PASARÉTI PRÉDIKÁCIÓK

Pasarét, 2007. május 27.
(pünkösdvasárnap)

Cseri Kálmán


A LÉLEKRŐL MONDTA


Alapige:Ez 47,1-5

Azután visszavitt engem a templom bejáratához. Ott víz fakadt a templom küszöbe alól kelet felől, mert a templom keletre néz, a víz a templom déli oldala mellől, az oltártól délre folyt tovább. Azután kivitt engem az északi kapun át, és körülvitt kívül a keletre néző külső kapuhoz. A víz ott folydogált a kapu déli oldalánál. Azután ő kelet felé ment mérőzsinórral a kezében, lemért ezer könyököt, és átvezetett a vízen: a víz bokáig ért. Ismét lemért ezret, és átvezetett a vízen: a víz térdig ért. Újra lemért ezret, és átvezetett: a víz derékig ért. Amikor újabb ezret mért, már nem tudtam átkelni a patakon, mert annyira megnőtt a víz, hogy úszni kellett volna benne: a patakon nem lehetett átgázolni.


Imádkozzunk!

Mindenható Istenünk, kegyelmes mennyei Atyánk, magasztalunk téged ígéreteidért, és azért, mert minden ígéretedet valóra váltod.

Köszönjük neked megváltó Urunk Jézus Krisztus, hogy mennybemeneteled előtt már bátorító ígéreteket hagytál a benned hívőkre. Köszönjük, hogy valóra váltottad ezt is, elküldted a vigasztalót, a bátorítót, a te Szentlelkedet.

Köszönjük, hogy Lelkedben a te tulajdon erőd van jelen, s köszönjük mindazt, amit Szentlelked eddig végzett a világban, és végzett talán már a személyes életünkben is.

Alázatosan kérünk, ajándékozz meg minket most is Lelkeddel. Szentlelked nélkül sem erővel hirdetni, sem magunkra venni és komolyan venni nem tudjuk igédet. Könyörülj rajtunk, hogy ne üres beszéd hangozzék itt, amit unottan hallgatunk és folytatjuk az életet ott, ahol abbahagytuk, hanem szólj bele mindannyiunk életébe. Igéd és Lelked által formálj minket egészen újjá, amíg kiábrázolódik rajtunk a Krisztus.

Köszönjük, hogy ezt is te ígérted és ezért ezt kérhetjük és várhatjuk. Olyan nagy szükségünk van rád. Szentlelked világossága nélkül csak sötétben meg félhomályban tapogatózunk, magunkat okosaknak tartván mondunk ostobaságokat, féligazságokkal is beérjük, és nem tudunk uralkodni sem az indulatainkon, sem a fantáziánkon, sem a nyelvünkön, mert a bűn erősebb, mint mi vagyunk.

Áldunk téged azért, hogy Szentlelkeddel olyan új természetet tudsz teremteni bennünk, ami erősebb, mint a bűn. Adj nekünk, kérünk, győzelmes életet.

Köszönjük, hogy hozhatjuk hozzád mindnyájan most is terheinket, szükségeinket, a bennünk levő sokféle bizonytalanságot, kérdést, kételyt, és hozhatjuk hozzád alázatos bűnbánattal az ellened és egymás ellen elkövetett vétkeinket is. Bízunk abban, hogy ez az ígéreted is igaz, előtted kedves a bűnbánó lélek, és a bűnbánatra bocsánattal válaszolsz.

Alázatosan kérjük és várjuk ezt a válaszodat. Szólíts meg minket most igédben. Pontosan tudsz rólunk mindent, segíts, hogy akárhol vagyunk lelkileg, onnan közelebb kerüljünk hozzád.

Ámen.


Igehirdetés

Pünkösd ugyanolyan jeles ünnep, mint karácsony, nagypéntek vagy húsvét. Minden ilyen nagy üdvtörténeti ünnepen a vele kapcsolatos eseményekben egy-egy isteni ígéret teljesedett be. Adventkor várták a megígért szabadítót, aki megérkezett. Karácsonykor egyebek közt a szép ézsaiási prófécia vált valóra: egy gyermek születik nékünk, fiú adatik nékünk, és az uralom az ő vállán lesz. Virágvasárnap eseményeit szóról szóra pontosan megjövendölte Zakariás. Még a kis szamár is benne van a több száz évvel korábban elhangzott ígéretben: örülj nagyon Sionnak leánya, jön a te szabadítód, szelíd és szamárháton ülő. (Zak 9,9).

