PASARÉTI PRÉDIKÁCIÓK

Pasarét, 2003. január 5.
(vasárnap)

Varga Róbert


REMÉNYSÉG, BÉKETŰRÉS, ÁLLHATATOSSÁG


Alapige:Róm 12, 12

"A reménységben örvendezzetek, a nyomorúságban legyetek béketűrők, az imádkozásban állhatatosak."


Imádkozzunk!

Urunk, szeretnénk megköszönni azt, hogy nincsen még végünk. Elmúlt egy esztendő, és mi az év első vasárnapján újra a te színed előtt állhatunk, örvendezhetünk benned, kérdezhetünk téged, várhatunk és vágyakozhatunk a te válaszaidra, és te megtöltöd a mi szívünket tőled való mennyei dolgokkal.

Kérünk, Urunk, hogy tedd fogékonnyá a mi lelkünket mindarra, ami elhangzik! Segíts, Urunk, hogy megértsük és befogadjuk azt, és más emberekké legyünk! Köszönjük, Urunk, hogy lehetünk ugyanolyan Krisztushordozókká, mint Simeon vagy Anna öreg korára is.

Köszönjük, Urunk, hogy az a te terved és célod, hogy befogadva téged, hirdessük ennek a világnak: van szabadítás, mert van Szabadító. Szólj hozzánk, Urunk, mi itt vagyunk, miként a tanítványok, figyelünk rád, és követni akarunk téged.

Urunk, köszönjük, hogy jóvoltodat, szeretetedet és irgalmadat nem vonod meg tőlünk. Kérünk most arra, Urunk, hogy áraszd ránk a te kegyelmedet! Kérünk, Urunk arra, hogy add a te igédet, hadd értsük, és szívvel hadd tudjuk aztán cselekedni azt! Köszönjük, hogy neked a lehetetlen lehetséges.

Ámen.


Igehirdetés

A szilveszteri beszámolókat hallgatva az ember arra a következtetésre juthatott, hogy voltak olyanok, akik az elmúlt esztendőben eredményekhez jutottak, boldog, kiegyensúlyozott és békés évet hagytak maguk után. Voltak, és vannak olyanok, akik pedig a következményeket aratták. Döntéseik, az Isten nélkül hozott döntéseik következményét, ezért nem tudtak harmonikus, kiegyensúlyozott, és eredményekben gazdag évet elérni. Isten ellenére éltek, és Isten ellenére élve az ember élete csak széteshet.

Pál apostol a Római levél 12. fejezetét azzal kezdi, hogy az okos istentisztelet az, amikor valaki odaszánja az egész lényét, testét, lelkét Istennek. Kap tőle megújult értelmet, és azzal eldöntheti, hogy mi az Istennek jó, kedves és tökéletes akarata.

Ma, az új esztendő első vasárnapját éljük Isten kegyelméből, és Isten egy egész új évre való programot ad elénk ebbe a három pontba összegyűjtve: a reménységben örvendezők, a háborúság idején béketűrők, és az imádkozásban állhatatosak legyetek.

Az első, amire felhívja a figyelmünket Isten, az a reménység. A pogány vagy görög világban nem ismerték ezt a szót, vagy ha ismerték is, nem tudták tartalommal megtölteni, hiszen a pogány istenekben igazán nem lehetett megbízni. Akármennyi bort öntöttek is a tengerbe, ettől még Poseidon nyugodtan elsüllyeszthette a hajójukat. Állandó bizonytalanságban és nyugtalanságban éltek az emberek. Nem volt a jövőjük felől reménységük.

Jézus halála utáni korban az akkori kor leghíresebb filozófusa haldoklott és sírt. Megkérdezték tőle, hogy: Miért sírsz? S akkor elmondta: Magam előtt két utat látok. Az egyik a boldogságba és a mennyei örömbe vezet, a másik pedig a pusztulásba és a kárhozatba, és én nem tudom, hogy melyiken fognak vezetni. Akit az ország világosságának neveztek, mint filozófust, az a halálos ágyán nem tudta, hogy melyik irányba tart az élete.

