PASARÉTI PRÉDIKÁCIÓK

Pasarét, 2004. április 12.
(húsvéthétfő)

Varga Róbert


ÉLŐ, A HOLTAK KÖZÖTT


Alapige:Lk 24,1-12

"A hét első napján pedig kora hajnalban elmentek a sírhoz, és magukkal vitték az elkészített illatszereket. A követ a sírbolt elől elhengerítve találták, és amikor bementek, nem találták az Úr Jézus testét. Amikor emiatt tanácstalanul álltak két férfi lépett melléjük fénylő ruhában. Majd amikor megrémülve a földre szegezték tekintetüket, azok így szóltak hozzájuk: "Mit keresitek a holtak között az élőt? Nincsen itt, hanem feltámadt. Emlékezzetek vissza, hogyan beszélt nektek, amikor még Galileában volt: az Emberfiának bűnös emberek kezébe kell adatnia, és megfeszíttetnie, és a harmadik napon feltámadnia." Ekkor visszaemlékeztek az ő szavaira, és visszatérve a sírtól, hírül adták mindezt a tizenegynek és a többieknek. A magdalai Mária, Johanna, valamint a Jakab anyja, Mária és más, velük lévő asszonyok elmondták mindezt az apostoloknak, de ők üres fecsegésnek tartották ezt a beszédet, és nem hittek nekik. (Péter azonban felkelt, elfutott a sírhoz, és amikor behajolt, csak a lepedőket látta ott. Erre elment, és csodálkozott magában a történteken.)"


Imádkozzunk!

Köszönjük, Urunk, hogy minden szavad és ígéreted igaz. Kérünk, bocsásd meg nekünk azt, hogy mi sokszor a hallgatott igét is hitetlenséggel és kételkedéssel fogadjuk. A te feltámadásodról vagy Lázár, vagy a naini ifjú vagy jairus leánya feltámasztásáról szóló történeteket a mondák és a mesék birodalmába száműzzük.

Kérünk, győzz meg minket ma délelőtt a te Lelked által, hogy mindaz, ami velük történt, s mind az, amit rólad bizonyságtételként ír a Szentírás igaz és megtörtént, hogy ne reménység nélkül való legyen a mi életünk, hanem reménységgel tekintsünk a múltunkra, a jelenünkre és a jövőnkre.

Köszönjük, Urunk, hogy olyan nagy bizonyossággal mondod, tanítod, állítod: elvégzett dolog, hogy az emberek meghalnak, azután jön az ítélet, s egyszer mindnyájunknak oda kell majd állnunk a te ítélőszéked elé, és feltámadva ott leszünk előtted vagy ítéletre, vagy üdvösségre. Kérünk, segíts nekünk és rajtunk, hogy az utóbbi legyen igaz a mi életünkre nézve. Áldunk és dicsőítünk Urunk a te igédért, amely ma is élő és ható.

Úr Jézus, ma, itt, most szeretnénk minden bűnünket és erőtlenségünket letenni. Köszönjük, hogy számíthatunk a te irgalmadra és szeretetedre, bűnbocsátó kegyelmedre, s azt, hogy itt, most, ma reggel is újat kezdhetünk veled, mert te egészen újat akarsz kezdeni velünk.

Ámen.


Igehirdetés

Márk evangéliuma 16. fejezetének első 8 verse mondja el egy kicsit részletesebben, ahogyan három asszony, a magdalai Mária, Mária, Jakab anyja és Salómé már az ünnep előtt elkészítették azokat a finom fűszereket, kenőcsöket, amelyekkel megkenték, és amivel beszórták a holttestet Jézus halála után - az akkori szokások és előírások szerint. A hét első napján elindulnak a sírhoz kora hajnalban, amikor még nem tűzött melegen a nap, hűvös volt, hogy bemenjenek a sírba, és megkenjék Jézus testét.

Az első meglepetésük az volt, hogy azt az óriási követ, amelyhez legalább három vagy négy meglett, erős férfi ereje kellett, hogy elhengerítsék a lejtős vájaton fölfelé a sír elől, már elhengerítve találták. A sírboltban pedig egy fehér ruhás angyal ezt mondta nekik - így írja Márk -: " Menjetek el, és mondjátok meg a tanítványainak és Péternek, hogy Jézus előttetek megy Galileába: ott meglátjátok őt, amint megmondta nektek."

