PASARÉTI PRÉDIKÁCIÓK

Pasarét, 2004. június 3.
(csütörtök)

Földvári Tibor


ISTEN DICSŐSÉGE EZÉKIELNÉL


Alapige:Ez 1

A harmincadik év negyedik hónap ötödik napján, mikor én a fogságban élő nép között voltam Kébár folyó mellett, megnyílt az ég és isteni látomásokat láttam. A hónap ötödik napján Jojákim király fogságba vitelének ötödik évében, szólt az Úr igéje Ezékiel paphoz, Búzi fiához, a káldeusok országában, a Kebár folyó mellett és megragadta őt ott az Úr.

Láttam, hogy forgószél jött észak felől, nagy felhővel és egymást érő villámlással, körülötte fényözönnel. A közepéből, a villámok közül mintha ezüstös csillogás tündöklött volna. Négy élőlény alakja volt ott. Ilyennek látszottak: emberhez hasonló alakjuk volt, de mindegyiknek négy arca, és mindegyiknek négy szárnya volt. Lábaik egyenes lábak, voltak, de lábfejük olyan volt, mint a borjúláb. Ragyogóak voltak, mint a fénylő réz. Szárnyuk alatt négyfelől emberi kezek voltak. Mind a négynek voltak arcai és szárnyai. Szárnyaik összeértek, egyiké a másikéhoz. Nem kellett megfordulniuk, amikor jártak, mindegyik előre nézve tudott menni.

Ilyen volt az arcuk: volt emberarcuk, de volt oroszlánarca is mind a négynek jobbról, bikaarca is volt mind a négynek balról, és volt sasarca is mind a négynek. Ilyen volt az arcuk. Felső szárnyaik ki voltak terjesztve, ez a két szárny összeért, egyiké a másikéval, kettő pedig eltakarta a testüket. Mindegyik előre nézve tudott menni. Ahova a lélek akart menni, oda mentek, nem kellett megfordulniuk, amikor jártak.

Ilyenek voltak az élőlények: külsejük olyan volt, mint az izzó parázs, és az élőlények közt, mintha égő fáklyák lobogtak volna. Tűz ragyogott, és a tűzből villámok cikáztak. Az élőlények járása-kelése olyannak látszott, mint a villámlás.

Amikor néztem az élőlényeket, megpillantottam egy-egy kereket a földön az élőlények mellett, mind a négy előtt. A kerekek úgy voltak elkészítve, hogy ragyogó drágaköveknek látszottak, és mind a négy egyforma volt. Úgy készültek, hogy mindegyik kerék közepében egy másik kerék látszott. Amikor jártak, négy irányban tudtak menni; nem kellett megfordulniuk, amikor jártak. A kerék abroncsai magasak és félelmetesek voltak, és mind a négy abroncs körös-körül tele volt szemekkel. Amikor az élőlények jártak, a kerekek is jártak mellettük; és amikor az élőlények fölemelkedtek a földről, a kerekek is fölemelkedtek. Ahová a lélek akart menni, oda mentek; ahová a lélek akarta. És a kerekek is fölemelkedtek velük, mert az élőlények lelke irányította a kerekeket. Ha azok jártak, ezek is jártak, ha azok megálltak, ezek is megálltak; és ha fölemelkedtek a földről, fölemelkedtek a kerekek is, mert az élőlények lelke irányította a kerekeket.

Az élőlények feje fölött valami boltozat volt, amely félelmesen csillogott, mint a jég, és ki volt feszítve a fejük fölött. A boltozat alatt ki voltak terjesztve szárnyaik, egyiké a másiké felé. Mindegyiknek volt másik két szárnya is. Ezekkel eltakarták a testüket elöl is, hátul is. Amikor jártak, olyannak hallottam szárnyaik zúgását, amilyen a nagy vizek zúgása, mint a Mindenható hangja. Hangjuk zúgása olyan volt, mint egy tábor morajlása. Amikor megálltak, leeresztették szárnyaikat. És egy hang hallatszott a fejük fölött levő boltozatról amikor megálltak, és leeresztették szárnyaikat. A fejük fölött levő boltozaton fölül egy zafírfényű trónus alakja látszott, a trónus alakja fölött pedig emberhez hasonló alak látszott. Ezüstösen csillogónak láttam: derekától fölfelé úgy látszott, mintha tűz fogná körül, derekától lefelé pedig úgy láttam, mintha fényözön venné körül. A körülötte levő fényözön olyannak látszott, mint a szivárvány, amely a felhőkön szokott lenni esős napon. Ilyen volt az ÚR dicsőségének a látványa. Amikor megláttam, arcra borultam, és hallottam, hogy valaki megszólal.


