PASARÉTI PRÉDIKÁCIÓK

Pasarét, 2003. január 19.
(vasárnap)

Varga Róbert


NÁTÁNÁEL


Alapige: Jn 1, 43-51

"Másnap Jézus Galileába akart indulni. Ekkor találkozott Fülöppel, és így szólt hozzá: "Kövess engem!" Fülöp pedig Bétsaidából származott, András és Péter városából. Fülöp találkozott Nátánáellel, és így szólt hozzá: "Megtaláltuk azt, akiről Mózes írt a törvényben, akiről a próféták is írtak: Jézust, a József fiát, aki Názáretből származik." "Származhat-e valami jó Názáretből?" - kérdezte tőle Nátánáel. Fülöp így válaszolt: "Jöjj, és lásd meg!" Amikor Jézus látta, hogy Nátánáel közeledik feléje, azt mondta róla: "Íme, egy igaz izráelita, akiben nincsen álnokság." Nátánáel megkérdezte tőle: "Honnan ismersz engem?" Jézus így válaszolt neki: "Mielőtt Fülöp idehívott, láttam, hogy a fügefa alatt voltál." Nátánáel így szólt hozzá: "Mester, te vagy az Isten Fia, te vagy Izráel királya." Jézus így válaszolt neki: "Mivel azt mondtam neked, hogy láttalak a fügefa alatt, hiszel? Ennél nagyobb dolgokat fogsz látni." És hozzátette: "Bizony, bizony, mondom néktek, meglátjátok a megnyílt eget és az Isten angyalait, amint felszállnak, és leszállnak az Emberfiára."


Imádkozzunk!

Mindenható Isten, tudjuk azt, hogy te sokszor rejtőzködő Isten vagy, de mi most keresünk és hívunk téged. Várunk erre a szent és tiszta találkozásra. Urunk, magunkat alkalmassá nem tudjuk tenni erre, de te átléphetsz minden akadályt.

Urunk, fölénk nőttek a mi bűneink, és elválasztanak tőled, nem engednek hozzád. Kérünk, segíts, mert gyöngék vagyunk, s rád van szükségünk. Ezért hálásak vagyunk neked, hogy amikor feléd nyújtjuk az életünket, te aláhajolsz és szólsz hozzánk szeretetre méltó, érthető, és ami a legörvendetesebb, megváltó szóval.

Urunk, szükségünk van arra a bizonyosságra, hogy törődsz velünk, és megszabadítasz minket. Indulnánk feléd, de nem tudjuk azt, hogy hogyan találhatunk rád. Segíts rajtunk, kérünk, találj ránk, hogy megtalálhassunk téged, és figyelhessünk a te örökkévaló szavadra. Így áldj meg minket, kérünk!

Köszönjük Istenünk, hogy te azt akarod, hogy minden ember üdvözüljön, és az igazság megismerésére eljusson. Tedd ezt a mai alkalmat olyanná, kérünk, hogy minél többen értsük meg, hogy te vagy az út, az igazság és az élet, Jézus Krisztus. Ebből a hitből öröm, békesség és nyugalom fakadjon.

Ámen.


Igehirdetés

Keresztyének között is többször volt már arról beszélgetés, néha még vita is, hogy vannak-e véletlenek, vagy pedig nincsenek? Van-e véletlen találkozás, vagy nincs?

Ha a Szentírás lapjait forgatjuk, akkor az derül ki, hogy a világ túl kicsi ahhoz, hogy a véletlen meg Isten együtt megférjenek benne. Különösen az Isten ügyét nézve azt látjuk, hogy Isten akaratából történtek találkozások ember és ember között, és minden ilyen találkozással valami célja is volt az Istennek.

A véletlennek tűnő találkozás mögött - különösen a hívő emberek életére nézve igaz ez - ott van mindig Isten láthatatlan keze, aki az időket és az alkalmakat szervezi és irányítja, biztosítja és fenntartja.

