PASARÉTI PRÉDIKÁCIÓK

Pasarét, 2004. szeptember 05.
(vasárnap, tanévnyitó istentisztelet gyerekeknek)

Varga Róbert


JÓNÁTÁN ÉS DÁVID BARÁTSÁGA


Alapige:1Sám 18,1-9

"Miután véget ért a beszélgetés Saullal, Jónátán lelke összeforrt Dávid lelkével. Úgy megszerette őt Jónátán, mint önmagát. Saul pedig magához vezette őt azon a napon, és nem engedte, hogy visszatérjen apja házába. És szövetséget kötött Jónátán Dáviddal, mert úgy szerette őt, mint önmagát. Levette Jónátán a köpenyét, és Dávidnak adta, sőt a ruháját meg a kardját, az íját és az övét is. És ha Dávid harcba indult, sikerrel járt mindenütt, bárhová küldte Saul. Ezért a harcosok élére állította őt Saul. Tetszett ez az egész népnek, még Saul udvari embereinek is. Egyszer amint hazajöttek, amikor Dávid a filiszteusok leveréséből tért vissza, kivonultak az asszonyok Saul király elé Izráel városaiból énekszóval, körtáncot lejtve, dobolva, vígan, és három húrú hangszeren játszva. A táncoló asszonyok így énekeltek: Megölt Saul ezer embert, Dávid meg tízezer embert! Erre igen megharagudott Saul, és nem tetszett neki ez a dolog, mert ezt gondolta: Dávidnak tízezret tulajdonítanak, nekem meg csak ezret tulajdonítanak! Még majd a királyság is az övé lesz! Ettől fogva állandóan rossz szemmel nézett Saul Dávidra."


Imádkozzunk!

Istenünk, köszönjük a vasárnap ünnepét. Köszönjük, hogy a te feltámadásodra emlékezhetünk. Köszönjük, hogy eljöhettünk a templomba, és figyelhetünk arra, amit te szeretnél mondani nekünk. Segíts, kérünk, hogy kinyissuk a szívünket, odafigyeljünk mindarra, ami elhangzik, és megértsük majd azt, amit egészen személyesen nekünk mondasz.

Kérünk most azokért is, Urunk, akik az elmúlt héten álltak meg ravatal mellett, s nagyon fáj a szívük. Köszönjük, hogy mi itt lehetünk, szerethetjük egymást, és még együtt lehetünk, s nem gyászolnunk kell. De te vigasztald meg azokat, kérünk, akik most gyászolnak.

Kérünk azért is Úr Jézus Krisztus, hogy a te szereteteddel vegyél körül minket, és szólíts meg bennünket.

Ámen.


Igehirdetés

Egy barátság történetéről szól ez a rész. Barátságok köttetnek, alakulnak, és barátságok véget érnek.

Most egy új tanév elején vagytok. Talán sokan lesznek, vagy többen lesznek olyanok, akik bementek az osztályokba, vagy bementek az óvodába, és azt látták, hogy van két-három olyan fiú vagy lány, akivel eddig még nem találkoztak. Vagyis, új lány vagy új fiú érkezett az óvodába vagy az iskolába.

Egy olyan történetből szeretnék egy kicsiny részletet elmondani, ami egy hasonló helyzetről szól. Valaki elmondta a következőt. Sokszor hallottam már azt a szót, hogy barátság, de a jelentését, hogy mit jelent ez, nem régen értettem meg.

Az osztályunkba - ötödikesek voltunk - érkezett egy új kislány. Mindjárt feltűnt az - mondta, aki ezt elmesélte -, hogy kicsit szegényes a ruhája. Van, ahol el volt szakadva, de aztán azt gondosan megfoltozták. Az is kiderült, hogy többen ismerik a nagyobb családját ennek a kislánynak, s nem volt mindenki jó véleménnyel erről a családról.

A legfájóbb azonban az volt, hogy ezt a kislányt, aki új volt ott az osztályban, elkezdték csúfolni a többiek a miatt, amiről nem is tehetett. Ki tehet arról, hogy jobban megy egy családnak anyagilag, vagy éppen rosszabbul. A gyerek semmiképpen nem. De időnként a gyerekek tudnak ilyen gonosz szívűek is lenni. Erről ti is tudnátok mesélni, hogy elkezdenek valakit a miatt csúfolni, amiről nem is tehet.