Ami pedig nagypénteken és húsvétkor történt, azt maga Jézus is többször előre megmondta: az Emberfiának Jeruzsálembe kell mennie, ott sokat kell szenvednie a vénektől és írástudóktól, meg kell öletnie, és a harmadik napon fel kell támadnia.

Mennybemeneteléről is világosan beszélt előre: Atyától jöttem, és az Atyához megyek, és nem láttok engem többé, majd csak ha nagy hatalommal és dicsőséggel újra megjelenek.

A Szentlélek kitöltetését is pontosan megmondta az övéinek. Az egyik ilyen ígéretet hadd olvassam a János evangéliuma 14. részéből: "... én pedig kérni fogom az Atyát és másik Pártfogót ad nektek, hogy veletek legyen mindörökké: az igazság Lelkét, akit a világ nem kaphat meg, mert nem látja őt, nem is ismeri, ti azonban ismeritek őt, mert nálatok lakik, sőt bennetek marad."

Ez az ígéret teljesedett be pünkösdkor. Amikor az Úr Jézus mennybemenetele után minden napon, ezen a tizediken is félelmekkel tele jöttek össze Jézus tanítványai imádkozni, és egyszer csak egyik pillanatról a másikra eltűnt a félelmük, kimentek az utcára a nagy sokaságba, amely az ünnepre gyűlt össze, és Péter olyan erővel prédikált Jézus kereszthalálának és feltámadásának a jelentőségéről, hogy több ezer ember bűnbánatra jutott, és hittek Jézusban. Ezután megváltozott az életük. Amikor pedig az ünnepről hazautaztak, ők is elhirdették otthon, amit hallottak, és csodák csodája, az ő szavukra is sokan hittek Jézusban. Ez a magyarázata annak, hogy rövid idő alatt a Földközi tenger medencéje tele lett kis keresztyén közösségekkel, amelyeknek minden hitre jutott tagja mint egy kis apostol, misszionárius továbbadta az örömhírt, és terjedt az evangélium. S akik hittek Jézusban, azoknak az élete megváltozott, Jézuséhoz lett hasonlóvá.

Ez nem emberi ügyeskedés eredménye volt, ezt mindenki tudta. De nem is valami új isten jelent meg pünkösdkor, hanem az egyetlen, igaz Isten, aki sokáig mint teremtő és gondviselő Atya jelentette ki magát, Ő lépett közelebb hozzánk az ember Jézus Krisztusban, hogy segítsen rajtunk, és Ő jött még közelebb az emberhez pünkösdkor, be egészen a benne hívőkbe, és a gondolataikon, a szívük indulatain keresztül kezdte irányítani őket. És ezek az emberek olyan képességeket kaptak, amikre maguktól nem voltak képesek. És ez ma is így történik. Aki Isten Szentlelkét kapja, annak a gondolkozása, a jelleme, az egész életgyakorlata megváltozik. Elkezd hasonlítani Jézuséhoz, és kap olyan erőket, amik nem belőle fakadnak, hanem Isten Lelkéből.

Jézus Krisztus, amikor egyszer a Szentlélekről beszélt a jeruzsálemi templomban, akkor az Ő Lelkét a bőven áradó forrásvízhez, az élő vízhez hasonlította. Ezt olvassuk ebben a templomi beszédében: "Az ünnep utolsó nagy napján felállt Jézus, és így kiáltott: "Ha valaki szomjazik, jöjjön hozzám, és igyék! Aki hisz énbennem, ahogy az Írás mondta, annak belsejéből élő víz folyamai ömlenek!" Ezt pedig a Lélekről mondta, akit a benne hívők fognak kapni ..." (Jn 7,37-39).

Ha ezt a jézusi hasonlatot, hogy az Ő Lelke olyan, mint a bőven áradó víz, ami azon keresztül, akibe beáradt, továbbárad (élő víznek folyamai ömlenek annak a belsejéből), összekapcsoljuk egy ószövetségi próféciával, amit az imént olvastunk az Ezékiel könyvéből, akkor szemléletesen láthatjuk a Szentlélek munkájának néhány megjelenését. Mert miről is szólt ez az ószövetségi prófécia? Arról (ezt a fogságban mondta el Ezékiel próféta), hogy ha újra felépül az Isten temploma, az oltár mellett egy forrás fakad, az abból bugygó víz kifolyik a templom ajtaja alatt, és ahogy a templomtól távolodik, egyre szélesebb és mélyebb folyóvá duzzad. Ez a folyó beleömlik a Holt tengerbe, és ott, ahol semmi élet nem volt, életet támaszt.

