PASARÉTI PRÉDIKÁCIÓK

Pasarét, 2004. július 11.
(vasárnap)

Cseri Kálmán


18. JÓT, JÓKOR, JÓL


Alapige:Kol 4,5-6

Bölcsen viselkedjetek a kívülállók iránt, a kedvező alkalmakat jól használjátok fel. Beszédetek legyen mindenkor kedves, sóval fűszerezett, hogy így mindenkinek helyesen tudjatok felelni.


Imádkozzunk!

Mindenható Istenünk, egyedül te látod pontosan azt, hogy valóban nagy örömmel jöttünk-e most a te házadba, vagy éppen valami nagy szomorúság terheli meg a lelkünket, vagy valami önvád és bizonytalanság gyötör.

Köszönjük, hogy akárhogyan van is, jöhetünk hozzád bizalommal és te így szeretsz minket, amint vagyunk. Ha kell úgy is, hogy amint vagyunk, sok bűn alatt. Köszönjük, hogy a veled való találkozás után mindenki másként mehet tovább az útján.

Engedd, hogy átéljük mi is azt, amit ez az etióp kincstárnok, hogy örömmel ment tovább az úton. Ajándékozz meg minket a bocsánatot nyert bűnösök örömével. A kérdéseikre érdemi választ kapottak örömével. Ajándékozz meg minket azzal az örömmel, ami a tanítványaidnak az osztályrésze, Urunk Jézus Krisztus.

Köszönjük, hogy azt akarod, hogy a tieidnek teljes legyen az örömük, és a te örömödet kínálod nekünk, hogy nyomasztó körülmények között is, csüggesztő tapasztalatok ellenére is megmaradjon a szívünkben az a csendes bizonyosság, az a benned megtalált békesség és reménység, aminek egyik gyümölcse ez az elvehetetlen öröm. Ajándékozz meg minket ezzel, kérünk.

Könyörgünk hozzád azokért, akik ezen a héten álltak meg ravatal mellett. Kérünk, hogy még a gyászoló szívben is hadd legyen ott ez a benned megtalált békesség és öröm. Köszönjük, hogy ők is túlláthatnak a láthatókon, veszteségükön, könnyeiken, emlékeiken, és láthatnak téged, aki minden vigasztalásnak Istene vagy.

Kérünk, szólíts meg mindnyájunkat most igéddel. Egyedül neked lehetséges az, hogy ugyanaz az ige mindannyiunknak jelentsen valamit, és onnan segítsen továbblépni, ahol éppen vagyunk.

Segíts ezzel a hittel és engedelmességre való készséggel hallgatni igédet. Kérünk, hogy ami elhangzik, az valóban a te igéd legyen, mert csak annak van újjáteremtő hatalma, vigasztaló, erősítő, megtisztító ereje.

Könyörülj meg rajtam is, hogy azt mondjam. Nyisd meg előttünk az ige ajtaját és nyisd meg a szívünket igéd előtt. Add, hogy ne hiába legyünk itt. Semmi ne vonhassa el a figyelmünket rólad, és beszédedről. Merjük azt magunkra venni, és Szentlelkeddel támogass, hogy az igének ne csak hallgatói, hanem megtartói legyünk. Töltsd meg gazdag tartalommal ezt a csendes órát, és ajándékozz meg mindnyájunkat, kérünk.

Ámen.


Igehirdetés

A múlt vasárnap elhangzott prédikáció általában a beszédről szólt. Elítélte az üres és ártó beszédet. Felhívta a figyelmünket, hogy a szó nem a nyelvünkön születik, hanem mélyebben, a szívünkből származik. Hiszen amivel tele van a szíve valakinek, az csordul ki a száján. Ezért ha valaki tiszta és tartalmas beszédre törekszik, akkor a szívét kell megtisztítania és tartalommal megtöltenie. Ezért is fontos, amit Jézus Nikodémusnak mondott: "Szükséges újonnan születnetek." Minden egyéb csak kozmetikázás, ahogy hallottuk az igehirdetésben. Az igazi változást a beszédünkben is a szívünk megváltozása okozhatja.

