PASARÉTI PRÉDIKÁCIÓK

Pasarét, 2004. szeptember 30.
(csütörtök)

Csákány Tamás


NEHÉZSÉGEINK OKA


Alapige:Jak 4,1-10

"Honnan vannak viszályok és harcok közöttetek? Nem a tagjaitokban dúló önző kívánságok okozzák-e ezeket? Kívántok valamit, és nem kapjátok meg, öltök és irigykedtek, de nem tudtok célt érni, harcoltok és viszálykodtok. Mégsem kapjátok meg azért, mert nem kéritek. Vagy ha kéritek is, nem kapjátok meg, mert rosszul kéritek: csupán élvezeteitekre akarjátok azt eltékozolni. Parázna férfiak és asszonyok, nem tudjátok-e, hogy a világgal való barátság ellenségeskedés az Istennel? Ha tehát valaki a világgal barátságot köt, ellenségévé válik az Istennek. Vagy azt gondoljátok, hogy az Írás ok nélkül mondja: "Irigységre kívánkozik a lélek, amely bennünk lakozik?" De még nagyobb kegyelmet is ad, ezért mondja: "Isten a kevélyeknek ellenáll, az alázatosoknak pedig kegyelmét adja." Engedelmeskedjetek azért az Istennek, de álljatok ellene az ördögnek, és elfut tőletek. Közeledjetek az Istenhez, és ő közeledni fog hozzátok. Tisztítsátok meg kezeteket, ti bűnösök, és szenteljétek meg szíveteket, ti kétlelkűek. Gyötrődjetek, gyászoljatok és sírjatok, nevetése-tek forduljon gyászra, örömötök szomorúságra. Alázzátok meg magatokat az Úr előtt, és ő felmagasztal titeket."


Imádkozzunk!

Mennyei Atyánk, szeretnénk arra az alapra tekinteni, amelyet vetettél nekünk Jézus Krisztusban, akit senki ki nem húzhat az életünk alól, akire, ha építünk, akkor minden körülmények között megtartatunk.

Bűnbánattal valljuk meg neked, hogy az elmúlt napokban, az elmúlt héten is gyakran kísértett bennünket, hogy bármi vagy bárki másra építsünk. Várakozásaink olyan sokszor nem a te ígéreteiden nyugszanak, megoldási kísérleteink pedig nem a te szabadításod várására és az azért való könyörgésre alapozódnak, hanem mindenféle egyéb saját gondolatra.

Szeretnénk most Urunk nálad megnyugvást találni. Olyan nagy szükségünk van rá. Szeretnénk kérni, hogy mindenfajta önáltatástól, hamis várakozástól tisztíts és szabadíts meg ma este. Beszélj velünk olyan őszintén és tisztán, ahogyan erre csak te vagy képes.

Könyörgünk, hogy igehirdetőt és igehallgatókat egyaránt te ragadj meg, hiszen mindannyiunknak rád van szükségünk. Köszönjük, hogy az Úr Jézusért te már elkészítetted a választ az imádságunkra. Légy áldott, és add, hogy meghalljuk a te szavadat.

Ámen.


Igehirdetés

Az a tapasztalat, hogy gyülekezeteinkben, hívő közösségeinkben sok prob-léma fordul elő, és számos olyannal találkozunk a saját életünkben is, amiről azt gondolnánk, hogy ha valaki az Urat követő emberré vált, onnantól kezdve ezek már említésre sem kerülhetnek a mindennapjaiban.

Ahogyan Jakab mondja, nemcsak az akkori gyülekezetben voltak viszályok, hanem ma is nem egyszer fordul elő velünk, akik hívőknek tartjuk magunkat, hogy ott van a haragnak - vagy ahogy az ige fogalmaz -, a keserűségnek a gyökere a szívünkben. És nagyon is tetten érhető feszültségeket tűrünk meg magunkban és közösségeinkben.