Az sem volt véletlen, hogy Keresztelő János tanítványai, akik közül páran Jézus első tanítványai lettek, hallják, amit Jézus mond. Ott vannak éppen, és utána Jánost követve, de mégis Jézus tanítványaivá szegődve mennek Jézus után. Hallják, amint Keresztelő János azt mondja Jézusról, hogy "Íme, az Isten Báránya", aki elveszi a világ bűnét, és aztán újra megismétli János, hogy "Íme, az Isten Báránya". Ekkor döntenek többen úgy megdöbbenve, hogy Jézus után mennek.

Aztán találkozik Nátánáellel az a Fülöp, aki találkozott előzőleg Jézussal. Az Isten ügyében itt is látszik, hogy nincsenek véletlen találkozások. Mindjárt elkezdi a missziót Fülöp. Ahogy rádöbben, hogy Jézus a Messiás, azonnal mondja tovább. Valahogy ezt kellene tenni minden hívő embernek. Felismerte, hogy kicsoda Jézus, megismerkedett vele. Újra és újra elmondja, hogy megtaláltam, megtaláltuk a Messiást.

Nagyon sokan azonban itt is kételkedők voltak. Fülöp azonnal hitt, Nátánáel pedig kételkedett. Van, aki azonnal elhiszi, amit a Szentírás Jézusról mond, más valaki pedig kételkedik, és nem tud, nem is akar mindjárt hinni. Bizonyítékokat akar látni. Látni akar, és nem hinni.

Aki így tesz, az kicsit hasonló ahhoz az emberhez, aki háttal áll a naplementének. Valaki, aki mellette van, elmondja, hogy milyen csodálatos a naplemente. Bearanyozza a lemenő nap a bokrok, a fák leveleit fénnyel. Milyen csodálatos természeti jelenség. Erre a másik, aki háttal áll, azt mondja, hogy bizonyítsd be nekem, hogy van naplemente. Aki beszélt a naplementéről, egyszerűen azt mondja, hogy fordulj meg, és meg fogod látni. S a másik megint csak azt mondja: nem, bizonyítsd be, és marad háttal a naplementének.

Nagyon sok ember így van ám, hogy nem akar megfordulni. Elmondják, hogy kicsoda Jézus Krisztus. Elmondják, hogy kicsoda Isten, ő nem akar megfordulni. Megy ugyanúgy, ugyanabba az irányba tovább az Isten nélkül, miközben azt mondja, hogy bizonyítsd be, hogy Isten létezik.

A naplementével kapcsolatban becsületes álláspont, cselekedet ez? Ahelyett, hogy megfordulna, megnézné, hogy úgy van-e. Ahelyett azt követeli, hogy bizonyítsák be neki, hogy naplemente pedig létezik.

A Szentírás azt mondja, hogy egyszerűen csak annyit kell tenni, hogy belenézek Isten igéjébe. Odafordulok Istenhez, és akkor átélem azt a csodát, hogy megtalálom a Messiást. Rátalálhatok Jézusra, mert keres Ő. Keres folyamatosan. Ezért ad bizonyos találkozásokat, s ezért nem igaz az, hogy vannak véletlen találkozások.

Olyan megdöbbentő az, hogy a Jézussal való találkozás után András találkozik Simonnal, a testvérével, és a következőt mondja: "Megtaláltuk a Messiást." Elkezdi a missziót. Elmondja másoknak. Aztán az megint mondja tovább. És ez így folytatódik egyik a másik után.

Másnap, amikor Fülöpöt is elhívja Jézus, ő is először arról beszél egy másik embernek, Nátánáelnek, megtaláltuk azt, akiről Mózes írt a törvényben. András és Fülöp is beszél erről másoknak, hiszen ők is várták Jézust, a Messiást. Amikor megtalálják, akkor azonnal elmondják.

