanítvány hite megrendül, csaknem átesik a rostán, csaknem teljesen elfogy, elvész örökre, mint Júdás.

De mégsem ez történt, mert mivel Jézus mindezt tudta, és ismerte tanítványával kapcsolatban, ezért imádkozik. Mindennek a tudatában Jézus azt mondja, hogy imádkoztam érted. Mindazzal szemben, mindazzal ellentétben, amit eddig mondani kellett Jézusnak, hozzáteszi, de én imádkoztam érted. Péter személyisége, a külső körülmények, a mögötte lévő lelki háttérrel szemben ott áll az, hogy Jézus imádkozott érte. Biztosak lehetünk abban, hogy Jézus imádkozott a többiekért is, hiszen azt mondta, hogy a sátán kikért titeket, hogy megrostáljon, mint a búzát. A főpapi imádságából (Jn 17) tudjuk, hogy valóban könyörgött valamennyi tanítványáért, de Péterért különösen szükséges volt.

Mindebből az is látható, hogy az Úr számára fontos a közösség is, de ha szükséges, akkor egyen-egyenként is kész a maga csendességében imádkozni. Tulajdonképpen az látszik, hogy az Úr Jézus leborult az Atya előtt és imádkozott a tanítványért. Ő nem azt mondta, hogy Péter, majd imádkozom érted, hanem azt mondja, hogy imádkoztam érted, múlt időben. Ez hihetetlen nagy kijelentés, hiszen Péter még az események előtt van, de a háttérben ott van az Úr imádsága.

Eddig csak annyit láthattunk Jézus beszámolójából, hogy Péter, Simon, a háttérben pedig a gonosz, de a háttérben ott van Jézus, az imádkozó, Isten Fia is, aki jó előre tesz valamit. A sátán ott lehetett a mindenható Isten előtt és kikérte a tanítványokat, Jézus pedig egy szikla mellett térdel csendben, és az Atyához imádkozik, Péterért külön, meg a többiekért. Látszik, hogy valami elképzelhetetlen és leírhatatlan szellemi harc zajlik itt, a tanítványért, meg a többiekért. De maradjunk csak Péternél. Jézus ott emberként, de mint Isten fia imádkozik, harcol Péterért. Az egyik oldalon a Sátán küzd, a másik oldalon Jézus és a tanítvány a célpont.

Nem kétséges, ha ezt látjuk, hogy mi lesz ennek a lelki háborúnak, ennek a harcnak a végkimenetele. Nem az, ami a felszínen látszik, mert a háborús tudósítás ezután úgy folytatódik, hogy sajnos a tanítvány nagyot bukott, hiszen megtagadta mesterét. De nem ez a háború végső híradása, az csak egy csatanyerés lehet. Ez abból is látszik, hogy Jézus azt mondja neki, hogy ha majd megtértél, akkor erősítsd a tanítvány társaidat. Ez a kijelentés feltételes múlt időben áll; jövőben a múlt. A csatát a gonosz nyeri egy ideig, mert Péter megtagadja a Mestert, de hite nem fogyatkozik el, nem hull át a rostán.

Megrostáltatott, de megállt. Hiszen ha az egyik oldalon a Sátán, a másik oldalon Jézus áll a harcban, akkor azt kell mondani, hogy egyik oldalon a teremtmény harcol, mint angyalfejedelem, a másik oldalon pedig az Isten, a Teremtő, itt nem győzhet a Sátán. Ezért fontos látni, hogy ennél a történetnél a háttérben nem csak a gonosz áll, hanem ott áll az Isten Fia, illetve ott áll a Szentháromság Isten, mert Jézus az Atyához imádkozik, úgy, mint mi, de ő a Fiú Isten aki imádkozik az Istenhez és ő is a Lélek által imádkozik, hiszen egy a Szentlélekkel. Ott van az Atya, Fiú és a Szentlélek titka. Éppen ebben az időszakokban erről a lélekről mondta el, hogy ő is vigasztaló és elküldi a másik vigasztalót, ahogyan ezt János evangéliumában olvashatjuk. A Szentháromság Isten, a másik oldalon a Sátán, Péterért, Isten harcol a tanítványért; ez a háttér.

