PASARÉTI PRÉDIKÁCIÓK

Pasarét, 2003. március 6.
(csütörtök)

Cseri Kálmán


HÁTTAL, VAGY SZEMBEN?


Alapige:Hós 1,2

Amikor az Úr szólni kezdett Hóseáshoz, ezt mondta Hóseásnak az Úr:

Menj, végy feleségül egy parázna nőt, és legyenek gyermekeid a paráznától, mert rútul paráználkodik ez az ország, hátat fordít az Úrnak. Ő elment, és elvette Gómert, Diblaim leányát; az teherbe esett, és fiút szült neki.


Imádkozzunk!

Kegyelmes Istenünk, áldunk és magasztalunk azért, mert így hisszük és így tapasztaljuk mi is, ahogy most énekeltük. Köszönjük, hogy te az árvák és az özvegyek gondviselő Édesatyja vagy, köszönjük, hogy amikor dűlőfélben voltunk vagy vagyunk a terheink alatt, te támogatsz meg.

Köszönjük, hogy erőt adsz a megfáradtnak, és az erőtelennek erejét megsokasítod. Köszönjük neked, Jézus Krisztus, hogy szabadítóul jöttél, és sokunkat kiszabadítottál már a sötétség hatalmából, és átvittél a te országodba. Köszönjük, hogy tudsz adni az éhezőnek kenyeret, a vaknak látást, a bűnösnek bocsánatot. Mindannyiunknak azt, amire szükségünk van.

Alázatosan kérünk, hogy ebben a csendes órában is ajándékozz meg mindnyájunkat. Adj nekünk most mindenekelőtt csendet, segíts reád figyelni. Kérünk, hogy Szentlelked tüzesítse át az egyszerű emberi szót, és tedd azt igévé, ami formál, tisztít, tanácsol, erősít minket. Könyörülj rajtunk, hogy ne hiába legyünk itt. Vedd el a fáradtságunkat, a szétszórtságunkat, a közönyünket, mindent, ami akadálya lehet annak, hogy veled találkozzunk, előtted örvendezzünk, és megújult hittel, téged dicsőítve menjünk tovább.

Ajándékozz meg minket a veled való együttléttel.

Ámen.


Igehirdetés

A hét elején bibliaiskolánkban következett Hóseás könyve. Ott elsősorban a tartalmával meg hátterével foglalkoztunk. De ahogy újra és újra elolvastam ezt a rövid prófétai könyvet, egyre hátborzongatóbb volt ennek az aktualitása. Mennyire ugyanazok a bűnök ismétlődnek ma is, amiket Hóseás néven nevezett. Mennyire ugyanazok a problémák nehezítik népünk életét, mint akkor. Mennyire ugyanaz a hűséges és irgalmas Isten, aki akkor kínálta az Ő kegyelmét, és kínálja ma is nekünk.

A körülményekről egészen röviden csak annyit, hogy Hóseás harminc éven át prófétált Izráelben. Pontosan tudjuk, mert meghatározza az idejét: 751-től 721-ig Krisztus előtt. 721-ben pusztult el az északi országrész. Asszíria akkor vitte fogságba a népet, és soha többé nem is jöttek vissza. Ezt lehetett volna elkerülni, ha a nép komolyan veszi, amit Hóseáson keresztül Isten üzent. A nép azonban nem vette komolyan, és éppen ez volt az alapbűn, amiről Hóseás prófétált: a szövetségszegés.

Isten az Ő népével kötött szövetségét itt egy házassághoz hasonlítja, amelyben Ő a hűséges férj, Izráel népe pedig a hűtlen asszony, aki paráználkodik kővel és fával, ami azt jelenti, hogy kőből és fából faragott bálványszobrokat imád az élő Isten mellett. Istent is meg a bálványokat is.

Nos ebből a lelki paráznaságból hívja megtérésre Isten a népet, de olvassuk ezt a szomorú mondatot: nem akartak megtérni. Ennek ellenére a könyv utolsó fejezete, a 14., a kegyelem ígéretéről szól.

Ezzel a sötét mondattal kezdődik a könyv: "... rútul paráználkodik ez az ország, hátat fordít az Úrnak."

