PASARÉTI PRÉDIKÁCIÓK

Pasarét, 2003. január 12.
(vasárnap)

Cseri Kálmán


TÖBBET...


Alapige:Mt 5,43-48

"Hallottátok, hogy megmondatott: Szeresd felebarátodat, és gyűlöld ellenségedet. Én pedig azt mondom nektek: Szeressétek ellenségeiteket, és imádkozzatok azokért, akik üldöznek titeket, hogy legyetek mennyei Atyátoknak fiai, aki felhozza napját gonoszokra és jókra, és esőt ad igazaknak és hamisaknak. Mert ha azokat szeretitek, akik titeket szeretnek, mi a jutalmatok? Nem ugyanezt teszik-e a vámszedők is?

És ha csak a testvéreiteket köszöntitek, mennyivel tesztek többet másoknál? Nem ugyanezt teszik-e a pogányok is?

Ti azért legyetek tökéletesek, mint ahogy mennyei Atyátok tökéletes."


Imádkozzunk!

Kegyelmes mennyei Atyánk, hálát adunk neked mindenekelőtt azért, hogy itt lehetünk. Engedd most átéreznünk, hogy milyen végtelen nagy kegyelem, mennyire meg nem érdemelt szereteted van amögött, hogy hívsz minket magadhoz. Köszönjük, hogy egyáltalán élünk még, köszönjük, hogy hallhattunk rólad, köszönjük, hogy egyre közelebb vonzol magadhoz.

Magasztalunk téged mindazokért az ajándékokért, amiket eddig kaptunk tőled. Tudjuk, Atyánk, hogy minden ajándékod összességénél is nagyobb kincs az, hogy ismerhetünk, és egyre jobban megismerteted magadat velünk, hogy veled közösségben élhetünk már itt, és elkészítetted nekünk azt a tökéletes közösséget magaddal az örökkévalóságban.

Köszönjük, hogy kész vagy egyoldalúan is szeretni minket. Köszönjük, hogy előbb szerettél, mint ahogy mi egyáltalán tudtunk rólad.

Annál jobban fáj nekünk az a sok szeretetlenség, amivel vétkezünk ellened és egymás ellen. Velünk született, Atyánk az önzés. Olyan betegesen magunk körül forgunk. Ösztönösen magunkat tartjuk a legfontosabbaknak ezen a világon. Olyan sok mindent számításból teszünk, amit pedig szeretetből akartunk. Annyira hiányzik sokszor a hála belőlünk, és annyira hiányzik belőlünk minden, ami szerinted igaz, jó és szép. Hálát adunk neked, hogy ilyenekkel akarsz megajándékozni most is.

Köszönjük, hogy önmagaddal, a veled való együttléttel ajándékozol meg. Adj nekünk hitet, hogy ajándékaidat meg tudjuk ragadni, ígéreteidet komolyan tudjuk venni, és igédhez tudjuk igazítani mindig az életünket.

Ajándékozz meg minket most is igével, olyan igével, ami a te szádból származik és éppen ezért nem tér hozzád üresen, hanem megcselekszi, amit akar. Cselekedjél bennünk most, annyira rád szorulunk mindnyájan. Olyan félkész állapotban vagyunk. Talán ezen a héten is volt olyan, hogy miattunk káromoltatott a te szent neved a pogányok között, ahelyett, hogy a világ meglátta volna végre, hogy tanítványaid vagyunk.

Könyörülj meg rajtunk, és te, aki elkezdted bennünk a te munkádat, folytasd azt kegyelmesen és hatalmasan ebben a csendben is.

Ámen.


Igehirdetés

Két héten keresztül a Hegyi beszédet olvassuk most bibliaolvasó vezérfonalunk szerint. Jézus Krisztusnak azt a hosszabb tanítását nevezik így, amit a Máté evangéliuma 5., 6. és 7. fejezetében olvashatunk. Ennek egy részét a Lukács evangéliumában is megtaláljuk.

Ez a bibliai szakasz az, amiről hitetlenek és más vallásúak is általában lelkesen nyilatkoznak. Milyen fontos igazságokat fogalmazott itt meg az Úr Jézus, milyen szépen és fennkölten tanított! Ez az igazi Jézus - mondják -, a dogmák nélküli, tiszta erkölcsöt, nemes emberi gondolatokat tanító nagy Mester. Olyan szépen mondta, hogy szeressük egymást és legyünk jók. Bárcsak meg is tudnánk tartani!

