PASARÉTI PRÉDIKÁCIÓK

Pasarét, 2004. április 11.
(húsvét)

Cseri Kálmán


10. "HA FELTÁMADTATOK KRISZTUSSAL..."


Alapige:Kol 3,1-4

Ha tehát feltámadtatok a Krisztussal, azokat keressétek, amik odafent vannak, ahol a Krisztus van, aki az Isten jobbján ül. Az odafennvalókkal törődjetek, ne a földiekkel. Mert meghaltatok, és a ti életetek el van rejtve a Krisztussal együtt az Istenben. Amikor Krisztus, a mi életünk megjelenik, akkor vele együtt ti is megjelentek dicsőségben.


Imádkozzunk!

Mindenható Istenünk, magasztalunk azért, mert nem engedted, hogy a te szented rothadást lásson.

Áldunk téged megváltó Urunk Jézus Krisztus, mert isteni erőddel legyőzted a halált is, és mi boldogon valljuk ma, hogy poklon, síron egyedüli győztes vagy. Köszönjük, hogy a te győzelmed lehet a mi reménységünk forrása.

Könyörülj rajtunk és őrizz meg attól, hogy mi is úgy hallgassuk a feltámadásodról szóló örömhírt, mint az első tanítványok, akik üres fecsegésnek tartották és nem hittek neki.

Látod, milyen sokféle kételkedés, okoskodás és emiatt bizonytalanság van a szívünkben. Segíts el minket szent bizonyosságra. Győzz meg minket arról te magad, feltámadott Urunk, hogy a te feltámadásod tény.

Köszönjük, hogy ma is élsz és uralkodsz örökkön örökké.

Könyörülj meg rajtunk és szólíts meg most minket az igén és annak magyarázatán keresztül. Köszönjük, hogy ez lehetséges. A te Szentlelked győzzön meg minket arról, hogy mi hát végül is az igazság. Olyan nagy szükségünk van nemcsak az igazság megismerésére, hanem arra, hogy abban járjunk.

Segíts most bensőleg is elcsendesedni előtted. Állj meg itt a középen, mint ahogy azt az első húsvétkor tetted tanítványaid körében, s köszönts minket úgy kegyelmesen: Békesség néktek! Kérünk, hogy add is nekünk ezt a te békességedet, és az emberi szón keresztül jusson el a szívünkhöz a te teremtő igéd.

Engedd, hogy igazi megszentelt ünnepünk legyen, ami közelebb visz hozzád.

Ámen.


Igehirdetés

A nagypéntek utáni harmadik nap az Úr Jézus Krisztus testben való feltámadásának az ünnepe. Mi erre emlékezünk, ezért adunk hálát, ezért magasztaljuk a mi hatalmas Megváltónkat, aki nagypénteken, a kereszten valóságosan meghalt. Isteni természete azonban nem maradhatott a sírban, a harmadik napon - úgy, ahogy azt előtte többször megígérte - csodálatosan feltámadt. Sokakkal találkozott, beszélt. Több száz szem- és fültanúja volt annak, hogy Ő életre kelt és találkozhattak vele emberek. Mi ezeknek a tanúknak az egybehangzó vallástételét és még inkább a mi Urunk előre megmondott ígéretét hisszük, és ezért valljuk, hogy Jézus meghalt a mi bűneinkért, de testben feltámadott a mi megigazulásunkért.

Ezért ünnepeljük ma is ezt a napot, és ezért van itt istentisztelet. De ezért van minden vasárnap istentisztelet, mert az Ő feltámadása a hét első napján történt, amely napot a későbbiekben szerencsétlen módon magyarul vásárnapnak neveztek el. Évszázadokig az Úr napjának hívták és mi minden Úr napján, most is hétről hétre a mi Urunk dicsőséges feltámadására emlékezünk, Őt ezért magasztaljuk és ünnepeljük.

Minden egyéb, ami ehhez az ünnephez tapadt, a későbbi idők hordaléka. A nyuszi, a tojás, a locsolkodás pogány termékenységi rítusoknak a törmeléke. A sonka meg a nagy ivászat, aminek sokszor még gyerekek is áldozatul esnek ilyenkor a felnőttek felelőtlensége miatt, a böjti időszak utáni emberi mohóságnak a jele.

