PASARÉTI PRÉDIKÁCIÓK

Pasarét, 2004. április 25.
(vasárnap)

Cseri Kálmán


12. JÉZUS "RUHATÁRA"


Alapige:Kol 3,12-17

Öltsetek tehát magatokra - mint Isten választottai, szentek és szeretettek - könyörületes szívet, jóságot, alázatot, szelídséget, türelmet. Viseljétek el egymást, és bocsássatok meg egymásnak, ha valakinek panasza volna valaki ellen; ahogyan az Úr is megbocsátott nektek, úgy tegyetek ti is. Mindezek fölé pedig öltsétek fel a szeretetet, mert az tökéletesen összefog mindent. És a Krisztus békessége uralkodjék a szívetekben, hiszen erre vagytok elhíva az egy testben. És legyetek háládatosak.

A Krisztus beszéde lakjék bennetek gazdagon úgy, hogy tanítsátok egymást teljes bölcsességgel, és intsétek egymást zsoltárokkal, dicséretekkel, lelki énekekkel; hálaadással énekeljetek szívetekben az Istennek. Amit pedig szóltok vagy cselekesztek, mind az Úr Jézus nevében tegyétek, hálát adva az Atya Istennek őáltala.


Imádkozzunk!

Mindenható Istenünk, szerető mennyei Atyánk, hálásan köszönjük, hogy idehívtál minket a te házad csendjébe, a gyülekezet közösségébe. Köszönjük, hogy mi is mondhatjuk az igével együtt: itt állunk előtted, hogy meghallgassuk mindazt, amit te mondasz nekünk.

Köszönjük azt a csodát, hogy a rólad szóló emberi bizonyságtétel a te tulajdon igédként érkezhet meg a szívünkhöz.

Köszönjük mindazt, amit igéddel eddig elvégeztél az életünkben. Mindaz, ami bennünk szép és tiszta, a te munkád, Atyánk. Áldunk téged ezért.

Köszönjük, hogy akiben te elkezded a munkádat, be is végzed azt.

Ezzel a bizalommal szeretnénk most kinyitni a szívünket előtted. Kezdd el bennünk az újjáteremtés munkáját, és folytasd azt a te nagy szereteted szerint.

Köszönjük a múlt hét sok ajándékát. Bocsásd meg, hogy sokszor elrohanunk ajándékaid mellett. Szeretnénk most számba venni őket, és hálásan megköszönni.

Köszönjük, hogy gazdag vagy a kegyelemben és bővölködsz a megbocsátásban. Ezzel a bizalommal hozzuk eléd most a bűneinket. Engedd, hogy meglássuk és megutáljuk azokat. Segíts őszintén bűnt vallani, és a bűnöket elhagyni. Engedd, hogy a bűnbocsánat örömével mehessünk tovább a mi utunkon.

Kérünk, tedd most fogékonnyá szívünket mindarra, amit mondasz és kínálsz nekünk. Add, hogy ne hiába legyünk itt és ne vádoljon minket az ige, amit hallunk, hanem formáljon, tisztítson, gazdagítson.

Ajándékozz meg most külső és szívbéli csenddel, és ebben a csendben a te halk, szelíd, de teremtő erejű szavaddal.

Ámen.


Igehirdetés

Múlt vasárnap a megelőző igeszakasz alapján azt az örömhírt hallottuk, hogy Isten lehetővé tesz nekünk egy nagy átöltözést. Jézus Krisztus áldozatával lehetővé tette, hogy levetkőzzük a velünk született, megromlott természetet és annak a tulajdonságait, cselekedeteit, és mintegy felöltözzük azt az új természetet, amit Jézus Krisztus ad a benne hívőknek. Az ilyen hívőkre Jézus tulajdonságai lesznek egyre inkább jellemzőek.

