PASARÉTI PRÉDIKÁCIÓK

Pasarét, 2004. június 20.
(vasárnap)

Földvári Tibor


A GONOSZT JÓVAL GYŐZD MEG


Alapige:Róm 12,17-21

Senkinek gonoszért, gonosszal ne fizessetek. A tisztességre gondotok legyen min­den ember előtt. Ha lehetséges, amennyire rajtatok áll, minden emberrel békességben éljetek, ne álljatok bosszút magatokért szeretteim, hanem adjatok helyet annak a haragnak, mert meg van írva: Enyém a bosszúállás, én megfizetek, ezt mondja az Úr. Azért, ha éhezik a te ellenséged, adj neki enni, ha szomjazik, adj innia, mert ha ezt míveled, eleven szenet gyűjtesz az ő fejére. Ne győzetessél meg a gonosztól, hanem a gonoszt jóval győzd meg.


Imádkozzunk!

Dicsőítettünk és magasztaltunk téged Urunk az ének szavaival, mert boldog nép lehetünk, téged ismerhetünk, követhetünk. Hódolunk előtted, mert mennyei Atyánkká lettél Jézus által. Köszönjük, hogy őbenne és őáltala nemcsak szabadítót, hanem megtartót adtál nekünk. Szeretnénk hálásan megköszönni neked minden jótéteményedet. Köszönjük, hogy a nehézségek során is tapasztalhattuk segítségedet, megoldásaid.

Áldunk téged, hogy segítetted az érettségizőket sikeresen letenni a vizsgáikat. Kérünk, segítsd meg azokat, akik felvételiznek közülük. Ha pedig valami nem úgy sikerült, ahogy szerették volna, adj nekik békességet, nyugalmat. Köszönjük, hogy erőt adtál a pedagógusoknak mindent elvégezni, kérünk, adj pihenést nekik is a nyár során. Add a te békességedet, nyugalmadat, pihenésedet a tőled szokott ajándékképpen lelki módon is nekünk, most is és a nyár során.

Köszönjük a Neszmélyen levőket, áldunk minden áldásodért, amit ott adtál a gyermekeknek és kérünk, legyél ott azokkal, akik most vannak a te jelenlétedben. Mi pedig, akik itt vagyunk és jöttünk a hívásra, szeretnénk veled találkozni, akkor is ha soha nem jártunk templomban, szeretnénk megtapasztalni a csodát, hogy megszólítasz. Akik pedig már évek óta jövünk rendszeresen, ismét szeretnénk élő üzenetet hallani tőled.

Köszönjük Urunk, hogy te tudod, hogy mire van szükségünk, mert te jó pásztor vagy. Kérünk téged, szólíts meg így bennünket, hadd halljuk a te hangodat.

Ámen.


Igehirdetés

A gyermekek is olyanok mint mi idősebbek, olyan természettel születtek erre a világra, mely természet ha bántást tapasztal, akkor igyekszik bántással reagálni. Az elmúlt héten csendeshéten voltunk, ahol rendkívül jó gyermekek voltak együtt, könnyű volt őket nevelni, szeretni. Előfordult azonban néhány nehezebb pillanat is, amikor az ember szíve összeszorult, látva azt - amit én magam is átéltem gyermekkoromban -, ha bántottak, igyekeztem visszaütni, ha lehet, akkor még durvábban, mint amilyen bántás ért.

Amikor az Úr Jézus az őt követők életét, gondolkodását, viselkedését a bárány természetéhez hasonlítja, azért teszi, mert ezzel arra akar rámutatni, hogy másképpen tud élni az, aki már megismerte az ő kegyelmét, szeretetét. A juh olyan állat, amelyik nem tud bántani, nem tudja megsérteni az őt megtámadót. A juhnak egyetlen védelme lehet csak; ez a pásztor. Az a pásztor, aki a legvadabb állattal is szembeszáll és megvédi a bárányt. Ezért is van szüksége minden juhnyájnak pásztorra. Nemcsak nem tudnak szembeszállni, de nem tudnak védekezni sem. Nem tud elszaladni, ha megtámadják, nem tud visszaharapni, hiába vannak többen a nyájban, egy farkas is elég ahhoz, hogy elpusztítsa áldozatát.