Ebben a könyvben a paráznaság kifejezés párhuzamosan két jelentésben halad. Egyrészt jelenti a szó szoros értelmében azt, amikor házastársak hűtlenné válnak egymáshoz, másrészt jelenti a lelki paráznaságot, amikor Isten népe az ő hűséges Istene mellett bálványokat is imád. Van úgy, hogy egy mondaton belül említi a kettőt, mert ez általában együtt is megy. Ahol a nép hűtlen lesz Istenhez, ott elharapózik a testi paráznaság is.

Így olvassuk a 4. részben: "Hegytetőkön áldoznak, dombokon tömjéneznek, cserfa, nyárfa és tölgyfa alatt, mert kellemes az árnyékuk. Ezért paráznák leányaitok, és házasságtörők menyeitek (...) mert a férfiak is félremennek a paráznákkal, és együtt áldoznak a kéjnőkkel. Az ilyen értelmetlen népnek el kell pusztulnia."

Nem kell hosszasan bizonygatni, hogy mind a kétféle paráznaság virágzik napjainkban a mi országunkban is. Már nem is számít bűnnek, ha valaki megcsalja házastársát. Egyáltalán nem számít bűnnek, hogy ha a házasságkötés előtt már tönkreteszik fiatal lányuk a méhüket vagy az egész szervezetüket abortusszal, fogamzásgátlókkal. Egyáltalán nem számít bűnnek az, amit Isten igéje annak ítél.

Egészen természetes lett országunkban a többnejűség. Nem mindig egyidejűleg. A törvény még tiltja, de egymás után több felesége van sok embernek.

Ugyanígy virágzik sajnos országunkban a lelki paráznaság, amikor emberek nem tagadják meg Istent, de mellette vagy a kornak a bálványait tisztelik, például a mammon bálványt, vagy az érzékiséget, vagy pedig belemerülnek különböző babonaságokba, és együtt próbálják gyakorolni mind a kettőt, úgy, ahogy ezt 2700 évvel ezelőtt is Hóseás idejében tették.

Márpedig Isten mindig azt mondta, hogy a vele való szövetség az totális és kizárólagos. Totális, mert az élet minden területére kiterjed. Ha nem terjed ki, akkor nem igazi szövetség. Kizárólagos, mert kizár minden harmadik személyt. Ugyanezt mondja Isten a házasságról is. Az totális, ott két embernek teljesen fednie kell egymást, és az élet minden területét meg kell határoznia, hogy ők összetartoznak. Kizárólagos, mert csak azzal a másikkal tartozik úgy össze, amíg mind a ketten élnek. Ettől messze van a mai közgondolkodás, ezért lehet ezt a szomorú diagnózist ma is elmondani: "... rútul paráználkodik ez az ország, hátat fordít az Úrnak."

Abban az időben úgy kezdődött Izráel lelki paráznasága, hogy nem akarta az elszakadt király, hogy a jeruzsálemi templomba járjanak az emberek, ezért épített két szentélyt fent északon: Bételben és Dánban. Abban felállítottak két borjúformát és azokat istenként imádták. Csakugyan azt kell mondani: az ember esze megáll. Ráadásul ilyen őrültségeket mondtak: ezek hoztak ki téged, Izráel, Egyiptomból. Ehhez meg kell zavarodni, hogy valaki ilyet mondjon. Nem beszélve arról, hogy egyszer már nagy baj volt az aranyborjú miatt. Ez most ismétlődött, hogy kényelmes legyen, az ország két fókuszában, ne kelljen messzire gyalogolni templomba. Nem tagadták meg ők Jahvét, az egy igaz Istent, de ezeket a borjúkat tisztelték és imádták ebben a két szentélyben.

Ilyeneket olvasunk, amikor panaszolja ezt a próféta: "Most is tovább vétkeznek. Istenszobrot csináltak maguknak, ezüst bálványokat a maguk esze szerint. Mesterember készítménye ez mind. Azt mondják: ezeknek áldozzatok. Emberek borjúkat csókolgatnak."

Szinte azt mondja Hóseás: megbolondultak ezek? Emberek borjúkat csókolgatnak, amiket az általuk megfizetett ötvös készített, és erre azt mondják: ez az Isten. Miközben ők nem istentagadók, ők az Isten népe. Ők Jahvét is tisztelik. Erre mondja az Úr: ez a tisztelet neki nem kell. Ez azt jelenti, hogy elszakadtak tőle.