Fontos dolog ez, mert még a földi viszonylatban is van úgy, hogy megfelelő öltözet nélkül be sem engednek valakit egy bizonyos helyre. A Biblia is tud egy helyről, és ez a mennyország, ahova nem lehet akármilyen szerelésben bemenni. A megromlott természetünkkel oda senki nem mehet be. "Test és vér nem örökölheti az Isten országát." Ezért életkérdés, örökélet kérdése az, hogy felöltözzük-e Jézus Krisztust.

Pál ezt nyilván képként, hasonlatként, metaforaként használja, ami azt jelenti, hogy valaki elítéli-e a reá jellemző vétkes-bűnös tulajdonságokat, akar-e azoktól szabadulni, hiszi-e, hogy azokra Jézus haláláért kaphat bocsánatot, és enged-e egyre nagyobb teret az életében Jézusnak. Engedi-e, hogy amit Jézus Lelke eszébe juttat, azt mondja. Tud-e hallgatni ott, ahol hallgatnia kell. Meg mer-e szólalni ott, ahol magától nem lenne bátorsága. Begyakorolja-e ezt, hogy hit által él az újjászületett emberben Krisztus.

Ezzel kezdődött a múltkori szakaszunk: "ha feltámadtatok a Krisztussal..." és láttuk akkor, hogy ez mit jelent.

A múltkori versek inkább arról szóltak, hogy mit kell feltétlenül levetkőznünk, a reánk jellemző bűnös tulajdonságokat. Ebben a mai szakaszban azt sorolja el az apostol, hogy mit lehet felöltöznünk. Mik azok a jellegzetesen jézusi tulajdonságok, amelyek nem velünk születnek, amelyeket nem lehet megtanulni, amelyekbe nem nő bele magától senki, hanem amikkel Jézus Krisztus ajándékozza meg a benne hívőket, amiket, mint egymást követő ruhadarabokat felöltözhet a hívő.

Olyan kedves rendezése ez Istennek, hogy éppen mára esett ez a szakasz, hiszen a legtöbb úrvacsora végén ezt szoktuk felolvasni, hogy most akkor milyen ruhában járjatok az úrvacsorában való lelki megtisztulás után. Így vegyük sorra ezt is ma.

Van ebben a szakaszban egy különös megszólítás, egy határozott felszólítás, és olvastuk ezt a gyönyörű gazdag felsorolást ezekről a jézusi ruhadarabokról. Ha szentül értjük, akkor merem azt mondani, hogy ennek a szakasznak a címe: Jézus "ruhatára". Mikbe öltözteti Ő azokat, akik valóban hisznek benne és kiszolgáltatják magukat neki.

Mi ez a különös megszólítás, amivel kezdi: "... mint az Istennek választottai, szentek és szeretettek..." Ha az embernek van egy kis önismerete, akkor megkérdezi, hogy nem tévesztenek össze valakivel? Isten választottai, szentek, - én? - és szeretettek? Mit szeret bennem az Isten?

Fontos, hogy helyesen értsük ezt a megszólítást, mert ez nem tévedés. Ez a hívőknek szól, akik már Jézust befogadták az életükbe. Aki így Istennel kapcsolatba kerül, az előbb-utóbb feltétlenül rájön arra, hogy mennyire igaz, amit Jézus a tanítványoknak mondott: "Nem ti választottatok engem, hanem én választottalak ki titeket."

Aki elgondolkozik azon, hogyan került ő Isten közelébe, az ámulva imádhatja Őt azért, hogy valami miatt az Ő szeretetéből így döntött, hogy utánunk nyúlt, megszólított, szép terve van az életünkre nézve, és ha ebbe beleigazodik az életünk, akkor leszünk a helyünkön, és akkor lesz az életünk igazán hasznos és áldott.

A mi Istennel való kapcsolatunk eredete az örökkévalóságba nyúlik vissza. Isten kegyelmesen kiválasztott. Itt az időben az Ő igéjével elhívott, és aztán Szentlelkével folyamatosan formál és alakít. Egyikünk sem véletlenül kerül igeközelbe. Az már Isten kegyelmének a bizonyítéka, ha valaki hallhat Őróla hiteles információkat. Hiszen a hit hallásból van, mégpedig az Isten igéjének hallásából.