A hívők azonban a feltámadás ünnepen az Úr Jézus feltámadását ünneplik és semmi mást. Ez nekünk bőven elég ahhoz, hogy egész esztendőn át öröm legyen a szívünkben, és tudjuk magasztalni azt a Krisztust, aki minden ellenségünk felett totális győzelmet aratott, akiről egyedül mondhatjuk el, hogy bűnön, poklon, síron egyedüli győztes, ezt a győzelmet nekünk vívta ki és hit által nekünk is adja.

Ez a feltámadás elsődleges jelentése az Újszövetségben.

A második jelentése az, hogy Jézus Krisztus az Ő második eljövetelekor ugyanezzel az isteni erővel feltámasztja majd a halottakat. Hisszük, hogy mindazok, akik benne hisznek, dicsőséges testet kapnak, és vele töltik az örökkévalóságot.

A harmadik jelentése pedig az, amiről alapigénk szól. Így kezdődött ez az ige: "Ha tehát feltámadtatok a Krisztussal..."

Mit jelent ez, feltámadni Krisztussal? Mint jelent ez a különös kifejezés, és ha valakinek az életében ez megtörténik, akkor milyen következményei vannak ennek? Erről legyen ma szó.

Hetek óta a Kolosséiakhoz írt levelet tanulmányozzuk, és nem én számítottam ki, hogy éppen erre a vasárnapra következzék ez a szakasz. Mivel azonban éppen ez következik, ne keressünk más húsvéti igét, hanem ennek az örömüzenetét próbáljuk kibontatni.

Mit jelent tehát Krisztussal együtt feltámadni, és aki ezt átéli, annak az életében milyen következményei vannak ennek?

1. Kálvin azt írta, hogy legjobb az igét igével magyarázni. Ezt a különös kifejezést is akkor fogjuk jobban érteni, ha néhány erre vonatkozó igével megvilágítjuk. Szeretnék egy jézusi igét említeni, meg egyet, amiben Pál apostol részletesen megmagyarázza, mit jelent Krisztussal feltámadni.

A jézusi ige így hangzik: "Bizony, bizony, mondom néktek: aki hallja az én igémet, és hisz abban, aki küldött engem, annak örök élete van; sőt ítéletre sem megy, hanem átment a halálból az életbe. Bizony, bizony, mondom néktek, hogy eljön az óra, és az most van, amikor a halottak hallják az Isten fiának a hangját, és akik meghallották, élni fognak." (Jn 5,24-25)

A halottak hallják Jézus prédikációját, az Isten Fiának a hangját, és akik nemcsak hallgatják, hanem meghallották, azok élni fognak. Mit jelent ez?

Azt jelenti, hogy Jézus úgy tekint a hallgatóira, mint akik lelkileg halottak, mivel mindnyájan úgy születünk erre a világra, hogy Isten számára lelkiképpen halottak vagyunk. Amíg valaki nem kapja Istentől a hit ajándékát, nem érti Isten gondolatait, nem is szokott figyelni rá. Nem gyakorlata az, hogy naponta kérdezi: Uram, mit akarsz, hogy cselekedjem? Ő tudja, hogy mit akar, legfeljebb besegítőnek akarja olykor alkalmazni Istent, hogy segítse az ő akaratát megvalósítani. Sokan még imádságon is ezt értik.

A halott nem hall, nem ért, nem lát, tehetetlen, érzéketlen. Nem mozdul és nem mozgósítható. A természet szerinti ember, úgy ahogy megszületünk, pontosan ilyen Isten számára. Tehetetlenek vagyunk arra, hogy az Ő akaratát cselekedjük, és teljesen érzéketlenek vagyunk mindennel szemben, ami tőle jön.

Ebből a halálállapotból tud minket kisegíteni Jézus. Hogyan? Az Ő igéjével. Aki hallgatja, s komolyan veszi, befogadja - Jézus itt így mondja: meghallja - az Ő igéjét, annak a szívébe az ige mint egy mag belehullik, és ebből a magból új élet sarjad ki. Jézus élete. Ezt nevezi a Biblia újjászületésnek. Az ilyen ember feltámad a lelki halálból.