Az első kérdés, amire ma délelőtt jó lenne, ha mindenki válaszolna, hogy megértjük-e, hogy nincsenek véletlen találkozások?! Amikor valaki valakivel találkozik, nyugodtan veheti úgy, hogy azt Isten szervezi meg. Most bocsánat, hogy ezt hozzáteszem, nem a szerelmi találkozásra gondolok, mikor egy fiú meg egy lány találkozik, biztos, hogy Istentől van, mert ez egyáltalán nem biztos. Lehet Istentől természetesen. Amikor az Isten ügyére nézve történnek találkozások, amikor valaki tudja, hogy ő mint hívő ember kell hogy beszéljen arról, hogy kicsoda Jézus Krisztus. Egyszer csak előtted terem a középiskolai osztálytársad, vagy akivel együtt nyögtek a nyolc általánosban matek órán, nem véletlen az, hogy összefutottak.

Nem kell csak az időjárásról, az ételekről, a ruhákról meg a múltról - megszépítve azt - beszélni, hanem lehet arról is, hogy én megtaláltam a Messiást, és te hogy állsz ezzel a kérdéssel?

Fülöp, Nátánáel várták a Messiást. Ismerték az írásokat, s ott volt a szívükben az a várakozás, hogy jöjjön el, hogy lássuk meg, talán a mi életünkben találkozunk már vele, és meglátjuk, hogy kicsoda Ő.

Az ember a bűneset óta keresi az Istent. Minden erről szól. Amikor valaki bejárja a fél világot. Amikor utazásokban leli meg az élete értelmét. Amikor valaki beleveti a munkába magát. Amikor különböző vallásokat végigkutat valaki, vagy leszáll a föld mélyébe, és feltúrja a földet, és keresi a megfoghatatlant. Amikor filozófusok mély bölcsességeket mondanak, akkor is az Istent keresik, csak nem is tudják. Azt az Istent, aki ad békességet, állandóságot, szeretetet, kitartást, nyugalmat, aki biztosít az örök élet felől. Amióta az ember szakított az Istennel, az Istent keresi. A boldogság kék madara mögött is, saját gyerekeiben, a szerelmekben stb. Keresi az ember az Istent, miközben fut az ember az Isten elől. Megtalálni azt jelenti, ami igazán érték, azt kapom meg Istentől.

A Nátánáel azt jelenti, hogy Isten ad. Ez az ember először kételkedő volt. Olyan naplementének háttal álló. Bizonyítsd be, hogy van naplemente, de nem fordul meg. S mégis becsületes volt kételkedésében és kételyeiben is. Honnan tudjuk ezt? Majd mindjárt meglátjuk.

Ő a zsidó törvények szigorú megtartásában vélte a megoldást megtalálni. Megtartani a törvényt, tisztelni, szeretni az Istent, ha lehet, semmiben nem véteni. Még maga Jézus is azt mondja róla, hogy íme, egy igazi izráelita, aki a törvény minden betűjét igyekezett megtartani. Mégsem lelte meg az igazságot és a békességet. Ezt egyszerűen onnan tudjuk, hogy elindul Jézus felé. Ez olyan csodálatos dolog, hogy kételkedik, aztán valaki beszél neki Jézusról, és ő elindul Jézus felé.

Azt mondja neki Fülöp: Názáretből való. Ő pedig azt mondja, hogy Názáretből nem származhat semmi jó. Keresi a Messiást, és nem találja. Az ember keresi Istent, és nem találja. Elindul tehát Jézus felé, hogy meglelje.

Sokszor az ember igazán nem is tudja, hogy az Istent keresi, s azt sem, hogy az Isten keresi őt. Hányszor elmondom ezt a lelkészi hivatalban egy beszélgetés során, hogy ugye tudja, hogy maga nem véletlenül ült le ide. Hogyhogy? Keresi az Isten. Azért ül itt, mert az Isten azt szeretné, hogy megtalálja Őt, és békessége legyen.

Sokak kimondják azt egy-egy keresés után, hogy hát nem ezt kerestem. Vannak olyan emberek, akik azonnal döntenek Jézus Krisztus mellett, mint Fülöp. Megértette, felismerte, s azonnal dönt. Nátánáel nem ilyen volt. Számára nehezebb dolog volt tanítvánnyá lenni. Kételkedett és kételyei voltak.