Ezt, hogy üres és ártó beszéd, szeretném még kiegészíteni most röviden azzal, hogy szennyes beszéd. Mi súlyos nyelvromlás tanúi vagyunk. Ez nemcsak abban mutatkozik meg, hogy az emberek többsége egyre kevesebb szóval, egyre felszínesebben, pontatlanul, hebehurgyán fejezi ki magát. Nemcsak abban mutatkozik meg, hogy még a hivatásos beszélők között is (rádióban, televízióban) egyre többen vannak, akik magyartalan hanglejtéssel szólnak. Tehát nem ismerik a pontot, azt, hogy a mondat végén leviszem a hangomat, hanem a mondat végén is felkapják, és lesz belőle idétlen, éneklő, a hallgatót kifárasztó beszéd, ami végképp nem jellemző a magyar hanglejtésre. És nemcsak abban mutatkozik meg, hogy telerakjuk a mi szép, magyar nyelvünket idegen szavakkal, főleg angol kifejezésekkel, amiknek megvan a pontos magyar megfelelőjük is, csak venni kellene a fáradságot, hogy Magyarországon magyarul beszéljünk és ne idegen majmolók legyünk, hanem abban is megmutatkozik ez a nyelvromlás, hogy egyre szennyesebb a beszédünk.

Egyre természetesebbnek tartják emberek azt, hogy úton-útfélen, televízióban és újságokban, színpadon és baráti társaságokban szennyes, trágár kifejezéseket használnak, és ennek során - sokszor úgy, hogy már észre sem veszik - az élő Isten szent nevét is gyalázzák. Ez pedig egyáltalán nem ártalmatlan jelenség, mert Isten világosan megmondta, hogy aki az Ő nevét hiába felveszi, azt Ő megbünteti. Az Isten nevének hiábavaló használata, sőt a beszennyezése, a mocskos környezetben való emlegetése súlyos bűn, ami büntetést von maga után. És vajon egy káromkodós nemzet mi jót remélhet az élő és igazságos Istentől?

Csiha Kálmán erdélyi püspök úr írja le az ausztráliai útjáról szóló beszámolójában, hogy ott igen ritka a káromkodás, Isten nevével pedig végképp nem káromkodnak. Egyszer az történt, hogy angolul jól tudó magyar utazott a villamoson, a lábára tapostak, és elkezdett káromkodni úgy, hogy magyar káromkodásokat angolra fordított. A villamost megállították, kiürült. Hoztak neki egy pohár vizet, orvost hívtak, mert azt gondolták, megbolondult.

Sajnos ettől nem mentesek még azok sem, akik meg-megfordulnak egyházi körökben. A megelőző héten a gyülekezet fiataljaival voltam csendeshéten, és a játék hevében, az indulatok elszabadulása idején ömlött a tizenévesek száján a szennyes beszéd, az Isten nevének a káromlása is. Ezek a fiatalok a ti gyermekeitek és unokáitok. Bizonyos vagyok benne, hogy nem ti tanítottátok otthon erre őket, de ilyen világban élünk, ahol ez ragad, és otthon megfelelő módon védekezni kell attól, hogy ilyenné váljék a gondolkozásuk és a beszédük. Ez külön feladat, amire oda kell figyelni.

Nos, ennyit az üres, az ártó és szennyes beszédről.

Múlt vasárnap tehát a beszédről úgy általában hallottunk. Pál apostol azonban itt a kolosséi hívőknek nem általában a beszédükre nézve adott utasítást, hanem egészen konkrétan a Jézusról való beszédükre, az úgynevezett bizonyságtételre ad nekik világos, határozott útmutatást.

Hadd olvassam el még egyszer az egészet: "Imádkozzatok értünk is, hogy Isten nyissa meg előttünk az ige ajtaját, hogy szólhassuk a Krisztus titkát, hogy úgy tudjam azt világossá tenni, ahogy nekem beszélnem kell. Bölcsen viselkedjetek a kívülállók iránt, a kedvező alkalmakat jól használjátok fel. Beszédetek legyen mindenkor kedves, sóval fűszerezett, hogy így mindenkinek helyesen tudjatok felelni."

