PASARÉTI PRÉDIKÁCIÓK

Pasarét, 2003. február 16.
(vasárnap este)

Varga Róbert


IRGALMASSÁG HÁZA


Alapige:Jn 5, 1-9

"Ezek után ünnepük volt a zsidóknak, és felment Jézus Jeruzsálembe. Jeruzsálemben a Juh-kapunál van egy medence, amelyet héberül Betesdának neveznek. Ennek öt oszlopcsarnoka van. A betegek, vakok, sánták, sorvadásosok tömege feküdt ezekben (és várták a víz megmozdulását. Mert az Úr angyala időnként leszállt a medencére, és felkavarta a vizet: aki elsőnek lépett bele a víz felkavarása után, egészséges lett, bármilyen betegségben is szenvedett). Volt ott egy ember, aki harmincnyolc éve szenvedett betegségében. Amikor látta Jézus, hogy ott fekszik, és megtudta, hogy már milyen hosszú ideje, megkérdezte tőle: "Akarsz-e meggyógyulni?" A beteg így válaszolt neki: "Uram, nincs emberem, hogy amint felkavarodik a víz, belemenjek a medencébe: amíg én megyek, más lép be előttem." Jézus azt mondta neki: "Kelj fel, vedd az ágyadat és járj!" És azonnal egészséges lett ez az ember, felvette az ágyát, és járt. Aznap pedig szombat volt."


Imádkozzunk!

Köszönjük, Istenünk, hogy azért küldted el Jézus Krisztust, a te egyszülött Fiadat, hogy megkegyelmezz nekünk. Urunk, köszönjük, hogy te nem elítélni akarsz, hanem meggyógyítani, felemelni a mi csüggedt tagjainkat, szívünket, lelkünket, megítélni cselekedeteinket, s aztán újra örömmel, békességgel, tőled való boldogsággal megajándékozni.

Urunk, köszönjük, hogy egyedül te tudsz rajtunk segíteni. Bocsásd meg, ha sokszor még mindig máshol keressük a segítséget, a gyógyulást és sorsunk jobbra fordulását, és nem nálad.

Köszönjük ezt a mai estét, hogy újra lehetőséget adsz nekünk, hogy hozzád forduljunk, téged kérdezzünk, tőled várjunk mindent. Így vagyunk most itt, Urunk, hogy várunk valamit. Várunk téged. Köszönjük, hogy eljöttél, és a csendben majd csendesen megszólalsz, s miközben hallgatjuk a rólad szóló bizonyságtételt, aközben csendesen, a te Lelked által elkezdesz majd beszélgetni velünk arról, amiről te akarsz. Áldj meg minket, kérünk!

Ámen.


Igehirdetés

A jeruzsálemi templomtérről északra volt a térre vezető kapuk egyike. A Juh-kapu mellett feküdt a két medencéből álló Betesda tó. Betesda azt jelenti, hogy irgalmasság háza. Azt tudjuk a korabeli iratokból, hogy már Jézus korában, sőt kora előtt is jártak oda emberek gyógyulásra várva. Olyan hely lehetett, ahol természetfeletti dolgok történtek. Az ilyen helyeket mindig tömegek keresték fel az ókorban, és időnként ma is. A Szentírás nem minősíti a helyet, de azt tudjuk a Bibliából, hogy lehet gyógyulni Isten segítségével, és lehet gyógyulni az ördög segítségével is.

A történetből kiderül az is, hogy volt olyan beteg, aki soha nem tudott az első lenni, egyszerűen az állapotánál fogva, és így, ha más segítséget nem kapott, akkor egy életen keresztül, haláláig beteg maradt.

A Betesda név tehát azt jelenti, hogy irgalmasság háza. De a korabeli szemlélődő, amikor odaért erre a területre, akkor arról, amit ott látott, inkább a nyomorúság jutott az eszébe, mint az irgalmasság.

Töményen volt jelen az emberi nyomorúság ezen a kicsi területen. Ha körülnézünk ebben a világban, akkor ma is töményen van jelen az emberi nyomorúság ezen a világon. Olyan kíméletlen harc folyt a betegek között azért, hogy ki ér oda elsőnek, mint amilyen harc folyik ma is az emberek között a világban azért, hogy különböző eredményeket, juttatásokat érjenek el, vagy csak egyszerűen a túlélésért és a megélhetésért, vagy az előbbre jutásért.

Kicsiben olyan volt ez a Betesda nevű hely, mint amilyen nagyban a mi világunk, amelyben élünk. Ott és akkor a harmincnyolc éve betegnek nem kellett belépnie a medencébe, mert jött Jézus, és az Ő szava elég volt ahhoz, hogy mindenfajta mozdulás nélkül is meggyógyuljon, és újra egészséges legyen.

A betegségek három fő csoportjáról beszél itt a Szentírás (János). Így olvassuk, hogy vakok, bénák és sorvadásos betegek tömegei voltak ott. Micsoda átfogó kép ez arról, ami jellemző erre a világra az Isten nélkül. Vakok, bénák, nyomorultak és erőtlenek, sorvadásosok, méghozzá így írja János, hogy tömegek feküdtek ott, gyógyulásra várva.