Elmondják neki, hogy megtaláltuk a Messiást, aki József fia, és Názáretből származik, és akkor Nátánáel komoran azt kérdezi, hogy származhat-e Názáretből valami jó? Ő ismerte az írásokat. Tudta, hogy a Messiás Betlehemből fog jönni, és nem Názáretből. Fülöp nem tudta azt, ő csak annyit tudott, hogy Názáretből való. Azt nem tudta, hogy menekültként tért vissza Egyiptomból Jézus családja Názáretbe, és ott telepedtek le, de Jézus Betlehemben született. S Nátánáel szívében mégis ott van a kíváncsiság, hogy mi van akkor, ha mégis igaz? Nátánáel ismeri a Bibliát, és használja az eszét. Ez két nagyon jó dolog. De hit nélkül egyikkel sem megy sokra. Ismeri a Szentírást, és gondolkodik. Nagyszerű dolog, de hit nélkül egyik sem ér túl sokat.

Ha valaki csak az eszét akarja használni, sosem fogja megérteni Isten nagyságos dolgait. Ha valaki csak hideg tudással rendelkezik, ismeri a Biblia lapjait, mindazt, amit ott leírtak, de nem hiszi, hogy az igaz, megint csak nem megy semmire.

Azt mondja Nátánáel, ha Jézus Názáreti, akkor az nem jó. A Messiás Betlehemből származik. Nem lehet Jézus a Megváltó, mert ha csak ésszel keressük Jézust, akkor nem fogjuk megérteni és elhinni, hogy Ő igazán a Messiás és Megváltó.

S mégis olyan fontos az, hogy elindul tehát Jézus felé. Arra gondol, megint csak használva az eszét, mi van akkor, ha mégis igaz? Ha mégis van abban valami, amit Fülöp mond?

Olyan jó az is, hogy Fülöp nem vitatkozik Nátánáellel. Nátánáel azt mondja, hogy Názáretből semmi jó nem származik. S akkor azt mondja Fülöp, hogy gyere, és lásd meg. Nem indít teológiai vitát. Olyan jó lenne, ha a hívő emberek így szolgálnának egy-egy beszélgetéskor, hogy nem magyarázzák a dolgokat, nem vitáznak, hogy ennyit sem tudsz, hogy Jézus létezett? Nem vitatkozik. Azt mondja, hogy gyere, és lásd meg. Mit csinál? Hívja Jézushoz. Tudja Fülöp, hogyha ő is fog találkozni Jézussal, akkor Nátánáelt ugyanúgy majd Jézus tudja meggyőzni arról, hogy ő valóban a Messiás.

Nagyon okosan válaszol tehát Fülöp, azt mondja, hogy gyere, és lásd meg. Nátánáel fordulj meg, és meglátod a naplementét. Fordulj meg, fordulj oda Jézushoz, vedd kezedbe a Szentírást, nyisd ki, olvasd el mindazt, amit Isten igéje a Messiásról mond, és majd meggyőz Isten Lelke arról, hogy mindez igaz.

Jó lenne, ha ilyen görcsös erőlködés, erősködés, vita nélkül, vita helyett csendes imával szolgálnának a hívők, s tennének bizonyságot Jézusról, gyere és lásd meg. Hallgasd meg az igehirdetést, nyisd ki a Bibliát, olvasd el a próféciákat, amit Jézusról mondtak, s majd Jézus meggyőz arról, hogy Ő a Messiás. Nagyon fontos azonban az, hogy a szavaink és a cselekedeteink fedjék egymást, ahogy fedték Fülöpnél meg Nátánáelnél is.

Jézus azt mondja a kereső Nátánáelről: "Íme, egy igazi izráeltia, akiben nincsen hamisság." Nála a törvény tisztelete, Isten szeretete és a gyakorlati élete, a cselekedete, ezek fedték egymást, csak éppen a hit hiányzott.