Aki ezt a levelet írta, elmondta a következőt: Én figyelni kezdtem ezt az új kislányt. Aztán mellészegődtem. Leültem mellé. Az is kiderült, hogy egyre rosszabbul ment ennek az új kislánynak a tanulás, mert utált bejárni az iskolába. Hát ki szeret olyan helyre menni, ahol nap mint nap csúfolják és gúnyolják. Nehéz dolog ez. E miatt nem tanult rendesen már, s kezdett lecsúszni a tanulmányi átlagában is. Aki ezt a levelet írta, elmondta, hogy ő melléült. Elkezdett vele barátkozni, aztán elkezdtek hosszú délutánokat együtt tölteni a könyvek mellett. Még ilyet is leírt a levélben: könnyes szemmel ültem végig az órát, és ha felelt az én új barátnőm, imádkoztam érte, hogy sikerüljön a felelete, és ne szégyenüljön meg. Lassan elértem, amit akartam. Már nem bántották az osztályban. A többiek is rájöttek, hogy milyen fájdalmat okoztak neki korábban a viselkedésükkel. És akkor, amikor ez megtörtént, a barátság szó mellett azt a szót is megértettem, annak a jelentését is, hogy mit jelent a boldogság.

Olyan boldogok voltunk mi ketten, ezzel az új barátnőmmel - írja az, aki már egy kicsit idősebb. Nagyon boldog voltam. Utóbb elváltak útjaink, de biztos vagyok benne - írja a levélben -, hogy barátságunkra ez a másik kislány is mindig örömmel fog visszagondolni.

Milyen jó az, hogyha így végződik egy történet. S milyen rossz az, amikor nem kibéküléssel, és nem szeretettel ér véget egy ilyen dolog egy iskolában vagy az óvodában, hanem marad továbbra is a veszekedés, a vitatkozás, és az, hogy valakit esetleg csúfolnak.

Négy dologra hívja fel a figyelmünket itt a Biblia Jónátán és Dávid barátságával kapcsolatban. Én erről szeretnék most röviden beszélni.

Az első, ami itt kiderül, hogy szövetséget kötöttek egymással. A második az, hogy szerették egymást. A harmadik az, hogy áldozatot hoztak egymásért. A negyedik az, hogy együtt szolgáltak. Valójában a bibliai barátságnak ez a négy az alapja.

Szövetséget kötöttek egymással. Mit jelent ez? Azt tudni kell Dávidról, hogy ő hős vitéz volt. Volt egy hatalmas termetű, nagyon erős, Dávidnál sokkal-sokkal magasabb, ellenséges filiszteus katona, akit Góliátnak hívtak. Róla már biztos hallottatok. Elkezdte csúfolni, gúnyolni Izráel népét, és nem akadt senki, aki kiállt volna vele megvívni. Közöttetek, akik fiúk, biztos lennének olyanok, akik most azt gondolják magukban: hát, én ripityára vertem volna ezt a Góliátot. Ugyan csak fa kardom van, azzal szoktam játszani, de mit tesz az nekem. Kiálltam volna, és piff puff, sitty, sutty, ami belefér. De nem volt ám ilyen egyszerű a helyzet, mert Góliátnak voltak a legjobb fegyverei az akkori világban, és mégis küldött valakit ellene Isten, méghozzá ezt a Dávidot.

Dávid egyszerű, pásztorfiú volt. A királyi családhoz képest ők szegények voltak, és sokat kellett dolgozniuk. A királyok általában nem dolgoznak, csak uralkodnak, vagy legfeljebb az uralkodást, mint munkát végzik, de ez is elhanyagolható. Egy pásztorfiúnak viszont sokat kellett dolgozni, s össze is piszkolta a ruháját munkája közben az állatok között.