Imádkozzunk!

Istenünk, dicsőítünk és magasztalunk téged, hogy Megváltónkért, Jézusért Atyánknak szólíthatunk. Köszönjük, hogy te dicsőségben és mindenhatóságban élsz, lakozol, és mégis igaz az is, lényünk templomoddá lehetett. Köszönjük, hogy Szentlelked által bennünk is élsz, uralkodsz.

Szeretnénk arra kérni, hogy igaz legyen mindaz, amiről énekeltünk, tisztogasd meg szívünket, erősíts meg hitünkben, vigasztalj szomorúságunkban, kétségeink között, bátoríts az erőtlenségek során. Szeretnénk valóban, még ha el is fáradtunk fizikai terheink, lelki nehézségeink miatt, benned bízni, és ezért szárnyra kelni, mint a sasok. Köszönjük Urunk, hogy te Atyánk vagy és mi gyermekeid lehetünk. Ha bárki közöttünk még nem ismeri ezt a titkot, kérünk, hadd ismerjen meg téged személyesen, hadd ismerje meg a kegyelmet, szerető irgalmadat, és mint tékozló fiú térhessen meg hozzád.

Hallgasd meg könyörgésünket és szólíts meg igéden keresztül Lelked által.

Ámen.


Igehirdetés

Ezékiel próféta könyvét olvasva bibliaolvasó kalauzunk szerint eljutottunk ahhoz a részhez - a 40. résztől kezdődően -, amikor a próféta üdvhirdetésének leghíresebb részét, a dicsőséges új templom leírását adja vissza. Ahhoz azonban, hogy láthassuk ennek az üdvösségnek a lényegét, látni kell, hogy az új templom leírásának gondolata is függvénye annak amivel ez az egész könyv kezdődik; Ezékiel látja az Úr dicsőségét. Hirdetett üdvösséget is, hirdeti a kegyelmet és üdvösséget, de mindennek fényében az Úr dicsőséges jelenléte, szabadítása.

Ezékiel mostani látomásának a megértésénél is tudatosítani kell azt, hogy ő fogoly, hiszen a babiloni fogság prófétája, deportált a Kébár folyó mellett letelepített társaival együtt, aki a prófétai elhívását Jójákim király fogságba hurcolásának ötödik évében kapta. Ennek a prófétai elhívásnak a részeként olvasható könyvének elején a most felolvasott igerész.

A próféta állapota elkeserítő, s ha emlékezünk rá, a prófétai sorsa sem volt valami rózsás. Sokszor az ember megretten, amikor arról olvas, hogy személyes sorsa hogyan vált prófétálásának részévé. Az egyik legmegdöbbentőbb rész az, amikor a feleségét el kellett temetnie és az vált prófétai igehirdetése eszközévé.

Elhívásakor hasonló dolgot él át, mint Ézsaiás, az Úr dicsőségének a látomása jelenik meg előtte. Ezékielnél viszont az is jellemző, hogy ez a dicsőséges látomás az írásba foglalt kijelentésének a bevezetése. Ézsaiásnál a 6. részben találjuk, ezt megelőzően már sok mindent leírt a próféta, Ezékielnél viszont ezzel indul minden. Ez is azt érzékelteti, hogy az egész könyvén végigvonul ez, és egyfajta keretbe is foglalja, mert a könyv legutolsó mondata úgy hangzik: "ott van az Úr". Isten dicsősége, ami a prófétát is elhívja, és a végén látszik az Úr jelenléte Izrael megújított életében is. Ezékiel személyes életsorsa, prófétai szolgálata és Isten népének akkori helyzete is ennek a függvényében érthető meg. Isten dicsőséges ragyogása fényében kell látni mindent a prófétának is és rajta keresztül a fogoly népnek, illetve amikor hangzik az ezékieli prófécia az otthon maradottnak, akkor számukra is. Isten dicsősége, fensége ragyog fel tehát a próféta elhívásakor.