Sajnos mostani tapasztalat, hogy a hívő keresztyének között is szaporodik a válásoknak, a tönkremenő házasságoknak a száma. Vajon így kell lennie ennek? Vajon azok a törvényszerűségek, amik az Isten nélküli világot befolyásolják, bennünket is ugyanúgy kell, hogy befolyásoljanak?

A mi közösségeinkben ugyanolyan életvezetési problémákkal küzdünk sokszor, mint amilyenekkel azok, akik Istent nem ismerik. Vajon hol van akkor az Úrral való közösség plusza, többlete? Vajon az Istennel való kapcsolat tényleg nem más, mint egyfajta erőtlen iránymutatás, amit az ember vagy meg tud tartani, vagy nem, de tulajdonképpen magunkra vagyunk utalva - mint ahogy ezt sokan gondolják?

Az ige bizonyságtételét így fogalmazhatjuk meg a legegyszerűbben, hogy a hiba a mi készülékünkben van. Biztos emlékeznek többen még régebbről, amikor még csak néhány órás adás volt naponta a TV-ben, időnként, amikor a technika feladta a próbálkozását, akkor hirtelen "a hangyák háborúja" című adás következett: nem lehetett többé semmit látni a képernyőn. Ha az ember már fél órája ütögette a tévéjét, akkor megjelent egy kedves kis kiírás: a hiba nem az ön készülékében van. Ha még nem verte össze használhatatlanná a tévéjét, akkor még várhatta az adás visszajövetelét.

Az ige ezzel most éppen ellentétes dolgot mond. Azt, hogy a hiba - ha nincs adás Isten részéről -, akkor a mi készülékünkben keresendő. Itt nagyon világosan rámutat egy-két olyan hibaforrásra, ami talán mindannyiunkat önvizsgálatra késztet, ugyanis a legkülönbözőbb problémák forrásai lehetnek ezek az életünkben.

Az áll először is Jakabnál: "Honnan vannak viszályok és harcok közöttetek? Nem a tagjaitokban dúló önző kívánságok okozzák-e ezeket? Kívántok valamit, és nem kapjátok meg, öltök és irigykedtek, de nem tudtok célt érni, harcoltok és viszálykodtok. Mégsem kapjátok meg azért, mert nem kéritek."

Jakab első megállapítása az, hogy ott van a kívánság bennünk, hívőkben, hogy jó lenne másképpen élni, az Úr erejét megtapasztalni az életünkben, vezetést kapni tőle. Szeretnénk, ha az imádságainkban valóban erő lehetne, ha Jézus Krisztus egyre inkább kiformálódna az életünkben. De nem teszünk mindent meg ezért. Az én feladatom lenne, hogy elkezdjem kérni az Urat mindazért, ami hiányzik az életemből. Ezt nem teszem, őszintén, illetve úgy, ahogy tehetném, vagy ahogyan tennem kellene.

Itt nyilvánvalóan igaz, hogy csak akkor vegyük magunkra, amit az ige mond, ha azt Isten személyesen a szívünkre helyezi. Nem biztos, hogy minden, mindig mindannyiunkra érvényes. Az egyik hibaforrás lehet, hogy nem kérem az Urat igazán, őszintén, hittel.

Hogyan lehet ezen segíteni? Ez majd a második gondolatban kerül elő, ahol a megoldás útját adja elénk Isten.

Tehát azt mondja az ige, hogy nem kéritek. Vagy pedig, ha igen, akkor is rosszul kéritek. Hogyan lehet valamit rosszul kérni Istentől? Úgy, hogy leadom Istennek a listát. Megmondom: Uram, én ezt, meg ezt szeretném. Vagy, ha drasztikusabban fogalmazok: akarom. Ám lehet nagyon szépen becsomagolva, keresztyéni módon fogalmazni, de Isten a szívünk belső állapotát nézi. Ő nem megy bele ilyen játékokba, nem tudjuk semmire se kényszeríteni. Nem tudjuk rávenni, hogy mint egy jó tündér mindig azt csinálja, amit mi mondunk neki. Isten szuverén Úr. Hogy egyáltalán szóba áll velünk, ez már csoda. Hogy meghallgatja az imádságainkat, ez sem természetes.