Jézus követői ilyenek, bárány természetűek. Egy olyan világban azonban - erről szól a felolvasott igeszakasz -, ahol még mindig vannak farkas természetű emberek, akik még nem ismerik ahogyan Jézust követve lehet élni. Erre a természetre az a jellemző, hogy bántja a másikat, kifejezetten bántja azokat, akik már másképpen élnek. Jézus azért mondta a tanítványainak is: Ne csodálkozzatok, ha gyűlöl titeket a világ, mert engem hamarabb gyűlölt. Ha engem gyűlölt, akkor titeket is gyűlölni fog. Isten népének egy olyan világban kell élnie, ahol farkas természetű emberek kifejezetten őket bántják, de az ilyen embereket is - a Róm 12,17-21 szerint - ugyanúgy kell szeretnie, mint lelki testvéreit.

Az apostol ezen levél első 11 részében arról tesz bizonyságot mit jelent Isten kegyelme, szeretete, mit hozott el a Mindenható Jézus Krisztus által, hogyan lehet a kegyelem Istenbe vetett hit által a megtérő bűnösnek részévé és milyen élet jellemzi azt, aki ezt komolyan veszi és éli Jézus követőjeként. Új természetet kapott, ezért él szeretetben. Nagyon érdekes, hogy rögtön a lelki testvérek iránti szeretet gyakorlati leírása után és még mielőtt írna az állampolgári kötelességről, a felsőbb hatalmak iránti szeretetről a 13. részben, előtte azt tisztázza hogyan élje meg a szeretetet azok iránt, akikkel kapcsolatban ez nagyon nehéz, akik kifejezetten megnehezítik azt, hogy szeressék őket. Azért, mert gonoszok, gonoszul bánnak.

Megtörténhet természetesen, hogy egy keresztény ember is hibázik, valamiben vétkezik, ezért megérdemli a bántást. Most azonban nem erről van szó, hanem arról, amikor csak azért, mert a Krisztus követője, s ez nem tetszik valakinek, ezért bántja őt. Például a családban csípős megjegyzésekkel, néha durva tettlegességgel, eltiltással. Munkahelyen, vagy osztályközösségben, amikor a keresztény ember is felsóhajt, amikor meglátja azt a valakit belépni az ajtón, arra gondolva, hogy már megint kezdődik elölről az, ami eddig is már mindig zajlott. Aki miatt már váltani is szeretne a munkahelyen, illetve alig várja, hogy befejezze az iskolát, mert már szinte kibírhatatlan számára.

Sajnos még gyülekezetben is lehet ilyen. Jézus azt is mondta, hogy vannak báránybőrbe bújt farkasok, azaz olyanok akik kifejezetten ártani akarnak Isten népének, a gyülekezetnek, nem igazán keresztények, tervük az, hogy ahol csak lehet ártsanak Istennek és gyermekeinek. Még nehezebb talán az, amikor egy keresztény gyülekezetben lelki testvérek viselkednek úgy, mintha még mindig farkasok lennének. Ez a farkasbőrbe bújt bárány képe lehetne. Említsük meg még - mert manapság erről is lehet gyakran hallani -, amikor egy hazán belül, az országban, a politikában az ellenfelek egymással ellenségként viselkednek, s amikor ez hatással lehet a keresztényekre is.

Az apostol arra hívja fel a figyelmet, hogy azért nagyon veszélyes, ha a gonosz bántja Jézus követőit, illetve amikor szinte minden ember bántja a másikat, és ez a farkas természet része, mert amikor ez történik, akkor nemcsak a bántás okoz fájdalmat, hanem az a félelemérzet, hogy ez a gonosz legyőzni és elpusztítani akarja. A keresztény ember életében békétlenséget, tiszteletlenséget, gyűlölséget akar munkálni belülről, gonosszá akarja újra tenni.

