PASARÉTI PRÉDIKÁCIÓK

Pasarét, 2003. április 27.
(vasárnap, konfirmáció)

Cseri Kálmán


AZ IGE MUNKÁJA


Alapige:1Thessz 2,13

Ezért mi is szüntelenül hálát adunk az Istennek, hogy amikor hallgattátok az Istennek általunk hirdetett beszédét, nem emberi beszédként fogadtátok be, hanem Isten beszédeként, minthogy valóban az, és annak ereje munkálkodik is bennetek, akik hisztek.


Imádkozzunk!

Mindenható, örökkévaló, szent és igaz Úristen, szeretnénk térdet és fejet hajtani előtted, megalázni magunkat és dicsőíteni téged. Köszönjük, hogy megérhettük ezt a szép napot. Neked köszönjük meg, hogy adtad ezeket a gyermekeket a szüleiknek, szeretteiknek. Köszönjük, hogy te támasztottál a szülők, nagyszülők szívében felelősséget értük. Köszönjük, hogy tudhatjuk, hogy amikor elkezdünk keresni téged, te előbb kerestél minket.

Áldunk téged, megváltó Urunk, Jézus Krisztus, hogy pontosan azért jöttél el erre a földre, hogy megkeresd és megtartsd, ami elveszett.

Köszönjük, hogy oly sokszor láthattuk, egyedül neked tartozunk hálával azért, mert sok baj között erőnk volt és örömünk.

Köszönjük, hogy eljutottunk erre a szép napra. Néked adunk hálát azért is, hogy felnőtt korban is keresel embereket, s köszönjük azokat, akik készültek erre a napra, és akiknek szép ünnep ez. Legyen tied a dicsőség minden meghallgatott imádságért, ami ott van a mai nap eseményei mögött.

Köszönjük, hogy oly sok mindent máris elvégeztél sokunk életében igéddel. Alázatosan kérünk, hogy folytasd ezt a te munkádat most is. Te magad szólíts meg bennünket, tedd a szívünket fogékonnyá mindarra, ami tőled jön. Hadd legyünk itt most mindnyájan, áldott orvos, Jézus Krisztus, a te rendelődben, hogy gyógyuljon az életünk, sőt, hogy egészen új életet kapjunk tőled.

Szentlelkedet áraszd ki reánk és a te Lelked által beszélj velünk. Add, hogy ne hiába legyünk itt, hadd mehessünk el mindannyian lélekben gazdagabban, mint ahogy jöttünk.

Ámen.


Igehirdetés

Ennek az igének az alapján azt szeretném elmondani most röviden, mi történhet azokkal, akik komolyan veszik azt, amit tanultak a konfirmációra való felkészítés során. Egyben mi történhet azokkal, akik veszik a fáradságot és vasárnapról vasárnapra elmennek egy olyan templomba, ahol Isten élő igéjét hirdetik? Mi történhet azokkal, akik naponta kezükbe veszik a Szentírást és figyelmesen, nyitott szívvel olvassák Isten igéjét; azokkal, akik a hívők között keresik a barátaikat és a közösségüket, és ott beszélik meg hétköznapi gondjaikat is? Egyáltalán mi történhet azzal az emberrel, aki ma olvassa és hallgatja Isten igéjét és megnyitja előtte a szívét?

Mondok először egy 1950 évvel ezelőtti példát, aztán majd néhány mait.

A Bibliából tudjuk, hogy Pál apostol időszámításunk után 50-ben hozta át a Jézus Krisztusról szóló jó hírt, evangéliumot Európa földjére.

Először Filippiben prédikált, azután Thesszalonikában, a mai Thesszalonikiben. Miről beszélt? Arról, hogy Isten úgy szeret minket, embereket, hogy nem hagyott magunkra abban a mélységben, ahova zuhantunk tőle elszakadva. Utánunk jött Jézus Krisztusban. Jézus magára vállalta a bűneink büntetését, hogy mi így bocsánatot kapva egészen új életet kezdhessünk.