A következő, ami kiderül ebből a történetből, hogy mennyire nem volt ez a találkozás véletlen Nátánáel számára. Amikor odaér Jézushoz, megkérdezi Jézustól, hogy honnan ismersz engem? Sose találkoztak. Akkor Jézus ezt válaszolja, hogy láttalak, hogy ott ültél, mielőtt Fülöppel találkoztál volna, a fügefa alatt. De ezt Jézus nem láthatta, hiszen nem is volt ott. És mégis tudja. S ebben a pillanatban Nátánáel valami nagyon fontosat ért meg. Azonnal megértette, hogy mindegy mit mondanak, hogy Jézus honnan jött, de egészen biztos, hogy Ő a Messiás. Jézus az a Messiás, akit évszázadok, évezredek óta vár Izráel népe. Isten Fia vagy. Kimondja ezt a hitvallást, mert megérti, hogyha Jézus tudja, hogy ő kicsoda, és mit csinált, noha sose látta, akkor ez senki más nem lehet, csak az Isten Fia.

Jézus soha nem mondta el senkinek azt, amit Nátánáel tett. Csak Nátánáel és Jézus tudja, hogy mi történt ott a fügefa alatt. Miről gondolkodott Nátánáel. De Jézus tudta, és Nátánáel is tudja, hogy Jézus látta őt, pedig nem volt ott.

Jézus ismeri az embert. Ez azt jelenti, hogy ismer minket is. Pontosan látja a múltunkat. Tisztában van azzal, hogy honnan jöttünk ide ma reggel. Mit gondolunk róla? Miért jöttünk, vagy ki miatt jöttünk, vagy kiért jöttünk? Kivel akartunk találkozni, vagy kivel nem? Milyen indulatok, szándékok és cselekedetek vannak az életünkben és a szívünkben.

Minden hamis és sötét cselekedetet ismer. Minden bűnünkről világos látása van. Arról is, amit elnevezünk üzletnek, pedig egyszerű csalás. Ismeri a múltunkat testileg, hogy mire adtuk oda a testünket, meg kinek. Mire használtuk az időnket, a pénzünket? Milyen szavakat mondtunk ki, és sokszor hogyan bántottunk meg valakit? Hogyan ártottunk másoknak és önmagunknak? Jézus Krisztus pontosan látja az életünket. Ahogy látta Nátánáelt, hogy mit tett addig, amíg nem is találkozott Jézussal.

Mégis ez az ismeret a kegyelem ismerete és nem az ítéleté. Isten nem megítélni akar. Azért teszi világossá, hogy megértsük, hogy kegyelmet akar gyakorolni. Bocsánatot akar adni, és nem elítélni akar minket.

Mi is úgy vagyunk ezzel, hogy bizonyos dolgokat nem bírunk elfelejteni: egy gesztust, egy mozdulatot, egy ütést, amikor valakit fizikailag vagy lelkileg megütöttünk. Különösen akkor, ha utána koporsó mellett kellett megállnunk, s nem tudtuk jóvátenni. Belemar a lelkünkbe a felismerés, hogy miért kellett nekem azt mondani. Könnyű addig úgy beszélni a szülőkkel, amíg élnek. S hányan bánják, amikor meghaltak, hogy azt mondtam, meg azt tettem, amit mondtam és tettem. Meg amikor elmegy a gyerek messzi földre, s jut nagy ínségbe, s akkor gondolkodik el a legtöbb szülő, hogy biztos, hogy jól csináltam. Ezt kellett, és így kellett? Nem kellett volna jobban szeretni, és jobban megérteni, s több időt szánni rá sok minden egyéb felesleges vagy hasznos dolog mellett, helyett? Hányszor belénk mar a felismerés, hogy nem tudom jóvátenni. Isten látja a múltunkat. Látja a jelenünket, s azt is pontosan tudja, ami ránk vár.

Az mindig olyan csodálatos dolog, amikor a szemünk előtt - egy beszélgetés végén - valakinek nyilvánvalóvá teszi Isten a múltját, beszél vele a jelenről, s valamiben bepillantást enged a jövőbe. Amikor lehull a hályog, és felismeri valaki, hogy Jézus Krisztus a Messiás.