Gyakran lehet hallani azt az emberek szájából, hogy én beszéltem az Úrral, de nem válaszolt nekem. Akkor le is zárom a vele való együttműködést, ami egyáltalán elkezdődött.

Honnan van nekünk merszünk ahhoz, hogy ultimátumot intézzünk Istenhez? Kik vagyunk mi? Honnan vesszük, hogy Istennek bármiben is meg kellene bennünket hallgatnia? Nem csoda az, ha Ő egyáltalán bármikor is mellénk áll és felemel bennünket, vagy megajándékoz az Ő jelenlétének az áldásaival? Hogy jövünk mi ahhoz, hogy bármit is számon kérjünk rajta?

Templomba járók között - én úgy látom, hogy - különösen is nagy veszély az, mindannyiunk számára, hogy természetesnek vegyük az evangélium öröm-hírét. Igen, Jézus meghalt értem. Igen, Isten mindent elkövet azért, hogy az életemet a helyes útra terelje. Én időnként kegyeskedem engedni neki, vagy kegyesen szóba állok vele. Ezt nyilván sokszor nem is fogalmazom meg így, de a tetteim, a viselkedésem ezt támasztják alá.

Istennel nem lehet játszani. Isten nem a játszópajtásunk. Isten ennek a világnak a Teremtője, a mi Teremtőnk, aki az Ő mérhetetlen szeretetével újjá akarja naponként formálni az életünket, de a mi kisded, emberi játszmáinkba nem lehet Őt bevonni. Ne csodálkozzunk, hogy amikor ezt megpróbáljuk, akkor Isten háttérbe vonul, és egészen addig, amíg rá nem jövünk minderre, Ő nem fog cselekedni az életünkben úgy, ahogy azt elgondolnánk vagy szeretnénk.

Azt is mondja Jakab: "Parázna férfiak és asszonyok, nem tudjátok-e, hogy a világgal való barátság ellenségeskedés az Istennel? Ha tehát valaki a világgal barátságot köt, ellenségévé válik az Istennek." Előtte azt hangsúlyozza, hogy amit kértek, azt a saját kívánságaitokra akarjátok fordítani.

Hívőként másik nagy kísértésünk, hogy próbáljuk keverni az Isten szerint való gondolkozást a világéval, az Isten törvénye szerint való életet a világ törvényei szerint való életvitellel. Azt mondja az apostol, hogy ez teljességgel lehetetlen. Mert vagy Istenhez tartozom, vagy pedig a világhoz. Ahogy másutt fogalmazza Jézus a Hegyi beszédben: a mammonhoz. Nem lehet egyszerre két urat szolgálni.

Itt megint csak azt kell meglátnunk, hogy abban a pillanatban, amikor elkezdek a világ szerint gondolkodni, és kezdem a saját megoldásaimat előtérbe tolni, amikor elkezdek emberekre építeni, akkor Isten szelíden háttérbe vonul. Nem hagy teljesen magamra. Szó sincs róla, hogy Isten kivonul ilyenkor a hívő életéből, csak visszavonul egészen addig, amíg az ember rá nem jön, hogy abszolút tévúton jár. Olyanoktól vár segítséget, akik, amik nem tudnak igazán segíteni.

Itt ne csak apró dolgokra gondoljunk! Amikor viszályokról, harcokról ír az ige, akkor ezek nyilvánvalóan lehetnek külső harcok, amik emberek között dúlnak, de ugyanúgy belső harcok is, amikor az ember a saját érzéseivel, problémáival küzd.

