PASARÉTI PRÉDIKÁCIÓK

Pasarét, 2004. április 18.
(vasárnap, konfirmáció)

Cseri Kálmán


11. ÁTÖLTÖZÉS


Alapige:Kol 3,5-11

Öljétek meg tehát tagjaitokban azt, ami csak erre a földre irányul: a paráznaságot, a tisztátalanságot, a szenvedélyt, a gonosz kívánságot és a kapzsiságot, ami bálványimádás, mert ezek miatt haragszik Isten. Ti is ezeket tettétek egykor, amikor ezekben éltetek; most azonban vessétek el magatoktól mindezt: a haragot, az indulatot, a gonoszságot, az istenkáromlást, és szátokból a gyalázatos beszédet. Ne hazudjatok egymásnak, mert levetkőztétek a régi embert cselekedeteivel együtt, és felöltöztétek az új embert, aki Teremtőjének képmására állandóan megújul, hogy egyre jobban megismerje őt. Itt már nincs többé görög és zsidó, körülmetéltség és körülmetéletlenség, barbár és szkíta, szolga és szabad, hanem minden és mindenekben Krisztus.


Imádkozzunk!

Mindenható Istenünk, kegyelmes mennyei Atyánk, szeretnénk egy szívvel, egy szájjal dicsőíteni és magasztalni téged, és megvalljuk, hogy nemzedékről, nemzedékre nagy a te hűséged.

Köszönjük, hogy a te hűséged tart minket. Köszönjük, hogy örökkévaló szeretettel szerettél minket és ezért terjesztetted ki reánk a te irgalmasságodat. A te irántunk való nagy szeretetednek a bizonysága most az is, hogy itt lehetünk.

Köszönjük, hogy úgy irányítottad a mi konfirmáló testvéreink lépteit, hogy közeledjenek hozzád. Köszönjük neked, Jézus Krisztus, hogy tudhatjuk: nem mi keresünk téged, hanem azért jöttél el közénk, hogy megkeresd és megtartsd, ami elveszett. Áldunk téged ezért.

Magasztalunk, mert te fizetted meg az árát annak, hogy életünk legyen és bővölködhessünk. Dicsőítünk téged kereszthalálodért és feltámadásodért. Köszönjük, hogy megígérted: ahol ketten vagy hárman a te nevedben jönnek össze, ott vagy közöttük.

Ajándékozz meg minket most a te jelenléteddel. Szólj hozzánk a hirdetett igén keresztül. Szólj, hogy legyen szavad ír és gyógyító erő. Olyan nagy szükségünk van a te újjáteremtő igédre. Olyan sokféle gondolat és érzés fut most át rajtunk. Segíts elcsendesedni és ebben az órában csak reád figyelni. A te Szentlelked tegye számunkra személyessé és meggyőzővé az igét.

Mi is valljunk Urunk, hogy "kihez mehetnénk? Örök életnek beszéde van tenálad." Segíts, hogy a folytatást is elmondhassuk: "mi elhittük és megismertük, hogy te vagy a Krisztus, az élő Istennek Fia."

Könyörgünk, hogy jelenléted szentelje meg, tegye valóban istentiszteletté együttlétünket.

Ámen.


Igehirdetés

Szeretettel köszöntöm a gyülekezetet, ma elsősorban azokat a testvéreinket, akik konfirmációi fogadalmukra és hitvallástételükre készülnek, az ő szeretteiket, kedves vendégeinket, akik közül sokan messziről jöttek ide ma, és mindannyiunkat.

Ez az istentisztelet mindig különösen azért emelkedik ki a többi közül, mert egybeesik a gyülekezet és a család ünnepe, és nekünk ez tudatosan vállalt célunk, hogy a gyülekezet hadd lenne egyre inkább családdá, a református családok pedig váljanak egyre inkább mini-gyülekezetekké, ahol egészen természetesen hangzik naponta Isten igéje, ahol a család együtt is tud imádkozni és Istent magasztalni.

Legyen áldott Isten, hogy elhozta ezt a napot azoknak az életében, akik ma fogadalmat fognak tenni, akár a szüleik hívták, hozták ide őket, akár mint felnőttek, sokszor nagyon messziről, Istentől távolról megérkeztek az Úr Jézus szeretetéhez.

