PASARÉTI PRÉDIKÁCIÓK

Pasarét, 2004. június 24.
(csütörtök)

Varga Róbert


JÉZUS HATALMA A DÉMONOK FELETT


Alapige:Mt 12,22-31

"Akkor odavittek hozzá egy vak és néma megszállottat, és ő meggyógyította úgyhogy a néma beszélt és látott. Az egész sokaság elcsodálkozott ezen, és ezt mondta: "Csak nem ez a Dávid Fia?" A farizeusok azonban, amikor ezt meghallották, kijelentették: "Ez nem űzheti ki az ördögöket másként, csak Belzebubnak, az ördögök fejedelmének a segítségével." Ő pedig, ismerve gondolataikat, ezt mondta nekik: "Minden ország, amely meghasonlik önmagával, elpusztul, és egyetlen város vagy ház sem maradhat fenn, amely meghasonlik önmagával. Ha pedig a Sátán a Sátánt űzi ki, meghasonlott önmagával, és akkor hogyan maradhat fenn az országa? És ha én Belzebubbal űzöm ki az ördögöket, a ti fiaitok kivel űzik ki? Ezért ők lesznek a bíráitok! Ha viszont én Isten Lelkével űzöm ki az ördögöket, akkor bizony elérkezett hozzátok az Isten országa. Vagy hogyan mehetne be valaki egy erős ember házába, és hogyan rabolhatná el annak javait, ha előbb meg nem kötözi azt az erős embert? Akkor azonban kirabolhatja a házát. Aki nincs velem, ellenem van, és aki nem velem gyűjt, tékozol." "Ezért mondom nektek: minden bűn és káromlás meg fog bocsáttatni az embereknek, de a Lélek káromlása nem bocsáttatik meg."


Imádkozzunk!

Istenünk, mi saját erővel nem tudunk gyökeret verni beléd, nem tudunk gyümölcsöt teremni, és saját magunk nem értjük meg akaratodat, vezetésedet. De köszönjük, hogy a te Lelked kész arra, hogy vezessen minket, hogy a te Lelked ereje által gyümölcsöt teremjünk, és kész legyen a mi szívünk a neked való engedelmességre.

Kérünk, hogy szakíts el mindattól, ami foglalkoztatja a mi értelmünket, szívünket, hadd tudjunk egészen rád figyelni, összpontosítani, hadd értsük meg a nyomorult, töredékes emberi beszéden keresztül, ami mégis csak Isten szavaként érkezhet el hozzánk.

Köszönjük, Urunk, hogy minden nyomorúságunk és alkalmatlanságunk ellenére, akik igehallgatók vagyunk, mégis csak megszólíthatsz minket, és személyre szabottan adhatsz üzenetet kivétel nélkül mindnyájunk számára.

Cselekedd meg ezt a csodát, kérünk, hogy a csendben megcsendül a te halk és szelíd szavad, és az élő és ható lesz a számunkra. Így várunk téged, mindenható Isten, a te csodálatos szavadat, intő beszédedet, gyámolításodat, ítéletedet, vezetésedet.

Köszönjük Szentlélek Úristen, hogy egyedül te vagy képes arra, hogy ezt elvégezd a mi életünkben.

Ámen.


Igehirdetés

Ézsaiás próféciája a 42. fejezetben egyértelműen az eljövendő Messiásról mondja a következőt: "Íme, az én szolgám, akit gyámolítok, az én választottam, akit szívem kedvel, Lelkemet adtam őbelé."

A Szentírás tanúbizonysága szerint Jézus Krisztusban Isten Lelke volt. Teljes mértékben betöltötte Őt Isten Szentlelke. Ez egyedül nála és benne volt és vele volt lehetséges. Jézus Isten erejével gyógyított, és végezte szabadító szolgálatát.

Mindegyik szinoptikus, vagyis egybehangzó evangélista - Máté, Márk és Lukácsról van szó - beszámol a néma és vak megkötözött meggyógyításáról. Márk azt is leírja, hogy Jézus rokonai, családja félreértik Jézus szolgálatát, és úgy gondolják, hogy megháborodott.

Lukács arról is ír, hogy Jézus Isten ujjának erejével űzi ki a démonokat, mert Ő az erősebb fegyveres. Máté és Márk még arra is figyelmeztetnek, hogy a Szentlélek káromlása nem bocsáttatik meg.