Ennek az élménynek a megrendítő erejével írja le az evangélista beszámolóját nagyon tömören, és nagy erővel. A mondanivalójának a lényege, hogy minden úgy történt, ahogyan azt Jézus megmondta.

A másik szinoptikus evangélium, egybehangzó evangélium, a Máté evangéliuma még egyszerűbben írja le a Jézus feltámadásával kapcsolatos eseményeket. De ő azt is hozzáírja, hogy nemcsak féltek és rettegtek az asszonyok, ami teljesen érthető emberileg, hanem nagy öröm is volt a szívükben, és ezzel az örömmel futnak, hogy megmondják a tanítványoknak azt, amit láttak és tapasztaltak.

Jézus nem véletlenül jelent meg először az asszonyoknak. Nem véletlenül ők kapják a jó hírt, az örömhírt, hogy feltámadott. Nem véletlenül nekik mondják az angyalok. Abban a korban különösen lenézettek voltak a nők. De manapság is vannak olyan vidékek, ahol csak a férfiak számítanak igazán embernek.

Jézus az által, hogy az angyalok az asszonyoknak mondják meg először azt, hogy Ő feltámadott, mintegy rehabilitálja őket. Azonos szintre helyezi őket. A férfiakkal egyenértékűvé, ahogyan azt Isten teremtette, elgondolta, és mondja is az Ő igéjében. Azt csak Máté evangélistánál olvashatjuk, hogy a jeruzsálemi gyülekezet zsidó vezetői, a nagytanács tagjainak a nagy többsége nemhogy meghátrált volna, de még kellemetlenebb helyzetbe került az által, hogy Jézus meghalt, és aztán elterjedt a hír, hogy feltámadott.

Élő vádként létezett az első keresztyén gyülekezet. Jézus megfeszítették, megölték, kereszthalálát kikényszerítették Pilátustól úgy, ahogy ezt részletesen a pünkösdi igehirdetésben, az Apostolok Cselekedeteiben olvashatjuk.

A védekezésbe szoruló vallási vezetők azzal próbáltak érvelni, hogy Jézus nem támadt fel. Igen ám, de hol van a holttest? Ez volt az a probléma, amit nem tudtak megoldani a nagytanács tagjai, amivel egyszerűen nem tudtak mit kezdeni. Bizonyíték arra, hogy Jézus nem támadt fel nincsen, nem létezik. Sehol nem találják a testet. Bármit megtettek volna az akkori vezetők, hogy előszedjék - akár szó szerint a föld alól is - Jézus holttestét, de ez lehetetlen volt, hiszen mi már tudjuk az írásokból, hogy feltámadott. Semmilyen más lehetőség nem volt, minthogy azzal vádolják a tanítványokat, hogy ellopták Jézus testét.

Több októl is lehetetlen volt ez, nem csak azért, mert olyan mély szeretetközösség fűzte a tanítványokat és Jézust össze, hogy ezt ők semmiképpen nem tették volna meg, már csak szeretetből sem. De kizárt volt minden holttest-lopás, és ezt onnan tudjuk, hogy később, pár száz évvel később, egy Pilátus korából származó római iratot találtak, amely egyértelműen bizonyítja, hogy már Pilátus korában is halállal büntették, ha valaki tetemet lopott. Ennyi az, amit a szinoptikus evangéliumok egybehangzóan leírnak az eseményekről.

Mit ír Lukács? Ő is a szinoptikusok közé tartozik, de ő egy kicsit másképpen írja le azt, ami történt. Így olvastuk: Az asszonyok húsvét reggelén kimennek Jézus sírjához, hogy megkenjék illatos kenőcsökkel a testet. Bemennek a lejtőre, a lejtős köveken lefelé a sírboltba, amely egy nagyobb üreg volt jobb és baloldalon. Megdöbbenve látják azt, amikor a homályhoz hozzászokott a szemük az éles fény után, hogy nincsen ott Jézus teste. Viszont ott van két angyal fénylő ruhában, nagy fényesség vette körül őket, s akik a következő kérdést teszik fel nekik. Mit keresitek a holtak között az élőt?