Mi ez a víz? Miért sorolja olyan részletesen a Szentírás, hogy ez a patak először csak bokáig ér, aztán térdig, aztán már derékig érő folyó, ötszáz méterrel később pedig, ahol szintén megmérték, már nem lehet megállni benne, és nem lehet átlábolni rajta, hanem csak úszni lehet, olyan nagy lett.

Sokszor Isten igéjét hasonlítják a proféták az élő vízhez. Jézus pedig Szentlelkéről mondta, hogy a Lélek is hasonló az ilyen bőven áradó vízhez, ami nemcsak azt tisztítja meg, akibe beleárad, hanem rajta keresztül továbbmegy, és mások számára is áldássá lesz. A hívő azt tapasztalja, hogy egyre gazdagabban adja Isten ezt az áldást, vagyis ebben az esetben az Ő Lelkét. Előbb csak bokáig ér, aztán térdig, aztán derékig, aztán már csak úszni lehet benne. Mit jelent ez?

Ezen a szép ünnepen Isten Szentlelkének a munkáját szemlélhetjük ezeken a képeken. Erre a munkára van szükségünk kivétel nélkül mindnyájunknak, és ha tudok pünkösdi jókívánságot mondani, akkor az az, hogy bárcsak Isten Szentlelke beleáradna mindnyájunk életébe, akik most itt vagyunk, és megtapasztalnánk, mit jelent ez: egyre mélyebb lesz ez a víz.

1. Először csak bokáig ért. Az ókori ember mezítláb járt vagy legfeljebb egy sarut tett a lábára. Éppen ezért a lába mindig piszkos volt. Az lett legelőször piszkos. Ha bementek egy házba, a lábat leöblítették, megmosták.

Mit jelent az, hogy az a víz, ami Isten Szentlelkének a munkáját jelképezi, először csak bokáig ért? Azt, hogy aki Isten Szentlelkét kapja, az mindenekelőtt arra lesz figyelmes, ami az életében piszok, szenny, bűn. Ami a legpiszkosabb, a legszembetűnőbb bűnei, a ránk legjellemzőbb vétkek és rossz szokások lesznek nyilvánvalóvá. A Szentlélek világossága nélkül hiába akarunk valakit meggyőzni arról (legalábbis nekem még eddig sosem sikerült, abba is hagytam), hogy értsd meg, így nem lehet beszélni másokkal. Így nem szabad viselkedni, ez nagyon bántó azoknak, akik körülötted vannak. Jó esetben elengedi a füle mellett, rosszabb esetben megsértődik és lehet belőle még örök harag is.

Viszont megint csak Jézus mondta a Szentlélekről, hogy a Szentlélek meggyőz minket bűn, igazság és ítélet tekintetében. Isten Szentlelke tudja ráirányítani a szemünket arra, ami az életünkben szenny. Csak Ő tud belülről meggyőzni arról, hogy az valóban tisztátalanság, és még arról is, hogy ettől meg lehet tisztulni.

Nem ez történt az első pünkösdkor Péter prédikációja nyomán? Péter beszélt Jézus kereszthaláláról, feltámadásáról, mint akik szemtanúi voltak mindkettőnek, és mi lett a következménye? Abbahagyta a prédikációt, és azt olvassuk, hogy azok közül, akik hallgatták, sokan a szívükben megkeseredtek. Az Új fordításban így olvassuk: mintha szíven szúrták volna őket. Pedig senki nem bántotta őket, csak Péter elmondta, hogy ők feszítették keresztre Jézust, de mi a haszna az Ő kereszthalálának mindnyájunk számára, mi lesz azokkal, akik hisznek benne, mi lesz azokkal, akik nem hisznek benne. Nem bántott ő ott senkit, de Isten Szentlelke az emberi szavakat Isten üzenetévé tette, és az úgy érkezett meg sokak szívéhez, hogy felszisszentek. Mintha szíven szúrták volna őket. Így szoktuk mondani ma: telitalálat volt. Magukra ismertek. Magukra vették azt, amit ott nekik mondott. Kicsoda? Nem Péter, rajta keresztül Isten Szentlelke. És egyszerre rádöbbentek, hogy mit tettek ők, amikor az ártatlan Jézust keresztre juttatták. Talán közöttük is voltak, akik kiabálták: feszítsd meg! És ez a Jézus mire volt képes érettük, és mi nem kellett nekik eddig, és mi az a kincs, amit most megragadhatnak a hitükkel. Fájni kezdett mindaz, amit Isten és egymás ellen addig elkövettek, és nem akartak úgy élni tovább.