Mi volt az az esemény, ami ilyen rendkívül erős reakciókat váltott ki a hallgatókból és a szemlélőkből? Egy olyan szócskával kezdődik a 22. vers itt Máténál, amely azt jelenti, hogy valami rendkívüli dolog következik. Most nagyon tessenek figyelni. Mintha ez lenne itt a szövegben.

Egy démonoktól megkötözött embert - van ilyen ma is, nem csak akkor volt - vittek oda Jézushoz, aki ráadásul vak és néma is volt. Nem tudjuk, mert a Biblia nem mondja, de a körülményekből úgy tűnik, hogy az állapota - az, hogy vak és néma volt - valamilyen módon összefüggött a pszichikus állapotával. Az, hogy megkötözött helyzetben, állapotban volt, mert nagyon sokszor a fizikai és a lelki állapot között komoly összefüggés fedezhető fel.

Mindhárom egybehangzó evangélista ír arról is, hogy lehetnek ördögi lélektől megszállott emberek. A Szentírás újszövetségi, de ószövetségi részeiben is több helyen olvasunk ilyenről. Voltak csendesebb természetű megszállottak, akik egész nap üldögéltek, és nem okoztak bajt, de beszélnek az evangélisták olyanokról is, akik tisztátalan helyeken, például egy kriptában laktak, vagy lakott egy megszállott, ráadásul olyan közveszélyes volt, hogy súlyos láncokkal kellett megláncolni, odaláncolni a kriptához, hogy se magában, de másban nagyobb kárt ne tehessen.

Látja a sokaság Jézus szabadító munkáját, és álmélkodnak az emberek. Akik ismerték Ézsaiás próféciáját, azok meg megdöbbentek, mert ott azt olvassuk az Észaiás 61-ben, hogy az Úr Lelke lesz majd a Messiáson, és a Messiás Isten Lelkének erejével ad szabadulást a testi foglyoknak is, de leginkább a lelki megkötözötteknek, és az Isten nélkül élőknek.

Jézus ezt az Ézsaiás 61-et idézi a Lukács evangéliumában, amikor azt mondja: "Az Úrnak Lelke van énrajtam, hogy a foglyoknak szabadulást hirdessek, és a lesújtottakat szabadon engedjem."

Felteszik a legfontosabb kérdést, amikor látják azt a csodát, amit Jézus cselekszik: "Csak nem ez-e a Dávid Fia?" Ez a kérdés élet-halál kérdés volt Izráel népe számára. Eljött már a Messiás, vagy pedig tovább kell várni? Csak nem Jézus a megígért Szabadító? Hiszen olyan messiási jeleket és csodákat tesz, cselekszik, amelyekről az ószövetségi próféták próféciájukban beszéltek, hogy eljön az az idő, amikor, ha eljön a Messiás, pont ugyanezeket fogja cselekedni.

Mégis, az a szó, amelyet használnak, szinte azt a választ előlegezi meg - ez a régi szövegből jobban kiderül -, csak nem ez-e a Messiás? Szinte benne van a válasz, hogy á, dehogy. Nem lehet az, mert ilyen és ilyen családból származik, ezek és ezek az ősei, biztos, hogy nem Jézus a Messiás.

Már a kérdés felvetése is dühöt vált ki a farizeusokból, és ellenreakciót is, hiszen óriási veszély leselkedik rájuk, ha Jézus a Messiás. Akkor nekik végük, akkor ők elvesztik a befolyásukat és a hatalmukat Izráel népe fölött. Ha Izráel népe Megváltónak nevezi Jézust, akkor az ő hatalmuknak vége. Mivel Jézus fellépése látható módon is bomlasztotta a nép egységét, kettévált a nép. Egyesek hittek Jézusban, mások tagadták, hogy Ő a Messiás. Kicsit meg is zavarodtak, és ez bizonyos fokig érthető is volt.

Mivel bomlasztja a nép egységét Jézus fellépése, nem lehet más csak Belzebub, vagyis Baalzöbul, ami azt jelenti, hogy "akit megszállnak a lelkek", vagy a megszállt lelkek szövetségese, vagyis maga az ördög, a Sátán, Baalzebub.