A harmincadik esztendő vonatkozhat a próféta életkorára, akkor ez azt jelenti, hogy most kezdődik a prófétai szolgálat. Mózes könyveiből tudjuk, hogy a papok, léviták szolgálata ennyi idős korukban kezdődött. Vannak, akik más időpontra vonatkoztatják, a lényeg azonban az, hogy Jojákim király fogságba hurcolásának ötödik éve, 593.

Megjelenik tehát ez a látomás a próféta elhívásakor, ugyanez fog megjelenni a harmadik rész végén leírt történetben, amikor a már elhívott próféta célzottan feladatot kap. Először némának kell maradnia, majd Jeruzsálem ostromát kell kiábrázolnia jelképes cselekedettel. Ugyanaz a dicsőség jelenik meg majd akkor, amikor az Úr látomásban mutatja be Ezékielnek a jeruzsálemi templombeli bálványimádást, s a szörnyűséges látomás úgy folytatódik, hogy az isteni dicsőség a kérubokon fölszáll és elhagyja a templomot. Az Ez 43,4-től kezdődően olvashatjuk, hogy ez a templomot elhagyó dicsőség visszatér a templomba egyszer, s ott marad mindörökre az Úr népével, amikor elérkezik a megtérés, a fogság vége, akkor minden helyreállhat.

A próféta, amikor a nép helyreállításáról beszél könyve folytatásában a templom leírásánál is, akkor már túlmutat a korán is. A messiási időszakot jövendöli meg, ami a názáreti Jézus Krisztus eljövetelével és küldetésének beteljesedésével jön el. Ezért jellemző az, hogy az Újszövetségben és különösen a Jelenések könyvében az ezékieli prófécia eme része is több szempontból megtalálható előjel. Ezékiel a Krisztus előtti 6. században lát valamit és az hatással van - a prófétai kijelentés révén - egészen Jézus jöveteléig. Ez azt jelzi, hogy amit itt a próféta lát a maga életéről, népe életéről, az valóban üzenetté válhat számunkra is, akik ma élünk, az Úr Jézus első és második visszajövetele közti időszakban.

De mit láthatott tulajdonképpen a próféta? Mit jelent az, amit a látomásban kapott? Hiszen tudjuk, hogy más prófétákat az Úr csak úgy egyszerűen elhívott, szólt nekik, valamit kijelentett nekik, elhívta őket, és ők továbbadták az Úr kijelentését. Itt azonban Isten fontosnak látta, hogy Ezékielnek látomásban isteni dicsőségét ragyogtassa fel. A szakirodalom teofániának nevezi azt az eseményt, amikor Isten az ő dicsőségében megjelenik.

A prófécia ókori keleti nyelven van megfogalmazva, ami azt jelenti, hogy rendkívül képszerű, szimbolikus jelentésekben gazdag, és a leírhatatlant próbálja leírni, a láthatatlan világ nagy igazságát próbálja a látható világ számára képszerűen megfogalmazni. Ezért használja azokat a kifejezéseket, hogy olyan mint, hasonló mint, vagy valamilyen formájú. Nem tudja igazán visszaadni, de amit visszaad az mégis beszédes és kijelentéssé válik. A titkok az Úréi - mondja 5Móz 29,29 -, de a kijelentett dolgok a mieink és a mi fiainké. Így válhat kijelentéssé ez a látomás is.

Mindenekelőtt szeretném egyszerűen elmondani a látomás képi megfogalmazását. Úgy érthetjük meg talán a legkönnyebben, ha az ókori történeteket leíró olvasmányainkra vagy azokat bemutató filmre gondolunk, ahol arról olvashattunk, azt láthattuk, hogy amikor az uralkodót szállították, akkor neki külön szállítóeszköze volt. Manapság az amerikai elnököt az Air Force1 szállítja légi útja során. Akkoriban nem volt még repülő és az uralkodót vagy kézben vitték a rabszolgák, illetve szolgák, vagy királyi szekéren, trónkocsin. Ehhez hasonlítja Isten dicsőségét látomásának leírásában Ezékiel, hiszen a legvégén a trón képét írja le. Ezt megelőzően arról szól, hogy e trón egyfajta boltozaton található, a boltozat alatt pedig négy élőlény, amelyek mellett a földön kerekek vannak, és a négy élőlény fölött van a boltozat. A négy élőlény a trónhoz tartozó, amely trónt pedig hordozzák. A látomás értelmezése ennek fényében azt jelzi, hogy a próféta képszerűen a trónhordozás képét felhasználva visszaadja, hogy Isten dicsősége milyennek mutatkozik meg, tulajdonképpen ki is az az Isten, akit látomásban lát.