Itt arról van szó, hogy megkérdezik a hívőket, és a hívőknek helyesen kell tudniuk felelni a Jézus Krisztusra vonatkozó dolgokról. Itt tehát elsősorban erről van szó, hogy mi jellemezze a hívő bizonyságtételét. Van ebben a mondatban egy olyan kifejezés, aminek a fülünk számára egyre kedvesebbnek és drágábbnak kell lenni. Ez pedig: a kívülállók. Tehát, akik még nem voltak tagjai a kolosséi gyülekezetnek. Akik még pogányok voltak és nem ismerték meg Jézus Krisztust. Mi ilyenek között élünk, akik nem ismerik Jézus Krisztust, kívülállók, de a kívülállók nekünk, hívőknek, nagyon drágák, szeretjük őket, és szeretnénk megmutatni nekik az élő Istenhez vezető utat, hogy ők boldog emberek legyenek.

Mit ír erről az apostol ebben az igében?

Először azt, hogy nemcsak az apostolnak és munkatársainak feladatuk az, hogy a kívülállókat Jézus Krisztushoz hívogassák, hanem minden egyes kolosséi hívőnek. Ez mára is érvényes: minden igazi Krisztus-tanítvány nagy kiváltsága és Jézustól kapott kötelessége, hogy az Isten nélkül élő embereknek nagy szeretettel mutassa az Istenhez visszavezető utat. Hogy meg tudjuk mondani világosan, érthetően, miért szükséges és miért lehetséges újjászületnie mindenkinek. Mindezt pedig azért kell, hogy tegyük mi hívők, mert ez Jézus világos parancsa, és mert a kívülállók iránti felelős szeretet erre indít bennünket.

Nem statisztikai motivációja van a bizonyságtételnek. Tehát nem azt akarjuk, hogy többen legyünk mi, úgynevezett keresztyének, hanem azt akarjuk, hogy az Isten nélkül élő emberek, amilyenek mi, most már hívők is voltunk, visszataláljanak Istenhez, megismerjék benne szerető mennyei Édesatyjukat, megtanuljanak az Ő dicsőségére élni, így értelmes földi életük és örök életük legyen.

Nem szabad elfelejtenünk, hogy egy hitetlen, de hiszékeny és tudatlan világban élünk. Az emberek többsége semmit nem tud Istenről, vagy semmi hiteleset, pontosat nem tud róla. Mindenféle ostoba elképzelés, badar, torz fantáziálás él sokaknak a szívében az élő Istenről. Ugyanakkor mindenkinek Őreá van szüksége. A legtöbb szívben ott van a vágy is Isten után, csak ezt sem tudják a legtöbben, hogy ők Isten után vágyakoznak.

Olyan sokszor előfordul, hogy emberekkel beszélgetve elsorolják szükségeiket. Mire lenne szükség, mi lenne az, amiről gondolják, hogy megoldást jelentene. Nyugodtan behelyettesíthetném sorban mind: Isten, Isten, Isten. Végre egy kis nyugalomra, békességre vágyik. Hogy megszabadulhatna a lelkiismeret-furdalástól. Hogy ne kellene félni se az élettől, se a haláltól. Tudnám sorolni az igehelyeket, hogy pontosan ezt mondja Isten igéje: aki az élő Istent megismeri, az nem fog félni az élettől és a haláltól, és így tovább.

Egy Isten nevű üresség van mindenkinek a szívében addig, amíg meg nem találja az élő Istenben mennyei atyját. Őhozzá vágyik mindenki, csak azt sem tudja, hogy Őhozzá vágyik, és hogy Őreá lenne szüksége. Ezt kell nekünk nagy szeretettel megmondanunk, miközben az életünk eleven illusztrációja kell, hogy legyen annak, amit erről mondunk.