Jézus lát téged múltaddal, jeleneddel, jövőddel együtt. Pontosan tudja, hogy hogy ültél ott, mit csináltál, mire gondoltál, mi a véleményed, van-e hited vagy nincs. Tapogatózol vagy keresel. Tagadó vagy, vagy követő. Kételkedő vagy kételyekkel teli szívű ember? Minden rejtett dolog napvilágra jön, azt mondja az ige. Sokszor egy-egy beszélgetés során. Isten gondoskodik arról, ha kell - nem mindig teszi meg -, lelepleződjünk saját magunk előtt, s mások előtt is, ahogyan "véletlenül" alakulnak a dolgok. Pont találkozunk. Pont azt mondja. Pont akkor jön, és kiderül, hogy mit csináltunk, mit tettünk, mondtunk, milyen szándékunk volt.

A Példabeszédek 28-ban azt olvassuk: "Aki elfedi az ő vétkeit, nem lesz jó dolga. Aki megvallja és elhagyja, irgalmasságot nyer." Megvallani és elhagyni. Nem elég elmondani valakinek. El kell mondani az Istennek is. Uram, ebben és ebben vétkeztem. Bocsásd meg. Utána jöhet az, hogy elmondom annak is, akivel szemben azt a csúfságot mondtam, vagy tettem.

Mi az, amit nem lát többé az Isten? Mi az, amit nem lát többé? A megvallott bűnöket nem látja. A múltunkból, amit elé vittünk, azt nem látja többé, azt eltörölte. Eltöröltem álnokságodat, és a vétkeidről többé nem emlékezem meg. Megvallani és elhagyni, ez a kettő együtt. Még ha figyelmeztetné is valaki az illetőt.

Hányszor elmondom egy beszélgetés során, mikor valaki kezdi: emlékszik arra, amikor arról beszéltem, hogy ..., és visszakérdezek, hogy miről tetszik beszélni? Hát hogyhogy, nem emlékszik? Nem az Isten eltörölte, nem? Bocsánatot kért? Igen. Eltörölte? Igen. Akkor miről beszélünk? Nincs. Eltörölte álnokságát, és a bűnről, amit megvallott, többé Isten nem emlékezik meg.

Aki hisz Jézusban, újra és újra vallást tesz róla, kimondja, hogy megtaláltam a Messiást, annak a neve kikerül a halállistáról, és átkerül az élet könyvébe. Nagyon fontos kérdés ez, hogy a mi nevünk hol szerepel. Együtt két helyen nem lehet. Vagy abban a sorban állunk, vagy a másikban, ahogy nem tudunk egyszerre két helyen sorba állni sem. Ugrálhatunk egyik helyről a másikra, és mind a két helyen becsapják az ajtót az orrunk előtt. Vagy itt állok, vagy ott állok. Melyik menetben vagy? Halálmenet Jézus nélkül, vagy ott a neved az élet könyvében? Jézus megnyitotta az Isten csodálatos országát, és azért jött, hogy mi megtaláljuk a Messiást, átmenjünk a halálból az életre, és utána megvalljuk a Messiást, hogy megtaláltam: otthon, családban, munkahelyen, iskolában, ahogy Fülöp, és később aztán András meg Nátánáel is tette. Elmondják, megtaláltuk a Messiást.

Olyan jó az, hogy nincsen szerencse meg véletlen egybeesés, hanem ott van az Isten szándékos, tudatos terve és keze a hívő ember élete mögött. Jézus lát minket, és azzal együtt szeret. Ő pontosan tudja, hogy a természetünk romlott meg, amikor fellázadtunk Isten ellen, ezért törli el a régi természetet, cseréli ki a szívünket, és ad helyére újat.

Miután megismeri valaki a Messiást, tud már nem vétkezni. Csodálatos átalakulás ez. Addig nem tud nem vétkezni, utána meg tud nem vétkezni. Megismeri a Messiást, és az egész élete más lesz.

Végül is a megoldás az hívőként meg keresőkét, meg aki most indul el, akinek most szakadozik a látása, hogy tényleg létezik Jézus, hogy nála van a múltra bocsánat. Vele lehet újat kezdeni, elmondani neki mindent igazán.