A 2Királyok 1-ben olvashatunk Ekrón pogány istenségéről, akit Baalzebubnak neveznek. Jézus tehát a farizeusok szerint egyáltalán nem a királyok Királya és az uraknak Ura, hanem maga az ördög személyesen, mert amit ők mondanak, ez valójában ezt jelenti. A démonok fejedelme, akik megszállnak embereket, és időnként épületeket is. Tehát Jézus nemhogy az Isten Fia lenne, hanem az Isten Fiának az ellensége, a nép ellensége, végső soron Istent káromolja, és démoni lélek van benne. Sőt, megpróbálja Isten munkáját megzavarni.

Dehogy Dávidnak Fia, leszármazottja, dehogy a Messiás. Sokkal inkább maga személyesen az ördög megbízottja. Vagyis, mindaz, amit saját szemükkel láttak egyébként a farizeusok is, hogy ott szabadítás történt, hiszen a néma beszélt, a vak látott, és dicsőítette Istent. Számukra nem lelki kérdés, csupán teológiai kérdés. Nem annak örülnek, hogy megszabadult egy súlyosan megkötözött vak és néma ember, s örvendezve megy tovább, s emiatt mások is dicsőítik az Istent, és ha a Sátántól lenne ez a szabadulás, akkor a Sátán, ahogy ezt Jézus mondja is, meghasonlott volna önmagával, de akkor is szabadulás történt, vége a Sátán uralmának és hatalmának. Ha pedig Jézus, aki valóban megszabadította ezt a beteget, akkor meg elérkezett az Isten országa. Tehát mindenképpen örülniük kellene, és nem támadást intézni a Szabadító ellen.

A farizeusok szíve gyűlölettel volt tele Jézus ellen, ezért inkább vállalták a Lélek káromlásának a bűnét is, csakhogy Jézussal végezzenek, minthogy elismerjék és elhiggyék, hogy Jézus az Isten Fia. Csak ez a Szentlélek káromlásának a bűne. Sokan félnek attól, hogy elkövették a Lélek káromlásának a bűnét, de csak ez a Lélek káromlása a Biblia szerint. Amikor valaki tudatosan, hosszú távon ellenáll Isten Lelke munkájának. Amikor valaki, mint a farizeusok, tudták azt, hogy Jézusban Isten Lelke van, Ő a Messiás. Ők ezt pontosan tudták az írások szerint, meg Jézus cselekedetei alapján. De tudatosan és szándékosan ellenálltak Isten Lelkének, és Jézusra azt mondták, hogy Ő a Baalzebub, az ördögi lélekkel végzi a szolgálatát. Ismerték a munkáját. Tudták, hogy milyen erővel végzi az Ő szolgálatát. Pontosan tudták, hogy igaz az, amit Jézus mond, hogy elérkezett közétek az Isten országa.

Egyszer mondja is Jézus - így fordítják, így helyes -, hogy bennetek van az Isten országa. Ott valójában Jézus azt mondja, hogy itt áll közöttetek. Én vagyok: ego. Én vagyok az Isten országa, aki itt van köztetek. Aki énbennem hisz, az már benne van az Isten országában.

Felteszi azt a kérdést is Jézus, hogy vajon a ti fiaitok, akik több embert megszabadítottak a szolgálatuk során a démoni kötözöttségből, akkor mind csalók voltak? Ők fognak ítéletet mondani fölöttetek. Ők is Isten Lelkével munkálkodtak, szolgáltak, és segítettek szabadulásra megkötözött embereket.

Azt mondja Jézus, hogy úgy lehetséges, hogy valahol szabadulás történjen, hogyha az erősebb fegyveres megkötözi a gyengébbet, és utána hatalmat vesz rajta. Mint ahogy bennem is Isten Lelke van, és ezért birok a démonokkal. Ezért tudtam ebből a megkötözöttből is kiűzni a démoni ártó lelket, visszaadni a látását, és visszaadni a szavait.

Majd jön Jézus zárómondata: aki nem velem gyűjt, aki nem hisz Őbenne, az szétszór, herdál, tékozol. Az áll itt pontosan. Vagyis az nem gyűjti a mennyei javakat, hanem szétszórja azokat, és az tékozol, és nem gyűjt.

