PASARÉTI PRÉDIKÁCIÓK

Pasarét, 2004. december 26.
(karácsony másnapja)

Varga Róbert


ÜDVÖZÍTŐ KEGYELEM


Alapige:Tit 2,11-15/a

"Mert megjelent az Isten üdvözítő kegyelme minden embernek, és arra nevel minket, hogy megtagadva a hitetlenséget és a világi kívánságokat, józanul, igazságosan, és kegyesen éljünk a világban, mivel várjuk a mi boldog reménységünket, a mi nagy Istenünk és üdvözítőnk, Jézus Krisztus dicsőségének megjelenését, aki önmagát adta értünk, hogy megváltson minket minden gonoszságtól, és megtisztítson minket a maga népévé, amely jó cselekedetre törekszik. Ezt hirdesd."


Imádkozzunk!

Köszönjük, Urunk, hogy te karácsony éjszakáján, mint élő ige, testté lettél azért, hogy megkönyörülj rajtunk, hogy megértsük a te akaratodat, és visszataláljunk a mindenható Istenhez.

Köszönjük, hogy bennünket, Istentől elszakadt bűnös embereket azzal örvendeztetsz meg, hogy elküldted az egyszülött Fiadat, Atyánk, hogy aki csak akar, üdvözüljön, rád találjon, megtérjen hozzád, és elvehetetlen élete legyen.

Így kérünk azért, Urunk, hadd tudjunk most egészen rád figyelni. Hadd tegyünk minden megkörnyékező bűnt, minden zavaró körülményt félre, és minden várakozásunkat te töltsd be, hadd kapjuk azt, Urunk, amire leginkább szükségünk van. Köszönjük, hogy megjelentél, Jézus, hogy testté lettél, hogy megszabadíts minket.

Így szólj hozzánk, Urunk. A te igéd most is élő és ható, és megcselekedheti mindazt, ami nekünk a legjobban kell, amire igazán szükségünk van, amitől más lesz az életünk.

Köszönjük, Jézus Krisztus, hogy te azért születtél meg, hogy mindenféle rabigát levegyél rólunk, megszabadíts, üdvözíts, s aztán bevigyél minket a te csodálatos országodba.

Ámen.


Igehirdetés

Csodálatosan kerek egész ez a pár felolvasott vers Titus leveléből, és valójában a Szentírás egész tanítását is hordozza. Megjelent Jézus karácsonykor, meghalt a mi bűneinkért, és újra eljön majd, hogy ítéljen élőket és holtakat.

Ma reggel semmi más nem fog történni, mint végigvesszük ezeket a szavakat és mondatokat, és közben Isten Lelke segítségével kibontakozhat a személyes üzenet mindnyájunk számára.

Titusnak, akinek ez a levél szólt, ott, ahol élt, Kréta szigetén, nemcsak a tévtanítókkal kellett megküzdenie, s azok tévtanításával, hanem azzal is, hogy a krétai keresztyének ellustultak a hitükben, és a múlt szól, az istentelen életük lelkületéből sok minden megrontotta az Istennel való közösségüket is.

A karácsonyi jó hír, ami üzenetté lehet, az az első szó mindjárt. Ez a rövid kis szó, hogy: megjelent. Megjelent az Isten üdvözítő kegyelme. Karácsony éjszakáján megjelent a Megváltó, a Szabadító, a Messiás, Isten szeretetének jele és jegye, Jézus Krisztus.

Lukács így fogalmazza meg ugyanezt az üzenetet: "Meglátogatott minket a naptámadat a magasságból." Amikor Jézus megszületett, éjszaka volt, és ez sem véletlen. Nem napvilágnál, nagy fényességben jelenti be az angyal, hanem Betlehemben sötét éjszaka, sőt naptári értelemben a legsötétebb éjszaka idején jelenik meg az angyal, és mondja el a jó hírt. De nemcsak ebben a csillagászati értelemben volt sötét, hanem lelki értelemben is. Sok nyomorúság, betegségek, egy megszállt nemzet várta a Messiás, a Szabadító megjelenését. Sokféle gyűlölködés, kilátástalanság és reménytelenség volt az emberek szívében.