Ezek az asszonyok keresték Jézust. Mária Magdaléna, aki Simon farizeus házánál a könnyeivel öntözte Jézus lábát. Ő az, akinek sok bűne bocsáttatott meg, ezért - ahogy az ige mondja - jobban szeretett. Ő nem tudott Jézus nélkül élni. Ezért kereste Jézus testét a sírban. A többiek is ott keresték, ahol Ő már nem volt. Jézus már nem volt a sírban, és ezek az emberek ott keresik. De legalább keresték. Nekik hiányzott Jézus. Nem csak a teste, a lénye, a szeretete, az irgalma, a tekintete, a simogatása. Az, hogy beszélhettek vele. Együtt járhattak, élhettek vele, teljes életközösségben. Hiányzott nekik Jézus. Fájt az, hogy nincsen velük.

Mária és a többiek tudták, hogyha Jézust elveszítik, akkor mindent elveszítenek. Akkor valóban nincs értelme tovább az életüknek. Mária Magdaléna különösen tudta ezt, akiről azt olvassuk, hogy hétszeres démoni megkötözöttségből szabadította ki őt Jézus Krisztus. Neki az a név, hogy Jézus (Szabadító), ez egészen valóságos valóságot jelentett. Hétszeres kötözöttségből szabadította meg őt a Szabadító.

Akinek már Jézus az élete értelme, az tényleg nem tud Jézus nélkül élni. Lehetnek bukásai, növekedhet a hite, vagy éppen visszaeshet a hitében, de az biztos, hogy Jézus nélkül már nem tud élni.

Mi annyi mindent elveszíthetünk életünk során. Elveszíthetjük a társunkat, a gyerekeinket, a vagyonunkat, ha van egyáltalán, az egészségünket is, de az igazán nagy veszteség az, amikor valaki Jézust veszíti el. Vagy mikor valaki Jézus nélkül él. Amikor nem is ismeri Őt, nem vele jár, nem hiányozhat neki Jézus, mert nem is ismeri. Vagy amikor valaki hívő ember volt - vannak ilyenek -, de elszakadtak, mert eltávolodtak Istentől. Jézus nélkül mennek tovább, s nem is érzékelik - az elején különösen nem -, hogy ez az igazi veszteség. Jézus elvesztése az egyetlen valóságos veszteség. Ha nem ismered Őt, vagy ha elhagyod Őt.

Olyan kedves az a kép, amit itt olvasunk a Szentírásból. Ott állnak tanácstalanul az asszonyok. Most mit csináljunk? Ott a homályban még egyszer körülnéznek, de nincs ott a test. Ott van az a lepel, amibe a testet burkolták, megfogják, megtapogatják. Véres, gyűrött, de nincs benne a test. Hova lett Jézus? Nem értik. Ott állnak tanácstalanul egészen addig, amíg meg nem szólal Isten üzenete az angeloszok, a küldöttek, az angyalok által. "Miért keresitek a holtak között az élőt?"

Csodálatos biztatás ez, mert ez azt jelenti, hogy aki keresi Jézust, annak Isten üzenni fog, ahhoz Isten beszél, megszólítást kap a megszólaló küldötteken keresztül. Ahogy szólnak itt az angyalok az asszonyokhoz, ugyanúgy szólhat a mai küldötteken keresztül azokhoz az Isten, akik keresik Őt. Aki Jézust keresi, azzal Jézus megismerteti magát.

Sokfélét keresnek az emberek húsvétkor. Ünnepi áhítatot, megnyugvást, megpihenést, tavaszi élményt, vagy egy jó igehirdetést akarnak hallani, vagy kegyelettel emlékeznek sokan a nagy tanító halálára - és ennyi. Mások csak az egyéb örömöket keresik. Örülnek a szünidőnek, vagy annak, hogy nem kell menni dolgozni és így tovább.

Mi az, amit mi ma reggel itt keresünk? Az élő Jézus Krisztust, aki feltámadott, vagy valami egészen mást, vagy valaki mást? A világban benne van az a sóvárgás, ahogy azt az ige mondja, az Isten gyermekei megjelenése után. Ott van a sóvárgás, mert minden ember biztonságra, megértésre, szeretetre, nyugalomra vágyik, hogy lelkileg is boldog legyen. Ezt nem találja meg sehol máshol, mintha megkeresi őt az Isten, megtalálja, megtéríti magához, és vele járhat.

