PASARÉTI PRÉDIKÁCIÓK

Pasarét, 2004. március 14.
(vasárnap)

Cseri Kálmán


8. "ÉLETRE KELTETT, ELTÖRÖLTE, LEFEGYVEREZTE"


Alapige:Kol 2,9-10

Vigyázzatok, hogy rabul ne ejtsen valaki titeket olyan bölcselkedéssel és üres megtévesztéssel, amely az emberek hagyományához, a világ elemeihez, és nem Krisztushoz alkalmazkodik. Mert benne lakik az istenség egész teljessége testileg, és benne jutottatok el ti is ehhez a teljességhez, mert Ő a feje minden fejedelemségnek és hatalmasságnak.

Benne vagytok körülmetélve is, de nem kézzel végzett körülmetéléssel, hanem a Krisztus szerinti körülmetéléssel, a bűn testének levetése által. A keresztségben vele együtt eltemettek benneteket, és vele együtt fel is támadtatok az Isten erejébe vetett hit által, aki feltámasztotta Őt a halottak közül. És titeket is, akik halottak voltatok vétkeitekben és bűnös valótok körülmetéletlenségében, Ővele együtt életre keltett megbocsátva nekünk minden vétkünket.

Eltörölte a követelésével minket terhelő adóslevelet, amely minket vádolt, eltávolította azt az útból, odaszegezve a keresztfára. Lefegyverezte a fejedelemségeket és a hatalmasságokat, nyilvánosan megszégyenítette őket, és Krisztusban diadalmaskodott rajtuk.


Imádkozzunk!

Kegyelmes Istenünk, hálásan köszönjük, hogy ezzel a csendes várakozással lehetünk most itt: Te fogsz megszólalni közöttünk, te fogod oktatni a mi elménket, te adsz nekünk életet, elvehetetlen örök életet. Tőled kaphatunk érdemi, igaz választ kérdéseinkre, sőt te tanítasz meg minket fontos és helyes kérdéseket feltenni.

Áldunk azért, mert minden igazi istentiszteletnek te vagy a középpontja, és minden igaz igehirdetésnek te vagy a végső alanya. Alázatosan kérjük is most tőled ezt a csodát.

Köszönjük a mögöttünk levő napokat. Köszönjük mindazt, ami áldás, ajándék, jó volt benne. Tudjuk, hogy nem érdemeltük. Köszönjük, hogy a próbákat is javunkra használod. Köszönjük, hogy ha megsebzel, be is kötözöl, és ha elveszel tőlünk valamit, valakit, többet kínálsz helyette.

Bocsásd meg, ha sokszor ezt nem hisszük. Bocsásd meg, ha még mindig nem bízunk benned feltétel nélkül. Olyan sokat csalódtunk, Atyánk, olyan sokan becsaptak már minket, annyi hazugságot kellett hallanunk, s nehéz komolyan vennünk, hogy neked minden szavad igaz, és minden ígéretedet be fogod teljesíteni. Erősítsd meg ezt a bizonyosságot bennünk most is.

Köszönjük, hogy ismersz mindnyájunkat, tudod, hogyan vagyunk itt, és a legtöbb nyomorúságunkra egyedül tőled kaphatunk megoldást, terheinkhez erőt, kötelékeinkből szabadítást. Kérünk, így munkálkodj közöttünk.

Köszönjük, hogy a te igéd hatalom és a te beszédeddel ma is bármit el tudsz végezni. Köszönjük, hogy újat is tudsz teremteni, mint ahogy szavaddal teremtetted ezt a csodálatos világmindenséget. Teremtsd egészen újjá a gondolkozásunkat, lelkünket, egész életünket.

Ámen.


Igehirdetés

Folytassuk a Kolosséi levél tanulmányozását. Ebben a szakaszban Pál apostol ismét azokkal a tévtanítókkal vitatkozik, akik a gyülekezetben tevékenykedtek. A gyülekezet hívő tagjait óvja attól, hogy ezeknek a tanítóknak áldozatul essenek. Az ő üres beszédüknek, megtévesztő, hazug szólamaiknak, egyáltalán a hazugságaiknak hitelt adjanak.

Miféle hazugságot hirdettek ezek az emberek? Azzal hitegették a kolosséi keresztyéneket, hogy annál, ameddig ők lelkileg eljutottak, sokkal messzebb lehet jutni. Az legfeljebb csak a kezdet, hogy elfogadták az evangéliumot és hisznek Jézus Krisztusban. Ők ennél többet kínálnak nekik.

