PASARÉTI PRÉDIKÁCIÓK

Pasarét, 2003. január 9.
(csütörtök)

Varga Róbert


MÉGSEM


Alapige:Jn 12, 37-43

"Noha ennyi jelt tett előttük (mármint Jézus), mégsem hittek benne, hogy beteljesedjék Ézsaiás próféta szava, amely így hangzik: "Uram, ki hitt a mi beszédünknek, és az Úr karjának ereje ki előtt lett nyilvánvalóvá?" Azért nem tudtak hinni, mert Ézsaiás ezt is mondta: "Megvakította a szemüket, és megkeményítette a szívüket, hogy szemükkel ne lássanak, és szívükkel ne értsenek, hogy meg ne térjenek, és meg ne gyógyítsam őket." Ezeket mondta Ézsaiás, mert látta az ő dicsőségét, és őróla szólt. Mindazáltal a vezetők közül is sokan hittek benne, mégsem vallottak színt a farizeusok miatt, nehogy kizárják őket a zsinagógából, mert többre becsülték az emberektől nyert dicsőséget, mint az Isten dicsőségét."


Imádkozzunk!

Urunk, köszönjük neked azt, hogy téged semmi sem akadályoz meg abban, hogy eljöjj ide közénk, közösséget vállalj velünk, és a te igéd szóljon közöttünk, a te Lelked által. Kérünk, hogy szólíts meg minket is!

Köszönjük, Urunk, hogy egyedül neked van arra hatalmad, hogy úgy beszélj, hogy az egészen a szívig menjen, és cselekedetet teremjen.

Köszönünk minden alkalmat, Urunk, amikor a csendben együtt lehetünk veled, s miközben gondolkodunk a te dolgaidról, s énekeljük az énekeket, aközben a csendben csendesen megszólalsz, és adsz nekünk mennyei üzeneteket.

Kérünk, tedd ezt most is a te dicsőségedre és a mi épülésünkre!

Ámen.


Igehirdetés

Meghalt egy férfi, és a család a család nem keresztyén ismerősét arra kérte, hogy szóljon pár szót a sír mellett. Ez az illető arra gondolt, hogy kinyitja az Újszövetséget, és elolvassa azt, hogy Jézus hogyan végezte a temetési szolgálatokat. Aztán, ahogy olvasta az Újtestamentumot, rájött arra, hogy Jézus nem temetett sosem, hanem mindig feltámasztott. Sose temetett, hanem mindig halottakat támasztott. Ez az óta is így van. Most sem temet, hanem halott életeket támaszt.

Jézus sok csodát tett, és a mai felolvasott részben János apostol kicsit keserűen állapítja meg, szól erről a tényről, bár Jézus sok csodát tett a szemük előtt. Fordíthatjuk ezt így is, hogy majd kiütötte a szemüket a sok csoda, amit Jézus tett, mégsem hittek benne sokan. Vajon mi lehetett a hitetlenségük oka?

Valójában mindenfajta Istennel kapcsolatos hitetlenség oka mindig a bizalmatlanság. A legtöbb ember, mire felnőtté lesz, olyan sok csalódáson megy át, még a legközelebbi emberek is becsaphatják, megalázhatják, kihasználhatják. Ezért sokan senkinek nem merik már igazán kitárni a szívüket, és feltárni az életük nehézségeit. A legtöbb esetben ez Istennel is így van. A hitetlenségnek az alapja sokszor a bizalmatlanság.

A 2Királyok könyvében olvassuk Akház király történetét, aki a hitetlenség tipikus példája. Támadás éri Júdát, ismeri a veszélyt. Ézsaiás próféta azzal biztatja, hogy akár jelt kérve is, de bízzon Istenben. Sikerül majd legyőzni a támadó csapatokat. Akház azonban nem hisz a prófétának, nem hisz Istennek. Visszautasítja még a jelkérés lehetőségét is. Inkább bízott a fegyveres szövetségesében, Asszíriában. Inkább bízott azokban, akiket látott, mint abban, aki biztos, hogy segített volna rajta, bár őt nem látta, Istenben.

Ha nem hisztek - mondja a Bibliában Isten -, semmiképpen nem maradtok meg. Lehet ezt a héber szójátékot így is fordítani: ha nem tartasz ki Isten mellett, nem tartatsz meg Isten által. A hitetlenség mindig súlyos bűn Isten előtt.

