PASARÉTI PRÉDIKÁCIÓK

Pasarét, 2004. december 30.
(csütörtök)

Csákány Tamás


AZ "IGEN"


Alapige:2Kor 1,19-22

"Mert az Isten Fia, Krisztus Jézus, akit közöttetek mi, tudniillik én, Szilvánusz és Timóteus hirdettünk, nem lett "igen"-né is meg "nem"-mé is, hanem az "igen" valósult meg őbenne. Mert valahány ígérete van Istennek, azokra őbenne van az igen, és ezért általa van az ámen is, az Isten dicsőségére általunk. Aki pedig minket veletek együtt Krisztusban megerősít és felken, Isten az. Ő pecsétjével el is jegyzett minket, és a Lélek zálogát adta szívünkbe."


Imádkozzunk!

Mennyei Atyánk, dicsőítünk és magasztalunk téged azért a drága tervért, amelyet te elgondoltál felőlünk, hogy megszabadíts ben-nünket.

Köszönjük, hogyha visszatekintünk a mögöttünk álló esztendőre, számtalanszor észrevehetjük, láthatjuk, ahogy utánunk nyúltál, meg-mentettél, megerősítettél és megszabadítottál minket. Köszönjük ne-ked, mennyei Atyánk, hogy ez akkor is igaz, ha talán keveset tudunk rólad. Te viszont mindent tudsz rólunk, és ennek ellenére mégis szeretetedről beszélsz velünk.

Kérünk, Urunk, ajándékozz meg bennünket a veled való találkozás örömével ma este. Nagy szükségünk van rá, hogy igazi öröm és békesség tölthesse be a szívünket. Ha saját magunkra és magunk köré nézünk, akkor sok minden csüggesztőt látunk. Tele van békétlenséggel a világunk. Különböző katasztrófák teszik tönkre családok és egész országok életét, és különböző katasztrófák sújtanak bennünket is sokszor a bűneink miatt.

Kérünk, könyörülj rajtunk, és add nekünk azt a megújító kegyelmet, ami egyedül csak tőled jöhet, hogy ne csak beszéljünk rólad, hanem engedjünk téged munkálkodni a szívünkben és az életünkben. Ne csak vágyjunk arra, hogy milyen jó lenne másképp élni, hanem, hogy átélhessük azt, hogy te újra vagy talán először felemelsz minket, és megerősíted az életünket.

Kérünk, szólj hozzánk ma este úgy, hogy megérthessük. Te jól tudod, hogy melyikünknek mire van szüksége. Add meg nekünk ezt, ahogy te elkészítetted. Az Úr Jézus nevében köszönjük, hogy már meg-hallgattál minket.

Ámen.


Igehirdetés

Sokan azt gondolják manapság is, hogy a keresztyénség egy kedves, és talán ártalmatlannak tűnő filozófia, amivel lehet foglalkozni, és ez jobb is, mintha sok minden mással foglalkoznánk, de valójában nem változtat sokat az ember életén. Egy a többi vallás közül. Sokan valljuk, hogy ez nem így van.

A Szentírásban most Pál apostolon keresztül Isten maga beszél velünk arról, hogy miért nincs ez így. Mi a biztosíték arra, hogy amit Isten igéjében olvasunk és találunk, az valóban - bocsánat, hogy ilyen csúnya magyarsággal, a mai fiatalok nyelvén mondva - "működik". Isten nem halott dolgokról beszél velünk. Nem elméleteket ad nekünk, bőven kapunk ebből máshonnan, hanem a gyakorlatról szeretne bennünket meggyőzni. A gyakorlatban akar minket megerősíteni és továbbvinni.

Pál, a korinthusi gyülekezethez írja a Bibliánkban is olvasható 2. levelét, ami az írásmagyarázók szerint több levél közül maradt ránk. Nem mindegyiket ismerjük már. Arról beszél itt a korinthusiaknak, aki mindig az igehirdetésének középpontja volt, az Úr Jézusról. Ugyanis Jézus nélkül az egész Szentírás nem érthető és értelmezhető. Beszélni és vitatkozni sok mindenről lehet nélküle is. De megérteni mindazt, amit Isten mond nekünk, és, amit a számunkra készített el, átélni és engedni, hogy az életünk részévé legyen, ezt Jézus nélkül lehetetlen.

