PASARÉTI PRÉDIKÁCIÓK

Pasarét, 2003. február 2.
(vasárnap)

Varga Róbert


A FIÚ KÜLDETÉSE


Alapige:Mk 12, 1-9

"Jézus ekkor példázatokban kezdett szólni hozzájuk: "Egy ember szőlőt ültetett, körülkerítette, borsajtót ásott, és őrtornyot épített Azután bérbe adta a munkásoknak, és idegenbe távozott. Majd amikor eljött az ideje, elküldött a munkásokhoz egy szolgát, hogy megkapja a részét a szőlő terméséből. De azok megfogták a szolgát, megverték, és elküldték üres kézzel. Ismét elküldött hozzájuk egy másik szolgát, ezt meg fejbe verték, és meggyalázták. Újból küldött egy szolgát; ezt megölték, azután sok más szolgát is, akik közül némelyeket megvertek, másokat megöltek. Egy valakije volt még, a szeretett fia. Utoljára őt küldte el hozzájuk, mert így szólt: Fiamat meg fogják becsülni. A munkások azonban ezt mondták maguk között: Ez az örökös, gyertek, öljük meg, és mienk lesz az örökség. Megragadták, megölték, és kidobták a szőlőn kívülre. Mit tesz hát majd a szőlő ura? Eljön, és elveszíti a munkásokat, azután másoknak adja a szőlőt."


Imádkozzunk!

Istenünk, köszönjük neked azt, hogy te nagy szeretettel, de mindig a hitet keresed a mi életünkben. Urunk, te tudod, és te látod egyedül azt, hogy vajon most mit találsz a mi szívünkben. Van-e hitünk benned, vagy csupán kételkedés, keresés, vagy éppen lázadás veled szemben.

Kérünk, Urunk most azokért, akiknek a szívét megnyomorította a gyász. Kérünk, Urunk, te adjál igazi vigasztalást, békességet, beléd vetett reménységet, s odafordulást hozzád. S ezt nemcsak a gyászolók számára kérjük, hanem mindnyájunk számára. Fordítsd mindattól el most a tekintetünket és a lelkünket, ami foglalkoztat, amivel tele van a szívünk, és segíts, hogy kinyissuk azt előtted, és befogadjuk a te igédet, ami ma is élő és ható.

Köszönjük, Urunk, hogy te akarsz szívünknek kősziklája lenni, s köszönjük, hogy alapozod a mi szívünkben a te igéddel ezt. Cselekedj ma is így, kérünk, kegyelmesen velünk!

Ámen.


Igehirdetés

A Példabeszédek könyve 14. fejezetében, a 12. versben a következőket olvashatjuk: "Van olyan út, amely helyesnek látszik az ember előtt, de a vége halálra menő út."

A csapda ez: helyesnek látszik az elején egy út, az ember előtt, aki Isten nélkül él, vagy akár aki Istennel jár, az előtt is, vele is előfordulhat. Ezért nagyon fontos, hogy a saját világosságunk helyett az Isten világosságában vizsgáljuk meg, hogy az a döntés, amit hozunk, vagy amit készülünk hozni, lehet-e Istentől, megegyezik-e az Ő akaratával, vagy pedig nem.

Az Ő világosságában szemlélve kiderülhet, hogy az eleje jónak látszik, a vége pedig pusztulás. Ez a csapda benne, hogy jónak tűnik az eleje, és a végén a halált hordozza magában. Ezért szükséges Isten ítélete alá helyezni a kérdéseket, a dolgainkat, az életünket, hogy megítélhessük azt, hogy vajon Isten szerint való-e valami, vagy pedig nem.

A lekcióban felolvastuk azt, hogy Jézus gyümölcsöt keresett a fügefán, és nem talált. A fát a gyümölcséről lehet megismerni. A szakértők már a rügyről meg a bimbóról, a virágról is tudják, de igazán a gyümölcs mutatja meg azt, hogy milyen az a fa belül: jó, vagy pedig rossz. A gonosznak a gyümölcsei gonoszak, a jónak a gyümölcsei jók. Van út tehát, amelyik az elején jónak látszik, és a vége pedig pusztulás.