Valójában, amikor Jézus itt járt a földön, mindig ez volt a törésvonal: a hit benne és a hitetlenség kérdése. Ennek nyomán, mentén váltak el életek, családok, rokoni, gyülekezeti szálak, az egyházban, a farizeusok, írástudók, a nép, a tanítványok. Mindig ez volt a törésvonal, hogy ki hitt Jézusban, és ki kételkedett benne.

Nem mindenki engedelmeskedett neki. Sokan látták a jeleket - mondja János -, és mégsem hittek benne. Ezek a jelek, amelyeket Jézus tett, ezek Isten országának a jelei voltak.

Amikor Jézus kétezer évvel ezelőtt karácsonykor megszületett, akkor az utolsó világkorszakba léptünk. A világ fennállásának utolsó szakaszába. S mióta eltelt ez a kétezer év, azóta ebből a szakaszból is már jó idő eltelt, s az utolsó világkorszak utolsó szakaszára fordult az egyház hajója is, meg a világ sorsa is.

Az olyan furcsa, amikor az emberek felszállnak egy távolsági buszjáratra, akkor lehetőleg próbálnak jó helyet szerezni maguknak: ablak mellett, vagy sofőr mögött, ki hova szeret ülni, hogy biztosítsák maguknak a jó helyet a hosszú utazásra. A legtöbb ember semmit nem tesz azért, hogy az ítélet, a pusztulás, Jézus eljövetele előtt megszerezze az egyetlen jó helyet magának, az Isten országába szóló helyet.

Jézus cselekedetei ott voltak minden ember szeme előtt, és mégsem hittek benne. Hányszor dorgálta az írástudókat, a farizeusokat, a tanítványokat: miért nincs hitetek. Elég kitartó, mindent hívő, mindent tűrő, Istentől mindent váró hitetetek.

Cselekszik ma is jeleket, csodákat Jézus? Olyanfajta jelekkel és csodákkal, amiket akkor tett, amelyek kifejezetten a Messiásra utaló jelek és csodák voltak, ma már nem találkozunk. Ma is sok csoda megy végbe az emberi szívekben. Egy-egy beszélgetés után, amikor valaki feltárja a szívét Istennek, és csodálatos módon rámutathat Isten a bűnére meg a bűneire, az ott marad Isten előtt, ő pedig felszabadultan megy el. Kitisztul és megtisztul az élete.

Vagy amikor egy teljesen halottnak tűnő házasságot feltámaszt az Isten haló porából. Amikor megéled és újra szeretet és újra szerelem tölti be a szíveket. Nem régen mondta ezt valaki: Az, hogy én újra beleszeressek a feleségembe, teljesen kizárt. Istennél még ez sem kizárt, ha ezt valaki akarja és kéri tőle.

Az, hogy megelevenít szíveket és életeket, az mindig azzal kezdődik, hogy az ember meglátja és belátja, hogy célt tévesztett, nem az Isten szerint él. Ez a bűn. A hamartija céltévesztést jelent. Nem jó irányba megyek, hanem eltévesztem az irányt és a célt. Nem úgy, nem akkor, nem élek Isten akarata szerint, ahogy az kellene, és nem akkor megyek oda, ahova kell, hanem a magam feje szerint. Isten így az utolsó idők, utolsó szakaszában mégsem ítéletet hoz. Most még kegyelemről beszél, és kegyelemmel nyúl az ember után, mi utánunk is. S nem ítélettel. Majd eljön az az idő is, amikor nem lesz már kegyelem, mert lejárt a kegyelmi idő, s akkor jön Isten ítélete.

Jézus Krisztus azért született meg karácsonykor, hogy megmentsen minket. Isten rajta hajtotta végre az ítéletet, hogy rajtunk ne kelljen. Isten szeretetének csodálatos jele ez is. Azért, hogy ezt Jézus megtette, megnyílt az Isten országába a kapu, bárki mehet azon egészen addig, amíg az Úr Jézus újra el nem jön, és ítéletet nem tart.

Ezt az örömhírt a legtöbben Jézus korában sem vették komolyan. Nem hitték el. Nem fogadták a szívükbe, és sokszor ma sincs másképpen. Még a templomba járók között is sok ilyen ember van, akik hallják és hallgatják a Jézusról szóló bizonyságtételt, de semmi nem történik a szívükben.