Várták a Messiást, de azt is átélték sokan, amit a szentírás mond: "A halogatott reménység beteggé teszi a szívet." Sokan eljutottak oda is már, hogy hiába ígérték meg a próféciák, nem fog eljönni a Messiás, vagy a mi életünkben biztos, hogy nem fogjuk meglátni Őt.

Aztán váratlanul megjelenik egy angyal, és a mennyei seregek sokasága, és bejelenti a jó hírt: "Megszületett a Megváltó Dávid városában." Megjelent úgy, ahogy a próféciák előre bejelentették. János később így írja le, hogy az igazi világosság fénylett azon az éjszakán.

Kinek, kiknek jelent meg? Azt mondja a Biblia, hogy azoknak, akik a halál árnyékában ülnek, és a sötétségben - mondja az evangélium. Vagyis minden embernek. A Szentírás alaptanítása ugyanis az, hogy minden ember - kivétel nélkül - a halál árnyékába születik bele. Az istenhitre nézve sötétségben van, mert nem úgy születünk meg, hogy ismerjük Jézust, és hiszünk benne. Az egész világ Isten szemszögéből nézve vakon született emberek gyülekezete lelki értelemben. Sokaknak van fizikai látásuk, másoknak az sincs, de lelki értelemben mindnyájan - az ige meghatározása szerint - vakon született emberek vagyunk.

Nos, Jézusról azt mondja a Szentírás, hogy azért jelent meg, hogy minden emberről levegye ezt a lelki vakságot. Mindenkinek, aki csak elfogadja, lelki látást, hitet adjon ajándékba. Istent látóvá, követővé tegyen minket.

Mikor jelent meg Jézus? Akkor, amikor már nagyon kevesen voltak olyanok, akik hitték azt, hogy eljön a Messiás. Amikor a legtöbben lemondtak arról, hogy valaha meglátják Isten üdvözítő kegyelmét. Akkor jelent meg, amikor a reménytelenség és a kilátástalanság a csúcsra hágott, amikor leginkább mélyre süllyedtek az emberek lelkileg, és a fizikai elnyomattatás értelmében. Amikor szinte mindenki lemondott arról, hogy meglátja a Szabadítót, és csak saját magával törődött, vagy már magával sem. Amikor minden erkölcsi korlátot leromboltak, semmi nem számított többé. Amikor semmi nem volt már szent, félretették Isten szavát, s nem törődtek többé azzal. Amikor a legkevésbé volt értékes akár az emberi élet is. Akkor jött el Jézus, amikor nem számítottak rá.

Ézsaiás azt mondja erről a helyzetről: "Tapogatjuk, mint a vakok a falat, s tapogatunk, mint akiknek szemük nincs. Megütközünk délben, mint alkonyatkor, s olyanok vagyunk, mint a halottak az egészségesek között." Ez volt az emberek helyzete, s ez sokban hasonlít a mai helyzetre is.

Mikor jelent meg Jézus? Isten látásmódjából nézve? Akkor, amikor annak az ideje elérkezett. Azt mondja az ige, hogy az utolsó időben, amikor Isten úgy döntött, hogy most kibocsátja az Ő egyszülött Fiát, amikor az Istentől rendelt idő elérkezett.

Azután ott jelent meg Jézus, ahol senki nem gondolta volna. Teológiai értelemben ismerték a próféciát. Júdeában, Betlehemben, ebben a piciny kis falucskában születik majd meg a Megváltó. De amikor mindez megtörténik, amikor elhirdetik az angyalok, akkor nagyon kevesen voltak, akik ezt komolyan vették. A pásztorok azonban elmentek egészen Betlehemig, és bementek abba az istállóba, ahol mindez történt, és elhitték, hogy a jászolban fekvő kisded a világ Megváltója, Szabadítója. Az a Megváltó, aki magára veszi a világ minden bűnét.

Ott és akkor jelent meg Jézus, amikor és ahol senki nem gondolta volna, hogy majd a Messiás, a Megváltó megszületik. Úgy jelent meg, ahogy nem gondolták. Nem dicsőséges királyként vonult be. Nem nagyszerű hadvezérként, győztes csaták után, hanem egy kisgyermek képében, akit rongyokba pólyáltak a szülei, és akit először József, a nevelőapja sem akart vállalni. A legmélyebb nyomorúságot vállalta Jézus azért, hogy minket a legmagasabb mennyekbe juttasson, hit által.