A hívők lehet, hogy a hitük megerősítését keresik húsvétkor. Nem baj, ez jó dolog, és Isten meg is erősíti a hitüket. Valójában tudnunk kell azt, hogy minden keresés mögött igazán a háttérben maga Isten áll. Ő mindnyájunkat szeretne ma reggel ezzel az igével megszólítani, hogy miért keresitek a holtak között az élőt?

Megtalálni Jézust, megerősödni Jézusban, mert annyira fogy a hívő és nem hívő ereje egyaránt. Mi is sokszor tanácstalanok vagyunk bizonyos kérdések elé kerülve, mint ezek az asszonyok ott a sírnál. De jó lenne, ha valaki tanácsolna minket szeretettel és irgalommal, és az jó tanács lenne. Olyan, ami működik, ami beválik, ami igazi.

Ma az élő Jézussal találkozhatunk, akiről azt mondta egy ószövetségi prófécia, hogy erős Isten, titkos tanácsos. Ézsaiás könyvében olvasunk erről. Fordulhatunk hozzá. Ő ma is él, mert feltámadott. Az Ő beszéde élő és ható. Aki mostantól fogva úgy hallgatja az igehírdetést meg az igehírdetéseket, hogy akar-e mondani valamit az Isten a nyomorult, földi, esendő, bűnös küldötteken keresztül, hírnökökön keresztül, az találkozni fog a feltámadott Jézussal, mert Ő ma is él, hiszen ezt az ige megmondta, s nem hazudik.

A döntő húsvéti kérdés volt az, amit az angyalok feltettek: Mit keresitek a holtak között az élőt? Akkor erre a részünkről csak egyetlen jó válasz érkezhet Isten felé: "A feltámadott Jézust". Minden más válasz nem megfelelő válasz. Egyetlen helyes válasz van erre a kérdésre, hogy mit keresitek a holtak között az élőt? Az a jó válasz, hogy a feltámadott Jézus Krisztust.

Húsvét semmi mást nem jelent. Jelenti azt, amit az evangéliumok mondanak. Jézus eljött karácsonykor. Jézus meghalt nagypénteken. Jézus a sírban volt, és feltámadott húsvétkor Isten dicsőségére. Nem szól másról az evangélium, csak erről a jó hírről.

Mit jelent az, hogy feltámadott? Először is azt jelenti, hogy Jézus az élő, a holtak között. Aztán azt jelenti - és ez a második -, hogy Ő az élő, aki belép a holtak közé.

Mit jelent tehát az első? Jézus az élő, a holtak között. A húsvéti kijelentés lényege ez: Jézus a holtak között is élt. Ugyan betették egy időre egy sírboltba, de miután Isten Fia volt, és Isten előre megmondta, hogy feltámasztja, nem látott rothadást, és nem maradt ott, hanem Isten kihozta Őt onnan, és feltámasztotta.

Emlékszünk? Jézus egyszer azt mondta, hogy leteszem magamtól az életemet, és felveszem magamtól az életemet. Aki ezt meg tudja tenni, az az élet és a halál ura. Ezért aki Jézushoz köti az életét, folyamatosan vele jár és benne hisz, arra ezek az erők már nem hatnak így. Testileg elporlad, de Jézusnál van itt most, már. Hit által, mert Jézus ura az életnek, és ura a halálnak.

Sok ember azért beszél a keresztyén hitről múlt időben, mert nem hiszi azt, hogy Jézus feltámadott. Szép dolog ez a keresztyénség, különösen karácsonykor meg húsvétkor. Az egyik azért, mert olyan szép havas minden, ha esik a hó, meg olyan békesség van, meg akkor talán a családban sincs nagy vita. Húsvétkor meg jön a tavasz, nyílik minden. Újra indul a földi élet a növényekben.

A Szentírás azt mondja, hogy Jézus feltámadott, és ma is él. Pedig legtöbben ma is szeretnék a holtak közé besorolni Őt. Maradjon csak a sírban! Az a legjobb. Akkor nem szól bele a dolgaimba.