Ahhoz, hogy megérthessük, hogy kicsoda ő, a prófécia először nem őt mutatja be, hanem az őt hordozó személyeket, akiket a 10. részben kéruboknak nevez, tehát angyalok, angyali fejedelmek. A Jelenések könyvében is előjön ez a kép. Ézsaiás pedig a 6. fejezetben szeráfoknak mondja. Ezek az élőlények - lelkes állatok a Károli fordításban - már a kifejezésben is jelzik, hogy itt hatalmas és élő Istenről van szó, nem halott lelkek, hanem élő lények azok, akik hordozzák az élő Urat, ő nem szobor, nem bálvány, hanem hatalommal rendelkező király. A négyes szám a teljességet jelzi; azzal a képi formával együtt, hogy mindegyikük két szárnyát felemelve vízszintesen négyzetet írnak le, ahogyan összeér a szárnyuk, így alakul ki a négyzet látása.

Jellemző, hogy a kerekek pedig a földön láthatók. Egyes írásmagyarázók a kerekek képénél hangsúlyozzák, hogy itt van a trónkocsi, melynek a többi darabját azért nem lehet látni, mert az élőlények alakja eltakarja. Mások viszont arra hívják föl a figyelmet, hogy a kerekek tartozhatnak ezekhez az élőlényekhez is, azok további jellemzőit akarják visszaadni. Végül is mindegy, hogy mire vonatkoztatjuk, trónszekérre, vagy az élőlények további jellemzőire, a lényegen nem változtat, hogy a kerekek is azt az értelmezést akarják visszaadni, hogy valami mozgásban van, itt az uralkodót hordozzák. Ilyen szempontból beszédes az ahogyan a kerekeknél is ill. azok leírásánál is a különböző fényességeket, színeket, tüzet használja. Ezek a jelzők az erő kifejezői, hatalommal rendelkező élőlények.

Gondoljunk bele, ki lehet az az uralkodó, akinek ilyen hatalommal rendelkező hordozói vannak. Ha a kérubok is, ezek az angyali fejedelmek rendkívüli erővel rendelkeznek, milyen lehet az ő uruk. Jellemző, hogy hangsúlyozta, hogy ezek a trónhordozó angyalok nem maguktól mennek, hanem a lélek irányítja őket. Ez a lélek az újszövetségi kifejezésben a Szentlélek. Az Isten dicsőségének a megjelenésében először tehát látszik, hogy a trónhordozók is hatalommal rendelkezők. Ebből következik, hogy a trónon ülő csak úgy lehet nagyobb, hogy ő mindenható.

A jelzők tehát ókori nyelven kimondják szimbolikus képekkel, hogy ez az uralkodó a mindenható, örök Isten. A lények szárnyának zúgása, mint a szökőár, sőt olyan, mint a Mindenható hangja. Járásuk, meg olyan, mint a villám, egyrészt olyan gyors, másrészt olyan ragyogó. Tehát már itt a prófétai könyv elején jelzi Ezékiel, hogy Isten nemcsak Izrael népe fölött mindenható Úr, hanem az egész világ fölött hatalmas király. Hiszen trónhordozói bármikor, bármerre mehetnek és tehetik azt, amit a mindenható Úr akar az ő Lelke által.

A másik jellemző, hogy bármikor, bárhol meg tudnak jelenni ezek az élőlények Isten akarataképpen, mert az égtáj mind a négy irányába néznek arcukkal és mindig előre haladhatnak - ez is többször előjön a kifejezésben. További jellemző, hogy nem kell megfordulniuk sem. Azok is úgy vannak összerakva, hogy egyik kerékben ott van egy másik kerék, és mindez azért történik így, hogy ne kelljen megfordulniuk. A mi földi tapasztalatunk szerint egy kocsikeréknek fordulnia kell ahhoz, hogy bekanyarodhasson, de itt még ezzel sem kell tölteni az időt, bármikor, bárhol megjelenhetnek Isten akarata szerint. Az élőlények és a kerekek elmondott jellemzői azt mutatják, hogy Isten nemcsak mindenható, hanem mindenütt jelenvaló Úr. Az angyalok nem mindenütt jelenvalók, de mint az isteni trón hordozói bármikor ott vannak, ahol az Úr akarja.