Bátran mondhatjuk azt is, hogy a keresztyén élet központja, kulcsa az Úr Jézus Krisztus. Nem véletlenül használjuk ezt a nevet, hogy keresztyén, vagyis krisztusi, vagy Krisztus-követő ember. Ő az, aki egyedül vihet el bennünket Istenhez, aki egyedül jelentheti ki nekünk mindazt, amit nem értünk a Bibliából.

Valljuk meg őszintén, ha a kezünkbe vesszük ezt az értékes könyvet, nincs olyan közülünk, aki azt mondhatná, hogy érti. Olvassuk, magyarul vannak benne a szavak, hála azoknak, akik komoly munkával lefordították az eredeti szövegből a Szentírást, de maradéktalanul nem értjük.

Ahogyan ezt az etióp kincstárnok mondta, amikor Jeruzsálemből elindult hazafelé, és Isten hozzá küldte Fülöp evangélistát. Olvasta az Írást, de nem értette. Azt állította: ha csak valaki el nem magyarázza nekem, akkor fogalmam sincs arról, hogy itt miről is van szó. Hányszor éltük már át ezt talán mindannyian. Hallottunk igehirdetést, de az úgy tűnt, hogy másokhoz szól, hozzánk biztos nem. Kezünkbe vettük a Szentírást, és olyan mondatok voltak benne, amik egészen távo-liaknak tűntek talán.

Sokan vagyunk itt ma este olyanok, akik megtapasztaltuk ezzel együtt azt a csodát is, hogy milyen az, amikor Isten elkezdi megmagyarázni az igét. Amikor személyessé tesz bizonyos üzeneteket a Bibliából. Amikor rájövünk arra - hadd fogalmazzak most megint ilyen mai módon -, hogy alapvetően rólunk szól ez a történet. Arról, hogy Isten mit tett és mit készített, hogy bennünket - engem és mindannyiunkat, akik ma este itt ülünk - kiszabadítson abból a nyomorult állapotból, amiben nélküle élünk és létezünk, és Ő nélküle nem tudunk másképp élni és létezni csak így.

Egyszer azt mondta valaki egy beszélgetés során, hogy mindez szép és jó, de az teljesen nyilvánvaló, hogy ma nem lehet keresztyénként élni egy ilyen világban. Mert megfojtják az embert, nyakára másznak. Minden jó dolog kicsúszik az ember kezéből. Lehetetlenség. Régen lehet, hogy volt, aki képessé vált, képes volt, de ma biztos nem.

Ma arról beszél velünk az ige, hogy Isten, amit mond, azt most is ugyanolyan komolyan gondolja, mint ahogy ezt tette régen. Arról beszél velünk ma este Isten, hogy amit megértet velünk, a mögött van fedezet, azt Ő meg is akarja cselekedni.

Először arról szól az ige, hogy mi ez a fedezet, illetve ki ez a fedezet. Így ír erről az apostol: "Mert az Isten Fia, Krisztus Jézus, akit közöttetek mi, tudniillik én, Szilvánusz és Timóteus hirdettünk, nem lett "igen"-né is meg "nem"-mé is, hanem az "igen" valósult meg őbenne. Mert valahány ígérete van Istennek, azokra őbenne van az igen, és ezért általa van az ámen is, ..."

Amikor végignézünk a világunkon, sokszor felmerül a kérdés, hogy vajon Isten valóban szeret-e bennünket? Vajon Isten valóban mindenható-e? Vajon Istennek valóban fontos-e az én életem is, vagy csak a másoké?

Pál felmutat a golgotai keresztre, és azt mondja: kedves korinthusi testvérek, akik tévelyegtek számtalan dologban: loptok, csaltok, hazudtok, paráználkodtok, patvarkodtok egymással, úgy éltek, hogy a vi-lág fiai is rátok mutogatnak ujjal, és azt mondják: lám, ezek a keresztyének rosszabbak, mint mi vagyunk. Azért éltek így, mert az a Krisztust nem látjátok, aki értetek halt meg a kereszten. Aki - ahogy fogalmaz Péter apostol - az Ő saját testében vitte fel a mi bűneinket a keresztfára. A mi tanításunk nem csiki-csuki játék - mondja Pál -, ami vagy működik, vagy nem működik, némelyeknek segít, némelyeknek nem. Hanem olyan igazság, amit Isten maga jelentett ki nektek. És ti elfeledkeztetek erről, korinthusiak. Mert elfeledkeztetek arról a Krisz-tusról, aki maga a pecsét Isten ígéretein. Isten az Ő tulajdon Fiának nem kedvezett, hanem Őt mindannyiunkért odaadta, hogy nekünk ajándékozzon vele együtt mindent. Nem nélküle. Nem úgy, akkor, ahogyan és amikor én kérem, hanem vele együtt.