A reménység azt jelenti, hogy Istentől valami jót várni. Ezt csak az Istenben bízó és hívő emberek ismerik igazán. Dávid azt írja a 147. Zsoltárban: "Az istenfélőkben gyönyörködik az Úr, azokban, akik az ő szeretetében bíznak." A 42. Zsoltárban pedig arra biztat: "Bízzál Istenben, mert még hálát adsz neki, az ő szabadításáért." Vagy a másik helyen így mondja Dávid: "Rejtekhelyem és pajzsom Isten, igédben reménykedem." Azok, akik bíznak Istenben, akik hisznek Jézus Krisztusban, azok számára Isten igéje a reménység forrása, amit Isten az Ő igéjében mond, ígér, s aztán beteljesít.

Hóseás könyvében (2,17) azt olvassuk, hogy az istenfélők számára Ákór, a halál völgye a reménység ajtaja lesz. Csodálatos biztatások mindezek így az év első vasárnapján.

Az újszövetségi hívők életében minden Krisztusra épül. Mégpedig nem a halott, hanem a feltámadott Krisztusra. Jézus Krisztus ma is él. Ezért ígéri nekünk azt, majd fogjuk hallani, mikor a keresztelőre kerül a sor, hogy: Íme, én tiveletek vagyok, maradok a világ végezetéig, minden napon. Jézus nem könnyelműen ígérte ezt, hanem Ő be is teljesíti, és meg is tartja.

Az Ef 2, 12-ben ezt olvassuk: "Akik Jézus nélkül élnek, azok reménység híján és Isten nélkül élnek." A legfontosabb kérdés az a világon, hogy ezt az új évet hogyan akarjuk elkezdeni. Reménység híján, Jézus nélkül, vagy a hitünk horgonyát Krisztusba vetve, bele kapaszkodva, tőle várva mindent, és reménységgel, hittel a szívünkben várni, hogy mindaz, ami ránk jön, az nem véletlen, és Isten előtt megy el.

A Kolossé 17-ben azt ígéri Isten a Jézus Krisztusban hívőknek: Ez a titok, ha Krisztus tibennetek lakik, s az Ő eljövendő dicsőségének a reménysége is. Az Ő eljövendő dicsőségének a reménysége bennetek van. Ezt tette el, helyezte el Isten a Krisztusban hívők számára a mennyben. Elvehetetlen és kikezdhetetlen. Névre szóló és romolhatatlan. Vagyis a hívő ember reménységének a célpontja, az életének a középpontja és tartalma az, hogy Jézus Krisztus újra eljön. Nem visszajön, mert nem ment el. Most is itt van Lelke által. Újra eljön. Testileg meglátja Őt minden szem. Lábát majd az Olajfák hegyére teszi, és ítéletet tart e világ fölött. A Szentírás azt mondja, hogy a Krisztusba vetett reménység nem szégyeníti meg a hívő embert.

A Zsidókhoz írt levélben azt olvassuk, hogy a hit a reménylett dolgok valósága, és a nem látott dolgokról való meggyőződés. Vagyis a reménység és a hit összefügg az ember életében.

Amikor az írás reménységről beszél, akkor sosem kérdőjelet használ, mindig felkiáltójel van mellette. Legyetek örvendezők a reménységben! Ma reggel örömmel jöttünk ide? A szívünkben ott van az a reménység: Isten nem feledkezik el rólam. Az Ő örökkévaló karjai tartanak a mélység színe felett. A reménységben örvendezők legyetek!

A reménység nem szégyenít meg, mert az Isten szeretete kitöltetett a mi szívünkbe a Szentlélek által. Ha valakinek a szívében Jézus Krisztus lakik, akkor az reményteljes jövőt tudhat maga előtt, bármi jön is ebben az esztendőben, akármit is enged meg Isten. Legyen béke vagy legyen háború, bármi következik be, ezt a reménységet és békességet nem lehet tőle elvenni.