Az volt az egyik visszatérő tanításuk, hogy Isten és az ember között olyan nagy távolság van, hogy azt csak különböző szellemi lények segítségével lehet áthidalni. Ezek a szellemi lények, angyalok, démonok, csillaghatalmak, a "világ elemei".

Jellemző volt rájuk, hogy megfoghatatlan, körülhatárolatlan, nem pontosan definiált kifejezéseket használtak, hadd legyen minél titokzatosabb, minél érthetetlenebb, sokat sejtető, de végül is semmitmondó, amit tanítanak.

Természetesen ezeket a szellemi lényeket csak tőlük lehet megismerni, mert ők ismerik őket. Ezeknek a segítsége nélkül lelkileg a hívők szegények maradnak. Mindig bizonytalanok lesznek a helyzetükben. Csak ezzel a segítséggel jutnak el a teljességre - ez volt a másik szakkifejezésük, - akár a bűntelenség állapotába is.

Pál apostol röviden és summásan azt mondja: mindez üres bölcselkedés, merő kitalálás, önkényes feltételezés, aminek semmi valóságalapja nincs. Úgy hogy ne is foglalkozzanak ezzel a hivők, ne hagyják megzavartatni magukat, hanem foglalkozzanak azzal, ami bizonyos, ami megtörtént, ami tény, aminek az erejéből máris élnek, aminek az igazi értékét, gazdagságát máris tapasztalják. Ami igaz, azt higgyék, és arra építsenek.

Mi az, ami igaz?

Az, amit az első fejezetben már bizonyított, aminek a summája az, hogy Jézus Krisztus személyében jelentette ki magát nekünk az egy, igaz, élő Isten. Ennek a szakasznak a középpontja ez a mondat: "Őbenne (vagyis Jézusban) lakik az istenség egész teljessége testileg, és benne jutottatok el ti is ehhez a teljességhez, mert Ő a feje minden fejedelemségnek és hatalmasságnak."

Pál nem vitatja, hogy vannak szellemi lények. Vannak angyalok, démonok. Ezekről a Biblia világosan tanít. De - magyarázza a kolosséiaknak az első fejezetben - ezek a teremtő Isten teremtményei. És mivel Jézus is részt vett a teremtésben, sőt azt olvastuk, hogy Őbenne, Őáltala és Őreá nézve teremtetett minden, így Úr minden ilyen szellemi lény felett. Ezek a bizonyos lények pedig semmi olyat nem adhatnak a hívőknek, amit már ne kaptak volna meg Krisztusban. Felesleges fecsegés az egész, kár erről beszélni, hogy azok mit adhatnak, meg többet adhatnak, meg teljesség, meg hova vezethetnek el. Aki Jézusban hisz, az megkapott mindent, amit ember ezen a földön megkaphat. Megkapta a teljességet. Ezt nem lehet, és nem kell kiegészíteni, ezt nem lehet fokozni. Krisztusban kell megmaradniuk, Őt kell egyre jobban megismerniük.

Mindaz, amit ezek a tévtanítók mondanak, csak arra való, hogy félelmet keltsenek a szívekben, bizonytalanságot támasszanak bennük és elvegyék a hívőknek az örömét.

Egyébként nem voltak ők rossz pszichológusok, a tévtanítók mindig értenek a pszichológiához. Meggyötri az embert az, ha úgy érzi, hogy kevesebbje van, mint amennyije lehetne. Meggyötri, ha bizonytalanságban kell lennie amiatt, hogy a múltja rendben van vagy nincs. Az elrendezetlen, elintézetlen múlt nyomasztja az ember. Hát még meggyötri az, ha meggyőzik arról, hogy teljesen bizonytalan a jövője. Nem tudja mi vár rá, mert ki van szolgáltatva ezeknek a "micsodáknak", amiknek nincs nevük, amikről, akikről nem tudjuk kicsodák-micsodák, csak fenyegető rémként ott lapulnak a ködös jövőben. Mindez arra való, hogy gyötörje az embert.

Pál apostol azt mondja, hogy ez egyik sem igaz. Nem igaz, hogy híja van annak, amit Krisztustól kaptak, mert a teljességet megkapták. Nem igaz, hogy rendezetlen a múltjuk, Jézus azt tökéletesen rendezte a kereszten. Ezektől a "micsodáktól" meg végképp nem kell félni, mert ezeknek szuverén ura az a Jézus, aki őket elfogadta, akiben ők meggyökereztek - ahogy a múltkor hallottuk -, akivel nekik szoros kapcsolatuk van a hit által.