Jézus nagy szeretetét jelenti az: nem akarja, hogy amikor az életünknek vége lesz, akkor a végére csak a halál maradjon a kezünkben. A nép és a vezetői, a nagytanács emberei szétválnak, és azt olvassuk, hogy Jézus példázatokban kezdett el beszélni.

A nép itt az ótestamentumi népet képviseli. Keresztelő János után megjelent Jézus, és elkezdte a tanítását. A szőlő képe pedig Ézsaiás próféta óta mindig Isten népét jelenti. Az ember, aki ültet, az maga Isten. Jézus korában a Genezáret tó északi lejtőjén, meg a déli részen is sok-sok szőlőt és gyümölcsöst telepítettek, és ezek nagy része akkor már idegen birtokosok kezére került. Sokszor évekre elutaztak külföldre, s csak egy szolgát küldtek, vagy egy vincellért, megbízottat, aki gondot viselt a birtokra, beszedte annak jövedelmeit, és továbbította a gazdának.

A bérlők a példázatban a nép vezetőit képviselik. Egy ilyen új telepítésű szőlőből az első öt év után tudott a gazda valami hasznot kivenni. És sokszor a gyümölcs, a termés nemcsak a bor volt, hanem a szőlőbe ültetett gyümölcsfák hozama. Sokszor a szőlők közötti sort gabonával is bevetették, hogy nagyobb legyen a haszon.

A példázat szerint a bérlők magatartása egyre erőszakosabb és igazságtalanabb. Amikor a gazda küldi az első két szolgát, azokat még csak megverik, és üres kézzel küldik el. A következő szolgákat megverik, és aztán a többségüket a későbbiekben megölik, és kidobják a holttestüket a szőlőből.

A gazda önmagával folytat egyfajta tanácskozást, és azt mondja: "Mit tegyek? Elküldöm a fiamat, őt talán megbecsülik." Itt egy kicsit elszakad már a valóságos példázat attól, amit Isten az Ő igéjén keresztül mondani akar. Olyanfajta türelemről tesz tanúbizonyságot ez a gazda, ami földi emberben nincsen. Itt lépünk már át a komolyabb részére a példázatnak. A gazda maga Isten, és Isten türelméről, szeretetéről, de ugyanakkor igazságáról és igazságosságáról is beszél Jézus ebben a példázatban.

A bérlők azt gondolják, biztos meghalt a gazda, és azért jön a fia. Ő az örökös. Ha őt megöljük, mi a helyszínen vagyunk. Nyugodtan beülhetünk majd a birtokba, és a mienk lehet. A gazda fiát kidobják a szőlőn kívülre, és megölik.

Jézust nem formálhatták a saját képükre és hasonmásukra. Úgy bánhattak vele, ahogy akartak, de Jézus végig engedelmes maradt a gazdának, az Atyának. A gazda Isten többszöri próbálkozás után még mindig úgy gondolja, ha a prófétákat megverték is, ha többet megöltek közülük, ha majd Jézust, az Ő egyszülött Fiát küldi el, akkor Őt megbecsülik, és engedelmeskednek neki.

A gazda Isten nem mond le arról, ami az övé. A megváltás, a teremtés jogán ragaszkodik az övéhez. Márpedig az ember az Istené, és ez a világ is. Az ember nem tehet bármit ebben a világban, és nem tehet bármit önmagával sem.

Ebben a példázatban Isten három jellemző tulajdonságáról olvashatunk. Az első az, hogy Isten gazdag. Először is gazdag a bizalomban. Nem áll az ember mögött korbáccsal. Nem kényszeríti engedelmességre az embert. Nem követel semmit az embertől. Elmondja, hogy hogyan lehet élni vele, és hogyan lehet élni Isten nélkül. Tudja, hogy a bűneset után az ember képtelen az Isten szerint való módon élni és dönteni.