Szeretném kérni, hogy mindnyájan járuljunk hozzá, hogy mindenek ékesen és szép rendben történjenek. Ez az istentisztelet egy kicsit hosszabb szokott lenni, mint a többi, mert az igehirdetés után hangzik el a fogadalomtétel. Azután megkereszteljük majd azokat, akik a konfirmálók közül még nem részesedtek ebben a sákramentumban. Azt követően pedig a végén egy csoportkép is készül rólunk.

* * *

Vasárnapi istentiszteleteinken hetek óta Pál apostolnak Kolosséba írt levelét tanulmányozzuk. Mára ez a szakasz következik, és én nem kerestem mást erre a szép ünnepi istentiszteletre. A múlt vasárnapi igeszakaszunk ezzel a mondattal kezdődött: "Ha feltámadtatok Krisztussal". Láttuk, mit jelent az: feltámadni Krisztussal.

A Biblia nemcsak Jézus Krisztus húsvéti feltámadásáról ír. Nemcsak arról ad hírt, hogy az utolsó ítéletkor Jézus feltámasztja a halottakat, hanem tud egy bizonyos lelki feltámadásról is. Arról, amiről ennek a levélnek az előző fejezetében így olvastunk: "Titeket is, akik halottak voltatok vétkeitekben és bűnös valótokban, Ővele együtt életre keltett, megbocsátva nekünk minden vétkünket." Ebből tehát az derül ki, hogy minden ember abban az állapotban, ahogyan megszületik, lelkileg halott. Érzéketlen Isten dolgaival szemben. Nincs kapcsolata az élő Istennel. A halott nem táplálkozik, nem lélegzik, nem beszél, nem mozog. Aki tud úgy létezni, hogy lelkileg nem táplálkozik, nem él naponta Isten igéjével, akinek nem természetes az a lélegzéshez hasonlóan, hogy szüntelen imádságos párbeszédben van az élő Istennel, aki nem tud Istenről semmit sem mondani másoknak, aki nem tesz semmit az Ő országa építéséért, az lelkileg halott. Ez minden ember természetes állapota. Így születünk.

Múlt vasárnap láttuk, hogy maga Jézus magyarázza el, hogy aki az Ő igéjét hallgatja és befogadja, sőt aki Őt magát hittel az élete urának vallja és fogadja, azt Ő lelkileg életre támasztja. Ez a lelki feltámadás. Működni kezdenek az ilyen embernek a lelki érzékei. Egyszeriben vágyakozik Isten igéje után. Kívánja azt, és csodálkozva tapasztalja, hogy egyre jobban érti. Egészen természetes lesz neki, hogy minden helyzetben és időben tud imádkozni az Urához. Van mondanivalója Isten számára és van mondanivalója Istenről az embereknek. Mindezt nem szégyelli. A legfontosabb kérdése az lesz, ami Pál apostolnak lett mindjárt a damaszkuszi úton: "Uram, mit akarsz, hogy cselekedjem?" Eddig ezt sose kérdezte Istentől, most meg ez lesz neki a legsürgetőbb. És maga is csodálkozik, hogy képes cselekedni Isten akaratát. Elkezdődik az ilyen ember életében egy egészen új szakasz. Ettől kezdve mondhatja azt, amit olvastunk: egykor és most. "Egykor ti is ezekben éltetek; most azonban elvetettétek magatoktól..."

Ez nem fejlődésnek az eredménye, nem belenő ebbe az új életbe a lelkileg halott ember, hanem ez ugyanolyan törésszerű esemény, mint a születés. Ami a születés testileg, az az újjászületés lelkileg. Így is nevezi a Szentírás ennek az új szakasznak a kezdetét: újjászületés.

Nem biztos, hogy mindenki tudja a napját, de a ténye az látható. Megváltozott a gondolkozása, az élete. Addig lelkileg halott volt, most pedig él. Ez az új természet, amit így kap a hívő, Jézus természetéhez hasonló. Ő veszi kezébe az életünket és tudjuk a Szentírásból, hogy egyedül az ilyen újjászületett, újjáteremtett embereket tudja használni Isten a maga céljaira, és csak az ilyenek mehetnek be a mennyek országába. A velünk született természet, a test és vér kizár onnan. Nem örökölheti Isten országát.

Ez az új természet nem az előzőnek a javított kiadása, hanem ez teljesen más. Ez Jézus természete, itt az Ő jellemvonásai ábrázolódnak ki a hívő életében.

