PASARÉTI PRÉDIKÁCIÓK

Pasarét, 2004. május 2.
(vasárnap)

Cseri Kálmán


13. KRISZTUS-URALOM A CSALÁDBAN


Alapige:Kol 3,18-21

Ti asszonyok, engedelmeskedjetek férjeteknek, ahogyan illik az Úrban. Ti férfiak, szeressétek feleségeteket, és ne legyetek irántuk mogorvák. Ti gyermekek, engedelmeskedjetek szüleiteknek minden tekintetben, mert ez kedves az Úrban. Ti apák, ne ingereljétek gyermekeiteket, nehogy bátortalanokká legyenek.


Imádkozzunk!

Mindenható Istenünk, kegyelmes mennyei Atyánk, köszönjük, hogy a mennyei seregekkel együtt vallhatjuk: szent, szent, szent az Úr, a mindenható Isten, teljes az egész föld az Ő dicsőségével. Hisszük és valljuk mi is, hogy csak te vagy szent Isten.

Köszönjük, hogy a te szentségedet kiárasztod a benned hívőkre, és tudhatjuk, hogy tőled adatott nékünk a mi Urunk Jézus Krisztus szentségül, igazságul, bölcsességül és váltságul. Magasztalunk téged ezért ezen a reggelen.

Köszönjük, hogy magad elé engedsz minket. Köszönjük, hogy egyedül Jézus érdeméért állsz szóba velünk.

Áldunk téged az elmúlt héten kapott ajándékaidért. Bocsáss meg, ha észre sem vettük őket. Bocsáss meg, ha nem arra használtuk, amire adtad. Köszönünk minden igét, amit megérthettünk, minden percet, amit előtted való csendben tölthettünk. Köszönjük, ha akkor is megőrizted szívünkben a te békességedet, amikor körülöttünk izzott a levegő és sokféle indulat vett körül minket. Köszönjük a veled való közösségnek a kimondhatatlan ajándékát.

Köszönjük, hogy te őriztél meg bűnöktől, bajoktól, és ha használtál minket mások javára. Minden jóért, szépért, nemesért legyen egyedül tied a dicsőség.

Alázatosan kérünk, Atyánk, szólíts meg minket most a te igéddel. Olyan nagy szükségünk van arra, hogy formálj minket. Annyira félkész állapotban vagyunk mindnyájan. Olyan messze vagyunk attól a tökéletességtől, ahova te el fogsz juttatni minket.

Köszönjük neked, Jézus Krisztus, hogy tisztán, szentül, szeplő és sőmörgőzés nélkül állítasz majd magad elé ama napon. Egyelőre ez olyan elképzelhetetlen nekünk. Köszönjük, hogy nem a képzelőerőnk szerint cselekszel velünk, hanem a te végtelen nagy kegyelmességed szerint. Legyen a te kegyelmednek a bizonysága az, hogy segítesz most komolyan venni igédet. Taníts meg örvendezni a te szeretetednek, taníts őszintén megalázkodni előtted.

Kérünk, használd igédet arra, amire most mindannyiunknak a legnagyobb szükségünk van. Legyen az vigasztalás, vagy éppen törje össze a keménységünket. Emelj fel elesettségünkből, vagy alázz meg minket, csak cselekedj az életünkben.

Köszönjük, hogy akiben te elkezded a munkádat, el is végzed azt. Hadd legyen ennek most áldott alkalma ez a csendes óra.

Ámen.


Igehirdetés

Pál apostol a Kolosséba írt levele második felében a gyakorlati életre alkalmazza mindazt, amit a levél első felében leírt. Ennek a mai szakasznak ezt a címet adhatnánk: Krisztus-uralom a családban.

