PASARÉTI PRÉDIKÁCIÓK

Pasarét, 2003. április 13.
(virágvasárnap)

Cseri Kálmán


AZ ESEMÉNYEK HÁROM SZINTJE


Alapige:Mt 21,4-5

Mindez pedig azért történt, hogy beteljesedjék a próféta mondása:

"Mondjátok meg Sion leányának:
Íme, királyod jön hozzád,
szelíden és szamáron ülve,
igavonó állat csikóján."


Imádkozzunk!

Dicsőséges Megváltónk, Jézus Krisztus, mi sem értjük ezt, amit énekeltünk, mint ahogy akkor sem értette senki. Megvalljuk bűnbánattal, hogy annyira messze csúsztak gondolataink a tiédtől, olyan távol állnak céljaink a te célodtól, hogy magunktól nem tudjuk megérteni sem szavaidat, sem tetteidet. Akkor is, ma is azt várnánk, hogy csapj oda azoknak, akik nekünk nem rokonszenvesek, váltsd valóra minden álmunkat, emelj minket mások fölé, kímélj meg mindenféle szenvedéstől, próbától. Engedd, hogy sikerüljenek céljaink, álmaink, és te mégis az első virágvasárnapon is békességet vittél és tüntetőleg szamárháton, szelíd királyként vonultál be Jeruzsálembe.

Köszönjük, hogy ma is az vagy, aki akkor voltál. Dicsőítünk alázatodért, szelídségedért, amivel engedted még azt is, hogy ellenségeid keresztre szögezzenek.

Magasztalunk azért a páratlan győzelemért, amit éppen ezzel a szelíd önfeláldozással arattál. Köszönjük, hogy győzelmed hit által a miénk is lehet, akik pedig sokszor ma is szemben állunk veled. Érthetetlen számunkra a te kegyelmed, irgalmad és hosszútűrésed.

Hálásan köszönjük, hogy még ma is beszélsz hozzánk és kérünk is alázatosan, a te szavad legyen az, ami itt most elhangzik, és ne emberi bölcsesség hitető beszéde. Még azt is tőled kérjük, hogy lágyítsd meg kemény szívünket, segíts, hogy legalább előtted feltétel nélküli bizalommal megnyissuk magunkat. Te tudod, milyen sokat csalódtunk, és veled szemben is bizalmatlanok vagyunk. Szeretnénk ezt, mint bűnt megvallani most neked, és elhagyni.

Tudjuk, hogy te vagy az egyetlen, aki bizonyos, hogy nem ártasz nekünk, akinek nincsenek hátsó gondolataid és titkos céljaid, akinek minden gondolatod és egyetlen célod, hogy segíts rajtunk, mert mi nagyon rászorulunk a segítségedre. Bátorítsd meg félénk szívünket, hogy el tudjuk fogadni azt a segítséget, amit te kínálsz.

Köszönjük, hogy az életünk, sőt az örök életünk egyetlen igazi megoldása nálad van. Köszönjük, hogy te ezt kínálod nekünk most is ebben a csendben, a te igéden keresztül, újjáteremtő Szentlelked erejével. Hadd legyünk ennek a csodának részesei.

Ámen.


Igehirdetés

Az evangéliumok rendkívül színesen írják le a virágvasárnapi eseményeket. Megtudjuk a leírásból Jézus jeruzsálemi bevonulásának a részleteit is. Kitűnik, hogy itt, Jézus kereszthalálához közeledve, felgyorsult minden. Az emberek egyre türelmetlenebbül szeretnének pontosat tudni arról, hogy kicsoda Ő valójában. Ellenségei pedig minél gyorsabban szeretnék Őt megölni, lehetőleg a néhány nap múlva bekövetkező nagy ünnep, a páska előtt még.

Ebben az általános zűrzavarban, kapkodásban, összevisszaságban, idegességben, szervezkedésben egyedül Jézus az, aki mindenkit meglepő nyugalommal és biztonságban, csendben halad előre azon az úton, amit az Atya jelölt ki neki, a felé a cél felé, amit Ő elfogadott mennyei Atyjától. Mintha nem is az Ő feje lenne a tét, mintha nem körülötte forogna minden. Mérhetetlenül felette áll ennek a nyüzsgésnek, kapkodásnak, és egyetlen szempont vezeti: mindent úgy tegyen, ahogy az Írás megmondta, vagyis elvégezze küldetését, beteljesítse mennyei Atyja akaratát.