Amikor múlt vasárnap itt ültek közöttünk a konfirmáló testvéreink, és amikor ma is itt vannak és készülnek az első úrvacsoravételükre, elgondolkozhatunk azon, hogy mennyire nem véletlen, hogy éppen ők és éppen itt vannak. Hol mindenütt lehetnének másutt? Hányan vannak, akik ilyen idős korukra már tönkretették magukat! Vagy tönkreteszik módszeresen a környezetüket.

Micsoda kegyelme az Istennek, hogy mi itt lehetünk, és mennyire nem a mi érdemünk! Milyen ajándék az, hogy szóba áll velünk Isten és ma is szólítgat annak ellenére, hogy olyan sok minket megszólító igéjét elengedtük a fülünk mellett. Hogy sok világos parancsából semmi nem lett az életünkben. Hogy az ígéreteibe nem merünk kapaszkodni. Micsoda türelem, gyöngéd szeretet, állhatatosság van e mögött. Legyen áldott érte Isten! A kiválasztó Isten.

Aztán azt mondja: szeretettek vagyunk. Mégpedig az Ő egyoldalú szeretetének a tárgyai. Isten irántunk való szeretete mindig megelőz mindent. A mi szeretetünk már csak reflexió, válasz. De Ő előbb szeret, minden érdemünk és feltétel nélkül szeret. Sőt annak ellenére szeret, hogy ilyenek vagyunk, amilyenek. Az Ő szeretete mindig abban bizonyul hitelesnek, hogy ad. "Úgy szerette Isten e világot, hogy az Ő egyszülött Fiát adta..."

Végül azt mondja itt: "...szentek..." Ezt, hogy választottak és szeretettek, még a legtöbb ember elfogadja. Ha megérti, milyen isteni kegyelem van e mögött, akkor meghatódva, alázatosan tudomásul veszi. De ez ellen sokan tiltakozni szoktak: én nem vagyok szent. Hát ennyi önismeretem és önkritikám van.

Ennek a tiltakozásnak az az oka, hogy két jellemző tévedés fenyegeti azt, hogy helyesen értsük, mit jelent a Szentírásban szentnek lenni. Az egyik ilyen tévedés az, amikor azt gondolják az emberek, hogy szent az, aki erkölcsileg makulátlan, bűn nélküli. Mentegetőzésképpen mindjárt utána szoktuk tenni: ugye ilyen ember pedig nincs, tehát én sem vagyok ilyen.

A másik tévedés az, hogy azokat nevezzük szenteknek, akiket a római egyház egy bizonyos bizottsága érdemeik és erényeik elismeréseképpen haláluk után szentté avatott. Tehát vagy azokat gondoljuk szentnek, akik bűn nélküliek, vagy azokat, akiket szentté avattak. Ez a szó: szent, mintegy vezetéknév helyett odakerült a keresztnevük elé, hogy attól kezdve nem István, László és Margit, hanem Szent István, Szent László, Szent Margit.

Mit mond a Biblia?

A Biblia ezzel szemben azt mondja, hogy szentek mindazok, akik Krisztus érdeméért Isten gyermekei lettek. Még rövidebben: szentek azok, akik Jézust hittel befogadták az életükbe. Akikben Krisztus ténylegesen él. Ha feltámadtatok a Krisztussal...: akik feltámadtak a Krisztussal. Nem ők szentültek meg, hanem a bennünk élő Krisztus szent, és Krisztus szentségét Isten nekik tulajdonítja, és nekik ajándékozza.

Idéztük már többször a Heidelbergi Káténak ezt a csodálatosan világos, tömör mondatát. Hadd idézzem egy részét megint:

"Hogyan igazulsz meg Isten előtt?