Azoknak jelent meg az angyal által a jó hír, először az üzenet, akik maguk is megvetettek voltak. A társadalom kivetettjei a pásztorok, a messziről jött bölcsek, akiket senki nem ismert.

Azt mondja tehát az ige, hogy a Messiás, a Megváltó megjelent minden embernek karácsony éjszakáján.

Ott és akkor sem fogadta el mindenki, mint ahogy itt és most sem fogadja el mindenki. De mindenkinek megjelent, s mégsem fogadja Őt el mindenki. Így olvastuk Jánostól: "Az övéi közé jött Jézus, és az övéi nem fogadták be őt." És ma? És mi? Mi akarunk üdvözülni? Fontos nekünk az üdvösség? Mert azt mondja itt az ige, hogy azért jött Jézus, hogy a világot üdvözítse.

Az üdvösség kérdése a Biblia központi kérdése, fő témája és tanítása. Az angyal azt mondta Máriának Jézus fogantatásakor, hogy Ő - mármint Jézus - fogja a világot megváltani és megszabadítani. De mitől kell az embernek megmenekülnie és megszabadulnia? Tehetjük fel a kérdést. A Biblia erre is válaszol. Azt mondja, hogy Isten haragja alól. Mert az üdvösség azt jelenti, Jézus megmenti a benne hívőket a legnagyobb bajtól, ami érheti az embert, az Isten nélküli élet miatt. Attól, hogy az Isten ítélete alá kerüljön. Az üdvösség ezt jelenti: megmenekülök hit által Isten ítélete, haragja alól.

Az 1Tess 1,10-ben azt olvassuk: "Jézus szabadít meg az Isten eljövendő haragjától." A Szentírás nagyon világosan tanítja, és ezt a tanítást most sem adta föl Isten igéje, hogy jön az ítélet. Akinek nem kell az Isten kegyelme, az az Isten ítélete alatt fogja találni magát. Aki akkorra, amikorra Jézus újra eljön, nem lesz hit által az Isten oltalma alatt, az oltalom nélkül marad, azon az Isten haragja marad, és az Isten ítélete alá kerül a hitetlenség gonoszsága miatt. Az ember legnagyobb gonoszsága az, hogy nem hisz Istenben, és nem fogadja el az Isten szeretetét és kegyelmét.

Az lesz a megmaradt istentelen emberek életének a legsötétebb órája, amikor szemtől szembe találkoznak a másodszor megérkezett, eljött Jézus Krisztussal. Ettől, ebből szabadítja meg a benne hívőt Jézus, vagyis a bűn, az istentelenség következményétől. Ez az üdvösség a Biblia tanítása szerint.

Jézus születésével ez a generális, minden emberre ható, mindenkihez szóló kegyelem jelent meg ebben a világban, amit az ember ajándékba kap. Nem érdemeljük meg, de Isten küldte, hozta, adta ajándékként. Jézus halála érdeméért azt kapjuk, amit nem érdemlünk meg. Ezt a kegyelmet elfogadhatja valaki, vagy elutasíthatja.

Istennek van hatalma úgy hívni bárkit, hiszen minden embernek megjelent az Isten üdvözítő kegyelme, hogy ezt a hívást meghallja. A kegyelemnek a bűnesetben elbukott természetünk ellen tud állni - ezt is tanítja a Biblia. De ellenállhatatlan Isten hívása abban az értelemben, hogy Ő kész és képes arra, hogy a mi alapvető emberi, istentelen természetünk ellenállását áttörje, átszakítsa, hogy ne ellenkezzünk tovább, hanem belső hívása által legyőzze ezt az ellenkezést, és üdvösséget adjon nekünk. Ezt el is tudjuk fogadni.

Istennek olyan hatékony a hívása, olyan kegyelmes és irgalmas, hogy világot tudott szavával teremteni. Halottakat támasztott fel, és halott lelkű embereket élő hitre tud támasztani.