A korinthusi gyülekezettel együtt azóta is sokan vagyunk, akik erről megfeledkezünk, vagy talán nem is tudunk. Nem értjük, hogy vajon miért örülnek Isten ígéreteinek némelyek annyira. Nekünk talán semmit nem jelentenek ezek a szavak.

Tekints Krisztusra, és Isten igéje olyan megtartó erővé válik az éle-tedben, amit soha nem gondoltál volna. Kezd el úgy olvasni a Szentírást, hogy igent mondasz arra a Krisztusra, aki Isten hatalmas IGEN-je rád, és rám, mindannyiunkra. Azt veszed észre, hogy Isten elkezd személyesen beszélni hozzád.

Kérhetjük azt, szabad akár ma este is ezt kérni Istentől: Uram, te magad győzz meg. Sokan próbálnak sok mindenről győzködni minket, és ebből már joggal van elegünk. De ha Isten maga beszél valakihez, az valami fantasztikus dolog. Amikor Isten maga mondja azt, hogy kedves fiam, lányom, nem kell úgy élned erőtlenül, depressziósan, nyomorultan, újra meg újra elbukva, ahogyan nélkülem élni tudsz, hanem van más lehetőség is! Nem úgy, hogy te szupermenné válsz, hanem úgy, hogy az érted meghalt és feltámadt Krisztus által az én összes ígéretem a te életedben élővé válhat.

Milyen ígéretei vannak Istennek? Sok minden, ezek közül csak néhányat hadd villantsak itt föl. Jn 3, 16-ban van a biblia talán legismertebb igéje: "Úgy szerette Isten a világot, hogy az ő egyszülött Fiát adta, hogyha valaki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen." "Akié a Fiú, azé az élet. Akiben nincs meg az Isten Fia, az élet sincs meg abban." - mondja a Szentírás, vagyis halott. Mozog, él, beszél, intézi a dolgait, de valójában halott. Mert Jézus az, aki megeleveníthet bennünket.

Továbbá azt is mondja a Szentírásban Isten, hogy ha megvalljuk a mi bűneinket, ő hű és igaz, és elveszi tőlünk, megbocsátja ezeket, és megtisztít bennünket minden bűntől. És azt is ígéri nekünk a Szentírás, hogyha valaki Jézushoz jön, akkor azt Ő nem küldi el magától. Sőt, elkezdi benne azt az újjáteremtő munkát, amire ember nem képes. Legyen az az ember bármilyen vallásos, legyen az lelkipásztor vagy akárki, nem vagyunk képesek egymásnak hitet adni. Nem vagyunk képesek egy ponton túl egymásnak segíteni. Egyedül Isten képes erre.

Az Úr Jézus azt is ígérte, hogy én veletek vagyok minden napon, a világ végezetéig. Nem maradok el tőled, és nem hagylak el téged. Körülveszlek az én szeretetemmel, és megmutatom az utat, amin járnod kell.

A Szentírás tele van ígéretekkel, és ezek az ígéretek Isten szájából jönnek, és adott élethelyzetben nekünk szólnak.

Pál így folytatja a korinthusbeliekhez intézett figyelmeztetését: "Aki pedig minket veletek együtt Krisztusban megerősít és felken, Isten az." Ez a második megállapítás. Az első, hogy az ígéretekre Krisztusban van az igen, tehát, hogy Isten valóban mindent úgy gondol, ahogyan mond, és nem változtatja meg a véleményét út közben. Őbenne van az ámen, ami annyit jelent, hogy úgy van. Egy megerősítő szó. A második megállapítása Pálnak az, hogy Krisztusban erősít meg, és tesz minket alkalmassá erre az új életre Isten. Krisztus veszi át mindazt, ami minket alkalmatlanná, depresszióssá és nyomorulttá tesz, ami az életünket tönkreteszi. Ő azért ment tönkre a kereszten, és azért szállt alá a poklokra - ahogyan ezt a hitvallásban mondjuk. Ő, mint dicsőséges, feltámadott Úr, hatalmas arra, hogy ne csak elvegye tőlünk mindazt, ami szenny, ami terhel, ami bűn, hanem megajándékozzon sokkal, de sokkal értékesebb dolgokkal. Az erőtlenségünk helyébe erőt ad. A békétlenség helyébe békét. A kétségek helyébe bizonyosságot.