Pál apostol ezzel a képpel szemlélteti ezt:"... levetkőztétek a régi embert cselekedeteivel együtt, és felöltöztétek az új embert, aki Teremtőjének képmására állandóan megújul..." Levetkőztétek és felöltöztétek. Felszólító módban is használja ezt többször: vetkőzzétek le, mint egy-egy ruhadarabot sorra az eddig rátok jellemző tulajdonságokat, és öltőzzétek fel, öltsétek magatokra Jézusnak a tulajdonságait.

Isten tehát egy teljes átöltözést tesz lehetővé. Nem azt mondja, hogy a régi tetejére vegyétek rá az újat, hanem vetkőzzétek le, és utána öltözzétek fel a Krisztust.

Milyen ez a régi? Ilyen jellemzést olvastunk itt: vessétek le magatokról a haragot, az indulatot, a gonoszságot, az istenkáromlást, szátokból a gyalázatos beszédet és ne hazudjatok egymás ellen.

Az a feladatunk, hogy ezeket megvetni, elvetni, levetni, aztán ott áll az ilyen ember Isten előtt mezítelenül, csupaszon, és akkor Krisztus felöltözteti az Ő saját tulajdonságaival. Nem nekünk kell kerítenünk valamit, amit magunkra veszünk, mert az hasonló lenne a régihez, hanem Ő ad nekünk egészen újat.

Mi jellemzi ezt az újat?

Ha Isten éltet minket, jövő vasárnap majd részletesen lesz erről szó, mert ez a következő szakaszban van. "Öltsetek tehát magatokra - mint az Isten választottai, szentek és szeretettek - könyörületes szívet, jóságot, alázatot, szelídséget, türelmet. Viseljétek el egymást, és bocsássatok meg egymásnak, ahogyan az Úr is megbocsátott nektek. Mindezek fölé öltsétek fel a szeretetet, mert az tökéletesen összefog mindent. A Krisztus békessége uralkodjék a szívetekben, és a Krisztus beszéde lakozzék bennetek gazdagon."

Ez a kegyelem munkája. Ez nem a mi teljesítményünk, nem a mi erőfeszítésünk következménye. A mi feladatunk az, hogy a régit, ami rajtunk volt, azt ítéljük el és vessük le. Ne mentegessük, ne védjük, ne rejtegessük. Ne tartsunk védőbeszédet mellette, hanem vessük le. Sőt Pál ezzel a kemény szóval kezdi a mai szakaszunkat, hogy: öldököljétek meg magatokban mindazt, ami innen alulról való. Nyissátok ki magatokat egészen az előtt, ami onnan felülről való, és az Isten majd megajándékoz titeket ezekkel az értékekkel.

Arra a változásra, ami egy ilyen ember életében bekövetkezik, magától senki sem képes. Erre a mélyreható, belülről kifelé munkálkodó, az egész embert átformáló változásra sem neveléssel, sem környezethatással, sem újabb és újabb ismeretek elsajátításával, sem jó példák követésével nem képes senki. A mi feladatunk az: ne ragaszkodjunk a régihez, a régi megrögzött szokásainkhoz, az Isten nélküli gondolkozáshoz, rossz beidegződésekhez. Ahhoz a vétkes örökséghez, ami megy sokszor nemzedékről nemzedékre. A magunk igazához, amiről sokszor mi is tudjuk, hogy nem igaz. Ne ragaszkodjunk azokhoz az elveinkhez, amik a régi, Isten nélküli korszakban gyökereztek belénk, hanem vetkőzzük le, és az Úr Jézus majd felöltöztet.

Tudjuk elmondani alázatos, csendes, belső meggyőződéssel szép énekünk egyik versszakát:

Jövök, semmit nem hozva,
Keresztedbe fogózva,
Meztelen, hogy felruházz,
Árván, bízva, hogy megszánsz;
Nem hagy a bűn pihenést:
Mosd le, ó, mert megemészt!

Rettenetes lenne, ha nekünk abban a lelki ruházatban kellene élnünk és meghalnunk, amiben születünk. Mert ez a ruházat kizár minket az üdvösségből. De rettenetes lenne az is, ha csak a levetkőzésig jutnánk el, és ott dideregnénk bűntudattal, szégyenkezve Isten előtt. Az is szörnyű lenne, ha nekünk kellene keríteni vagy készíteni valamiféle új ruházatot.