Pál úgy folytatja a Titusnak írt sorokat: "azért jött Jézus, hogy neveljen minket" Kiket? Elsősorban azokat, akik követik Őt. És mire? Így folytatja, hogy valamit megtagadni, és más valamit megtartani és megtenni. Megtagadni a hitetlenséget - mondja itt Pál. Megtagadni a hitetlenséget, a világi kívánságokat, s aztán józanul, igazságosan és kegyesen, vagyis Isten félelmében, követésében élni. Megtagadni a hitetlenséget.

Vajon nevelhető emberek vagyunk-e? Az engedelmes embert lehet nevelni, aki hajlandó Isten szavának engedelmeskedni. A nevelhető ember engedelmes ember. Tagadj meg minden hitetlenséget! Mit jelent ez? Megtagadod azt, ha bizalmatlan vagy az Istennel szemben. Valld meg a bűnödet, amivel vétkeztél ellene! Hidd el, hogy nem feledkezik el az egészséged kérdéséről, a családodról, a gyerekeidről, a házastársadról meg a házasságodról. Nem feledkezik el a pénzügyi kérdéseidről, problémáidról, a jövődről, a szakmádról, a munkádról, mindarról, ami neked igen fontos, ami nagyon fontos. Tagadd meg a hitetlenséget - ha abban vagy -, és hidd el, hogy az Istennél van ezekre a kérdésekre elkészített megoldás.

Minden olyan kívánságot tagadj meg, folytatja Pál, ami világi. Mi ezt a szót nem szívesen halljuk, hallgatjuk. Mi az, hogy világi? A világi azt jelenti, hogy minden olyan, ami nem az Isten akarata szerint való. Tehát ebbe a mi véleményünk szerint jó dolgok is beleférnek akkor. Bizony bele. Ha valami nem az Isten szerint való, akkor az világi. Miért? Mert elválaszt az Istentől. Mert akkor nem az Isten akarata szerint való. Tehát, ha olyat teszek, amivel tehát ellenkezek Istennel, akkor ellenállok az Ő kegyelmének. Ha nem az Isten szerint való valami, akkor az ellenségeskedés az Istennel. Erre mondja azt a Biblia, hogy világi kívánság.

Talán egyre világosabb, hogy mi az, amit ne tegyünk. Mi az, amit meg kell tagadnunk. Hogyan folytatja? Azt mondja, hogy tegyük meg azt, hogy józanul, igazságosan, kegyesen, vagyis Isten félelmében, Isten-hitben élünk.

Karácsonykor lehet új életvitelt kapni ajándékba. Csodálatos lehetőség ez. Új életvitelt, életformát kaphatunk ajándékba. Ez egészen gyakorlati ajánlat az Istentől. Egészen gyakorlati ajándék. Abbahagyhatja bárki a hamis életet. Úgy tesz, mintha hívő lenne. Felveszi a hívő emberek kifejezéseit, viselkedését, talán még a szólásmódját is, meg a szavakat is. Ő is kegyesnek látszik, de a kegyesség ereje nincsen meg az életében. Tessék abbahagyni! Lássuk meg, hogy nem tartunk ott, ahol kellene tartani. Tagadjuk meg ebben is a hitetlenséget, az engedetlenséget, és azt, amire még nem jutottunk el, és akkor legyünk legalább az Isten színe előtt őszinték. Isten világosságában hadd derüljön csak ki, hogy hol tartunk az üdvösség és kárhozat kérdésében.

Ha pedig valaki már átadott életű, hívő keresztyén, akkor hol tart a hitében? Tanítható a józanságra, taníthatók vagyunk? Isten Lelke vezethet minket, tanácsolhat? Józanságra, a családi ügyeinkre nézve? A munkahelyi kérdésben, a pénzügyekben? Az anyós kérdésben, a meny kérdésben? Tanár, diák, főnök, beosztott kérdésben? A múlt, jelen és jövő kérdésében? Józanul ítéljük meg a dolgokat akkor is, amikor egy nap vagy egy ünnepnap rosszul sikerült, vagy megalázó helyzetbe hoztak minket. Megmarad a józanságunk Isten Lelke által? Ezért kell az, hogy hit által taníthatók legyünk. Mert akinek Jézusban bocsánatot adott az Isten, az tud mindig, minden helyzetben józanul mérlegelni. Józanul hallgatni, s megszólalni, ha arra van szüksége. Vagyis, tud kegyesen, Isten szerint való módon élni, amíg Isten ebben e testben megtartja még a hátralévő időben.