Olyan jó hír, hogy Isten az, aki felken bennünket, s itt az a szó van, ami szakszóként szerepel sokszor a Szentírásban. A királyokat és a prófétákat kenték fel az Ószövetség idején. Egyedül azt lehetett felkenni, akit Isten jelölt ki a szolgálatra, vagy a királyságra, ami ugye szintén szolgálat volt. Az ilyen embert kenték fel annak jeleként, hogy Isten őt választotta.

Itt arról beszél az ige, hogy Isten téged és engem kiválasztott. Nemcsak mások számára van feladata, hanem a mi számunkra is. Ugye milyen nagy hír ez? Nemcsak valahogy elevickélhetünk életünk végéig, hanem Isten csodálatos tervében hely van a számunkra, és Ő mindent elkészített, hogy ezen a helyen megállhassunk, és betölthessük mindazt, amivel már megbízott, vagy meg akar bízni bennünket.

Pál apostol harmadik megállapítása így szól: "Ő pecsétjével el is jegyzett minket, és a Lélek zálogát adta szívünkbe." Az ígéreteket megpecsételte, és végérvényesen igazzá tette Jézus keresztje által. Amikor kérdések jönnek a szívünkbe, körülnézünk, látjuk a katasztrófákat, és nem értjük, hogy hol az Isten ilyenkor. Akkor is ott van Krisztus keresztje, ami erősíthet bennünket, ha nem értjük is értelmünkkel mindazt, amit Isten tesz, vagy enged. Tudjuk, hogy Ő nagyobb árat fizetett annál miértünk, hogysem játszana velünk, mint ahogy ezt némelyek gondolják.

Mivel Isten fel tudta támasztani Krisztust a halálból, vissza tudta hozni a pokolból, mivel Ő ezt az egész világot a szavával meg tudta teremteni, van elég hatalma ahhoz, hogy végigvigye, amit eltervez és elgondol a mi életünkre nézve is. Tehát így válik Jézus pecsétté. Ha rá nézek, és Őt segítségül hívom, akkor az én életemben is munkálkodni kezd az ige, Isten ígéreteinek az összessége. A Lélek zálogát is megkaphatom. Ami tulajdonképpen nem jelent mást, minthogy Isten Szentlelke által biztossá tesz arról, hogy nemcsak a jelenem, de a jövőm is itt a földön, és ha majd el kell mennem, akkor odaát is, az Ő kezében van. A Szentlélek az, aki meggyőzhet bennünket arról, hogy micsoda a bűn, és mi az igazság. Senki más nem képes erre, csak Isten Szentlelke, aki mindig Jézusra mutat, és Jézuson keresztül az Atyához vezet bennünket.

Hadd kérdezzen ma este mindannyiunkat, akik itt ülünk, Isten igéje: vajon mi hogy állunk Isten szavával, az Ő ígéreteivel? Vajon készek vagyunk-e arra - régi hívőkként, érdeklődőként, keresőként -, hogy azt mondjuk: Istenem, szeretném, ha az én életemben is a te ígéreteid helyezhetnének más alapra dolgokat. Szeretném, ha nem csak a saját erőmre támaszkodhatnék. Szeretném, ha újat kezdhetnék veled.

Az év végéhez közeledve óhatatlanul mindig mérleget is von az ember. Látja, hogy mi van mögötte, de nem tudja, hogy mi van előtte. Most is egy ilyen mérlegkészítésre hív bennünket a mi Urunk. Ne csak azok a szempontok legyenek bennünk, amik első pillanatban jutnak talán eszünkbe, hogy mi volt az, aminek örültem, és mi az, aminek nem. Ott lehet iránymutatóként az is, hogy vajon engedtem-e, hogy Isten bármit is végezzen az életemben. Vajon kész vagyok-e arra, hogy az előttem álló évben, vagy akár az előttem álló napokban igent mond-ja arra, amit Ő készített el?