Kiderül, hogy Dávid legyőzi Góliátot. Akkor hívatja a király. Ez már nagy dolog volt, gyerekek. Egy ilyen erős, hatalmas király, mint Saul szól ennek a kicsiny pásztorfiúnak, aki termetre se volt túl magas. Gyere ide! Eléviszik a királynak Dávidot, és elkezd a király beszélgetni Dáviddal. Mondd csak el, hogy is volt az az egész! Honnan volt az erő, hogy ne fegyverrel, hanem egy parittyába betettél egy követ, megsuhintottad, és homlokon találtad Góliátot. Elterült és vége lett. Hogy történt ez az egész? Elkezdenek beszélgetni. S ott állt Saulnak a fia, Jónátán. Az almáról ismerős a neve a jonatán-almáról. Ott áll Jónátán és figyel. Figyeli, hogy Dávid mit is mond. Dávid nagyon egyszerűen, alázatosan és tisztelettudóan beszélt a király előtt, és bölcs dolgokat is mondott. Nem én, uram, király, hanem Istentől kaptam erőt és így tovább.

Azért olvastuk itt ezt a mondatot, hogy Jónátán, a király fia szívébe zárta Dávidot. Vagyis, utána odament hozzá. Elkezdett Dávid és Jónátán beszélgetni, és jó barátok lettek. Így mondja a Biblia, hogy szövetséget kötöttek a jóra. A rosszra is lehet ám szövetséget kötni.

Én elég rossz gyerek voltam, amikor gyerek voltam, s történt egyik este, hogy lementem a pincébe egy szál gyertyával, és próbálgattam a karton dobozokon, hogy hogy lehet írni a gyertya kormával. Így sikerült felgyújtani az egész házat. Égett a pince, s a láng meg a füst kicsapott a pinceajtón. A barátaimmal voltunk, de a barátaim egy perc alatt elpárologtak onnan. Szövetkeztünk a rosszra, s amikor bekövetkezett a rossz, akkor egy barát sem maradt mellettem.

Milyen jó, ha nem ilyen barátot választotok magatoknak, akivel mindenféle rosszat meg huncutságot követtek el, hanem olyasmire szövetkeztek, ami Isten előtt jó. Nem a másik bántására, nem csúfolódásra, nem lopásra, hazugságra és így tovább, hanem szeretetre, örömre, arra, hogy segítesz a másiknak. Talán még úgy is, ha tudod, hogy nincs meg a felszerelése, akkor fekete pontot kap, esetleg, ha neked több van abból, akkor kölcsön adsz neki. Aztán legközelebb nem biztos, hogy kölcsön kell adni, mert tanulja meg, hogy a dolgokat el kell vinni az iskolába. De a jó barátok segítenek is egymáson.

Jónátán és Dávid szövetséget kötöttek a jóra. Mindig számíthattak egymás segítségére és barátságára. Azzal, hogy Dávid legyőzte a legyőzhetetlen filiszteust, nagy hírnévre tett szert. Ma így mondanánk: egyenes adásban közvetítette a TV Jónátán és Dávid barátkozását. Persze ez nem történhetett meg, mert akkor még nem volt TV. Ti legtöbbször azon csüngtök, és azt nézitek, s onnan tájékozódnak a legtöbben.

Nagy ajándék volt Dávid számára Jónátán barátsága. Miért? Azért gondoljatok bele: Jónátán királyi herceg volt, a király fia. Dávid meg egy koszos ruhában járó pásztorfiú. Ugyan legyőzte Góliátot, és most ilyen magasra emelkedik. Jónátán nem lekezelte, nem lebecsülte Dávidot, s nem azt mondta: jól van Dávidkám, beviszlek a királyi udvarba. Gyere, beszélgessünk! Nem. Jónátán annyira szerette Dávidot, és annyira megszerette, hogy lehajolt hozzá, és barátjául fogadta. A herceg a pásztorfiút. Ő lett a királyi herceg legjobb barátja.

Erről mondja azt a Biblia, hogy egy lélekké váltak. Megszerették egymást. A legtöbb kérdésben egyetértettek. Sokat beszélgettek, vagyis, időt szántak egymásra. A legtöbb házasságban is ez a baj, hogy a papa meg a mama nem szán időt egymásra. Ennek sokszor ti isszátok meg a levét. A barátságot is csak úgy lehet ápolni, ha megtörténik - van egy ilyen furcsa mondat - a tervszerű, megelőző karbantartás. Ez azt jelenti, hogy foglalkozom a másikkal. Beszélgetek vele. Megkérdezem, hogy hogy vagy, mit szeretsz enni? Hova menjünk, mit olvassunk együtt és így tovább?