Olyan csodálatos azt nézni egy-egy evangelizáció végén, csendesheteinket, amikor halottakat támaszt így a lelki halálból Jézus Krisztus. Pusztán csak azzal, hogy ott hangzik az Ő igéje. És aki azt a szívébe befogadja, elkezd dolgozni benne az ige és megelevenedik az ilyen ember. Egyszerre kinyílik a szeme. Meglátja Isten valóságát. Egyszerre kinyílik a füle. Meghallja a Szentírásban levő isteni üzeneteket. A neki személy szerint szóló üzenetet addig egyszerűen butaságnak tartotta. Hogyhogy az Isten beszél hozzám a Biblián keresztül? Majd meghallod, ha megnyílik a füled. És attól kezdve boldogan be tud számolni arról, hogy mikor mit hallott. Mozgásba jön az élete, mert mozgósítható, mert már él. Isten Szentlelke kezdi irányítani. Észrevesz másokat, akik addig is ott voltak mellette, de teljes közönnyel, úgy, hogy nem is látta meg a szükségüket, élte a maga életét. Egyszerre irgalmas szívet kap és tudja kinek, mikor, mivel, hogyan lehet segítenie. Öröm neki, ha segít és áldozatot hoz. Feltámadt a lelki halálból, megelevenedett.

Pál apostol így írja ezt le egészen részletesen: "Titeket is életre keltett, akik halottak voltatok vétkeitek és bűneitek miatt, amelyekben egykor éltetek a világ életmódja szerint; igazodva a levegő birodalmának fejedelméhez, ahhoz a lélekhez, amely most az engedetlenség fiaiban működik. Egykor mi is mindnyájan közöttük éltünk testünk kívánságaival, követtük a test és az érzékek hajlamait, és a harag fiai voltunk emberi természetünk szerint, éppen úgy, mint a többiek. De Isten, gazdag lévén irgalomban, az Ő nagy szeretetéért, amellyel minket szeretett, minket, akik halottak voltunk a vétkek miatt, életre keltett a Krisztussal együtt - kegyelemből van üdvösségetek! - és vele együtt feltámasztott, és a mennyeiek világába ültetett Krisztus Jézusért, hogy megmutassa az eljövendő korszakokban kegyelmének mérhetetlen gazdaságát irántunk való jóságából Krisztus Jézusban. Hiszen kegyelemből van üdvösségetek a hit által, és ez nem tőletek van: Isten ajándéka ez; nem cselekedetekért, hogy senki se dicsekedjék. Mert az Ő alkotása vagyunk, akiket Krisztus Jézusban jó cselekedetekre teremtett, amelyeket előre elkészített Isten, hogy azok szerint éljünk." (Ef 2, 1-10)

Többször egymás után említi: "ti, akik halottak voltatok a vétkeitekben, új életre támadtatok a Krisztusban". Az a közeg, amibe születünk, a bűn, a vétek, és abban halott az ember Isten számára a szó lelki értelmében. Amikor Krisztust, az Ő igéjét befogadja, akkor Krisztus élete jelenik meg a hívőben, az kezd kibontakozni egyre erőteljesebben, egyre több gyümölcsöt terem. Életre keltett titeket Krisztus. Ez előtt mindenki éli a maga életét, ezt követően a hívőben éli Krisztus a maga életét. Ez előtt mindenki csinál, amit tud, ez után a hívő teszi azt, amit Isten neki elkészített. "Hogy jó cselekedetekben járjunk, amelyeket Isten előre elkészített..." Ezt megelőzően törtetünk, taposunk, hazudunk, csalunk, mert boldogulni akarunk, ezt követően képes az ember szeretni, megbocsátani, szolgálni, áldozatot hozni, mert boldog lett. Megkapta azt a békességet és boldogságot Istentől, amit csak ebben az új életben élhet át az ember.

Jézus hangsúlyozza, hogy az Isten országába csak ez után a lelki feltámadás után mehet be bárki. Akármilyen jó ember volt, érdemei, erényei, vagy szenvedései nem belépőjegy a mennyek országába. Oda csak Jézussal együtt lehet bemenni, amikor él már Krisztus a hit által valakinek a szívében.