Mózes az ígéretföldje előtt állva, amikor készül meghalni, összefoglalja népe számára Istenükkel kapcsolatban a legfontosabb tapasztalatokat, emlékezésre méltó eseményeket: "Nincs olyan, mint a Jesurun -az Izrael - Istene, az egeken száguld segítségedre és fenségében a felhőkön. Hajlék az örökkévaló Isten, alant vannak örökkévaló karjai." (5Móz 33,26-27). A Zsolt 18,11-14. ehhez kapcsolódóan hozzáfűzi, hogy ez az Úr úgy száguld az egeken, mint aki kérubokon száguld.: "Lehajtotta az eget és leszállt és homály volt lábai alatt. Kérubon haladt és röpült és a szelek szárnyain suhant."

Az angyalok is mehetnének, mert ők is hatalommal rendelkeznek, de Izrael népe többször megtapasztalta, hogy az Úr maga jött. Ismét aláhúzom, hogy még mindig csak a trónhordozókról van szó, de az ókori gondolatok, képek már bemutatják, hogy milyen az az Isten, akinek ilyen trónhordozói vannak. Mivel a Lélek irányítása alatt állnak, ezért mindig odamennek, ahova a Lélek akarja - ez is többször előfordul a leírásban.

Izrael és Ezékiel élete nem angyalok szeszélyes döntésén múlott, még csak nem is Sátán, a gonosz angyalfejedelem csalárdságán, hanem egyedül a dicsőségesen uralkodó Istenen, mert ő irányítja az eseményeket, aki mindentudó, mindenütt jelenvaló. Azért tudja irányítani az eseményeket, mert ő mindent tudó is, nemcsak mindenható.

A kerekek tele voltak szemekkel. Ezek a kifejezések a Jelenések könyvében is előjönnek, ott maguk az angyali személyek is tele vannak szemekkel. Ez azt jelzi, hogy mindent lát és mindent tud ez a dicsőségesen megmutatkozó hatalmas Úr. Az, hogy tele van szemekkel nemcsak a látásra vonatkozik, hanem azt is jelzi, hogy ez az Isten mindent aszerint tesz, amit lát. "Látván, látom az én népem nyomorúságát" - mondja Mózesnek (ott is teofánia történik, mert megjelenik az égő csipkebokorban.) - és küldi Mózest a nép megsegítésére. "Aki titeket bánt, az ő szeme fényét bántja" - mondja a másik prófécia. Annyira lát, hogy ezzel a képpel szükséges kifejezni az ő érzéseit. Nagyon jól látta ez az Isten, hogy Dániel három barátja a tüzes kemencébe dobatott ezért megjelent az Emberfiához hasonló alak. Jól látta azt is, hogy Dániel az oroszlánok vermébe került, mert imádkozott, megmentésére küldte az ő angyalát.

Mindenható, mindenütt jelenvaló és mindent tudó. Ezt mi magyarul ilyen egyszerűen elmondhatjuk. A próféta azonban - az elmondottak szerint - az ókori képekkel fejezi magát, így mutatja meg magát Isten. Meg egy jelzőt szükséges említeni: szent. Ezt ahhoz a jellemzőhöz kapcsolhatjuk, hogy kétszer is aláhúzza, hogy ezek az élőlények, noha hatalmas angyali személyek, tiszták, hiszen Isten angyalai, az ő szolgái, mégis két szárnyukkal eltakarják magukat elől is és hátul is. Ez a kép szimbolikusan előjön a Jelenések könyvében is, mint gondolat. Vannak, akik ezt úgy értelmezik, hogy ez azt jelzi, hogy eltakartattak az emberek előtt. De talán helyesebb azoknak az írásmagyarázóknak a véleménye, akik azt húzzák alá, hogy azért takarják el magukat, mert az Isten szentsége, közelsége fényéhez még ők sem méltók. Ha az a kérdés, hogy a Szent Isten, a tiszta, bűntelen, akkor még egy angyal sem méltó arra, hogy ott legyen a közelében. Ott lehet, de ez a kép jelzi, hogy van határ. Nem véletlen, hogy Ezékiel sem láthatja az Istent. Mózest annak idején az Isten eltakarta, és csak hátulról láthatta a dicsőségét. Ezért kiáltotta az ézsaiási látomásban a szeráfok hangja, hogy Szent, Szent, Szent, mert a Szent Isten közelségéhez nem akárki méltó, még ezek az angyalok sem. Ez az Isten azonban mégis az ő népével lakik örökre, Ezékiel mégis láthatja őt, de csak dicsősége formáját, alakját. Az Isten szentsége azonban nem olyan, mint aki távol tartja akár a bűnöst is, hanem amely közel vonja magához a legnagyobb bűnözőt is. Ez látszik a folytatásból.