Vannak, akik kifejezetten örülnének annak, ha Ő halott maradt volna. Ő él. Ezt elhirdetni, ezt megmagyarázni, erről bizonyságot tenni lehet, de valakit ebben hívővé tenni, ezt igazán teljes mélységében megmagyarázni nem lehet. Bizonyítani sem. Mégis egyszerű a bizonyíték. Aki találkozni akar közülünk a feltámadott Jézus Krisztussal, az keresse Őt, ahogy keresték az asszonyok, meg a tanítványok, és annak majd a küldöttek átadják az Isten küldeményét. Az találkozni fog Isten élő szavával, és Isten maga fogja bebizonyítani azt, hogy Jézus Krisztus feltámadott, és él. Ő az, aki megszabhatja életünk menetét, tanácsolhat és vezethet. Egyszóval Jézus kijelenti magát mindenkinek, aki keresi Őt. Nem baj, ha még nem hiszi azt, hogy feltámadott, és él. Akkor mondjuk el ezt így az Istennek. Uram, ezt még nem hiszem, hogy Jézus Krisztus meghalt értem, feltámadott, és él, de te győzzél meg ennek az igének az igazságáról.

Ha valaki hívő keresztyén közülünk, az meg megerősödhet a hitében, hogy Jézus nincs a holtak között. Nekünk élő Istenünk van, akivel újra és újra találkozni és beszélgetni lehet.

Isten mindenkinek azt adja, amire kinek-kinek ma reggel szüksége van. Az a legfontosabb, hogy akarjuk-e "érteni" és "hallani" Isten szavát? Érteni és hallani. Aki ezzel a készséggel és nyitottsággal van itt, az átéli ezt a csodát, hogy ma reggel a feltámadott Jézus megszólal.

A húsvéti történet nem a bizonyítékok sorait halmozza, vonultatja fel, hanem Isten kijelentését adja elénk. A Szentírás Isten kijelentése mindarról, ami ott és akkor történt. A hitet csak hittel lehet megragadni. Ha pedig nincsen hitünk, akkor kérjük az Istentől, és Ő húsvéti ajándékként hitet adhat nekünk ajándékba.

Egyszer minden ember hitetlen volt, én is. Én még emlékszem arra, amikor 1978-ban ott álltam hátul az oszlop mögött, és megdöbbentem azon, hogy egy feketeruhás ember beszélt valamiről, és abban volt olyan, ami engem személyesen érintett, noha nem ismert. Én is úgy kezdtem, meg sokan közülünk, hogy nem voltunk hívő emberek. Nem hittel születünk. Azt Isten adja ajándékba. De Isten kegyelméből én is elkezdtem keresni Jézust. S mivel Ő keresett, ezért megtalálhattam Őt. Mindenki úgy kezdi, hogy nem hívő keresztyén. Jézus Krisztus teszi azzá az embert. Ő ad ajándékba hitet.

Jézus sírjánál sem egymást biztatták az asszonyok meg a tanítványok. Ők is teljesen tanácstalanok voltak. Nem volt hitük. Ott nem hitték el, hogy amit látnak, az igaz. Nem jutott eszükbe, amit Jézus előre megmondott. Ezért mondják azt az angyalok, hogy menjetek csak el Galileába, majd ott találkozni fogtok vele úgy, ahogy azt megmondta előre. Az igére, Jézus szavára emlékeztetik őket az angyalok.

Maga Isten adott nekik tehát az Ő sajátságos küldöttein keresztül kijelentést. Ma is az Ő sajátságos küldöttein keresztül, a hívő keresztyéneken keresztül adhat üzenetet Isten ennek a világnak.

A tanítványoknál is rémülettel kezdődött. Aztán ebből a félelemből lett öröm. Aztán hiszik el, hogy Jézus feltámadott. Először a tanítványok is asszonyi fecsegésnek tartják az egészet. Tamás hitetlenséggel fogadja a hírt, pedig a saját tanítványtársai mondták azt, hogy láttuk az Urat, mert feltámadott. Azt mondja Tamás: majd, ha beledugom az oldalába, a sebbe a kezem, meg a kezén levő sebekbe, akkor majd elhiszem, és Jézus nyolc nap múlva külön Tamás kedvéért visszamegy. Újra megjelenik, és akkor leborul Tamás Jézus lába elé, és azt mondja, hogy én Uram, én Istenem.