Emlékeztessük magunkat mindarra, amit eddig tanultunk ebből a levélből, különösen is ennek a vezérgondolatára. Központi üzenete Jézus Krisztus páratlan nagyságának a felragyogtatása és bizonyítása volt. Az apostol többféle módon bizonyította, hogy Jézus Isten. Ő részt vett a teremtésben, egyedül és tökéletesen elvégezte az emberiség megváltását. Halálával eleget tett Isten igazságának. A halálból feltámadt és a benne hívőket is új életre támasztja fel. Legutóbb pedig arról hallottunk, hogy milyen csodálatos jézusi tulajdonságokkal ruházza fel azokat, akik benne hisznek, és új életet kaptak. Minderre egyedül a názáreti Jézus, Isten Fia, az igaz Messiás képes. Rajta kívül senki más nem halt meg helyettünk. Senki másnak az önfeláldozása nem lett volna elegendő az igazságos Isten számára. Senki más nem támadott fel így, mint Jézus, és senki más nem tud nekünk ilyen minőségileg új életet adni, mint ahogyan Ő. Jézus munkája, személye egyedülálló, analógiátlan, példátlan. Jézus nagyságát meg kell ismernünk és hívő embernek az tekinthető, aki az Ő uralmát elismeri az élete felett.

Most itt a levél második felében arról ír az apostol, hogy aki Jézust egyre inkább megismeri, és aki az életében Őt Úrnak elismeri, annak milyen lesz az élete. Emlékezzünk még a kulcsmondatra a 2. rész 6. versére: "Amiképpen vettétek a Krisztus Jézust, mint Urat, most már úgy járjatok is Őszerinte." Mint Urat fogadtátok el Őt, akkor most már engedelmeskedjetek neki mindenben.

Aki hisz, az engedelmes. És csak az hisz igazán, aki engedelmes Jézusnak. Hit és engedelmesség mindig együtt járnak a Bibliában. Ez azt jelenti, hogy aki valóban hisz ebben a Jézusban, annak az esetében át kell járnia a Krisztussal való közösségnek az egész embert. Le kell hatolnia ennek a Krisztus-ismeretnek és a benne való hitnek az emberi élet mély rétegeibe is, és a leghétköznapibb tetteit is ennek kell meghatároznia.

Ezen a téren két hibát szoktunk gyakran elkövetni.

Az egyik, hogy elmélet marad mindaz az ismeret, amit Jézus Krisztusról szerez valaki. Sokan vannak, akik igazat adnak a Bibliának. Egyetértenek azzal, ami abban van, de egyáltalán nem változik meg ennek nyomán az életük. Márpedig a Szentírás azt tanítja, és a tapasztalat is ezt bizonyítja, hogy aki igazán Úrnak vallja Jézust az életében, annak ez az egész gondolkozását, szokásait, kapcsolatait, életgyakorlatát, jellemét alapvetően átalakítja.

A háború utáni ébredésben mondták azt a szülővárosomban, hogy ha egy fuvaros megtér, és erre volt többször példa, azt a lova is megérzi. Ez az igazi megtérés. Azt mindenki és minden megérzi, akivel, és amivel az illető kapcsolatban van.

A másik hiba az szokott lenni, hogy csak másra vonatkoztatjuk azt, hogy a Krisztusban való hitnek következményei vannak. Másokon kérjük számon, mások életében hiányoljuk, ha ott nem lehet tapasztalni. Márpedig Jézus mindig azokra mutatott rá, akikkel éppen találkozott és azt mondta: a te hited. A te hited megtartott vagy a te hitetlenséged miatt nem történhetett valami.

Óvakodjuk mind a két hibától, és ezért figyeljünk oda továbbra is ennek a tartalmas levélnek az üzenetére, amikor most az apostol az elméleti, a hitbeli ismereteket átteszi a gyakorlatba, a hétköznapokra.

A most következő rövid szakaszokban ilyenekről ír: Mit jelent a Krisztus-uralom a házasságban, a gyereknevelésben, a munkaerkölcs terén, főnök- és beosztott kapcsolatában, a hívők imaéletében, és Jézusról való bizonyságtételünket illetően.

Ezekről lesz szó a következő vasárnapokon, és ezek közül hangsúlyozottan az első helyre teszi az apostol: mit jelent a Krisztus-uralom a házasságban és a családban. Ha valóban Jézus az úr egy hívővé lett ember életében, akkor ennek milyen következményei vannak számára mint feleségnek, férjnek, szülőnek, gyermeknek. Ezt a négyet veszi sorba és mi is egészen egyszerűen menjünk sorba ezeken a mondatokon.

"Ti asszonyok, engedelmeskedjetek férjeteknek, ahogyan illik az Úrban."