A trónhordozóktól továbbléphetünk ahhoz a boltozathoz, amely a lények feje és az isteni trón között mutatkozik meg, csillogó, félelmes boltozat. Isten azt mondja a zsoltárban: "A menny énnekem ülőszékem, a föld pedig lábaim zsámolya". Salamon így kiáltott fel, Uram, én templomot építettem, amiben lakni akartál és laksz is, tehát az egeknek egei sem fogadhatnak be téged, mennyivel kevésbé ez a templom. De mégis ott lakott az Isten. A menny, a boltozat az isteni jelenlét dicsőségét, fenségét, az ő nagyságát akarja kihangsúlyozni. Azzal is, hogy a boltozatról felülről hang hallatszott.

Ezután rátér az igazán izgalmas képre, amikor az isteni dicsőség legközpontibb jellemzőjét, részét mutatja be, a trónt. Ott is azt mondja: trónszerű valami. A legfontosabb azonban az, aki a trónon ül. A Károli féle fordításban: "A mennyezeten felül, amely a fejük fölött volt, látszék, mint valami zafírkő királyi szék formája, s a királyi szék formáján látszék, mintegy ember formája azon felül". Azt mondja az ige tehát, hogy a trónon ül mintegy ember formája, az új fordítás szerint mintegy emberhez hasonló valaki. Tudjuk, hogy nem ember, hanem Isten. A prófécia azonban mégsem azt mondja, hogy angyalhoz hasonló valaki, hanem emberhez hasonló, a formája olyan, mint egy ember.

A teremtéstörténetnél a nagy titok az ember teremtésénél úgy hangzik, hogy Isten a saját képére teremtette az embert. Milyen érdekes, hogy a bűneset utáni emberrel is vállalja Isten a kapcsolatot. Amikor az ő dicsőségét láttatja a prófétával, akkor vállalja, hogy emberhez hasonló alakban, formában lehet őt leírni. A körülötte levő fényesség pedig jelzi, hogy valóban isteni személy, de nem hagyja ki a leírásból, hogy olyan ez a fényözön, mint a szivárvány. Itt megemlíthetjük, hogy szivárvány azóta van a földön, mióta Isten szövetséget kötött Noéval, a szivárvány jelzi az isteni szövetség hűségét, kegyelmét és irgalmát.

Nagyon fontos ezt tudatosítani Ezékiel számára, hiszen a próféciáiban majd a népet ítélnie kell. A nép hiú reményekben áltatta magát, s nem akartak hallgatni rá, kemények maradtak. Ezért keményen kellett hirdetni, hogy jön az ítélet. Az ítélet jött is, de nem ez volt a végszó, hanem az isteni kegyelem. Isten ítélt, de a szivárvány is jelzi a dicsőséges jelenlétben, hogy az Isten az özönvízben véglegesen ítélt - csak Noé maradt meg -, a babiloni fogság csak fegyelmező ítélet lesz majd. Ítélet, de ez céllal történik, hogy a nép megtérjen, hogy helyreállítasson Isten népe.

Amikor megszólal ez a hatalommal bíró, trónon ülő mindenható személy, akkor is a próféta csak annyit mer mondani róla, hogy megszólal valaki, hallottam valakinek a hangját. Ez a valaki azt jelzi, hogy nem meri kimondani, mert nem érzi méltónak magát erre, hogy jelezze ezzel is, hogy az isteni dicsőségnek csak a formáját látja, mert az Istent élő ember nem láthatja. Mindenható, mindenütt jelenvaló, mindentudó, szent, tiszta, akinek a lakóhelye igazán még a menny sem lehet, hiszen ő még annál is hatalmasabb isteni személy, de aki trónon ül, aki uralkodik, aki emberhez hasonló, és akinek a jelenlétében a szivárvány is megjelenik. Így mutatja be magát Isten a prófétának.