Értsük meg, hogy azt akarja az Isten, hogy hívő emberek legyünk, hogy a hitünkben megmaradjunk, hogy abban kiegyensúlyozottan és boldogan tudjunk élni, hogy Jézus legyen a mi Urunk, Gazdánk, a mi feltámadott Megváltónk. A hívő kereső és kételkedő emberekből Őt követőkké legyünk.

Húsvét azonban nem arról szól, hogy valaki feltámadott, hanem arról, hogy az a Jézus támadott fel, akit nagypénteken a golgotai keresztre szegeztek. Jézus ebből a földi létből első zsengeként előrement. Nemcsak helyet készített, hanem mintegy bemutatja, prezentálja, hogy milyen lesz a hívők feltámadása. Első zsengeként. Most ha nézzük a földeket, a kerteket, olyan finom, lágy, pasztell zöld színű zsengék bújnak ki. Aztán mindegyik növény más zöld lesz majd. Az erdő is úgy kezd kizöldülni, hogy először világoszöld minden fának mindenféle levele. Aztán később egyik sötétebb lesz, a másik árnyaltabb zöld, a harmadik világosabb. A zsenge egyforma. Jézus előrement, bemutatja, hogy milyen lesz a feltámadás.

Az 1Kor 15,44-ben ezt olvassuk: "Elvettetik érzéki test, és feltámasztatik lelki test." Van érzéki test, és van lelki test is. Az érzéki test az, amiben most élünk. Ezt a Szentírás pszichikus testnek nevezi. A feltámadásban azonban nem az a test jelenik meg, hanem a lelki, vagyis a pneumatikus. A görög szöveg megkülönbözteti ezt a kettőt. A pszichikus az a testi ember, és itt nem a húsunkat érti, hanem az indulatunkat. Az Isten nélküli indulatunk az a pszichikus test. Van a lelki test, a pneumatikus, amely az Istennel átélt lelki életet jelenti. Ez a lelki test. Azt mondja, hogy a lelki testben állít minket maga elé. Nem ezt a testünket, amelyik most is él biológiai értelemben. Annak a dicsőséges testnek, a pneumatikusnak lesz valamifajta külső burka, lesz külső formája, de el fog térni a mostanitól. Mégis megőrzi lényünk sajátosságait, személyiségünket. Erre adott példát Jézus. Ezért van az, hogy Mária először nem ismeri meg Jézust, amikor feltámadott, mert a pneumatikus, dicsőséges testet látja. Aztán, amikor megszólítja őt Jézus, akkor abban a pillanatban ráismer. Ezért nem ismerték meg az Emmaus felé tartó tanítványok. Azt hitték, hogy egy idegen. Amikor Jézus megtöri a kenyeret, abban a pillanatban ráismernek.

A Filippi 3,21 szerint ebben a dicsőséges testben jelent meg Jézus, mint első zsenge. Az 1Kor 15-ben azt olvassuk, hogy "A gabonamag elhal, aztán életre kel." Kihajt. Elhal a gabona, és mi lesz belőle? Egy vékony, hosszú, zöld száracska. Aztán az elkezd tovább nőni, ez a zsenge, és a zsengéből később lesz az aranyló búzaszál, s rajta a kalász, és a kalászban a magok tömege. Búza mind a kettő? Persze. De amikor a zsenge kihajt, az nem hasonlít a magra. Egészen másképpen néz ki, mégis minden benne van, ami a búzára, mint növényre jellemző. Azonos azzal, amit elvetettünk. Ez az Isten titka a feltámadással kapcsolatban. Így jelent meg Jézus élőként a holtak között. Egyedüliként és elsőként. Mondhatjuk így is, hogy prototiposz. Ezt a szót ismerjük.

Egy autónál elkészítik a prototípust, aztán jön a sorozatgyártás. Jézus volt a prototíposz, az első a zsengék között. És aztán, ha nem is a sorozatgyártás, mert ilyet nem lehet mondani, de jön az, hogy sorozatban majd feltámadnak a hívő keresztyének is, megkapják a dicsőséges testet, ahogy ezt a Szentírás mondja.

Van miért örülni tehát. Különösen azoknak, akik már Jézussal járnak. Van mit tenniük azoknak, akik Őt még nem ismerik. Ha azt akarja valaki, hogy örökké, a mindenható Isten színe előtt éljen, akkor követni kell a prototípust. Akkor Isten megadja azt, hogy ugyanolyan dicsőséges testben legyünk feltámadásunk után.