Volt ott egy harmincnyolc éve beteg ember is. Nem tudjuk, hogy a három közül mi baja volt, a lábaival biztos, hogy valami baj volt, hiszen nehezen tudott mozdulni. Nem tudjuk, hogy emellett erőtlen is volt, és még vak is volt-e vagy pedig nem.

Neve sincs. Így mondja itt János, hogy egy ember. Ez nem véletlen. Akár mi is lehetünk. Akár a mi nevünk is lehet az egy ember kifejezés helyén. Ez az ember a vesztesek közé tartozott. Harmincnyolc év betegségben, és az állapotáról annyit tudunk, hogy nagyon-nagyon nehezen mozdult. Időnként tudta magát vonszolni, ha kicsit jobbra fordult a betegsége.

Évtizedek óta várhatott ott a tó partján, de mire felkapták jóindulatú emberek a hordágyat, amin feküdt, s mire odaértek volna vele, addigra más már megelőzte. Aztán újra megfogták, visszavitték a helyére, s ott megint letették. Reménység nélkül feküdt ott éveken, évtizedeken keresztül.

Mindig a vesztesek között maradt, és a Szentírás azt mondja, hogy Jézus Krisztus szereti azokat, akik a vesztesek oldalán állnak. Az élet sötét oldalán élőket. Egyszerűen minden embert szeret, minket is. Nagyon sokszor mi is azok közé tartozunk, akik a vesztesek oldalán állunk. Minden embert szeret Jézus, és erről szól ez a ma esti történet is. Nincs személyválogatás az Istennél. Isten mindnyájunkat kivétel nélkül szeret.

Mit mond tehát itt János? Azt mondja, hogy voltak vakok, bénák és erőtlenek. A Szentírás azt mondja, hogy úgy születünk mi mindnyájan, kivétel nélkül, akik erre a világra születünk, akik, ahogy szoktuk mondani, meglátjuk a napvilágot, hogy lelkileg vakok vagyunk. Nem látjuk az Isten dolgait. Senki nem úgy születik, hogy hívő keresztyén. Senki nem úgy születik, hogy Isten dolgait ismeri, és Isten akarata szerint él.

A vakságra mindig ez a jellemző. Nem látja Istent, s ezért azt mondja, hogy nincs, vagy nem is törődik vele. Legtöbbször olyan családban nő fel, ahol senki nem beszél neki arról, hogy az Isten szeretet. Milyen jó, ha egy gyerek olyan családba születik, ahol legalább minimális módon, de valamit hall az Isten szeretetéről, cselekedeteiről.

Magunkat, és ez is a lelki vakság jele, Isten nélkül élve is maximálisan jónak, becsületesnek és rendes embereknek tartjuk. Ez tipikus lelki vakság. Aki az Isten nélkül él, nagyon sokszor elmondja magáról, hogy jó, becsületes és tisztességes ember.

A Biblia mást mond. A Biblia azt mondja az emberről, ez a lelki fénykép, hogy nincs ember, aki jót cselekedne, egyetlen egy sem, az Isten nélkül. Sokszor ez abból is kiderül, hogy magunkat jónak tartjuk, és megdöbbenünk, ha valaki a szemünkbe mondja az igazságot. Ha valaki megmondja, hogy milyen emberek vagyunk. Úgy, hogy nem kérjük, vagy úgy, hogy megkérjük. Mind a kettő megdöbbenthet minket. Amikor leplezetlenül, sokszor sajnos szeretetlenül a szemünkbe vágják az igazságot. Te ilyen, ilyen és ilyen vagy. A legtöbbször azért fáj ez annyira, mert tudjuk, hogy igazat mond. Vagy ott értjük meg először, vagy ott látjuk meg először vak szemeink ellenére is, hogy amit rólunk most mondott, abban biztos, hogy igaza van.

Azért is megdöbbenünk, mert egyszerűen nem akarunk igazán jól látni az életünkre nézve. Nem akarjuk lebontani a hamis képet. Letenni, hamis álarcainkat. Van, akinek otthon egész készlete van az álarcokból. Leplezi az igazi lényét és énjét. Egyik nap ilyet, másik nap olyat tesz fel. Attól függ, hogy kivel találkozik, vagy hova megy.

Az egy csodálatos dolog, amikor egy baleset után, amikor valaki fizikai balesetet szenved, megbénul, mondjuk deréktól lefelé, s egyszerre csak arra figyel fel, ha mozgatja a lábujját, akkor érzi. Ez már a gyógyulás első jele. Erre mondják azt az orvosok, hogy jó jel. Azt jelenti, hogy kezd helyreállni az idegrendszeri funkció. Kezd gyógyulni.