Megtette ezt egy tizenkét év óta vérfolyásban szenvedő asszony. Olvasunk egy kételkedő apáról, aki hitte is meg nem is, hogy Jézus meg tudja gyógyítani a halálosan beteg fiát. Uram, könyörülj meg rajtam, az én kételkedésemben. Isten világa, keze, értékrendje belenyúl a mi kicsiny, múlandó életünkbe, és ha akarjuk és engedjük, átrendezi azt.

Valaki egész élete során az Isten nélküli életének a következményét aratja. Ezzel kell szembenézni neki. Arról szól az egész élete, hogy hogyan nem lehet élni. Szembetalálkozik a múltjának keserű átnyúlásaival, a rossz döntések következményével, aratja ennek a gyümölcsét. Erről ordít az élete, hogyan nem lehet élni az Isten nélkül.

A hívő ember élete meg arról szól, hogy hogyan lehet élni az Isten segítségével szent, tiszta, Isten szerint való életet. Ott is van bukás, bűn, csalódás, félelem sok vonatkozásban, de mégis csak újra és újra felálló, néha feltápászkodó, de újra nekiinduló és áldott élet lesz.

Jézus Krisztus nélkül nincs értelme semminek sem. Akkor sincs, ha értelmes dolgokat végzünk. Ez az igazság. Erre a legtöbben már rájöttek, és mégsem akarnak változtatni az életvitelükön.

Jézus követése nem mellékút, hanem az egyedüli üdvösségre vezető út. De háttal állva nem lehet a naplementét látni. Ha most kimegyünk majd a templomból, elfordulunk vagy megfordulunk, és belenézünk a napfénybe, s átjár a fény. Egy picit már ilyenkor melegít is a napsugár, januárban. Vagy hátat fordítunk, és nem látjuk a Napot, és talán nem érezzük a melegét sem annyira. Ezt el kell dönteni. Hogyan tovább? Háttal az Istennek, vagy szembefordulva?

A héber szó, ami az áldás szónak megfelelő, az azt jelenti, hogy Isten szemébe nézni. Megfordulok, szembe Istennel. Jöjjön, aminek jönnie kell. Ítéljen meg, sorolja fel a bűneimet, mondja meg azt, hogy láttalak a fügefa alatt. Ezt és ezt csináltad, tessék abbahagyni! Onnan lehet továbblépni, újat kezdeni. És akkor belőlünk is kiszakad majd a szó, hogy Jézus, te Isten Fia vagy. Bocsáss meg, és elhagyom! Megtaláltam a Messiást.

Jézus segít megfordulni. A kereszten ezt végezte el. Azért szögezték ég és föld közé, hogy mi meg tudjunk fordulni. A megtérés ezt jelenti. Megyek egy úton, Isten világossá teszi, hogy az nem hozzá vezet, megfordulok, és megyek abba az irányba tovább, amerre Ő mutatja.

A bűn meg azt jelenti: céltévesztés. Eltévesztem a célt, ha Isten nélkül élek, mert sose találom meg Őt, ha folytatódik így. Nem jutok be az Isten országába. Nevem marad a halállistán. Megértem, hogy Isten szeret. Megmondom Istennek őszintén, hogy nincs bennem hit, hajlandóság az engedelmességre. Elmondom neki, hogy tegyen velem csodát, és fordítsa meg a szívem, és ez megtörténik. De egy hívő ember is elmondhatja ugyanezt. Uram, ide süllyedtem. Fordítsd meg a szívem, az életem. Bocsáss meg, tisztíts meg, és most már veled indulok tovább.

Egyszerűen nincs más lehetőségünk az életre, mint a keresztyén élet. Ez az igazság. Aki nem tudja, az gondolja ezt végig nyugodtan ésszel, s aztán majd a szívével is belátja, s nyugodtan forduljon Isten felé, mert Isten már régóta felé fordult, és keresi őt. Mi arra teremtettünk, hogy úgy éljünk, ahogyan azt Isten akarja.