Isten mondja az Ő népének az egyik próféta által, hogy megváltoztathatja-e a néger a bőre színét, és eltüntetheti-e a párduc a foltjait. Ha igen, akkor ti is meg tudtok változni, és meg tudtok szabadulni a bűntől. Amilyen lehetetlen az előző kettő, olyan lehetetlen ez is. De nem is kell erőlködnünk. Jézus megszerezte és kínálja nekünk ezt az új öltözetet, és szeretettel felöltözteti a benne hívőket.

Ha meg tudtuk figyelni a felsorolást, kitűnik belőle, hogy belülről kifelé kezdi az ember átalakítását. Először a gondolkozásunkat teszi egészen újjá, aztán új indulatokat ad, aztán az érzelemvilágunkat tisztítja meg, utána a beszédünket és végül a tetteinket. Az egész embert kezébe veszi, megtisztítja, és utána használja.

Azt hiszem, sokunknak vannak olyan tapasztalataink, hogy újra és újra feltámad emberekben a vágy azután, hogy jó lenne jobbnak lenni. Jó lenne változni. Néha világos pillanatainkban mi is látjuk, hogy hol szorulna korrekcióra, javításra, tisztulásra az életünk. Olyan sok próbálkozás, erőlködés eredménytelen marad.

Ady Endre becsületes gondolkodó volt, és az egyik versében ezt kíméletlen őszinteséggel beismeri. Már a címe önmagáért beszél: Jóság síró vágya. Ott van a síró vágy a jóság után sok emberben.

Meleg karokban melegedni,
Falni suttogó, drága szókat,
Jutalmazókat, csókolókat:
Milyen jó volna jónak lenni.

Buzgóságban sohsem lohadni,
Semmit se kérni, el se venni,
Nagy hűséggel mindent szeretni:
Milyen jó volna mindig adni.

Még az álmokat se hazudni.
Mégis víg hitet adni másnak,
Kísérő sírást a sírásnak:
Milyen jó volna áldani tudni.

Meleg karokban melegedni,
Falni suttogó, drága szókat,
Jutalmazókat, csókolókat:
Milyen jó volna jónak lenni.

És itt véget ér a vers, feltételes móddal, ami azt sugallja, hogy lehetetlen. Milyen jó volna, de nem sikerül. Sok erőfeszítése kudarcba fullad az embernek, és a végén lemond erről a lehetőségről.

Mai igénk örömhíre az, hogy ami nekünk nem sikerül, ahol legfeljebb az őszinte vágyakozásig, a jóság utáni síró vágyig tudunk eljutni, azt Jézus Krisztus megvalósítja az életünkben. Aki Őhozzá megy, azt Ő felöltözteti.

Egyszer mélyen átéltem ezt, egészen más vonatkozásban, Ne haragudjatok, ha ilyen hétköznapi emléket elmondok.

Amikor segédlelkész koromban először engedték meg, hogy az akkori Kelet-Németországba egyházi konferenciára kiutazhassam, az nagy dolog volt. Igaz, hogy a Bibliát lelkész létemre elvették a határon, de kimehettem. Külföldre menni és ott hívő testvérekkel együtt lenni legálisan, nem bújva, lopva, óriási élmény volt. Aztán történt ott egy kis baleset: eltörött a cipőm talpa. Keresztben ott, ahol a legvékonyabb szokott lenni. Lehetett használni így is, de bejött a víz, és mindennap esett az eső úgy, mint itt mostanában. Szó sem lehetett arról, hogy magamon segítsek, mert egy fillérem sem volt. A konferencia utolsó előtti napján az egyik lelkipásztor azt mondta ebéd után: menjünk el egy kicsit sétálni. Nem tiltakoztam, de mérsékelten lelkesedtem érte.