A feltámadás nem valaminek a folytatása, hanem valami másnak a kezdete, az újnak a kezdete, egészen újnak a kezdete. Feltámadott Jézus a holtak közül. Mellénk áll. Az ember mellé áll újra az Isten. Ugyanúgy, mint a bűneset tragédiája után. Új erő, új lehetőség és új kezdet ez a ma reggel is minden hívő keresztyén számára. Azért is, mert az övéin elkezd ez meglátszódni, hogy ők a dicsőséges Krisztushoz tartoznak.

A második: Jézus az élő, aki belép a holtak közé. Ez egészen egyszerűen azt jelenti, hogy Jézus képes egyedül ezen a bűnbe fordult, nyomorult, pusztulásra ítélt világon segíteni, ezt a halott világot megeleveníteni. Az istenellenes lázadás miatt halottá vált embert lelkileg is, pneumatikus értelemben élővé tenni, feltámasztani.

Biológiai életünk van Isten nélkül is. Ezt tudjuk mindnyájan, de lelki életünk Isten előtt kedves módon, az senkinek nincs, Isten segítsége, hit nélkül. A Szentírás ezt nevezi a halálnak, ha nincsen pneumatikus, lelki testünk, életünk, az maga a halál. Nincs folytatás. Meghal a testünk, vége, jön a kárhozat, az Isten nélküli biológiai élet elmúltával a kárhozat, az Isten nélküli létezés kiteljesedése.

Ezen maga, ezen az állapoton senki sem tud segíteni. Ehhez az kell, hogy valaki kívülről benyúljon erre a halálra ítélt világba, és kimentsen minket. Mit mondunk az úrvacsorai közösség elején? Odaadta Jézust, az Ő egyszülött Fiát, hogy kimentsen minket e jelenvaló, gonosz világból. Meghalljuk mi ezeket a szavakat, vagy olyan megszokott a liturgia is? A lelkész azt mondja: Kegyelem és békesség! Meghalljuk, hogy ez micsoda örömhír? Azért támadt fel Jézus, és azért jött el, hogy kimentsen minket e jelenvaló, gonosz világból az Istennek, a mi Atyánknak akarata szerint, akinek legyen dicsőség örökkön örökké. Csodálatos örömhír! Nem? Jézus feltámadott, él, belép a holtak birodalmába. A holtak azok az emberek, akik nem hisznek benne. Azoknak is szól a húsvéti jó hír, akiknek erre a külső segítségre még szükségük van, akik még nem hívő emberek, akik nem bírnak jó életet élni az Isten nélkül. Ezért mondja ezt az angyal, hogy miért keresitek a holtak között az élőt. Akik nem hiszik ezt a jó hírt, azok halottak, de Jézus eljön a halottak közé. Azért támadt fel erre a világra, hogy a halottak közül életre mentsen még sokakat, amíg el nem jön a vég.

Azok közül is, akiket most is köt egy elhunyt emléke, akik nem bírják a magányt, akik az istentelenségben gyötrődnek, azért támadt fel Jézus, hogy kimentsen minket e gonosz világból.

Sokszor a hívő emberek fő nyomorúsága is az, hogy nem hiszik el ők sem igazán Jézus feltámadása alapján, hogy lehet újat kezdeni az Istennel itt, ma reggel is. Isten eltörli a mi vétkeinket. Amilyen valóságosan vesszük a kenyeret és a bort, megbocsátja a mi bűneinket, s többé azokról nem emlékezik meg. Ez a teljes irgalom, kegyelem és bocsánat. És lesz a halottaknak is feltámadása. Ez is csodálatos reménység azokra nézve, akiket szerettünk, s akiktől el kellett válni már.

Jézusnak nemcsak a halála, de a feltámadása is értünk történt. Belép a lelkileg holtak, a hit nélkül élők birodalmába, ebbe a világba, ahol arat a halál. Akármerre nézünk, másról sem szólnak a híradások. Egyik ember öli a másikat. Kiirthatatlan vírusok hatnak az emberekre. Arat a halál, amerre nézünk. Fiatal, idős, gyerek, csecsemő, felnőtt. Halnak vég nélkül, megállás nélkül arat a halál.

