PASARÉTI PRÉDIKÁCIÓK

Pasarét, 2007. május 20.
(vasárnap, konfirmáció)

Cseri Kálmán


INKÁBB VÁLASZTOTTA


Alapige:Zsid 11,24-27

Hit által tiltakozott Mózes, amikor felnőtt, hogy a fáraó lánya fiának mondják. Mert inkább választotta az Isten népével együtt a sanyargatást, mint a bűn ideig-óráig való gyönyörűségét, mivel nagyobb gazdagságnak tartotta Egyiptom kincseinél a Krisztusért való gyalázatot, mert a megjutalmazásra tekintett. Hit által hagyta el Egyiptomot, nem félt a király haragjától, hanem kitartott (erős szívű volt), mint aki látta a láthatatlant.


Imádkozzunk!

Mindenható Istenünk, magasztalunk, dicsőítünk téged, és valljuk: egyedül te vagy igaz Isten, aki élsz és uralkodsz örökkön örökké.

Hálásan köszönjük gondviselő szeretetedet, és köszönjük, hogy gazdag vagy a kegyelemben és bővölködsz a megbocsátásban.

Köszönjük, hogy elérkezett ez a szép nap, amire sokan régóta készültek. Kérünk, a te jelenléted szentelje meg ne csak ezt az egy órát itt a te házadban, hanem az egész napunkat, sőt az egész életünket.

Hálásan köszönjük mindazt, amit eddig elvégeztél életünkben igéddel. Kérünk, ajándékozz meg most is olyan igével, ami a te szádból származik, s ami munkálkodni fog mindnyájunkban, akik azt hittel befogadjuk.

Könyörülj rajtunk, hogy ne hiába legyünk itt. Olyan nagy szükségünk van rád és a te irányt mutató, leleplező és feloldozó szavadra. Ajándékozz ezzel meg most minket, és add, hogy semmi ne zavarhassa meg a figyelmünket és a neked való engedelmességünket.

Köszönjük neked, Jézus Krisztus mindazt, amit értünk tettél. Áldunk téged a keresztért, kereszthalálod és feltámadásod erejéért. Kérünk most újra az ének szavaival: bús lélekkel behívunk, az ajtónk nyitva már, jöjj Jézus, jöjj, ne hagyj el, a szívünk várva vár.

Ámen.


Igehirdetés

Ez a néhány mondat Mózesről szól, aki i.e. 1400 évvel élt. Abban az időben Isten népe Egyiptomban rabszolgasorban sínylődött. A fáraó elrendelte, hogy minden zsidó újszülött fiút meg kell ölni, hogy ne szaporodjon a nép. Ugyanolyan gyermekgyilkos idők jártak akkor is, mint ma, csak akkor nyíltan végezték a népirtást, nem manipulálva.

Isten különös csodája volt, hogy a kis Mózes életét megmentették. Sőt, mivel éppen a fáraó leánya bukkant rá és megtetszett neki ez a kisgyermek, saját fiává fogadta. Így került Mózes, akinek meg kellett volna halnia a rendelet szerint, az egyiptomi uralkodó udvarába, és lett a fáraó fogadott unokája.

Istennek közben kész terve volt az Ő népével. Ennek a tervnek a megvalósulásához azonban olyan emberekre volt szüksége, akik ismerték Őt, bíztak benne, és készek voltak feltétel nélkül engedelmeskedni neki. Mózes ilyen emberré vált.

Isten elkészítette népe megszabadításának a tervét. Ahhoz azonban, hogy ez valóra válhasson, Mózesnek döntenie kellett. Mit választ? Azt-e, amit Egyiptom kínál, vagy azt, amire Isten elhívta.

Mit kínált Egyiptom? Kényelmet, hatalmat, élvezeteket, anyagi jólétet. Ezzel párhuzamosan a népnek további rabságot, kényszermunkát, születésükkor meggyilkolt csecsemőket és reménytelen, kilátástalan nyomort.