Az engedelmesség szótól viszolyog a legtöbb ember. Az meg sokaknak azt juttatja az eszébe, amit itt olvasunk, hogy nem elég, hogy évszázadokon át elnyomták a nőket, még a Biblia is ebben segít? Aki ismeri a Bibliát, az tudja, hogy a Szentírás nem ebben segít.

A Biblia már a maga korában is látványosan, forradalmian eltért attól a helytelen gyakorlattól, hogy a nőket másodrangú embereknek tekintették. Ha visszaemlékszünk még a házasságról szóló sorozatnak arra a részére, amely arról szólt, hogy Isten hogyan teremtette az asszonyt, akkor láttuk, hogy milyen mélységes szép, meleg szimbolikája volt és van annak, hogy Isten Évát Ádámnak a bordájából teremtette.

Nem a lábából, nem a fejéből. Nem alá és nem fölé rendelte őket egymásnak, hanem egymás mellé rendelte őket. Ő maga így mondta: Szerzek neked segítőtársat, hozzád illőt. És abból, ahogyan Jézus a nőkkel, a nőkről beszélt, és viselkedett, egészen nyilvánvaló, hogy Ő sem tett semmiféle érték- vagy rangkülönbséget férfi és nő között, de a Biblia újra és újra rámutat arra funkcionális különbségre, ami van férfi és nő között.

Arra, hogy Isten más adottságokkal teremtett minket, mert más feladatokra teremtett. És ha valaki ezekkel az adottságokkal él, és azokat a feladatokat oldja meg, amikkel Isten megbízta, akkor lesz igazán boldog, és akkor teszi igazán boldoggá a körülötte élőket is. Ez nyilvánvaló a Szentírásból, hogy Isten az asszonyt segítőtársnak teremtette. A férfinek nagy szüksége van segítőtársra. Rendkívül fontos szolgálat, feladat, nagy méltóság ezt Isten akarata szerint betölteni. Kétségtelenül alázat kell hozzá, mert meg kell tanulni sok tekintetben másodiknak lenni, de pótolhatatlan feladatokat végezhet így el az ember.

Akkor könnyű ez, ha igazán szereti azt, akinek kész engedelmeskedni, és ha mindenekelőtt Krisztusnak engedelmeskedik. Egyáltalán fontos tudnunk, hogy akinek a személyes hitéletében megvalósul és működik, hogy ő kész mindenben Krisztusnak engedelmeskedni, (ahogy itt olvastuk: ahogyan illik az Úrban, s ez nem egyfajta etikettre, illemre vonatkozik, hanem arra, hogy az Úr Jézus rendelkezésének, gondolatainak, akaratának megfelelően), annak az asszonynak sokkal könnyebb a férjének is engedelmeskedni. E nélkül pedig állandó versengés, vetélkedés, veszekedés, párbaj lesz a házasság. Úgy, ahogy az sok helyen van.

Ahol Krisztus-uralom érvényesül egy hívő asszony életében, ott könnyebben megvalósul Krisztus-uralma a házasságukban is. Ott mindenki elfoglalja a helyét, ott boldog lesz a maga helyén. Ott helyesen fog cselekedni, gondolkodni és tudja Isten őt használni.

És mit monda férfiaknak? "Ti férfiak, szeressétek feleségeteket, és ne legyetek irántuk mogorvák."

Mit jelent az szeretni a feleségünket? Az Efézusi levél 5. részében részletesen leírja ezt az apostol. Egy mondatot hadd idézzek innen. "Férfiak úgy szeressétek feleségüket, ahogyan Krisztus is szerette az egyházat, és önmagát adta érte." (25. v.)

Ez nem azt jelenti, hogy amikor megkívánja a feleségét, hamar azt mondja: szeretlek, drágám. "Fiacskáim, ne szóval szeressünk, se nyelvvel, hanem cselekedettel és valósággal." - írja János apostol.

Mit jelent cselekedettel és valósággal szeretni, férfiak? Azt, hogy rámegy az életünk. Azt, hogy úgy szeretjük a feleségünket, ahogy Krisztus az egyházat, és önmagát adta érte. Szeretni azt jelenti, hogy áldozatot hozok, és úgy, hogy nem számolom, mennyit. Szeretni azt jelenti: én élek őérte, és nem ő énértem. Szeretni azt jelenti: mindig kész vagyok megadni neki azt, amire éppen szüksége van. Akkor is, ha ennek az ára, hogy lemondok a magam hobbijairól, rögeszméiről, kényelméről, jellegzetes férfi lustaságáról. Szeretni azt jelenti, hogy az ő élete gazdagodik és én ezért szívesen meghozom az áldozatot. Kevés férfi szereti így a feleségét. Aki így szereti, annak a férfinak könnyű lesz majd engedelmeskednie a feleségének.