Pontosan azért használja Jézus ezt a képet, mert a farizeusok mindnyájan Izráel pásztorának tartották magukat. Azt mondja Jézus, hogy ti magatokról azt mondjátok, hogy pásztorok vagytok, de hát a tanításotokat megítélem ezzel a mondattal, mert szétszórjátok a népet ahelyett, hogy hozzám engednétek, és gyűjtenétek. Engednétek, hogy belépjenek az Isten országába, és hinnének bennem, a Messiásban.

Aki nem Jézussal gyűjt, az tékozolja a mennyei javakat. Aki nem követi Őt, nem hisz benne, nem megy utána, nem engedelmeskedik neki.

Jézus úgy gyógyított, ahogy azt előtte senki sem tette. Az is furcsa volt, és ezért döbbentek meg az emberek, hogy nem Jézus volt a nagy varázsló. Nem csinált különböző praktikákat, nem nézett merőn, nem szuggerálta vagy hipnotizálta a betegeket. Valójában semmit nem tett. Azt mondta a démonoknak, hogy menjetek ki belőle, meg menjetek belőlük, másik esetben, és azok kimentek. Jézus szavára vagy nézésére vagy intésére engedelmeskedett a démoni világ. Megdorgálta az ördögöt, ahogy ezt olvassuk egy másik helyen, és az ördög, a démon kiment abból, akit hatalmában tartott. Mert az erősebb fegyveres kiűzi a gyengébbet. Jézus pedig Úr a démonvilágon is.

Azt mondja a Biblia, hogy szavára, nevére meghajlik minden térd. Ma is így van. Olyan gyakran látjuk a lelkigondozói szolgálatban. Jézus nevére meghajlik minden térd: mennyeieké, földieké és föld alatt való világ egyaránt.

Ki volt ez a beteg, akit Jézus megszabadított? Nem tudunk róla túl sokat. Egy ördögtől megszállott ember - ezt mondja a Biblia. Ma a legtöbb esetben a pszichiátriákon próbálják az ilyen betegeket gyógyítani, de inkább azt mondom, kezelni. Sokszor a testüket gyógyszerezik a végletekig, de nem az a beteg, meg nem az van megkötözve, hanem a lelkük beteg, vagy a lélek kötözött. Ezért a legtöbb esetben, vagy nagyon sok esetben nem is tudnak segíteni.

Ez az ember, akiről itt olvastunk, még segítséget sem tudott kérni. Vak volt, és néma, plusz még megkötözött is. Halmozottan kötözött ember, mondhatnánk ma így. Hány ilyen ember él közöttünk, aki vak az Isten országára nézve, aki nem tudja már a lelki dolgokban, vagy nem tudja még kifejezni magát. Aki nem tud már a lelki bajaihoz segítséget kérni sem, mert már nem képes, annyira sötét állapotban van, annyira megkötözött, annyira mélyre vitte magát a bűn és a bűnei miatt. Vagy már nem is reménykedik abban, hogy valaki segít rajta. Egyedül Jézus tud bárkit megszabadítani mindenféle megkötözöttségből. Visszaadni a lelki látását, vagy életében először megadni neki: lássa, hogy kicsoda Jézus, kicsoda Isten. Meg tud szólalni, és beszélni tud Isten nagyságos dolgairól, és ép, egészséges pszichikumú emberré teheti Jézus Krisztus azt, aki kötözött.

Aztán azt látjuk másodszor, hogy Jézus cselekszik. Lukács 4,18-ban maga mondja: Az Úrnak Lelke van énrajtam, hogy a foglyoknak szabadulást hirdessek, az evangéliumot a szegényeknek, a megkötözötteknek megoldást. S itt azt használja a későbbiekben, azt a szót, hogy a lesújtottaknak, a depresszió szóval is fordíthatnánk ezt. A lesújtottaknak szabadulást adjak. Nagyon sok depressziós ember nem beteg, hanem kötözött. Azt mondja Jézus, hogy szabadon bocsássam a lesújtottakat. Elengedjem őket, hogy az élő halottból élő lelkületű embert teremtsek - mondhatjuk így nyugodtan.