Isten pedig ígért az Ő népének: szabadságot, békességet, újra saját hazát, az Ő gondoskodó szeretetét és az Ő szüntelen jelenlétét. Mózesnek ezt ismételte meg többször bátorításul: "Ne félj, mert én veled leszek."

Sok múlott azon, hogyan dönt Mózes. Hogyan döntött? Ezt olvastuk alapigénkben: "Hit által tiltakozott Mózes, amikor felnőtt, hogy a fáraó leánya fiának mondják. Mert inkább választotta az Isten népével együtt a sanyargatást, mint a bűn ideig-óráig való gyönyörűségét, mivel nagyobb gazdagságnak tartotta Egyiptom kincseinél a Krisztusért való gyalázatot, mert a megjutalmazásra tekintett. Hit által hagyta el Egyiptomot, nem félt a király haragjától, mert erős szívű volt, hanem kitartott, mint aki látta a láthatatlant."

Vagyis hogyan döntött? Inkább választotta... Ez a két szó a leghangsúlyosabb ebben a szakaszban. Inkább választotta az Isten népével való együtt sanyargatást, mint a bűn ideig-óráig való gyönyörűségét. És miért tudta ő azt választani, ami neki hátrányos, kényelmetlen, kellemetlen volt és lemondásokkal járt? Azért, mert ismerte azt az Istent, aki őt elhívta erre a feladatra. Tudta, hogy Isten igazmondó Úr, és meg volt győződve arról, hogy mind neki, mind népének csak az a jó, amit Isten kínál, még akkor is, ha egyelőre küzdelmesnek és bizonytalannak tűnik. Mindegy, hogy minek látszik, az az, aminek Isten mondja, aminek Ő elkészítette, ahogyan meg fogja adni. Rendületlenül bízott az élő Istenben, aki megígérte, hogy vele és velük lesz. Mózes tudta, hogy csak az Istennel való szoros lelki közösség az a közeg, amiben megmaradhatnak, talpra állhatnak, jövőjük van, győzelmek vannak elkészítve nekik. Egyszóval, amely közegben ők boldogok lehetnek. Mégpedig minden körülmények között boldogok, és minden időben boldogok.

Ehhez hasonlítja Egyiptomnak az ideig-óráig való boldogulását. Boldogulni Egyiptomban is lehet, Isten nélkül, hit nélkül is - ideig-óráig. Tartósan, mindvégig boldognak lenni az Istennel való közösségben lehet.

Ezt érti a Szentírás azon, hogy mindezt Mózes hit által cselekedte. Mit jelent az, hogy hit által? Azt, hogy igaznak tartotta, amit Isten mondott, és megtette azt, amit tőle kért. Ezt jelenti hinni. Hallom és értem Isten szavát. Nem okoskodom, nem bírálom felül, nem kételkedem, és főleg nem halogatom a neki való engedelmességet, hanem ennek a bizalomnak a jegyében azt teszem, amit Ő mondott. Ezért volt képes inkább választani azt, ami akkor előnytelennek tűnt Egyiptom, vagyis a világ mindenféle kínálatával szemben.

Azt hiszem, nem kell bizonygatnom, hogy folyamatosan mindannyian újabb és újabb választások elé kerülünk. Minden ember életében van egy alapvető nagy döntés, amikor valaki eldönti, hogy a továbbiakban nem úgy akar élni, ahogyan megszülettünk mindnyájan, Isten nélkül, hanem összeköti az életét Istennel.

De ezután is újra és újra dönteni kell: mit választok inkább, mert a kínálás nem szűnik meg. A hitetlen embernek nincs ilyen gondja. Az Isten nélkül élő ember csak egyféleképpen tud gondolkozni és cselekedni: hit nélkül a maga feje után. Aki azonban már hallotta Isten igéjét, hogy lehet másként is élni, hogy másfajta életet készített Isten a benne hívőknek, és elindul ezen az úton, annak újra és újra dönteni kell.