A hit mindig Isten ígéretei felé fordul, és a reménylett dolgok valósággá lesznek. Amit itt ma reggel például Isten akarata szerint kérünk: Uram, ha téged ez megdicsőít, ha neked ez kedves, ha ez a te akaratod, akkor légy szíves, add meg! És akkor Isten megadja, ha ez az Ő akarata. Ha valamit az én akaratom szerint kértetek, azt már megkaptátok. S ott a görög nyelvben befejezett múlt van. Eldőlt. Ma vasárnap van. A hétfői levelet majd hétfőn kézbesítik és nem vasárnap. Ha mi elmondtuk Istennek, hogy legyen meg a te akaratod úgy, ahogy azt te jónak látod, ha ez téged megdicsőít, add meg, akkor Isten majd kézbesíti, majd megadja a maga rendelt idejében.

Jézus azt mondta, hogy az ígéret beteljesül, mert a reménység nem szégyenít meg. Ezért mondja Pál azt, hogy örvendezzetek. Ott van-e ez az öröm a szívünkben, hogy mindaz, amit az Isten ígért, azt Ő beteljesíti. Ha azt mondja, hogy a feltámadott Jézus által, a Szentlélek által itt van velünk, itt, most, jelenleg is, akkor ez igaz. Akkor megszólíthatjuk Őt. Akkor reménység lehet a szívünkben, hogy a jövőnk, az életünk az Ő kezében lehet.

A reményt a Zsidókhoz írt levél horgonyhoz hasonlítja. Azt mondja, hogy Isten ígérete és esküje igaz, beteljesül, mert Ő mondja. Biztos és erős horgony belül a kárpiton, ahova utat nyitva bement értünk Jézus, az örökkévaló Főpap.

Amikor Jézus Krisztus meghalt a golgotai kereszten nagypénteken, a jeruzsálemi templom kárpitja felülről lefelé kettéhasadt. Addig egy évben egyszer mehetett be a főpap, és vitte a bárány vérét, az áldozati vért a nép bűneiért, azt ráhintette a frigyládára, de máskor nem mehetett be ő sem.

Amikor Jézus meghalt - azt mondja a Zsidókhoz írt levél - kinyílt az Istenhez vezető út. A mennyek országának a kapuja most is nyitva van. Bárki bemehet oda. A kárpit kettéhasadt. Jézus, az egyszeri és tökéletes áldozat. Önmagát adta a bűnökért. Kinyílt az ajtó a Szentek Szentjébe az Istenhez. Ezért értelmetlen bármifajta áldozat bemutatása, vagy állatáldozat megismétlése, akármikor történne is ilyen, nincs értelme. A Zsidókhoz írt levél világosan mondja azt: kettéhasadt a kárpit, Jézus az egyszeri és tökéletes áldozat meghalt a mi bűneinkért.

Ezért mondja Péter azt, hogy legyetek készen a bennetek való reménységről számot adni. Készen vagyunk-e? Nap mint nap? Lehet, hogy holnap rákérdeznek: te miért viselkedsz így? Hol voltál tegnap? Vagy letagadjuk, vagy megvalljuk. Vagy bizonyságot teszünk arról, hogy kicsoda Jézus Krisztus a számunkra, vagy megtagadjuk és letagadjuk Őt.

János első levelében ezt olvassuk: Akiben megvan a reménység, az megtisztítja magát, mint ahogyan Ő is tiszta (mármint Jézus). Akiben megvan az Istentől kapott reménység, az megtisztítja magát. Ez csak Jézus Krisztussal lehetséges.

Van-e ilyen egyértelmű és tiszta reménységed a jövődre nézve? Az évre nézve? A holnapi napra nézve? Ez a reménység tényleg nem szégyenít meg, mert az Isten szeretetét árasztja a szívünkbe.

A második, amit elénk hoz Isten, hogy a háborúság idején béketűrők legyetek. Lesznek háborúságok ebben az esztendőben? Lehet, hogy háború is lesz. Van-e béketűrés a szívünkben? Minden ember életében lehet háborúság belül a szívben, s lehet a környezetében körül a családban vagy a munkahelyén.

Mást lát helyesnek egy hívő keresztyén, s mást lát helyesnek az istentagadó világ. Azt a nyomorúságos műsort elnevezték Való Világnak, ami csak rombolja az értékeket és az erkölcsöket, miközben az a valóságos világ, amit Isten kínál, az a legtöbb embernek nem kell. Kell a nyalóka, és az igazi, tápláló étel nem kell, amit Isten elénk adna. Ebben az évben melyik irányba megyünk majd? Kell az a valóság, amit Isten ad nekünk, vagy csupán a Való Világra ragad a tekintetünk, a lelkünk meg a szemünk.