Felelősséget ad Isten az embernek, hívőknek és Isten nélkül élőknek egyaránt, hogy keressék és kutassák az Isten akaratát, mert az a legjobb a számukra. Akkor lesz gazdag, gyümölcsökben gazdag egy ember élete, ha Isten akaratát keresi és kutatja, és a szerint akar élni. Ha Istennel közösségben élve hozza meg ki-ki a döntéseit. Istennel gondolkodva, vele járva valóban megdöbbentő lehetőségek tárulkoznak fel az ember előtt.

Aztán azt olvassuk, hogy Isten gazdag volt a bőkezűségben is, mint ahogy ez a gazda. Mindent megtett azért, hogy a szőlő tökéletes állapotban legyen. Borsajtót ástak, tornyot húzott, körülkerítette, hogy az állatok ne tegyenek kárt benne. Minden szerszámot megadott azoknak, akikre rábízta a szőlőt. Nem hiányzik abból semmi sem, csak a lelkiismeretes, mindennapi szolgálat és munka. A gazda mindent megtett, ami az Ő dolga volt. Készen kaptak mindent, mert a gazda, Isten bőkezű. Nekünk is megad az Isten mindent, amire szükségünk van. Hogyan bánunk azzal? Szorgalmas, engedelmes szolgálat, munka, vagy pedig nem.

Ha jobban belegondolunk, mid van, amit nem úgy kaptál az Istentől: életet, erőt, egészséget még, ha viszonylagos is sokaknál. Lehetőséget, tehetséget, időt, józan gondolkodást, pénzt, készséget a döntésekhez. Megadott mindent az Isten, hogy engedelmeskedj neki örömmel és szívesen.

Aztán a harmadik, ami kiderül a gazdáról, Istenről, hogy türelemből is jelesre vizsgázik. Mikor az Őt megillető termésért küld, s az egyik megbízottat, küldöttet verik meg, vagy ölik meg a másik után, a türelme még akkor sem fogy el. Nem csap le azonnal az engedetlenekre, hanem vár. Nem ez történik ma is ebben a világban? Isten most is vár az emberre. Vár ránk is. A szívünkben ott van-e a készség az engedelmességre, vagy pedig nincsen? Még akkor is így van ez, hogyha a küldöttjeit, sok prófétát meggyaláztak és megöltek. Hány szolgát, aki Istennek szolgált, megöltek és meggyaláztak? Földi emberre ez a türelmes indulat egyáltalán nem jellemző. A végén elküldi a legdrágábbat, az egyszülött Fiát, Jézust.

Ebből tudhatjuk meg Istennek az emberek iránti következő tulajdonságát, hogy mérhetetlen módon szeret minket. Türelemmel, irgalommal, bőkezűen és gazdagon. Mérhetetlenül szereti az embert, ahogyan szerette a példázatbeli gazda a szőlőjét, ami az Ő népét, Isten népét jelenti. Hiszen a semmiből teremtette, ellátta minden szükségessel. Joggal kereste a gyümölcsöt, és kérte a maga részét. Termést vár, választ a törődésre. Isten gyümölcsöt vár. Azt olvassuk, hogy hiába. Nem kapja meg azt, amit joggal vár. Nem elvár, joggal vár, hiszen az övé. Nem mond le arról, ami az övé, mert szereti.

A következő, ami kiderül a példázatbeli gazdáról, Istenről, hogy igazságos. Nemcsak bőkezű, nemcsak szeret, hanem igazságos is. Azt kéri, ami neki jár.

A Bibliában azt olvassuk, hogy add meg a császárnak, ami a császáré, és Istennek, ami az Istené. Isten nem kéri el tőlünk azt, ami a császáré. Azt a császárnak kell megadni. Az adó a hatalomé. Isten a magáét kéri. Azt, ami az övé. Azt mondja a Szentírásban, hogy szívünket, lelkünket, lényünket, ahogy a példázatbeli gazda is várt arra, hogy megkapja, ami járt neki.