Jó lenne, ha ezt a törvényszerűséget megtanulnánk és gyakorolnánk: Aki Jézusnak engedelmeskedik, az megkönnyíti a többieknek is, hogy Jézusnak engedelmeskedjenek. Mert aki úgy él, ahogy "illik az Úrban", vagyis akinek az életében érvényesül a Krisztus-uralom, az a többieket nem idegesíti, nem mérgesíti, nem keményíti meg. Az nem negatív indulatokat gerjeszt bennük, hanem az éppen a pozitívat erősíti és hozza felszínre. Azokból is, akik körülötte élnek.

Pusztán azzal, hogy igazán engedelmeskedik valaki Krisztusnak, formálja a környezetét és azokat, akik a környezetében élnek. Nyugodtan mondhatjuk: nevelni akarod a családod tagjait? Akkor élj egyre megszenteltebb, Krisztusnak engedelmes életet. Lehet, hogy egy szót sem kell szólni, nem kell őket úgy "nevelni", ahogyan szoktad, mert átsugárzik rajtad a benned élő Krisztus. Ennek az eredménye nem azonnal jelentkezik, de feltétlenül jelentkezik.

Ismertem egy népes családot, ahol volt egy nagyon komisz fiú. Olyan igazi anyaszomorító. Sokat sírt az édesanyja miatta, és sokat ártott a testvéreinek az idétlen és egyre erkölcstelenebb viselkedésével. A mama aztán megözvegyült. Ott maradt egyedül a népes gyermekcsapattal. Jó lett volna, ha nem tehertételként van ott ez a fiú. Ő azonban egyformán szerette őket. Őt is ugyanúgy, mint a többit. Nem is jobban, de másként. A másként azt jelentette, hogy neki többet megbocsátott. Ez a komisz gyerek tudta, hogy az édesanyja semmivel sem ért egyet, amit ő csinál. Néha ezt meg is mondta neki. Tudta azt is, hogy amikor sír, ő miatta sír, de nem tudott megváltozni. Az édesanyja éveken át imádkozott érte.

Egyszer szintén ez történt, hogy ezért a gyerekért imádkozott. Annyira belemélyedt, hogy nem vette észre, hogy a fia belépett a kis konyhába. A gyerek éppen a saját nevét hallotta, amint az édesanyja nagy szeretettel könyörgött az Úr Jézusnak, akinek volt hatalma még a golgotai latrot is bejuttatni az üdvösségbe, hogy az ő Karcsi fián is könyörüljön meg. És ez összetörte ezt a gyereket.

Aztán megismerte az Úr Jézust és új élete lett benne. Anyja nem szidta, nem mondta el mindennap ugyanazt, amit a második szótól már folytatni tudott volna a gyerek, mint ahogyan sokan szülők tesszük ezt, de szent életet élt előtte, és hordozta őt éveken át állhatatos imádságban a hatalmas Krisztus előtt, és ez elvégezte a maga munkáját. Mert Jézus elvégezte a maga munkáját.

Ilyeneket jelent az, hogy Krisztus-uralom a családban. Ha egy valaki igazán Krisztus uralma alatt él, úgy hisz, úgy beszél, úgy viselkedik, akkor is, amikor mérges, amikor felidegesítik, amikor már-már feladja és elveszíti a reménységét, minden körülmények között, és úgy imádkozik, akkor Jézus elvégzi a maga munkáját. Akkor érvényesül Krisztus uralma. Még azoknak az életében is, akik egyelőre távol vannak tőle.

"Ti férfiak, szeressétek feleségeteket és ne legyetek irántuk mogorvák." Károli úgy mondja: keserű kedvűek.

És mit mond a gyermekeknek? "Ti gyermekek, engedelmeskedjetek szüleiteknek minden tekintetben, mert ez kedves az Úrban."