Miért? Ezt meg kellene tartani? - kérdezte egyszer valaki önfeledten. Szívesen visszakérdeztem volna: Miért, vajon milyen céllal mondta ezt az Úr Jézus? Olvasgassuk, lapozgassuk, gyönyörködjünk benne vagy vitázzunk róla, amit különösen férfiak nagyon szeretnek? Vagy miért mondta Ő ezt? Mi lehetett a célja vele?

Aki ilyet kérdez, az nem tudja, ki mondta el a Hegyi beszédet. A Hegyi beszédet az mondta el, aki ennek a világmindenségnek a teljhatalmú ura: az Isten Fia, a világ ítélő Bírája. Aki a szép és fennkölt gondolatok között ilyeneket is mondott: Aki haragszik a testvérére - és nem mondta, hogy ok nélkül, azt később tették oda -, az méltó az ítéletre. És aki azt mondja a másiknak: bolond, vagyis, hogy te nem vagy ember, a méltóságában sérti meg, az méltó a gyehenna tüzére.

Jézus Krisztus nem gyönyörködtetni, és főleg nem szórakoztatni akart minket a Hegyi beszéddel, hanem új törvényt adott ennek a világnak. Az Isten országa törvényét hozta itt a nyilvánosság elé.

De nem tudjuk megtartani - hangzik el a másik megjegyzés. És milyen igaza van! Milyen nagy eredmény az, ha valaki felismeri ezt, és némi keserűséggel ki is jelenti. Hiszen ez a Hegyi beszéd egyik célja, hogy rádöbbentsen minket arra, hogy de jó lenne így élni, viszont nem tudjuk megtartani. Vagyis mindnyájan alkalmatlanok vagyunk az Isten országára.

Na de akkor miért mondta el Jézus? Egyebek közt ezért is, hogy rádöbbentsen minket, mennyire elesett állapotba kerültünk Isten nélkül. Hogy ennyire tehetetlenné váltunk minden jóra és Isten akaratának a cselekvésére. És ezzel is magához hívogasson, ha tetszik, magához kényszerítsen, hogy odataláljunk a kegyelemhez, és eljussunk oda, hogy Ő viszont képesekké teszi a benne hívőket arra, hogy a Hegyi beszéd törvénye szerint éljenek.

Itt jutunk el arra a felismerésre, hogy nemcsak az fontos, ki mondta el a Hegyi beszédet, hanem hogy kiknek mondta. Csakugyan, kiknek mondta el Jézus a Hegyi beszédet? Mindenkihez szólt, de a tanítványainak mondta. Mindaz, ami elhangzik - ez az első verstől kezdve nyilvánvaló -, azoknak szól, akik már hittek benne. Ma nyugodtan mondhatjuk így: az újjászületett embereknek mondta, akikben már él Krisztus a hit által. Csak ők tudják teljesíteni Isten akaratát.

Ma érdemes becsületesen feltennünk a kérdést és válaszolni rá: vajon én ezek közé tartozom-e? Nekem is mondja-e az Úr Jézus a Hegyi beszédet? Bárcsak kedvet csinálna mindnyájunknak a Hegyi beszéd tanulmányozása ahhoz, hogy valóban Jézus tanítványaivá legyünk, ha pedig azok vagyunk, akkor sokkal nagyobb örömmel és bátrabban éljünk is eszerint!

Egyébként hiába biztatjuk magunkat és egymást, hogy éljünk erkölcsösen és legyünk jók. Újra és újra rá kell jönnünk, hogy hosszú távon, következetesen, alapjában véve ez nem sikerül. Minden jó szándékú ember elér bizonyos rész- és látszateredményeket, de alapjaiban nem tudjuk megváltoztatni magunkat. Sőt, aki bátor ahhoz, hogy kíméletlenül becsületes legyen, az kénytelen megállapítani, hogy a szívünk mélyén nem is akarunk a Hegyi beszéd szerint élni. Mert nem akarunk minden esetben, mindig igazat mondani. Mert félünk attól, hogy parázna vágyak nélkül jöjjünk-menjünk a világban. Mert nem akarunk mindenkit egyenlőképpen szeretni, azt is, aki most esetleg az eszünkbe jut, aki a legtöbbet ártotta nekünk. Nem akarunk az igazságért szelíd alázattal szenvedni.