Többször olvashatjuk a próféta leírásában, hogy "látám", láttam. Ez a látás kell, hogy meghatározza az ő egész életét. Mindjárt az elhívásánál, szolgálata kezdetén és végig. Nem véletlenül látja Isten dicsőségét újra, meg újra, mert ennek fényében kell látnia önmagát a prófétának is. Ott van a fogságban, de látja az Urat. Isten dicsősége elvileg a templomban kellene hogy legyen, de ő mindenütt ott van, népével és a prófétával a fogságban is, a legnehezebb körülmények között is: "Miért mondod ezt Jákob, szólsz ekként Izrael, elrejtetett az én utam az Úrtól, ügyemben nem gondol Istenem. Hát nem tudod és nem hallottad, hogy örökkévaló Isten az Úr? Hatalma és bölcsessége végére mehetetlen."(Eézs 40,28) A legdurvább körülmények között is a próféta így válhat Isten eszközévé, és amikor a legkeményebb dolog történik vele ezután, amikor a feleségét kellett temetnie neki is, ez az egyetlen vigasztalása maradhatott - de ez nagyon fontos vigasztalás volt, hiszen az Úr tudja mit, miért tesz -, ebben bízva tudott Ezékiel engedelmes maradni. Ahogyan Ábrahám is, amikor Izsákot kellett volna megáldoznia, úgy Ezékiel is tudta, és hitte, hogy ez a Mindenható, mindenütt jelenvaló és mindent jól ismerő Isten, aki szent és hatalmas, jól tudja, hogy mit miért tesz és bízhat benne.

A népe életét is ennek a fényében láthatta és láttatta a próféta. Látta, hogy az isteni szentség nem tűri a bálványimádást, elpusztul a templom és a templomot elhagyja az isteni dicsőség, elpusztul Jeruzsálem is, de amikor eljön az idő, az ígéret szerint Isten helyreállít mindent. Az isteni dicsőség látomása is biztosíték volt arra, hogy az ítéletben felragyog a kegyelem. A fogság célja, hogy új szív adassék a népnek. Hiszen még a száraz csontokat is életre tudja kelteni ez a mindenható Úr. Izrael népének a bűne sem lehet akadály, Isten végbevisz mindent, nem hagyta el népét, a sorsát úgy alakítja, hogy az ő kegyelme és irgalma ragyog fel még az ítéletben is.

Számunkra a legszemélyesebbé akkor válik - mert ezt a próféta átélte -, hogyha az Újszövetség fényében értelmezzük ezt a próféciát. Akkor felragyog a karácsonyi örömhír (Ján 1,14): "Az ige testté lett, és láttuk az ő dicsőségét, mint az Atya egyszülöttjének dicsőségét, aki teljes volt kegyelemmel és igazsággal."

Hogy lehetne egyszerűen elmondani az isteni dicsőség leírását újszövetségi nyelven? Egyszóval: Jézus. Ott már nem kellenek angyali személyek, nem kell trónszekér, titokzatos kerekek; Jézusban láthatjuk a dicsőséget. Jézus a mindenható, a mindenütt jelenvaló, a mindent tudó, a szent Isten, aki nemcsak emberhez hasonló, hanem emberré lett. Isten dicsősége Jézusban mutatkozott meg. Ő olymértékben vállalta a bűnösökkel a közösséget, hogy vállalta a bűneset utáni emberlétet. Őbenne nem volt bűn, de minden mást vállalt. Ő utána már nemcsak a szivárvány jelzi, hogy milyen kegyelmes az Isten, hanem Jézus Krisztus kereszthalála, feltámadása, az Immánuel. Az Úr Jézus egész élete azt példázza milyen az Isten dicsősége. Nem elpusztít, nem félreismerhető, hanem felismerhető: "Aki látott engem, látta az Atyát."