Az ősellenség, a Sátán van ugyanis minden ilyen bántás, támadás mögött, akkor is, ha tudja az, aki bántja Isten népét, akkor is ha nem. Az ilyen emberek mindig eszközök, csak nem az Isten kezében. A gonosz azt akarja, hogy amikor bántják Isten népét, akkor a juhok próbáljanak meg védekezni maguktól, de azok csak akkor tehetik ezt ha ismét farkassá válnak. Juhfoggal nem lehet visszaharapni, ahhoz farkassá kell válni. Az a szörnyű, hogyha a juh védekezni akar magától, akkor ismét farkassá válik, nem úgy viselkedik, mint a pásztor báránya, hanem mint az ordas farkas. Az Isten nélkül élő, Jézust nem ismerő embert pedig egyre mélyebbre húzza ez a fajta bántás, gonoszság, egyre nagyobb lesz a gyűlölet, a harag.

Láttam olyan szomszédi kapcsolatokat, ahol rossz volt látni a szomszédasszonyok arcát amikor egymást meglátták. Elfordultak egymástól, köptek az utcán egymás mellett elhaladva. Nem szóltak egy szót sem, de szörnyű volt látni azt a gyűlöletet, ami sugárzott a szemükből. Újra mondom, a gyerekek viselkedésén is szembetűnő, hogy milyen a farkas természet szörnyűsége. Ezért tesz tönkre minden ilyen bántás házasságot, családot, barátságokat.

Az apostol nem véletlenül beszél tehát erről a szeretetről, vannak olyanok akiken keresztül a gonosz nyilvánul meg, s ez a gonosz le akarja győzni a jóságot. Ezek a farkas természetűek, a nehéz emberek, akiket nagyon nehéz elviselni. Az apostol azonban azt mondja, hogy aki ismeri a kegyelmet, az még az ilyeneket is tudja, sőt kell is neki, szeretni.

Hogyan lehet szeretni az ilyen embert?

Ami a természetben és az állatvilágban nem működik és nem történhet meg, az a lelki életben megvalósulhat. Az apostol ezzel fejezi be ez a gondolatot: "Ne győzetessél meg a gonosztól, hanem a gonoszt jóval győzd meg."

Gondolom még egyikünk sem látott olyan képet, ahol a bárány megette a farkast, de a lelkiekben mégis az történik. A bárány legyőzheti a farkast, illetve a bárány pásztora. Csak a lelki életben valósul meg, hogy az Úr Jézus, mint a jó pásztor, az övéin keresztül mutatja meg az ő hatalmát, erejét, s a jóság legyőzi a gonoszt, s a követői ebben lehetnek eszközök az ő kezében. Nemcsak védelmet tapasztalhatnak, hanem győzelmet is. Ez úgy megy végbe, ahogy az apostol mondja Istenre vonatkoztatva: "ne fizess gonosszal, gonoszért senkinek, ne állj bosszút magadért. Szeretteim ne álljatok bosszút, hanem adjatok helyet ama haragnak, mert meg van írva enyém a bosszúállás, én megfizetek - ezt mondja az Úr."

Hogyan lehet szeretni az ellenséget, azt aki bánt? Úgy, ahogy Isten is szereti. Furcsa ezt együtt mondani, hogy bosszú, valamint harag és Isten szeretete. Hogy fér e kettő össze? Úgy, hogy az Isten bosszúja és haragja az ellenség iránt mindig a legvégső. Hogyan viszonyul Isten az ellenség iránt, a bűnösök iránt? Mit tesz azokkal, akik bántják az övéit, akikről azt mondja a zakariási ige, hogy aki titeket bánt, az az ő szeme fényét bántja? Az apostol azt mondja, hogy eljön az az idő, amikor az Isten haragja utoléri az ilyen embert.

Amikor közülünk is éppen bántás ér valakit, akkor az nagyon fáj, de nem szabad elfelejteni, hogy a harag, a bosszú joga egyedül az Istené. Nem lehet önhatalmú a keresztény. Itt arról a fajta ítéletről beszél az Írás, amelyet más helyen úgy fogalmaz meg, hogy rettenetes dolog az élő Isten kezébe esni. Amikor eljön az az idő, akkor az Isten jogosan ítéli meg azokat, akik gonoszok. Az is igaz, hogy még a földi életben is bekövetkezhet, hogy az Isten már nem tűri tovább az övéi bántását. Az utolsó ítélet ama napon lesz, ez a végső, de a földi élet során is megtörténik, hogy Isten azt mondja a gonosz emberre, hogy eddig és nem tovább.