Úrvacsorai kérdések között van ilyen is: Ígérem és fogadom, hogy a testben hátralévő időt az Isten akarata szerint akarom élni. Viccelünk, vagy komolyan beszélünk, amikor ezt kimondjuk? Kimondjuk, mert ez a szokás, mert reformátusok vagyunk, ez a liturgiai rend, és az ember még egy könnycseppet is elmorzsol a szeméből. Milyen megható, de nincs semmi gyakorlati haszna annak, amit mondunk, mert egyszerűen nem igaz. Nem gondoljuk komolyan.

Isten gyermekeként sokszor nehéz, józan döntéseket hozni. Előfordul az, hogy emberek cselekedeteit kell megítélnünk. Helyzetekben kell világos döntéseket hoznunk. Milyen nagy szükségünk van a józan életre, és a józan döntési képességre.

Isten akarata szerint dönteni józanul és kegyesen az élet minden helyzetében. Vagyis mind értelmi, mind érzelmi életünket Isten Lelkének a vezetése alá helyezni. Nem is olyan egyszerű kérdés ez időnként. Amikor ütközik az én akaratom, meg az Isten akarata. Akkor is józanul belátom, még ha nem is látom, hogy mi lesz a következménye, hogy csak az lehet jó, amit Isten akar velem. Ez azt jelenti, hogy kiegyensúlyozott a józan hívő ember. Így bírja a nagyon nehéz helyzeteket feldolgozni. A nagyon nagy ütéseket is állni. Meginoghat, de nem dől ki, mert kiegyensúlyozott ember. Még ha az ütés, amit kap, talán pont attól, akitől nem várta, kibillenti ideig-óráig az egyensúlyából, de nem dől ki, mert tudja, hogy az Isten örökkévaló karja tartja a mélység színe fölött. Meginoghat, de nem ütik ki. Igazságosan bánik a másik emberrel, mert az Isten mércéje szerint mér mindent. Nem rágalmazó. Nem bántja a másikat. Nem gyalázza a másik embert még akkor sem, ha esetleg megérdemelné az a másik. Például jogosan, igazságosan akarja megítélni a gyerekei tanárait, megítélni a családja helyzetlét, a kolléganő viselkedését. Vagy éppen a szülei hozzáállását a házasságához.

Pál azzal a mondattal folytatja: hogy így várja Jézus Krisztus dicsőséges megjelenését. Azt a Jézust, aki önmagát adta értünk, hogy megváltson minket minden gonoszságtól, és megtisztítson minket a maga népévé, amely jócselekedetekre törekszik. Mi tehát a feladata Isten népének? Elfogadni az Isten nevelését, tanítását, és aztán cselekedni azt, amit megértett Isten akarataként. Vagyis Jézus nem azt akarja, hogy lelkileg elérzékenyülve ott álljuk a gipszből készült betlehemi figurák fölött, hogy elénekeljük a mennyből az angyalt nagy átéléssel. Ezt lehet énekelni természetesen. De ha csak ennyi a karácsony, meg a csomagok bontogatása, akkor nem ér semmit az egész, mert józanul, kegyesen és igazságosan kell és lehet élnünk Isten akarata szerint. Vagyis, alkalmassá tehet minket Isten arra, hogy az egész életformánk, életvitelünk új legyen.

Mit jelent ez a gyakorlatban? Egyszerűen azt jelenti, hogy tényleg bocsáss meg annak, aki megbántott téged, és ne akarjál bosszút állni rajta. És ne akarjál emlékezni arra, amivel megbántott. Valóban őrizd meg a tested és a lelked a paráznaságtól, az idegen istenektől és az idegen testektől. Attól, aki nem a házastársad és így tovább.