Jézus nem vallást alapított, hanem megtanítja élni azokat, akik hallgatnak rá. Megtanít értelmes, tartalmas életre, és ad olyan életet, ami a halálunk után is megmarad, örök életet. Aki vele személyesen találkozik, annak az életét Ő megváltoztatja. Az nem kényszerpályán mozog többé, nem rabja annak, amit a Biblia bűnnek, Isten elleni lázadásnak nevez, hanem az ilyen ember képessé válik Istent dicsőítő, neki engedelmes életet élni.

Pál Thesszalonikában átadott egy meghívást a hallgatóinak. Azt mondta: hagyjátok ott a magatok által készített szobrokat, amiket isteneknek képzeltek. Hagyjátok abba a magatok babonás, okkult, ördögi játékait, és gyertek vissza az élő Istenhez. Isten ismer titeket, vár és szeret, és nála mindent megtaláltok, ami az életetekből hiányzik. Erről beszélt Pál Thesszalonikában.

És hogyan fogadták ezt az emberek?

Voltak, akik komolyan vették és befogadták, és voltak, akiket felháborított és Pált kikergették a városból.

És mi lett azokkal, akik komolyan vették és hitték azt, amit az apostol mondott? Ez izgatta az apostolt is nagyon. Éppen ezért folyamatosan érdeklődött utánuk és megtudta, hogy hamarosan üldözni kezdték őket, de ők állhatatosan kitartottak Jézus Krisztus mellett. Közben megtapasztalták, hogy Jézus valóban élő személy, aki egészen megváltoztatta az életüket, és aki meg tudja védeni ellenségeiktől is.

Összetartó kis közösséggé kovácsolódtak ezek a frissen Jézusban hívő keresztyének ott Thesszalonikában, és egészen természetes volt számukra, hogy segítették a szegényeket, vigasztalták a szenvedőket. Szerették személyválogatás nélkül az embereket, az ellenségeiket is. Példás házas- és családi életet éltek, szorgalmasan dolgoztak, és hirdették mindenkinek azt a jó hírt, azt az evangéliumot, ami az ő életüket is megváltoztatta, amit már Jézus Krisztusról tudtak. Mivel az emberek látták az ő hiteles életüket, a szavukra sokan otthagyták bálványaikat, hittek Jézusban, és nekik is megváltozott az életük.

Amikor egy év múlva az apostol levelet írt ennek a gyülekezetnek, így kezdte: "Hálát adunk az Istennek mindenkor mindnyájatokért, amikor megemlékezünk rólatok imádságainkban; mert halljuk a ti hitből eredő munkátokat, szeretetből jövő fáradozásotokat, és a mi Urunk Jézus Krisztus felől táplált reménységetek állhatatosságát... Látjuk, hogy a mi evangéliumunk nemcsak szóval jutott el hozzátok, hanem erővel... Ti pedig követőinkké lettek, sőt az Úr Jézus követőivé lettetek, amikor sok üldöztetés ellenére is örömmel befogadjátok az igét. Példává lettetek minden hívő számára egész Macedóniában és Akhájában, hiszen tőletek terjed tovább az Úr beszéde ezekben a tartományokban, és mindenhová eljutott már a ti Istenbe vetett hitetek híre. Milyen jó, hogy megtértetek a bálványoktól az élő Istenhez, és az élő és igaz Istennek szolgáltok..."

Egy év alatt. Az egész tartomány felfigyelt arra, hogy miféle emberek lettek ezek. Mi történt ezekkel? Szeretetből fakadó munkájuk, amivel még nem találkoztak, csüggesztő körülmények közt is reménység van bennük. Másokba is reményt tudnak önteni. Fontos nekik mindenki, aki bajban van, és tudnak adni valamit másoknak, amit nem tud más. Ezeknek van valamijük... Kitől kapták, hogy lehet arra szert tenni? Hogy lehet egyáltalán ilyen változásra eljutni?

Nos, éppen ez itt a kérdés. Hogyan történt, hogy ilyen rövid idő alatt, ilyen nagy változáson mentek át egyidejűleg többen, és csak azok, akik befogadták a Pál által hirdetett igét?