Timóteusnak azt mondja Pál: "Buzdíts, fedj teljes béketűréssel!" Buzdíts, gyámolíts, és aztán fedj és ints teljes béketűréssel!

A Galata 5, 22-ben külön azt mondja Pál, hogy a béketűrés az a Lélek gyümölcse. Azt termi. Azt nem lehet kitermelni magunkból. Azt a hívő emberben lakozó isteni Lélek termi. Terem. Belénk teremti az Isten, hogy amikor nagy békétlenség van a hívő emberben, akkor is béketűrés és békesség legyen.

A háborúság idején béketűrő legyen legalább a hívő ember. Az a világ olyan rettenetesen békétlen. Dúlnak a mini-háborúk házastársak között. Megássák a lövészárkokat.

Egyszer valaki elmondta, hogy a konyhánál végződik a demarkációs vonal. Elváltak, de egy lakásban maradtak. Festett vonal volt a konyhakövön, hogy eddig az enyém, eddig a tied. Mi ez, ha nem helyi háború? S lőttek egymásra tányérokkal és poharakkal. Dúl a háború. Milyen nagy dolog az, hogy a háborúság idején a munkahelyen, a családban, ebben a világban, néhány gyülekezetben, az egyházban békesség és béketűrés van Krisztus gyermekeinek a szívében.

Jakab azt mondja, hogy a szenvedésben és a béketűrésben vegyetek példát a prófétákról. Ők szenvedtek, s mégis béketűrők voltak, mert Isten igéjét hamisítatlanul hirdették.

A Lukács 21-ben azt mondja Jézus, hogy az utolsó időkben a hívők béketűrés által tartják meg a lelküket. Rettenetes dolgokat fogunk még látni. Nemcsak katasztrófákat és világégéseket, nemcsak a természeti nyomorúságok szaporodását, hanem ahogy ember és ember majd egymásra támad, ember és ember egymásnak farkasa lesz még inkább. Azt mondja, hogy a nyomorúság idején béketűrés által tartják meg, nyerik meg lelküket. Még akkor is, amikor gyűlölni fogják a hívő keresztyéneket Jézusért.

Sokszor belegondolok abba, hogy ebből a nagy tömegből hányan maradunk majd meg? Hányan maradunk meg? Hány ember szívében lesz ott a békesség és a béketűrés az üldöztetések idején is? Hányan fordulnak meg, és mondanak majd nemet, s tagadják meg azt is, hogy valaha jártak keresztyén templomba. Érdemes ezen elgondolkodni. A háborúságra most, a békesség idején lehet és kell felkészülni. Mint ahogy a kísértésre akkor, amikor még nincsen kísértés, és nincsen próba.

Mi van a szívünkben a lelki és a testi nyomorúságok idején? Békétlenség vagy béketűrés és békesség? A békességnek nem a békétlenség az ellentéte. A békességnek a bűn az ellentétje. A bűn rontja meg, az Isten nélküli élet és az ebből következő bűnök rontják meg a békességét az embernek. Így válik az ember békétlenné, amikor valami olyat gondol, tesz, cselekszik vagy mond, ami nem az Isten szerint való. A bűn megrontja a békességet, és békétlenséget hoz. Ha megvalljuk a bűneinket, Isten elveszi a békétlenséget, és ad a szívünkbe békességet.

A Jelenések könyvében a 3. fejezetben azt olvassuk (a filadelfiai gyülekezetnek mondja a következőt Jézus) "Mivel megtartottad béketűrésre intő beszédemet, én is megtartlak téged az ítélet órájában, amely eljön az egész világra, hogy próbára tegye a földön lakókat." Jézus megtart a háborúság idején. Van-e már békesség és ilyen béketűrés a szívünkben?

Tessék megfigyelni, hogy akinek van reménysége Krisztusban, annak van békessége, és az béketűrő tud lenni a háborúság idején, mert az tud mire nézni. Az tud kire nézni. Az túllát a nyomorúságon és a háborúságon, s látja az örökkévaló, feltámadott Krisztust. Beléveti a reménysége horgonyát, ezért tud békességes tűréssel tűrni a nyomorúság és békétlenség idején is. Az meg is marad, amíg Jézus eljön újra.