Ez a történet azt húzza alá, hogy Isten hatalma időnként az imádságban mutatkozik meg. Amikor az Úr Jézus imádkozott, ott az Isten hatalma nyilvánult meg a gonosz hatalommal szemben. Ezért beszél az Úr Jézus múlt időben arról, ami Péter számára sok tekintetben jövő volt. Kikért titeket Péter, hogy megrostáljon, én imádkoztam érted, neked, majd meg kell térned - ebben benne van, hogy majd el fogsz esni, de annyira megtérsz, hogy a végén még te fogod erősíteni a társaidat. Az Úr Jézus már itt kijelenti a tanítványoknak a szabadítás bizonyosságát. Ilyen szempontból fontos, hogy a kakas nem rekedt be azon a hajnalon, hanem kétszer is kukorékolt, mert arra szükség volt, mert a szabadítás lényegét jelentette. Mert ha Isten harcol a Sátánnal szemben, akkor még a kakas is megszólal. Lehet, hogy amikor mi is hallhattunk kakasszót és akkor jutott talán eszünkbe, hogy mit felejtettünk el megvallani Istennek, vagy kitől felejtettünk el bocsánatot kérni.

Jézus Krisztus ereje az imádságában mutatkozott meg: de én imádkoztam érted, hogy el ne fogyatkozzék a hited. Péter azért tagadhatta meg a Mestert, mert a Mester ott volt a főpap udvarában. Számunkra ezért mindaz, ami Péter számára ebben a mondatban, hogy "de én imádkoztam érted" múlt lehetett, ez a múlt kitágul, mivel mi utána vagyunk az eseményeknek, nekünk ez úgy is üzenet már, hogy nem csak imádkoztam érted, hanem az is igaz, amiért arra szükség volt, hogy Jézus a keresztre ment és meghalt. Nem csak imádkozott a tanítványért, hanem meg is halt érte. Egyébként a kereszten is imádkozott; Atyám, bocsásd meg nekik, mert nem tudják mit tesznek. Péter sem tudta igazán, hogy mit tesz, pedig Jézus figyelmeztette őt, de annyira eltelt magával, hogy számára ez hiábavaló volt. Jézus a kereszten is imádkozott. Az ézsaiási prófécia Jézus imádságával kapcsolatban azt mondja (53. rész): "azért részt osztok neki a nagyokkal és zsákmányt a hatalmasokkal oszt, mivel életét a halálra adta és a bűnösök közé számláltatott, pedig ő sokak bűnét hordozta és a bűnösökért imádkozott." A Szentírás ezért nevezi Jézust közbenjárónak.

Azért is vált fontossá ez a történet, mert a mennybemenetele után vagyunk és Pünkösd ünnepe előtt. Hallhattuk elmúlt csütörtökön, hogy Jézus mennybemenetele azt is jelenti, hogy ő imádkozik, közbenjár az övéiért. Nem csak elvégzett mindent a kereszten, hanem mindent megtett azért, hogy Péter megszabadulhasson, hogy a tanítvány hite ne rendüljön meg teljesen, de a mennybemenetele óta, mint dicsőséges Úr, mint győztes Király végzi mindazt tovább, ami üdvözítő munkájához tartozik.

A Biblia több helyen is azt mondja, hogy ő közbenjár; egy az Isten és egy közbenjáró Isten és emberek között az ember Krisztus Jézus (1Tim,2,5). A Zsidókhoz írt levélben három helyen, a 4,14-től, a 7,25-től és a 9,15-től kezdődően beszél a mennyei főpapról, akinek egyik tisztje a közbenjárás. Két helyen említi a közbenjár szót. A Róm 8,34-ben az Isten jobbján való ülését és közbenjáró esedezését összekapcsolja és azt mondja: "kicsoda az aki kárhoztat, Krisztus az aki meghalt, sőt aki fel is támadott, aki az Isten jobbján van, aki esedezik és érettünk". Az esedezik érettünk kifejezés azt jelenti, hogy valakivel találkozik egy helyen, hogy szót emeljen valaki más érdekében annál az embernél. A közbenjáró szó a profán görög nyelvben is használatos volt. A Szentíró a Zsidókhoz írt levélben azt a megdöbbentő kifejezést teszi, hogy Jézus Krisztusnak ez kifejezetten lételeme: "Ennek okáért ő mindenképpen üdvözítheti is azokat, akik ő általa járulnak Istenhez, mert mindenkor él azért, hogy esedezzék érettük."

Ezt a gondolatot azért kívántam megemlíteni, mert kitágul a "de én imádkoztam érted" jelentése. Ezt azt jelenti, hogy nem csak a múltban, hanem folyamatosan. Amit Jézus Krisztus ott tett Péter érdekében teszi a mi életünkben is, folyamatosan, mint közbenjáró. Ezért mondja az 1Ján 2,1-ben: "ha vétkezünk is, tudjuk, hogy van szószólónk az Atyánál. Az igaz Jézus Krisztus, aki engesztelő áldozat nem csak a mi bűneinkért, hanem az egész világért is". Bárki megtapasztalhatja az ő hatalmát.

