PASARÉTI PRÉDIKÁCIÓK

Pasarét, 2003. május 8.
(csütörtök)

Varga Róbert


JÉZUS IGAZI ROKONAI


Alapige:Mk 3, 20-21; 31-35

"Azután hazament, és ismét összegyűlt a sokaság, úgyhogy ők még enni sem tudtak emiatt. Amikor ezt meghallották hozzátartozói, elindultak, hogy elfogják, mivel azt mondták, magán kívül van."

"Ekkor megérkeztek anyja és testvérei; kint megállva beküldtek hozzá, és hívatták őt. Körülötte pedig sokaság ült, és szóltak neki: "Íme, anyád, a fivéreid és nővéreid odakint keresnek téged." De ő így válaszolt nekik: "Ki az én anyám, és kik az én testvéreim?" És végignézve a körülötte körben ülőkön, így szólt: "Íme, az én anyám és az én testvéreim. Aki az Isten akaratát cselekszi, az az én fivérem, nővérem és az én anyám."


Imádkozzunk!

Istenünk, pontosan úgy van, ahogy énekeltük, hogy így a nap végére különösen elfáradunk a zajban, a rohanásban. Sokszor a hitetlen világ nyomorúságát látva, rossz hírekről hallva, látva azt, hogy arat a halál, a bűn a nyomorúság, a szeretetlenség, és sokszor bánva azt, hogy mi magunk is részesei vagyunk mindennek.

Köszönjük, hogy most is, ma este is megpihenhetünk nálad. Megsimogatsz minket, átölelsz a te csodálatos szereteteddel. Ha vannak, letörlöd a könnyeinket, megvigasztalsz és bátorítasz minket, és ha arra van szükségünk, akkor megintesz, és világossá teszed mindazt, ami helytelen, ami bűn, ami elválaszt tőled.

Kérünk, Urunk, adjál most csendes találkozást veled, hadd dicsőítsünk téged!

Ámen.


Igehirdetés

Márk evangélista soraiból nem derül ki pontosan, hogy valójában mi az oka annak, hogy Jézust meglátogatják édesanyja és a testvérei. De a farizeusok vádja, mármint azok a vádak, hogy Jézusban Belzebub lakik, az ördög segítségével űzi ki az ördögöt, lehet, hogy rájuk is hatott, és így mondhatták ki azt a szörnyű vádat, hogy Jézus magán kívül van. Vagyis tetteiért nem tud felelősséget vállalni a család.

Erősen kettéválik azok csoportja ebben a történetben is, akik bent vannak Jézus mellet, és Jézus körül ülnek, és azok csoportja, akik kint vannak, és kívülről üzennek vagy szólnak, vagy csak egyszerűen kint maradtak, és nem mentek be Jézust meghallgatni.

Olyan csodálatos, és mégis rejtett kép ez a Szentírásban. Emberek csoportja bent Jézus mellett, beléptek egy ajtón, s hallgatják Őt. S emberek egy másik, sokkal nagyobb csoportja kívül az ajtón - valami fajta érdeklődés talán bennük is van -, hallottak már Jézusról. Van, aki megáll kint, mint a család. Ekkor még Mária és Jézus testvérei nem hittek Jézusban, hitetlenek voltak. Megállnak kívül, pedig bemehettek volna. Mégis megállnak, és beüzennek Jézusnak.

Isten szava mindig is megosztotta az embereket ott, akkor, és itt, és most is. Ma is sokan úgy gondolják, hogy Jézus nem más, mint egy nagyszerű ember, akinek a fejébe szállt a dicsőség, de csak ember volt. Még így dicsőséggel együtt is.

Mások Jézus mellett, Jézus szavait ismerve elismerik, mint ahogy volt Jézus korában is, hogy Ő több mint ember, vagy több mint egy ácsnak a fia. Több mint Mária és József gyermeke. Ő valóban az Isten Fia, és Messiás.

Van, aki ma is csak bekiabáló meg üzengető, és van, aki bent ül Jézus mellett, körülötte, és hallgatja Jézus szavát. Elhangzik a hívás, az üzenet. Íme, anyád, fivéreid és nővéreid, tehát Jézusnak voltak testvérei, mert bizonyos felekezetek ezt is tagadják, pedig itt van a Szentírásban. Édesanyja, fivéreid és nővéreid. Tehát Jézus után még születtek Máriának gyermekei.