Ezékiel számára az Isten Atya jellemzője még nem lehetett egyértelmű. Milyen a mi Istenünk az ő dicsőségében? Mi Jézusban látjuk az Atyát. Ez azt jelenti, hogy nemcsak mint teremtményei ismerhetjük fel őt, hanem mint gyermekei, akik bízunk benne. Ezért fontos, hogy számunkra ez a látás a legnehezebb körülmények között is az a fajta látás, ami a kisgyermeket jellemzi. Bárhol is van, egy a lényeg, hogy felnéz, és láthatja az Atya arcát, aki ott áll mellette, aki hatalommal rendelkező személy, aki nem hagyja el, ott van, jelen van, bárhol, bármikor és fölnéz rá és bízhat benne.

Sőt sokszor ez az Atya annyira szereti, hogy lehajol hozzá. Amikor unokaöcséim születtek, az első már jó néhány hónapos volt amikor rádöbbentem arra, hogy ne állva beszéljek hozzá, hanem jobb, ha leguggolok hozzá, mert akkor mindketten jobban érezzük magunkat. Isten ilyen, ő lehajol az övéihez. "alant vannak örökkévaló karjai" - mondta már Mózesen keresztül, de igazán Jézusban hajolt le. Mi, az ő gyermekei fölnézhetünk rá.

Nem az a kérdés, hogy Ezékielhez hasonlóan milyen helyzetbe kerülünk mi, a család, milyen helyzet van országunkban, vagy akár az egész világon, ez teljesen mindegy, az a kérdés, hogy az ezékieli látással látjuk-e a magunk életét, népünk életét, és ezzel a hittel tudunk mi is a magunk helyén bizonyságtevők lenni; bízni az Úrban, és eszközeiként alkalmasak lenni arra, amire ő használni akar bennünket. Nekünk nem az Úr trónját kell hordozni, hanem az Úrról bizonyságot tenni. Isten nem angyalokon keresztül akar szólni, hanem szólt Jézuson keresztül és akar szólni általunk is Szentlelke által.

A Jelenések 22,4 azt a kiteljesedett üdvösséget fogalmazza meg, hogy amikor az Úrnál leszünk, látni fogjuk az ő arcát. Ez az igazi nagy titok, hogy amit a bűnesetben elveszített a bűnös ember, a kegyelmet elnyert, megtért bűnös átélheti ott, hogy látja az Isten arcát, látja őt igazi valójában.

Addig azonban Isten a hitet, a bizalmat adta, Ezékielnek is ez volt a része és a mi részünk is ez lehet. Mint a gyermek apjára néz, megnyugszik és bízik benne, mi is ilyen módon bízhatunk azt Úrban életünk különböző helyzetében. Erre bátorít mai igehirdetésünk. Ezékiel látta az Isten dicsőségét, mi Jézusban is láthatjuk, sőt, őbenne láthatjuk igazán.


Imádkozzunk!

Magasztalunk téged mennyei Atyánk azért, mert te kijelentetted magadat nekünk is. Köszönjük, hogy Jézusban láthatjuk kicsoda vagy te.

Könyörülj rajtunk, hogy ennek fényében tudjunk élni a mindennapok során. Ahogyan Ezékiel próféta is a maga helyén a fogságban is kiegyensúlyozott életet élt, a legnehezebb körülmények között is hű maradt hozzád, bizonyságot tett rólad, mi is hadd élhessünk, mint a te gyermekeid. Könyörülj meg rajtunk, amikor akadályokkal szembesülünk, vagy a bűn terhe nyomasztana, láthassuk meg kegyelmedet, irgalmadat, merjünk bízni benned. Kérünk, segíts ennek a látásnak a fényében gondolkodni saját dolgainkról, terveinkről és rád bízni azok alakulását. Kérünk, így adj gyógyulást betegeinknek, vagy adj kegyelmet elhordozni bajaikat. Kérünk, így segítsd meg az érettségizőket, a vizsgázókat. Könyörülj meg a munkanélkülieken, és azokon is, akiknek annyi a munkájuk, hogy néha még rád sincs idejük.

Állj mellénk, amikor másokra kell figyelnünk, másokért kell imádkoznunk. Hadd tudjunk képviselni népünk között is téged. Szeretnénk imádkozni népünkért, népünk jövőjéért, vezetőinkért, az uniós választásokért.

Köszönjük, hogy te vagy ennek a világnak az ura és kérünk, segíts ennek a fényében gondolkodnunk a magunk helyén feladatainkról.

Ámen.