Péter esetében azt történt, hogy Jézus imádkozott, a felszínen úgy tűnt, mintha a gonosz nyerte volna a csatát, hiszen Péter megtagadta, de beteljesedett mégis amit Jézus mondott, Péter megtért és erősítette tanítványtársait. Természetesen ezért Jézus sok mindent tett. A főpap udvarában rápillantott Péterre, hogy láthassa az ő irgalmas tekintetét, feltámadása után külön neki megjelent, majd megjelent a tizeneggyel neki, majd megjelent és háromszor megkérdezte tőle, hogy szereti-e. Nem volt véletlen, Jézus mindent megtett azért, hogy Péter helyreálljon.

Ez igaz ránk is. Az Úr tudja manapság egyedül mindannyiunk életét, azt is, hogy mi vár ránk a közeljövőben. A mai ige kapcsán nem kell senkinek sem megijedni, hogy biztos kikér bennünket is a Sátán, hogy megrostáljon. Ez lehetőségként fennáll, de ez nem jelenti, hogy biztosan. Akármilyen nehéz helyzetbe is kerül ma a hívő ember közülünk is a Sátán álnok munkája miatt, ezzel szemben mindig ott áll, hogy Jézus imádkozott értünk. Ha nekünk sokat jelent a lelki testvér, vagy barát mondata, imádkozom érted, vagy utólag mondja, hogy könyörögtem érted, vagy ahogyan a fiatalok szokták mondani: gondoltam rád, mit jelent az, amikor Jézus mondja, hogy "de én imádkoztam", sőt, mint a mennybe ment Úr, folyamatosan imádkozom érted. Jézus Krisztus így mutatja meg az ő hatalmát a mi életünkben is, akármilyen helyzetben is vagyunk, ő mindig ott van a háttérben.

Hogyan teheti ezt a tanítvány magáévá? Azt mondja az apostol a Zsidókhoz írt levélben, hogy pontosan azért, mert olyan főpapunk van, aki nagyon jól tudja, hogy övéinek milyen nehézségekkel, gyarlóságokkal kell küzdenie, hiszen ő maga is megkísértetett mindenekben hozzánk hasonlóan, kivéve a bűnt. Járuljunk hozzá bizalommal: "Járuljunk azért bizalommal a kegyelem királyi székéhez, hogy irgalmasságot nyerjünk és kegyelmet találjunk alkalmas időben való segítségül" (4,16).

Az imádkoztam érted úgy válik a hívő számára szabadítássá, ha elesett, vagy megtartó erővé a kísértésben, akár olyan kísértésben is, mint amilyenben Péter részesült, hogy ő is imádkozik. Az odajárulókat, úgy lehet mondani, hogy imádkozom. Ez a hitből fakadó imádság. Kitartóan imádkozom. A Zsoltárok könyve ezért van tele imádsággal. Öröm, hála, ha kell könyörgés, vagy bűnbánat. Aki közülünk is tudja ezt, az elmondhatja Mikeás prófétával együtt: még ha el is estem, ne örülj én ellenségem. "Én elestem ugyan, de felkelek, mert ha még a sötétségben ülnék is, az Úr az én világosságom." Az ezt megelőző versben a próféta azt is megjegyzi, hogy ő az Úrra néz, az Urat várja: "de én az Úrra nézek, várom az én szabadításom Istenét, meghallgat az én Istenem." Az Isten Fia, mint dicsőséges közbenjáró imádkozik az Atyához, s aki ezt hiszi, tudja, az imádkozik ehhez az Atyához Jézuson keresztül. Mi ezáltal a közbejáró által járulunk az Atyához.

Előállhat az a helyzet, hogy valamelyik tanítvány már imádkozni sem tud, annyira maga alá került a gonosz ártó szándéka, kísértése miatt. Jézus azt mondta Péternek, hogyha te majd megtértél, Simon, akkor erősítsd a tanítványtársaidat. Megtörténik tehát, amikor az imádkozó Úr azt akarja, hogy a tanítványtársért könyörögjön, imádkozzon az ő gyermeke ma is. Mert Jézus nincs itt a földön már, az ő lelke viszont itt van közöttünk. Az ő lelke által, közbenjárón keresztül imádkozik a tanítvány. Ez is hatalom, az ő teste mi vagyunk egyenként tagjaiként is, s így imádkozunk egymásért, s így erősítjük egymást. Ez egyfajta feladat.