Nagyszerű dolog az, amikor valaki a lelki vakságában kezdi meglátni önmagát. Amikor kezdi összehasonlítani az életét Jézus életével, és kezdi látni azt, hogy milyen volt Jézusé, és milyen az ő élete. Erkölcsileg, testileg, lelkileg az Isten dolgaira nézve.

Amikor egy lelki vakságba született ember látni kezdi mindazt, ami helytelen az életében, és fájni kezd neki mindaz, ami nem jó, akkor valahol elindult valami pozitív változás a szívében.

Jézus ma este azért jött ide, hogy meggyógyítsa a hitetlenségből fakadó vakságunkat. És a hívők vakságát is egy-egy kérdésben. Így olvassuk, hogy voltak még a Betesda mellett bénák is, mint ez a harmincnyolc éve beteg. Hány ember béna és sánta lelki értelemben, és sokszor aztán fizikailag is leromlik, mert az Isten nélkül élés nem más, mint botorkálás és evickélés az élet tengerén. Az Isten nélkül sem a hitetlen, sem a hívő ember nem tud jó döntéseket hozni. Azt hiszi, hogy jók a döntései, és előbb utóbb kiderül, hogy nem az, egyik sem az.

Így olvassuk, hogy a sánták, vakok és erőtlenek tömege feküdt a Betesda mellett. A világ, a világban élő emberek tömege ilyen béna. Nem ismeri az Isten útját. Vannak utak - mondja a Biblia -, amelyek az elején jónak látszanak, és a vége pusztulás. Elindul a maga módján az ember azon az úton, amit ő jónak tart. Hányszor mondták vagy mondják azt a szülők, hogy fiam vagy lányom, én csak jót akartam, és mégis mi lett a vége. Az Isten nélkül jónak látszik, s mi rálépünk, és utána a vége pusztulás.

Ma az a vidék, amit Koszovónak hívnak, tele van elsodródott és elásott taposóaknával. Csak bizonyos csíkokban, sávokban lehet közlekedni, mert hogyha valaki lelép arról a kijelölt szakaszról, majdnem biztos, hogy egy elsodródott vagy eltemetődött taposóaknára rálép és felrobban. Hány ember jár így? Nem az Isten útján megy. Nem az Isten útján jár, vagy lelép arról, és csodálkozik, hogy szétrobban, felrobban az élete.

Lehetünk mi magunk is akadályai annak, hogy Isten segítsen rajtunk. Amikor ettől a harmincnyolc éve beteg embertől megkérdezi Jézus, hogy akarsz-e meggyógyulni, akkor nem arra válaszol, amit kérdeznek tőle, hanem azt mondja, hogy: Nincs emberem. Ez is annyira jellemző az istentelenségben bénán magát vonszoló vak emberre, hogy amikor az Isten megszólítja, akkor nem arra válaszol, amit az Isten kérdez tőle. Akkor elkezd arra hivatkozni, hogy nincs emberem. Még mindig az emberben bízik, a másikban. Még mindig azt mondja, ha lenne emberem ..., ha valaki lenne mellettem, akkor jobb lenne az életem, akkor minden megoldódna. Valaki kellene, hogy segítsen nekem. Hányan mondják azt, hogy nincs emberem. Nincs férjem, vagy már megint nincs. Már harmadszorra sincs. Nincsen gyermekem, nincs társam. Nincs, aki szeressen.

Jézus kérdez, és mi sokszor nem a kérdésére válaszolunk. Ez a másik nyomorúsága a vak és béna embernek. Soroljuk, hogy mi segítene rajtunk, mert mi jobban tudjuk, mint a mindenható Isten. Nem? Még mindig a saját megoldását keresi ez az ember. Jézus, nincs emberem. Ha lenne valaki, akkor biztos segítene. Sokszor nem hiszik el az emberek, hogy nem tudnak az emberek segíteni: egyik a másikon. A vak és a világtalan egymást vezeti. Azt mondja a Biblia, mind a ketten a gödörbe esnek. A vak világtalan, és a világtalan vak. Tényleg olyan, mint egy kabarétréfa, hogy vak és a világtalan kéz a kézben mennek bele a gödörbe. Hányszor így van, nem? Vak a férj, és vak a feleség is. Vakon próbálnak gyereket nevelni. De nem megy az Isten nélkül. Csak mellényúlhatunk. Isten az, aki ad bölcsességet, belátást, világosságot és vezetést.

Ha nincs is senki emberileg, aki éppen most szeretne minket, vajon ismerjük-e Jézust, aki szeret minket. Lehet, hogy nincs embered, de van-e Istened? Van-e Istened, aki szeret téged, és akit te szeretsz, akihez fordulhatsz, aki ma este is kérdez, aki olyan kérdést tesz fel, amire tudnál válaszolni, ha akarnál. Csak sokszor mi mondjuk még Istennek is a magunkét. Uram, ha lenne barátom, barátnőm, társam, szerelmem, gyerekem, rokonom, ismerősöm, legalább valaki, és ez nagy nyomorúság tud lenni. Én ismerem ezt, hogy mit jelent hosszú időn keresztül egyedül élni. Tényleg így vagyunk, hogy nincs emberem. S kell az Isten, amikor nyújtja a kezét? Ma este, amikor kérdez, odafordul hozzád, te is odafordulsz hozzá? Kell az Ő segítsége, vagy pedig nem?