Ennek a sokszereplős, tömegjelenetes drámának a többi résztvevői mindezt nem értik. Őket nem izgatja, hogy az Írás mit mond, meg mi Isten akarata. Nekik egészen más céljaik vannak. Pontosan ezt figyeljük meg ma, a virágvasárnapi történet kapcsán, mert a Szentírásnak fontos tanítása ez, amivel nyitogatni akarja szemünket, tágítani látókörünket.

Azt tanítja tudniillik Isten igéje, és ez a virágvasárnapi eseményekben rendkívül szemléletesen tetten érhető, hogy az események általában három szinten történnek.

Van a felszín, amit látni lehet, ahogy a történések követik egymást. Aztán ki-ki a maga világnézete, vérmérséklete szerint ezeket értékeli. Ki-ki elmondja a véleményét. Valamilyen véleménye van, vagy már az sincs, vagy ha van is, mélyen elhallgatja. Ez teljesen mindegy. A felszínen zajlanak az események. - De kevesen látják, hogy valaki mozgatja ezeket az eseményeket. Hogy minden gonoszság mögött ott áll a világ fejedelme, akit Jézus néven nevez. Azt mondja: ő az ördög, a sátán, aki emberölő volt kezdettől fogva. - Az egész felett pedig ott van a mindenható Isten örök terve, amit készített a megmentésünkre, és amit Ő feltartóztathatatlanul, csendesen megvalósít. Ez utóbbi kettőt csak a hívők látják. A hívők közül is sokan nem veszik komolyan.

Az emberek többsége elakad a felszínnél, ami a szeme előtt van, amit az újságok megírnak. Kevesen látják, hogy mi vagy ki mozgatja a sötét eseményeket, és kevesen veszik komolyan a mindenható Úristent, aki felette áll mindennek, és aki a mi javunkra, üdvösségünkre készített tervét minden ellenerő, akciózás ellenére, végtelen szeretettel meg fogja valósítani.

Ezt figyelhetjük meg itt, a virágvasárnapi történetben is. Kövessük ezt nyomon.

Mi az, ami a felszínen zajlik. Itt aztán valóban egymást kergetik a történések. Már maga az nagy esemény, hogy közeledik a legnagyobb vallási és nemzeti ünnep, a páska. Az egész ország felbolydul, általános készülődés van. Sokan felkerekednek már hetekkel előbb, hogy a nagy ünnepet a szent városban tölthessék. Ráadásul ekkor történik egy egészen meglepő eset: a negyednapja eltemetett és már oszlásnak indult Lázárt Jézus kihívja a sírból, feltámasztja.

Ez aztán mindenki számára egyértelmű messiási tett volt. Akkor mégiscsak Ő lenne a Messiás? Akkor mégiscsak tőle lehet várni, hogy valóra váltja mindenkinek a reményét, vágyát? Akkor előbb-utóbb csak előrántja azt a kardot és összefogja a népét, hogy a római megszállókat kikergessék onnan? Hátha mégis az ő emberük ez a Jézus, és hajlandó olyan messiássá válni, amilyet ők szeretnének látni.

Lázár feltámasztása után ezért kezdik el ünnepelni a Jeruzsálembe vezető zarándokúton Jézust. Elhangzik az ősi zsoltárimádság: Hosianna, Urunk segíts! A Messiástól várják a segítséget, és joggal.

Jézus pedig a nagy ünneplés közepette, amikor egy olyan dombocska tetejére érnek, ahonnan már látni lehetett a szent várost, sír. Az ünnepelt Messiásjelölt zokog. Mi baja van? Ki érti ezt? Senki sem érti, aki csak azt látja, ami a szeme előtt van, de Jézus ennél többet lát. Ő látja, hogy mi mozgatja Jeruzsálem akkor urait, az Ő ellenségeit, és látja, hogy mi lesz ennek a következménye. Ő az egész képet látja, nemcsak annak egy részletét. Ő összefüggésükben látja az eseményeket, nemcsak a pillanatot érzékeli, és Jézus éppen ezért sír. Nem értik.