Isten szeretne újjáteremteni, feltámasztani, az alvásból felkelteni, élő hitet adni, vagy megerősíteni a hitünket, ha már van. Azt mondja a Szentírás, hogy ébredj fel, aki alszol. Támadj fel a halálból, és felragyog a Krisztus. Ahogy ott ragyogott az angyalok ruhája, az asszonyok megrémültek, aztán örültek, aztán megértették, hogy Jézus feltámadott. Csodálatos nap a húsvét, mert erről az örömről szól: Jézus él, mi is élhetünk. Ezért a húsvét a bűnvallás, a bűnbánat ideje, de a bűnöktől való szabadulás ideje is, s a bocsánat ideje is.

Lehet halott valakinek az érzelmi világa, a hite, a reménysége, a szeretete, csak Jézus segíthet rajtunk. Jézus nem temet senkit sem. Egyik evangéliumban sem olvasunk ilyet. Jézus nem foglalkozott temetéssel, csak feltámasztással. Ez Jézus speciális szolgálata volt. Halottakat támasztott életre. Ma is ugyanúgy folyik ez a feltámasztás. Az Ő kezében minden élővé válik. Szoktunk ilyet mondani, hogy egy embernek a kezében minden arannyá válik. A mindenható Isten egyszülött Fiának a kezében minden élővé válik. Minden halott sors, minden halott házasság, minden halott lelkület. Megelevenít, ha valaki Jézussal találkozik.

Jézus a szomorúságot örömre, a veszteséget nyereségre, és a halált életre tudja változtatni, mert Ő maga a feltámadás és az élet. Az élő, a holtak között.

Itt van közöttünk az élet Ura. Hisszük mi ezt? Ha igen, akkor ez a feltámadott Krisztus benne fog élni a szívünkben, benne élünk mi is, ha hisszük azt, hogy itt van most velünk és köztünk a feltámadott Jézus. Erre a kérdésre kell mindnyájunknak válaszolni, hogy a holtak között keressük az élőt, vagy hisszük azt, hogy Jézus feltámadott, és ma is él?


Imádkozzunk!

Istenünk, te azt mondod nekünk, hogy ahol a kincsünk, ott van a szívünk, és ahol a szívünk van, ott van a kincsünk is. Kérünk, segíts, hogy te légy a szívünk kincse, nálad horgonyozzon le a mi életünk.

Köszönjük, ha már azok közé tartozunk, akik nemcsak keresnek téged, hanem akiket már megtaláltál. Köszönjük azt is, hogy kereshetnek téged többen is, sokan, mert te keresed őket. S köszönjük, Urunk azt is, hogy ezen a húsvéton megtörténhet a csoda bárkivel, hogy a keresőből olyanná válik, aki megtalált téged, mert te megtaláltad őt.

Köszönjük, Urunk, hogy szól a töredékes, nyomorult, emberi beszéden keresztül, mostani követeiden, küldötteiden keresztül is a jó hír, az evangélium: szeret az Isten.

Köszönjük Úr Jézus, hogy ezért jöttél el, ezért támadtál fel, ezért jöttél el ma is ide közénk, sok értelemben halottak közé, hogy feltámaszd a mi lelkivilágunkat, hogy igazi, tőled való lelkülettel ajándékozhass meg minket, és hogy hittel, hitvallással mondhassuk el azt, te vagy az élet, Jézus Krisztus. Te vagy a feltámadás és az élet. Ha valaki hisz tebenned, ha meghal is, él az, s aki csak él és hisz tebenned, soha meg nem hal az. Add ezt a bizonyosságot, erős tudatot, kivehetetlen hitet a mi szívünkbe, hadd virágozzék ki a mi életünk hit által tebenned.

Köszönjük azt is, Urunk, hogy ez a hit hat másokra is. Hat ebben a tőled elfordult világban. Kérünk, Urunk, tégy minket olyanokká, hogy ezzel a világossággal élve a szívünkben, sokakat hozzád tudjunk vezetni. Áldunk és dicsőítünk azért, Urunk, ha ezt a szolgálatot már végezhetjük.

És köszönjük azt is, Urunk, hogy most sem hagysz minket árvákul. Olyan bizonyosan itt vagy velünk, ahogy előttünk van a kenyér és a bor. Áldj meg minket, kérünk, hogy áldássá lehessünk!

Ámen.