A társ megérthet, de megoldani nem tudja a problémákat. Együtt érezhet egy ember a másikkal, de sok kérdésre egyszerűen nem tud válaszolni a másik. A bűneinkkel nem tud mit kezdeni például a másik ember. Neki is van bőven, elég. Nincs erő, hogy még tőlünk is átvegyen. Képtelen rá. Ő sem bír a sajátjával.

Hányan élnek úgy, hogy önmagukkal, sőt másokkal, még Istennel is azt akarják elhitetni, hogy ők nem vakok, nem bénák az Isten ügyére nézve. Elég, ha csak bizonyos kérdéseket nézünk. Hányszor mondják azt szülők vagy nagyszülők a gyerekeknek, s az unokáknak: fiam vagy lányom, nem kell a vallást túlzásba vinni. Jó, hogy csippentesz belőle egy kicsit, meg intelligens ember meg kell hogy ismerje a Bibliát. Még templomba is elmehet, de csak óvatosan. Nem kell túlzásba vinni. A végén még nem leszel elég modern ember. Régi dolgok ezek, mint például hinni Jézusban, ismerni az Istent. És nincsen ragyogás, nincsen békesség, és nincsen bölcsesség sem, és nincsen vezetettség az Istentől. Nem tud vezetni az Isten, mert nem kérdezzük Őt. Ha kérdez minket, mi egészen másról beszélünk, mint amit kérdez.

A Jelenések könyvében azt mondja Jézus a laodiceaibelieknek: Te vagy a vak, a szegény és a mezítelen. Pedig az a város, ahol ez elhangzott, szemgyógyító írt gyártott. Gazdag emberek éltek, mert ebből a gyógyszerből meggazdagodtak. Olyan kelméket, szöveteket, anyagokat gyártottak, amiket szintén jó pénzért adtak el. Mit mond Jézus róluk? Vak, szegény és mezítelen. Ti gyártjátok a szemgyógyító írt, és az Isten nélkül mérhetetlen sötétségben jártok. Ennyire vak az ember az Isten nélkül.

Levetni a hazugságot, a képmutatást, gyógyulást kérni a rágalmazó természetből és az istentelen gondolatokból. Ha az Isten ma este kérdez tőled valamit, szeretne kérdezni, Ő tudja, hogy pontosan mit, olyan jó lenne, ha őszintén válaszolnál neki. Ő mindig oda teszi a kezét, ahol az életünk gyenge pontja van. Most mindegy, hogy ismered Jézust, vagy már régóta vele jársz. Akarsz-e meggyógyulni abból, amire Isten ráteszi a kezét, vagy pedig úgy akarsz tovább élni és meghalni, ahogyan élsz és vagy most az Isten nélkül vagy az Istennel. Akarsz-e úgy hinni, ahogy Ő akarja?

Aztán azt írja János, hogy voltak még ott a Betesda tavánál erőtlenek is, a sorvadt ezt jelenti. Valahol elfolyt az életerő az életükből. Sorvadtak. Lehet, hogy egykor erős, határozott testű, lelkületű emberek voltak. Fizikai értelemben is minden akadályon átmentek. Nem volt előttük ajtó, ami zárva maradt. Erős lelkű és erős testű emberek voltak. S egy ponton elkezdett sorvadni az életük. Olyan mértékűvé vált a sorvadás, hogy odakerültek a betegek tömegei közé.

Volt erő, de elfogyott. Sok ilyen ember él. Sok ilyen hívő ember is él. Volt erő, de elfogyott, elfolyt, mint a vérfolyásos asszony történetében olvassuk. Tizenkét éven át folyt a vére, és nem tudták elállítani. Csak úgy keveset és kicsit. Elég az, hogyha cseppenként. Nem? Csak úgy cseppenként. Abban elvérezhet az ember. Gyorsabban csepeg, mint ahogy pótolja a szervezet. Elég az, ha egy motorból cseppenként folyik el az olaj. A végén teljesen kifolyik belőle. Besülnek a dugattyúk, és tönkremegy az egész, s nem lehet vele többé közlekedni.

Hány családban van ez így, hogy cseppenként, apránként romlanak meg az emberi kapcsolatok. Szülő és szülő, gyerek és szülő, gyerek és gyerek között, és szétesik az egész család. Nincs ott az Isten szeretete. Elsorvad az élet, és elsorvad a család.

Így olvassuk, hogy sorvadt emberek, erőtlen emberek. Utána nem marad más, mint az üresség, a kiábrándultság és a félelem. Az isteni vezetés helyett tanácstalanság és békétlenség. Bizonyságtétel helyett a hívő szívekben némaság és csend. Száradó hívő élet. Elszakadt a szőlőtőtől, elmaradt, lemaradt Jézustól. Nem szól már Isten igéje, sorvad a szíve és a lelke. Minden olyan homályos lesz. Nem jelent igazán örömet a napi csendesség, az ima, kiszárad a hívő ember is lelkileg. Elsorvad, elszárad, és lassan megbetegedhet fizikailag is. Egyik vonja a másikat maga után.

