PASARÉTI PRÉDIKÁCIÓK

Pasarét, 2004. július 1.
(csütörtök)

Földvári Tibor


A JELENÉSEK KÖNYVE KIJELENTÉSE


Alapige:Jel 1,1-3

Jézus Krisztus kijelentése, amelyet adott néki az Isten, hogy megmutassa az ő szolgáinak, aminek meg kell lennie hamar. Ő pedig elküldvén azt az ő angyala által, megjelentette szolgájának, Jánosnak, aki bizonyságot tett az Isten beszédéről és Jézus Krisztus bizonyságtételéről mindenről, amit látott. Boldog, aki olvassa és akik hallgatják e prófétálás beszédeit, és megtartják azokat, amelyek megírattak abban, mert az idő közel van.


Imádkozzunk!

Magasztalunk és dicsőítünk téged Urunk, hogy te soha örökké sem hagysz el bennünket. Áldunk téged, hogy ez a te kegyelmed, megtartó erőd a hétköznapok során is bátorít bennünket a hit útján járva. Köszönjük neked, hogy valóban boldogok lehetünk, mert törvényed nem csupán parancsolat, amit nehéz megtartani, hanem a te kegyelmed által megtartható útmutatás. Áldunk téged, amikor a te vezetésed jelentette az irányt olyan utakon, ahol nem láttunk tisztán, világosan. Boldogok vagyunk, mert a te törvényed vigasztal és bátorít is. Köszönjük neked, amikor megvigasztalsz keserűségünkben, erőt meríthetünk belőled sikertelenségek nyomán.

Áldunk téged, mert boldogok lehetünk, hiszen téged ismerünk a te igéden keresztül. Nem tudjuk megköszönni igazán a te kijelentéseidet, szeretnénk belőle élni. Köszönjük Urunk, hogy a Szentírást kinyitva Szentlelked által munkálkodsz bennünk és általunk is.

Arra kérünk, hogy ezen az estén is hadd tudjunk most reád figyelni, vegyél el tőlünk fáradtságot, sokféle aggódást, keserűséget, hadd érthessük meg azt, amit te akarsz nekünk mondani. Szeretnénk Jézusra nézni félretéve minden akadályt és megkörnyékező bűnt.

Ámen.


Igehirdetés

Többen lehetünk úgy, hogy a Jelenések könyvéhez hajolva kissé boldogtalanokká válunk, összeszorul a szívünk, és arra gondolunk, hogy megint olyan könyv következik, amit nehéz lesz megérteni.

A bevezetése mégis azt írja, hogy Jézus Krisztus kijelentése és boldog aki olvassa, akik hallgatják és megtartják. Mindez azt jelzi, hogy ez a bibliai könyv is, mint minden más könyv, ha Isten népe megérti, akkor valami olyasmit jelent számára, amitől a boldog lehet.

Azt vizsgáljuk meg ezért, hogy a bevezető három verse mit mond el a Jelenések könyvéről, mint kijelentésről, mi ennek a kijelentésnek az eredete és a hozzánk vezető útja. Megnézzük a központi tartalmát, ahol átfogó képet szeretnék adni az egész könyvről, majd végül arról, hogy Isten miért is adja ezt a kijelentést az övéinek. "Jézus Krisztus kijelentése, amelyet adott neki az Isten, hogy megmutassa szolgáinak, aminek meg kell lenniük hamar." Az 5Móz 29,29-ben olvasunk arról a fontos isteni kijelentésről, hogy mi az amit Isten kijelentett szava által és mi az amit megtart titokként önmagának: "A titkok az Úréi, a mi Istenünkéi, a kinyilatkoztatott dolgok pedig mieink és a mi fiainké, hogy a törvény minden igéjét beteljesítsük."

Ez a vers azt hangsúlyozza, hogy vannak titkok, amelyek Istenre tartoznak, de az igazán döntő az, amit kijelentett Isten, amit tudatni akart népével, közölte velük, s azt írja Mózes, mindörökké, hogy megtarthassák igéjét. A kijelentést Isten azért adja, hogy ami korábban titok volt, az többé ne legyen az és népét segíthesse abban, hogy megtarthassa az ő akaratát, megismerve azt, és így boldog lehessen.