Azután bevitt egy áruházba és azt kérte: válasszak ki magamnak egy pár cipőt. Pár cipőt? Óriási dolog. Igyekeztem szerény lenni és valami olcsóbbat kiválasztottam. Akkor elárulta, miről van szó: a lelkészek összeadtak egy nagyobb összeget, és neki most engem fel kell öltöztetnie. Segítsek neki ebben, hogy ne neki kelljen az időt tölteni. Javasolná például ezt a jobb minőségűt. Beleegyeztem. Akkor most menjünk és vegyünk egy öltönyt. Csóró szegénylegény voltam akkor, volt egy fekete öltönyöm, meg az, ami akkor rajtam volt. Ez volt a ruhatáram. Ő kiválasztott megint, látva a tétovaságomat, egy szép sötétszürke öltönyt, és így tovább. Két inget: egy fehéret, egy tarkát is kaptam. Aztán minden apróságot is, ami még kell, azt elintézte, becsomagoltatta és még egy szép nyakkendőt is. Volt egy ócska, régi fajta aktatáskám, többszörösen megvarrva cipész által, lehet, hogy ezt is észrevették, és kaptam egy szép, akkor modernnek számító kézitáskát, meg a kopott vulkánfíber bőrönd helyett egy bőrből valót, amit a mai napig használok. Nem győztem csodálkozni a hívő testvérek szeretetén és Isten ajándékán.

Másnap vasárnap volt. Reggel eszembe jutott, hogy gyerekkoromban otthon, ha valaki nagy ritkán kapott valami új holmit, azt először templomba vette fel. Én most sok új holmit kaptam, s mit csináljak, vegyek fel mindent? Felöltöztem. Nem szoktam magam tükörben nézegetni, de volt ott egy nagy tükör, ahol elszállásoltak, s megnéztem magamat: minden, ami rajtam van, új és ajándék. Ahogy odanéztem a székre, ott figyelt a széken a fényes fenekű régi nadrágom meg az agyonmosott ingem, elsírtam magam.

Az jutott eszembe: ezt tette velem az Úr Jézus. Az egész elrontott, agyonkoptatott múltamat átadhattam neki. Sok szennyes beszédet, parázna gondolatot, egymásra halmozott mulasztásokat, amiket már soha nem tudok pótolni, azt a sok szeretetlenséget, amit én csak egyszer-egyszer vettem észre, Ő meg mindegyiket látta, mindent, mindent, a régi ruhadarabokat levethettem. Egyedül Ő az, aki hajlandó volt magára venni ezeket az én bűneimet, és egyedül Ő az, aki megfizette az újnak az árát, és Ő nekem adta az Övét. Az Ő békességét, azelőtt azt sem tudtam, hogy van olyan békesség, amit a megtérésem után kaptam. Teljes bocsánatot minden bűnömre. Élő reménységet a jövőre nézve. Értelmes feladatokat. A feladatokhoz lépésről-lépésre gondolatokat és erőt, közben még örömet is. És fel sem lehet sorolni, hogy mi-mindent, és mindez az enyém.

Amikor hazajöttem, valaki megkérdezte: hol csináltattad ezt a szép öltönyt? Külföldön - mondtam szerényen. És mennyibe került? Nem került semmibe, csak haza kellett cipelni, de adtak még egy táskát is, hogy haza tudjam hozni. Miért, te dolgoztál kint? Nem volt szabad akkor, de nem is dolgoztam. Ez a kérdés mélyítette el bennem még inkább, hogy mi történik akkor, amikor valaki Jézussal kapcsolatba kerül. Nem dolgoztam meg érte, két szalmaszálat nem tettem keresztbe. Még a sétára is kelletlenül mentem, mert tudtam azt, hogy megint úgy jövök haza, hogy csupa víz lesz a zoknim.

Néha ilyen kelletlenül engedünk Jézus hívásának is, és nem tudjuk, hogy ott van elkészítve mindaz, amire szükségünk van, meg még annál több is, hogy tudjunk másoknak is adni. A mi dolgunk valóban csak a levetkőzés. Az, hogy vegyem már észre, hogy elrepedt, kiszakadt, foltos, pecsétes, használhatatlan, és ott van az új. Ajándékként, ingyen. Ő fizette meg az árát az Ő isteni szent életével.

Ezért próbáltam a mi konfirmáló testvéreink szívébe, és amennyire sikerült, az emlékezetébe is bevésni ezt az igét: "Kegyelemből van üdvösségetek a hit által, és ez nem tőletek van, Isten ajándéka ez; nem cselekedetekért, hogy senki se dicsekedjék." (Ef 2,8-9).

Akit az Úr Jézus új életre támaszt, azt Ő átöltözteti. Tőlünk csak azt várja, hogy ne ragaszkodjunk a régihez. Ott van elkészítve minden nála.