Kiderült, hogy ott még Jézus tanítványait is kellett erősíteni, mert szükség volt rá. Előfordulhat, hogy a köztünk lévő legnagyobb hívőt is imádságban kell hordozni, mert maga alá került. Aki áll, bármikor eleshet, akárhány év óta hívő ember, bukhat nagyokat. Kell érte imádkozni. Érdekes az 1Tim 2, ahol az fogalmazódik meg, hogy "egy az Isten, egy a közbenjáró is az ember Krisztus Jézus", majd azzal folytatja, hogy imádkozni kellene egymásért, minden emberért.

Ez olyan, amilyen az ószövetségbeli történet, ahol Dótán várában vagyunk, Elizeus szolgája kora hajnalban felébred és észreveszi, hogy az arám seregek körbevették a várat, s tudja, hogy jöttek az uráért és őérte, hogy elpusztítsák. Jajveszékelve berohan a szobába, felrázza a prófétát, mondván jaj, jaj, édes uram, elveszünk. Elizeus teljes nyugalomban marad, ne félj, többen vannak, akik velünk vannak, mint akik ővelük. A szolga továbbra is jajgat és akkor Elizeus imádkozik: Uram, nyisd meg a szemét. Amikor a szolga szeme lelki értelemben megnyílik, akkor meglátja, hogy az arám seregek mögött és fölött a dicsőséges angyal seregek várnak Isten parancsára, hogy megvédjék Elizeust. Elizeus bátorította a szolgáját, de az sem volt elég, az imádsága viszont elég volt. Az Isten egyszer csak megnyitotta a szolga szemét.

Néha nekünk még az sem elég, hogy az Úr Jézus imádkozik, mert úgy érezzük, hogy ő nagyon távol van, a mennyben, de ha egy mellettünk lévő lelki testvér megjelenik és azt mondja, hogy imádkoztam érted, akkor hatalma egyszerre csak megnyitja a gonosz hatalma miatt szenvedő hívő ember lelki szemét. S meglátja győzelmes Urát, közbenjáró Krisztusát.


Imádkozzunk!

Mennyei Édesatyánk, dicsőítünk téged, hogy az egyszülött Fiú által mi is Atyának szólíthatunk. Magasztalunk, hogy imádságunkat megelőzte az övé. Hódolunk előtted, hogy az Atya jobbján ülő dicsőséges Király imádkozott és imádkozik folyamatosan. Ezért szabadulhattunk meg a legnagyobb kísértések közepette is, ezért kelhettünk fel hihetetlen nagy bukások után, s ezért lehet most is boldog földi életünk veled.

Köszönjük Urunk, hogy függetlenül a körülményeinktől, békességben élhetünk. Segíts ezt látnunk mindég. Segíts azoknak, akik most vannak nagyon nagy kísértések között, talán a sátáni rostáló munka közepette. De könyörülj meg rajtunk, ha ezután kerülnénk ilyen nehéz helyzetbe.

Köszönjük, hogy te mindig tudod, hogy miben vagyunk, mibe kerülünk bele, s ezért imádkozol. Kérünk, abban is segíts nekünk, hogy imádkozzunk mi is egymásért. Lehessünk hűséges imádkozók, vegyük észre, amikor a másik bajban van, és oda kell állni mellé. Őrizz meg bennünket attól, hogy kioktatni akarjuk egymást. Segíts Urunk, hogy együtt hordozzuk mindazt, amit hordoznunk kell földi életünk során.

Szeretnénk imádkozni lelki vezetőinkért, presbitereinkért. Erősítsd őket, hogy végezhessék szolgálatukat hűséggel. Kérünk arra téged, könyörülj meg mindazokon, akik majd vasárnap a televízión keresztül hallgatják az igehirdetést. Kérünk, hogy sokan gyógyuljanak meg lelki betegségekből. Áldd meg asszonytestvéreinket Neszmélyen, hadd élhessék át a veled való találkozás örömét. Kérünk arra, hogy segítsd meg az érettségizőket, s a vizsgázókat.

Add Urunk, hogy ne csupán egy szólás legyen az ajkunkon, hogy imádkozom érted, hanem legyen benne mindaz a tartalom, amiről ma is szóltál nekünk. Segíts nekünk, mindig hittel meglátni téged, minden körülménnyel, ami velünk szemben bántóan áll, hatalmasan ott állsz, és azt mondod nekünk is, hogy de én imádkoztam érted.

Hallgassd meg így a mi könyörgésünket Atyánk, fogadd kegyelmesen Szentlelked által, Jézus érdeméért.

Ámen.