A Jelenések könyve első versében szereplő "kijelentés", vagy "kinyilatkoztatás", "felfedés" kifejezés azt jelenti, hogy valamit, mint egy fátylat, takarót felfednek, valamit világosságra hoznak. Hasonló szó ez, mint amit a próféciával fejez ki a Szentírás. De amíg a próféciánál mindig jelentős az emberi tényező is, a próféta, akin keresztül szól Isten, itt a kijelentés, kinyilatkoztatás szónál a hangsúly az isteni cselekvésen van. Tehát Isten cselekszik, szól, kijelent. Isten nem akar semmit eltitkolni, hanem valamit nyilvánosságra akar hozni.

A könyv nyelvezete az apokaliptikus írások irodalmi formája. Hasonló Dániel könyvéhez, illetve az ószövetségi időkben keletkezett más apokrif iratokhoz. Számunkra úgy lehetne a legegyszerűbben megfogalmazni, hogy ezek az iratok az üzenetet képes beszédben, szimbolikus képsorozatok használatával fogalmazzák meg. Lényeges tehát, hogy képes beszéd. Ezékiel és Dániel próféta is hasonló dolgokat élt át, mint János evangélista, valamit lát látomásban, lélekben van, egyfajta lelki elragadtatásban. Más kijelentéseket Isten úgy adott, hogy ihlette a prófétai szerzőt és az leíratott. Itt hangsúlyos a látás, látomás, a lélekben való létel.

Pontosan ezért nem egyszerű megérteni, de nem lehetetlen. Nem könnyű felfogni, de mégis egyértelmű isteni üzenetet fogalmaz meg. Az biztos, hogy az első század keresztényei ezt érthették. Olyanoknak szólt az első század végén, akik a Domiciánus császár alatti üldözések során szenvedtek és vigasztalásra szorultak, gyászoltak, mert megölték hozzátartozóikat, vagy elveszítették munkájukat, csak azért mert Krisztus követői voltak. Tovább lehetne sorolni a nehézségeket, amelyek azért érték őket, mert követték Jézust egy olyan világban, amely nem tolerálta a keresztényeket.

Amikor János a könyv leírását azzal kezdi "Jézus Krisztus kijelentése", nem áll itt meg, hanem folytatja, hogy ez a kijelentés hogyan jutott el hozzá és rajta keresztül az első hallgatókhoz. Ez tehát a közlésnek egyfajta útja. Ez azt jelzi, hogy milyen fontos üzenet lehet az, amit így ad tovább az evangélista: kinek az üzenete ez, kik számára, azaz Isten üzenete a hallgatókhoz. Azzal kezdi, hogy Jézus kijelentése, de hozzáteszi, amelyet adott neki az Isten. Jézus, a Fiú valamit kapott a mindenható Atyától.

János evangéliumában olvashatunk többször is arról, hogy az Úr Jézus hangsúlyozta, hogy én valamit vettem, hogy tovább adjam nektek. Az Atyától kaptam, hogy elmondjam, az Atya küldött engem és én az ő küldetésében járok, szólok. Ugyanaz van itt is; valamit kap a mindenható Fiú, a mindenható Atyától. A könyv végén, a 22,6-ban így olvassuk: "a beszédek hűek és igazak és az Úr a szent próféták Istene bocsátotta el az ő angyalát, hogy megmutassa szolgáinak azokat, amiknek meg kell lenniök hamar." Valamit akar tehát a mindenható Isten, a Szentháromság Isten kijelenteni, s ezért ad valamit a Fiúnak.