Ezért hangzik el Péter válasza, amikor kérdezik: most akkor mit csináljunk? Tehetünk valamit azért, hogy másként folytatódjék? Péter mondja: tehettek. Bánjátok meg a bűneiteket, azok Jézusért megbocsáttatnak, és kapjátok a Szentlélek ajándékát.

De ez a Szentlélek munkája. Nem Péter mondott lehengerlő érveket, amik alatt kénytelenek voltak meghajolni, hanem miközben mit sem sejtve kezdték hallgatni, egyszer csak szíven szúrta őket Isten igéje, amit a Szentlélek személyessé tett a számukra.

Minden ember életének Isten szerinti megváltozása ezzel kezdődik. Ha maradunk az eredeti képnél, most már jól fogjuk érteni, egyszer csak rádöbben: piszkos a lábam. Meg kellene mosni. Meg lehet? Igen. És már munkához is lát. Szennyes az ajkam, piszkos a szemem, a tekintetem, a fantáziámról nem is beszélve, az indulataimról nem is szólva, nem akarok tovább így élni. Ez mindig a Szentlélek munkája, és ez végigkíséri minden hívő ember életét - jó esetben. Ha a Lélek eme munkájának valaki ellenáll, megáll a hitbeli növekedésben. Vannak ilyen emberek sajnos. Isten segítsen mindnyájunkat abban, hogy készek legyünk erre!

Tegnap a villamoson utazva láttam egy utcai jelenetet. Arról a jelenetről eszembe jutott egy régi másik jelenet, ahol én okoztam valakinek nagy fájdalmat. Úgy emlékszem, ezt még nem rendeztem Istennel. Fájni kezdett az, amit akkor tettem. Olyan jó volt ott mindjárt Istennek ezt töredelmesen megvallani, kérni rá a bocsánatát, és azt, hogy ilyen lehetőleg sose ismétlődjék többé az életemben. Nem kellett várni még a mai úrvacsoráig sem, mert megígérte ezt is: ha megvalljuk bűneinket, Ő hű és igaz, megbocsátja azokat, és megtisztít minden hamisságtól. Csak azzal kell kezdeni: megvallom. Megvallani viszont csak azt tudja valaki, amit már bűnnek lát, és ami már fáj neki. De ez a Szentlélek munkája. Az is, hogy kinyitja a szemünket, az is, hogy fájni kezd az, amivel Istennek fájdalmat okozunk, meg egymásnak, és az is a Lélek munkája, hogy bízunk abban, hogy van rá bocsánat, egyedül Jézus Krisztus érdeméért.

Csak azok az emberek változnak meg érdemben, alapvetően, akik eljutnak oda, hogy bűnnek látják a saját életükben azt, ami Isten szerint bűn. Nem cipelik tovább, nem magyaráznak, nem mentegetőznek, nem hárítják át a felelősséget másokra, hiszen nem tették mindezt a pünkösdi igehallgatók sem, hanem azt mondják: Isten, légy irgalmas nékem, bűnösnek!

A Szentlélek munkája ezzel kezdődik.

Ismertem valakit, akin keresztül Istentől sok lelki áldást, ajándékot kaptam. Ő fiatal leány korában elment egy barátnője hívására egy konferenciára, és ott a második napon azt mondta: ő holnap hazautazik, mert ez nem neki való. Itt bűnökről van szó, meg arról, hogy Jézus Krisztus mit tett értünk. Neki nincsenek bűnei, és eddig is nagyon jól megvolt Jézus nélkül. A barátnője azt mondta: jó, menj haza holnap, de ma még elmondanál-e egy rövid imádságot? Kérjed Istentől: Uram, mutasd meg az én bűneimet, amik elválasztanak tőled. Jó. Most? Most. Ott a barátnő jelenlétében elmondta.