Beszélgetek legfőképpen arról, ami neki kedvence, s nem az, ami nekem jó. Az önző embernek az a legfontosabb, hogy neki mi a jó. Az én hasam tele legyen. Átnyúlok a tálon a legnagyobb süteményért. A barátom elől biztos, hogy nem fogom elenni. Sőt, mit csinálok? Megfordítom a tálat és odafordítom elé azt a kedvenc süteményt, amit tudom, hogy ő szereti, s nem bemajszolom előle. Azt mondom neki: sajnálom, odaadtam volna, de hát már megettem. Nem csinálok ilyesmit.

Biztos vagyok benne - bár ez nincs benne a Bibliában -, Dávid és Jónátán még a legfinomabb süteményt is megosztották egymással. A királyfi megszerette a pásztorfiút, és nem Dávid hízelgett. Ma így mondanátok, hogy nem addig "pedálozott" Dávid, amíg Jónátán végre barátjául fogadta. Szoktak ilyet mondani a gyerekek. Most belehúzok, tudom, hogy ez egy gazdag srác, még nekem is csurran cseppen valami. Kiválasztom barátomul.

Erre is van egy történet. Egyszer egy nagyon szegény fiút egy nagyon gazdag fiú a faluban barátjául választott. Néha még ilyen is előfordult régen. Ez nagyon-nagyon régen volt, amikor az első autók megjelentek. Egyszer eljött ennek a szegény fiúnak a születésnapja. S az egész falu kíváncsian várta: na, mit fog ajándékba kapni a gazdag barátjától, aki annak a falunak tulajdonképpen a vezetője volt, a földesura - így is lehet mondani. Mit fog kapni tőle? Eljött a várva várt nap, és egy pici csomagot kapott ez a szegény fiú ajándékba. Izgatottan vitte ő is haza, hogy mi lehet benne. Körbeállták a gyerekek meg a szomszédok is, és kezdték kibontani a csomagot. Mit gondoltok, mi volt benne? Lehet találgatni hangosan! Mackó, egy pici játék, autókulcs. Ez tuti, ahogy szoktátok mondani, hogy egy gazdag fiú a szegény barátjának egy igazi autót ad ajándékba. Ugyan még nem tudja vezetni, később jó lesz majd valamire. Tehát egy autó. Felírtam magamnak: csoki, rágó, pénz, autó, játék. Talán ezeket fogjátok mondani. Mást is lehet természetesen.

Hát képzeljétek el, hogy egyik sem ezek közül. Kibontották a csomagot, és megdöbbentek. Egy használt nyakkendő volt benne. Na, hát ilyet! Mindenki felháborodott. Volt, aki csodálkozott. Volt, aki azt mondta: Ez a gazdag milyen smucig - ahogy mondják -, egy használt nyakkendőt ajándékba adni? Felháborító! Még csak ki se mosta. Úgy, ahogy volt, ahogy használta, azt adta ajándékba. A szegény fiúnak felcsillant a szeme, s azt mondta, hogy most értettem meg igazán, hogy az én gazdag barátom mennyire szeret engem. De hát miért? Mert kiderült, hogy ez a nagyon gazdag fiú ezt a nyakkendőt attól a nagypapájától kapta, akit nagyon szeretett, s aki már meghalt. Mindig a nagypapájára gondolt, akit nagyon szeretett, amikor ezt a nyakkendőt feltette. Amikor lett egy barátja, aki kicsit pótolta a nagypapa barátságát, úgy gondolta, hogy nagyobbat nem adhat neki ajándékba, mint azt a használt, kicsit gyűrött, talán itt-ott pecsétes nyakkendőt, de az volt a legnagyobb kincse. Nem a csoki, nem a rágó, végképp nem autókulcs. Nem egy köteg pénz, hanem ez a használt nyakkendő, ami által a legjobb barátra emlékezhetett.

Jónátán és Dávid barátságára is az volt a jellemző, hogy nagyon szerették egy-mást. Mindent, amire szükség volt, megadtak egymásnak. Nem a haszon vezette őket. Nem azt nézte Dávid, hogy ez a gazdag királyfi mit tud nekem adni ajándékba. Nem. Tudta Dávid, hogy önmagáért, mert ő Dávid, szereti őt Jónátán, és Jónátán is tudta, hogy Dávid nem azért szereti őt, mert ő királyfi. Ezt úgy hívják, hogy érdek nélküli szeretet. Ez néha még a gyerekeknél működik. Lassan már náluk sem. A felnőtteknél végképp nem működik.