Hisszük mi ezt igazán, hogy Jézusnak ma is van erre hatalma, hogy gyógyítson? Vagy pedig látjuk a beteget, és lemondunk róla. Tudjuk mi azt, hogy voltak gyógyítások a Bibliában, na de ma? Hisszük mi ezt igazán, hogy ma is tud Jézus gyógyítani? Lelkileg betegeket és kötözötteket, és testileg betegeket ma is tud Jézus ugyanúgy cselekedni? Nem változott semmit? Jézus Krisztus tegnap, ma és mindörökké ugyanaz - azt mondja a Szentírás. Tegnap, ma és örökre. Ma is, most is ugyanazzal a Jézussal van dolgunk, mint ott, akkor, amikor ezt a démonok által megkötözött embert Jézus megszabadította, meggyógyította.

Élő halottból halottakat élő hitre segítővé teremtette ezt az embert. Jézus képessé tette arra, amire addig nem volt képes: hogy beszéljen, hogy lásson, és hirdesse Isten dolgait, hogy szabad legyen a megkötözöttségből. Beszélt, látott és szabad lett.

Ma is tud Jézus teremteni tönkrement házasságokból élő házasságokat. Tönkrement családi közösségeket meg tud újítani, újjá tud teremteni. Élő halottból újra élő hitű embereket tud teremteni.

Néhány héttel ezelőtt voltam bent a pszichiátrián egy fiatal lánynál, aki már enni sem akar, és csont sovány. Olyan, mint a háború után sokak, akik visszajöttek a fogolytáborokból. Pontosan úgy néz ki. Hallotta a szabadulás igéit, de még gondolkozik. Ma egészen váratlanul egy helyen újra találkoztam vele. Ugyanúgy néz ki, és ugyanabban az állapotban van. Ma elmondtam neki, hogy ugye tudja, hogy ez a találkozás immár másodszor ugyancsak nem véletlen. Isten ebből a lelki és fizikai csontsovány állapotából ki akarja őt hozni. Higgye már el végre, hogy csak az Isten tud rajta segíteni. Kedvesen bólintott, s mondta: majd meggondolja, hogy eljöjjön istentiszteletre, s végiggondolja mindazt, amit a múltkor és most beszéltünk. Megrendült a szívem, hogy lesz ebből szabadulás? Istennél tényleg semmi nem lehetetlen. De azért itt is mondja az ige, hogy aki nem velem gyűjt, az tékozol. A fizikai állapotát is eltékozolhatja valaki fiatal létére is. Tönkreteheti magát teljesen, ha tékozol, s nem Jézust követi, s vele gyűjt mennyei kincseket.

Tékozol az is, aki ördögi erőkkel cimborál, és milyen sokan azért kerülnek ilyen nyomorult állapotba lelkileg vak és néma állapotba, és fizikailag teljesen tönkremenve, mert valóban ördögi erőket vesznek igénybe. Legyen az egy jóslás, egy horoszkóp elkészíttetése, vagy részt vesz valaki egy halottidézésen, vagy szellemidézésen ugyan csak tréfából, és nem vettük komolyan, de rámegy a bilincs, és megkötözött emberré válhat vagy válik. Ezeknek sokféle vállfaja van: kézrátételes gyógyítástól kezdve a természetgyógyász praktikákig. Olyan sokféle módon kötözhetik meg az embert úgy, hogy észre sem veszi. Fiatalabb vagy idősebb korban, egyszerűen azért, mert nem hiszi el, hogy ezek a dolgok megkötözik. Isten és közé állnak. Megvakítják, és némává tehetik. Jézus ad bárkinek, mindenkinek szabadulást ezekből a megkötözöttségekből is.

A harmadik, hogy a sokaság álmélkodik és kérdez. Nem értik, hogy ki ez a Jézus. Mindenki előtt világos, hogy ilyen szabadító hatalma embernek nem lehet. Vajon mi akarunk-e többet tudni Jézusról, vagy mis is megállunk itt a kérdezésnél? Nem ez-e a Dávid Fia? És aztán tovább nem kérdeznek. Isten most egy egész nyarat, sokaknak a szabadságot is arra adja, hogy tudjunk meg többet Jézustól Jézusról. Erre is felhasználhatjuk a szabadidőnket. Többet megtudni Jézustól Jézusról magáról. Szorosabbra vonni - jó értelemben - a köteléket. Minél szorosabban ragaszkodni Jézushoz. S ennek látjuk majd a pozitív gyümölcseit, az eredményeit. Többet tudni Jézustól Jézusról.