Hadd idézzem újra azt a mondatot, ami mélyen a szívembe vésődött, amit egyszer egy régi, kelet-német uszodában láttam több méteres betűkkel kiírva: wer nicht rettet, tötet - aki nem ment, az öl. És mi nem akarunk gyilkosok lenni. Nem akarjuk benne hagyni a halálban azokat, akik a halálba születtek, mint ahogy mi is abba születtünk eredetileg. Ha minket már Isten szeretete kimentett onnan, akkor a szívünkből fakadó vágynak kell lennie, hogy másoknak is elújságolom, hogy ki lehet menekülni. Ezen az úton lehet kimenekülni: Jézus a megmentő. Ez mindannyiunk feladata, nemcsak a nagy Pálé és munkatársaié.

A második, ami kiderül ebből az igéből, hogy egyáltalán nem mindegy, hogy ezt mikor és hogyan végezzük. Azt mondja az apostol: ezt jókor és jól kell végezni. "Bölcsen viselkedjetek a kívülállók iránt, a kedvező alkalmakat jól használjátok fel. Beszédetek legyen mindenkor kedves, sóval fűszerezett, hogy így mindenkinek helyesen tudjatok felelni."

Ha elhangzik egy világos kérdés, arra tudjatok világos választ adni. Nem szóömlennyel leönteni azt, aki kérdezett, elbeszélve a kérdése mellett, hanem kérdésre feleletet adni. Minél rövidebben, minél világosabban. Erre egy életen át készülnie kell a hívőnek, és mégis ott adott esetben Isten Szentlelke fogja megadni a helyes választ. Meg kell tehát találni a megfelelő időt, és tudni kell a megfelelő módot.

Egy fiatalember utazott a vonaton. Az egyik állomáson felszállt egy idősebb hívő férfi. Feltűnt neki, hogy ez a fiú rendkívül szomorúan, mozdulatlanul mered maga elé. Megszólította: Ha maga ismerné az Úr Jézust, akkor tele lenne a szíve örömmel. Mert Ő ám a világ ura és Ő minden benne hívőnek örömöt ajándékoz. És mondta, mondta mindazt, ami igaz, csak amikor a végére ért, ez a fiú ennyit válaszolt: az édesanyám temetéséről jövök. Nekem ő jelentette a legtöbbet ezen a földön. Bocsássa meg, ha nincs kedvem most mosolyogni.

Vajon bölcs volt az a bizonyságtétel? Minden igaz volt, amit mondott, csak nem jókor és nem jól. Ha már ő kezdeményezni akart, ha már feltűnt neki a másik szomorúsága és jó, ha feltűnik, akkor egy hívő ember ilyenkor imádkozni kezd: Uram, van itt valami feladatom? Megkérdezzem vagy ne? De hogy kérdezzem meg? Akkor lehetett volna valahogy így kezdeni: Ne haragudjon, ha megszólítom, de úgy látom, szomorú. Van valami különös oka, vagy csak fáradt? És akkor így derült volna ki, honnan utazik haza, és ebből beszélgetés lett volna. Az előbbiből nem lett beszélgetés. Nem mindegy tehát, hogy mikor és hogyan.

Azt mondja az apostol: jót mondjatok, tartalmilag tiszta legyen, ige legyen, de jókor és jól. Alapigénkben ez a három szó lüktet: jót, jókor, jól - és akkor tudunk sokat használni másoknak. Ezért van itt szükség erre a bölcsességre, amivel kezdődik a mai igénk: "bölcsen viselkedjetek a kívülállók iránt..." Mert egy elmulasztott bizonyságtétel ugyanolyan bűn, mint egy rosszkor és rosszul elmondott úgynevezett bizonyságtétel. Ezért mondja azt is: mulasztani sem szabad, mert áron is megvegyétek az alkalmakat, és a kedvező alkalmakat jól használjátok fel. De ezzel a bölcsességgel.

Mit jelent az: jókor? Például azt: amikor megkérdeznek, akkor legyek kész válaszolni. Ez egyértelmű. Megkérdeztek, erre világosan mondanom kell valamit.

Péter első levele 3. részében olvassuk ezt a világos útmutatást, hogy mikor hangzik jókor a bizonyságtétel. "... legyetek készen mindig számot adni mindenkinek, aki számon kéri tőletek a bennetek élő reménységet. Ezt pedig szelíden és tisztelettudóan, jó lelkiismerettel tegyétek..." (15-16. vers).