A harmadik, amiről beszél itt Pál apostol az az, hogy az imádkozásban állhatatosak legyetek. A tűrés passzív hozzáállás bármihez. Eltűröm, hogy a lábamra lépnek, megaláznak, nem adják oda a fizetést stb. A tűrés passzív hozzáállás. Az állhatatosság pedig aktív hozzáállás a dolgokhoz.

Az állhatatosság szó feltételezi azt, hogy vannak ellentétes erők és hatások, amelyeknek nekem ellen kell állnom, mert eldöntöttem a szívemben. Számítani kell arra, hogy aki hitben jár, azt támadások érik. A hitéért, az erkölcsi tartásáért megpróbálják kikezdeni.

Egyszer a szemem előtt zajlott egy ilyen jelenet. Valaki azt mondta egy másik férfinek, hogy te, neked is megvan a magad ára. Lehet, hogy többet kérsz az erkölcsi tartásodért, mint más, de téged is le lehet fizetni. Mondd meg, mennyit kell fizetni, hogy aláírd ezt a papírt! És akkor a másik nem azt mondta, hogy én nem vagyok megvesztegethető, hanem azt mondta, hogy én hiszek Jézus Krisztusban, ezért ezt a papírt sosem fogom aláírni, akármennyit fizetnétek is. Döbbent csend lett akkor, amikor ez az ember megvallotta Krisztusba vetett állhatatos hitét.

A 1Péter 2. fejezetében azt olvassuk: Mivel a Krisztus is szenvedett értetek, példát hagyott néktek, hogy őt kövessétek. Itt nem Imitáció Krisztiről (Kempis T.) van szó, nem Jézus utánzásáról, hanem Krisztus követéséről. Ez egy életforma. Nem életstílus, hanem egy új élet. Jézus megy, és én megyek utána. Mondja, hogy mi a helyes, és én teszem azt. Eldöntöm a szívemben, ahogy Dánielről és barátairól olvassuk azt, mikor viszik őket a fogságba, a babiloni király udvarába. Eltökélték a szívükben, hogy nem fertőztetik meg magukat a pogány király ételével. Ott még nem kínálták meg őket, de már eltökélték a szívükben, hogy abban nem akarnak elbukni, abban meg akarnak állni. Ahhoz Isten segítségét kérik, hogy megálljanak. Nem utánozni kell, és nem is lehet Jézust, hanem követni Őt.

A Zsidókhoz írt levélben különösen nagy szeretettel int a következőkre Isten: megőrizni magunkat a felfuvalkodottságtól; nehogy az élő Istentől elszakadjunk; (3. fejezet); hogy lemaradjunk a Krisztuskövetésben (4. fejezet); hogy engedetlenségbe essünk; hogy az Isten kegyelmétől elhajoljon az, aki már hívő keresztyén. A 10. fejezetben pedig ezt mondja: Állhatatosságra van szükségetek, hogy az Isten akaratát cselekedjétek, és így beteljesüljön rajtatok az ígéret. Reménység és állhatatosság. Ezek együtt járnak. Akinek van reménysége Krisztusban, az tud állhatatos lenni, s tud béketűréssel elhordozni mindent, ami éri őt.

A hitet sokszor érik kísértések. Pont azért, mert hisz valaki. Ezért jönnek a kísértések. Ezért mondja Jakab azt, hogy teljes örömnek tartsátok. Egyébként bolondság. Miért kell annak örülni, hogy kísértések érik az embert? Azt mondja Jakab, hogy ez próbája a ti hiteteknek. Isten edzi és erősíti a hiteteket, ha már van.