A Jelenések könyv 4. és 5. részei segítenek megérteni képszerűen, hogy miről is van szó. Ezekben a részekben jön elő az a kép, a láthatatlan világban középen egy trón látható. A trónon, amely mindennek a középpontja ül valaki, az Isten, kezében tartva egy hétpecsétes könyvet, amelyet senki nem méltó tőle elvenni. Azután látszik, hogy jön a megöletett Bárány képével ábrázolt személy, aki az Úr Jézus, a Fiú, ő méltó arra, hogy elvegye a pecsétes tekercset és megnyissa. Ez azt jelképezi, hogy valamit kap a Fiú, s megnyitja, és ezután elindul mindaz, amiről a könyv részei szólnak. A jelentése az, hogy a mindenséget és személyes életünket meghatározó, a világtörténelem és a személyes életünk eseményeire vonatkozó isteni terv, szándék, akarat, megnyittatik, kijelentetik, sőt végre is hajtja Jézus, de mindez az Istennél van. Ő van a középpontban és minden úgy alakul, ahogy Isten akarja. De az Isten átadja a végrehajtó hatalmat a Fiúnak, Jézusnak. Az ő kezében van minden, rajta múlik minden. Ezért is mondja: Jézus Krisztus kijelentése. Istentől kapta, mint közbenjáró, mint megtartó, megváltó Úr, aki Isten, és kijelenti. A pecséteket megnyitja és kijelentetik a titok.

Jézus Krisztus tehát az a valaki, akivel János apostol együtt járt három éven keresztül, akit látott meghalni a kereszten, hiszen ott állt mellette. De akit látott feltámadottként, Úrként, sőt akit látott a mennybe menni, és most látja őt dicsőséges királyként, Uraknak Uraként. Az első részben megjelenik neki személyesen.

Jézus Krisztus kijelentése azt jelzi tehát, hogy az övé, aki meghalt és feltámadott és él. Isten azért adta neki ezt a kijelentést, hogy megmutassa szolgáinak, aminek meg kell lennie hamar. Jézusnak kell megmutatnia a kijelentett titkot, azaz kinyilatkoztatja, nyilvánvalóvá teszi, de a megmutatásban benne van már az a gondolat is, hogy cselekvésével végrehajtja. Nemcsak mondja, hanem cselekszik is. Ezért történik úgy, hogy az egész könyvben egyszer szól Jézus, vagy valamit tesz. Az ószövetségi kifejezés az igére valóban azt jelenti, hogy szó és tett egyidejűleg.

A Jelenések könyve a Szentírás utolsó kijelentése. Mindent elmondott Isten ebben a könyvben is, amit el akart egyszer, s mindenkorra. Mindent elmondott, ami szükséges az üdvösségre. Nemcsak mindent elmondott, hanem mindent végre is hajtott Jézus. Ezen az alapon a reménység az, hogy ama napon majd végrehajtatik az, ami most még csak ígéretképpen van számunkra jelen. Mivel azonban már kijelentetett, mint ígéret, teljesen biztos, hogy be fog teljesedni. A reménység mindig bizonyos.

Jézus Krisztus kijelentése azt jelenti, hogy itt az elején még a kimondott szón van a hangsúly, és a tettek majd nemsokára következnek. De még mindig nem János következik, hanem egy angyal, mert Jézus a kijelentését annak a megmutatását angyalon keresztül adta tovább Jánosnak. A Bibliában amikor fontos események történtek, vagy nagyon fontos üzeneteket kellett átadni, akkor általában Isten angyalokat küldött. Gondoljunk arra, amikor Dánielhez küldi Gábrielt. Ugyanaz a Gábriel jön később Máriához. Vagy megjelent egyszer az angyal Pál apostolnak is álmában. Itt is valami nagyon fontos dolognak kell lennie, mert angyalt küld. Ez az angyal mennyei lény, aki Jánosnak - majd a könyv során látható -, a mennyet, a földet, sőt az örökkévalósághoz tartozó titkokat is megmutatja, megmagyarázza. Azt mondja: "az angyal által megjelenti az ő szolgájának". A megjelenti azt jelenti, hogy tudtul ad, valamit jelez.

Mivel mi már mind ennek utána vagyunk, fontos megjegyezni, hogy nekünk már nem angyal magyarázza, nekünk már kijelentetett, a magyarázat a Szentlélekre tartozik. Amikor mi olvassuk a Szentírásból ezt a könyvet, akkor az angyalnál is hatalmasabb személy magyaráz.