Legyetek készek számot adni, ha számon kérik a bennetek levő reménységet. Temetésről utazik haza a család meg a baráti kör, és valaki megkérdezi a villamoson az egyik hívő hozzátartozót: Hogyan csináljátok ti, hívők azt, hogy sose estek kétségbe egy haláleset kapcsán? Pedig az a hívő férfi is a zsebkendőjéhez nyúlt és könnyeit törölgette a közvetlen hozzátartozója temetésén, de egy kívülálló észreveszi, hogy ez másként sír. Valahogy az egészet másként éli át. Hiányzik belőle a kétségbeesés. És hiányzik bizony! Nagyon jó, hogy ezt észrevette, és észre vehette. Ez tipikusan olyan helyzet, hogy megkérdezték. Akkor elmondja, hogy mit hisz ő Jézus feltámadásáról, egyáltalán mit tanít a Biblia életről, halálról, örök életről. Nem kell hosszú előadást tartani ott a villamoson, meg sehol sem. De néhány világos, hitvalló mondat sokat segíthet. Jót mondott, igét mondott, jókor, mert megkérdezték. Most már csak az a fontos, hogy jól is mondja el. Megfelelő módon.

Egyszer belecsöppentem egy beszélgetésbe, ahol emberek a csajokról meg a nőkről beszélgettek, beleértve a feleségüket is. Nekem szemem-szám elállt, hogy lehet így beszélnie egy férfinek a saját feleségéről? Aztán megkérdeztek engem is. Mióta vagyunk házasok? Kiderült, hogy harmincegynehány év után is szerelmes vagyok a feleségembe. Ugyan, ne hülyéskedj már! - mondta valaki. Mondtam, kénytelen vagyok beismerni, nem tehetek róla, de mindenképpen szeretem őt. Jobban, mint harmincegynehány évvel ezelőtt, mert azóta sok mindenen együtt mentük át. Szó szót követett és rákérdeztek konkrétan dolgokra. Olyan jó volt a kérdésre válaszolni. Őszinte, egyszerű választ. Hogyan oltja Isten a szeretetet az ember szívébe. Hogyan bocsáthat meg egymásnak két ember, mert akarva-akaratlan vétkezünk a házasságban is egymás ellen. Miért könnyebb megbocsátania annak, aki naponta az Isten bocsánatából él, és így tovább.

Nem tartottam házasságápolási előadást, de a kérdésekre igyekeztem válaszolni. Jó volt érezni, hogy nem én rángattam elő a témát, meg nem én gyűjtöttem nagy bátorságot, hogy miután ilyen tiszteletlenül beszéltek a nőkről, majd elmondom, hogyan kell arról gondolkozni. Megkérdeztek, akkor viszont készen volt valamiféle válasz. Nem sablonokat kell mondanunk, de készeknek kell lennünk kérdésekre válaszolni. Ezt a készséget kéri rajtunk számon Isten, amiről az 1Péter 3,15-16. rész szólt. Legyetek készek megfelelni.

Jó lenne, hogy egyetlen hívő se érezze kényszernek, kötelességnek a bizonyságtételt, amit teljesíteni kell. Az egy nagy lehetőség. És ha Isten felkínálja a lehetőséget, elhozza az alkalmat, akkor legyek készen számot adni a bennem levő reménységről. Ne szégyelljem Krisztust és az evangéliumot. Legyek bizonyos abban, hogy amit az ige alapján mondani fogok, az igaz, akkor is, ha akárhogyan fogadják.

A harmadik pontosan erről szól: hogyan. Mit jelent az: jól beszéljünk Jézus Krisztusról?

Van itt egy mondat, amit nehéz lefordítani magyarra, és amit, ha az Újszövetség eredeti görög szövegét olvassa az ember, akkor elgyönyörködik abban, hogy milyen szépen van az megfogalmazva. Ez pedig ez a mondat: "Beszédetek legyen mindig kedves..." Minden szó külön hangsúlyos, és nem véletlen, hogy éppen az szerepel ott a Bibliában. A beszédnek a kifejezésére sok szava van a görögnek. Az a szó, ami itt szerepel, majdnem mindig Isten beszédére, Isten igéjére vonatkozik. Ez pedig a logosz szó. A ti logoszotok...