Éppen ez a magyarázata a Szentírás szerint ennek a változásnak. Az a mondat a kulcsa, amit alapigeként olvastam. Ez is ebben az egy év múlva írt levélben található. Azt írja az apostol: "...szüntelenül hálát adunk az Istennek, hogy amikor hallgattátok az Istennek általunk hirdetett beszédét, nem emberi beszédként fogadtátok be, hanem Isten beszédeként, aminthogy valóban az, és annak ereje munkálkodik is bennetek, akik hisztek."

Ez a megfejtés kulcsa. Vagyis a theszszalonikaiak hallgatták Pált, amikor először ott volt. Elhitték neki, hogy ő nem magától mondja, amit mond, hanem az élő Isten követeként van ott, és Isten üzeni ezt a thesszalonikaiaknak. Ezért komolyan vették, és hozzá igazították az életüket. Így írja itt az apostol: "... befogadták az Isten beszédét..." És mivel ez valóban Isten beszéde volt, ezért elkezdett munkálkodni bennük. Az "energia" görög szó van itt az Újszövetség eredeti szövegében. A befogadott ige energiát fejtett ki bennük, megdolgozta őket, és átalakította a gondolkozásukat, fokozatosan a jellemüket, a szokásaikat, egészen más emberekké formálta őket. Sugárzó emberek lettek.

Ugyanolyan körülmények között éltek tovább is, de új töltést kapott az életük. A Biblia így mondja: "Krisztus élt bennük a hit által." Ez újfajta gondolkozást eredményezett, ez szabaddá tette őket sok megkötöző sötét erőtől. Olyan erkölcsi és szellemi értékeket tudtak adni a környezetüknek, amiket korábban nem, és amikre azoknak nagy szükségük volt. Egyszerűen más emberekké váltak. Ehhez ez az egyszerű út vezetett, hogy hallgatták és komolyan vették az Isten igéjét.

Ez a világ lényegében ma is ugyanolyan, mint akkor ott Thesszalonikában. Akkor ott az emberek különböző szoborképek előtt hajbókolva várták és keresték a boldogulásukat. Ma különféle képernyők előtt töltenek órákat akkor is, ha az nem tartozik a munkájukhoz. Isten akkor is küldött követeket, hogy a jó hír eljusson minél többekhez, ma is hangzik Isten kegyelméből az evangélium, jönnek követek.

Ez az evangélium ma is ugyanúgy megosztja a hallgatóságot, mint akkor. Vannak, akik hisznek neki s befogadják, s vannak, akik bolondságnak tartják. Akik azonban befogadják, azok ma is, ugyanúgy, mint akkor, találkoznak az élő Jézus Krisztussal, és Ő megváltoztatja az életüket.

Egy félénk, szorongó, alig beszélő, magába fordult nagylány, akit pici kora óta meggyötört az otthoni mérgezett levegő, aki mindig csak azt érezte, hogy útban van és senkinek sem fontos, egyszer hallott egy igehirdetést erről az ézsaiási textusról: "Ne félj, mert megváltottalak, neveden hívtalak téged, enyém vagy! És becses vagy az én szememben, mert én szeretlek téged - ezt mondja az Úr." Ez a leány ezt az örömhírt komolyan vette, befogadta. Kivirult, meggyógyult az élete. Ma boldog feleség és édesanya. Mivel lehetett volna még ezt elérni?

Volt egy komisz fiú, akit nem lehetett sem fenyítéssel, sem ígérgetéssel formálni. Olyan igazi anya-apa szomorító. Egyszer elvetődött egy csendeshétre. Ott arról hallott, hogy az a Jézus, akiről a Biblia szól, a bűnösök barátja. Így csúfolták, de Ő ezt vállalta. Arról a hétről ez a fiú egészen másként ment haza, és az a változás, ami ott elkezdődött, azóta csak mélyül és gazdagodik.

Szenvedélyek megkötözöttei megszabadulnak, megromlott házasságok rendbe jönnek. Sokszor teljesen összekuszálódott életsorsok és kapcsolatok rendeződnek, kisimulnak csak azért, mert ezek az emberek hallgatják Isten igéjét és vannak közöttük, akik komolyan veszik azt, és munkálkodik bennük Isten igéje - ahogy itt olvastuk.