Mi volt tehát a hitetlenség oka? János három okot sorol fel. Az első az volt, hogy akik Jézus korában éltek - azt mondja János -, azok nem különböztek az előző nemzedékektől. Azt a hitetlen szívet örökölték - hiszen mindnyájan így születünk -, az a kisgyermek, akit vasárnap megkereszteltünk, attól nem lett keresztyén, hogy most itt a keresztvíz alá tartották. Nem keresztyén, hívő szívvel született meg. Neki is szüksége van arra, hogy megismerje Jézust, és bízzon benne.

Azt mondja itt János apostol, és idéz a prófétától: Isten megvakította a szemüket, és megkeményítette a szívüket, hogy ne lássanak, és szívükkel ne értsenek.

Vagyis azt mondja a Biblia, hogy a hit mindig szívügy. Nem az észben dőlnek el a dolgok. Nem azt jelenti, hogy kizárja az észt az Isten, hanem azt mondja, hogy a szív teljességéből szól a száj. Adjad a te szívedet nekem, fiam vagy lányom. A szívből származnak a gonosz gondolatok. A szív mélyén dől el az, hogy valaki hisz, vagy pedig nem.

Lehet, hogy valaki örül ennek az ézsaiási idézetnek, hiszen akkor azt mondhatja, hogy nem is én vagyok a hibás. Azt mondja Isten, hogy megvakította a szemüket, bezárta a fülüket, hogy ne lássanak, és ne halljanak, és megkeményítette a szívüket. De jó! Akkor nem én vagyok a hibás.

Igen ám, de Jézus ugyanezt mondja egy más szót használva a Máté 13-ban, idézi Ézsaiást, de így fordítja: és beteljesedett rajtuk - mármint azon a nemzedéken Jézus korában - Ézsaiás jövendölése, amely ezt mondja: "Hallván halljatok, és ne értsetek, nézvén nézzetek, és ne lássatok." Megkövéredett ennek a népnek a szíve, és fülükkel nehezen hallanak, és szemüket behunyták, hogy ne lássanak.

Eszembe jut egy esti kép otthon, amikor kicsit erőteljesebben kellett az egyik gyerekre rászólni. Mit csinált? Becsukta a szemét, hogy ne lásson. Mintha ez megoldotta volna a kérdést. De sok ember ezt csinálja. Szól az Isten, behunyja a szemét, és becsukja a fülét, hogy látván ne lásson, és hallván ne halljon. Megkeményíti a szívét. Nem akartak Istennel járni - mondja Jézus -, és ebbe a nem akarásba, ebbe a mégsembe belekeményedett a szívük.

Sokan nem értik, amikor azt mondja a Biblia az egyiptomi fáraóval kapcsolatban, amikor kijön a zsidó nép Egyiptomból, hogy Isten megkeményíti a fáraó szívét, utána belezavarja a tengerbe, és elpusztítja. Hogy van ez? Úgy, hogy nem úgy kezdődött, hanem úgy, hogy a fáraó megkeményítette a szívét, és akármit csinált Isten - tudjuk -, végül az elsőszülötteknek kellett meghalni, hogy elengedje végre izráelt. Ez a keménység bűn. A bűnnek ez lett a következménye. Annyira megkeményedett a szíve, hogy Isten nem tudott vele már mit kezdeni. Belekeményedett a maga keményszívűségébe. A bűnének az lett a büntetése és következménye, még ha akart volna, sem tudott volna már Istennek engedelmeskedni.

Ne gondoljuk, hogy ez ma másképpen van. Hányszor látom egy-egy beszélgetés során, amikor kérdezem, hogy miért váltak el? Elmondják az utolsó házaspári beszélgetést. Csak annyit kellett volna mondani, hogy bocsáss meg, ne haragudj. Én vagyok a hibás. Nem haragszom rád. De mind a kettő, ahogy mondják, bekeményített. Majd én megmutatom, hogy ki az úr a házasságban. És megmutatták. A vége az lett, hogy elváltak. Most meg megmutatják, hogy mire megy az ember egyedül, meg mire mennek a válási árvák, akiknek sokszor se apjuk, se anyjuk nincs igazából.

Azt mondja Jézus, Mózes törvényéről kérdezik a válással kapcsolatban, a ti szívetek keménysége miatt engedte meg Mózes. Kezdettől fogva nem így volt, mert nem tudtok, vagyis nem akartok megbocsátani. Ezért következik be az, hogy egy házasság tönkremegy. Megkeményítitek a szíveteket, és nem akartok megbocsátani.