Egyedül a Jézus Krisztusban való hit által oly módon,

hogy noha a lelkiismeretem vádol, hogy Isten minden parancsa ellen súlyosan vétkeztem, sőt még mindig hajlandó vagyok minden gonoszra,

Isten mégis minden érdemem nélkül, ingyen kegyelméből nekem ajándékozza és tulajdonítja Krisztus tökéletes igazságát és szentségét, mintha soha semmi bűnöm nem lett volna, sőt,

mintha mindenben olyan engedelmes lettem volna, amilyen engedelmes volt érettem Krisztus,

de csak akkor, ha e jótéteményeket hívő szívvel elfogadom."

Tehát minden érdemem nélkül, ingyen kegyelemből nekem ajándékozza és tulajdonítja Krisztus tökéletes szentségét. Ehhez azonban az kell, hogy valaki rájöjjön: rászorul erre, hogy ő maga semmit nem tud produkálni, amit Isten igaznak és szentnek minősítene, de elhiggye, hogy lehetséges, hogy mi mégis szentek legyünk, egyedül Krisztus által és Krisztusért. És akkor Isten olyanoknak lát minket is, mint magát Krisztust. Mintha soha semmi bűnt nem követtünk volna el. Magunkban nem vagyunk szentek, de a Krisztusban Isten szentnek minősít, és egyre inkább megszentel.

Ha pedig Isten nekem tulajdonítja Krisztus szentségét, akkor legyek is egyre szentebb. Ez a program, ez a feladat a hívő ember előtt. Ez tehát a különös megszólítás itt, "mint az Isten választottai, szentek és szeretettek."

És mi a felszólítás? Az, hogy "...öltsétek magatokra..." és utána jön a felsorolás, hogy mit.

Láttuk a múltkor, hogy nem lehet a régi ruhára felvenni az újat, előbb le kell vetkőzni. Valaki azt mondta a múltkor: ebbe fárad el, hogy ő mindig magára ölt valamit. Kérdeztem mit? S akkor remek példákat mondott. Például: vérzik a szíve, mert úgy megbántották, legszívesebben elbőgné magát. De ő nem akarja, hogy sajnálják, úgyhogy magára ölti a bájmosolyt és erőlteti végig a munkahelyen, mintha minden rendben lenne, és jókedve lenne. Amikor hazamegy, akkor elereszti magát és elerednek a könnyei. Ő magára öltött egy másmilyen arcot. Vagy a fordítottja: Valaki sajnáltatni akarja magát, és akkor olyan arcot ölt magára.

Vagy beszélget a társaság, az illető a felét sem érti annak, amiről szó van, de nagy okosan bólogat, mint akinek igen fontos mondanivalója is lenne, csak most éppen nem akarja közölni. Valami látszatot magamra ölteni, hogy ki ne látszódjék a bennem lévő üresség.

Nos, itt nem erről van szó. Éppen az ellenkezőjéről. Amikor a levetkőzésről beszél a Biblia, akkor azt mondja: ezzel kell kezdeni. Ezeket a magunkra öltött, hamis látszatot keltő ruhadarabokat kell levetni először is. Nem látszanunk kell, hanem lennünk. Istent úgysem lehet megtéveszteni: "te előled elrejtenem semmit sem lehet." Nekünk Isten elől is Istenhez lehet és kell menekülnünk, és elmondani azt, amit egyik szép bűnbánó énekünk így mond: "néked bűnöm megvallom." Ez a levetkőzés. Bűnnek nevezni azt, amit Isten igéje annak tart, ami részünk abban van, azt megvallani, és őszintén törekedni arra, hogy az ne ismétlődjék az életünkben.

Hogyan történik ez?

Például úgy, hogy egy igehirdetés közben Isten Szentlelke valamire rámutat az életünkben, ami tisztátalan, hamis, ellenkezik Isten akaratával. Azt nem elfelejteni igyekszünk, és nem kezdjük védeni és magyarázni, hanem azt mondjuk: Uram, ha ezt te elítéled, én is elítélem. Megvallom neked, kérem a bocsánatodat, nem akarom többször csinálni. Isten meg ad szabadulást ezektől a bűnöktől. Ez a levetkőzés. Így formál az Ő igéjével, így tisztít az Ő Szentlelkével.