De nem kell ahhoz végzetesen elrontani az életünket. Folyamatosan szükségünk van tanácsra, világosságra, tisztánlátásra, bátorításra, és Isten igéje ezt is elvégzi a hívőknek az életében. Újra és újra késszé teszi őket arra, hogy tudjanak másoknak szolgálni. Valamit, amit ők is felülről, Istentől kaptak, örömmel továbbadni, és minél többet adnak tovább, annál többet kapnak utánpótlásként.

Nyugodtan mondom: ha egy szülő azt szeretné, hogy gyermeke becsületes, boldog, értékes, kiegyensúlyozott emberré nőjön fel, akkor vigye őt Jézus Krisztushoz. Akkor olvassátok és hallgassátok rendszeresen az Ő igéjét, mert aki azt olvassa és hallgatja, azzal bármelyik pillanatban megtörténhet, hogy egyszer csak be is fogadja. Attól kezdve pedig az az ige munkálkodik bennünk, és mindig valami jót munkál. Mindig pozitív irányban változtat meg bennünket. Olyan áldott munkát végez el, amit semmivel és senkivel másként nem lehetne.

Hányszor látom azt, hogy úrrá lesznek valakin a kétségek, a csüggedés. Feladja a reményt, vagy elromlottak teljesen a kapcsolatai, vagy maga sem tudja már, hogy hol a helye és van-e helye egyáltalán ezen a világon. És ha sikerül Jézushoz elvezetni, Jézus úgy kezd munkálkodni a gondolataiban, a szívében, hogy csakugyan más emberré lesz, és elkezdi másoknak is ezt mondani.

Mint ahogy itt olvastuk, olyan szépen alliterál ez: "tőletek terjed tovább az evangélium" írja nekik Pál apostol. Az egész tartományban már hallottak Jézusról, és ez Thesszalonikából indult ki.

Isten igéje valóban minőségileg különbözik minden emberi szótól. Mert ez az az ige, amivel Ő a világmindenséget teremtette. Ennek teremtő hatalma van ma is. Aki ezt a teremtő igét úgy olvassa, úgy teszi a magáévá, úgy hallgatja, úgy igyekszik engedni neki, mint Isten szavának, abban ez munkálkodik, és egészen újjáteremti az illetőt. Isten minket nem megjavítani akar, hanem újjáteremteni.

Pál apostol azt írja az egyik levelében a korinthusiaknak, hogy aki a Krisztusban van, új teremtés az. A régiek elmúltak, íme újjá lett minden.

Mi történhet azokkal, akik komolyan veszik, amit hallottak a konfirmáció előkészítőn, vagy akik úgy olvassák és úgy hallgatják Isten igéjét, mint ami Isten szava? Az, hogy egészen új teremtésekké lehetnek. Egészen más gondolkozású és jellemű emberek ezen a földön, akik tudják, hogy a mennyben is állampolgárságuk van. Akik tudnak élni, és tudnak meghalni. Nem félnek az élet harcaitól sem, és nem félnek meghalni, mert van valóságlátásuk. A teljes valóságot megismerték, mert Jézus Krisztust megismerték.

Ha most a rövidség kedvéért néhány szóban kellene összefoglalnom azt, amit leginkább szeretnék a ma konfirmáló testvéreink szívébe vésni, és mindannyiótokéba (a magaméba is), akik most itt lehetünk, akkor az ez a három rövid szó lenne: hallgasd, hidd, hirdesd.

Erre hívott el minket a mi Urunk. Hallgasd. Hidd azt, amit Isten az Ő igéjéből mond, és hirdesd. Olyan sok hiábavaló, üres, hazug beszédet hallgatunk nap mint nap. Az Isten igéje igaz, tiszta, és minden betűje az életünk gazdagodását szolgálja. Nem kellene-e minden áldozatot meghoznunk azért, hogy félretéve más egyebet, az Ő igéjét hallgassuk? Mégpedig azzal a nyitottsággal, amivel a theszszalonikaiak. Hallgatom ezt a kis, sovány Pált, de tudom, hogy Isten beszél rajta keresztül hozzám. Mit mond nekem Isten, mit akar velem? Egyáltalán milyen megtiszteltetés ez, hogy hozzám a Mindenhatónak szava van, velem neki terve van, és engem Ő kezébe akar venni. Itt vagyok és engedem: tegyen velem, amit akar.