Amikor a János evangéliuma elején olvassuk, hogy "Az ige testté lett és lakozott közöttünk", ott a logosz szó van. Vagy amikor még előbb, az első versekben minden mondatban előfordul ez a szó: "Kezdetben volt az ige és az ige Istennél volt és Isten volt az ige" - itt mindenütt a logosz szó van. Ez tartalmi kérdés. Ezzel arra hívja fel Pál a gyülekezet figyelmét, hogy amit ti mondotok, az ne akármilyen beszéd legyen, hanem ige legyen. Valóban Istentől elkért mondanivaló. Mindig újra merjetek alázatosan imádkozni azért, hogy "nyissa meg előttetek az ige ajtaját, hogy szólhassátok a Krisztus titkát", ami előttetek is titok volt addig, hogy valóban Isten szólhasson rajtatok keresztül. Ez tartalmi feltétel.

Mit jelent, hogy legyen kedves? Ez még érdekesebb, ahogy ott görögül van, mert az a szó szerepel, hogy kegyelem, karisz. Ennek van egy melléknévi változata, ami valóban azt is jelenti, hogy kedves, kellemes. Itt azonban a főnév, kegyelem, szerepel. Sőt egy -ban, -ben előljáróval. A ti beszédetek legyen mindig kegyelemben. Ez magyarul nem érthető, de a görög nyelvnek a szellemiségét ismerve, ezt pontosan lefordítva, azt jelenti: kegyelembe ágyazva. A kegyelem lelkületével mond­játok el mindig a kívülállóknak azt, amit mondanotok kell. Tehát soha nem ítélkezve, nem megvetően, kioktatóan. Nem valamiféle úgynevezett hívő gőggel, hanem az Isten kegyelmes lelkületével. Azzal a kegyelemmel, amiből ti is kaptatok, amiből éltek. Ezzel a megértő szeretettel közeledjetek mindenkihez, és akkor lesz igazán ereje annak, amit mondotok. A kegyelmet hirdessétek - kedvesen. A ti beszédetek legyen mindig logosz. Nem emberi bölcsesség hitető beszéde - ahogy az 1Kor. 2. részben írja az apostol -, hanem Istentől elkért ige.

Ráadásul azt mondja: mindig. Beszédetek legyen mindig kedves és sóval fűszerezett. Miért fontos, hogy mindig?

Azért, mert nem mindig kedvesen fogadják. Sőt, sokszor már a kérdést sem kedvesen teszik fel. Éppen az elmúlt hetekben, ezeken a csendesheteken bőven volt részem ebben. Vannak kötekedő, provokáló emberek, akik kellemetlenkedni akarnak azzal, hogy látszólagos érdeklődést mutatva feltesznek nehéz kérdéseket. Na, erre mit mond az ürge? És kárörömmel lesi, hogy nem fog rá tudni mondani semmit. Mert ha ezt feleli, azért rossz, ha azt mondja, azért rossz. Emlékezzünk arra, hogy Jézusnak hányszor tettek fel kiagyalt, gonosz kérdéseket. Ő mindegyikre válaszolt. Egyszer volt kivétel, hogy visszakérdezett, és mivel az Ő kérdésére nem tudtak válaszolni, azt mondta: akkor én sem mondom meg, milyen hatalommal cselekszem. Ott annyira nyilvánvaló volt a képmutatás, hogy ott ezt le akarta leplezni. Egyébként a legkötekedőbb kérdésre is szeretettel válaszolt. Itt erre hívja fel a figyelmünket a bizonyságtevéssel kapcsolatban Isten igéje. Akkor is ezzel az irgalmas lelkülettel.

Nem könnyű ez, de az az Isten, aki megadja a szánkba a mondanivalót, megadja a szívünkbe ezt a szeretetet is, hogy így fogunk tudni, ha kell, egyoldalúan is kedvesek maradni, és a lesz a mi beszédünk valóban kedves, még sóval is fűszerezett, ami azt jelenti ízes, szellemes, hogy mindenkinek helyesen tudjunk megfelelni.