Ezért szólal meg a Hegyi beszéden keresztül is Jézusnak az az örök felszólítása: "Szükséges újonnan születnetek!" Ezért mondja újra és újra, három fejezetben hatszor is: a ti Atyátok... Vagyis ezzel is kifejezésre juttatja, hogy azokhoz beszél, akik már Isten gyermekei lettek, akiknek valóban atyjukká lett Isten, akik a mennynek a polgárai.

Csak így értjük meg ezt a mai igét is, ami a Hegyi beszéd egyik botrányköve, és amire sokszor rá is szoktak kérdezni őszinte érdeklődéssel az emberek. Ha tudjuk, ki mondta a Hegyi beszédet, és ha tudjuk, hogy kiknek mondta, és mi a célja Jézusnak ma is ezzel a csodálatos tanítással. Mert mit látunk itt ebben a felolvasott igében? Azt, hogy Jézus élesen szembeállítja a világ törvényeivel az Isten országának a törvényeit. A világ ismert lehetőségeivel az Isten által felkínált lehetőségeket. A világnak - beleértve a vallásos világot is, mert a kettő között nem sok különbség van - a reakcióit azzal, ahogyan Isten szokott válaszolni valamire. Szembeállítja Jézus azt, ahogy a hitetlenek viszonyulnak azokhoz, akik nekik kellemetlenkednek és ártanak, s ahogyan Isten gyermekei viszonyulhatnak. Röviden: Jézus élesen szembeállítja az Isten nélküli kultúrával azt a keresztyén, krisztusi kultúrát, amiről a Hegyi beszéd szól. Ez az éles szembenállás lesz világossá ezekben az mondatokban.

Ennek a bizonyos krisztusi - nyugodtan mondom így - ellenkultúrának a lényegét ezzel az egy szóval jelzi: többet. Ha ti nem tudtok többet nyújtani, mint a pogányok, meg a formálisan vallásosok, akkor nem vagytok a ti Atyátok fiai. Nektek többet lehet nyújtanotok, sőt valami mást tudtok nyújtani ennek a világnak, amire csak azok képesek, akik kapják folyamatosan ezt a mást, ezt a többet az ő Atyjuktól. Nektek már nem szabad a világra hasonlítanotok, mert a gyerek az apjára hasonlít. Feltűnnek-e rajtatok a mennyei Atya vonásai? Ez a nagy lehetőség és egyben feladat minden újjászületett ember számára.

Mert megvan a konfliktusok rendezésének a sajátos módja a pogányoknál - mondja Jézus. Megvan a konfliktusok rendezésének a sajátos módja a vallásosoknál, és a kettő között nem sok különbség van. De ti ne így, hanem úgy, ahogy a ti Atyátok szokott reagálni arra, amikor Őt bántják, vagy Őt támadják. "Legyetek a ti mennyei Atyátok fiai, aki felhozza napját gonoszokra és jókra, és esőt ad igazaknak és hamisaknak. Mert ha csak azokat szeretitek, akik titeket is szeretnek, mennyiben adtok többet? Nem ugyanezt teszik a vámszedők is? És ha csak a ti atyátok fiait köszöntitek, mennyivel tesztek többet másoknál? Nem ugyanezt teszik a pogányok is? Ti azért legyetek tökéletesek, mint ahogy mennyei Atyátok tökéletes."

Ti a mennyei Atyátokhoz hasonlítsatok, és ne a világhoz. A világ így teszi, hogy vagy nem köszön egyáltalán, vagy köszön annak, aki neki is köszönt. És fel van háborodva, ha a másik nem köszönt előre. Ez a világ. De ti ne így, hanem úgy, ahogy a ti Atyátok, akitől ti már új természetet kaptatok. Aki a saját lelkét adta belétek. Aki az Ő törvényét a szívetekbe írta. Titeket képesekké tett arra, hogy másként éljetek, másként reagáljatok, és a világnál többet adjatok.

Mi jellemző az Atyára?