Megdöbbentő, hogy mi, akik sokszor megtapasztaltuk már Isten szeretetét, az Ő minden képzeletet felül múló hatalmát, még ma is, sokszor ugyanúgy hitetlenül, mindenfajta támpont nélkül vergődünk, mint azok, akik soha nem hallottak az Úrról. Az ige arra figyelmeztet, hogy ennek nem kell így lennie. Aki eddig hűséges volt, tudhatjuk, hogy ezután is hű lesz. Akinek a szava eddig megállt, az ezután is megtartja az ígéretét. Aki eddig megtartotta azt, amit így mond az ige, hogy akik Istent szeretik, azoknak minden a javát munkálja. Az ebben a helyzetben is, és a következő élethelyzetekben is hűséges marad. Mi hűtlenek lehetünk, mindenki más kudarcot vallhat, de az Úr Jézus Krisztus az az alap, amiről az előbb énekeltünk, akit senki ki nem vehet a hívőéletéből. Jöhet mindenfajta nyomorúság: külső és belső viszály; jöhet betegség, egy szeretett családtagnak az elvesztése, munkahelyi konfliktus, otthoni nehézség és sok minden más, de aki az Úrra építi az életét, az nem vall kudarcot.

Ez nem azt jelenti, hogy az ilyen ember nem kerül időnként nagyon nehéz helyzetbe. Azt sem jelenti, hogy nem kell neki dolgokért nagyon megküzdenie, vagy hogy nem fog időnként elesni, megtántorodni. De jelenti azt, hogy mindvégig megtapasztalja az Úr szerető és védő jelenlétét az életében.

Az áll Jakabnál, hogy "Isten még nagyobb kegyelmet is ad, ezért mondja az ige, hogy Isten a kevélyeknek ellenáll, az alázatosoknak pedig kegyelmét adja. Engedelmeskedjetek azért az Istennek, de álljatok ellene az ördögnek, és elfut tőletek. Közeledjetek Istenhez, és ő közeledni fog hozzátok." Itt a megoldás. Első körben beszél a problémáról: vagy nem kéritek, amit fontos lenne kérni, vagy abszolút nem hiszitek, amiért imádkoztok, vagy pedig egészen egyszerűen Isten számára a hozzáállásotok elfogadhatatlan, mert rá is próbáltok támaszkodni, meg másra is. Ez lehet a probléma szálai közül néhány.

A megoldás pedig a következő. Alázzátok meg magatokat Isten előtt, és Ő fel fog benneteket emelni. Mit jelent megalázni magunkat Isten előtt? Amikor azt mondom, hogy: Uram, én rájöttem és elismerem, hogy képtelen vagyok ebben a helyzetben megoldást találni. Kicsi vagyok, és elismerem, hogy te nagy és mindenható vagy. Nem próbálom azt játszani, hogy mi egyenlő partnerek vagyunk, hanem belátom, hogy te azt is tudod, amiről nekem fogalmam sincs. A te bölcsességed nagyobb, mint az én legélesebb logikai gondolatvezetésem le-het bármikor. Mikor elismerem, hogy Isten kicsoda, és rámutatok arra Ő előtte, hogy én ki vagyok. Ez nem keverendő össze az alázatoskodással. Amikor is valaki kifelé próbálja meg mutatni, hogy ő mennyire alázatos. Istennek az ilyen nem kedves, és Ő nem ezt várja tőlünk, hogy úgy csináljunk, mintha alázatosak lennénk. Ő egészen egyszerűen őszinteséget vár tőlünk. Azt, hogy ne játsszuk meg legalább előtte azt, hogy én vagyok a Jani. Én vagyok az, aki mindig, minden szinten tudja kontrollálni a dolgokat, mert ebbe növünk bele, és ebben élünk, hogy modern emberként mindenre meg kell találnom a megoldást. Minden követ meg kell mozgatnom. Az alázat azt jelenti, hogy elismerem, hogy Uram, nincs olyan kő, amit meg tudnék már mozgatni. Nincs olyan út, amire magamtól rá tudnék lépni. Egyedül csak te cselekedhetsz, és várom, hogy cselekedj.