Akkor nemcsak kérdés lesz a számunkra, hogy Jézus Dávid Fia-e, hogy Messiás vagy Megváltó, hanem személyes közösségünk is épül, sőt egyre mélyül Jézussal újra és újra. És akkor hittel meg tudjuk vallani a legnagyobb melegben, talán olyan helyen is, ahol nem szoktak beszélni Jézus Krisztusról, azt, hogy Jézus Krisztus nekem is Isten Fia, Megváltó, személyes Üdvözítő.

Aztán itt voltak a farizeusok. Vádolnak, és nem hinni akarnak. Félnek és féltékenyek. Nem annak örülnek, hogy egy ember megszabadult, lát és beszél, és talán ugrándozott is örömében, hanem kizárólag ez érdekli őket, hogy van-e jogosítványa Jézusnak gyógyítani és szabadítani.

Nem kísért minket is időnként ez a gondolat, ez a kísértés? Milyen alapon teszi azt Jézus velünk, amit tesz? Van neki rá jogosítványa, hogy ne adja meg, amit kértünk, hogy elvegye azt, amit elvett, hogy úgy bánjék velünk, ahogy bánik? Ne úgy cselekedjen, ahogy mi azt elvárjuk tőle? Ne teljesítse a mi kéréseinket, vagy ne úgy és akkor, ahogy mi azt gondoltuk?

Hányszor vádoljuk mi is Jézust? Mert Ő úgy cselekszik, ahogy Ő azt jónak látja. Mert Ő szabad arra, hogy úgy cselekedjék velünk is, ahogy Ő azt helyesnek tartja. Nem esünk ugyanebbe a hibába, mint a farizeusok? Igazoltatni akarjuk Jézust, mint a sarki rendőr időnként minket. Tessék ideadni a papírokat. Milyen alapon tetszik ezt cselekedni? Igazoltatjuk Jézust: van jogosítványod Uram ahhoz, hogy ezt tedd velem? Hát velem nem ezt kellene tenni, hanem ezt meg ezt, meg ezt megadni, így és így bánni. Ez a minimum. Mióta járok már templomba, olvasom a Bibliát, hiszek benned, hogyhogy ez történik velem? És vádoljuk Jézust, és kérdéseket teszünk fel neki, ami nem baj önmagában, de vajon elfogadjuk-e a válaszát? A farizeusok nem fogadták el. Tudták ők pontosan, hogy kicsoda Jézus, és elkövetik a Lélek káromlásának a bűnét, vétkét, amelyre azt mondja a Szentírás, hogy nincsen bocsánat. Sem itt, sem odaát.

Mit tett Jézus? Kijelentette az Isten országát. Ez volt az első, amit válaszolt. Kijelentette az Isten országát. Azt mondja, hogy mindaz, amit láttok, az beszél arról, hogy eljött, itt van az Isten országa. Én vagyok az Isten országa. Elérkezett hozzátok. Kicsinyek és nagyok világosan láthatjátok. Vagyis, aki csak akar, hihet énbennem. Ez ma is így van. Itt, most, aki csak akar, elmehet Jézussal a szívében. Elmehet úgy, hogy megerősödik a hitében. Megvallja csendben belül a szívében Istennek, hogy az Úr Jézus az én Megváltóm és Szabadítóm is. Uram, szabadíts meg ebből meg ebből meg ebből. Megtagadok minden ördögi köteléket, mindent, ami hozzá kötne. Adjál teljes szabadulást, bűnbocsánatot, hadd menjek szabadon innen el.

Aztán emlékeztetett arra, hogy ott van az Isten országa köztük, mert a csodák erről beszélnek. Kijelentette Isten országát, emlékeztette őket Jézus arra, hogy ez már most eljött, és a harmadik, hogy döntés elé állított mindenkit Jézus. Mindenkit, kivétel nélkül. Minden erről szól itt ebben a történetben, hogy akarja-e valaki ott a sokaságból Jézust követni, vagy pedig nem.