Sámson kimond egy szörnyű igazságot, a Biblia azt mondja, ha levágják a hét fonatékomat, a hajamat, tudjuk, a hajában volt az ereje, az Istennel való szövetséget, közösséget jelképezte, ha levágják a hajamat, olyan leszek, mint bárki más. Amikor egy hívő keresztyén elbukik egy bűnben, ugyanolyan lesz, mint bárki más. De ez nem azt jelenti, hogy kiesik a kegyelemből, hogy elveszíti az Istennel való közösséget, vagy az üdvösségét. Szó sincs róla. Sámson elbukott. Kiszúrták a szemét, levágták a haját, s meztelenül ott őrölt az ellenség malmában. Kifogták az öszvért, és befogták Sámsont. Vakon, mezítelenül őrölt az ellenség malmában. Az ellenség malmára hajtotta a vizet. Nem az Istennek szolgált, hanem az ellenségnek. S aztán Istenhez kiált. S Isten megtartja őt. Nem esett ki a kegyelemből. Elveszítette a haját, az Istennel való szövetségét, közössége megromlott. Kiszúrják a szemét. A rossz döntés, a bűn következménye, megvakul, megvakítják. Őröl az ellenség malmában, de nőni kezd a haja, Istenhez kiált, és Isten meghallgatja őt.

Jakab azt írja, hogy a hitetek próbája állhatatosságot eredményez. Örülj a próbáknak, mert az megedzi a hitedet, ha már van. Ha meg nincs, akkor kiderül, hogy azért nem tudsz megállni a próbák idején, mert nincsen reménység és nincsen hit a szívedben Krisztus irányába.

János 10-ben azt mondja Jézus: "Az enyéimet senki ki nem ragadhatja az én kezemből." Az enyéimet senki ki nem ragadhatja az én kezemből. Pál pedig azt mondja, hogy ezekben az időkben, nyomorúságos idők jönnek, az írásokból merítsünk vigasztalást és reménységet, türelmet és állhatatosságot.

A reménység, az állhatatosság és a béketűrés forrása ugyanaz. Jézus Krisztus eljön. A reménység, a béketűrés és az állhatatosság forrása ugyanaz. Jézus megígérte, hogy újra eljön, ítélni élőket és holtakat. Ez a reménység forrása. Ezért fontos, hogy a hívő emberek az imádságban kitartóak, állhatatosak legyenek. Szüntelenül imádkozzatok. Az állhatatos imádkozó ember a realitás talaján áll. Tudja, hogy amit mond az Istennek, azt Isten hallja. Tudja, hogy abból, amit az Isten akar, azt be fogja teljesíteni, és azt meg fogja adni. Több erő, több józanság és több tisztaság, több békesség lesz annak a szívében, aki rendszeresen beszélget imádáságban Istennel.

Aztán az imádkozó ember fogékony ember. A valósággal kapcsolatban úgy lát, ahogyan az Isten lát. Nemcsak azt látja, ami a szeme előtt van, hanem azt is, amire az Isten rámutat. Túl tud látni a jelen eseményein. Látja az igazi valóságot.

Az imádkozó ember átadja magát az Istennek, de nem lesz akaratgyenge báb, gyurma. Nem darálja be az Isten.

Ezzel kezdtem: a Róma 12-ben azt olvassuk, hogy a ti megújult értelmetekkel döntsétek el, hogy mi az Istennek jó, kedves és tökéletes akarata. Van felelősség. Nem felelősség nélküli báb az, aki Jézust követi. Van felelőssége. A ti megújult értelmetekkel döntsétek el, ismerjétek fel. Az én Lelkem által segítek nektek, de ismerjétek fel, hogy ebben az adott helyzetben mi lehet az Isten jó, kedves és tökéletes akarata?

Az állhatatos imádság felelet is Isten szavára. Az Istennel eltöltött, passzivitásnak tűnő csend aktivizálja az embert. Kap mennyei erőket, mennyei látásmódot. Biztos Isten szeretete felől. Ezért bizonyos a felől is, hogy amit az Istennek mond, azt Isten hallja, és arra Isten válaszolni fog.

Az imádkozás megújít. Életünk megfárad, és sokszor olyan, mint az óra, lejár, újra fel kell húzni. Isten Lelke felhúzza, megtölti mennyei erőkkel. Az imádság a hit rugóit újra elindítja. Mi újra és újra megtalálhatjuk az erőforrást. Csatlakozhatunk. Nem feltöltődünk, ez nem jó szó. Isten tart az Ő kezében a mélység színe fölött. Átjutok, visszanézek, s megkérdezem, hogy hogy bírtam ki. Megértem, hogy az Isten vitt át rajta. A nyomorúság idején is béketűréssel.