Tulajdonképpen ez az én lehetőségem, hogy igent mondjak, és hogy amit elkezd megmutatni a számomra, abban engedelmeskedjem neki, az összes többit Ő végzi. Nem baj, ha én ezt nem értem, nem tudom elképzelni. Az sem baj, ha esetleg a kétség átfut a szívemen vagy az agyamon - ezzel mindannyian így vagyunk. Vajon kész vagyok-e engedni, hogy Isten bebizonyítsa azt, hogy igazat mond, s az Úr Jézus Krisztus keresztje az az én számomra is, ma este is a megújulás helyévé váljon.

Azért mondja itt nagyon egyértelműen Pál, hogy mi erről a Jézusról prédikáltunk, és prédikálunk, aki Isten egyértelmű akaratát tette nyilvánvalóvá, mert nincs értelme másról prédikálni. Lehet sok mindenről beszélni, de ha nem Jézus Krisztusra nézve hangzik az igehirdetés, és hozzá könyörögve, belé fogódzva próbál az ember keresztyénként élni, az teljes csőd. De még az ilyen teljes csődből is van felállás! Még az ilyen teljes csődből is lehet az Úr Jézushoz kiáltani, és hozzá jönni.

A Szentírás ezért kincs a számunkra, mert Isten szavát és akaratát teszi nyilvánvalóvá előttünk, az Ő Lelke által. Kérjük majd magunkban, és együtt is a mi Urunkat, hogy végezze ezt az áldott, újjáteremtő munkát bennünk most is. Ne legyen közöttünk olyan, aki reménytelenül megy tovább, aki azt mondhatná a mai este után, hogy hozzám Isten soha nem szólt. Ma mindannyiunkhoz szól. Próbáljuk meg az Ő szavát, és megtapasztaljuk, ahogyan csodálatosan munkálkodik bennünk.


Imádkozzunk!

Mennyei Atyánk, szeretnénk megköszönni azt, habár nagyon sokszor süketek és vakok vagyunk, de mégsem mondtál le arról, hogy megszólíts bennünket. Habár sok mindent tudunk már talán rólad, és sok mindent át is éltünk veled, mégis tele van a szívünk félelemmel és reménytelenséggel. Az engedelmességben akkora hiányaink vannak, hogy sokszor már észre sem vesszük, ha valamit rosszul teszünk, annyira hozzászoktunk, ám te mégsem mondtál le rólunk.

Köszönjük, hogy hatalmas, mindent megrengető igent mondtál az életünkre. Talán mi magunk is nemet mondunk időnként, lemondva magunkról és másokról is, de te nem mondtál le rólunk.

Köszönjük, hogy szavadat ma is érthetővé és személyessé teszed mindannyiunk számára, akik ezt kérjük és elfogadjuk tőled. Könyörgünk, hogy ma ne engedj el innen, erről a helyről senkit közülünk úgy, hogy az élete ugyanolyan marad, mint amilyen volt.

Könyörgünk, Istenünk, hogy bátoríts bennünket, hogy azokkal a terhekkel, amikkel idejöttünk, végre eléd boruljunk. Ne az emberi szó dadogását vegyük figyelembe, hanem egyedül azt, amit te mondtál nekünk.

Köszönjük, hogy szereteted számunkra is megtartó erő lehet Krisz-tusban. Kérjük, mutasd meg a továbblépés útját, mert szeretnénk azon járni.

Szeretnénk kérni, hogy te áldd meg az előttünk álló új esztendőt is, ha megérjük a te akaratodból. Add, hogy ne legyünk kerékkötői a te csodálatos tervednek, hanem megértsük, el- és befogadjuk, engedjünk neki.

Kérjük, hogy most, amikor a saját szavainkkal imádkozunk majd tovább, vezess, bátoríts bennünket az imádságban is, hogy talán először, vagyhosszú idő után újra, hadd szólítsunk meg téged egyszerűen, a saját őszinte szavainkkal. Köszönjük, hogy neked ez kedves, és te már eleve azért hoztál bennünket ide, hogy meghallgass minket.

Ámen.