Azt mondja, hogy aki nincs vele, az ellene van. Tudjuk, hogy politikusok régen és most is kiforgatták ezeket a szavakat. Politikai céljaikra akarták felhasználni ezt a gyönyörű és mély tartalmú jézusi mondatot. Azt is tudjuk, hogy negyven éven át ki az, aki emlegette ezt állandóan a tolerancia jegyében, ami csak áltolerancia volt, és semmi köze nem volt a szeretethez és a türelemhez, főleg a vallási türelemhez nem.

Jézus azt mondja, hogy aki nincs velem, az ellenem van. Aki nem Jézus követője egyértelműen és határozottan az élet helyzeteiben, mert a döntések ezt jelentik, a hétköznapi helyzetekben, amikor azt mondja Jézus Krisztus, hogy a bűnösök útjára ne menj. Akkor mész vagy megállsz? Amikor bizonyos papírokat ki kell tölteni, akkor az igazságot írod be, vagy csak egy pici hamisság van benn, és akkor az az egészet megrontja. Tisztán állsz az Isten előtt ezekben a kérdésekben, vagy nem?

Újra és újra az igazat mondod, vagy pedig belekeversz egy pici hazugságot is. Ennyit csak elnéz az Isten? De Isten nem nézi el. Azt mondja: Aki nem velem van, az tékozol. Aki csak egy kicsit hazudik, az már nincs vele, mert Jézus egy kicsit sem hazudott sosem. Nála nem volt szükség a hazugságra. Beszélt a samáriai kútnál az asszonnyal, aki már a hetedik férfivel él együtt, és a hetedik már nem is a férje. Nem ezzel kezdi a beszélgetést, mert szerette azt az asszonyt. Ezért beleérzett a helyzetébe, de a végén keményen megmondja: az nem a férjed. Megmondja a házasságtörőnek is. Eredj el, és többé ne vétkezzél. Számon kéri a farizeusokon, a férfiakon is az ő vétkeiket és bűneiket. Nagy szeretettel, de mindig az igazat mondta. Nem volt semmi hazugság sosem Jézus válaszaiban.

Aki nem határozottan és egyértelműen Jézus követője, az előbb utóbb Jézus tagadója lesz, mint Péter a főpap udvarában. Elment megnézni, hogy mi történik Jézussal. Ő nem követte Jézust, csak kíváncsiskodott. És ott az idegen tűznél melegedve, mikor azt mondják neki, hogy te is Jézus követője vagy, kőkeményen letagadja azt is, hogy valaha ismerte Jézust. Ha valaki csak érdeklődik Jézus iránt, az még nem Jézus követője. Aki nincs vele, az tékozol, sőt az tagad. Az letagadja Jézussal kapcsolatban még azt is, hogy ismeri Őt. Itt nem lehet más vallás követőjének lenni valakinek, meg Jézus követőjének is. Vagy Jézust követi, vagy idegen isteneket imád. Nem lehet a kettőt szinkretista módon keverni. Egy kicsit ezt az istent, egy kicsit azt is. A New Age mozgalom ezt csinálja. Innen is, onnan is, és egy kutyulék lesz a vége, ami egyébként senkinek semmilyen segítséget nem tud adni. Szabadulást meg végképp nem hoz senkinek sem. És nem maradhat senki sem semleges kívülálló. Csodálja Jézust. Milyen fantasztikus tanító, milyen nagyszerű Messiás. Milyen igaz ember. Ez nem azt jelenti, hogy követi valaki Őt. Maga Jézus azt mondja a Jelenések könyve 3, 15-ben: "Tudok cselekedeteidről." Tehát nincs hamisság. Tud a cselekedeteinkről. Az enyémről, a tiétekéről, mindnyájunkéról. Nem vagy sem hideg, sem forró. Bárcsak hideg volnál, vagy forró. Akkor legyél teljesen krisztustagadó. Vagy forró szívvel kövesd Őt. Bárcsak hideg volnál, vagy forró. Így, mivel langyos vagy, és nem forró, sem hideg, kiköplek a számból. Vagy forró, vagy hideg. Vagy követem, aki vele van, az gyűjt, vagy nem követem, és akkor tékozló fiú, tékozló lány, asszony, nyugdíjas stb., lehetne sorolni, vagyok. Vagy követem Őt forró szívvel, vagy ha nem forró, akkor kérem Őt arra, hogy Uram, kihűlt a szívem, meghidegedett a szeretet bennem, éleszd fel újra a tüzet, kérlek, nehogy idegen tüzeknél kezdjek el melegedni, és aztán megtagadni téged. Legyél vagy hideg, vagy forró. Mivel langyos vagy, kiköplek a számból.