Legtöbben csak azt nézik, hogy mi hasznom van a másikból: a szeretetéből, a lelkületéből, a testéből. Sokan csak használják és kihasználják a másik testét, s nem szeretik a feleségüket, férjüket, barátjukat stb. Van, aki csak azt nézi, hogy milyen kapcsolatrendszere van a másiknak, és a szerint barátkozik. Jónátán és Dávid barátsága nem ilyen volt. Nem az ego, az én volt a középpontban, hogy nekem mi jó, hanem mindketten azt nézték, hogy mi jó a másiknak.

Gyerekek, ha igazi barátot szeretnétek, ez bizony másképpen nem fog menni, minthogy azt nézitek, hogy mi jó a másiknak. Mivel tudtok neki kedveskedni? Mivel tudom kifejezni a szeretetemet? Mivel tudom őt egyszerű dolgokkal megörvendeztetni, nem kell mindig vásárolni valamit. Ha te készítesz valamit a születésnapjára, annak figyeld meg, sokkal jobban fog örülni, mert abban benne van a kezed munkája, a gondolatod meg a szereteted.

Az ember barátja lehet a testvére. Barátja lehet az osztálytársa, a húga vagy a nővére, a bátyja vagy az öcsike is. Lehet barát egy tanár is. Lehet barát a papa, ha van még. Lehet barát a mama, ha van még. Lehettek egymásnak barátai, és lehet barátunk a mindenható Isten. Van, akinek már nem maradt senki, mert megöregedett, idős ember, egyedül maradt, az ő barátja egyedül az Isten.

Azt mondja a Szentírás, hogy Jónátán és Dávid barátsága Istenben forrt össze. Külön-külön hittek a mindenható Istenben. Ez a szeretet, amit Istentől kaptak, volt a szívükben, és ezért tudták ilyen szeretettel szeretni egymást is. A jó barátság és a jó házasság alapja, hogy külön-külön szeretik az Istent. Isten így megáldja őket együtt is.

Aztán azt is említettem, hogy áldozatot is jelent a barátság. Ez azt jelenti, hogy teszek valamit a másikért. Segítek neki. Ha valamit jobban tudok, leülök mellé, és segítek. Ha valamilyen nehézségbe kerül a másik, a barátom - ha van -, akkor elmegyek és segítek neki. Vagy, ha nincs még barátom, akkor imádkozhatok azért - mert Isten imádság meghallgató Isten.

Nem régen valakinek eltűnt a kedvenc tolla. Imádkozott, s aztán megtalálta. Más valakinek eltűnt a fülbevalója, amit nagyon szeretett. Mind a ketten gyerekek. Imádkoztak, és meglett. Isten törődik a fülbevalókkal meg a tollakkal? Ilyen kicsin dolgokkal? Persze.

Azt mondja a Biblia, ha nem leszünk olyanok, mint a gyermekek a gondolkodásunkban és a hitünkben, nem mehetünk be az Isten országába. A gyermeki lelkület. Próbáljuk ki. Tudjátok, a mesekönyvek végén sokszor azt olvassuk: aki nem hiszi, járjon utána. Járjatok utána! Igazat mond a Biblia, vagy egy mesekönyv! Mesél Jónátán és Dávid barátságáról.

A Szentírás nem mesekönyv, hanem igaz történetek gyűjteménye, Isten szava. Próbáljátok ki, hogy megszólal-e, ha olvassátok, ha már tudtok olvasni. Próbáljátok ki, hogy igaz-e, hogy lehet Istentől még barátot meg barátnőt is kérni, ha nincsen, és Isten meghallgat benneteket.

Azzal, hogy áldozatot hozott Jónátán, ez azt jelentette, azt tette, hogy levette a királyi palástját, szép, díszes, arannyal átszőtt palást volt, és rátette Dávid vállára. Adott neki ruhát, az ő gyönyörű, királyi ruháját, hercegi ruháját. Azt is odaadta Jónátán Dávidnak. Ami a legmegdöbbentőbb - azért gondoljatok bele -, lecsatolta a kardját. Ez a legjobb fegyver volt Izráelben. Mint, amikor ma néztek egy filmet, és az egyik ügyeletes rambo a sorozatlövő fegyverét odaadja a legjobb barátjának. Neki is csak egy van ilyen. Most egy kicsit maivá tettem.