Az alázat gyakorlati megnyilvánulása az engedelmesség. Ezért mondja azt Jakab, hogy engedelmeskedjetek Istennek, de álljatok ellene az ördögnek, és elfut tőletek.

Amikor azt mondom: Uram, én elhiszem, hogy te valóban mindenható vagy, és szereteted minden másnál jobb, akkor ez gyakorlati következményekkel is jár, vagy kell hogy járjon. Vagyis így szólok: Uram, én ezért megteszem mind-azt, amit te tanácsolsz nekem. Amit te mondasz, azt készpénznek akarom venni sokkal inkább, mint bármi mást, amit a kezemmel meg tudok fogni, vagy amit a logikámmal végig tudok gondolni, mert mindaz töredékes csupán. A valóságnak csak apró szeleteit látom és tudom befogadni. De te az egészet látod, mert a valóság, mint fogalom benned lakozik.

Ezért, amit te mondasz, azt akarom alapnak venni. Amire te indítasz, annak akarok engedelmeskedni. Ez az alázatnak a gyakorlati formája. Következtetésképpen, aki Isten felé engedelmes akar lenni, az egyúttal minden körülmények között törekszik ellenállni az ördögnek. A kettő nem választható szét egymástól.

Mi magunktól nem tudunk az ördög támadásaival, kísértéseivel szemben megállni. Azt hiszem, hogy számtalan példát tudnánk mondani erre mindannyian, s ha most elkezdenénk, akkor sokáig ülnénk itt. Hányféleképpen tud bennünket csőbe húzni az ördög, aki ismeri a gyenge pontjainkat, s tudja, hogy milyen gondolatokkal lehet minket különböző mélységekbe vinni Istentől. Mi magunkban nem tudunk ellenállni az ördögnek, de aki engedelmeskedik az Úrnak, az engedelmessége nyomán egyre inkább Isten jelenlétének a védelmét éli meg, miközben erőt kap rá, hogy ellenálljon az ördögnek.

Hogyan mondta ezt Jézus a Hegyi beszédben? "Keressétek először az Isten országát, és ezek mind megadatnak nektek." Keressétek az Isten országát, és kaptok erőt, hogy az ördöggel harcba szálljatok. Nem a magatok erejével, de az Úr erejével.

Az, aki megalázza magát Isten színe előtt, óhatatlanul rájön, Isten vezeti rá, hogy mi olyan hitetlenség, nyomorúság terhelte, terheli, ami miatt csak ott tart az élete különböző területein, ahol éppen tart.

Miért akadt meg valaki ott, miért akadtam meg én a hitemben ott, ahonnan - úgy érzem, hogy - nem tudok továbblépni? Miért nem vagyok képes szeretni? Talán a szlogenek szintjén igen, de nincs ott az Isten iránt égő és tényleg elfojthatatlan szeretet a szívemben, és az a szeretet sem, ami mindent meg-tesz a másikért? Hová, mivé lett ez a megtapasztalás, ha egyáltalán valaha volt is?

A bűnbánat kulcsfogalom. Az alázat mindig bűnbánatra kell, hogy vezessen bennünket Isten színe előtt. Ez először akkor történik meg igazán, meghatározó módon, amikor az Úr Jézust behívjuk az életünkbe, megtérünk. De mindig a megújulásnak szükségszerű velejárója, hogy megalázva magam Isten előtt könyörgöm: Uram, mutasd meg mindazt, ami az életemben olyan nyomorúság, hogy távol tart tőled és embertársaimtól.

Ebből úgy szintén következik mindjárt még valami. Amikor megalázom magam Isten előtt, engedelmeskedve neki kérem, hogy mutasson rá azokra, amik addig lehetetlenné tették, hogy Ővele kommunikálva, erejéből, Szentlelkéből és igéjéből éljek. Ha ezeket megmutatja, akkor rá, mintegy válaszképpen megtisztítom magam mindettől. Ami annyit jelent, hogy elmondom neki őszintén, hogy mi volt az, amire az Ő jelenlétében rájöttem, bocsánatot kérek tőle az Úr Jézusra nézve és hivatkozva. Tudatosan igyekszem, hogy többé a letett bűneim ne forduljanak elő.