Akkor, ott Jánosnak angyalon keresztül szólt az üzenet, megkapja aztán János. Az üzenet útja: Isten, Jézus Krisztus, az ő angyala, majd János, az apostol, akinek apostoli tekintélye van. Ebből az következik, hogy noha ember, bűnös ember volt ő is, de amikor leírásra került mindaz, amit látott, az abszolút megbízható. Azt olvashatjuk, hogy ő szolgának vallja magát később is, arra kapott szolgálatot, hogy leírja mindazt, amit látott. Bizonyságtételt tesz arról, amit hallott és látott.

A hangsúly azonban most a látottakon van, valami kijelentetik, de azt János látja. János lát olyan dolgokat, amelyek a múltban történtek, amelyek a jelenben zajlanak, sőt látja a jövőt is. A kijelentésben ugyanis ez is fontos. Nem véletlenül húzza alá a Szentírás, hogy "minderről". János mindent elmondott, amit kellett.

Ezután sem a hallgatóság jön még mindig, hanem az, aki olvassa. Az istentiszteleten az első században felolvasták a szentiratokat - Pál apostol is utal erre. Így szól tehát: boldog aki olvassa. Amikor olvasta a felolvasó, ő maga is értette mindazt, amit olvasott és így adta tovább a hallgatóságnak. Az is tény, hogy abban az időben nem mindenki tudott olvasni és nem volt sok kézirat sem akkoriban. Csak gondoljunk arra, hogy nekünk meg otthon valószínűleg több Bibliánk is van és olvassuk, nem szükséges számunkra másnak felolvasnia, olvashatjuk magunk is. S János azt mondja, boldog, aki olvassa. Ez igaz ma is! Majd ezzel folytatja: boldogok, akik hallgatják és megtartják.

Kiknek szól tehát a kijelentés? Isten népének, akik hallgatják. Isten úgy mondja el, hogy megérthesse mindenki a hallgatóságból és az megtartható is legyen. A megtartás azt jelenti, hogy amit olvas, hall azt elhiszi, elfogadja és aszerint él. A Jelenések könyvében a megtartani kifejezés mindig a hívő ember viselkedését, életvitelét jelzi. Itt megint fontos, hogy a hallgatóság üldözött keresztények, munkanélküliek, számkivetettek, kísértések között elbukók, szenvedők, az első szeretteiket elhagyók voltak. S lehetne ezt tovább sorolni a hét gyülekezethez írt levelek egyes jelzőiből. Olyan keresztények a hallgatók, akik ott élnek a földön az első században, a világban, de nem e világból való módon, mert az ő Uruk már Krisztus és őt követik. Nem az a kérdés, hogy milyen világban élnek, milyen állapotok között vannak a külsőkre nézve, hanem az a kérdés, hogy kicsoda az ő Uruk és mit mond. Isten ezért adja a kijelentést a Jelenések könyvében is.

Ezek után térjünk a tartalomra. Azt írja, hogy Jézus Krisztus kijelentése, ami azt jelenti, hogy Jézus Krisztustól származó kijelentés, de a birtokos szerkezet úgy is fordítható, hogy Jézus Krisztusról szóló kijelentés.

Miről szól a Jelenések könyve? Egyszerű megérteni, mert itt is igaz, mint a Szentírás minden más könyvénél, hogy Jézus Krisztusról. Ugyanúgy, mint a könnyebben érthető evangéliumi leírások, a páli levelek, vagy az Ószövetségben ígéretként, Jézusról. Arról van szó a Jelenések könyvében, hogy kicsoda Jézus, s hogy az ő személye és megváltó munkája hogyan határozza meg a végidő eseményeit.

A végidő nem csupán valami távoli jövő, amely valamikor majd bekövetkezik Jézus visszajövetele előtt közvetlenül, hanem az az időszak, amely elkezdődött a Messiás elérkezésével, azaz Jézus jövetelével és beteljesedik majd az ő második eljövetelekor. Az a kor tehát a végidő, amelyben az első század keresztényei is éltek, a második századéi és amelyben mi is élünk, továbbá még azok is, akik mi utánunk élni fognak, hívő nemzedékként itt élnek a földön Jézus jöveteléig. Ez azért fontos, mert az ő személye és munkája határozza meg a végidő minden eseményét. Azt mutatja, hogy a Jelenések könyve nemcsak azt jelenti ki, hogy mi lesz majd a jövőben, hanem azzal kezdi mi volt a múltban, mit tett a Megváltó, mi jellemzi most őt, hogyan cselekszik, hogyan gondolkodik, mit jelentett ki akkor ott Jánosnak, és most számunkra, illetve a jövőben mit tesz. Jézus Krisztus egész megváltó munkája és személye ott van a Jelenések könyvében is; mit tett, mit cselekszik és mit fog tenni. Vagy így is mondható és talán ez a legmélyebb kifejezés: mi az, amit már beteljesített, és mi az, amit majd kiteljesít a mi üdvösségünkre nézve.