A Róma 3, 25-ben ezt olvassuk: "Fiát rendelte engesztelő áldozatul azoknak, akik az Ő vérében hisznek." A példázatbeli gazda is várt, várta, ami az övé. Isten is várja, hogy hiszünk-e Jézusban, vagy nem. Követjük-e Őt hűségesen? Engedelmeskedünk, vagy engedetlenek vagyunk? Isten nélküli élet is lehet jó az emberi mércével mérve. Az eleje jónak tűnik, és a vége pusztulás és kárhozat.

A példázatbeli emberek semmibe vették a gazdát, nem becsülték meg, pedig a gazda azt mondja: "Elküldöm a fiamat, talán meg fogják becsülni" - írja Lukács. Isten szavára egyetlen jó válasza lehet az embernek: Igen, Uram! Uram, mit akarsz, hogy cselekedjem? Az engedelmesség, semmi más. Minden más út előbb vagy utóbb, de a halálra visz, egészen bizonyosan.

Hányan mondják azt felnőtt fejjel, hogy nekem ne parancsoljon senki. Én pontosan tudom, hogy mit, hogyan kell eldönteni. Van, aki azt mondja, hogy olyan régóta hitben járok már, nekem már imádkozni sem kell. Úgyis tudom, hogy mit akar az Isten. meghozza a döntéseket, és a döntésekről a végén sokszor kiderül, hogy halálba menő út volt.

Ma az emberek legnagyobb része semmire nem becsüli az Isten dolgait. Sőt, lebecsüli, negligálja. Tréfálkoznak Jézussal, Jézusról, és vicceket mesélnek az Istenről.

Megdöbbentem azon, amikor karácsony táján a televízió nyilvánossága előtt egy keresztyén teológián tanító tanár elmagyarázta azt, hogy miért nem igaz az úgy, ahogy a Szentírás leírja, ahogy a zsidókat Isten átvitte a Vörös-tengeren. Szétnyílt előttük a víz, és ők szárazon keltek át. Öt perccel később ugyanezt magyarázta egy rabbi, hogy miért nem igaz az, amit a Szentírás ír a Vörös-tengeri átkelésről.

A szőlőmunkások, akik Isten szőlőjében dolgozni hivatalosak, lebecsülik, negligálják, s tagadják az ige igazságát.

Isten keresi a gyümölcsöt, és nem találja. Sokszor sokan nem becsülik semmire Isten szavát. A mítosz szintjére akarják süllyeszteni, sokszor meg is teszik, pedig csak alkalmazottak az Isten szőlőjében. Istenfélelem és istentelenség. Mindig e kettő között kell nekünk is dönteni.

Ahogyan egy férfivel történt: Tényleg mézet csepegtetett az idegen asszony ajka, s megtörte a házasságát. A beszélgetés végén előhúzott egy papírt, egy kórházi zárójelentést. A végeredmény HÍV pozitív. Nem jár mindenki így. Ez benne az ördögi. Az utak jónak látszanak, s a vége pusztulás. Van ám szellemi AIDS is, amikor szövetkeznek az emberek, vagy szövetkezik valaki a saját szívével, hogy lebecsüli Isten szavát, és nem engedelmeskedik annak.

A Biblia tud lelki paráznaságról, amikor más istenekhez fordul valaki, amikor nem engedelmeskedik, amikor kever és ködösít. Lehet megható gyászbeszédet mondani hét meghalt űrhajós fölött, és lehet utána folytatni a háborús készülődést, miközben arról beszél az illető, hogy Isten magához vette az űrhajósokat. S utána folytatódik a háborús propaganda, Isten szavának a lebecsülése. A legtöbb ember nem akarja megérteni, hogy a háború mindig több problémát teremt, mint ahányat megold.

Istent félni, és az embereket becsülni. Sokan úgy élnek, hogy nem félik az Istent, és nem becsülik Őt, és nem becsülik az embereket sem.

Mennyire fontos nekünk az Isten szava? Mennyire becsüljük? Amit az időtöltésről mond, a pénzügyeinkről, a szerelemről, a szexualitásról, a házasságról, a házasság előtti önmegtartóztatásról. Amit a Szentírás a munkaerkölcsről mond, a szeretetről és az Istennek való engedelmességről, meg az imádkozásról, a napi csendesség fontosságáról. Mennyire becsüljük mi Isten szavát, Isten igéjét?