Ugyanígy nem értik azt sem, hogy ha egyszer csakugyan Ő a Messiás, és ilyen hatalma van, hogy halottat is támaszt, akkor miért a békesség fejedelmeként, ennek jelképeként egy szelíd szamáron vonul be a szent városba? Akkor lovon kellene. Lovat alá! Legyen Ő a mi Messiásunk! Jézus azonban tüntetően szamárháton vonul be.

Érdekes, hogy senkinek nem jut eszébe a Zakariás 9,9? Hogy itt is arról van szó, hogy ahogy "az Írás megmondta", az teljesedik be Jézus életében? Az Írás azt mondta: Ímhol, jön a te királyod, Jeruzsálem, igaz és szabadító Ő, de szelíd és ennek jeleként szamárháton ülő. Megint csak Jézus az, aki az Írás beteljesítésére gondol, másnak ez nem jut eszébe.

Aztán folytatódik a csalódás, mert első útja a templomba vezet. Ott kiderül, hogy a pogányok udvarát, a misszió helyét, elárasztották - ma így mondanánk - a butikok. Ott is folyik az alkudozás, ahol teljes csendnek kellene lenni. Ahol Istent kereső, távolról érkező emberek hallhatnának Istenről, és megtanulhatnának imádkozni hozzá. Ezt ott nem lehet. Ott is csak seftelni lehet, az üzlet mindennél fontosabb, az üzlet mindent kiszorított. Minden eladó: a templom csendje, a lélek üdvössége is. Jézus reá nem jellemző keménységgel kikergeti onnan a kereskedőket.

Aztán másnap az Ő szavára elszárad az a bizonyos fügefa, aminek megint komoly szimbolikus jelentése volt.

Sok mindent nem értenek az emberek, de még mindig reménykednek abban, hogy Jézus hátha az ő emberükként lép majd fel, miközben a nép és az egyház vezetői már megegyeztek abban, hogy elpusztítják őt.

Nagyjából, vázlatosan ez a felszín, az események. A híranyag, amit meg lehet írni, amit információként egymásnak tovább lehet adni.

Aki azonban gondolkozik netán, az megkérdezi: miért akarják Őt megölni? Ezt kérdezte Pilátus is: Mi rosszat cselekedett? Semmit. Akkor miért akarjátok megölni? Mi van amögött, hogy így összefognak egymással ellenséges viszonyban levő emberek is, például Heródes és Pilátus, Jézus ellen? Mi a magyarázata ennek a nagy egységfrontnak? Ha vele szembe kell szegülni, mindnyájan egyetértünk. Mi mozgatja ezt? Ki mozgatja ezt?

Jézus olyan világosan beszélt erről. Az akar embert ölni, aki emberölő volt kezdettől fogva. Neve is van. Ezt a sátánról mondta Jézus. Ő mozgatja ezeket az embereket, akik vagy tudják ezt, vagy nem. Sokszor észre sem veszik, hogy egy sötét hatalom kezében válnak eszközökké, és azt gondolják, ők szerveznek, terveznek, pedig csak eszközként használja őket az emberölő. S ami itt virágvasárnap és az azt követő napokon tetten érhető, az minden részletében erre a sötét hatalomra mutat. Irigység, féltékenység, megvesztegetés, zsarolás, féligazság (ami általában teljes hazugság), hamis tanúk, végtelen hatalomvágy, engesztelhetetlen gyűlölet - ez tölti be ennek a drámának a szereplőit.

És mindenütt a pénz. Pénzzel vesztegetik meg a hamis tanúkat, akik Jézus perében ellene vallanak elképesztő buta rágalmakat. A pénz játszik szerepet abban is, hogy Pilátus, a kor legnagyobb hatalmának birtokosa, zsarolható, és zsarolják is a főpapok. Ezért íratják vele alá a halálos ítéletet végül is. Pénzzel fizetik meg azokat a katonákat, akik Jézus sírját voltak hivatva őrizni, hogy hamis híreket terjesszenek. Hazugság, pénz, hatalomvágy - ez mozgatja az embereket és az eseményeket. De erre már kevesen figyelnek oda.