Az egész könyv megértése ezek fényében úgy jellemezhető a legegyszerűbben, ha a puzzle játékra gondolunk. Ez a játék sok kis apró darabból áll, de tudjuk, hogy kirakni csak akkor lehet, ha mindig figyeljük, hogy az egész kép miről szól. A játék során az egész kép is néhány nagyobb képrészletből áll és azok az egyes darabokból.

Amíg én is úgy olvastam a Jelenések könyvét, hogy szinte versről versre próbáltam megérteni, sokáig nem értettem, mert nem láttam, hogy az egyes részlet hogyan függ a nagyobb szimbolikus képsorozat kifejezés értelmétől. Először azt vizsgáljuk így, hogy a könyv nagy képsorozatai alapján milyen gondolatot, kijelentést közöl.

Az 1940-es években egy holland írásmagyarázó fogalmazta meg akkor először a legrészletesebben és azóta is meghatározó módon azt a felosztást, amit ismertetek. Nagyon sok írásmagyarázó azóta eszerint a felosztás szerint értelmezi a Jelenések könyve magyarázatát.

Hét különböző szakaszt különböztet meg az egész könyvben. Az első három rész bemutatja, hogy Krisztus a gyülekezetek között jelen van; Krisztus az egyházban. A 4-7. részek a hétpecsétes könyv, valamint a pecsétek felnyitása és az ahhoz kapcsolódó különböző történések. A 8-11.részek a hét trombita sorozatával kifejezett gondolatok. A 12-14. részek az asszony és a sárkány, illetve a sárkány csatlósai, a tengerből feljövő fenevad, meg a földből feljövő fenevad, és a nagy parázna jelenik meg mint képkifejezés. A 15-16.részekben a hét harag pohár képsorozata, a 17-19. részekben részletesebben leírja a nagy parázna, illetve a két nagy fenevad bukását, megítéltetését. A 20-22. részekben a sátán megítéltetése, majd az örökkévalóság leírása található.

Az érvelése meggondolásra érdemes. Azt hangsúlyozza ez a magyarázat, hogy ezek az egyes képsorozatok elsőrendűen nem időrendben kívánják követni egymást, hanem arról beszélnek, hogy a bennük megfogalmazott téma, külön-külön is mindig az egész újszövetségi kort fogja át, tehát Jézus első és második jövetele közti kor jellemzőit. Ezt az igazolja, hogy az egyes képsorozatoknak a végén mindig megjelenik az ítélet képe, néha leírása. Például a 6,16-tól, 11,18-tól és így tovább. Mindegyik képsorozat az ítélettel végződik, vagy ahhoz kapcsolódóan az Úr Jézus második eljövetelével. Tehát valamit leírnak, amelynek a jelentése különböző, de ugyanarra az időszakra vonatkoztatva.

Az is jellemző, hogy az egyes szakaszoknál hasonló időszakot kifejező kifejezést használ, például a 11. részben a trombitáknál azt mondja, hogy 42 hónap alatt történik valami, vagy 1260 nap alatt. Ugyanez a gondolat az asszony és a sárkány és csatlósai kép leírásnál megint 1260 nap, vagy három és fél év. Ez azt jelzi, hogy ha az időszak másként is van kifejezve, de ugyanarra az időre, korra vonatkozik.

A másik észrevétel, hogy amikor a trombiták képsorozatánál valami megítéltetik, akkor annak csak az egy harmada. Földet, tengert, napot, a mélységet, az Eufráteszt, majd Jézus második jövetelének leírása. A poharak megítéltetésénél valami megítéltetik, de már nemcsak a harmada, hanem a teljes mindenség. Viszont a sorrend megdöbbentő, ugyanaz, mint a trombitáknál: földet, tengert, folyókat, napot, mélységet, Eufráteszt, második visszajövetel.