Másnap reggel, már reggeli előtt a barátnőjét kereste, és elmondta: nem megy haza, mert az éjszaka különös dolgok történtek, szinte megelevenedett előtte az egész gyerekkora, a párkapcsolatai, meg a szülei ellen elkövetett sok bűne. Ő nem gondolta, hogy ilyen ember.

Ezt egyikünk sem gondolja magáról, mert mi mindig kozmetikázzuk magunkat. De amikor a Szentlélek tükröt tart elénk, amikor magára ismerhet az ember, amikor meghallgattatik egy ilyen imádság, hogy mutasd meg az én bűneimet, akkor elkezdődik a Lélek újjáteremtő munkája egy ember életében. És ezt olyan változások szokták követni, amit semmiféle pedagógiával, pszichológiával, fenyegetéssel, ígérgetéssel nem lehet elérni. Ami teremtés. Erre mondta Pál apostol: "Aki a Krisztusban van, új teremtés az. A régiek elmúltak és újjá lett minden." (2Kor 5,17).

Ha csak bokáig ér is az a víz, az már a Léleknek a munkája, az már élő víz, és nagy dolgok követik ezt.

2. Mi a következő? Kicsit lejjebb megmérték, ott már térdig ért. Az ókori emberek közül is sokan, a mai hívők közül sokan térden állva szoktunk imádkozni. Mert az ember ezzel is kifejezi az Isten előtti alázatát, az Isten előtti hódolatát. Azt, hogy én csak leborulhatok előtted, a nagy Úr előtt. Nem kötelező, ülve is lehet, minden testtartásban lehet, Isten a szívet nézi. De vannak, akik így, és a térdelés meg az imádkozás összekapcsolódik.

Mire utal ez a rövid megjegyzés a Szentírásban? Arra, hogy ha valaki már látja az életében levő szennyet, azt megvallotta és bocsánatot kapott rá, elhárult az akadály, ami Isten és közte volt. Lehet most már beszélgetni egymással. Az ilyen ember megtanul beszélni Istenhez. Megtanul imádkozni. De egészen más ám imaszöveget mondani, és teljesen más az, amikor a Szentlélek imádkozik valakiben. Erről Pál apostol több levelében is ír, hogy a Lélek az, aki kiáltja bennünk: Abbá, Atyám! (Róm 8. Gal 4.)

Amikor a Szentlélek segít koncentrálni, amikor a Lélek ad gondolatokat imádság közben. Amikor a Szentlélek végzi el az imádkozóban, hogy őszintén, fenntartás nélkül ki tudja mondani: mindazáltal ne úgy legyen, ahogy én akarom, hanem ahogy te. Csak a Szentlélek tud képesekké tenni minket arra, hogy dicsőítsük Istent, és csak a Szentlélek indít arra, hogy kitartóan, állhatatosan, hittel tudjunk könyörögni másokért. Mások üdvösségéért, és testi nyomorúságainak a megoldásáért.

A Lélek által elmondott imádság, már nem az imádkozó körül forog. Ezek az imádságok már nemcsak kéréseket tartalmaznak. Itt már nem csak az hangzik el: jaj, Istenem, segíts meg! Itt a Lélek imádkozik a hívőben. És ez egészen más és sokkal több. Itt párbeszéddé válik az imádság. Miközben mondom azt, amit a Lélek eszembe juttat, Isten is eszembe juttat gondolatokat. Kapok tőle feladatokat, bizonyossá tesz dolgokról, utat mutat, tanácsot ad. Valóban párbeszéddé válik az imádság.

Pál apostol a Római levél 8. részében sok mindent ír erről. Most csak ezt a mondatot olvasom: "Ugyanígy segít a Lélek a mi erőtlenségünkön. Mert amiért imádkoznunk kell, nem tudjuk úgy kérni, ahogyan kell, de maga a Lélek esedezik értünk kimondhatatlan fohászkodásokkal."

Néhány mondattal előbb meg arról szól, hogy maga a Lélek esedezik bennünk. Értünk is, bennünk is, megtanít igazán imádkozni. Egészen közel enged Isten magához a Szentlélek által. Erre vonatkozik az, hogy már térdig ér a víz.