Ez az élet viszont olyan, amit akkor sem veszít el a hívő, amikor megáll a szíve, mert Jézus ezt mondta Mártának Betániában: "Én vagyok az élet, és aki hisz énbennem, ha meghal is, él az." (Jn 11,25)

Ezt az életet szerezte meg nekünk Jézus Krisztus az Ő feltámadásával. Ez az élet az, ami nélkül vegetálunk mindaddig, amíg Jézust valaki hittel be nem fogadja, és nem kapja vele együtt ezt az elvehetetlen, teljes, felülről származó, örök életet. Ebbe nem lehet belenőni, ez nem lesz a mienk úgy magától. Egy törésnek kell bekövetkeznie ahhoz, hogy eddig a halálban voltam, attól kezdve a Krisztusban vagyok és az Ő élete az enyém lett. Ez az a lelki feltámadás, amiről alapigénkben ír az apostol.

2. És mi ennek a következménye? Ha valaki kapja ezt az új életet, akkor attól kezdve az odafelvalókkal kezd törődni, és azokat keresi, nem a földieket. Mit jelent ez?

Semmiképpen nem azt, amivel próbálják vádolni a hívőket, hogy ők álmodozók, elrugaszkodnak a valóságtól. Aki ismeri az irodalmat, az szokta idézni Vörösmartyt, hogy a látni vágyó napba nem tekint, de a hívők az odafelvalókkal törődnek, itt lenn nem lehet rájuk számítani.

Meg kell nézni a valóban hívők életét, akik kapták ezt az új életet. Mi jellemzi őket? Ennek éppen az ellenkezője. Mivel kapcsolatba kerültek a mennyel, mivel közvetlen közösségük van a feltámadott élő Krisztussal, tőle olyan értékeket kapnak, amikkel gazdagítani tudják a környezetüket. Jézus többször is ígérte a benne hívőknek, hogy az én békességemet adom nektek, az én örömömet adom nektek.

Pál nem nagyképűsködött, hanem a valóságot írta le, amikor azt írta: "Mindenre van erőm a Krisztusban, aki engem megerősít." Olyan kincseket bíz Krisztus azokra, akik már vele együtt élnek, amiket csak tőle lehet kapni. És a hívőknek természetükké válik, hogy osztják, szórják, továbbadják a környezetüknek mindazt, amit így az ő életük Urától kapnak. Olyan gazdaggá lesz a hívő ebben a Krisztussal való közösségben, amiről korábban ő maga sem álmodott. És éppen, mivel Krisztus indulata van benne, nem magának tartja meg ezeket az értékeket. Az az öröme, ha továbbadhatja másoknak.

Mivel azonban ebben az új életben Isten felülemel minket önmagunkon, azon az alagsori életen, amit nélküle élünk, onnan magasabbról többet lát az ilyen újjászületett ember. Mintegy Isten szemével látja a valóságot. A teljes valóságot látja és nemcsak annak egy töredékét, amit a Biblia láthatóknak nevez. Egészen más szempontok szerint tervez és mérlegel. Egészen másként ítéli meg az eseményeket. Más szemmel néz mindenkire: jóakaróra és ellenségre egyaránt. Ezzel mintegy a mennyet hozzák le ezek az emberek a földre.

Többször hallottam már csodálkozva említeni emberek részéről, akik bekerültek egy hívő családba vagy egy olyan közösségbe, ami számukra új volt, hogy ez olyan, mint egy kicsi mennyország. Ez nem túlzás. A mennyország ott van, ahol Jézus Krisztus uralma érvényesül. Akinek a személyes életében úr lett Jézus, akörül Jézus uralma érvényesül, és ott megjelennek a mennynek az erői. Ezen a földön, amelyikből mi sokszor poklot próbálunk csinálni.

Ahelyett, hogy hosszasan magyaráznám ezt, hadd utaljak arra, ha valaki éppen látta, néhány héttel ezelőtt a vasárnap délutáni örömhír műsorban egy házaspár elmondta az élete történetét a televízióban. Elmondták: évekkel ezelőtt elegük volt egymásból is, magukból is. Kölcsönösen vádolták egymást, ahogy az ilyenkor lenni szokott, de még a két gyermekükre is mérgesek voltak. Miért születtek meg, miért olyan korán, miattuk nem élhettek. És oda jutottak: legjobb lesz elválni. Mindketten tudták, hogy nem lesz jó, de az adott lehetőségek közül mégis ezt akarták választani.

Mielőtt erre sor került volna, a férfit elhívta egy jó barátjuk egy csendeshétre. Soha életében nem volt olyan helyen, ahol a Bibliát magyarázták, vagy Isten dolgairól volt szó. De rácsodálkozott arra, amiről a Szentírás szól, és Isten Lelkének a csodájaképpen belehullott az ige a szívébe. És új emberként ment haza. Nem egyedül, hanem Jézussal.