Azért olvastam fel az elején a Cselekedetek Könyve 8. részéből azt a történetet, mert az jól szemlélteti, hogyan gyakorolta ezt például Fülöp diakónus, akinek Isten Lelke azt mondta, hogy a Jeruzsálemből a Gázába vezető elhagyott úton megy egy szekér (a hintó túlzás, mert gondoljunk azért a tömör fakerekű régi szekerekre), azon ül egy előkelőség, az etióp pénzügyminiszter, és olvassa Ézsaiás prófétát. Menjél oda és mondj neki valamit. Mit? Azt majd ott megmondom neked. Isten így vezeti az övéit.

Fülöp nem okoskodott, ment. És kiderült, hogy ez a pénzügyminiszter lelkileg igényes ember volt. A maga sok-istent-imádó, bálványt tisztelő világában hallott Izráel láthatatlan Istenéről, aki állítólag teremtette az egész világot, aki nemcsak a földnek, hanem a mennynek is ura, aki kihozta az Ő népét a rabszolgaságból, áthozta a Vörös-tengeren - fantasztikus. Ki ez az Isten? Az ő isteneik nem tudnak ilyeneket tenni. Egyáltalán az ő isteneik semmit nem cselekednek. Vállalta ezt a rendkívül fárasztó, kényelmetlen, hosszú utat, több mint ezer kilométer oda, aztán vissza.

Nem tudjuk, mit csinált Jeruzsálemben, azt tudjuk, hogy a jeruzsálemi iratterjesztésben vásárolt egy Ézsaiás tekercset. Ez vagyont érhetett akkor, és azonnal olvasni kezdte ott a rázós szekéren. Éppen az 53. résznél volt, amikor Fülöp odament. Fülöp megkérdezi: ez nehéz könyv, amit olvasol, világos minden részlete? Megörül a komornyik. Dehogy világos, meg tudod magyarázni? És elkezdi azon a mondaton, ahol elakadt. Hirdeti neki Jézust.

Fülöp nem úgy segít ezen a komornyikon, mint ahogy a múltkor hallottam egy "modern", inkább azt mondanám modernkedő bizonyságtételt kezdődni, hogy: Figyelj, haver! Magas ez neked, úgye nem érted? Majd elmagyarázom. - Ez a rossz bizonyságtétel, és az a jó, ahogy Fülöp kezdi. Azt mondja: ez nehéz könyv, minden részletét érted, vagy segíthetek? Ez kinyitja a másik szívét, és azt mondja: segíts, éppen elakadtam. És ott kezdi el, ahol elakadt a másik, de megérkezik Jézushoz. Nem mindjárt azzal kezdi, hogy te öreg, tudod-e, hogy Jézus érted is meghalt? Ki az a Jézus? Miért halt meg? Hogy jövök bele a képbe? Ki ez egyáltalán, aki megszólít engem? Ez ilyen reakciókat vált ki. De ha valaki azzal kezdi, amivel a másik éppen küszködik, de megérkezik Jézushoz, ez a jókor és jól elmondott bizonyságtétel.

Persze van olyan is, hogy nincs idő hosszan kifejteni, hanem egy világos csattanós kérdésre egy világos csattanós mondat a válasz. A filippi börtönőr azt kérdezi Páltól: "mit cselekedjem, hogy üdvözüljek?" Pál azt mondja: "Higgy az Úr Jézus Krisztusban, és üdvözülsz." Nem spekulál Pál, jaj, ha most hallja először Jézus nevét, azt sem tudja, ki Ő. Most magyarázzuk meg? Nem magyarázunk semmit. Világos kérdésre világos választ. Ha majd nem érti, akkor megkérdezi, és akkor az újabb kérdésre újabb válasz.

Sokféle formája van annak, hogy jókor és jól. Csak az a fontos, hogy mind a három együtt legyen: jót - Istentől elkért igét, jókor - az elkészített alkalommal, jól - vagyis az irgalmas, szerető, mentő, megértő lelkülettel mondjuk másoknak.