Nem régen mondta egy férfi, hogy csak nem fogom megalázni magam a feleségem előtt? Emlékszem, régebben még azt is elmondta, hogy amikor udvarolt neki, képes volt három órán át zuhogó esőben a villamosmegállóban várni rá. Az nem volt megalázó? Meg letérdelt elé, és úgy kérte meg a kezét. Érdekes. Akkor meg tudta alázni magát? Most nem tudja, amikor bocsánatot kellene kérni, vagy kellett volna, s ezen múlt az, hogy megmaradnak, vagy elszakadnak. A ti szívetek keménysége miatt.

Behunyták szemüket, hogy ne lássanak, ne értsék, mit akar velük az Isten, s akkor ennek meglesz a maga következménye kinek-kinek az életére nézve.

A hitetlenség oka tehát - azt mondja Jézus - nem akarok hinni. Nem akarunk hinni. Nem akarunk engedelmeskedni. Sokan magukat vakítják meg, mert nem akarják látni, hogy az Isten mit mond, csak nem azt fogja az Isten mondani..., és azt nem akarja tenni.

Elmondja: ugye, Uram megadod azt, amit kértem. Köszönöm szépen, s megy is tovább. Az, hogy mit mond az Isten, az nem érdekli. Megvakítja a szemét, s bedugja a fülét. Mintha valaki vasárnap este, ha elmegy erre a szép koncertre, amit a kórusok adnak, s két jó nagy füldugót vásárol, és előtte bedugja a Zeneakadémián a fülét. Sokan így vannak. Szól az Isten igéje, s mielőtt bejönnek, talán nem is tudják, nem is szándékosan, két nagy lelki füldugót betesznek a lelki füleikbe. Utána megjegyzik elérzékenyülve, hogy milyen szép volt. És mi volt a gyümölcse? Mi lett abból, amit hallott? Cselekedetté vált? Eltökéltük a szívünkben, hogy mostantól kezdve úgy lesz, ahogy hallottuk, vagy pedig marad ott a lelki füldugó lelki füleinkben.

Hányszor hallottam már, amikor egy beszélgetés során kiderült, hogy el kell szakadni attól a férfitől. Kimondta az illető: igen, megteszem. S fél év múlva még mindig vele járt, és még mindig vele élt. S csodálkozott, hogy amortizálódott a hite, elveszett a bizalma, keserű lett a szíve, s többé nem érti Isten igéjét. Világosan szólt Isten, szakíts vele, és ő nem volt erre hajlandó, inkább megvakította a szemét, és bedugta a fülét. Romlás és összeomlás, mert nincsen engedelmesség.

A másik ok, amit mond János, hogy a hitetlenség másik oka a félelem lehet. Azt olvassuk, hogy a farizeusok miatt a korabeli főemberek nem vallották meg a hitüket, nem vállalták fel, hogy hisznek Jézusban, hogy elfogadják, hogy Ő a Messiás. Féltek attól, hogy kizárják őket is a gyülekezetből, a templomi közösségből, mint ahogy kizárták a vakon születettet, aki megvallotta, hogy Jézus gyógyította meg, és ő hiszi, hogy Jézus Krisztus az Isten Fia.

Úgy van ez, hogy a titkolt hit előbb utóbb elsorvad. Talán láttunk már olyant, hogy egy nagy kő alatt kikelt egy kis növény. Amikor felemeli az ember a követ, látja, hogy sárgás zöldes kis szál próbál itt, ott utat keresni. De ha nagyon nagy a kő, akkor nem bír kijönni alóla, és egy idő után biztos, hogy elpusztul. Nincs fény, nincs nedvesség, nincs levegő, elhal. Elindul, kilel a mag, próbál utat keresni, de nem talál, és elhal.

Aki titokban követi Jézust, az egészen biztos, hogy nyíltan fogja megtagadni Őt. Pont úgy, mint Péter. Utána megy Jézusnak, amikor letartóztatják Jézust. Bejáratos volt a főpap udvarába. Odament, hogy lássa a végét a Mesternek. Titokban követi Jézust, s háromszor nyíltan megtagadja. Azt mondja, hogy nem is ismerem Őt. Három évig vele járt, és letagadja, hogy nem is ismerem Őt. Megszólal a kakas, és eszébe jut, amit Jézus mondott.

A Máté 10-ben azt olvassuk, hogy aki vallást tesz rólam az emberek előtt, arról én is vallást teszek az én mennyei Atyám előtt. Aki pedig megtagad engem, azt én is megtagadom az én mennyei Atyám előtt.