Ezek után jöhet a felöltözés. És itt volt ez a szép, hosszú felsorolás, hogy mi-mindent lehet és kell magunkra öltenünk. Egész pontosan tíz ilyen "ruhadarabot" említ itt a Szentírás. Csak röviden még egyszer menjünk végig rajtuk, és legyen az tükörré a számunkra, vajon nem hiányos-e valahol az öltözékünk. Mert Jézus az Ő gazdagságából azt készséggel kipótolja.

Érdekes, hogy ezzel kezdi: "Öltsetek magatokra könyörületes szívet..." Belülről kezdi. Nem cselekedetekre biztat minket. A cselekedetek majd a szívből következnek, mert belülről, a szívből származik minden gonoszság és minden tiszta és szent cselekedet is. Ez Jézusnak a tanítása. A legbelsőbb műhelyt kell újjáteremteni, aztán majd új dolgok készülnek.

Ha valami jellemző volt Jézusra itt a földi szolgálata nyomán, akkor ez. Bárkit meglátott, aki bajban volt, segítségre szorult, vagy elnézte a sokaságot, ezt olvassuk: "Könyörületességre indult rajtuk". Jézusnak érző szíve volt.

A múltkor említettük ezt a kifejezést: "irgalmas szem". A Bibliában fordul ez elő. Neki irgalmas szeme volt. Ő észrevette, hogy kinek mi hiányzik, és azonnal mozdult a keze is, hogy segítsen annak, akinek valami hiányzik.

Mi olyan világban élünk, ahol ennek az ellenkezője jellemző, és azt tartják erénynek. Ki-ki magáról gondoskodjék. Magát érvényesítse. Hogy közben esetleg az mások rovására, kárára is történik? Védjék meg magukat. Mindenkinek a maga feladata saját magát biztosítani. Én haladni akarok előre, és gyarapodni akarok. Az irgalmatlanság és kegyetlenség az utakon a közlekedésben, a házasságban, a nemzedékek közti feszültségekben, az egész gazdasági életben egyre jellemzőbb lesz. Jézus azt mondja: nem erre tanított minket és nem erre adott példát, hanem legyen irgalmas szemünk és könyörületes szívünk.

A másik, amit említ: a jóság. A jóság mindig a kicsinyek, a megvetettek, az elvesztettek, a segítségre szorulók irányában nyilvánul meg. A jóságnak mindig ára van. Ha jó vagyok valakihez, meg kell fizetnem az árát. Jóság és áldozat karonfogva járnak. Ezért félnek sokan jók lenni. Ezért marad abba a vágy. Idéztük egy hete Ady Endrének azt a bájos és mégis mély versét, hogy olyan jó lenne jónak lenni. És ezzel véget ér a vers. És most ki lesz jó, és mitől lesz jó? Vagy ez a vágy hogyan teljesül be, és hogyan működik az majd, ha jó lettem? Erre nézve már nincs elképzelés. Csak a csalódás van, hogy megpróbáltam néhányszor, nem sikerült. Ha sikerült, ráfizettem. Nem éri meg. Jó lenne, jó lenne, de maradunk ilyenek, amilyenek vagyunk. Jézus nélkül.

Aki azonban hajlandó levetni, néven nevezni a maga önzését, gonoszságát, számításait, és engedi, hogy Jézus a jóság ruhájába öltöztesse, az maga csodálkozik el leginkább önmagán, hogyan meg lehet változni az Úr Jézus munkája nyomán.

"Öltsétek magatokra az alázatot és szelídséget..." Erről Jézus külön beszél. Azt mondja egy helyen: "Tanuljátok meg tőlem, hogy én szelíd és szívből alázatos vagyok." Nem alázatoskodó, hanem szívből alázatos, és akkor nyugalmat találtok a ti lelketekben.