Kezdődött tehát a borjúkkal, folytatódott azzal, hogy a korszellemnek engedve a környék legnépszerűbb bálványát, a Baált kezdték tisztelni. Erről is olvasunk itt megdöbbentő megállapításokat. És folytatódott azzal, hogy megvonva a bizalmukat Istentől, a környező nagyhatalmaktól kezdték várni boldogulásukat és fellendülésüket. Hol egy nagy keleti blokkhoz csatlakoztak, annak udvaroltak, és Asszíriától vártak segítséget, hol meg a nyugati blokkhoz csatlakoztak, és onnan vártak segítséget. Pontosan úgy, mint ahogy mi tesszük az utóbbi évtizedekben. Istenre senki sem gondol.

Ki bízik abban, hogy Ő a történelem Ura, hogy a mi nyomorult kis népünknek Ő készít jövőt. Hogy ha abbahagynánk a testi és lelki paráználkodást és megtérnénk az Úrhoz, majd Ő megmutatná, hogy véd minket, hogy áld, meg hogy vezet, hogy segít... Kit érdekel ez? Hol a keleti blokknak nyalunk, hol a nyugatinak, és ettől érezzük magunkat biztonságban. Valóban nincs új a nap alatt. Isten ezt súlyos szövetségszegésnek, paráználkodásnak nevezi.

Ilyeneket olvasunk itt erről (11. rész): "Vissza fog térni Egyiptomba, vagy Asszíria lesz a királya, mert nem akarnak megtérni hozzám." Tehát vagy Egyiptom fogja magához csatolni mint vazallust, vagy az asszír király fogja elvinni mindenüket, és annak lesznek kiszolgáltatva.

Vagy a következő fejezetben: "Efraim (Izráel másik neve) szelet hajszol, a keleti szelet űzi egész nap, hazugságot és erőszakot szaporít: szövetséget kötnek Asszíriával, és olajat visznek Egyiptomba." Vagyis ajándékokkal akarják megnyerni a nagyhatalomnak a támogatását, jóindulatát.

A végén pedig már oda silányul ez a hitetlenség, hogy saját magában kezd bízni. Kezdődött a borjúkkal, aztán jön a Baál, a kornak a legnépszerűbb bálványa, amit szintén kézzel csinálnak, de Istennek gondolják. Aztán jönnek a nagyhatalmak, végül pedig odajutnak, hogy magadban bízzál, nem kell neked senkihez sem csatlakoznod. A saját erődben bízz. Így olvassuk a 10. részben: "Bizony, a magad tetteiben és sok harcosodban bíztál." A katonai erő, az segít meg bennünket.

Egyre távolabb Istentől, egyre nevetségesebb dolgokban bízik, és a vallásos bizalmát is ezekbe a dolgokba helyezi, megvonva azt Istentől. Pedig Isten folyamatosan küldött prófétákat, akik figyelmeztették ennek a veszélyeire Izráelt, és hívogatták őt vissza Istenhez. De mit mondtak a prófétáknak? Ezt: Ti eszelősek vagytok, bolondok vagytok, és bolondok lennénk, ha rátok hallgatnánk.

Így olvassuk a 9. részben: "Majd megtudja Izráel az ítéletkor, hogy bolond-e a próféta, eszelős-e a lélek embere." Ez ugyanígy van ma is. Aki Isten igéjét ma is komolyan akarja venni, aki komolyan veszi, hogy Ő az Úr és neki akar engedelmeskedni, az bigott, fundamentalista, maradi vagy játékrontó. Mert például leleplez gazemberségeket, vagy szól a barátjának - mint Keresztelő János Heródesnek -, hogy nem helyes néked például a sógornőddel együtt élned. Vagy a szomszédasszonnyal. Játékrontó, ünneprontó. Majd kiderül, hogy ki az eszelős és a bolond.

Pillanatnyilag viszont azt mondja Isten: "Senki nincs, aki reám hallgatna, és hozzám kiáltana." Ez a hitbeli hanyatlás Hóseás idejében. És a hitbeli hanyatlást mindig erkölcsi hanyatlás követi. Az Istentől való eltávolodást követik a közönséges erkölcsi bűnök, amelyek átszövik és megfertőzik az egész társadalmat, és akár végzetes pusztulásba sodorhatnak egy nemzetet, sőt egy birodalmat. Erre is volt számos példa a történelem során.

Itt bőven olvasunk ehhez adalékokat. Tessék elolvasni ezt a néhány oldalas kis könyvet a Bibliából, és majd látni fogják. Itt csak néhány utalást mondok.