Aki nem vállalja Jézussal - ha kell - a hátratételt, a szenvedést, a gúnyt, a megjegyzést, az nem fog osztozni Jézussal a dicsőséges mennyei otthonban sem.

Bocsánatot kérünk erre a bűnre, nyilvánvalóan van bocsánat. De nem lehet sorozatosan, titokban meg visszahúzódva, mint egy titkos tanítvány követni Jézust. Ez biztos, hogy nem megy. Elhal, meghal az ilyen fajta hit.

Sokan félnek az emberek véleményétől. Mit mond a szomszéd? Nem vállalja a munkahelyén Jézust, inkább hallgat. Akkor nem félünk, hogy mi lesz a hitünkkel, ha van? Mit mond erre az Isten, amikor tagadjuk Őt? Nem vállaljuk. Az Jézusé, aki vállalja Őt az emberek előtt. Milyen szomorú dolog az, amikor nem vállalja valaki egy társaságban a feleségét, vagy szégyelli a férjét, vagy égeti a gyerek, mert azért ez előfordul elég gyakran, és nem vállalja. Szégyelli a saját gyerekét. Fel kell vállalni. Olyan, amilyen. Valószínű, hogy tőlünk örökölte a tulajdonságokat, pont azért olyan, amilyen. Időnként nem is olyan könnyű még azt sem vállalni, akit pedig nagyon szeretünk.

Ábrahám nem vállalta Egyiptomban Sárát, a feleségét. Azt hazudta, hogy a testvére. El is vitték Sárát a fáraó háremébe. Titokban akarta tartani, hogy ők férj és feleség, és meglett a maga következménye.

A harmadik oka a hitetlenségnek, azt olvassuk, hogy többre becsülték az emberektől nyert dicsőséget, mint az Isten dicsőségét. Többre becsülték azt a dicsőséget, amit egyik ember adhat a másiknak: dicséret, kitüntetés, újságcikk, emlékmű, emlék kő, relief stb. képében, mint az, hogy megvallják Istenbe, Jézusba vetett hitüket, és meglátszódjék az Isten dicsősége.

A mennyek országának a hatalma és a dicsősége az egyetlen igazi hatalom és igazi dicsőség. Minden egyéb pusztuló hatalom, és megfakuló dicsőség. Ki tudja ma már azt, ha megyünk a Pasaréti úton, hogy ki volt Kiss Ernő műépítész? Senki. Ott a tábla, építette Kiss Ernő építész. Ki volt? Talán idősek, akik itt laknak harminc, negyven éve, még tudják, de az sem biztos. Így múlik el a világ dicsősége.

Azt mondja a Biblia, aki az Isten akaratát cselekszi, az megmarad örökre.

A negyedik: mi a hit és hitetlenség tétje? Mit veszíthetünk, ha nem hiszünk? Aki nem hisz, az nem találhat Jézusnál gyógyulást és megoldást. Aki nem hisz, az nem tud értelmes, kiegyensúlyozott, gazdag, tevékeny és termő életet élni. Akkor sem tud, ha látszólag, emberileg sikeres ember. De hány sikeres ember lesz öngyilkos? Megmaradt bennem az az ügyvédnő, akinek négy szép, egészséges, kedves gyermeke volt, levetette magát a villa első emeletéről, és meghalt. Három kocsi állt a garázsban, úszómedence, belső lift stb. Amire azt szokták mondani, ha ez mind megvan, akkor lehet-e boldogtalan az ember? És megölte magát. Senki nem értette. A szíve beteg volt. Nem fizikai értelemben, lelke volt beteg. Rágta a bűntudat, rágta a nyomorúság, a hitetlenség, saját maga lénye. Nem volt értelme az életének. Jézus nélkül nem is lehet értelmes életet élni.

A világgal elmúlik annak minden értéke. A hívő ember meghal, mint halandó, de felkel, mint halhatatlan. Csodálatos ígérete ez a Szentírásnak. Meghalunk, mint halandó emberek, mint bárki más, de felkelünk, mint halhatatlanok. Vagyis Krisztussal és Krisztusban legyőztük a halált. Ahogyan Krisztus legyőzte a halált, az utolsó ellenséget, a Sátánt, az ördögöt, mint legyőzött ellenséget bátran mutogatta. Kitépte a halál fullánkját. Meghalt, mint halandó, mert emberi teste is lett karácsonykor, s felkelt, mint halhatatlan. Aki az Ő csapatába tartozik, az vele jár idelenn, és felkel vele, mint halhatatlan.