Itt Jézus ezt az egyetlen atyai vonást teszi nagyító alá, hogy Isten személyválogatás nélkül szeret mindenkit. Felhozza az Ő napját a gonoszokra és jókra, esőt ad igazaknak és hamisaknak. Ti se tegyetek tehát különbséget ember és ember között neme, faja, életkora, műveltsége, anyagi helyzete szerint. Sőt a bennetek élő előítéletek alapján, a ti sokra becsült rokonszenvetek vagy ellenszenvetek alapján se. Ti legyek a ti mennyei Atyátok fiai. És ebből következhet az, hogy nemcsak azokat szeretitek, akik titeket szeretnek, és nemcsak azokat köszöntitek, akik nektek köszönnek, hanem többet adtok másoknál, és így lesztek tökéletesek, mint ahogy mennyei Atyátok tökéletes.

Ebben az összefüggésben egészen nyilvánvaló, hogy Jézus itt arra gondolt, hogy ezt az atyai vonást lehet felmutatniuk a hívőknek ebben a világban, és akkor tökéletesen hasonlítanak a gyermekek apjukra. Jézus itt nem egyfajta erkölcsi tökéletességről, valamiféle végleges bűnnélküliségről beszél. Az egész Hegyi beszédben nincs ilyen, ezért értik sokan félre ezt az igét. Itt nem valami általános tökéletességről van szó, hanem arról, hogy ahogy az Isten személyválogatás nélkül szeret mindenkit, úgy az Isten gyermekeinek is meg kell tanulniuk személyválogatás nélkül szeretni mindenkit. Akkor tökéletesen felragyog bennük ez az isteni vonás.

Ez azért nehéz, mert mindnyájan nem ebben növünk fel, nem erre tanítottak minket otthon sem, nem erre látunk példát, és nem ezt diktálja a velünk született természetünk, hogy személyválogatás nélkül mindenkit egyenletesen szeressünk. Hanem, mit diktál a természetünk? Azt amivel kezdődik a mai igeszakaszunk: "Hallottátok, hogy megmondatott: szeresd felebarátodat, és gyűlöld ellenségedet."

Hol mondatott ez meg? Ki mondta, hogy szeresd felebarátodat és gyűlöld ellenségedet? Van ilyen a Bibliában?

Jézus itt elsősorban a 3Mózes 19. és 24. fejezetéből idézett, amikor mondja: megmondatott... Tessék végigolvasni, ilyen a Bibliában nincs, hogy gyűlöld ellenségedet. Itt Jézus annak a kornak az írástudóival, íráshamisítóival vitatkozik. Ez az ő hozzátételük volt. Mert a barátnak az ellentéte az ellenség, de a felebarátnak nincs ellentéte. A felebarát egyszerűen a másik embert jelöli, minden megkülönböztetés nélkül.

A Bibliában ilyen van: szeresd felebarátodat - mindenkit - úgy, mint magadat. A folytatás már emberi hozzátétel. Jézus meg is fogalmazza a későbbiekben, hogy ti pedig azt mondjátok, hogy gyűlöld ellenségedet. Emögött már az a gőg van, amivel ezek az emberek megvetették az összes többit, akik nem az ő népükhöz tartoztak, az úgynevezett pogányokat. Sőt a saját népükön belül is mindazokat, akiket ellenszenvesnek találtak: a vámszedőket, mert azok együttműködnek a megszálló rómaiakkal, azokat is gyűlölni kell. Majd ők megmondják, kit kell szeretni, és kit kell gyűlölni. Jézus azt mondja: ilyen nincs. Ez a ti természetetekből és torz gondolkozásotokból következik. Az Atya természete és gondolkozása az: szeresd felebarátodat, vagyis mindenkit ezen a világon egyelőképpen, legalább annyira, mint önmagadat.

Az Isten nélküli gondolkozás, akármilyen vallásos is, megtoldja azt, amit Isten mondott, vagy lefarag belőle, és megpróbálja a maga képére és hasonlatosságára formálni.