Mózesnek itt ebben az esetben azt kellett eldöntenie, hogy marad Egyiptomban, vagy pedig elindul az ígéret földje felé és végigjárja azt az utat. Melyik vonzásnak enged? Egyiptom kínál: pénzt, sikert, dicsőséget, kényelmet, élvezeteket. Isten kínál: békességet, jövőt és egészen új életet. Kihez ragaszkodik Mózes és a mindenkori Mózesek? A fáraóhoz-e, aki az akkor ismert világ ura volt, vagy az élő Istenhez, aki az egész világmindenségnek, és mindenféle fáraóknak teljhatalmú ura és parancsolója.

Mire támaszkodik Mózes? A biztos anyagiakra-e, ami ott neki biztosítva lett volna, vagy Isten ígéreteire, amik egyáltalán nem bizonytalanabbak annál, mint amit máris a kezében tart az ember. És egyáltalán: kihez tartozik ő? Egyiptom pogány népéhez, vagy az Isten hívő népéhez, ami akkor is, ma is megvetett és lenézett nép. Vállalja-e ezt a népet és ennek a sorsát?

Ebben az igében azt olvastuk, hogy ő felmérte a helyzetet, végiggondolta és döntött. Inkább választotta az Isten népével való együtt sanyargatást, mert Egyiptom minden kincsénél nagyobb gazdagság volt neki az élő Istennel való közösség.

Kedves konfirmáló testvérek, kedves szülők, akik azért még mindig felelősek vagytok őértük, kedves gyülekezet, minek alapján akarjátok berendezni az életeteket? Egyiptom ma is gazdag kínálatot nyújt elénk. Mindenfélét, aminek egy töredékét sem tudja teljesíteni, de a hiszékeny emberek azt kézzelfoghatóbbnak látják, mint az igazmondó Isten ígéreteit. Miben bízunk: a világ ígérgetésében vagy Isten igéjében? És melyikhez akarjuk szabni az életünket?

Mózes egy pillanatig sem tétovázott és határozott döntést hozott. A konfirmációi órákon, meg az istentiszteleteken minket Isten nagy szeretettel az utóbbira hív. A vele való közösségbe, arra a gazdagságra, annak az örökösévé akar tenni, amit Ő készít a benne hívőknek. Egyáltalán felhívja a figyelmünket, hogy másként is lehet élni, mint ahogy a világ él körülöttünk. Megmaradni a régiben kétségtelenül kényelmesebb, elindulni és végigjárni a hit útját fárasztóbb, de ezen az úton ad nekünk a megváltó Jézus újfajta gondolkozást, új jellemet, olyan új életet, ami nem ér véget a halálunkkal sem. Van-e bátorságunk inkább választani a Krisztus útját, mint azt, amit a világ kínál?

Mit jelent ez a hétköznapokban? Egészen egyszerű dolgokat mondok, hogy lássuk: szüntelen választás előtt vagyunk, és lehet inkább választani Isten útját. Marad-e valaki este későn tovább is a fotelben, és félálomban szívja magába még órákon keresztül azt, ami a tv-nek nevezett dobozból árad, vagy van bátorsága végiggondolni a dolgokat, kikapcsolni, felállni, elővenni Isten igéjét, és igével, imádsággal nyugovóra térni, másnap reggel pedig pihenten ébredni, és minőségi munkát végezni. Van-e bátorságunk inkább választani azt, ami nyilvánvalóan jobb nekünk is, meg azoknak is, akik közé Isten helyezett?

Vasárnap reggel: marad-e valaki pizsamában az ágyban vagy a számítógép előtt, vagy enged a szíve szomjúságának és jön hallgatni Isten igéjét, amin keresztül maga a világmindenség URA olyan igazságokat mond el a benne hívőknek, amiket rajta kívül senki mástól nem tudhatunk meg, de amely igazságok meghatározzák az egész életünket. Marad-e valaki a régi közösségében, a haverok között, vagy van bátorsága keresni új testvéreket, barátokat Isten hívő népe között?