3. Aztán kicsit lejjebb megint megmérik ezt a patakot, ahol már kezd folyócska lenni, ott meg már derékig ér. A derék az erőnek a jelképe a Bibliában, és a nemző erőnek is. A mi szép magyar nyelvünk azt mondja: derekasan helytállt. Azt jelenti: volt ereje elvégezni azt, amit reá bíztak. Azt derekasan megcsinálta. A derék és az ágyék kifejezések sokszor együtt szerepelnek mert a nemző erő, az életnek a továbbplántálása is erő kérdése.

Itt meg arról van szó, hogy valaki azt az igét, ami benne már elkezdte a munkáját, továbbadja másoknak. Tud erővel beszélni Jézusról, és ez mások számára is az életet jelenti. Péter apostol évekig hallgatta az Úr Jézust. Pünkösdkor azonban olyan erővel beszélt Jézusról, mintha maga Jézus szólt volna. Ezért sokaknak az élete ennek nyomán megváltozott.

Itt tehát már nemcsak arról van szó, hogy rádöbbenek: rászorulok Isten megtisztító kegyelmére, bűnbocsánatára. Nem is csak arról, milyen nagy kiváltság, hogy kiönthetem a szívemet a mindenség Urának, és imádkozhatom, hanem arról van szó, hogy itt már Ő használni kezd engem. Az Ő képviseletében, az Ő megbízásából, az Ő küldetésében mondom (nem a magamét, hanem) az övét. Az Ő igéjét mondom másoknak, és ez úgy érkezik meg sokak szívéhez, mint amit Ő maga mondott, üzent, és elvégzi a maga munkáját.

Péterék nagy élménye pünkösdkor éppen ez volt, hogy van mondanivalójuk. Egész addig tizenkét felnőtt férfi remegve jött össze minden reggel, hogy mikor visznek melyikünket, vagy mindnyájunkat. Jaj, mi lesz velünk? És pünkösd napján egyszerre az lesz nekik fontos, hogy jaj, mi lesz velük, akik még sose hallottak Jézusról, mi pedig milyen sok mindent hallottunk, és elhallgatjuk. Ez bűn. Gyerünk, mondjuk el.

Nem tudományos előadást tartott Péter, azt adta tovább, amit Jézustól hallott, meg amit ott adott a szájába a Szentlélek. Isten Szentlelke bármelyikünket tud használni erre. De nekünk is készeknek kell lennünk. Ilyenkor éli át az egyszerű hívő ember: van mondanivalóm. Valami olyan, amit a hívőkön kívül senki nem tud elmondani másoknak. Ami rajtuk is segített. Ők ismerik azt a gyógyszert, ami meggyógyította az életüket. Ebből a gyógyszerből ad sokat az áldott Orvos. Akkor viszem tovább. Nem szórom bele a nagy semmibe, mert ez drága dolog, de felkínálom. S aki azt örömmel fogadja, annak az élete szintén meg fog gyógyulni.

Nem szégyellik sem a gyógyító orvost, sem azt a gyógyszert, amit adott nekik. Ez az üzenet, az evangélium mindig idegen volt a világtól. Jézus idejében sem volt korszerű, ma sem az. De mindig időszerű, mert ez tud igazán segíteni rajtunk. Sokszor mégis szégyelljük ezt. A hívők a szívében Isten mentő szeretetet ébreszt a többiek iránt, személyválogatás nélkül. Szeretem őket annyira, hogy nem tartom a zsebemben a gyógyszert, amit azért kaptam, hogy szétosszak. Akkor viszem. Akkor is, ha gúnyosan sokan elhúzzák a szájukat vagy kinevetnek. Magam mögött tudom az én hatalmas Küldőmet. Küldetésben járok.

Van mondanivalóm, nem szégyellem, szeretem azokat, akik közé küld az én Uram, és tudom, hogy Ő a végső alanya ennek az akciónak. Nem én akciózom. Nem Péterék határozták el, hogy gyerünk, megmutatjuk nekik, mit tudunk. Nem tudtak ők semmit. Még aznap reggel is félve jöttek össze, de a Szentlélek leegyszerűsítette ezeket a dolgokat, és vitte őket, ők pedig vitték azt az élő Krisztust, aki az ő életüket is megszabadította.

4. Végül azt olvastuk az igében, hogy egy bizonyos pont után már nem lehetett átgázolni azon a folyón. Olyan mély volt a víz, és olyan nagy volt a sodrása, hogy már nem lehetett a sodrásnak sem ellenállni, csak ráfeküdni, úszni.