Ez a Biblia rész Jézus korlátlan hatalmáról és hatalmas szeretetéről szól. Gyógyulás a lelki vakságból, a bénaságból és az erőtlenségből. Egyszerre Jézus szavára. Ennek a bénának semmit nem kellett tennie, illetve, ha valamit neki kellett tenni - majd még erről beszélek -, de elég volt Jézus szava, hogy Ő szólt. Csak nála van gyógyulás. Jézus megy oda a harmincnyolc éve beteg emberhez. Ő szólítja meg. Meghallja, hogy mióta van nyomorúságban. Külön érte és hozzá odamegy. Megkérdezi, hogy akarsz-e meggyógyulni?

Olyan szomorú, hogy ez a harmincnyolc éve beteg ember még mindig emberekben akar bízni. Nem tud hinni. Ezért beteg, mert nem tud bízni. Ezért nyomorult. Mivel nyomorult, ezért nem tud hinni, és nem tud bízni. Valahogy senkinek sem hiszi már el azt, hogy ő is kellhet valakinek, őt is szeretheti valaki. Hiányzik valakinek. Fontos valakinek.

Olyan jó azt hallani, hogy Jézusnak kell ez a beteg ember. Csak neki kell. Talán a végén már meg sem fogták, fel sem emelték. Hány kísérletét nézték végig? Elkezdtek vele menni, talán futni, ketten vagy négyen, megint nem ér oda, megint ott marad. Lehet, hogy a végén már oda sem mentek hozzá, úgysem értünk vele oda elsőnek. Hagyjuk békén, már úgysem lehet rajta segíteni. S mikor Jézus meghallja, hogy mi a baja, és hogy mennyi idő óta beteg, odamegy hozzá, és külön őt szólítja meg.

Azt olvassuk a Bibliában, hogy Jézus Krisztus azért jött, hogy a beteg lelkű emberek meggyógyuljanak, és helyet kapjanak az Isten országában. Olyan jó, hogy ennek az embernek harmincnyolc év után bele sem kellett lépnie a medencébe. Nem is tudta volna megtenni. Így olvassuk, hogy olyan lassan húzta a lábait, vonszolta magát, vagy cipelték. Nem tudott odaérni.

Mi magunktól nem tudunk belépni az Isten országába. Oda visznek minket. A halottakat is viszik a temetőbe. Oda senki nem akar menni. Isten pedig viszi azokat, akiket elhív az Isten országába. Oda is visznek, és ide is visznek. Melyik úton mész? A halál felé, az Isten nélkül, vagy visz már téged az Isten az Isten országába. Átvisz - így mondja a Biblia, Jézus - az Ő csodálatos országába.

Ez az ember magától nem tudott volna meggyógyulni, nyilvánvaló. Jézus szavára meggyógyult. Ma este a mindenható Isten azt kérdezi a nyomorult, töredékes, emberi beszéden keresztül: Akarsz-e meggyógyulni? Akarod-e hogy helyrejöjjön a családi életed? Akarod-e, hogy a férjeddel, a feleségeddel meggyógyuljon a sokszor saját magad által tönkretett házasságod? Akarsz-e meggyógyulni? Nem úgy, ahogy te akarod, hogy majd valaki segít. Lehet, hogy közvetítőt használ Isten. Van ilyen. Valakinek a szavát vagy segítségét emberileg is felhasználhatja. De a kérdés alapja ez, hogy akarsz-e meggyógyulni. Úgy csinálni, úgy tenni, ahogy azt az Isten mondja.

Erre mondhatjuk azt, hogy ki ne akarna? Az ember annyira megbetegedett az Isten nélkül, hogy van, aki nem akar. Aki úgy megszokta a lelki sötétséget és az istentelen életet, hogy nem tud már kijönni abból, nem is akar.

Emlékszem még arra, mikor éveken át jártam a börtönmisszióval a magyarországi börtönöket, s ott volt valaki, aki azt mondta: "Lelkész Úr, én nem akarok börtön nélkül élni." Itt már akvárium is van a cellámban. Vannak saját halaim. Ez az élet értelme, ugye? S amikor kikerült a börtönből, valami kis dolgot mindig elkövetett, hagyta magát elfogni, és visszazárták. Főleg ősz táján, mert akkor jött a hideg tél, és elmondta, hogy melyik nap mit szoktak adni a börtönben ebédre. Készült vissza. Úgy megszokta a cellát, hogy nem tudott nélküle élni. Hány ilyen ember van, aki annyira megszerette a nagyobb börtöncelláját, az életét az Isten nélkül, hogy nem akar már abból szabadulni.