Itt egy másik szót használ a Biblia eredeti szövege, mint az asszonyok engedelmeskedésénél. Az asszonynak azt mondja: önként rendelje alá magát a férjének, mert ez az Isten rendelése, és ott tud igazán hivatása magaslatán állni. Itt pedig egyszerűen azt mondja: tenni, amit mondanak. Nincs önkéntesség, nincs megfontolás. Isten akarata az, hogy a gyermek engedelmeskedjék a szülőnek.

És ha a szülő Isten akaratával ellentéteset parancsol neki? Ez is előfordulhat, de nem ez a jellemző. Ez lehet kivétel, de nem lehet kifogás az engedelmesség ellen. Abban az esetben nyilván az az ige érvényes, hogy Istennek kell inkább engedni, hogynem az embereknek. De az ilyen szülő iránt is köteles a gyermeki tisztelet. Tiszteld apádat és anyádat, akkor is, ha nem tiszteletre méltó. Ez a Biblia tanítása. Miért? Azért, mert a szülői tekintély mögött az Isten tekintélye van. Nekünk mindig túl kell látnunk a szüleinken.

Boldog ember az, aki látja, és egyre inkább belátja, hogy érdemes engedelmeskednie a szülőnek. De a méltatlan szülőn is túl kell látnunk arra az Istenre, aki minden tekintélynek és minden hatalomnak kizárólagos tulajdonosa és forrása, és aki minden szülőnek ad valamicskét ebből a tekintélyből és hatalomból. Ez a szülő felelőssége, hogy arra használja-e ezt, amire kapta. De ha nem arra használja, ha nem használja, vagy visszaél vele, akkor is köteles tisztelni a gyermek a szüleit. Túl kell látnunk arra, akitől kapták a megbízatást.

Külön kitér még itt az ige az apákra. Érdekes, mert volt szó asszonyokról, férfiakról, gyerekekről. Most akkor be lehetne fejezni. És az anyákról miért nincs szó? Miért csak az apáknak mondja: "ne ingereljétek gyermekeiteket, nehogy bátortalanokká legyenek."?

Azért, mert ez jellegzetesen az apák bűne szokott lenni. Az édesanyáknak sokkal több gyengédségük van. Pedig a gyengédség az igazi férfierény kellene, hogy legyen. A gyengéd férfiak erősek szoktak lenni. Azok veszik észre igazán mindig, hogy mire van szükségük a feleségüknek, meg a gyerekeiknek. Ha viszont ez hiányzik, akkor gyakran előfordul, hogy ingerlik a gyermekeiket és ezzel bátortalanokká teszik őket. Mit jelent ez?

Azt jelenti, hogy az az apa, aki nem neveli folyamatosan a gyermekeit, aki a maga megszentelt, Krisztusnak engedelmes életével nem formálja őket akkor is, amikor egyébként közvetlen módon nem nevel, csak egyszerűen ott van és sugárzik, aki csak néha-néha kapja elő őket, többnyire akkor, amikor már baj van, az az apa alkalmatlan a gyerek nevelésére, de alkalmas a gyerek tönkretételére.

Aki mindig csak bírál, aki csak a baj esetén áll elő, és ráadásul úgy kezdi a mondatot: mert te mindig ilyen vagy, egyest hozol, visszabeszélsz stb., az nem nevel. Az elkeserít, ingerel és hosszú távon bátortalanná tesz. Márpedig gyerekeinknek nagyon nagy szükségük van a folyamatos bátorításra, biztatásra, buzdításra. A gyerek iránti őszinte érdeklődés nélkül, a vele való meghitt kapcsolat folyamatos építgetése és erősítése nélkül, az elfogadó szeretetünk éreztetése nélkül nem lehet eredményesen nevelni, csak kárt tenni a gyerekekben. Ezért fontos az, hogy ne csak a feleségünket, hanem a gyerekeinket is úgy szeressük, ahogyan Krisztus szerette és szereti az egyházat, és önmagát adta érte. Mindkét irányba ezt a szeretetet kell gyakorolniuk az apáknak.

Ez az igeszakasz tehát arról szól, hogy ahol Krisztus-uralom van a családban, ahol emberek már kezdik felöltözni a Krisztust, és az őket újjáteremtő Krisztus felöltözteti őket a saját tulajdonságaiba, ott többé nem a magunk természete szerint, nem a magunk kényelemszeretete, öröklött tulajdonságai, otthonról hozott ilyen-olyan minták, a velünk szemben támasztott igények, vagy szeszélyeink szerint élünk, hanem Krisztus szerint. Ott az az új élet diktál már mindent, amit Krisztustól kapott az újjászületett ember.