Gondoljunk a fáraóra, aki annak idején bántotta az Isten népét Mózes idejében, vagy Góliátra, aki negyven napig gyalázhatta a népet, mígnem eljött Dávid és legyőzte őt. De gondolhatunk a még közelebbi időre is amikor a Csaucseszku rezsim felbomlott, Isten nem engedte többé gyalázni az ő nevét, amikor a Biblia lapjaiból WC papírt csináltak azután már nemsokára bekövetkezett 1989. Karácsonyán a pusztulása.

A hívő ember ezt tudja, hogy ilyen az ő Istenem, aki nem hagyja büntetés nélkül, hogy az övéit bántsák. De mindig csak akkor jön ez, amikor a legvégsőbbig elment Isten türelme és irgalma, mert ez az érem másik oldala. Hiszen a Római levél azt az irgalmas szeretetet hirdeti meg az első tizenegy részben, amely azt mutatja, hogy Isten még az ellenségek iránt is irgalmas, kegyelmes és szerető. Jézus nem véletlenül mondta a mennyei Atyára vonatkoztatva a Hegyi beszédben (Mt 5), hogy Isten felhozza az ő napját jókra és gonoszakra, esőt ad igazaknak és hamisaknak, mert az Isten, mint a teremtő Úr gondot visel még a gonosz teremtményeire is.

Az igazán nagy evangéliumi örömhír a Római levél 5. részében megfogalmazott gondolat, hogy Isten Jézus Krisztust azokért küldte el, akik bűnösök, sőt neki ellenségei. Az Isten hozzánk való szeretetét abban mutatta meg, hogy amikor még bűnösök voltunk, Krisztus érettünk meghalt. Majd így folytatja: "Miután most megigazultunk az ő vére által, sokkal inkább megtartatunk a harag által őáltala. Mert amikor ellenségei voltunk, megbékéltünk Istennel az ő Fiának halála által. Sokkal inkább megtartatunk az ő élete által, miután megbékéltünk vele. "

Amikor bántanak bennünket Jézus nevéért, akkor könnyen elfelejtjük, hogy valaha mi is ellenségek és bűnösök voltunk. Isten kegyelme nélkül most is azok lennénk. De Isten szeretete és irgalma éppen abba mutatkozik meg, hogy Jézus, a Megváltó, a jó Pásztor az életét azért adta, hogy nemcsak a bűnösök, hanem a gonosz ellenségek is megtérhessenek, élhessenek. A jó Pásztor életét adta juhaiért. A legádázabb ellenségre is úgy tekinthet a hívő ember, mint aki bármikor farkasból juhocskává válhat, mert az Isten bosszúálló, de csak a legvégén.

Az érem másik oldala az Isten kegyelme és szeretete. Ezért mondja az ige, hogy a gonoszt jóval győzd meg, mert a mi Mindenható Urunk jósága és irgalma legyőzi a legnagyobb gonoszságot is.

Bennünk is. Lehet, hogy mi valaki másra gondoltunk, aki minket bánt, de nagy baj, ha mi is bántunk másokat. Talán a legtöbben úgy jártunk, hogy amikor már fájt az, hogy miattunk szenvednek mások, akkor döbbentünk arra rá, hogy segítség kellene. Isten szeretete azonban olyan nagy, hogy akármilyen nehéz, elrontott élet után is lehet újat kezdeni Istennél, mert Jézus Krisztus, a jó pásztor meghalt ezért. A jó legyőzi a gonoszt, mert Jézus a jó Pásztor. Aki ismeri ezt a szeretetet és amikor bántják, s erre a szeretetre tud nézni, az meglátja a legkiállhatatlanabb, szeretetlenebb emberben is nemcsak Isten teremtményét, akit tisztelnie kell, hanem meglátja a kegyelemre szoruló bűnös embert. Hiszen jaj neki, ha egyszer utoléri az ítélet.

Ez a fajta viszonyulás egyfajta állapot, viselkedésmód, illetve az adott helyzetben megélt válaszreakció. A 17. verstől kezdődő igerészben látható, hogy az apostol azt mondja, hogy amennyiben rajtatok áll, éljetek minden emberrel békességben, legyen gondotok a tiszteletre, a tisztességre. Vagyis, amennyiben lehetséges békességben élj még az ellenségeddel is. Sőt, Jézus azt mondta: "Szeressétek ellenségeiteket!" Nem arról van szó, hogy az ellenség is békességben szeretne élni velünk, hanem arról, hogy mi hogyan éljünk velük, ne adjunk okot a békétlenségre. Törekedjünk a lelki békesség megőrzésére.