Megkérdezi az Isten ma este, hogy akarsz-e meggyógyulni? S van, aki nem mond rá semmit. Annyira megszokta a betegséget, hogy nem hiszi már el, hogy ebből egyáltalán lehet szabadulni, és lehet gyógyulni.

Az az elítélt még azt is mondta: tudja, én itt legalább vagyok valaki. Itt már ismernek. Hányan azért nem hagynak abba valamit az életükben, mert legalább az által valakik. Lehet az akár még olyan sötét dolog is, és mégis nem hagyom abba, mert legalább erről híres vagyok. Mert valakik akarunk lenni, és nem veszszük észre, hogy az Isten nélkül csak senkik lehetünk, és azok is maradunk.

Jézus ma este eljött ide közénk az Ő Lelke által, és azt kérdezi, hogy akarsz-e meggyógyulni? Akarsz-e úgy élni, ahogy azt Ő mondja? Általa, vele. Ő majd kihoz az istentelenség vakságából és rabságából is. A hitetlenség vakságából. Az egész - bocsánat, hogy így mondom - elbénázott életedből. Abból a nyomorúságból, amibe magad miatt kerültél, s magad vitted magad. Vagy az elsorvadt, vagy sorvadó és fogyó hívő életed rongyai alól. Egyedül Jézus tud segíteni, hogy a sorvadó hitű ember is meggyógyuljon, és újra vele járjon.

Azt mondja ez a harmincnyolc éve beteg, hogy nincs emberem. Jézus a mi emberünk a saját Betesda tavunk mellett. Az Emberfia, az Isten Fia, aki önmagát adta a mi bűneinkért. Idejött a mi ilyen vagy olyan betegségtől gyötört vakságtól, bénaságtól gyötört életünk mellé, s megkérdezi: Akarod, hogy meggyógyítsalak? Elég, ha szólok, és rendbe jön. Elég, ha cselekszed, amit mondok, és meggyógyulsz, és minden lehet másképpen. Az Emberfia, aki az Isten Fia, aki meghalt értünk és helyettünk a Golgotán. Aki elhordozta istentelen lelki vakságunkat, a bűnös életünket, az elsorvadt hitünket. Mindenért fizetett eleget. Kifizette a váltságdíjat. Amikor ott függött ég és föld között Jézus, akkor kifizette bűneink büntetését.

Ézsaiás próféta így ír erről: "Betegségeinket hordozta, és sebei árán gyógyultunk meg." Még ha lenne is embered, nem tud rajtad segíteni! Neki is van baja épp elég. Meg is mondja. Egyedül az Emberfia, az Isten Fia (ezek messiási minőségjelzők), egyedül Jézus Krisztus, az Isten egyszülött Fia tud rajtunk segíteni. Ő emberré lett. Van emberünk, az Isten Fia. Ha hozzá fordulunk, akkor Ő tud rajtunk segíteni. Akié minden hatalom mennyen és földön. Ő a mi békességünk forrása. Vajon kell-e? Mit válaszolunk a kérdésére?

Jézus azt mondja ennek a harmincnyolc éve beteg embernek: "Kelj fel, vedd a te ágyadat, és járj!" Olyat mond ennek a szerencsétlen bénának, amire az nem képes, nem? Gúnyolódni akar vele Jézus? Az a baja, hogy nem tudja felvenni az ágyát, nem tud felkelni, nem tudja felvenni az ágyát, és nem tud menni. Ha tudná tenni, akkor nem feküdne itt. Csúfolódni akar vele Jézus? Nem. Jézus itt nem segít a bénának. Nem nyúl hozzá. Ha Jézus mondja, hogy te fel tud kelni, akkor fel tud kelni.

Valakinek az a félelme, fóbiája volt, hogy más után semmit nem volt hajlandó megfogni, mert félt a fertőzésektől. A metrón vagy a buszon nem kapaszkodott. A kilincset nem fogta meg. Megvárta, amíg jött valaki és kinyitotta az ajtót. S ez a fiatalember befogadta Jézust a szívébe, s emlékszem, hogy elbúcsúztunk, én nyújtottam a kezemet, nem akarta megfogni, még mindig félt. Nem is fogta meg, s aztán elindultunk az ajtó felé. Azt mondtam neki: Figyelj ide! Vagy elhiszed, hogy Jézus megszabadított, megfogod a kilincset és kimész, vagy nem tudom, meddig fogsz itt maradni. S döbbenetes volt látni, hogy nyújtotta a kezét, láttam, hogy a szívében ott van a félelem. Megfogta a kilincset, kinyitotta az ajtót, és kiment. Megszabadult. A szabadulásához a hit engedelmessége kellett.

Akarsz-e meggyógyulni? Ez a fiatalember komolyan vette, amit ott Jézus mondott. Neki csak annyit kellett megtenni, hogy megfogta a kilincset. Éveken át ezt nem tette meg. Nem tudom, hogy lehetett így élni? Nagy nyomorúságban volt a család is emiatt. Gondoljunk csak bele a részletekbe, amikor valaki így él. De ott elhitte, hogy Jézus őt megszabadította. Másnap felhívott telefonon: Kapaszkodom a metrón, kezet fogok az emberekkel. Sőt alig várta, hogy valakivel kezet foghasson. Tényleg ilyen egyszerű. Akarsz-e meggyógyulni?