Sokan kísérleteznek egy életen át azzal, hogy a maguk életét maguk irányítsák. A manipulálás szó azt jelenti, hogy kézi vezérlés. Sokan manipulálják az életüket. Kézileg vezérlik. Saját maguk veszik a kezükbe az életüket. Pontosan úgy is néz ki. Vagy az Isten tartja a kezében az életünket, és akkor nincsenek véletlenek akkor nem véletlen az, ha lemaradunk valamiről, ha nem kerültünk be, ha olyan döntést hoztak, hogy nem nekünk adnak valamit, ha nem jött hozzánk feleségül, vagy nem tudtam hozzámenni, mert nem vett el. Ha vége szakad valaminek. Vannak véletlenek, vagy nincsenek? El kell végre dönteni. Mindent az Isten hatalmas keze tart a kezében, ami velünk történik, vagy még mindig a Fortunában, a szerencsében hiszünk? Minden más út, ami nem Jézus útja, a pusztulásba vezet. Vannak utak - mondja a Biblia -, amelyek az elején jónak látszanak, a vége pusztulás, mert mi a végét nem látjuk, csak az elejét. Isten meg látja azt is, hogy mit szoktunk mi csinálni "a fügefáink" alatt. Milyen gondolatok, szándékok, cselekedetek vannak az életünkben, s azt is tudja, hogy hogyan lehet onnan minket kihúzni, és új élettel megajándékozni.

Tulajdonképpen az Isten szerint való út fájdalommentes. Nem szenvedésmentes, de fájdalommentes. Fájdalom nélkül tud vinni minket azon az úton Isten néha, nem szenvedés nélkül. Még ha fáj is a szívünk, akkor is ott van a hívő ember szívében az a bizonyosság, bármi történik velem, az Isten kezében vagyok. Senki ki nem ragadhat engem Jézus Krisztus kezéből.

Jézus azért jött, hogy visszavezessen az Isten szerinti útra. Fülöp, András, Nátánáel kimondták azt, hogy megtaláltuk a Messiást. Ma reggel mi kimondhatjuk ezt? Kimondod? Hiszed, vallod? Vallástétel lesz, bizonyságtétel, hitvallás a szádon: megtaláltam a Messiást. Bocsánat a múltra, a jelen és a jövő átadása. Isten azt nem látja, amit megvallottunk, eltörölte. Tiszta, új lapot, új napot kezd velünk. Ezt csak az tudja átélni, aki kimondja ezt hittel és hitvallással: megtaláltam a Messiást.


Imádkozzunk!

Istenünk, segíts, kérünk, hogy a szavaink mögött ott legyen a szívünk is, hogy lássuk azt, és úgy, amit te látsz, hogy bánjuk meg azt, amit te bűnnek nevezel, és hagyjuk el, de igazán, őszintén és most, azonnal.

Urunk, segíts, hogy ne igazolni akarjuk magunkat előtted, hanem igazodni akarjunk hozzád, hogy a szívünkben ott legyen az az akarat, amit te jónak és tökéletesnek tartasz.

Köszönjük, Urunk, hogy ma sem a bűneink szerint bántál velünk, hanem a te irgalmasságod és szereteted szerint. Köszönjük, Úr Jézus, hogy a golgotai kereszt erről a szeretetről beszél. Erről a halálosan áradó szeretetről, amely mindent tűr, mindent hisz, mindent remél, mindent elvisel. Kérünk, formáld át a mi életünket. Vedd azt kezedbe, hadd legyen a te szent, tökéletes kezedben a mi életünk.

Köszönjük, hogy eltörölted a mi álnokságainkat, és a mi megvallott bűneinkről többé nem emlékezel meg. Urunk, mondd meg azt, amit még látsz az életünkben, ami nem oda való, ami nem kell, ami nem szerinted való, ami akadálya annak, hogy áldott életű emberek legyünk, hogy a szemedbe nézzünk, ami közénk és közéd áll. Segíts félretenni minden megkörnyékező bűnt és tisztátalanságot. Mindent félretéve hadd kövessünk téged.

Köszönjük, Urunk, hogy olyan nagy örömmel elmondhatjuk, hogy megtaláltunk téged, az Isten Fiát, a világ Megváltóját, a Messiást.

Ámen.