Kinyílt előtte egy új világ, új lehetőségek tárultak fel, új erőforrások fakadtak fel a számára, amelyekből ő azonnal merített és újat kezdett. Kicsit nehéz volt így, hogy a felesége meg még egészen másként gondolkozott, de megtörtént a csoda, hogy nem sokkal utána az asszony is hitre jutott. És minden megváltozott - ahogy mondták.

Az ember szeretné konkrétan tudni: Mi az, hogy minden megváltozott?

Ma hét gyermekük van. Boldog, vidám, elégedett, hálás emberek.

És mit jelent, hogy az odafelvalókkal kezdtek el törődni és nem a földiekkel? Például azt: nem a haverokkal töltötte a férfi az estéit, nem a presszóban hagyta a fizetésének a nagy részét, hanem ma a gyerekek beszámolója szerint is mindenki siet haza, mert nagyon jó otthon lenni. Vidám nevetés hallatszik. Minden este családi áhítat van. A népes család mellett is ráérnek a szülők, hogy a gyülekezetben is hasznosítsák magukat. Együtt hallgatják Isten igéjét. A szomszédok beszámolóját is érdemes lenne meghallgatni, hogy milyen kiállhatatlanok voltak azelőtt az örökös veszekedések miatt, és mennyire örülnek, hogy most ők maradtak a szomszédaik. A rokonok, barátok, ellenségek is el tudnák mondani: mi az, hogy minden megváltozott.

Két halott életre jutott. Megjelent Jézus, a feltámadott Krisztus egy család életében. Átvette az uralmat, és ők boldogan engedelmeskednek neki. Valóban nem túlzás, ha azt mondjuk: minden megváltozott.

Egyszer próbáltam végiggondolni és adatok alapján magamnak szemléltetni, hogyan változik meg embereknek az egészségi állapota is, amikor hívőkké lesznek. Hogyan változik meg a munkabírásuk, a munkaerkölcsük. Amivel nem bírunk, ahol nem találunk megoldást, ahol társadalmi méretekben megyünk tönkre. Ahogy annak a sok alkoholizálónak a kezelését meg kell fizetnie annak, aki nem alkoholizál. Igazi megoldást az ad, ha halottakból élőkké válunk.

Hogyan állunk mi ezzel? Egyszer kellene erre válaszolni, hogy halott vagy, vagy élsz már? Ezt lehet tudni, mert az életnek jelei vannak. Ha hazavisznek egy családba egy újszülöttet, azt a szomszédok is megtudják. Azt nem lehet titokban tartani. Azzal foglalkozni kell, az enni kér, tisztába kell rakni, az hol sír, hol nevet. Az újjászületett ember is ilyen. Az enni kér, éhes, nem bírja ki ige nélkül. Azt újra és újra tisztába kell tenni. A megtérésük után állandóan telefonálnak az emberek: még ezt, még azt, még amazt el kellene rendeznünk. Szeretne bűnt vallani. Az élet szétfeszíti az addigi kereteket. Aki él, az elkezd beszélni. Beszél Istennel, tud imádkozni. Annak öröm az imádság. Az nemcsak a Mi Atyánk-ot hogy darálja le úgy, hogy talán oda sem figyel. Nem olyan nehéz azt megállapítani, hogy halottak vagyunk lelkileg, vagy már élünk.

Jézus feltámadása ez utóbbit tette lehetővé. Mindnyájan halottként születünk és ebből a lelki halálból hív minket magához, sőt hajol közel hozzánk Ő maga, aki az élet, és kínálja nekünk az élet ajándékát.

Mi az akadálya annak, hogy ez a mienk lehessen?

3. Harmadszor röviden még arról szeretnék szólni, amivel befejeződik ez az ige. "Meghaltatok és a ti életetek el van rejtve a Krisztussal együtt az Istenben. Mikor Krisztus, a mi életünk megjelenik, akkor vele együtt ti is megjelentek dicsőségben"?