Meg kellett tennie a Betesda mellett a bénának azt, amit magától nem tudott megtenni. Jézus szava elég volt. Erő áradt a sorvadt, béna tagjaiba, meg a sorvadt, béna és vak lelkébe. Az Isten ereje felemelte őt, elindult, és tette, amit Jézus mondott.

Hogy kezdődik? Úgy, hogy lásd be, hogy vak vagy. Ismerd el minden bűnödet, ami megbénítja az Istennel való kapcsolatodat, és az emberekkel való közösségedet, és majd meglátod, hogy tudsz menni, tudsz járni Jézus után. Felébredsz a hitetlenségből. Felébredsz az elfáradt és megfáradt hívő életedből. Lehullanak a leplek a szemedről és látsz. Látod az Istent. Látod, hogy hogyan kell dönteni. Látod, hogy mit akar az Isten. magad is csodálkozol, de azt mondja a Biblia, hogy igazítja a lábunkat Jézus a békesség útjára. Mi nem találunk rá. Rá kell igazítani, mint amikor a rehabilitációban valakinek megfogja a nővérke a lábát, és azt mondja: "Józsi bácsi, most ezt teszi, most azt teszi". Józsi bácsi pedig teszi. S maga is csodálkozik, hogy újra tud járni. Igazítja a lábunkat a békesség útjára.

Azt mondja tehát Jézus a harmincnyolc éve beteg embernek: "Kelj fel, vedd a te ágyadat, és járj!" Fel kellett kelnie, és el kellett indulnia. Mi történt? Teremtés. Pontosan úgy, mint amikor kimondta Isten a világ teremtésének hajnalán: Legyen világosság, és lett. Legyenek virágok, és kinőttek, mint zöld szökőkutak a virágok a földből. Benépesült állatokkal a föld. Legyen elefánt, és lett. Az embert a saját kezével teremtette, és belelehelte Lelkét. A világra azt mondta, hogy legyen. Kimondta a szót, és az ige anyaggá lett. Mert az Isten az Isten, és az Istennél ilyen egyszerű. Azt mondta a bénának, hogy állj fel, vedd az ágyadat, és járj. És felkelt, és vette az ágyát, és ment. Miért? Mert Jézus mondja. Amit Ő mond, az valósággá lesz. Ha kell, anyaggá. Tud újra és újra teremteni. Nekünk is tud, ha nem hívő a szívünk, hitet teremteni a szívünkben. Nem hívőként születünk. Egyetlen hívő csecsemőt sem kereszteltem még meg.

Ma délelőtt megkérdeztem a gyerekeket a gyerek istentiszteleten, hogy ti pogányok vagytok, vagy hívők vagytok? Úgy születtek, hogy pogánynak születtek, vagy hívőknek? Egy se volt, aki azt mondta volna, hogy hívőnek születtem. Mind azt mondta: Nem. Ha nem térünk meg az Istenhez, mi pogányok vagyunk, és azok is maradunk. Csúnya szó nem? De ez az igazság. Rosszul esik? Nem baj. Lásd be vagy lásd meg. Vak létedre is megláthatod egészen nyugodtan. Ha nem Jézussal élsz, akkor Isten nélkül élő ember vagy. Ennek pedig - az mondja a Biblia - a következménye, lelki halál és testi halál.

Szólt Jézus, és amit mondott, az megtörtént, és megtörténik velünk is. Akivel ez megtörténik, az másnak lesz az embere. Figyeljük csak! Akinek az Emberfia lesz az embere, az Isten Fia a Megváltója, az más vaknak és bénának lesz az embere.

Hányan vagyunk itt, most ebben a közösségben, akit valaki hívott ide? Akinek valaki beszélt Jézusról a gyülekezetben, vagy máshol, a munkahelyén. Embere lett. Elhívta Jézushoz. Odahívta hozzá Jézus imádáságban, vagy Jézushoz vezette őt. Mivel neki is Jézus lett az embere, az Isten Fia, ő is tudott másokat Jézushoz vezetni.

Jézus ki tud hozni a vakságból, a bénaságból, az elromlott és elrontott, kiszáradt, sorvadt életünkből. Jézusban bízva, és Őt követve lehetünk olyan emberekké, akik másokat Jézushoz vezetnek. Aki hordoz imádságban másokat Jézus előtt.

Hány éve nem tudunk változni? Van, aki harmincnyolc éve, van, aki tíz éve, van, aki öt éve, két éve, két hónapja. Van, akit már gyötör, van, aki olyan béna, hogy nem is fáj semmi az egészből. Egyáltalán nem vesz észre semmit sem, teljesen érzéketlen, halott lelkileg. Jézus ma este azt kérdezi, hogy akarunk-e meggyógyulni? Más emberré lenni, új szívet kapni, megváltozott családi életet élni, hogy kiveszi a kőszívet Isten a szívünk helyéről, s ad bele új szívet, hús szívet, tőle valót, érzőt. Egy szempillantás alatt átalakulhat a házasságunk, a gyerekekkel való viszonyunk, a munkahelyi közösségünk és kapcsolatunk. Mert az új szívből új indulatok és új dolgok származnak.