Istenről viszont, a mi mennyei Atyánkról Jézus itt azt mondja: az élethez szükséges dolgok tekintetében nem tesz különbséget ember és ember között. Felhozza az Ő napját mind az igazakra, mind a hamisakra, és esőt ad mind az igazaknak, mind a hamisaknak. Ezt várja azoktól is, akik az Ő gyermekei. Erre azonban csak az képes, aki a világi kultúra erős nyomása és általános elfogadottsága ellenére is a keresztyén ellenkultúrának a légkörében él, és ennek az erőivel tud már cselekedni. Így tud többet, sőt mást adni ennek a világnak, mint azok, akik még nem Isten gyermekei. Ebben az esetben tud adni: bocsánatot, elengedést, szeretetet. Úgy viselkedik, mint mennyei Atyja, tökéletesen követi a példáját. Legyetek ilyen tökéletesek, mint a ti mennyei Atyátok tökéletes.

Érdekes gondolata itt Jézusnak az is, hogy ez a bizonyos világi kultúra a viszonzás gyakorlatát követi, ami azt jelenti, hogy a rosszat meg kell torolni, vissza kell adni (kölcsön kenyér visszajár), ez a bosszú, és az elvett jót is lehetőleg honorálni kell, mert a büszke ember semmiképpen nem akar lekötelezettjévé válni senkinek. Vagyis: fizetnünk kell mindenkinek. Kinek így, kinek úgy, ahogy ő adott, én is úgy, és akkor kvittek vagyunk. Ez a világi gondolkozás.

Ezzel szemben mit mond Jézus? Ha ti a ti Atyátok gyermekei vagytok, akkor ennél többet tudtok adni. Vagyis képesek lesztek a rosszat jóval viszonozni. Itt a világi gondolkozásnak megáll az esze. Ez soha nem jutott volna eszébe. Ez specifikusan a mennyei Atyára jellemző, meg azokra, akik az Ő természetét kapták. Tehát a rosszat jóval viszonozni, s megtanul elfogadni. Ha segítségre szorulok és van, aki segít, hálás vagyok érte, és nem akarom feltétlenül azt viszonozni, kifizetni, de kész vagyok bármikor, bárkivel jót tenni, akinek szüksége van rá. Mégpedig személyválogatás nélkül, számítás nélkül, hátsó gondolatok nélkül és mindenféle tisztátalan érzés nélkül. Úgy, mint az én mennyei Atyám, mert én már az Ő gyermeke lehettem.

Erre mondta el Jézus illusztrációnak egy későbbi esetben az irgalmas samáriainak a példázatát. Zsidók és samáriaiak hihetetlenül gyűlölték egymást. Megvoltak ennek a történelmi és érzelmi okai is. Ezért mond Jézus ilyen éles helyzetet a hallgatóinak. Azt mondja: egyszer egy zsidó ember nagy bajba került. Az úton leütötték, eszméletlenre verték és kirabolták. Arra ment egy samáriai. Az egyik írásmagyarázó, aki sokáig élt a Szentföldön, azt mondja: aki ismeri az ottani viszonyokat, a példázatnak ennél a pontjánál szinte hallja azt a döbbent csöndet, ahogy Jézust hallgathatták az emberek, és bizonyosak voltak a folytatásban, ami természetesen az: az meg belerúg. Mert ez következnék abból, hogy ő samáriai. Erre az megáll, önmagát is veszélybe sodorja, (mert a rablók még ott lehetnek, lehet, hogy ő a következő áldozat), rááldoz az idejéből, pénzt is rászán, bajlódik, küszködik vele. Miért? Mert az egy ember volt. Egy másik ember, egy ellenséges csoportba tartozó ember, vagyis a felebarátja. Mert az egy másik ember, függetlenül attól, hogy hova tartozik. A felebarátját látta ott meg, és ezért egészen természetes volt neki, hogy segít rajta. Nem azt nézte, ki, hanem azt, hogy bajban van. Ez bőven elég volt ahhoz, hogy segítsen.