Egyebek között ez is mutatja, hogy mennyire eltér az újjászületés minden egyéb önneveléstől, önfegyelemtől, változástól. Mennyire minőségileg más az az új élet, amit Krisztusban kap a hívő. Mert csak ez az új élet teszi lehetővé, hogy Jézus szeretete áradjon bele egy ember életébe, ezt töltse be, és ez a szeretet áradjon rajta keresztül a többiekre is. Ezt mi magunktól nem tudjuk produkálni. Időnként kipréselünk magunkból valamiféle szeretetet, de ez a jézusi szeretet, amelyről az apostol azt írja egy másik helyen, hogy "szeretett engem és önmagát adta érettem", ez csak a vele való közösségben lehet a sajátunk. De ott ajándékozza nekünk ezt, és ezzel sokkal könnyebb egymást szeretni, hordozni, elhordozni, egymásért áldozatot hozni, és újra és újra gazdagítani egymás életét.

Olyan ez a szeretet, mint az az olaj, amiben az autó sebességváltójának a fogaskerekei mozognak. Ott is többféle méretű fogaskerék van, mert többféle funkcióra van szükség. Nem lehet azt mondani, hogy a kisebb kevesebbet ér, a nagyobb meg többet. Az asszony másodrendű, mert neki csak segítőtárs szerep jutott, a férfi meg nagyobb, a gyerek meg semmi vagy elvész, vagy éppen a fejére nő a szülőknek. A funkció a fontos.

Sokféle fogaskerék van, pontosan kell illeszkedniük, és ha mindegyik a maga helyén van, és az egész olajteknőbe van téve, és van valaki, aki az egészet irányítja, akkor működik megfelelően. Ez a valaki ott, ahol Krisztus-uralom valósul meg a családban, az élő Jézus Krisztus, akinek a jelenlétében tudatosan él a család. Akiről nem feledkeznek el. Akit megszólítanak az együttes imádságban. Akire figyelnek és Őreá hívják fel egymásnak a figyelmét. E nélkül pedig - tessék megnézni, mi van a családokban - vagy nőuralom, vagy férfizsarnokság, vagy a gyerek lesz a kiskirály és uralkodik az egész társaságon, vagy anarchia, fejetlenség lesz.

Mert helyesen uralkodni csak az Úr Jézus Krisztus tud. Aki ezt már felismerte és naponta gyakorolja, annak az élete a helyére zökken, az elfogadja az Úrtól kapott feladatait, az örül az Úrtól kapott adottságainak, örül annak, hogy nem vagyunk egyformák, hogy a családon belül is mindenkinek más adottságai vannak, és örül annak, hogy milyen jól ki tudjuk egészíteni egymást. Ott boldog lesz minden körülmények között a házasság és a család. Ott hangoznak el ilyen mondatok, akár húsz, harminc, negyven, ötvenévi házasság után is, hogy úgy örülök, hogy éppen te vagy a feleségem. Úgy örülök apukám, hogy együtt harcolhatjuk a hétköznapokat. Oda a gyerekek is sietnek haza, és visznek magukkal jó példát, amiből olyan keveset látnak ebben a világban.

Megint csak oda érkeztünk meg, ahonnan ez a levél elindult, hogy mit jelent a számunkra az, hogy Jézus Krisztus Úr? Ezt mondogatjuk-e csupán, vagy pedig meghatározza valóban a gondolkozásunkat, hétköznapi cselekedeteinket, az egymáshoz való kapcsolatunkat és mindent.

Mit tegyenek azok, akiknek nincs feleségük, férjük, gyermekeik? Azok most felmentve érezhetik magukat? Nem érezhetik felment magukat, mert ebben az egész szakaszban megbújik egy olyan kifejezés, amit kimondottan nem ír le az apostol, de több, ebben szereplő szó mögött ott van, s ez: a tisztelet.