Temérdek nyugtalanságnak, szorongásnak, versengésnek, aggódásnak az oka az, hogy nem merünk és nem akarunk alázatosak és szelídek maradni. Mindig nekem kell felül maradni, mindig az enyém legyen az utolsó szó. Be kell bizonyítanom, hogy igazam van, akkor is, ha már tudom, hogy nincs. Ebből nem jön nyugalom. Jézus arra adott példát, hogy milyen az igazi alázat és szelídség. Nem tekintette zsákmánynak, hogy az Istennel egyenlő. Ami azt jelenti: sohasem élt vissza az Ő isteni hatalmával, és sokszor nem is élt vele. A maga javára soha nem élt vele. Ha mások javára használhatta, akkor igen.

Aztán említi a türelmet. Ez jelenti azt is, hogy eltűrni mindazt, amit Jézusért el kell szenvednünk, és tudni várni mindarra, amit Isten megígért és majd megvalósít. Tűrni és várni. Csak az tudja ezt, aki bízik abban az Istenben, aki előtt hordozza valaki a szenvedéseit, és aki megígérte azt, amire az illető vár. Aki bízik Istenben és ismeri Őt, csak az tud türelmes lenni. Egyébként a türelmetlenség öl meg bennünket, és tönkretesszük vele egymást.

A következő: Öltsétek magatokra a megbocsátás ruháját, bocsássatok meg egymásnak úgy, ahogy Isten megbocsátott nektek a Krisztusért. És Ő hogy bocsátott meg? Feltétel nélkül. Nem azt mondta, hogy majd ha megváltozol és rendbe hozod mindazt, amit elrontottál, beszélhetünk arról, hogy van-e bocsánat vagy nincs. Hanem azt mondta: megbocsátottam neked, és ez ad erőt ahhoz, hogy ne ismétlődjék az életedben az, amit most meg kellett bocsátani. Ez a feltétel nélküli, sokszor előlegezett bocsánat. Amivel Péternek megbocsátott például. Péter csúnyán megtagadta, de megbánta. Jézus utána nem beszél Péter bűnéről. Húsvét után háromszor meg kell vallania Péternek, hogy szereti Jézust. Ez emlékezteti arra, hogy háromszor megtagadta őt, de a tagadásról nincs szó, mert azt ő megbánta, és a megbánt bűnt Isten többé nem emlegeti. Így kellene megbocsátanunk egymásnak.

Azt mondja, hogy mindezt, amit eddig felsorolt, övezzétek körül a szeretettel, mert az mindent szépen összetart. Ha a szeretet öve kerül ezekre a ruhadarabokra, akkor mindegyik a helyén lesz, mindegyik jól funkcionál. Mindegyik áldás lesz másoknak.

Mit jelent a Biblia nyelvén a szeretet?

Azt jelenti, hogy mindig azt teszem, ami a másiknak jó. Nem azt, amit a másik kíván, hanem ami a javára van. Azt adom neki, amire szüksége van ténylegesen, azt teszem vele, ami neki használ. Ez a szeretet. Isten szeretetére ez jellemző. Ebből esetleg olyasmi is következik, hogy Jézus, az Úr és a Mester feltűri a ruha ujját, leguggol és végigmossa a tanítványok izzadt, poros lábát. Utána azt mondja: értitek-e, hogy ezt miért tettem?

Azért, mert mindnyájan vágytatok rá, ezt a vacsora előtt kellett volna valakinek megtenni, de ez rangon aluli volt mindenkinek. Nekem nem. És ha én, az Úr és a Mester megmostam a ti lábatokat, nektek is meg kell mosni. Példát adtam nektek - mondja. Ahogy én szerettelek titeket, ti is úgy szeressétek egymást. A szeretet mindig cselekedet. Mindig azt cselekszem, amire a másiknak most szüksége van. És ha elvégeztem, ezzel be van fejezve. Nem várok tapsot, jutalmat, elismerést, semmit. És nem fogok vele sem dicsekedni, sem miatta panaszkodni. Mert a szeretet természetes reflexe volt az, amit tettem. Egyedül Jézustól lehet ilyen szeretetet kapni.