A példázatbeli gazda azt mondja: "A Fiamat talán megbecsülik." Mi tudjuk, hogy nem így történt. Nem becsülték meg. Az istentelen ember sem Istent, sem embert nem becsül, mint a hamis bíró. Istent nem félem - mondja -, és az embereket nem becsülöm.

Mennyire becsüljük mi a körülöttünk élő embereket? Mennyire becsüljük Isten szolgáit? Mennyire becsüljük meg azokat, akiket Isten egy időre mellénk adott, akik értünk dolgoznak a családban? Mennyire becsüljük a tanárainkat? Mennyire becsüljük meg a diákokat? Az idősödő szüleinket, ha még élnek. Mennyire becsüljük meg a gyerekeket, akiket Isten egy időre odaadott nekünk, hogy neveljük őket? Ahogyan bánunk velük Isten és ember megbecsülése az? Aki becsüli az Istent, az tudja a másikat jól szeretni.

Vajon a hívők megbecsüli Isten szavát? Engedelmeskednek Isten igéjének? A kérdéseikben Ő dönthet? Nem úgy van az, hogy akit szeretek, azt becsülöm, s akit becsülök, azt szeretem, és annak a szavára hallgatok, és azt teszem, amit mond. Hányan semmire nem becsülik a házastársukat, mert semmire sem becsülik az Istent. Ez a kettő szorosan összefügg. Hálás vagy azért, hogy Isten társat adott melléd? S volt olyan, hogy megköszönted neki, hogy ennyi évet kibírt melletted? Sokszor tényleg ki kell bírni.

Van ilyen, hogy hálát adsz valakiért az Istennek, és neki is megmondod? Köszönöm a türelmedet, a szeretetedet, a szerelmedet. Köszönöm, hogy a családban kibírtok engem. Mennyire becsüljük az embereket, mennyire becsüljük Istent?

A példázatbeli gazda fiát tehát nem becsülték semmire sem. Ez a világ semmire nem becsüli az Isten Fiát, Jézus Krisztust. Pedig azt mondja a gazda, hogy a Fiamat talán meg fogják becsülni. Jézus szenvedett, mert megalázták. Pontosan azt tették vele, amit a példázatbeli fiúval. Kivitték a városon kívülre, és ott megölték, megfeszítették. Az a világ semmire nem becsülte Jézust, legfeljebb harminc ezüstre, egy rabszolga árára.

Akik ma itt vagyunk, mi mennyire becsüljük Jézust? Az éltedből egy részt adsz neki? Ennyit tudok, a többi az enyém. De azt olvassuk, hogy az egész szőlő a gazdáé volt. Isten népe az Istené. A hívő ember élete az Istené. Joggal keresi tehát a gyümölcsöt. Láttuk a fügefánál, azonnal jött az ítélet, és kiszáradt. Jézus gyümölcsöt keresett, és nem talált. De joga van gyümölcsöt keresni az életünkön, a megváltás és teremtés jogán.

Magadért mindenre képes vagy a legtöbbször. Másokért talán valamire. Mire vagy képes az Istenért, az Isten ügyéért? Vedd elmém, lelkem és erőm - sokszor énekeljük. S veheti? Teljes lelkedből, elmédből, szívedből szolgálni Jézust.

Isten mennyire becsülte az Ő egyszülött Fiát, Jézust? Azt olvassuk, hogy annyira, hogy odaadta értünk. Isten tudta, hogy mi megöljük majd Jézust, és mégis odaadta. Tudta előre, hogy mi lesz Jézus vége. Ő küldte, hogy elvégezze a küldetést. Tudta, hogy az istentagadó emberek csak arra képesek, hogy megöljék Őt. Elszakadjunk Istentől, megöljük Jézust, és öljük egymást is. Egymás idegeit, lelkét, testét, és sokszor fizikailag is az életét. És mégis elküldte Jézust, az Ő egyszülött Fiát.