Mert, hogy Isten megtisztít az Úr Jézusért, ez az Ő része, és az Ő ajándéka. Az pedig, hogy én megtisztítom-e utána saját magam, mert hűséges akarok lenni Istenhez, ez az én feladatom. A bocsánat Istentől jön, a mi oldalunk a hűség.

Ne gondoljuk, hogy életünk mindenféle dolga csak úgy rajtunk kívülálló módon történik, mi csak megéljük ezeket. Nyilvánvalóan sok mindent nem tudunk befolyásolni, de hogy hogyan vagyunk jelen a küzdelmekben, ez nagyon nagy mértékben tőlünk függ, rajtunk áll, illetve azon, hogy mennyire tudunk vagy próbálunk az Úrba kapaszkodni.

Amikor valaki hajlandó arra, hogy megtisztítsa magát az Úr Isten jelenlétében, akkor Ő az ilyet mindig felemeli a lehető legnehezebb körülmények között is. Mit jelent ez a felemelés? Nem mást, mint hogy Isten megajándékoz bennünket az Ő békességével. Talán a problémák ugyanazok maradnak. A nehézségek, amivel küzdök, nem változnak meg egyik pillanatról a másikra, de átélem újra Isten csodálatos jelenlétét. Megtapasztalom, hogy mennyire más az, amikor már nem egyedül harcolom ezeket a harcokat, és hálát tudok adni. Újra sikerül dicsőíteni az Urat. Ismét tudok hittel és erővel könyörögni. És habár lehet, hogy a külső körülmények nagyon hasonlóak, vagy ugyanolyanok maradnak, mégis minden megváltozik.

Ez kell, és kellene, hogy történjen mindig a közösségeinkben is: a családi, a gyülekezeti köreinkben, a barátaink között, a munkahelyünkön és mindenütt, ahol csak megfordulunk keresztyénként. Mert így ad áldást Isten más emberekre is, rajtunk keresztül. Amíg ott állok, mint akadály, addig nem élem át Is-ten munkájának a csodáját. Abban a pillanatban, hogy hajlandó vagyok végre kiengedni sok mindent a kezemből meg a szívemből: aggodalmaskodást, kevélységet, haragot, olyan terveket vagy vágyakat, amik Isten előtt nem kedvesek, akkor Isten elkezdi az Ő megújító munkáját újra a szívemben és az életemben.

Próbáljuk meg ezt! Itt ugyanis nem elméletről van szó, hanem az életünk leggyakorlatibb dolgairól. Olyan harcokról és olyan viszályokról, amiket mindannyian átélünk, és olyan szabadításról, amire mindannyiunknak szüksége van.

Tehát a megoldás útja még egyszer: az, hogy megalázom magam az Úr előtt, elismerem, hogy Ő és én kicsoda vagyok, és engedelmeskedem neki. Ellenállok az ördögnek, de engedelmeskedem az Úrnak. Bűnbánatot tartok Isten jelenlétében: elismerem, hogy ez, meg ez lázadás volt ellene. Megtisztítom az életemet, és utána engedem, hogy Isten felemeljen abból a helyzetből, amibe nélküle kerültem.

Ezt a harcot naponta meg kell harcolnunk. Van, amikor sikerül, van, hogy nem, de Isten bátorít bennünket az Ő igéje és Lelke által, hogy ne adjuk fel! Az Úr Jézus folyamatosan könyörög értünk az Atya trónusánál - ezt tudjuk - akkor is, amikor mi nem tudunk imádkozni. Ő imádkozik értünk.