Elhangzik a hívás, hogy íme, anyád, fivéred és nőtestvéreid odakint keresnek téged. De miért ott keresik, mikor Jézus bent van? Csak be kellene menni, és megtalálnák. Nem mennek be. És elhangzik Jézus válasza. Az én igazi anyám és testvéreim azok, akik az Isten akaratát cselekszik. Jézus meg nem megy ki. Ha ők beüzennek, hogy gyere ki, Ő meg azt mondja, hogy nem. Én nem tudok hozzátok kimenni. Én maradok az igazi rokonság között, az én igazi testvéreim között. Mert az én igazi anyám és testvéreim azok, akik cselekszik az Isten akaratát.

Ez azt jelenti, hogy megtagadja Jézus a test kötelékét, a családi vonatkozást, a származást, az édesanyját? Szó sincs róla. Jézus nagyon szerette és tisztelte Máriát, de azon a határon belül, ami az ember és az Isten kapcsolatát jelenti. Sokan nem értik, talán nehezen is érthető a nem egészen pontos fordítás miatt a kánai mennyegzőn, amikor azt mondja Jézus - olyan durvának tűnik -, Mária, Jézus édesanyja azt mondja, hogy nincs boruk, mondja Jézusnak. Jézus azt válaszolja, hogy mi közöd hozzá ó, asszony. Nem jött még el az én órám. Mintha nagyon keményen és durván elutasítaná Jézus, pedig ott egy olyan speciális szót használt Jézus, amit Odisszeusz mondott, amikor hazatért hosszú-hosszú évek vándorlása után találkozott a feleségével. Ugyanezt a szót használja Jézus, amit használt Odisszeusz. Nyilván tíz évi távollét után nem azt mondja valaki a feleségének, ha szereti, hogy "Mi közöm hozzád ó, asszony!" Ez csak egy fordítási hiba.

Ott azt mondja Jézus, hogy én nagyon tisztellek és szeretlek téged Mária, de ez nem tartozik rád. Ez nem a te dolgod. Tehát egy olyan speciális kifejezést használ, ami nagyon tiszteletteljes, de helyrerakja Máriát, s Mária nem sértődik meg.

Azt mondja a szolgáknak - ebből tudjuk -, hogy bármit mond Jézus, tegyétek meg. Nehogy ti rontsátok el majd, amit a Mester cselekedni fog. Tehát Mária egyáltalán nem sértődött meg. Tudta, hogy az ő helye hol van, miután Jézus ezt még világosabbá tette. Köszönöm, hogy szóltál Mária, én is látom a bajt. A magam idejében, amikor az eljött, az Atya órája szerint, majd cselekedni fogok. Most maradj szépen nyugton, majd meglátod az Isten dicsőségét. És meg is látták.

Nem tagadja meg tehát Jézus a vér szerinti szülőt és testvéreket, de ezzel is demonstrálja, világossá teszi, hogy a lelki közösség sokkal, de sokkal fontosabb. Sőt, valójában az egyetlen igazán fontos Isten és ember között, amikor valaki hisz Jézus Krisztusban, vele jár, szívébe fogadja Jézust, és abból él. Ez fontosabb annál, mint ki kinek a szülője, vagy kinek a gyermeke.

Hányszor előfordul, hogy nem az nevel fel egy gyermeket, aki megszülte. Egy ilyen szomorú, megrázó esetnél voltam ott. Nyílt örökbefogadás történt, s azt kérték, hogy imádkozzam velük, legyek ott, mintha Isten bizonyos értelemben megáldaná az ilyen dolgokat. Időnként valószínű kényszerhelyzetből fakad ilyen döntés. Máskor meg irgalomból és szeretetből. Olyan is lehet, hogy Isten indít erre valakit, hogy fogadjanak egy gyermeket örökbe. Természetesen ilyen is lehet. De a természetes, az igazi mégis az, hogy a szülők, a vér szerinti szülők nevelik fel, ha megtehetik azt a gyermeket, akit Istentől ajándékba kaptak. Minden egyéb csak kivétel, és szeretetből fakadó, Isten vezetéséből fakadó döntés lehet.