Mennyire becsüli Isten Jézust? Így olvassuk a mennyei istentiszteleten, a Jelenések könyvében, az 5. fejezetben: "S láttam a trónuson ülő jobb kezében egy könyvet, belül és kívül teleírva, hét pecséttel lepecsételve. S láttam egy erős angyalt, aki hatalmas hangon hirdette: Ki méltó arra, hogy felnyissa a könyvet, és feltörje pecsétjeit? De sem a mennyben, sem a földön, sem a föld alatt nem tudta senki felnyitni a könyvet, sem beletekinteni abba. És nagyon sírtam, mert senki sem bizonyult méltónak arra, hogy felnyissa a könyvet, és hogy beletekintsen. Ekkor a vének közül egy így szólt hozzám: Ne sírj! Íme, győzött az oroszlán, Júda törzséből, a Dávid utóda, és felnyitja a könyvet, és hét pecsétjét. És láttam, hogy a trónus, és a négy élőlény közelében a vének között ott áll a Bárány. Olyan volt, mint akit megöltek. Hét szarva volt, és hét szeme, az Isten hét lelke az, akiket elküldött az egész földre. A Bárány odament, és átvette a könyvet a trónuson ülő jobb kezéből, és amikor átvette a könyvet, a négy élőlény s a huszonnégy vén leborult a Bárány előtt. Mindegyiknél hárfa volt, és aranycsésze tele füstölőszerrel, a szentek imádságai ezek. És új éneket énekeltek eképpen: Méltó vagy arra, hogy átvedd a könyvet, és feltörd annak pecsétjeit, mert megölettél, és véreddel vásároltad meg őket Istennek minden törzsből és nyelvből, minden nemzetből és népből, és királysággá és papokká tetted őket, a mi Istenünknek, és uralkodni fognak a földön."

Mennyire becsülte Isten az Ő Fiát? Odaadta, mint Bárányt áldozatul, hogy megváltson minket. A végére egy kérdés maradt csupán. Mennyire becsüli a hívőket Isten? Azt olvassuk a Bibliában, hogy mindenkin, aki hisz Jézus Krisztusban, ott van a Bárány vére. Isten Jézusra néz, és beengedi az elpecsételteket az Isten országába. Egyedül Jézus véréért lehetünk becsesek Isten előtt.

Mennyire becsüljük az Isten szavát? Mennyire becsüljük Jézust, az Isten Fiát, a megöletett Bárányt?


Imádkozzunk!

Köszönjük neked Urunk a világos kérdéseket, s köszönjük, hogyha válaszolsz a mi kérdéseinkre. Köszönjük, hogy olyan egyértelműen figyelmeztettél minket, hogy vannak utak, amelyek az elején jónak látszanak, és a végén mégis csak a pusztulásba visznek.

Segíts, Urunk, hogyha valaki ilyen úton indult el, az most, ezen a reggelen meg tudjon állni. Tudjon irányt változtatni, és arrafelé menni, amerre te mutatod.

Köszönjük azt is Urunk, ha csak egyszerűen megállítasz, és nem engedsz továbbmenni. Kérünk, tanácsolj minket a te Lelkeddel! Segíts, Urunk, hogy megadjuk neked azt, ami a tied, szívünk, lelkünk, elménk és erőnk. Hadd adjuk neked azt, ami téged illet, az egész életünket!

Kérünk, hogy formáld át a mi szívünket engedelmes életté és szívvé! Köszönjük, Urunk, hogyha már tudunk neked engedni, veled járni, téged követni, téged megbecsülni, téged szeretni. Kérünk, segíts nekünk, hogy megbecsüljük azokat, akiket körénk adtál egy időre, hogy tudjuk őket igazán, szívből, hűségesen szeretni, megbocsátást adni, és bocsánatot kérni. S köszönjük azt is Urunk, hogyha valaki hisz tebenned, Jézus Krisztus, azt a te véreddel elpecsételted, és már átvitted a te csodálatos országodba.

Köszönjük, hogy akik benned hisznek, azok ott lehetnek majd a mennyei istentiszteleten, és dicsőíthetnek téged örökkön örökké.

Ámen.