Az imádságban a hívő ember életének egyre több területe kerül Isten hatásköre alá. Az akarat egyre jobban igazodhat Isten akaratához. Végül is az imádkozás a legmélyebb neveléssé válhat az életünkre nézve. Isten bátorít, biztat, buzdít, farag, letör az életünkről dolgokat, ami nem oda való. Más emberré lehetünk.

Brazíliában utcagyerekeket szerettek volna tisztálkodásra tanítani, de nem értek el eredményt, mert a gyerekek nem óhajtottak odamenni a vízcsaphoz és megmosakodni. S aztán valakinek a következő jutott az eszébe: egy tisztára mosott, szépen megfésült, tiszta kezű, tiszta arcú és tiszta ruhába öltözött fiúcskát állítottak oda a többiek elé. A gyerekek ránéztek erre a tiszta gyerekre, és szó nélkül elindultak a vízcsaphoz.

Amikor valaki imádkozik, akkor meglátja Jézus tisztaságát. És akkor átéli azt, hogy szükséges, hogy Isten megmossa a lelkét. Döbbenetesen szennyes lelkűek tudunk lenni. Ha valaki imádkozik, az odaáll az Isten színe elé, és Isten kezdi megtisztítani és megmosni.

Mit mond Isten igéje? Ha megvalljuk a bűneinket, Jézus Krisztus vére megtisztít minket minden hamisságtól. Ha Jézus arca olyan, lénye olyan, akkor az enyém nem maradhat ilyen. Akkor elindul ez a megtisztulási folyamat, amiről a Szentírás beszél.

Öröm a reménységben, béketűrés a háborúság idején, állhatatosság a másokért és magunkért elmondott imádságban, beszélgetésben Istennel. Ez egy csodálatos új évi program.

Amikor majd ennek az évnek a szilveszteréhez érünk, és még élünk, akkor talán többen elmondhatják azt, hogy mi valósult meg ebből. Volt-e reménység, és van-e öröm? Van-e béketűrés a háborúság idején, s tudunk-e, tudtunk-e állhatatosan könyörögni másokért?

Egyszer megkérdezte valaki, hogy lehet-e a keresztyénséget túlzásba vinni? Mit mond erről a Szentírás? A Kolossé 1, 16-ban azt olvassuk: "Minden Jézusban áll fenn." A Krisztusban elrejtett élet összeszedett, harmonikus, kiegyensúlyozott és békességgel teli, eredményes élet lesz. Krisztuson kívül minden szétesik. Akkor is, ha a látszat más. Akkor is, ha úgy tűnik, hogy minden megy, hogy boldog és kiegyensúlyozott ember valaki. A Biblia azt mondja, hogy minden Jézus Krisztusban áll fenn. Akkor nem lehet a keresztyénséget túlzásba vinni. Akkor nem lehet eltúlozni, s nem lehet valaki túlságosan mély hitű ember. Krisztusból sohasem elég az életünkre nézve.

Öröm a reménységben, béketűrés háborúság idején, és állhatatosság az imádságban.


Imádkozzunk!

Köszönjük neked, Urunk azt a biztatást, amit most adtál. Köszönjük azt a tanítást, amit kaptunk, hogy a beléd vetett reménység nem szégyenít meg. Köszönjük, hogy békességes tűrés által kapjuk meg az ígéreteket, látjuk meg azok beteljesedését. És aki állhatatos mindvégig, az üdvözül, az elkerülheti az ítéletet. Aki hozzád ragaszkodik, beléd kapaszkodik, az újra és újra átéli a te szabadításodat. Erre a szabadításra és békességre vágyunk és várunk most is, ma is. Ebben őrizz meg kérünk, Urunk, az év minden hátralévő vasárnapján.

Így kérünk, hogy maradj velünk, áldj meg minket, hadd legyünk olyan követőiddé Urunk, akik világítanak ebben a tőled elfordult és sötét világban! Így áldj meg, kérünk, mindnyájunkat!

Ámen.