És talán még kevesebben látják a harmadik szintet, azt a legfelsőt, hogy Jézus isteni teljhatalommal, teljes nyugalommal, céltudatosan és engedelmesen végzi egymás után azokat a feladatait, amiket végeznie kell. Amiket csak Ő végezhet el. Amit küldetésként kapott az Atyától. Ami neki - tudja - az életébe kerül, de ami az egyetlen módja annak, hogy rajtunk, embereken segíteni lehessen.

Ebbe beletartozik az, hogy szavára feltámad a meghalt Lázár, hogy a kis szamáron csendesen üget a szent város felé. Hogy megtisztítja a templomot. Nem azért, mert mérges volt. Ezt is csak a hozzá nem értők magyarázzák így mindig. Idézi János a 69. zsoltárt: "... a te házad iránti féltő szeretet emészt;..." Nem Jézus személyes dühössége az oka ennek a tettnek. Ez messiási tett. Ez figyelmeztetés. Ebben evangélium is van. És megint egy ősi prófécia teljesedik be a templom megtisztításában is, de megint kiderül, milyen igaz, amit Jézus egyszer szomorúan mondott a szadduceusoknak: nem ismeritek sem az írásokat, sem az Istennek hatalmát. (Mk 12,24)

És ott a megtisztított templomban is még gyógyít. Jönnek hozzá a sánták és vakok. Aztán védelmébe veszi azokat a kisgyerekeket, akik még mindig hozsannáztak és ünnepelték Őt. És ősi ígéretek teljesednek be minden tettében és szavában, még a hallgatásában is. Mert minden tettével és szavával Istennek ezt az örök, rajtunk könyörülő üdvtervét váltja valóra. Ezért nem állt meg a jeruzsálemi bevonulás népszerű eseményénél, hanem folytatta munkáját, és a templomtisztítás népszerűtlen munkáját is elvégezte. Utána folytatta az utat egészen a keresztre, de a harmadik napon dicsőségesen feltámadott, felment a mennybe, ott is könyörög érettünk, és egyszer majd eljön újra ítélni élőket és holtakat.

És mindez az érdekünkben történik. De ki látja ezt? Ki ismeri ezt az isteni tervet? Kik azok a kevesek, akik szinte előre várják a következő lépést, hiszen meg van írva, és Isten igazat mond, és az Ő szavának írásba foglalt formája a Szentírás, igaz és beteljesedik. A teljes valóságot csak azok látják, akik nem akadnak el a felszínen, hanem ismerik a szomorú események mozgatóját, a gonoszt, de ismerik a mindenható Istent, aki még a gonosz minden lázadását és lázítását is beépíti a maga tervébe, és még ezeket az eseményeket is felhasználja akaratának a megvalósítására.

Ez így van ma is. Folyik ez a szörnyű háború, és mi maradunk a felszínen. Olvassuk a híreket, és sokaknak már az sem fáj, hogy fiatal életek és sok-sok érték elpusztul ennek során. Azt meg végképp kevesen kérdezik: vajon ki irányítja ezt a háborút is, mint az összes többit? Milyen alantas célok vannak mögötte? Milyen indulatok? Milyen féktelen önzés? Milyen mohóság, erőfitogtatás, uralomvágy, hatalmi küzdelmek, s emögött a sötétség fejedelme, akinek az eszközei sem tudják sokszor magukról, hogy kinek a kezében eszközök.

Vajon látja-e legalább a hívő nép, hogy mind e fölött a sok szörnyűség fölött ott van a mindenható Isten, aki változatlanul kezében tartja, és egyedül Ő tartja kezében ennek a világnak a kormányzását. Akinek fontos mindannyiunk kicsi élete is, hiszen amikor megváltott, nevünkön hívott és nevünkön hív, és végtelen szeretettel alakítja mindannyiunk sorsát. Ki látja ezt a másik két szintet is?

Vagy itt van a tegnapi szavazás. A lakosság egy része megszavazta, hogy csatlakozzunk az Európai Unióhoz. De ki látja azt, hogy a nagy akció csupán egy kis része annak a nagy egységesítő folyamatnak, aminek célja, hogy végül is egy nép legyen, egy nyelv, egy vallás, egyfajta pénz, egyfajta gondolkozás, vagy lehetőleg gondolkozás nélküli egyfajta kiszolgáltatottság, és a végén egy nagy világkormány irányítsa az emberiséget az Antikrisztus vezetése alatt. Ez meg van írva, csak nem ismerjük sem az Írásokat, sem az Istennek hatalmát. Ezért nem számolunk sem az Írásokkal, sem az Istennek hatalmával.