Lehet, hogy a szomszéd, vagy a munkatárs ordítozik, de ilyenkor érdemes csendben maradni és nem visszaordítani. Megtörténik az is, hogy valakinek mindig az igazságérzetét támadja a gonosz ellenség, s olyankor az igazságról kell lemondani, nem az Isten igazságáról, hanem a magunkéról.

Emlékszem arra, hogy otthoni gyülekezetemben, amikor hazamentek az esti imaóráról az asszonytestvérek, legtöbbjüket a férjük mindig azzal a megjegyzéssel várta, hogy már megint késtél. Természetesen előfordult, hogy késtek, de nem mindig és olyankor is csendben kellett maradniuk, nem lehetett visszavágni. Jaj, amikor már a segítőtárs, házastárs ellenséges viszonyban van. De a jó ebben az esetben is legyőzi a gonoszt.

"Legyen gondotok a tisztességre!" - azt jelenti, hogy a tiszteletadás nem marad el még az ellenségekkel kapcsolatban sem. Ha ez így működne a politikai életben, akkor legfeljebb ellenfelek lennének a különböző politikai pártok, s nem ellenségek. Az sem mindegy, hogy a keresztény ember megadja-e a tiszteletet a televízión keresztül, vagy újságot olvasva annak a vezetőnek, akiről a tizenharmadik részben ír tovább az apostol. Az új fordítású Biblia így írja ezt: "Arra legyen gondotok, ami minden ember szemében jó, kedves és tiszteletre méltó." Ez egyfajta beállítódás. Aki így igyekszik megélni a legnehezebb emberek iránti szeretetet is, tiszteletadást, az akkor is tud szeretettel viszonyulni ezen emberek iránt, ha éppen támadják, bántják.

"Senkinek gonosszal gonoszért ne fizessetek, magatokért bosszút ne álljatok, hanem adjatok helyet ama haragnak", vagy ahogyan egy másik fordítás mondja: "bízzátok Istenre". Tudom, hogy néha az én imádságom is olyan volt, hogy amikor valaki megbántott azt komolyan vettem, hogy hagyjam Istenre, de azért imádságban Istennek tanácsoltam hogyan álljon bosszút - ha lehet minél hamarább -, mert az lenne az igazi megoldás, ha láthatnám hogyan szenved az, aki megbántott engem. Az e fajta gondolkozásban - úgy tűnik -, hogy a bosszú zsoltárok is támogatják a hívő embert. Azok a zsoltárok, amelyben néha Dávid is bosszúért kiált, éppen azt írják le hogyan kell Istenre bízni ezt a kérdést. A gond ott van, hogy ha az imádságban megjelenik az ilyen bosszúvágy, akkor már nem arról van szó, hogy a jó legyőzi a gonoszt, hanem még az imádságot is áthatja a gonoszság érzése. Nem Istenre bízzuk az elrendezést, hanem a bárány próbálja a jó Pásztort irányítani.

Dávid király nagyon szépen írta meg, több helyzetben is azt, amikor bántották hogyan kell Istenre bízni a dolgot. Amikor menekülésekor Nábálnak a juhait őrizte, s ment volna a társaival együtt juhvágás idején, akkor Nábál nem adott neki a jussból. Dávid jóval segítette, Nábál azonban gonosszal fizetett. Akkor Dávid kardot rántott és bosszút akart állni az elszenvedett gonoszságért. Nábál felesége figyelmeztette arra, hogy Istenre kell bízni a bosszút. Dávid akkor hálát adott Istennek, hogy nem engedte, hogy maga igazáért bosszút álljon.