Jézus nem tagadja meg a vérbeli közösséget. Csak azt mondja, hogy az Isten országában máson van a hangsúly. Nem a testi származás dönt. Isten országában nem lesznek bárók meg grófok. Nem lesznek vezérigazgatók, és nem lesznek pedagógusok sem. Nem lesznek vízvezeték-szerelők, orvosok sem lesznek. Nem lesz semmilyen foglalkozás. Nem számít már, hogy ki mit tett és csinált. Bocsánat, hogy ezt mondom: hány kitüntetése van. Tele van a jobb vagy a bal mellkasa. Ismerjük ezeket a képeket a régmúltból. Itt is, ott is még, hátul is talán, kitüntetés lógott a szerencsétlenen. Mindez nem számít. Nem számít, hogy kinek milyen érdemei vannak, mit végzett el, milyen iskolákban tanult. Teljesen lényegtelen. És ez így van jól. Isten nem személyválogató. Ma sem aszerint bánik jól van éppen az ember számára rosszul valakivel, hogy magasabb vagy alacsonyabb méltóságban vagy hivatalban van. Teljesen mindegy. A miniszterek ugyanúgy meghalnak, mint azok, akik sohasem lesznek azok. És ugyanúgy az ítéletre kerülnek olyan foglalkozású emberek, akikből sok van, és azok is az ítéletre kerülnek, ha nem hisznek Jézusban, amilyen foglalkozásból csak nagyon kevés van ezen a világon, mondjuk űrhajós nem olyan sok van. Ha nem hisz Jézusban, ugyanúgy Isten ítélete alá kerül.

Nem véletlenül mondja azt a Hegyi beszédben Jézus: boldogok azok, akik lelki értelemben szegények, vagyis látják, hogy rászorulnak Isten segítségére. Azok a boldogok. Ez megint csak egy lelki közösség, és nem testi, származási vonal.

Kik tehát Jézus igazi rokonai? Akiket az a kölcsönös felismerés és tapasztalat köt össze, hogy az istentelen élet a halálba visz, és az a tapasztalat köt össze, hogy Jézus ma is él. Ma is lehet vele beszélgetni. Lehet szólni hozzá, kérdezni Őt, vezetését kérni. És az a tapasztalat köt össze, és az a bizonyosság, hogy Jézussal élve, az Ő csodálatos országának a tagjai leszünk.

Aztán azok Jézus igazi rokonai, akiket az a közös - jó értelemben vett - érdek vezet, hogy még mélyebb közösségre, lelki közösségre jussanak Jézus Krisztussal. És így engedelmeskedni akarnak Isten szavának. Ez egy jól felfogott érdek valójában. Az az érdeke a hívő embernek, hogy minél inkább megértse Isten akaratát. Akkor téved el a legkevésbé.

Akik egész életüket Isten fennhatósága alá rendelik, és ezt komolyan akarják venni, akik nemcsak mondják az engedelmességet, hanem cselekszik is, amit megértettek Isten akarata szerint. Valóban engedelmeskednek az Ő szavának. És ez meg is látszik az életükben és az életükön. Ahogy a Szentírás mondja, hogy nemcsak feledékeny hallgatói az igének, hanem annak tevékeny cselekvői. Amit megértettek, azt megteszik.

Van néhány angol Biblia, amelyben bizonyos igerészek után ott van zárójelben ez a szó, ez a három szó: Tedd meg a gyakorlatban! Tedd meg a gyakorlatban! Most, azonnal kezd el cselekedni. Akkor fogsz igazán engedelmeskedni az Istennek, ha abban a pillanatban, amikor megértetted, hogy mi az akarata, amennyiben ez lehetséges, elkezded azt cselekedni.

Tehát megértik és megtartják Isten szavát az igazi rokonok. Aztán közös a missziói lelkületük is - majd erről lesz még szó. Sokakat az igazságra, Krisztushoz akarnak vezetni. Mert az engedelmességük által tényleg sokakat tudnak Jézushoz irányítani, vezetni. Sokszor elmondják hívő emberek, hogy nem mi vagyunk a Megváltók, mi csak útjelző táblák vagyunk ahhoz, aki a Megváltó, s aki tud rajtad segíteni.