"Belemerültek a hűtlenek az erkölcstelenségbe, és nem tudják, hogy mindnyájukat megfenyítem majd - ezt mondja az Úr."

Belemerülnek, és akkor sorolja, hogy korruptak a vezetők, meg lehet vesztegetni bárkit. Harácsolnak azok, akiket azért tettek a nép élére, hogy a nép javán munkálkodjanak. Magukat szedik meg és nem a nép érdeke van a szemük előtt. Tönkremennek a házasságok, szétesnek a családok. Figyeljük meg, hogy szó szerint ma is mennyire érvényesek az ilyesmik: "Esküdöznek és hazudoznak - lásd választási beszédek -, ölnek, lopnak, paráználkodnak, betörnek, vérontás vérontást ér! Az égi madarak is elpusztulnak, még a tenger halai is halomra pusztulnak."

Nem? Olasz kamionban viszik ki százezrével az értékes madarak tetemeit Magyarországról. Iszonyatos károkat okoznak a kettétört tankerek a tengerekben, a tenger halai halomra pusztulnak, az égi madarak is, és mind-mind a magunk harácsoló, önző, értelmetlen, a jövőre nem gondoló, végzetesen felelőtlen bűnössége okozza ezt. Ugyanúgy ma is, mint akkor.

És ezután mondja itt Isten: "Elpusztul az én népem, mert nem ismeri Istent. Nem törődtél Istened tanításával, én sem törődöm fiaiddal." Ez utóbbi mondat pedig a széplelkeket felháborítja. Mikor Amerikában az iskolás gyerekek egymást agyonlövöldözték, akkor jöttek némelyek: hol volt Isten? Nagyon elgondolkoztató Billy Graham Anna nevű lányának a válasza erre: Istent kitiltottátok az iskolából. Hol volt? Nincs az iskolában. Ti akartátok, hogy ne legyen ott. Tilos feltenni még egy keresztet is a keresztyén iskolákban. Tilos Istenről beszélni. Nem a Szentírás szerint tanítjuk a különböző ismereteket, hanem olykor azok ellenkezőjét. Hogyhogy hol volt Isten? Nincs ott, mert kitiltottátok. Ez nagyon találó és találóan szomorú válasz erre.

Azt mondja: "Paráznaság és bor veszi el a népek eszét." Nem? Paráznaság - erről már volt szó. Minden tizedik magyar állampolgár alkoholista. Nemcsak iddogál, hanem alkohol beteg - ahogy mondják. Egymillió ember Magyarországon! És nem a nyolcvan évesek és a csecsemők, hanem a derékhad, akik alkothatnának, dolgozhatnának. Akik nem alkoholisták, azoknak a munkája gyümölcsének egy része ott pocsékolódik el, hogy valahogy próbáljunk segíteni rajtuk. Belerángatjuk egymást ebbe a bűnbe, és napirendre térünk felette, vagy hagyjuk szenvedni ezeket a szegény szenvedélybetegeket, mert nem győzünk már segíteni rajtuk. Paráznaság és bor, ahogy akkor, úgy ma is.

Az olvassuk: "Álnokul élnek, tolvaj tör be a házba, rablóbanda fosztogat az utcán." Naponta, sorolhatnánk a példákat, de most ezzel nem töltjük az időt.

Ide jut, ebbe az erkölcsi züllöttségbe az, aki eltávolodik Istentől, és nem törődik vele. "Hamis mérleg van a kezükben, szeretnek harácsolni, és közben ezt mondják: milyen gazdag lettem, nagy vagyonra tettem szert és nem találhat bennem senki sem bűnt." Nem akarom aktualizálni.

Kezdődik a hitbeli romlással, folytatódik az erkölcsi fertővel, és folytatódik, mert kihat a politikai életre is. Abban az időben Izráel azt a hintapolitikát folytatta, hogy hol Asszíriához, hol Egyiptomhoz dörgölődött és onnan várt segítséget. Lényegében végül is mindkettő hozzájárult ahhoz, hogy a végén Asszíria felfalta, de előbb Egyiptom már legyengítette. Mindezt úgy, mintha Isten nem lenne. Mintha nem mutatta volna évszázadokon át Isten nekik, hogy kicsoda Ő, hogyan alakul egy nép sorsa, ha Őreá hallgatnak, ha komolyan veszik azt, amit Ő mond. És itt vannak az ilyen ismétlődő, szomorú megállapítások: "Egyikük sem kiáltott hozzám" vagy a másik helyen: "Bizony, nem keresik az Urat." Nem akarnak megtérni.