Azt mondja: ha ezt felöltözitek, akkor egyszer csak különösen tapasztaljátok, hogy a Krisztus békessége betölti a szíveteket. Megszűnik sok feszültség, félelem, szorongás, aggodalmaskodás. Nem féltitek magatokat. Nem féltek az élettől és a haláltól. Egymástól sem... Mindez felszabadít arra, hogy békesség legyen a szívetekben. Végigalusszátok az éjszakát, végigdolgozzátok koncentrálva a nappalt. Egészen megváltoztatja ez az embert.

És ennek kapcsán felszakad a szívéből a hála. Erről itt részletesen is ír, hogy kimondhatatlanul hálás lesz az ember mindezért.

Az utolsó, amit említ, hogy egyszer csak úgy szólal meg az ilyen ember, hogy őt magát is meglepi, sőt megerősíti, amit mond, mert igét mond. A Krisztus beszéde lakozzék bennetek gazdagon. Tud úgy beszélni Krisztusról, hogy másoknak is mutatja a hozzá vezető utat, és ennek hitele van, mert ott áll mögötte élő illusztrációként az élete. Teljesen új ruhában, krisztusi tulajdonságokkal felruházva, és így mutatja a hozzá vezető utat úgy, hogy még az éneklés is felharsan a szívében, és hangzik az ajkán. Sok szép példát lehet erre látni.

Amikor valaki csakugyan levetkőzi a bűneit, engedi, hogy Jézus Krisztus fokozatosan, folyamatosan felöltöztesse a saját ruhájába, felharsan az ajkán az Istent dicsőítő ének, a hálaadás, és adott esetben tud igét is mondani másoknak.

Nem sorolom el most még egyszer összefoglalásképpen sem ezt a tíz tulajdonságot. Jó lenne, ha otthon elolvasnánk, és mindegyiknél megállva, megvizsgálnánk, hogy rajtam van-e ez a ruhadarab. Ismerős-e ez nekem? Nem valami hasonló, hanem ez, a hitelesen jézusi.

Tudnunk kell, hogy ez nem divatos öltözék. Soha nem is volt az. Jézus tanítása soha nem volt korszerű, de mindig időszerű volt. Örökké időszerű. Ezekben a ruhákban nem nagyon lehet boldogulni, de lehet boldoggá lenni, és boldoggá tenni másokat. Ezekkel a tulajdonságokkal az ember sokszor alul marad. A többiek hangosabbak, erőszakosabbak, és sokszor érvényesítik is a nyers erejüket az ilyenek felett. De igazán nagy győzelmeket csak ezekkel a tulajdonságokkal lehet aratni. Igazán nagy értékeket csak ezekben lehet másoknak továbbadni. Készek vagyunk-e megfizetni az árát?

Jézust ezek a tulajdonságok a keresztre vitték, de ott aratta a történelem legnagyobb győzelmét, amely győzelemből máig élünk azok, akik hiszünk Őbenne. El kell dönteni. Maradunk-e a velünk született ruházatokban, mert abban könnyebb boldogulni. Ha megütöttek, visszaütök, ha nem ütöttek, akkor is ütök, hogy előbbre haladjak. Lehet így is. Vagy lehet úgy is: hogy szidalmaztatván viszont nem szidalmazott, szenvedvén nem fenyegetőzött, hanem rábízott mindent az Atyára. Ezt el kell dönteni, hogy milyen ruhában óhajtok járni.

Jézus lehetővé tette azt, hogy olyan ruhát kapjunk itt, amiben az örökkévalóságot is eltölthetjük. És az Isten országába, az üdvösségbe csak ebben a ruhában lehet bemenni.