Jónátán lecsatolta a kardját, és átadta Dávidnak. Ezzel teljesen kiszolgáltatta magát. Ezzel azt mondja Jónátán: Dávid, ha akár ellenem akarod a fegyvert használni, én akkor is szeretlek téged. Teljesen eggyé váltak lelki értelemben. S volt még valami, amitől nagyon sokan nehezen szabadulnak meg, sokszor gyerekek is. Lecsatolta Jónátán az övét a derekáról. Miért olyan nagy dolog ez? Azért, mert abban az időben az ezüst és aranypénzt az emberek az övükben tartották. Széles volt az öv. Volt benne egy kis táska, s oda berakták a pénzüket. Mit jelent ez? Jónátán annyira szerette Dávidot, hogy az összes ezüstjét és aranyát - mondhatnám így, minden zsebpénzét - fogta és odaadta a legjobb barátjának. S nem várt semmit cserébe. Miért? Egyszerűen azért, mert szerette Dávidot!

Ez most nem azt jelenti, hogy hazamentek, és ki kell rámolni otthon a pénztárcát meg a családi kasszát. Nem erről van szó, hanem arról van szó, hogy időnként ilyen áldozatot is jelent, ha valakinek barátja van. Annyira szeretné azt megvenni. Ha olyan dolog, ami értelmes, így is segítek neki.

Jónátán annyira megszerette Dávidot, hogy odaadta a kardját, a ruháját, a palástját és az övét tele pénzzel. A barát lehet tükör is. Megmondja nekem az igazat. Ha szeret, megmondja. A barát lehet fék is a számomra. Megmondja: te, ezt ne csináld, ez nem lesz jó. Ez Isten előtt sem kedves, meg a szüleid sem fognak neki örülni. A jó barát az ilyen. Mint, ahogy Jónátán meg Dávid figyelmeztették időnként egymást.

A jó barát lehet segítőtárssá is. Szövetség a jóra. Jót teszünk együtt, Isten színe előtt.

Még valamit szeretnék mondani. Van egy csodálatos barátság példa az Újszövetségben is. Ez egy ószövetségi történet volt, és van az Újszövetségben is. Mit olvasunk? Jézusról olvassuk, hogy az összes feltételnek megfelel, amit a Szentírás a barátságról mond. Szövetség, szeretet, áldozat, szolgálat.

Azt mondja a Szentírás, hogy amikor az Úr Jézust odaszögezték a golgotai keresztfára, az ég és a föld közé, kiontották a vérét, s kioltották az Ő tiszta és drága életét, akkor szövetséget kötött az emberrel. Gyermekkel és felnőttel. Mi elszakadtunk az Istentől. Becsaptuk az Édenkert kapuját, otthagytuk az Istent. Ti akkor még nem éltetek, én sem, meg egyikünk sem. De azt mondja a Szentírás, hogy a mi őseink szakítottak az Istennel, és ennek a következményeit látjuk mi magunk is, gyerekek és felnőttek.

Jézus Krisztusban Isten szövetséget kötött az emberrel. Róla is letépték az utolsó ruháját. Ő nem adta oda, bár odaadta volna azt is. Róla leszakították, s mezítelen testtel odaszögezték a keresztfára. Átszúrták, átszögezték a kezét és a lábát. Után azt mondja Jézus később, illetve előbb és aztán később is: hogy ti az én barátaim vagytok, ha azokat teszitek, amiket én mondtam nektek. Íme, én veletek maradok a világ végezetéig - mondja Jézus később. Ti az én barátaim vagytok.

Ő úgy lett a mi barátunkká, hogy szövetséget kötött velünk, s ezért a legnagyobb áldozatot hozta. Engedte, hogy kioltsák az Ő drága, tiszta, bűntelen életét. A szövetségkötés ára, az áldozat ára az, hogy kifolyt az Ő vére a keresztfán.

Jézus szeretete mindig kezdeményező szeretet. Azt jelenti, hogy Ő közeledik felétek is. Kicsiny gyermek szíveteket, meg a mi kérges, felnőtt szívünket is Ő szólítja meg itt a templomban, egy történés, egy esemény, egy betegség, bármi által meg tudja szólítani.