Egyáltalán mi céllal akarunk élni: Magunknak-e vagy másokért? Jézus olyan világosan mondta: "ha a gabonamag nem hal el, egymaga marad." Be lehet tenni a vitrinbe, évek múlva is ott megtaláljuk. És kinek mi haszna belőle? De ha elvetik és elhal, önmaga sokszorosát hozza létre, és másokat táplál vele. Készek vagyunk-e ilyen gabonamag-életet élni, vagyis értelmes életet élni? Felismerjük-e és készek vagyunk-e végezni azt a küldetést, amit Isten készített el nekünk?

Vagy akár ma délután. Tudjátok, hogy ma délután is lesz öt órakor ifjúsági bibliaóra. Kell az nektek, vagy, ahol kisebb ellenállás van, vagy nincs is ellenállás, inkább annak engedtek? Jövő vasárnap pünkösd szent ünnepe. Itt leszünk-e mindnyájan? Jövő vasárnap is vágyunk-e a bűnbocsánat ajándéka után, kívánunk-e az úrasztalának a vendégei lenni bűnbánó szívvel, hogy utána el nem múló örömmel menjünk tovább? Nem beszélve életünk temérdek és el nem fogyó sok erkölcsi döntéséről: mit választunk inkább szerelmi ügyekben, pénzügyekben, az érvényesülés terén? Van-e merszünk Isten igéje szerint dönteni és cselekedni akkor is, ha az lemondással és áldozattal jár?

Mózesnek sokkal kényelmesebb lett volna, micsoda karrier várt volna rá a fáradó udvarában. De nem lehetett volna áldássá egy egész nép számára. Ő azonban inkább választotta azt, amire Isten hívta, és volt bátorsága lemondani mindenről, ami attól visszatartotta.

Miért volt ehhez bátorsága? Azért, mert itt van ez a gyönyörű kifejezés a Bibliában: "Erős szívű volt, mint aki látta a láthatatlant." Vagyis Mózes tekintettel a láthatatlan Istenre hozta a döntéseit. Mielőtt választott, az Úrra nézett. Uram, mi itt a helyes? Mi a te akaratod? Hol számíthatok a te áldásodra, és hol teszel engem áldássá? Ha belehalok is, azt teszem, hiszen a földbe esett gabonamag is belepusztul, de sok gyümölcsöt terem. Ezt el kell dönteni egyszer.

Az vezet-e bennünket, ami ma jelszóvá lett: mi kellemes nekem most? Micsoda beszűkült, szegényes szemlélet, milyen szellemi igénytelenség van e mögött! Vagy az vezet: mire akar engem használni a mindenség Ura, kinek lehetek én hasznára, kinek lehetek áldássá? Akik ebbe az utóbbi csoportba tartoznak, azok élnek lelkileg, szellemileg gazdag életet. Azok tudnak kibontakozni, egyre teljesebb emberségre jutni. Azok ismerik meg, mit jelent Isten Szentlelkének a vezetésével járni.

Mózes ilyen volt, azért olvastuk róla, hogy nem félt sem a királytól, sem a feladatoktól, de még a haláltól sem. Megerősítette őt Isten.

Mi elmondhatjuk csendesen és alázatosan, hogy nekünk még a Mózesénél is nagyobb erőforrásunk van. Mert nekünk erre az életstílusra maga a megváltó Jézus Krisztus, Isten szent Fia adott példát és ad erőt. Tudniillik Jézus is inkább választotta azt, ami az Atya akarata volt, és ami nekünk hasznos volt. Otthagyta a mennyei dicsőséget, eljött ide közénk, vállalta azt a temérdek megaláztatást, gyalázatot, szégyent, fizikai és lelki szenvedést, és a végén a kínos kereszthalált, mert így szabadított ki minket a bűn és a halál rabságából, ahonnan önerőnkből soha nem tudtunk volna kiszabadulni. És Őt is megkísértette a világ fejedelme. Először a testen keresztül: ugye milyen éhes vagy? A kövekből csinálj kenyeret. Aztán jött a népszerűség, a hatalom, a dicsőség, a becsvágy kísértése, Jézus azonban mindezekre újra és újra határozott nemet mondott. Miért? Mert előtte egyértelmű és visszavonhatatlan igent mondott mennyei Atyja akaratára, és a mi megváltásunkra. Aki előbb átgondolt igent mond Istennek, annak utána sokkal könnyebb nemeket mondani mindarra, ami meghiúsítaná az Istennel való közösségét, a neki való engedelmességet.