A Kolosséi levélnek az érdemi része ezzel fejeződik be. Ha Isten segít minket, két hét múlva a befejező szakaszt tanulmányozzuk majd, ahol a köszöntések vannak. Az sem üres szöveg, annak is sok gazdag üzenete lesz.

Érdemes most visszatekintenünk nagy vonalakban, hogy az első két fejezetben Pál felragyogtatja Krisztus páratlan nagyságát. A harmadik fejezetben arról szól, hogyan lehet levetkőznie a hívőnek a maga romlott természetét és felöltöznie Krisztust. A negyedik fejezetben ezeket a praktikus tanácsokat és utasításokat olvastuk: hogyan beszéljen a hívő Istenhez, hogyan imádkozzunk, s hogyan beszéljen a hívő Istenről, mégpedig a kívülállókra különös tekintettel, vagyis adjuk tovább azt, amit mi is úgy kaptunk.

A Tesszalonikai levél első fejezetében olyan szépen alliterál magyarul ez a kifejezés, hogy tőletek terjedt tovább az evangélium. Lényegében erről van itt szó. Akik már kaptátok és megmentett titeket az evangéliummal Jézus, adjátok tovább. Tőletek terjedjen tovább. Jót, jókor és jól mondjátok. Legyen bennetek ez a készség, hogy bármikor, bárkinek szívesen elmondom, hogy mit hiszek, miért hiszek, és szeretettel ajánlom neki is azt az utat, ami az életre vezet.

Egy ilyen általános mozgósítással fejeződik be tehát a Kolosséi levélnek ez a szakasza. Nos, aki hívő, talpra! Nyissa ki a száját, és azt mondja, amit ott kell, akkor szólaljon meg, amikor Isten elkészíti az alkalmat, és mindenképpen ezzel a lelkülettel mondja, amire a kegyelem jellemző.


Imádkozzunk!

Kegyelmes Istenünk, hálásan köszönjük neked most azokat, akiken keresztül eljutott hozzánk a te szeretetedről szóló jó hír. Akár családon belül, akár idegen volt az illető, köszönjük, hogy annyira szerettél minket, hogy gondoltál erre.

Egyedül téged dicsőítünk azért, ha itt, ebben a templomban valóban tiszta evangélium hangzott. Mindig a te csodád ez, engedd, hogy ismétlődjék ez, és mindig így legyen.

Bocsásd meg, ha sokszor nem hallgattuk meg, vagy nem jól hallgattuk. Bocsásd meg, amikor nem adtunk igazat neked, hanem a magunk igazához ragaszkodtunk. Könyörülj rajtunk és formálj minket alkalmas eszközeiddé, akiken keresztül tovább terjed a jó hír.

Olts a szívünkbe mentő szeretetet és szent felelősséget a kívülállók iránt. Bocsáss meg, amikor csak bántani, csepülni, bírálni tudtuk őket. Bocsásd meg, amikor szeretetlenül mondtunk valamint. Segíts, hogy ne valamit mondjunk rólad, hanem adj nekünk szót szánknak megnyitásakor. Adj nekünk bölcsességet, hogy az elkészített alkalmat észrevegyük. Add nekünk azt az irgalmas szívet, Jézus Krisztus, ami téged jellemzett mindig és jellemez most is.

Kérünk, formálj minket emberhalászokká. Hadd lehessünk az eddiginél sokkal alkalmasabb eszközök a te kezedben.

Köszönjük, hogy minden gondunkat reád bízhatjuk. Köszönjük, hogy így nyáron különösen is sok lehetőség van arra, hogy emberek halljanak rólad. Áldd meg gazdagon a csendesheteket, csendesnapokat, konferenciákat, hogy ott valóban a jó hír hangozzék, és jól hirdessék. Ha megadatik nekünk, hogy ott legyünk, vagy akár csak egy istentiszteleten is, mint most, akkor jól hallgassuk. Hogy az igének megtartói legyünk, és ne csak hallgatói.

Kérünk, segíts most az imádságot őszintén folytatni ebben a csendben.

Ámen.