Aki a Jelenések könyvének ezeket a fejezeteit, például a 13. részt, elolvassa, elképed azon, hogy amit a felszínről olvasunk az újságokban, azoknak itt van a magyarázata. Rámutat Isten igéje az okokra. De hisszük-e, hogy Isten mindezt a nagy emberi akciózást, szervezést, tervezést is beépíti a maga örök üdvtervébe, és Ő változatlanul uralja a helyzetet. Az események során az Ő igéje teljesedik be.

Ezen a virágvasárnapon nem a virágvasárnapi történet valamelyik részletét próbáltuk kibontani, hanem azt kérdezi tőlünk a mi Urunk: mennyit látunk a valóságból? Aki csak egy részét látja, csak a felszínen tájékozódik, azt könnyű megtéveszteni, félrevezetni. Az általában későn fogja a fejét, hogy már megint becsapták, és az sokszor a leglényegesebb szempontokat hagyja figyelmen kívül.

A virágvasárnapi események különösen jól szemléltetik ezt az igazságot, amin jó lenne, ha magunkba szállva elgondolkoznánk. A felszínen ott van az események kavalkádja, de nem ennyiből áll az egész. A mélyen, alul a sötétben, összefognak a Jézus-ellenes erők, amik próbálják meghiúsítani Isten üdvtervét. Az egész fölött pedig - most zsoltáridézetet mondok - "nevet az Isten", neveti ezt a nagy erőlködést, mert vele szemben senki nem arathat győzelmet. Az Ő üdvösségünkre elkészített tervét senki emberfia, de még maga a sátán sem tudja meghiúsítani, mert Ő mérhetetlenül felette áll mindennek, és éppen Jézus Krisztus halála által szerzett nekünk múlhatatlan szabadulást és életet.

Ezért írja Pál apostol: "... Isten titkos bölcsességét szóljuk, azt az elrejtett bölcsességet, amelyet az Isten öröktől fogva elrendelt a mi dicsőségünkre. Ezt a világ fejedelmei közül senki sem ismerte fel, mert ha felismerték volna, a dicsőség Urát nem feszítették volna meg." (1Kor 2,7-8)

Értjük az összefüggést? Virágvasárnap táján már és az azt követő napokban összefogtak a sötétség erői, hogy pusztítsuk el a názáreti Jézust. Ne engedjük, hogy az Isten Szabadítója a nagy szabadítást elvégezhesse. Feszítsd meg! Halál reá! És éppen ezzel lettek - ahogy Kálvin János írja - az Isten bal kéz felől levő szolgái. Nem a jobb kéz felől levők, akik ismerték és akarták az Ő akaratát, hanem akik az Ő akarata ellen lázadtak, de még a lázadásukat is felhasználja Isten, olyan hatalmas Ő.

Sikerült a tervük. Jézust sikerült keresztre juttatni. És akkor teljesedett be az ősevangélium, amit az 1Móz 3,15-ből ismerünk: a Szabadító a kígyó fejére taposott. És amikor diadalmasan ünnepelték magukat, hogy sikerült Jézust megölni, akkor hallatszott a kozmoszban egy nagy reccsenés, megroppant a sátán koponyája, elveszítette a háborút.

A legnagyobb vereség által érte el a mi Megváltónk az elképzelhető legnagyobb győzelmet. Ki érti ezt? Aki ismeri az Írásokat, és komolyan veszi Isten hatalmát.

Isten azért hívja fel erre a figyelmünket, hogy tanuljunk meg ebben a szellemi káoszban, amiben élünk, helyesen tájékozódni. Mert aki a valóságnak nemcsak egy töredékén tájékozódik, hanem látja a teljes valóságot (és azt csak a hit látja), annak békessége van akkor is, amikor körülötte valóban kétségbeejtő események zajlanak. Az reménységgel tud nézni a jövőbe akkor is, amikor csupa olyat hall és lát, ami méltán elcsüggesztheti. Az ilyen ember, ha sír is, mint Jézus virágvasárnapon, mégis túllát a könnyein, meg a mindenkori pillanaton és az elkeserítő eseményeken, mert az ilyen ember tudja azt, mivel ismeri az Írásokat és az Istennek hatalmát, hogy az a Jézus, aki virágvasárnapon utolérhetetlen és őszinte szelídséggel vonult be egy kis szamár hátán Jeruzsálembe, egyszer majd csakugyan lóháton jelenik meg. Egy olyan fehér lónak a hátán, amire csak az ülhet fel, akiről az ellenségei is tudják, hogy Ő a királyok Királya és uraknak Ura.