Ez az ige arra bátorít és biztat bennünket, hogy ami viszont rajtunk áll, rajtunk múlik, azt tegyük meg, hogy az Úr tovább vihessen mindannyiunkat az Ő útján. Így legyen.


Imádkozzunk!

Mennyei Atyánk, köszönjük a te mérhetetlenül nagy türelmedet. Olyan sokszor biztattál, bátorítottál már bennünket, a te szabadításod örömét átéltük sokan, akik itt vagyunk, mégis kétségeskedünk, elcsüggedünk, reménytelennek látjuk gyakran a helyzetünket, és mégsem mondod azt, hogy eleged van belőlünk.

Köszönjük, Atyánk, hogy gondviselő kezed mégsem vetted le rólunk, hanem a te ígéreteid még mindig igazak, és azok is maradnak mindörökké. Köszönjük, hogy bárki és bármi megváltozhat, de az a drága alap, amelyet ajándékoztál nekünk Jézusban, soha nem változik meg, és nem tűnik el.

Szeretnénk Urunk most bűnbánattal leborulni előtted. Könyörgünk, hogy mutass rá minden olyan sötétségre, ami ott van a gondolatainkban, a vágyainkban, az életgyakorlatunkban, hogy a te jelenléted fényében mindez napvilágra kerüljön, és adj erőt, hogy meg tudjunk és akarjunk szabadulni tőlük.

Hisszük, hogy igaz a te szavad, hogy Jézus Krisztusnak vére megtisztít minket minden bűntől. Kérünk, hogy így tisztíts meg ma is, és ajándékozz meg bennünket a veled való találkozás és közösség örömével és békességével!

Urunk, hadd könyörögjünk most különösképpen is azért, hogy te légy betegeinknek, erőtlen testvéreinknek az erősítője és gyógyítója. Kérünk téged gyülekezetünk lelkipásztoráért! Te légy az, aki továbbra is megtartod és megáldod az ő életét, ahogyan tetted vele mindeddig. Te légy, aki bennünket is, akik mellette állunk szeretetben, indítasz, és állhatatossá teszel a kitartó, buzgó könyörgésre! Köszönjük, Urunk, hogy az ő egészsége, szolgálata, élete, ahogyan eddig, ezután is a te kezedben lesz, mint ahogyan mi mindannyian.

Könyörgünk, gyászoló testvéreinkért. Azokért, akik mindenféle lelki válsággal küzdenek ezekben a pillanatokban is. Kérünk, hogy állj meg mellettük, Urunk, és te légy az, aki felemeled őket úgy, ahogy ember erre képtelen.

Kérünk, hogy te adj szabadítást mindazoknak, akik különféle lelki, fizikai megkötözöttségek rabjai. Mutasd meg, hogy aki a te gyermeked, az valóban és teljesen szabaddá válik, válhat mindentől.

Könyörgünk, Urunk a családokért. Te légy az, aki a megromlott és megterhelt családi életeket megújítod, és rámutatsz arra, hogy melyikünknek, mi itt a saját mulasztása, mert olyan sokszor tudjuk elmondani mindig csak a másikét.

Kérünk, hogy te újítsd meg a gyülekezetünket is naponként, hogy ne legyünk elégedettek magunkkal. Ne mutogassunk az érdemeinkre, hanem egyedül csak rád mutassunk, a te kegyelmedre és szeretetedre, hogy aki ide bejön közénk, az ne minket, hanem elsősorban téged lásson.

Könyörgünk országunk és egyházunk vezetőiért. Te légy az, aki megajándékozod őket is bölcsességgel és a te ismereteddel, hogy békességben, a veled való közössé, és a te országod építésében éljünk, és ezt hadd tartsuk a legfontosabbnak. Így kérjük Urunk, hogy újítsd meg nemzetünket, azt a sokfajta sötétséget, ami jellemez bennünket, te tisztítsd ki népünkből, és ezt az áldott munkát, kérünk, kezd mirajtunk.

Ámen.