Akarunk-e elmenni, akarsz-e innen elmenni gyógyultan? Új szívvel, új élettel, egyszerűen Jézussal a szívedben. Majd Ő elkezd munkálkodni benned, és aztán általad is mások életében.

Tedd meg azt, amit ma este mond Isten! Amit kért, amit kérdezett, válaszolj. Vedd fel azt, amilyen terhet Isten rád tett. Hordozd, hiszen nem egyedül viszed. Jézussal hordozhatjuk a mi elhordozhatatlan terheinket.

A végén így olvassuk: A harmincnyolc éve beteg megtette azt, amit Jézus mondott. Mi a következmény? Azonnal egészséges lett! Nem akarsz azonnal meggyógyulni? Itt, most. Lehet. Ha azonnal megteszed, amit megértettél, úgy mész el innen ma este, hogy Jézus Krisztus meggyógyított téged itt, most, azonnal.

Ha megvallod a bűnödet, ha elfogadod a bocsánatot, ha kinyújtod a lelki, sorvadt kezed, életed, lelked az Isten felé, azonnal egészséges leszel. Mit jelent ez? Azt jelenti, hogy aki nem látja az Istent, az lelkileg elkezd látni. Meglátja magát, és meglátja Jézust. A kettőt összehasonlítja, s csak elborzadni tud a különbség láttán, de már lát, már fáj, már érez. Már tudja, hogy így nem maradhat tovább, mert belepusztul ő is, meg mindenki otthon. Elkezdünk járni, és nem maradunk bénák. Tudunk az Isten útján járni, és értjük az Ő beszédét, és az addig sorvadó és erőtlen életünk elkezd erős lenni. Mint amikor egy pilledt, leeresztett gumimatracot elkezdenek felfújni. Először az egyik része, aztán a másik. Aztán olyan lesz, amivel lehet úszni.

Az Isten inspirál minket az Ő Lelke által. Ez azt jelenti, hogy megtölt az Ő Lelkével, s kezdünk megéledni. Megfogja a kezünket, és Jézus kezévé leszünk. Megragadja az életünket, s Jézus lábává leszünk, s megyünk oda, ahová küld. A tekintetünk az övé lesz. A kezünkkel tudunk könnyeket törölni, s tudunk irgalmasok lenni. Helyreáll az, ami normális. Nem az a baja a világnak, hogy az Isten nélkül abnormálissá vált minden? Nem igaz, hogy nem látjuk. Vakon is látja az ember, hogy semmi nem jó így.

Lehet megváltozni, meggyógyulni, azonnal egészségessé lenni lelkileg. Elmehetünk ma este Jézussal gyógyultan. Gyógyult szívvel, hittel, élettel, családi élettel, emberi kapcsolatokkal. Akarsz-e meggyógyulni? Kelj fel, s tedd, amit Jézus mond, és azonnal egészséges leszel.


Imádkozzunk!

Kérünk, Urunk, bocsásd meg nekünk, hogy te mondod azt, amit mondasz, mi meg mondjuk talán most is a kifogásainkat, és nem tudunk, mert nem akarunk változni. Urunk, itt vagyunk előtted, és szeretnénk kiszolgáltatni magunkat neked. Tégy velünk belátásod szerint, csak vedd el a vakságunkat, gyógyíts ki a bénaságunkból, és kérünk, hogy vedd el a mi hitünk vagy hitetlenségünk miatti erőtlenségeinket. Erősíts meg minket! Töröld el minden álnokságunkat! Szabadíts meg minket, kérünk!

Kérünk, Urunk, mondj nekünk valamit, amit meg kell tennünk, amit el kell hagynunk, amit abba kell hagynunk. Mutass rá arra, akitől bocsánatot kell kérnünk, akinek meg kell ragadnunk a kezét, akihez el kell mennünk, akihez oda kell szólnunk telefonon, akinek levelet kell írnunk, akit meg kell hívnunk magunkhoz, akit újra át kell ölelnünk, meg kell simogatnunk, akivel újra közösséget kell vállalnunk akkor is, ha benne nem változott semmi sem. Segíts megtenni, ami sokszor olyan nehezünkre esik.

Köszönjük, Urunk, hogy te megtetted azt, amit mi nem tudtunk volna. Meghaltál a mi bűneinkért, hogy kiszabadíts minket e jelenvaló, gonosz világból, és átvigyél minket hitben a te csodálatos országodba.

Urunk, eléd hozzuk a bénaságunkat, minden vakságunkat, minden erőtlenségünket. Jézus, Istennek Fia, könyörülj rajtunk!

Ámen.