Ez azt jelenti, hogy aki Krisztussal új életre támadt, az vele teljes sorsközösségbe kerül. A Biblia hasonlata szerint olyan ez, hogy Krisztus a testnek a feje és a benne a hívők a test különböző tagjai. De ez az egész egy egység. Ahol a fej van, ott vannak a tagok is. Nem lehet elválasztani tőlük. Krisztusról azt olvastuk itt, hogy meghalt, feltámadott, felment a mennybe és megjelenik majd a történelem végén nagy dicsőségben. A benne hívők is meghaltak a bűnnek, már nem a bűn irányítja őket. Új életre támadtak Krisztussal, Krisztus irányítja őket. Hitben már ott vagyunk vele a mennyei dicsőségben, ahol el van készítve a helyünk - ezt megígérte -, és amikor Ő megjelenik, az övéi is megjelennek vele együtt dicsőségben.

Ez a sorsközösség természetesen azt is jelenti, hogy amikor itt Krisztust gyalázza és bántja a világ, az övéit is vele együtt gyalázza és bántja. De amikor minket, hívőket Krisztusért gyaláznak, akkor mi azt Őérte boldogan vállaljuk. Ő ad ennek az elszenvedéséhez nemcsak erőt, hanem ad közben örömöt is. Ugyanakkor tudjuk, hogy a jövőt illetően is sorsközösségben vagyunk, és el van készítve a helyünk Őnála úgy, ahogy megígérte: "Aki győz, megadom annak, hogy üljön az én királyi székembe velem, amint én is győztem és ültem az én Atyám királyi székébe." És amikor Ő majd megjelenik dicsőségben, vele együtt mi is megjelenünk dicsőségben. Ez a bizonyosságunk, hogy a sorsközösség érvényes a földi életre és az örökkévalóságra is. Éppen a földi élet sokféle szenvedése, kudarca, vesztesége, nyomorúsága, megaláztatása közepette sok erőt jelent ez a Jézus Krisztusban hívőknek.

Ez a mennyei sorsközösség a világ számára most nem látható, de a hit komolyan számol ezzel. A mi életünk el van rejtve Krisztussal együtt az Istenben. Mert akik Krisztussal új életre támadtak, azok két világnak a polgárai: itthon vagyunk e világban, és már újra otthon vagyunk a mennyben is. Ebben a teljességben zajlik a benne hívők élete.

Van Pál apostolnak egy kedves, de határozott felszólítása, hadd fejezzem be ezzel az igehirdetést: "Ébredj fel, aki aluszol és támadj fel a halálból, és felragyog néked a Krisztus." (Ef 5,14) És akkor nemcsak felvillan nekünk Krisztus, hanem attól kezdve ragyog. Az ő világosságában járhatunk, sőt vele együtt járhatjuk végig ezt a sokszor nehéz földi életutat, és mivel vele együtt járunk, oda érkezünk meg, ahova Ő az övéit vezetni akarja, abba a dicsőségbe, amiről itt is szó volt. Ezzel kezdődik minden, ezzel a személyes húsvéttal: ébredj fel és támadj fel a halálból. Akkor beáradnak az életedbe a mennyei értékek. Akkor tudod mutatni másoknak is az életre vezető utat. Akkor egy életen át tudod gazdagítani mások életét azzal, amit te is úgy kapsz felülről, mivel az odafelvalókkal törődsz. Akkor boldogon várhatjuk majd azt, amikor Krisztus a mi életünk megjelenik dicsőségben és vele együtt mi is ugyanezt tehetjük.

Jézus, segíts engem ebben,
Hogy éltem folyjék szentebben,
És hogy ne menjek ítéletre,
Támassz fel engem új életre.
A te Lelkednek ereje
Az új életnek kútfeje;
Hogy hát legyek élő személy:
Lelked által én bennem élj.
(347,5 dicséret)


Imádkozzunk!

Kegyelmes Istenünk, egyedül te látod azt pontosan, hogy lelkiképpen halottak vagyunk-e még vagy már élünk. Könyörülj rajtunk, hogy mi is megláthassuk ezt világosan.

Köszönjük, Jézus Krisztus, hogy feltámadásoddal lehetővé tetted azt, hogy feltámadjunk a lelki halálból veled együtt. Indíts minket arra, hogy tudjuk ezt tőled hittel kérni, ha pedig már feltámadtunk, tudjunk járni az új életben a te dicsőségedre és sokaknak hasznára.

Kérünk, ebben a csendben segíts most erről őszintén beszélnünk veled.

Ámen.