Ez tehát az anamnézis, a kórelőzmények, a bajok oka. A diagnózis az, amit olvastunk, hogy "rútul paráználkodik ez az ország..." a szó mindkét értelmében, hátat fordított Istennek. Van-e terápia? Van-e ebből gyógyulás, és ha igen, mi?

Ezzel fejeződik be ez a könyv. Hadd olvassam fel ezt a hosszabb szakaszt az utolsó fejezetből.

"Ezt mondja az Úr: Térj vissza, Izráel, Istenedhez, az Úrhoz, mert bűnöd miatt buktál el! Ezeket a szavakat vigyétek magatokkal, amikor megtértek az Úrhoz, ezt mondjátok neki: Bocsáss meg minden bűnt, és fogadd szívesen, ha ajkunk gyümölcsét áldozzuk neked! Asszíria nem segít meg minket, lóra sem ülünk többé. Nem nevezzük többé Istenünknek kezünk csinálmányát. Csak nálad talál irgalmat az árva.

Kigyógyítom őket a hűtlenségből, szívből szeretni fogom őket, mert elfordult róluk haragom. Harmat leszek Izráelnek: virágzik majd, mint a liliom, gyökeret ver, mint a Libánon fái. Ágai szétterülnek, ékes lesz, mint az olajfa, és illatos, mint a Libánon. Újra Isten oltalmában fognak élni, gabonát termesztenek, virágzanak, mint a szőlő, híresek lesznek, mint a libánoni bor. Efraimnak semmi köze többé a bálványokhoz. Én meghallgatom, és törődöm vele. Olyan vagyok, mint a zöldellő ciprus, tőlem kapod gyümölcsödet." (14,2-9)

Szinte lépésről lépésre elmondja itt Isten, mi a szabadulás útja. Van szabadulás, ő ezek után is visszavárja az Ő hűtlen népét, mint ahogy Hóseásnak is minden parázna útja után vissza kellett fogadnia a feleségét, hogy a magánéletével is szemléltesse a nép előtt, hogy ehhez hasonló a mindenható Isten, és itt szépen elmondja, melyek ezeknek a lépései.

Hadd vegyem én is sorba.

Az első lépés: "Lásd meg, hogy bűnöd miatt buktál el!" Nem mások vittek rossz utakra engem, nem a körülmények szerencsétlen alakulása. Én a saját bűnöm miatt buktam el. Itt van az előző fejezetben: "Az vitt romlásba téged, Izráel, hogy ellenem, segítőd ellen lázadtál." Ezt kell felismerni és beismerni.

A második lépés: Hallja meg ez a nép, hogy hívja őt hűséges Istene. "Térj vissza, Izráel, Istenedhez, az Úrhoz." Vár Atyád szerelme, vár rád vigasza. Jöjj a messze tájról, ahova sodródtál. Óh jöjj haza!

Egyszer valaki azt mondta, hogy azt az evangéliumot, amiről a Biblia szól, ebbe a rövid mondatba össze tudná foglalni: Isten ezt mondja: szeretlek, gyere haza. És valóban erről szól az evangélium.

A harmadik lépés: az az Izráel, amelyikről azt olvastuk, hogy hátat fordít az Úrnak, most végre szembe fordul vele és megszólal, mert így olvastuk a következőt: "Mondjad ezt: bocsáss meg minden bűnt, és fogadd el szívesen, ha ajkunk gyümölcsét áldozzuk neked."

Ez a bűnvallás és az Isten dicsőítése. Ajkunk gyümölcse az Ő dicsőítése. A kettő együtt. Ki is mondom a bűnömet. Már látom, hogy amiatt buktam el. De nincs vége, meg kell fogalmazni és kimondani az Úrnak. "Mert egyedül te ellened vétkeztem, és cselekedtem azt, ami utálatos a te szemeidben..." Utána mindjárt dicsőíteni Őt. Mint a tékozló fiú. Hazamegy, és azt mondja: "vétkeztem az ég ellen és te ellened. Nem vagyok méltó, hogy fiadnak hivassam, de ha lehet, szeretnék itthon maradni, és legalább béresként neked dolgozni, és neked engedelmeskedni." Ott van a bűnvallás, és ott van az Atya dicsőítése, hogy egyedül itt jó nekem, és én kész vagyok engedelmeskedni neked. Ezzel dicsőíti. Ez a harmadik lépés. És milyen nagy út ez onnan, hogy hátat fordít, odáig, hogy odafordul, sőt leborul az Úr előtt és így szól hozzá.