Jézus mellett senki nem maradhat közömbös, kívülálló. Itt sem sikerült. Vagy ellene támadtak, vagy melléálltak. Nem lehetett közömbös senki sem. Ez azt jelenti tehát, hogy aki követi Jézust, az kaphat a bűneire bocsánatot, azt Jézus Krisztus kiszabadítja minden ördögi kötelékből is. Az átéli, amit olyan sokszor látunk egy-egy lelkigondozói szolgálat során, lehullnak a bilincsek, kitisztul a tekintet, kitisztul az élet, s egyértelműen Jézus követőjévé válik az, aki Jézus mellett döntött, és elindult utána.

Most is lehet szavatolni. Most is megtagadhat bárki ördögi kötelékeket. Most is kimondhatja bárki, hogy Jézus, itt az életem, követlek téged. Forró szívvel a te tanítványod akarok lenni, mutasd meg, merre menjek, és én megyek utánad. Most is megújulhat bárki a hitében, ha az egy kicsit kihűlt. Olyan sokan ülnek itt ám hétről hétre langyos szívvel. Kimegy az ajtón, s már nem tudja, hogy miről volt szó. Fogalma sincs az egész igehirdetésről. Miről akart vele személyesen Jézus beszélni. Már itt bent elfelejti. Nem is igazán érdekli. Nem is követi, nem is tudja ő maga sem, hogy miért ül itt. Egyszer hitre jutott, behívta Jézust az életébe, s az óta aztán semmi újról nem tud beszámolni. Semmi olyanról, ami személyes vezetés az életében. Langyos a szíve, langyos az élete, s nem is igen figyel oda senki sem, ha néha lagymatag módon próbál valamit Jézusról beszélni.

Egyedül Jézus Krisztus vére által van szabadulás. Azt olvassuk, hogy a golgotai kereszten legyőzte az ördögöt. Azt mondják a tanítványok - korábban, mint ahogy ez történt volna, de már akkor Jézus legyőzte az ördögöt a szolgálata által -, láttuk a Sátánt, mint egy villámlást leesni. Jézus szolgálata, élete, halála, feltámadása által egyszer és mindenkorra legyőzte a gonoszt. Nincs hatalma többé, csak ideig-óráig. Nem tudjuk miért, ezt még megengedi Isten. Nem magyarázza meg. Ideig-óráig még van hatalma, hogy öljön és pusztítson, de egyszer aztán eljön, amikor Jézus újra eljön, a vég, s attól kezdve nincs többé hatalma. S minden térd meghajlik Jézus nevére földieké, mennyeieké, föld alatt való démonvilágé egyaránt.

Vajon a mi szövetségesünk-e Jézus, vagy pedig a mi ellenségünk? Csak megítélni tud minket, vagy pedig a követői vagyunk, s ezért vele gyűjtünk az örök életre.

Jézus legyőzte az ördögöt, legyőzte a halált az Ő keresztje által. Bárki kimondhatja ezt csendesen, meggyőződéssel: Jézus nekem is, személyes módon is az Isten Fia, és Megváltó.


Imádkozzunk!

Úr Jézus köszönjük neked azt, hogy te szabadítást és szabadulást készítettél mindenki számára. Köszönjük azt is, hogy megújulhatunk a mi hitünkben, hogy újra megerősíted velünk a te szövetségedet, az újszövetséget a keresztfán kiontott véred által. Hadd legyünk most mindnyájan így itt, s hadd legyen ez közös hitvallásunk és kérésünk: Jézus Krisztus, Dávidnak Fia, a mi személyes Messiásunk, Megváltónk, könyörülj rajtunk.

Adj nekünk bocsánatot, szabadulást, hadd tagadjunk meg minden ördögi köteléket, szánjuk oda testünket, lelkünket újra neked, s legyünk a te hűséges, téged megvalló tanítványok. Add ezt meg nekünk, kérünk ma este ajándékba.

Ámen.