Ezért tudja itt elmondani Mózesről a Szentírás, hogy Egyiptom minden kincsénél nagyobb gazdagságnak tartotta azt, hogy a Krisztussal közösségben szenvednie kell ugyan, de azt végezheti, ami Istentől kapott feladata. A Krisztussal való közösség, Jézus önmagában, minden elképzelhető gazdagságnál többet jelent annak, aki az Isten világosságában gondolja végig ezeket a kérdéseket.

A konfirmáció szó azt jelenti: megerősíteni. Megerősíteni azt a hitet, ami valakiben már van. Azt egyedül Isten látja, hogy a mi konfirmáló testvéreink szívében, meg mindannyiunk szívében mi van valójában. De neki van hatalma arra, hogy elültesse oda az élő hitnek, a vele való igaz, valóságos, működő közösségnek a magjait, ezek szárba szökjenek és gyümölcsöt teremjenek.

Egy gyülekezetben minden azt célozza, hogy ez a lelki növény növekedjék. Isten dicsőségére és mások hasznára sok gyümölcsöt teremjen, hogy a magunk módján, nem ilyen nagy mózesi méretekben, de hűséggel helyt tudjunk állni ott, ahol Isten jelölte ki a helyünket. A kérdés az, hogy melyiket választjátok. Ez nem költői kérdés, erre itt ma mindenki felelni fog. Aki nem felel, nem akar mozdulni, az választott. Marad abban, amibe beleszületett. Aki igennel válaszol, az számíthat Isten támogatására, a Szentlélek újjáteremtő erejére. Az ilyen embernek biztos talaj lesz a lába alatt, értelmes cél lesz az útja végén, és menet közben tapasztalni fogja azt, ami Mózesnek a legnagyobb lelki élménye volt egész élete során, hogy Isten, aki megígérte: én veled leszek, állta a szavát, és valóban Isten jelenlétében tölthette az életét.

Isten erősítsen mindnyájunkat, hogy legyen bátorságunk inkább választani Őt, az Ő útját, a tőle kapható gazdagságot, mint Egyiptomnak, a világnak mindenféle gazdagságát!


Imádkozzunk!

Istenünk, annyira ismerjük magunkat, hogy látjuk: erre mi képtelenek vagyunk. De áldunk azért, mert semmit nem parancsolsz, amiben nem segítenél. Semmit nem kínálsz nekünk, amihez ne adnál hitet, hogy azt el is tudjuk fogadni.

Könyörülj rajtunk és növeljed a hitünket. Te légy az, aki mindannyiunkban konfirmálod, megerősíted a benned vetett bizalmat.

Engedd, hogy mi is azok közé tartozzunk, akik értünk téged, akik bízunk benned és ezért egyetértünk veled. Akik elfogadjuk tőled a helyünket, helyzetünket, önmagunkat, feladatainkat, és megtanulunk minden lépésnél újra és újra terád nézni.

Könyörülj rajtunk, hogy ebben a világban, amelyikben egyre több gyenge ember van, hadd legyünk mi erős szívűek, mintha láttuk volna a láthatatlant. Mint akik ismerünk téged, bízunk benned, és készek vagyunk engedelmeskedni neked.

Könyörgünk hozzád ma különösen azokért, akik erre nézve tesznek fogadalmat. Nem magukban bíznak, hanem benned. Áldd meg őket, hogy ne szégyenüljenek meg ebben a bizalmukban.

És könyörülj meg mindnyájunkon, hogy legyen bátorságunk a te igédhez igazítani az életünket lemondások és áldozatok árán is, hogy a miénk legyen az a boldogság, amit a benned bízóknak, a néked engedelmeseknek ígértél.

Ámen.