Aki ezzel a bizalommal, nyitottsággal hallgatja, abban aztán munkálkodik, és új teremtéssé formálja. Az ilyen ember akaratlanul is ellelkendezi másoknak, hogy hol lelt megoldást az életére, és hirdetni is fogja azt. Tőle terjed tovább, ahogyan itt a thesszalonikaiaktól is terjedt.

Jó lenne, ha ma hálát tudnánk adni Istennek mindazokért, akiken keresztül eddig eljutott hozzánk az evangélium, az Isten szeretetéről szóló jó hír. Szülők, nagyszülők, akár itt vannak közöttünk, akár már elporladtak, legyen áldott Isten, hogy adott mindannyiunknak valakit, valakiket, akik próbálták mutatni az életre vezető utat.

Jó lenne, ha ma tudnánk dicsőíteni azt az Istent, aki ilyen hatalmasan tud munkálkodni bármelyikünkben, és egészen újjá tud formálni úgy, hogy egyenesen az Úr Jézushoz fog hasonlítani az életünk.

Jó lenne, ha bátran mernénk vállalni Őt mások előtt is a megváltozott életünkkel, és a világos szavainkkal tudnánk mutatni másoknak is az életre vezető utat.

Én is egy meghívást szeretnék átadni itt minden kedves jelenlevő testvérünknek: Isten szeret minket változatlanul, egyoldalúan is, és vár minket. El van készítve mindaz, amire szükségünk van ebben az életben és az örök életben. Ehhez úgy juthatunk hozzá, hogy ha hallgatjuk az Ő igéjét, ha hittel befogadjuk, és akkor tudjuk majd másoknak is továbbadni.

Ez ad értelmet annak, hogy hónapokon keresztül a ma konfirmáló testvéreink idejártak. Ez teszi ezt a mai napot nem valaminek a befejezésévé, hanem egy megváltozott, diadalmas, gazdag új élet kezdetévé, ahol minél inkább kiszolgáltatjuk magunkat a minket szerető Isten munkájának, annál hatalmasabban fog munkálkodni bennünk.


Imádkozzunk!

Istenünk, hálásan köszönjük, hogy közöttünk is hangozhatott most a te igéd. Köszönjük azt a csodát, hogy a rólad szóló gyarló emberi bizonyságtételen keresztül a te önmagadról szóló bizonyságtételed juthat el a szívünkhöz.

Köszönjük, hogy nem vagy néma, mint a magunkkitalálta bálványok, hanem élő, hatalmasan beszélő és teremtő Isten vagy.

Köszönjük, hogy minket is hívsz magadhoz. Kérünk, támassz mindannyiunk szívében egészséges szomjúságot a te igéd után, és elégítsd ki ezt a szomjúságot. Tölts meg minket a te igazságoddal, szereteteddel, Szentlelkeddel, hogy aztán ez meglátszódjék az életünkön, és kicsorduljon a szánkon is rólad való bizonyságtételképpen.

Alázatosan kérünk, hogy kísérd további útjukon azokat a testvéreinket, akik itt most hitvallást és fogadalmat tesznek. Formáld őket és formálj kegyelmesen és türelmesen mindnyájunkat olyanokká, hogy kiábrázolódjanak rajtunk a mi Urunk Jézus Krisztus vonásai.

Könyörgünk hozzád egyházunkért, népünkért. Ezért a sok sebből vérző embervilágért. Könyörgünk azokért, akik az életüket is kockáztatják azért, hogy az evangéliumot hirdessék. Engedd, hogy terjedjen az, hogy nyomában sok új élet fakadjon.

Használj miket is kegyelmesen ebben a te áldott, mentő, újjáteremtő munkádban.

Ámen.