Még egy gondolat, hogy az egyes képsorozatokban leírt események mindig egy-egy csatához vezetnek. Több helyen is előjön, hogy egy nagy csata lesz, van ahol részletesebben leírja a csatát, van ahol csak utal rá, hogy harc.

Ez a fajta felosztás segít megérteni, hogy a Jelenések könyve mit akar tulajdonképpen üzenni. E mögött a szimbolikus képekkel kifejezett gondolat mögött milyen jelentéstartalom húzódik meg. E tekintetben viszont már egységessé válik az egész könyv. A hetes felosztás úgy tűnik, mintha sok mindenről akarna írni, de tulajdonképpen egy központi gondolatról ír; Krisztusról - ezért kezdtem ezzel. Azt mutatja be, hogy az egyes képekkel kifejezve a különböző témák, alapelvek, események hogyan igazolják, hogyha valamit Isten akar, az végbemegy Krisztus által. A világtörténelem és személyes életünk eseménye Krisztuson múlik.

A trón a középpont, körülötte négy lelkes élőlény (4. részben kifejezett központi gondolat), azután 24 vén, angyal seregek és a legkülsőbb körben a teremtett világ. Középpontban a trón. Mit tesz Isten, mit tesz Jézus, amikor a pecsétek képsorozata használtatik? Mi jellemzi az ő cselekvését, amikor a poharak sorozata? Ezek is magukért beszélnek, mert az egyes részletekben már kiderül a jelentés. A képes beszéd azokat az alapelveket és alapigazságokat fogalmazza meg, hogy hogyan uralkodik, kormányoz Isten, az ő uralma hogyan mutatkozik meg az övéi iránt, az ellenségeivel szemben. Bemutatja azt is, hogy ennek az isteni uralomnak engedelmeskedő hívő ember és nép hogyan éli meg a hitét, hogyan marad meg a hitben, illetve az ellenségek - Sátán, Antikrisztus, hamis próféta, nagy parázna és a neki nem engedelmeskedő emberiség - hogyan lázadnak Isten ellen és Isten hogyan ítéli meg a végén őket.

Ezt a hetes szakaszt figyelve, az első három részben azt mondja el, hogy Jézus Krisztus a mennyben van, mégis ott van az övéivel. Krisztus ott van a lámpatartók között. A lámpatartók a gyülekezetek. Krisztus a mennyben uralkodik, de ott van köztük, szól hozzájuk, tudja hogy az övéi miben vannak, ismeri őket, hibáikat, bűneiket is, de ettől függetlenül szereti őket, vigasztalja, bátorítja őket, ha kell figyelmezteti. Azért teszi, hogy az övéi gyógyuljanak meg, ha eltértek tőle; "térj meg", mondja az egyik helyen. Krisztus tehát ott van az övéivel.

Mi jellemzi az egyházat, gyülekezetet, amennyiben ott van Krisztus. Hét gyönyörű szép levélben leírja mindezt a szentíró. Azért látszik már az első három rész első szakaszában, hogy - mivel Krisztus ott van a gyülekezetben és a gyülekezet hű hozzá -, ezért a világ gyűlöli őket. Látszik hogyan támadja a gonosz már a gyülekezeten belül is őket. Hamis próféta, próféta asszony, üldözi őket a világ részéről. A 4. és 7. részekben - ez már a második szakaszunk - tovább írja le a képekben, hogy mivel ez a világ, a sötétség gyűlöli Isten népét, a világosságot, ezért ez sokszor hihetetlen, katasztrofális szenvedést okoz Isten népének, de a végkicsengés mégis az, hogy a 7. részben ott van az üdvözültek sokasága. Kiderül, hogy a szenvedések között Isten népe megtisztul és látszik, hogy milyen fehér ruhát kapnak.

A nyomorúság jellemző volt az első században, hihetetlen körülmények között kellett élniük a keresztényeknek, és hatalmas üzenet lehetett abban, hogy igen, az Úr uralkodik és lehet, hogy az ellenség támad, de a győzelem az övék.