Ti asszonyok, tiszteljétek a ti férjeteket. Ti férfiak tiszteljétek a feleségeteket. Ti szülők tiszteljétek a gyerekeket. Az egész picit is, mert ő is teljes értékű ember az Isten előtt, csak még nem nőtt meg. Majd megnő, megnő a szája is, mindene megnő, de pici korában is teljes értékű ember, akit tisztelni kell. Nem szabad a kis titkait kifecsegni a barátnőnek és a füle hallatára nevetgélni. Mert tíz év múlva csodálkozhattok, ha nem nektek mondja el a titkait, hanem másoknak. Tisztelni kell a picit, a nagyot, a bajban levőt, meg az örvendezőt is. Azt is, amikor elveszíti a józanságát egy-egy átmeneti időszakban. Azt is, amikor bántóan józan és kritikus. Tiszteljétek egymást. Ez az alapja mindannak amiről eddig szó volt, és ez az, ami mindannyiunkat kötelez. Ezzel a tisztelettel nézni másokra. Nem irigységgel, nem kárörömmel, nem közönnyel, hanem ezzel a tisztelettel.

Ma anyák napja van. Istennek adunk hálát mindannyian azért, ami jót az édesanyánkon keresztül Istentől kaptunk. Erről most csak annyit szeretnék mondani, hogy bármit mondunk ma az édesanyánknak, legyen az őszinte. Semmit se mondjunk, ami nem őszinte. Ők meg tételezzék fel azokról, akik mondanak valami kedvest, szépet, hogy őszintén hangzik.

Nemcsak május első vasárnapján szabad egy szál virágot adni az édesanyáknak. Nyár derekán, ősszel, télvíz idején is szabad. Szabad nem karácsonykor, nem a szüli napján, nem a névnapján, csak azért, mert szeretjük őket, és hálásak vagyunk nekik. Az talán még többet ér, mint amit ilyenkor kapnak. Jó azért, hogy van anyák napja. Néha kiemelten is meg szabad köszönni mindazt, amiért szüntelenül hálásaknak kellene lennünk.


Imádkozzunk!

Úr Jézus Krisztus, magasztalunk azért, mert a te irántunk való szereteted azt jelentette, hogy önmagadat adtad értünk. Könyörülj rajtunk, hogy egyre mélyebben értsük ezt a felfoghatatlan tényt, tudjunk téged ezért dicsőíteni, legyünk ezért hálásak, és a te teremtő Szentlelkeddel formálj minket annyira át, hogy átáradjon rajtunk is ez a szeretet, és készek, képesek legyünk mi is önmagunkat adni azokért, akiket szeretünk.

Kérünk, Urunk, mutasd meg nekünk azt, hogy érvényesül-e valóban a te uralmad az életünkben és családunkba. Indíts minket őszinte bűnbánatra mindabban, ami híja ennek van. Segíts minket, bátoríts minket, hogy ne mondjunk le arról, hogy érvényesülhet, hogy lehetünk boldogok a házasságunkban, a családban, és boldoggá tehetjük azokat, akiket eddig nem sikerült.

Tudjuk, Urunk, hogy a velünk született természet csak arra képes, hogy elrontsa mindazt a szépet és jót, amivel megajándékoztál minket, és hogy elrontsuk az egymással való kapcsolatunkat is. De hisszük, hogy nem tudjuk annyira elrontani, hogy azt te újjá ne tudnád tenni. Mert hisszük azt is, hogy te minket egészen újjá tudsz tenni.

Könyörül rajtunk, segíts kilépni az eddigi tétovaságból, hitetlen hitből, bátortalanságból, vagy abból, hogy mi próbáltunk változni és változtatni. Téged szeretnénk igazán Úrnak vallani, Úrnak elismerni, Úrként az életünkbe, a szívünkbe, a családunkba behívni és befogadni.

Mutasd meg, hogy milyen lépések követhetik itt egymást. Mit jelent az: neked boldogan engedelmeskedni, és így a helyünkre kerülni. Könyörülj meg rajtunk. Engedd megtapasztalnunk hatalmadat és szeretetedet e tekintetben is.

Könyörgünk azokért, akiknek megengedted, hogy édesanyák legyenek. Segítsd őket, hogy ahogyan illik az Úrban, úgy legyenek valóban anyák. Segítsd mindazokat, akik még megköszönhetik nekik áldozataikat, hogy tudják ezt őszintén tenni, és megkönnyítsék nekik azt, hogy szeressék szeretteiket.

Ámen.