Az úrasztalát megterítettük, az úrvacsorai közösség különösen is alkalma az átöltözésnek. Ilyenkor sokan úgy jövünk ide, hogy már otthon megvizsgáltuk: Uram, milyen ruhadaraboktól akarsz engem most megszabadítani, és nem ragaszkodom azokhoz. Mindent kész vagyok levetni, ami neked utálatos. És milyen ruhadarabok hiányoznak nekem nagyon, azokat kérem tőled, vagy amit kínálsz, azt bizalommal elfogadom, és igazat adok neked, hogy arra van most szükségem. Az úrvacsora mindig a nagy átöltözésnek az alkalma.

Szeretnék mindenkit bátorítani: ne szégyelljen Jézushoz hasonlítani. Az időtálló, az örökkévalóságban is használható ruházat az, amit Ő ad nekünk. Nem egyszerre öltöztet át. Egyenként mutatja meg, mit kell levetnünk, és mit lehet felöltöznünk. Hadd legyen ez a mostani úrvacsorázásunk is az ilyen lelki átöltözésnek az alkalma.


Imádkozzunk!

Úr Jézus Krisztus, bocsásd meg, ha sokszor félünk attól, hogy hasonlítani kezdjünk hozzád. Mi tudjuk, mennyire gyűlöl téged ez a világ. Nem is érti azt, amit mondasz, és nem akarja követni azt, amire példát adtál. Tudjuk, Urunk, hogy mindenkit a te Szentlelked tud meggyőzni arról, hogy mit érdemes hosszú távon, és mit nem.

Könyörülj meg rajtunk, és állítsd az életünket a te Lelked világosságába. Hadd tudjunk valóságos értékeket gyűjteni, és a kacatoktól megválni. Könyörülj rajtunk, és mindannyiunk bűneire mutass rá. Mindarra, amit le lehet és le kell vetkőznünk ahhoz, hogy a te tanítványaid legyünk.

Köszönjük, hogy ilyen gazdagon felragyogtattad most ezeket a felöltözhető ruhadarabokat, reád jellemző tulajdonságokat. Köszönjük, hogy ez csak egy töredéke az egésznek.

Áldunk azért a kimondhatatlan gazdagságért, amit kereszthaláloddal megszereztél nekünk, és amit kínálsz most is. Támassz a szívünkbe ellenállhatatlan vágyat az után, hogy felöltözzük az új embert. Hogy akarjunk hozzád hasonlóak lenni.

Köszönjük, hogy a megterített úrasztala is arra emlékeztet minket, hogy milyen árat fizettél te ezért. Engedd, hogy senki ne legyen közöttünk, aki méltatlanul eszi a kenyeret vagy issza az Úrnak poharát.

Kérünk, tedd különösen lelki áldássá ezt az úrvacsorát azoknak, akik életükben először járulnak most a te asztalodhoz. Hadd legyen boldog élményük a bocsánatot nyert bűnösöknek az öröme, és hadd fakadjon fel majd mindannyiunk szívében az a hála, ami aztán nem szűnik meg soha, hanem egyre mélyül és gazdagodik, és tud téged dicsőíteni, és másoknak szolgálni.

Köszönjük, Urunk mindazt az ajándékot, amit kínálsz nekünk. Köszönjük, hogy te tudsz adni nekünk igazi vigasztalást és élő reménységet is. Ezt kérjük most tőled annak a családnak, amelyik súlyos gyászban van. Engedd, hogy túllássanak a láthatókon, emlékeken, tárgyakon, a veszteségükön, és az űrt, ami az életükön támadt, te magad töltsd ki, feltámadott, élő Urunk, Jézus Krisztus. A te Szentlelked adja nekik azt a vigasztalást, amit mi egymásnak nem tudunk adni.

Köszönjük, hogy rád bízhatjuk mindnyájan a jövendőnket. Segíts ezen a most következő héten sokkal hűségesebben ragaszkodnunk hozzád, mint eddig. És segíts ebben a csendben folytatni magunkban az imádságot.

Ámen.

Ámen.