Így mondja ezt a Jelenések könyvében: "Ott állok az ajtó előtt - a szíved előtt -, és zörgetek." Jézus kopogtat, és azt mondja: nyisd ki a szíved. Itt ülsz most a templomban, hallod, hogy a boldog Isten evangéliumát hirdetik, jó hírt az Isten szeretetéről. Itt van a szíved, a lelked, az értelmed. Azt mondja Jézus, hogy szeretnék bemenni. Miért? Azért, hogy a barátod legyek. Ha nincs barátod, van ilyen, akkor Jézus lehet a legjobb barátod.

Kell-e neked, aki gyermek vagy, Jézus barátsága? Kell-e nekünk, akik felnőttek vagyunk, Jézus barátsága?

Azt mondja a Szentírás, hogy Isten szeretetének nincs feltétele. Az feltétel nélküli szeretet. De a barátságának van feltétele. Ti az én barátaim vagytok, ha az én parancsolataimat megtartjátok. Ehhez azonban az kell, hogy feladom a királyságomat. Nem akarok király lenni. Nem akarok a magam ura lenni többé, hanem engedek Isten hívásának. Kimondom ezt: lemondok a kiskirályságomról.

Katonaságnál történt, hogy azt mondta a parancsnok, amikor odakerültek a fiatal vitézek. Tudják meg fiúk, hogy ezen a szemétdombon én vagyok a kakac. Kicsit pösze volt, és azért mondott kakas helyett kakacot. Én vagyok a kakac. Szegény fiúk megtanulták pár év alatt, hogy ott tényleg az a vezető az úr. Ma már nem így van ott sem.

Olyan sokan vagyunk, akiknek megvan a magunk kis dombjuk, s mi azon vagyunk a kakacok. Az van, amit én mondok. Kiskirályok. Le lehet szállni a királyi trónról. Át lehet adni a helyet Jézus Krisztusnak, s ez azt jelenti, hogy az Isten gyermekei, Jézus barátai lehetünk mindnyájan. Ez azt jelenti, hogy az Isten Fia barátjává fogad minket. Ad ruhát is.

A Szentírás azt mondja: "Elveszem a kő szívet, és adok hús szívet." Bocsánatot a bűneitekre, s adok nektek tiszta, fehér ruhát.

Jónátán meghal később a Gilboa-hegyen a csatában, és úgy lehetett Dávid a király, hogy Jónátán meghalt. Mi úgy léphetünk be az Isten Fiának csodálatos országába, ahova mindnyájunkat vár, hogy Jézus, az Isten Fia, a királyfi meghalt értünk.

A 2Kor 8-ban azt olvassuk: "Jézus Krisztus gazdag lévén, szegénnyé lett tértünk, hogy mi az ő szegénysége által meggazdagodjunk." Van még egy mondat, ezzel fejezem be: "Ő a bűnösök barátja." Lukács evangéliuma.

Neked, kedves gyerek és kedves felnőtt testvérem, barátod-e már Jézus?

Van egy kedves aranymondásunk is, ezt most megtanuljuk: Példabeszédek 17,17-ben ezt olvassuk: "Mindig szeret az igaz barát." Láttuk ezt Jónátán és Dávid példáján. Láthatjuk ezt Isten és Ábrahám példáján, Isten és Mózes példáján. Ők Isten barátai voltak. S láthatjuk az Úr Jézus példáján is.


Imádkozzunk!

Köszönjük, Úr Jézus Krisztus, hogy ma reggel kínálod nekünk a szövetségedet a jóra, az üdvösségre, az ítélet alól való megmenekülésre. Adtad és adod a te szeretetedet.

Köszönjük, hogy hallhattunk a te áldozatodról és szolgálatodról. Kérünk, könyörülj meg rajtunk, hogy ne féljünk tőled, ne kerüljünk el téged, hanem kinyissuk a szívünket, az értelmünket, s így, hogy most te zörgetsz, behívjunk téged.

Köszönjük, hogy barátaiddá fogadtál minket, kivétel nélkül. Köszönjük, hogy a te csodálatos szeretetednek nincsen feltétele. S köszönjük, hogy a barátságodnak is csak egy van, ha megtartjuk a te szavadat. Segíts minket el, kérünk, erre az engedelmességre.

Ámen.