A 8. résztől - ez a harmadik szakasz, a trombiták - ítéletek szerepelnek, különböző szimbolikus képekkel kifejezve. Leírja, hogy mit tesz Isten azokkal, akik bántják az övéit. Ítéli őket, ítélet az üldözőn az üldözöttek miatt. Ennek az ítéletnek azonban nem az a célja, hogy elpusztítsa őket, hanem a figyelmeztetés. Hangzik is, hogy térjetek meg. Szörnyű ezek után azt olvasni, hogy nem tértek meg. Mégis azt jelzi, hogy ebben a korszakban, amiben mi is élünk, tehát a mi időnkben is, a mi nemzedékünk során, lehet, hogy bánthatják Isten népét emberek, csoportok, szellemiségek, de Isten nem engedi az övéit bántani mindvégig. Van, amikor eljön az ítélet, ami még nem a végső, hanem azt a célt szolgálja, hogy térjen meg, de ha nem tér meg, akkor el fog veszni.

A 12. résztől kezdve - ez már a következő szakasz - bemutatja, hogy mindannak ami az előzőekben bemutattatott, ami a földön zajlik - egyház üldözése, ítélet az üldözőn -, mi van a hátterében. Az asszony, aki szüli Krisztust, illetve a sárkány, aki el akarja pusztítani a gyermeket. Majd megy azok ellen, akik követik őt s látszik, hogy jön a Sárkány, a Sátán, három csatlósa. Az antikrisztusi hatalom, a Krisztus ellenes politikai, társadalmi hatalom, a hamis próféta a Krisztus ellenes vallás, a nagy parázna pedig a Krisztus ellenes csábítás, erkölcstelenség. A végkicsengés azonban ott sem az, hogy győz, győzhetne mindez, hanem a 14. fejezetben megjelenik a 144 ezer jelképes kifejezésben a győztes sereg Krisztussal. Itt tehát egyfajta hátteret mutat a szentíró.

A 15-16. részek a harag poharak, amelyekre az a jellemző, hogy amikor az kiöntetik, akkor valami végérvényesen megítéltetik, teljesen elpusztul. Azt mutatja itt be a képsorozat, hogy milyen az, amikor Isten végérvényesen ítél, végső és teljes ítélet mond. A trombiták képsorozatnál az ítélet még csak részleges volt és célja az, hogy figyelmeztessen. Gondoljunk a mi időnkben is minden olyan eseményre, akár katasztrófára, amikor Isten valamit tesz azért, hogy az istentelen térjen már észre. De ha megmarad istentelenségében, akkor előbb-utóbb a földi életében is bekövetkezik az, hogy Isten azt mondja, hogy eddig és nem tovább. Megbukik egy hatalom - hadd ne mondjak most diktátor neveket, s olyan szellemiségeket, akik, vagy amik megbuktak -, de a kereszténység még mindig áll. A végső ítélet és a teljes ítélet a földi életben is megvalósul, látszik épp a könyvben és az is egyértelmű, hogy ama napon lesz a legvégső.

A 17-19. részek részletesen leírják hogyan ítéli meg Isten az erkölcstelenséget, a hamis vallást, s a hamis társadalmat, politikát, mindent, ami a gonosz világi hatalomhoz tartozó.

A 20. résztől kezdődően pedig elmondja, hogy mindennek a végkicsengése az örökkévalóság. Ezt azonban megelőzi a Sátán megítéltetése, tehát a végén még az ősellenség is megítéltetik.

Ezek a képsorozatok azt jelzik, hogy Isten így cselekszik, így gondolkodik övéiről és az ellenségről. Az egyes részletekben újabb üzenetek fedezhetők fel, de azok mindig olyanok, amelyek az alapvető gondolatokat kívánják aláhúzni. A kijelentés közlésének a végcélja ugyanis az, hogy boldog legyen az, aki olvassa és azok, akik hallgatják és megtartják. Isten ugyanis a könyvet nem az istenteleneknek mondta el, hanem az övéinek. Az övéinek akart a Jelenések könyve vigasztalás és reménység lenni. Akik a kísértések és a próbák között üldözöttek voltak és szenvedtek, azok hallhatták, hogy ki az Úr, hogyan gondolkodik róluk, hogyan tisztítja is őket, hogyha kell, és mit tesz azokkal, akik bántják őket. A Hegyi beszéd boldog mondásaihoz hasonlóan azt mondja, hogy a hívő ember és a hívő közösség miért lehet boldog. "Micsoda tenéked életedben és halálodban egyetlen vigasztalásod?" tudjuk a választ a Heidelbergi kátéból.