A konfirmációi előkészítőn igyekeztünk a Biblia legfontosabb igazságait világossá tenni, elmagyarázni. Igyekeztünk konfirmáló testvéreinket őszintén szeretni. El van készítve a számukra, ifjabbaknak és kevésbé ifjaknak itt a gyülekezetben minden, ami ahhoz szükséges, hogy a lelkiekben növekedjenek. Vár benneteket az ifjúsági bibliaóra, van saját Bibliátok. Itt van egy imádkozó gyülekezet. Jövő vasárnap meg lesz terítve az úrasztala. Minden megvan ahhoz, hogy aki új életre támadt, az növekedjék.

Felöltöztetni azonban nem tudlak benneteket, és senki nem tud közülünk. Ehhez Jézushoz kell elmenni. Kevés egy gyülekezetig eljutni, kevés a templomba eljutni, kevés a Bibliát kézbe venni, az élő Jézus Krisztussal kell valóságos lelki közösségre jutni. Nála ott van a ti stafírungotok is. Mindaz, amire ebben a feje tetejére állt, erkölcstelen, istentelen világban szükség lesz ahhoz, hogy mégis kiegyensúlyozott, boldog, harmonikus személyiséggé fejlődjetek, és hasznosak legyetek Isten országának meg a társadalomnak. Ez most már rajtatok áll: kell az új ruha, vagy nem kell. Jézus megfizette az árát és kínálja nektek.

Ha két rövid mondatban kellene ennek az igének az üzenetét összefoglalnom és egyben azt is, amit nagy szeretettel programként szeretnék adni nektek, akkor az így hangzanék: Támadj fel és öltözz át! Mind a kettő az Úr Jézus munkája. Az elsőt csak Ő tudja elvégezni, de azt támasztja fel, akit már nyomaszt az, hogy lelkileg halott. Aki kéri ezt az új életet, aki nyújtja a hitének a kezét ezért, azt Ő feltámasztja a halálból. Utána öltözz át. Kezdd el a levetkőzést akár már ma, Ő pedig majd felöltöztet az Ő igazságába, szentségébe, békességébe. Mindazokba a lelki tulajdonságokba, amiket itt olvastunk.

Azzal kezdődött ez a fejezet: Ha feltámadtatok a Krisztussal. Ma odáig érkeztünk el: Vetkőzzétek le a régi embert és öltözzétek fel az újat! Adja Isten, hogy mindnyájunk boldog tapasztalata lehessen ez.


Imádkozzunk!

Olyan sokszor megpróbáltuk már mi is, mennyei Édesatyánk, hogy megváltoztassuk magunkat. Volt már olyan, hogy megbántunk valamit, ami kiszaladt a szánkon, vagy amit elrontottunk vagy elmulasztottunk. De legfeljebb a lelkiismeret-furdalásig jutunk el magunktól.

Áldunk téged azért, Jézus Krisztus, hogy nálad készen van a bocsánat, és készen van mindannyiunk számára az új ruha. Köszönjük, hogy megfizetted az árát és köszönjük, hogy lerakhatjuk a lábaidhoz a régit. Köszönjük, hogy mindnyájunk minden bűnét magadra vállaltad, és békességünknek büntetése rajtad van.

Indíts minket a te Szentlelkeddel. Támassz ellenállhatatlan vágyat a szívünkben az után, hogy ne legyünk igénytelenek és kis igényűek. Az után, hogy azt a teljes életet, amit te elhoztál nekünk, aki te magad vagy, azt mi teljes egészében megkaphassuk.

Köszönjük, hogy lehetséges, hogy új életre támadjunk. És lehetséges, hogy ezek a drága, áldott isteni tulajdonságok, amikről itt olvastunk, ajándékként a mieink legyenek. Engedd, hogy ez valóság legyen.

Köszönjük neked mindazt, amit eddig megtudhattunk rólad. Kérünk, szenteld meg most a fogadalom- és a hitvallástételt. Készíts a mi testvéreinknek és szeretteiknek itt a gyülekezetben olyan meleg lelki otthont, ahol gyógyulni, tisztulni, növekedni lehet. Mutasd meg majd mindannyiuknak, milyen szolgálatokkal is ajándékozod meg őket.

Köszönjük, hogy minden gondunkat, egész jövőnket, a mi egyházunk és népünk jövőjét is, a te hatalmas kezedre bízhatjuk.

Ámen.