Sokszor ilyen üzengetőkből, bekiabálókból és kérdezőkből áll össze később Isten csapata, akik először csak kérdeznek, keresnek, vagy éppen üzennek, ha te vagy az Isten Fia. Talán még ilyen kételkedő mondatokat is mondanak Istennek. És mégis találkozhatnak vele. Az, hogyha valaki Jézus rokonává lesz, az azt is jelenti, hogy elszakad mindattól, ami nem az Isten szerint való az életében. Sokszor tudatosan így dönt. Felismeri, hogy ez nem Isten akarata, ezzel szakítok. Legyen az a külső dolgokban, vagy legyen komolyabb, belső, lelki dolgokban is, a munkahelyen való viselt dolgainkban, ahogy forgolódunk ebben a világban, ahogy beszélünk, amilyen az arckifejezésünk, amilyen szeretetteljes vagy gyöngéd szavakat mondunk, ahogy cselekszünk, beosztjuk az időnket, elköltjük a pénzünket.

Végül is lehet jó az Isten szerint, ami Ő annak gondol. Lehet rossz, amit mi jónak gondolunk, mert nem az Isten szerint való. Nem az dönti el, hogy mi hogy vélekedünk a kérdésekről, hanem az, hogy az Isten hogyan minősíti. Ő jónak mond egy dolgot az életünkben, vagy Ő rossznak mond. Engedelmességnek vagy engedetlenségnek.

Az új kötelezettség Jézus mellett azt jelenti, hogy keresem, kutatom és kérdezem Isten akaratát. Zörgessetek és kérjetek - énekeltük. Keressetek és kutassatok, és a zörgetőnek megnyittatik. Aki Istent kérdezi, annak Isten válaszolni fog.

Kettéválik tehát a világ kint és bent lévőkre. Akik már bent vannak Isten országában, és ezt csak Isten tudja világossá, valósággá tenni kinek-kinek az életére nézve. S vannak, akik még kívül valók.

Mindenki felismerheti azt, hogy rászorul Isten kegyelmére. Aki bent van Isten országában, az többé nem mondja már azt Jézusra, hogy magán kívül van. Az tudja, hogy kicsoda Jézus. Esze ágába nem jut ilyet mondani, hogy Jézus nem normális, mert végül is ezt mondták. Az tudja, hogy az egyetlen normális életvitel: követni Jézus Krisztust, és neki engedelmeskedni.

A rászorultság kérdésénél olyan fontos az, hogy valaki felismerje például azt, hogy nincs messze az Isten országától. De ha valaki nincs messze ettől a templomtól, még nincs bent. Ha valaki ezt felismeri, hogy nem vagyok még bent a Isten országában - ez óriási felismerés.

Az olyan csodálatos volt, amikor nem régen egy nagyon súlyos beteggel beszélgetve olyan komoly meggyőződéssel kimondta ezt, hogy én tudom, hogy helyem van az Isten országában. Nagy nyomorúságában, már alig tudott beszélni a fájdalmaktól, s mégis ki tudta ezt mondani hittel és meggyőződéssel. S úgy nézett, és azt mondta, hogy most akkor ugye ez azt jelenti, hogy nekem örök életem van. Ez azt jelenti. Örök élete van, és nem ment az ítéletre, mert közben már meghalt, hanem átment a halálból az életre.

Van, aki meg azt mondj a maga egoista és önelégült állapotában: nem lehetek olyan rossz, hogy engem az Isten kint hagy az Isten országán kívül. Vagyok én olyan jó ember, hogy bevigyen az Isten. Nem azért kerül be valaki, mert jó vagy rossz, hanem Jézusért. Ha valaki hisz Jézusban, örök élete van annak. Annak van csak örök élete, aki hisz Jézusban. Itt nem az dönti el a dolgokat, hogy mennyi jót cselekedtünk egy élet során, vagy mennyi kevésbé jót. Gyűlölködő életet éltünk, vagy nagyszerű, segítőkész életet. Nagyon sok ember segít egy másik emberen. Ettől még nincs üdvössége. Nem a jó cselekedetek döntik el, hanem a Krisztusba vetett bizalom és hit. Jézusért van a hívő embernek üdvössége, öröksége.