Isten Szentlelke ide akar elsegíteni minden hívő embert, amikor egészen az Ő kegyelmére bízzuk magunkat. Amikor nem én akarok már bármit megmutatni, megmondani, tenni, hanem amikor vitetik a hívő. Amikor engedem, hogy a kegyelem gazdag árja sodorjon oda, ahol Ő használni akar addig, amíg azt Ő jónak látja. Amikor teljes bizalommal ráhagyatkozik valaki Istenre. - És aki úszik, az tudja, hogy ott egy négyzetcentiméter sem marad szárazon az emberen. Előbb-utóbb mindene vizes lesz. Amikor egészen átjárja a hívőt Isten szentsége. Amikor mindent Isten igéje, az élő víz határoz meg. Amikor minden a Lélek uralma alá kerül. Minden gondolatunk, minden szavunk, minden tettünk. Amikor arra használhat valakit Isten, amire Ő akarja.

Először bokáig, de az is nagy dolog, aztán térdig ér a víz, Istennel kapcsolatba kerülünk, aztán derékig, vesztek erőt, miután Szentlélek eljön reátok, és tanúim lesztek - monda Jézus az övéinek -, utána már csak úszni lehet: egészen rábízza magát a hívő Isten kegyelmére. És Isten egészen használhatja arra, amire akarja. Nem lesz bűntelenné az ilyen ember, a régi természetünk sajnos, megmarad, de nem az a jellemző, nem az határozza meg már, hogy kik vagyunk és mit cselekszünk.

Pünkösd a Szentlélek kitöltetésének az ünnepe. Ezt sokan körülöttünk nem tudják. Isten Szentlelke ma is gazdagon árad, ebbe a folyóba bele lehet lépni. Isten Lelke indítson minket, mi meg engedjünk neki, és lépjünk bele először csak bokáig, később egészen odáig, hogy mindenünket átjárja Isten Szentlelke.

Ezek a fokozatok (ha szabad így kifejezni magunkat), először egymás után következnek be, de mind a négynek egész életünkben működnie kell. Mind a négy jellemző az Istennek odaszentelt életű hívőre. Hol az egyikben, hol a másikban szűkölködünk és akadunk el. Arra is Isten Szentlelke tud rámutatni, hogy honnan léphetünk most tovább. Talán életünkben először nekünk is el kellene mondanunk: Uram, mutasd meg az én bűneimet. Vagy az imádságban kell megújulnunk. De Isten Lelke megújít. Vagy szégyelljük sokszor az Ő evangéliumát. Ő ad erőt, hogy legyünk az Ő tanúi. Kérjük ezt, vágyakozzunk erre, és aztán dicsőítsük őt, hogy Ő visz minket lépésről-lépésre, egészen a célba érkezésig.


Imádkozzunk!

Istenünk, hálásan köszönjük, hogy mindez benne van igédben. Köszönjük, hogy kézbe veszed az életünket, türelmesen tisztogatsz, formálsz, használsz minket.

Bocsásd meg, hogy sokszor magunk nehezítjük a te bennünk és értünk végzett munkádat. Segíts Szentlelkeddel, hogy ne nehezítsük azt. Ne késleltessük az áldásokat. Ébressz bennünk szomjúságot a te Lelked után. Taníts meg minket hálát adni mindazért, amit már elvégeztél az életünkben.

Sokszor olyan sekélyes, felszínes az imaéletünk. Sokszor annyira nem látjuk a magunk bűneit. Mások szemében piszkáljuk a szálkát, a magunkéban nem vesszük észre a gerendát. Olyan sokszor volt már, hogy adhattunk volna gyógyszert másoknak, de szégyelltük az evangéliumot, szégyelltünk téged, megváltó Urunk Jézus Krisztus.

Könyörülj rajtunk, Szentlelkeddel munkálkodj bennünk tovább is. Szentelj meg minket egészen. Járja át a mi egész lényünket a te Lelked megtisztító, újjáteremtő ereje.

Köszönjük, hogy eléd hozhatjuk személyes gondjainkat és közösségi nehézségeinket is. Köszönjük, hogy tőled kérhetjük: terjedjen az evangélium. Áraszd ki Lelkedet gazdagon. Használd mindazokat, akik már ismernek téged, és hadd tartozzunk mi is ezek közé.

Köszönjük, hogy te mindent megtehetsz, mert mindenható Isten vagy, és bízhatunk ígéreteidben, mert kegyelmes Atyánk vagy.

Ámen.