Egész botrányos módon mutatta fel ebben Jézus az irgalmasságnak a valóságát. Ő sokszor beszélt arról, hogy a mi mennyei Atyánk egyik alaptulajdonsága, (ha szabad ezt mondani), sőt Istennek a természete az, hogy irgalmas. Hogy mindig kezdeményez a szeretetben, hogy kész és képes egyoldalúan is szeretni. Hogy nem vár és főleg nem követel viszonzást érte, hogy mindig előbb szeret. Minden mi szeretetünk már csak reflexió, válasz az Ő szeretetére. Ilyen a ti Atyátok. Akkor hasonlítsatok hozzá ebben is. Hasonlíthattok, mert Ő adta nektek ezt a természetet. Ne engedjétek, hogy a világi kultúra mindig elnyomja és visszafojtsa ezt! Ne szégyelljétek, hogy ti mások vagytok, és ne rejtsétek el azt a többet, amit a ti gazdag Atyátoktól kaptatok, és amit szétoszthatnátok ebben a világban. Merjetek, mint Isten gyermekei élni! Mert élhettek úgy, mint Isten gyermekei.

Ez a Hegyi beszédnek a nagy evangéliuma, és erre bátorít, bíztat Jézus ebben a néhány mondatban is. Itt a mi Atyánknak az irgalmas természetére mutat rá. Ezt Ő adja az Ő gyermekeinek. Ezt a feltétel nélküli, személyválogatás nélküli szeretetet, megbocsátást és irgalmasságot.

Akarunk-e a mi mennyei Atyánkhoz hasonlítani e tekintetben is? Ő megadta ennek a lehetőségét, de ezt a képességet, amit az újjászületésben adott, el lehet hanyagolni, vagy lehet tudatosan használni, lehet vállalni. Újra és újra ütközik a két kultúra. A világi gondolkozás, amit sokszor jogosnak is tekintenek, a jogos bosszú, és ez az isteni irgalmas lelkület. Nem mindig könnyű azonnal átlátni, hogy most akkor mi a feladatom. De aki valóban Isten gyermeke és Isten gyermekeként akar ebben az Isten nélküli világban élni, annak Isten Szentlelke megadja a bölcsességet.

Azt szoktuk örökké vitatni, hogy hol a határ. Meddig mehetek el, meddig nem. Aki kész és akar engedelmeskedni, annak Isten ezt lépésről lépésre, esetről esetre világossá teszi.

Fontos látnunk, hogy az a Jézus mondta el a Hegyi beszédet, aki ennek a világnak az Ura. Ő itt nem fennkölt gondolatokat akar nyilvánosságra hozni, hanem törvényt hirdet. Azt mondja: ez az Isten országának a rendje. Azoknak mondja, akik már Isten országának a polgárai, a többinek meg ez hívogatás is, kedvcsinálás, hogy így is lehetne élni. Azokat viszont bátorítja is erre, meg kötelezi is őket erre. Nekünk számolnunk kell ezzel, és érdemes végiggondolnunk, mit jelent, hogy ennek az Isten nélküli világnak az egész kultúrájával szemben Jézus felragyogtat egy krisztusi ellenkultúrát, amelyikben egész más a gondolkozás, mások a célok, mások az eszközök. Más fontos és más mellékes. Ahol Isten szabja meg a rendet. Ez a mennynek az előíze már, és Isten gyermekei ebben a két világban élnek.

Valaki egyszer úgy mondta: két lábbal állunk ebben a világban, de mindkét szemünkkel látjuk az eljövendőt. Onnan kapjuk az erőket ahhoz is, hogy ebben a világban helytálljunk és tudjuk adni ezt a többet, ami tőlünk nem telik, és tudjunk mások lenni, mert a mi Atyánkra hasonlítunk.

A kérdés ez: akarunk-e csakugyan a mi mennyei Atyánkra hasonlítani? Ennek sokszor kemény ára van, mert a példa ebben is a mi Urunk Jézus Krisztus. Ő jelenítette meg, Ő tette láthatóvá előttünk egészen, hogy ki a mi mennyei Atyánk. Ez azonban az életébe került. Ebbe bele kell halni. Bele kell halnia minden hiúságunknak, büszkeségünknek, önérzeteskedésünknek, a magunk igazának, a magunk elveinek... Mindennek bele kell pusztulnia, hogy viruljon bennünk egyre teljesebben ez az isteni természet, ez a krisztusi természet.

Jézus adott példát erre. Péter apostol írja levelében: "Ő szenvedvén nem fenyegetőzött, szidalmaztatván viszont nem szidalmazott."