Nem volt véletlen, hogy amikor Saul király sorozatosan támadta őt, s lehetősége lett volna a barlangban megölni - mert ott sötét volt, s a király és az emberei sem látták meg Dávidot -, csak Saul köpenyének felső szegélyét vágta le, mert akkor megszánta, és azt mondta: nem emelhet kezet az Úr felkentje ellen. De nem engedte az embereinek sem, hogy bántsák a királyt. Amikor ezután a Dávid kiment a barlangból és leleplezte Saul király előtt önmagát és igazolta, hogy nem akarta bántani Izrael királyát, akkor ezt mondta: "Az Úr tegyen ítéletet közöttem és közötted. Ő álljon bosszút rajtad, de az én kezem nem tesz ellened, legyen az Úr ítélőbíró, tegyen ítéletet közöttem és közötted. Ő forgassa az én ügyemet és szabadítson meg engem kezedből."

Dávid számára megvalósult, hogy nem győzhette le a gonoszt. Őbenne is ott volt a "megfizetés" indulata, de amikor Istenre figyelt, amikor engedte, hogy Isten kegyelme, szeretete és irgalma járja át a lelkét, akkor az adott helyzetben ez az ő viselkedésén is meglátszott.

A "szenet gyűjtesz a fejére" kifejezés sokféleképpen magyarázható az írásmagyarázók szerint. Vannak, akik pozitívan értelmezik, és azt mondják, hogy amikor a gonoszért jóval fizet valaki, azaz bántják, de ő igyekszik szeretni, akkor végső soron abban a gonosz emberben valamiféle lelkiismeretfurdalás fordulhat elő, egyfajta bűnbánatot is tarthat akár. Például Saul király is akkor, ott. A lényeg az, hogy valami elkezdi égetni belülről, ami majd esetleg megváltoztatja azt a gonoszt. Akik negatívan értelmezik, azt mondják, hogyha valaki a gonosszal szemben jóval válaszol, akkor ő igazolja a maga jóságát és engedi Istennek az ítéletet, akkor a gonosz ítélete még nagyobb lesz.

A lényeg mindentől függetlenül az, hogy az "eleven szenet gyűjtesz a fejére" gondolatot az előzi meg, hogy ha éhezik az ellenséged, adj ennie, ha meg szomjazik, adj innia. Azaz, lehet, hogy az ellenségednek is lesz szüksége.

Nekem is voltak olyan gondolataim, hogy bárcsak lenne már neki is olyan szüksége, mint nekem, mert az a baj, hogy neki általában nincs. De előfordul, hogy van, éhezik, vagy szomjazik. Itt a szó szoros értelmében véve van éhezésről, vagy szomjazásról szó, de természetesen lehet lelki módon is érteni. Előfordul, hogy valaki azért bánt, mert neki is volt valamilyen lelki fájdalma és azon önthette ki a haragját, akin azt érezte, hogy talán nem fog visszaütni. Éhezik valamilyen irgalomra, vagy szeretetre.

A lényeges az, hogy a hívő ember amikor az őt bántóra tekint, aki éppen talán a szó szoros értelmében megütötte, láthatja, hogy neki is van szüksége. Amikor minket bántanak, arra gondolok, hogy nekem bosszúállásra van szükségem, de aki Istenre tekint láthatja Isten kegyelme és irgalma által, hogy az ellenségnek is van szüksége. Ez a szeretet, amikor még az ellenségnek is azt adom, amire neki szüksége van. Jézus amikor arról beszélt, hogy "Szeresd felebarátodat!", akkor éppen erre hívta fel a figyelmet az irgalmas samáriai példájában. Azt add, amire szüksége van! Ez igaz az ellenségre vonatkoztatva is.

Az ellenség is kegyelemre szoruló, bűnös ember. Lehet, hogy neki is éppen arra a szeretetre és irgalomra van szüksége, ami bennünket is, az ellenségeket Jézushoz vont. Saulus mindenképpen ilyen volt. Az Apostolok Cselekedetei könyv leírja, hogy István vértanú halálánál ott volt, mint fiatalember, ő őrizte a felsőruhákat, majd ezután egyre ádázabban el kezdte üldözni az egyházat. Amikor azonban megtérése után bizonyságot tett arról, hogy hogyan ment végbe az ő megváltozása, az ő pálfordulása, akkor utalt arra, hogy ő ott volt azok elítélésénél és kivégzésénél, akiket megöltek. Biztos, hogy őbenne elindult valami már akkor, csak akkor még rugózott ellene, de Isten már akkor elkezdett benne munkálkodni. Egyre ádázabb ellenség lett, de eközben Isten kegyelme már egyre inkább áthatotta őt és a damaszkuszi úton megtért. Isten erejével a gonosz annyira legyőzettetik a jó által, hogyha kell a gonosz ember jóvá lesz, abban az értelemben, hogy a farkas báránnyá lehet.