A kijelentés célja az, hogy János is, az olvasó is, meg a gyülekezetek hallhassák Istent, hallhassák, hogy kicsoda ő és hogyan gondolkodik róluk. A helyes látásra akarta őket rávezetni. Lássanak úgy, ahogyan János is láthatott a kijelentés által, helyes gondolkodásra, helyes viselkedésre. Semmiképpen nem ijesztgetni akarta Isten az ő népét. Nem rémisztgetni különböző katasztrofális ítéletekkel, hanem ezek a képek azt jelzik, hogy ha kell Isten ítél, még az övéit is megtisztítja, de azért teszi, hogy ama napon valóban mint győztes sereg lehessenek ott. Ebben a szentírási könyvben többször előkerül, hogy milyen a győztes sereg, milyen a Bárány mennyasszonya.

Arról beszél ez a kijelentés, hogy nehéz időnek néz elébe ez a kereszténység, de mindig Krisztusra nézve. Nehéz idők jönnek, de aki igazán jön, az mindig Krisztus, őt várja Isten népe. "Ezt mondja, aki ezekről bizonyságot tesz: Bizony hamar eljövök. Ámen. Bizony jövök Uram, Jézus.


Imádkozzunk!

Köszönjük neked, Úr Jézus Krisztus, hogy te nemcsak meghaltál a kereszten és dicsőségesen feltámadtál, élsz, hanem Királyok Királyaként uralkodol is. Köszönjük, hogy te vagy a mi életünknek is az Ura, megtartója. Hálásak vagyunk, hogy a gyülekezetünknek, sőt ennek az egész világnak is. Köszönjük Urunk neked a te munkádat, amikor szabadítottál, amikor vigasztaltál, megbékítettél. Szeretnénk megköszönni neked az életünk győzelmeit. Könyörgünk azért, hogy szabadításod továbbra is add nekünk mindig, amikor kísértésekkel, sőt bűnökkel küzdünk. Könyörülj, meg rajtunk, hogyha reménytelennek látjuk a jövőnket itt a földön, vagy az örökkévalóságra nézve.

Arra kérünk, hadd lehessen számunkra is a te kijelentésed boldogító üzenetté. Szeretnénk látni téged magadat dicsőségesnek és hatalmasnak. Segíts, hogy se a körülmények, se ez a világ, sőt még a magunk gondolatai se tudjanak tőled eltaszítani, eltántorítani. Köszönjük Urunk, hogy mindennek végkimenetele a te győzelmed. Áldunk téged, hogy nemcsak beteljesítetted mindazokat, amiket a Szentírásban megígért az Isten, hanem kiteljesíted a mi üdvösségünket is, valljuk ezt. Arra kérünk, hogy addig is, itt a jelenünkben olyanokként éljünk, mint akiknek van reménységük. Ha kell, még az ellenségeinket is tudjuk szeretni, hozzád szeretni, hiszen a végük veszedelem, ha meg nem térnek. Könyörülj meg rajtuk.

Arra kérünk, hadd lehessünk a te képviselőid ebben a világban. Szeretnénk mi is hatalmasnak látni téged és láttatni mások előtt.

Kérünk, Urunk, népünkért, népünk vezetőiért, adj olyan vezetőket nekünk, akik ismernek téged személyesen, és akik a keresztény értékeket képviselik. Adj ennek a világnak is ilyen vezetőket, kérünk. Könyörülj meg a mi népünk istentelenségén, bocsásd meg nekünk, hogy annyiszor hangzik káromló szó ellened, bocsásd meg, hogy annyi a hálátlanság. Kérünk, adj megtérést népünknek.

Maradj velünk, várunk élő reménységgel.

Ámen.