Igazán mondj igazat! Hagyd abba a hazudozást, ha most ezt teszed! Rendesen töltsd ki az adóbevallást, és feleljen meg a bevallásod az áfa-törvénynek is. Tégy jót azzal, akivel tehetsz. Még azzal is, akivel nem szívesen tennél szíved szerint jót, mert szerinted nem érdemli meg. Ne forogj annyit saját magad körül, hanem kezdjél el az Istennek szolgálni, s majd Isten helyreállítja a lelkivilágodat! Átéled azt a csodát, hogy Jézus megtanít józanul, igazságosan és kegyesen élni.

Kell nekünk ez a Jézus? Kell ez így? Megjelent ilyen módon az Isten üdvözítő kegyelme? Mi ebben partnerei akarunk lenni az Istennek? Engedelmes szolgái? Nagyon fontos kérdés ez! Ezt kínálja nekünk, ugyanis Isten. Ezt a megújult életet, ezt a józan, igazságos és kegyes istenhívő életet.

Egy gazdag ember a fiával együtt nagy képgyűjtő volt. Holland remekművek: Rembrandt, Van Gogh és több nemes festőtől is volt a gyűjteményben kép. Ennek az idősödő embernek a fia meghalt a háborúban, miközben egy bajtársát mentette. Egyszer megjelent a megmentett bajtárs az apánál, és átadott neki egy festményt, amit a meghalt fiáról festettek. Az apa legbecsesebb kincse lett a szeretett fiú arcképe. Aztán meghalt az apa is, és a képek árverésre kerültek. Először az elhalt fiú képe került kalapács alá, mert úgy hirdette ki az árverési cég ügynöke, hogy először azt a képet kell árverésre bocsátani. Száz dollár volt a kikiáltási ár, de nem jelentkezett senki sem a képre, hanem egyre hangosabban követelték, hogy jöjjön a Rembrandt és a többiek, az értékes képek. De újra elmondták, hogy először ezt a képet kell árverésre bocsátani. Végül is a család egykori kertésze tíz dollárt fizetett a képért - nem volt ugyanis több pénze -, de övé lett az egykori gazdának az arcképe. Most aztán jöhet a többi kép, kiabáltak innen is, onnan is a teremből. Az árverés vezetője pedig azt mondta: Bejelentem, miután leütötte a három szokásos ütést, hogy az árverésnek vége van. Mindenki megdöbbent, hogy hogyan lehetséges ez? S a biztos a következőt mondta: "Az egykori tulajdonos végrendelete szerint csak a fiam képét kell árverésre bocsátani. Akinek ez a kép kell, az az összes többi képet megkapja ajándékképpen."

Isten ezen a mai karácsonyon azt kérdezi tőlünk: kell-e nekünk a Fiú? Akié a Fiú, az mindent megkap az Istentől ajándékba. Akié a Fiú, azé az élet. Akinek nem kell az Isten Fia, azon az Isten ítélete marad. Jézusban megjelent az Isten üdvözítő kegyelme, hogy mi kegyesen, józanul és igazságosan éljünk. Kell-e nekünk a Fiú?

Pál ezzel fejezi be a mondanivalóját Titusznak. "Ezt hirdesd." Megtörtént.


Imádkozzunk!

Istenünk, egyedül te látod azt, hogy kell-e nekünk a Fiú. Kell-e az a Jézus, aki megjelent dicsőségben, nagy szegénységben, nyomorúságos körülmények között, de mégis mint a világ, és a mi személyes Üdvözítőnk és Megváltónk is.

Köszönjük, Urunk, hogy te át tudsz törni minden ellenkezést, minden hitetlenséget, minden ellenállást, s meg tudsz tanítani minket arra, hogy hitben, kegyesen, józanul, igazságosan éljünk, s várjuk a te csodálatos második megjelenésedet, amikor ítéletet tartasz e világ fölött. Köszönjük, Urunk, hogy még tart a kegyelmi idő, s bárki igent mondhatott ma reggel is a te hívásodra.

Köszönjük, hogy akié a Fiú, azé az élet. Segíts nekünk, hogy ezt a döntést meghozzuk, hogy átéljük azt a csodát, hogy részünk van a te csodálatos országodban. Általunk is épülhet aztán az Isten országa, mert hirdethetjük ezt a jó hírt: megjelent az Isten üdvözítő kegyelme minden embernek.

Ámen.