Saul király esetében azt láttuk, hogy Isten megvédte Dávidot és Saul egyszer meghalt, s Dávid lett a király. Úgy látjuk, hogy Saul király nagyon nyomorultul halt meg, a másik Saul - aki Pál is -, viszont apostollá lett. Az ellenség ugyanis vagy elpusztul, vagy megtér, mert a jó legyőzi a gonoszt.

Természetesen számunkra biztos, hogy az az igazán bátorító és örömteli, amikor azt láthatjuk, hogy az ádáz ellenség egyszer csak lelki testvérré lesz, az ordas farkas juhocskává válik, mert a szeretet, ha kell, sok bűnt elfedez. Jézus szeretete ilyen. Ezt a fajta szeretet csak az tudja, aki ismeri a kegyelmet, s az irgalmat. Amikor abban a helyzetben bántanak bárkit is közülünk, csak imádság által tud Istenre figyelni, arra emlékezni kicsoda ő, s hogyan viszonyul ő az ellenség iránt. Őbenne bízva lehet egyedül engedelmeskedni annak a szeretetparancsnak, amiről az apostol beszélt. Az ellenségszeretet nem annyira érzés, inkább engedelmesség. Azt adni, amire szüksége van neki, megbocsátásra, áldozathozatalra. Adni azt, amire szüksége van, s ezáltal a keresztény embert sem győzheti le a gonosz, hanem a gonoszt legyőzhetjük a jóval, mert Jézus a mi pásztorunk.


Imádkozzunk!

Köszönjük neked azt mennyei Édesatyánk, hogyha bennünket is, farkas természetűeket juhocskáiddá formáltál az újjászületés során. Köszönjük, hogyha megváltozhatott a gondolkodásunk, viselkedésünk. Köszönjük, amikor megoldottad nemcsak saját lelki gondunkat, hanem a házasságunkat, a családunkat is meggyógyítottad, helyre állítottad.

Szeretnénk ennek az igének a fényében hálát adni neked, amikor szenvedhettünk a te nevedért, s erőt adtál elhordozni, sőt ahhoz is, hogy a jó legyőzhesse a gonoszt. Bocsáss meg, kérünk, mindazonáltal, amikor a magunk bosszúja, igazságérzete győzedelmeskedett, s nem a te szereteted és irgalmad. Könyörülj meg rajtunk azért, mert nem tudtuk mindig szeretni a nehéz embereket. Köszönjük, hogy lehetséges ebből megváltoznunk, kigyógyulnunk. Arra kérünk téged, hogy amikor hazamegyünk, vagy megyünk a munkába, vagy olyan helyre, ahol tudjuk, hogy nehéz emberek vannak, segíts szeretetben hordozni őket. Engedd, hogy a te békességed töltsön be bennünket, s a te isteni szereteted és irgalmad áradhasson rajtunk keresztül még az ilyen emberekre is.

Könyörülj rajtunk, hogy a gyülekezetben is tisztuljunk, újuljunk meg, hogy tudjuk egymást is szeretni hittel, igazán. Arra kérünk Urunk téged, hogy segíts ezzel a lelkülettel imádkozni másokért, még az ellenségeinkért is. Könyörülj meg rajtunk, hogy kitartóan tudjunk imádságban hordozni másokat. Szeretnénk népünket, népünk vezetőit is a szeretet nevében elébed hozni. Kérünk, adj nekik is megtérést, akik nélküled élnek és segítsd őket népünk vezetésében. Te legyél azokkal, kérünk, akik az Unióban lesznek képviselők. Segítsd őket is jó döntéseket hozni.

Segíts átélni azt a csodát, hogy nem győz le a gonosz bennünket semmilyen formában sem, hanem teáltalad a jó legyőzi a gonoszt.

Kegyelmedért, Jézus nevében kérjük ezt tőled.

Ámen.