Így olvassuk ezt a Jelenések könyvében: "Láttam a megnyílt eget: Íme egy fehér ló, és aki rajta ül, annak neve Hű és Igaz, mert igazságosan ítél és harcol. Szeme tűz lángja, és fején sokágú korona, és ráírva egy név, amelyet senki sem tud rajta kívül; és vérbe mártott ruhába volt öltözve. Ez a név adatott neki: az Isten Igéje. A mennyei seregek követték őt fehér lovakon, tiszta fehér gyolcsba öltözve. Szájából éles kard jött ki, hogy megverje vele a népeket: mert Ő vasvesszővel fogja pásztorolni őket, és fogja taposni a mindenható Isten búsult haragjának borsajtóját. Ruhájára és derekára az a név van írva: Királyoknak Királya és uraknak Ura." (19,11-16)

Az, hogy az Ő ruhája véres, ez az Ő biztos ismertetőjele. Nem mások vérétől, a sajátjától lett véres. És mivel az Ő ruhája véres, mivel Ő odaáldozta magát helyettünk és érettünk, ez a biztosítéka a mi megmenekülésünknek és megmaradásunknak.

Isten segítsen minket, hogy amíg időnk van, addig legyünk az Ő seregének a katonái, aki uraknak Ura és királyoknak Királya! Akkor is, ha virágvasárnap ebből vajmi kevés látszott.


Imádkozzunk!

Szeretnénk dicsőíteni téged, megváltó Urunk, Jézus Krisztus, akinek szent személyéről olyan sok gyalázatosságot írnak és mondanak manapság is. Szeretnénk azokhoz tartozni, akik ismerünk és egyre mélyebben meg akarunk ismerni téged.

Köszönjük, hogy kijelented magadat a tieidnek. Köszönjük, hogy megajándékozod a tieidet azzal a bölcsességgel, amit a világ fejedelmei nélkülöznek, amivel láthatjuk, ki vagy te valójában, amivel mögé láthatunk minden körülöttünk zajló eseménynek. Köszönjük, hogy megmutatod nekünk a végső nagy összefüggéseket, és így megőrizel a kétségbeeséstől, az elcsüggedéstől. Köszönjük, hogy minket nem lehet félretájékoztatni és félrevezetni, mert mi neked, a Jó Pásztornak, a juhai akarunk lenni, akik ismerjük a te szavadat és követünk téged, idegent pedig nem vagyunk hajlandóak követni.

Kérünk, segíts minket megállni ebben az elhatározásban és növekedni ebben a hitben. Te tudod legjobban, Urunk, hogy magunkban milyen erőtlenek vagyunk. De köszönjük, hogy mindenre lehet erőnk tebenned, aki minket megerősítesz. Aki akkor voltál a leghatalmasabb, amikor a legerőtlenebbnek látszottál.

Dicsőítünk téged a kereszten aratott győzelmedért. És dicsőítünk téged azért, hogy egyszer majd újra megjelensz ezen a világon, és minden szem megpillanthat téged. Azok is, akik átszögeztek, azok pedig, akik benned hisznek, mindörökké láthatnak és dicsőíthetnek.

Köszönjük, hogy vallhatjuk már most a mennyei seregekkel együtt: Méltó a megöletett Bárány, hogy vegyen erőt, dicsőséget, tisztességet és áldást.

Kérünk, ajándékozz meg minket ma és a ránk következő héten különösen is olyan nagy belső csenddel, amiben képesek leszünk a te halk szavadat is meghallani és komolyan venni. Ajándékozz meg minket tisztánlátással, hogy ne csak a felszínen kapirgáljunk, hanem lássuk az események mozgatóját is, és egyre jobban tudjunk dicsőíteni téged, minden események Urát.

Ámen.