A kint pedig azt jelenti, hogy a külső sötétségben, Isten nélkül van valaki. Lelki halált a virágzó biológiai élettel együtt. Kint sokszor azt éli át az ember, hogy nincsen bocsánat. Nem néznek el neki ekkora hibát sem. Nincs irgalom, csak kegyetlenség, nyomorúság és sokszor hátravettetés, és sötétség, és szeretetlenség, és gyűlölet, és az élet kő kemény törvénye, amit időnként nem lehet kibírni sem. Sőt idegekkel is nagyon nehéz bírni, és megmaradni ép ésszel, mert a világ törvényei irgalmatlanok.

Ezt a hívő emberek is tudják, hogy ez így van. Nekik azért más, mert ők Jézussal élnek ebben az irgalmatlan világban. Ez teljesen más. Ők tudják, hogy egyszer ennek az irgalmatlan világnak véget vet a mindenható Isten. Tudják azt, hogy ők irgalmat kaptak az Istentől. Ezért tudnak minden irgalmatlanság ellenére is irgalommal és szeretettel cselekedni egy másik emberrel. Ez az alapvető különbség.

Nagyon sokan elakadnak a külsőségnél, az egyház viselt dolgainál. Elég csak az inkvizícióra meg a keresztyénüldözésre gondolni, meg az egyház bűneire, meg azok bűneire, akik templomba járnak. Ez már elég ahhoz, hogy valaki azt mondja: köszönöm szépen, ebből az egészből nem kérek. Ilyen az Isten. Pedig nem az Isten ilyen, hanem talán a kint lévők, akik időnként templomba mennek, de még nincsenek bent az Isten országában. Vagy elakadnak az igehirdetés külsőségeinél vagy az igehirdető személyénél. Hogy lehet így beszélni? Pedig a lényeg Isten szava, és nem az, hogy milyen módon ér hozzánk el az Ő üzenete.

Jézus családja is elakadt. Azt mondja, hogy démon van Jézusban, nincsen magánál, őrjöng. Kapjuk el. Vigyük haza, mert a végén még szégyent hoz ránk. S az így folytatódik, kizárnak a templomi közösségből is bennünket.

Amit mondott egyébként Jézus, arról tudták a hozzátartozói is, hogy helyes, igaz. Soha ember így nem beszélt, mint Jézus. És mégis. Azt mondják, hogy nincs magánál.

Jézus a gyerekünk, a gyerekem, a testvérünk. Nem lehet a Messiás. Láttuk, amikor ilyen kicsi volt, ahogy megszületett, felnőtt, ahogy gyermek volt. Nem lehet Messiás a mi testvérünk, s az én gyermekem - mondja Mária. Nekik is át kellett menniük azon a folyamaton, hogy az életük, az egoizmusuk, a bűnös lelkük meghalt az Isten előtt, és felismerték azt, hogy Jézus igen is Megváltó. Valóban az ő testvérük, és valóban a gyermeke Máriának és Józsefnek, ettől még az Isten Fia, és Megváltó.

Fel kellett nekik is ismerni, hogyha az Isten ellenére élünk, akkor a halál állapotában vagyunk. És e nélkül a felismerés nélkül senki sem kerülhet be kívülről az Isten országába.

Jézus új családjának a tagja az, aki az Ő személyének vonzásában él. Benne és vele. Általa megtartatást és békességet talál, és ebből él. Nincs olyan perce ennek a világnak, ami ne tudna minket felingerelni időnként. Elég egy ilyen nagy meleg, s mindenki ingerültté, türelmetlenné és szeretetlenné válhat. Igyekszik, megy, siet, akadályozzák, begurul, felgerjed stb. Elveszti a türelmét. Vagy elég, ha hazamegy, és megint azt látja, ami mindig felhúzza. Kinyitja az ajtót, és megint ugyanaz. Napról napra ugyanaz, és hétről hétre. És hiába mondja, nincs változás. Hány ilyen család van, s kezdődik megint a vita és a veszekedés.