Aki nem tart csendességet Jézussal nappal, annak nyugtalan éjszakái lesznek. Aki elcsendesedik Jézussal, s aki engedi, hogy a csendben megszólaljon az ő Ura, az vezetett ember, az békés és kiegyensúlyozott lesz.

Ha csak a jólétet bírjuk ki, gyenge emberek vagyunk. Ha csak a nyomorúságokat bírjuk és a nélkülözést, akkor is gyengék vagyunk. Akkor vagyunk erősek, ha Jézussal járunk, mert akkor bírjuk a jólétet, a bőséget, és bírjuk az ínséget, a szükséget meg a betegséget és a nyomorúságot is. Mert Krisztus erős bennünk, és minket is erőssé tesz. Vele mindenre lesz erőnk, ahogy ezt az ige mondja. "Mindenre van erőm, a Krisztusban."

Legutóbb járt úgy valaki, hogy egy bankomatba betette a kártyáját, szerette volna a fizetését felvenni, és a készülék kiírta, hogy csak az időarányos összeget tudjuk kiadni. Időarányosan egy minimális összeget kapott meg. A saját fizetését nem bírta felvenni. Mindennek megvan a maga Achilles sarka. Ennek is megvolt. Az egész világ ilyen, figyeljük meg. Tökéletesnek mutatják be, és kiderül, hogy abszolút tökéletlen, sebezhető, romlékony és nyomorult az egész.

A Jézusban bízó életnek nincsen sebezhetősége. Megbánthatnak, megsebezhetnek, megalázhatnak, de a bennünk lakó Krisztust, ha bennünk van, nem vehetik el. Kivehetetlen, elvehetetlen. Meghalunk mint halandók, és felkelünk mint halhatatlanok.

Vele állod még az ütéseket is, sőt nem csak állod, de még mosolyogni, sőt énekelni is tudsz. Nem hiszed? Pedig benne van a Bibliában (Apostolok cselekedetei 16. fejezete). "A bírák pedig letépették a ruháikat, és megbotoztatták őket. Miután sok botütést mértek rájuk, tömlöcbe vetették őket, és megparancsolták az őröknek, hogy gondosan őrizze őket, és lábukat kalodába szorítsa. Éjféltájban pedig Pál és Silás imádkozással és énekkel dicsőítették az Istent." Ilyen helyzetben imádkozni, ez még csak megy, de énekelni, az nem igen. Énekelni csak az tud, akinek a szívében Jézus énekel. Akinek a szívében ott van Krisztus. Énekelni ilyen helyzetben csak a hit képes. A hitetlenség hallgat. A hívő szív tud énekelni. A hívő szív nem tud nem énekelni. Pál és Silás ismerték Isten titkát, Jézust. A hitetlenség nem vezet sehova. Ha hit van a szívünkben, Istentől való, akármilyen helyzetbe kerülünk, tudunk imádkozni, és tudunk énekelni.


Imádkozzunk!

Úr Jézus, köszönjük neked azt, hogy ma este is énekelni tanítottál minket. Bocsásd meg, ha se imádkozni, se bízni, se hinni, se énekelni nem tudunk!

Köszönjük, Urunk a te mély és nagy szeretetedet, amivel ma este is eljöttél ide közénk, és a te irgalmas szereteteddel körülvettél minket. Köszönjük, Urunk, hogy sokszor megverhetnek és megalázhatnak, megnyomoríthatnak, üldöztetést szenvedhetünk talán csak szóval teérted. Köszönjük, ha ott laksz a szívünkben, akkor ez jó dolog, mert érted történik, s a te dicsőségedre mutat ebben a világban.

Segíts, Urunk, hogy át tudjunk állni a hitetlenség oldaláról a te oldaladra! Köszönjük, hogy ezt a csodát ígéred, hogy bármi lesz velünk is ezen a világon, halhatatlanok vagyunk tebenned.

Köszönjük, hogy világos tanítása a Szentírásnak ez, hogy ha valaki hisz benned, ha meghal is él az, és aki csak él, és hisz tebenned, soha meg nem hal az. Így erősíts és bátoríts minket, hogy a legfontosabbat fogadjuk el és foglaljuk el helyünket az Isten országában.

Köszönjük, Jézus, hogy érted kinyílt a kapu, és mi veled bemehetünk és átmehetünk.

Ámen.