A negyedik lépés: "Nem nevezzük többé Istenünknek kezünk csinálmányát. Csak nálad talál irgalmat az árva."

Vagyis nemcsak megvallom a bűnömet, hanem el is hagyom. A bálványokat összetörjük, ahogy ez volt is sokszor a lelki megújulás alkalmával, és nem nevezzük többé kezeink csinálmányát Istenünknek. Egyedül téged nevezünk Istennek, hiszen egyedül nálad talál irgalmat az árva.

Így valósul meg az, amit a Példabeszédek könyvében olvasunk: "Aki takargatja vétkeit, annak nem lesz jó vége. Aki azonban megvallja és elhagyja, az irgalmat nyer." Itt már nem takargatja. Megvallotta, és a következő lépésben kész azt el is hagyni.

Ezt követi az, hogy megszólal Isten, és azt mondja: "Kigyógyítom őket a hűtlenségből, szívből szeretni fogom őket, mert elfordult róluk a haragom." Az az érthetetlen isteni szeretet ez, amely egyoldalúan is körülveszi az Ő népét, amelyikről a 3. Részben így olvassuk: "Ezt mondta nékem az Úr: Szeresd csak tovább azt az asszonyt, aki más szeretője és házasságtörő, ahogyan az Úr szereti Izráel fiait, bár más istenekhez fordulnak, és szeretik a bálványokat." Szeresd továbbra is... egyoldalúan is. Ez az Isten hűsége. Így fordul itt népéhez és fogadja vissza.

És itt jön a befejező szakasz, ahol gyönyörű képekkel szemlélteti, hogyan fog áldást adni Isten a visszatérő népnek.

Aki ismeri azt a száraz éghajlatot, ahol hat-hét hónapig egy csepp csapadék sincs, és harmat sincs, hanem minden kiég, az tudja, mit jelent ez az ígéret: "harmat leszek Izráelnek..." Minden reggel egy kicsi eső, és magához tér a nappali hőség után a növényzet. Harmat leszek, virágzik majd, gyökeret ereszt, mint a Libánon fái. Azok hatalmas fák voltak, ami mélyen gyökerezik és kibírja majd az aszályos időszakokat is. Növekedni fog és sok gyümölcsöt terem. Mindezt Istentől kapja a nép: "tőlem kapod gyümölcsödet..."

Rútul paráználkodik az ország, mert hátat fordított az Úrnak, itt pedig visszatalál Istenéhez, leborul előtte, rendezi vele a kapcsolatát, és újra kiárad rá Isten gazdag áldása.

Ezért jött Jézus Krisztus. Jézus küldetéséről ezt olvassuk Péter levelében: "Krisztus is szenvedett egyszer a bűnökért, az Igaz a nem igazakért, hogy Istenhez vezessen minket..." Azért szorulunk erre, mert messze sodródtunk tőle, de azért jött utánunk, hogy minket Istenhez visszavezethessen. És hogy visszavezethessen, ezért kellett meghalnia a kereszten. Mert amikor Ő kilehelte lelkét, akkor hasadt végig a szentek szentje előtt az a vastag kárpitfüggöny. Megnyílt az út a bűnös számára a szent Istenhez Jézus Krisztuson keresztül.

Most kezdődik a böjti időszak. Jó lenne, ha tudatosan gyakorolnánk a böjttel mindig együtt járó őszinte, konkrét önvizsgálatot és bűnbánatot. Jó lenne, ha az Isten hívő népe az egész nép nevében tudna kiáltani Istenhez, ahogy azt Nehémiás meg Mózes is tette, és sokan mások. Olyanok is, akik talán nem voltak részesek egy-egy bűnben, mégis megvallották azt Istennek és kérték rá az Ő bocsánatát. Nehogy az legyen velünk is, hogy senki sem kiált az Úrhoz és senki sem keresi Őt. Legalább néhányan legyenek, akik szenvednek e miatt a paráznaság miatt, ami itt van, és akik tudják, hogy kitől jön a szabadítás, és kiáltunk is hozzá.