Ha valakinek új szíve van, ha valaki Krisztussal megy innen el - egyszer egy ifjúsági órán beszéltünk erről, az sem baj, ha egy döglött elefántot talál az előszobában. Mert az Isten békessége, ez persze csak egy kép volt. Az Isten békessége ott van a szívében. Nem azt jelenti, hogy átlépi, mert nem is bírja. Megkerülni sem lehetne a valóságban. Olyan akadály, amit nem lehet eltolni. Jól kitoltak vele, ahogy mondtuk akkor, beszéltünk az ifjúsági órán. S tényleg vannak ilyen helyzetek, ami ekkora problémát okoz. És akkor az ember megteheti, hogy odafordul az Istenhez. Azt mondja: "Uram, te el tudod tolni, én nem birok vele. Én jól eltoltam, ez is lehet, az egészet, a mai napot. Segíts, könyörülj meg rajtam. Belátom, hogy vétettem, könyörülj meg rajtam." Nincs idegesség, nincs türelmetlenség, vagy ha van, akkor lehiggad az ember. Nagyon fontos az, hogy ilyenkor azok, akik szintén hívők, vagy akár hitetlenek, hogy viszonyulnak egy ilyen helyzethez. Oltják a tüzet, vagy szítják? Lehetünk mi azok, akik otthon leszünk, amikor a másik hazajön, és felhúzták a munkahelyén. Néha jogosan. Nem mindig mi vagyunk a hibásak. Ezt is jól, világosan látni kell. Van, amikor mi nem vétkeztünk, és nem hibáztunk. Ez is benne van. Amikor becsületesek voltunk, tisztességesek, szeretetre méltók és kedvesek, és mégis kiszúrtak velünk. Ilyen is van. S nem könnyű így hazamenni. Mégis csak az az Úr van ott az ember életében, ha hívő ember már, aki mindezen tud változtatni, és Ő tud rajtunk könyörülni is.

Jézus a figyelmet a kintiekről a bentiekre irányítja. Azt mondja, hogy az egyház ugyan a világból kihívottak közössége, de ugyanakkor az Isten országába behívottak közössége is. Ez a legfontosabb kérdés ma este és mindnyájunk számára: kint vagy bent. Mi jellemző az életünkre? Kívülről csodáljuk Jézust meg a történéseket, vagy átléptük az ajtót, beengedtük Jézust, és Ő meg bevitt az Ő csodálatos országába. Bent élő vagy kint élő?

Sokaknak milyen fontos volt, hogy bent van a villában, vagy kint a van a villán kívül, mintha ez olyan lényeges lenne. Jobb kint, meggyőződésem szerint, de hát ez lehet, hogy csak az én véleményem. De az Isten országában bent lenni, ez mindennél jobb. Ez a legjobb, ami történhet egy emberrel. Isten átemeli, beemeli az Ő csodálatos országába.

Márk ezt írja, hogy Jézus körül sokaság ült. Akik hisznek őbenne, azok Isten gyermekei. Ők a gyümölcsei Jézus szolgálatának. Akiket már átmentett a golgotai kereszt áldozata által az Ő országába.

A Zsidókhoz írt levél 2, 11 szerint így olvassuk: "Jézus nem szégyelli testvéreinek nevezni őket." Ha valaki már hívő keresztyén közülünk, az Jézus testvére, fitestvére vagy lánytestvére. Isten gyermeke. Hozzá tartozik, és ez erősebb, mint a vér szerinti kötelék. Hány család felbomlik, szétesik, és a szülő és a gyermek soha, de soha többé nem találkoznak egymással. Örök harag. Elfelejtik, hogy majd közbeszól a halál, s akkor többé nem lehet már rendezni, amit akkor kellett volna, amíg élt mindenki. Nem gondolnak erre. Örök harag. Amíg élek, haragszom.

Jézus Krisztus bevesz, bevisz az Ő csodálatos országába, és testvéreinek és gyermekeinek nevez minket, ha hívők vagyunk. Jézus megalázta magát, mert ez alázkodást jelent, megalázkodást, hogy az Ő embergyermekeit az Ő testvéreinek nevezi. Ennyire mélyre leszállt hozzánk és értünk Jézus Krisztus.

Jézushoz tartozni misszió is, küldetés és feladat. Nem ritkán olyannak tűnik a feladat, ami az erőnket meghaladja, de Ő áll a feladatok mögött és a misszió mögött is. Aki Jézus Krisztust hirdeti, szavaival, életével, cselekedeteivel, a mögött ott áll a küldő, ha hisz Jézusban. Nem egyedül küszködik és megy. Mögötte ott áll a küldő.