El lehet jutni ide, de éppen az Ő csendes szenvedésével adott igazi és végleges megoldást az emberiség legnagyobb kérdésére, a bűnkérdésre. Isten segítsen bennünket, hogy akarjunk is az Ő gyermekeiként élni, ha már Ő az Ő újjáteremtő kegyelmével ezt lehetővé tette.

Legjobb elkezdeni már ma. Átfutott rajtam, milyen tanulságos lenne, ha most mindenki kikeresné azt az embert, akivel kapcsolatban a legtöbb keserűség van a szívében. Lehet, hogy már nem friss, már elfelejtette, de azért ott van még valami. Ha a nevét hallom, egy kicsit összerándul a gyomrom. Talán az öklöm már nem, de a gyomrom még igen. Eszembe jutnak nagyon fájó emlékek. Készek vagyunk-e ehhez az emberhez is ezzel az isteni indulattal közelíteni, így gondolni rá. Ahogy itt Jézus mondja: így imádkozni érte, és ha találkoznánk netán, akkor így beszélni vele, meg így beszélni róla, ha szóba jön. Ilyen gyakorlati dolgokon lehet lemérni, hogy akarunk-e a mi mennyei Atyánk gyermekeiként élni. Vagy szeretnénk a mennyei polgárságot, de ebben a világban a világ istentelen kultúrája szerint akarunk mégis élni. Ez az, ami nem megy.

Adjon bátorságot nekünk Isten, hogy merjünk a mi Atyánk fiaiként élni.


Imádkozzunk!

Köszönjük, Atyánk, hogy mindezt te teszed lehetővé. Köszönjük, hogy te hívogatsz ki, vagy hívtál ki minket abból a sötétségből, amibe születtünk. Engedd látnunk világosan, hogy valóban tehetetlenek vagyunk minden jóra és a te akaratod cselekvésére. Segíts, hogy ne nyugodjunk bele abba, hogy tehetetlenek vagyunk. Köszönjük, hogy te képesekké teszel minket erre.

Köszönjük, Úr Jézus, ezt a csodálatos törvénykönyvet, lehetőségeidnek a gyűjteményét, amit a Hegyi beszédben is elénk társz. Segíts ezt egyre jobban érteni. Köszönjük, hogy itt nem arról van szó: szedjük össze magunkat és legyünk jók, meg próbáljuk szeretni egymást. Köszönjük, hogy itt arról van szó, hogy átadjuk-e neked feltétel nélkül az uralmat az életünk felett, és készek vagyunk-e engedni neked, hogy előbb rendbe tegyél minket, aztán használj minket, és meglátszódjék rajtunk, hogy tanítványaid vagyunk.

Kérünk, segíts minket előbbre lépni. Adj világosságot nekünk, hogy pontosan fel tudjuk mérni, hol tartunk ezen az úton. Adj vágyat a szívünkbe, hogy előbbre haladjuk. Köszönjük a te szeretetednek a vonzását. Köszönjük, hogy néha engedsz megszégyenülni, engedsz kudarcokat, bukásokat is, hogy lássuk, mennyire rád szorulunk.

Segíts komolyan vennünk, hogy nálad nélkül semmit sem cselekedhetünk. Nálad nélkül nem tudunk többek lenni és többet nyújtani, mint amink van. De köszönjük, hogy te újra és újra ajándékokkal halmozod el a tieidet, hogy tudjuk ezt a többet adni a világnak. Segíts minket ebben növekedni.

Könyörgünk azokért, akiknek különösen nehéz most az életük. Akik gyászban vannak. Akik elcsüggedtek. Akik a hitükben megtántorodtak. Akiknek ez a nagy hideg nehezíti meg az életét és növeli nyomorúságát, és el sem tudjuk sorolni, Atyánk, hogy mennyi bajt okozunk magunknak és egymásnak azzal, hogy nélküled akarunk emberként élni.

Kérünk, hogy a nyomorúság sokasága között is hadd tudjunk világítani és rád mutatni ezzel a tőled kapott szeretettel. Segíts ezt elkezdeni ténylegesen már ma.

Légy a mi őriző Pásztorunk, bölcs Tanácsadónk, gondviselő Atyánk a jövő héten is. Minket pedig segíts úgy élni, hogy látván az emberek a mi cselekedeteinket, tudjanak dicsőíteni téged.

Ámen.