Ő megtisztítja a mi életünket is, megtanít a népünkért való felelősséggel ott állni előtte. Megtanít minket szeretni, ezt a bűneibe merült népet és ennek a korrupt vezetőit is, és Ő válaszolni fog ezekre az imádságokra.

Olyan különös egybeesés, hogy ebben a kis könyvben, amit ajánlok figyelmükbe, a mai napra ez az ige van. Elolvastam reggel és megdöbbentem, hogy kétszeresen is ezt üzeni ma nekünk Isten? Imádság előtt hadd olvassam fel. Spurgeonnak egy áhítatos könyve ez. Lehet kapni itt az iratterjesztésben. Minden napra egy rövid igéről rövid magyarázat.

"Csak nálad talál irgalmat az árva." Ez az alapigéje. "Ez elegendő indok arra, hogy ne bízzunk semmi másban, csak az Úrban. Ha egy gyermek elveszíti természettől való gondviselőjét, hozzálép Istenünk és Ő lesz a gyámolítója. Ugyanígy a felnőtt ember is. Ha már mindenkit elveszített, akire támaszkodhatott, az élő Isten kezébe teheti az életét, akiben mindent megtalál, amire csak szüksége van. Az árvák Istenre vannak utalva, mint atyjukra, és Ő gondoskodik róluk. E sorok írója tudja, mit jelent egyedül csak Isten erős karjára utalva lenni, és készséggel tanúskodik arról, hogy nincs más bizalom, amelyet tények hitelesebben igazolnának, vagy amely jutalmát bizonyosabban elnyerné, mint a láthatatlan, de mindörökké élő Istenbe vetett bizalom. Vannak gyermekek, akiknek van ugyan édesapjuk, mégsem sokkal jobb a helyzetük, mint az árváknak. Ezért ők is gazdagok Isten oltalmában. Jobb, ha nincs más barátunk, csak Isten, mintha temérdek földi pártfogónk volna, de nem lenne Istenünk. Fájdalmas dolog elveszteni egy hozzánk közelálló embert, de amíg az Úr marad számunkra az irgalom forrása, addig nem vagyunk igazán árvák. Legyen a mai ige vigasztalója minden apátlan árvának, de rajtuk kívül mindazoknak is, akiknek nincs földi támaszuk. Csak nálad talál irgalmat az árva. Óh, Uram, hadd találjam meg nálad ezt az irgalmat. Minél gyámoltalanabb és nyomorultabb vagyok, annál inkább szeretnék benned, szerető szívedben bízni."


Imádkozzunk!

Istenünk, néha megdöbbenünk, mennyire nem ismerünk téged. Milyen sokszor a magunk mércéjével mérjük a te mindenható hatalmadat, érthetetlen, egyoldalú szeretetedet, bövölködő irgalmadat. Segíts, hogy egyre jobban megismerjünk és így tudjunk bízni benned. Így tudjuk reád bízni mindnyájan egészen magunkat, szeretteinket, népünket.

Köszönjük, hogy visszavárod az eltévelyedettet. Köszönjük, hogy ma este minket is hívogatsz vissza magadhoz, vagy még közelebb hozzád, egészen közel, ahol megismerjük atyai irgalmadat és mindenható hatalmadat.

Indíts minket a te Lelkeddel, hogy lépjünk. Nyíljon az ajkunk és tudjunk bűnt vallani. Kitáruljon a szívünk előtted, és megtölthesd azt sok-sok lelki áldással, ajándékkal. Hogy készek legyünk odamenni, ahova te küldesz, és ahova el fogsz kísérni, és elvégezzük azt, amit te bízol ránk. Csodálkozva látjuk majd, hogy végső soron te végzed el általunk.

Segíts minket ebben megújulni, alázatosan kérünk.

Könyörgünk népünkért is, amelyiknek jó része tudni sem akar rólad. Egyáltalán nem ismer téged, hátat fordít neked. Hadd szóljon erővel a te hívásod, hadd szóljon az evangélium. Használj ebben minket is, és adj lelki ébredést ennek a paráznaságba süllyedt népnek. Hadd legyünk mi a te néped, akik értjük és szeretjük elrendelt utunkat, s minden parancsodat.

Köszönjük, hogy ez lehetséges.

Ámen.