Tegnap felrobbantottak egy keresztyén missziói épületet az egyik iszlám országban. Voltak sérültek, de az a misszionárius család, nem sérült meg, akit Isten odaküldött. Most Isten így döntött, hogy nem lett bajuk. Megőrizte őket a terrorcselekmény közepette is. Mert Ő küldte őket oda, és egyre több ilyen lesz, ahogy sötétedik a világ, és gonoszodik a világ, és lesznek az emberek magukat szeretők, és erősödik meg minden istenellenes, pogány vallás. Világosan mondja ezt a Szentírás, hogy egyre keményebben ütköznek majd az ellentétek. Míg végül olyan nagy lesz a baj, hogy mindenki Messiás után kiált, s akkor nyilvánosan fellép az Antikrisztus, és megígér mindent, ahogy szoktak a politikusok, és abból nem fog semmit megtartani, szintúgy, ahogy a politikusok teszik.

Az új család alapja nem evilági, hanem az Istentől való. Tőle indul ki minden. Isten az Ura mindeneknek. Azt is mondja Jézus: "Aki látott engem, az látta az Atyát." Aki pedig látott engem, az egyben az Atya gyermeke is. Az Isten országának a gyermeke. Az tudja, hogy az egész keresztyén misszió mögött maga Isten áll. A személyes mögött is. Az egyéni evangélizáció mögött is a mindenható Isten áll. Ha valaki Jézus küldésére mondja, amit mond, és kéri, amit kér, akkor számíthat Jézus Krisztus segítségére és támogatására. Mert a misszió ügye az Istené. Ő azt akarja, hogy ne vesszenek el némelyek, hanem azt, hogy mindenki megtérésre jusson. Csak új szívvel és belső tűzzel, s igazi meggyőződéssel lehet ezt végezni.

Egy francia diplomata azt mondta egy utasnak a vonaton, ahol utazott: Ön nem utazhat velem együtt ebben a kocsiban, mert én diplomata vagyok. Franciaországgal megtörtént már nem is egyszer, hogy jól megverték a háborúk során. Isten országa még soha nem szenvedett vereséget. Az egyetlen ország, amelyik kibírja a folyamatos növekedést és bővülést. Egyéb nem bírja ki, nem fogja kibírni. De az Isten országa kibírja, mert az Isten országa mögött maga az Isten áll.

Azt mondja Jézus, amikor egyszer ott áll a tanítványok között, hogy itt van köztetek az Isten országa. Jézus királysága örökkévaló királyság, s annak tagjai örökké élnek. Ezt semmilyen más országról nem lehet elmondani.

Kívül valók vagy belül valók vagyunk? A legfontosabb kérdés ez.


Imádkozzunk!

Urunk, köszönjük neked azt, hogy te nem ígérgetsz nekünk, hanem amit ígérsz, azt megtartod. Köszönjük azt is, hogy aki tehozzád fordul, azt te semmiképpen el nem küldöd magadtól. Köszönjük, ha már lelki közösségben élhetünk veled, s te vagy a mi Urunk, Gazdánk, Megváltónk, Bátorítónk, Vigasztalónk, idősebb testvérünk hit által.

Könyörgünk most azokért Urunk, akik kíváncsian és vágyakozó szívvel néznek befelé, és azt mondják talán: milyen jó az odabent lévőknek.

Köszönjük, hogy semmi akadálya nincs annak, hogy ma este bárki befogadjon téged, és belépjen a te csodálatos országodba. Köszönjük, hogy nem mi cselekesszük ezt, hanem te cselekedted meg a golgotai kereszten, hogy kinyitottad Isten országának az ajtaját, és aki csak akar, beléphet abba, és a te gyermeked és tanítványod lehet.

Kérjük tőled azt is, hogy segíts nekünk jó döntéseket hozni. Kérünk, Urunk, adj nekünk vezetést, világosságot, belátást és bölcsességet.

Urunk, sokszor olyan nehézségek és problémák, olyan bajok és tragédiák tornyosulnak előttünk, amit nem bírunk félretolni, amit nem tudunk átlépni, amit nem bírunk megkerülni, ami alatt nem tudjuk átásni magunkat, ami előtt tehetetlenül állunk. Köszönjük, hogy hozzád fordulhatunk ebben a helyzetben is. Mindig, nem csak ekkor, de ekkor is.

Köszönjük, Urunk, hogy nálad a lehetetlen lehetséges. Áldunk és dicsőítünk ezért.

Ámen.