Ha aranymondást tanulnánk ma, mint ahogy a gyerekek szoktak a gyermek-istentiszteleten, akkor ezt javasolnám mai aranymondásnak és otthon ezt mindenki memorizálhatja: "Jézusban lakik az istenség egész teljessége testileg, és benne jutottatok el ti is ehhez a teljességhez, mert Ő a feje minden fejedelemségnek és hatalmasságnak." Ez volt a két összefoglaló neve ezeknek a szellemi hatalmaknak. Pál a saját kifejezéseiket használja, de elmondja, hogy mi az igaz. Ezektől azért nem kell félni, mert Jézus úr felettük és mi Jézushoz tartozunk. Nekünk hozzá kell ragaszkodnunk.

Ebben a szakaszban azt mondja el, hogy mi hát az a teljesség, amire eljutottak a hívők, amikor elfogadták a Krisztus Jézust mint urat. Két hete ez volt az "aranymondásunk": "Mivel tehát már elfogadtátok Krisztus Jézust, az Urat, éljetek is őbenne."

Mi ez a teljesség? A három legfontosabbat sorolja itt el az apostol, amit Jézustól kaptunk, és amiben tulajdonképpen mindaz benne van, amit Ő nekünk visszaszerzett, amit a hívő tőle ajándékba kap, aminek a birtoklásában bizonyosak lehetünk, és ami mégis csak ízelítő abból, amit majd az örökkévalóságban kapunk. Mi ez a három nagy kincs?

1. "Titeket is, akik halottak voltatok vétkeitekben és bűnös valótok körülmetéletlenségében, Ővele együtt életre keltett..."

A Biblia leírása mindig őszinte. Kertelés nélkül azt mondja, hogy az ember úgy, ahogy megszületik, Isten nélkül, halott. Lelkileg ugyanolyan érzéketlen, tehetetlen, mindenre használhatatlan, mint egy halott. Nem hallja Isten szavát, nem érti az Ő gondolatait, nem ért egyet vele semmiben, nem tud mozdulni, nem lehet küldeni, feladatot reá bízni. Mint egy halott, olyan. Jézus ebből az állapotból életre kelti azokat, akik Őbenne hisznek. Olyan életet ad nekik, ami nemcsak ez alatt a néhány évtized alatt, amit itt töltünk, teljesíti ki a létüket, és tölti meg tartalommal, hanem amit a biológiai halál sem vehet el. "Aki énbennem hisz - mondja Jézus -, ha meghal is, él az". Miért? Meg úgy kezdődik a mondat: "Én vagyok a feltámadás és az élet." (Jn 11,25)

Amikor mi Istent otthagytuk, az életet veszítettük el. A Zsoltár mondatát sokan ismerjük: "Nálad van az élet forrása". Mivel Isten az élet forrása, akinek vele nincs kapcsolata, annak nincs élete. Lehet, hogy itt végigduhajkodja földi életét, könyököl, tapos, vagy alkot, kitüntetik, meredeken emelkedik a karrierje, Isten szempontjából halott. Semmit nem érzékel az Isten valóságából, világából, és semmire nem használható Isten céljaira. Ebből a lelki halálból támaszt fel életre Jézus. Ezt nem ezek a különféle hatalmasságok végezték el a kolosséi hívőkben sem.

Ezért írja az apostol: Ővele együtt életre keltett titeket. Jézus közvetíti nekünk ezt az isteni életet. Aki Jézussal kapcsolatba kerül, annak a létébe beleárad az élet. Beleárad ez az isteni élet, és elvehetetlenül az övé marad. Ha az apostol még részletezné, de nem teszi, mert rendkívül tömören fogalmaz ebben a levélben, akkor azt mondhatná: mutassatok nekem egyet a ti szellemi lényeitek közül, aki erre képes.

Nem is lehetnek képesek, ezt csak Jézus tudja elvégezni mindannyiunk életében, mert csak Ő maga az élet. És élet csak élőből áradhat. Ezt egyedül Ő végezheti el, de látszik rajtatok, és ti vagytok a tanúi, hogy elvégezte bennetek. Ezt nem lehet fokozni. Megkaptátok az életet. Nincs kevesebb élet, meg több élet. Vagy halott valakik, vagy él. És ti éltek a kegyelem által. Dicsőítsétek ezért az Urat, és engedjétek el a fületek mellett ezeket a megzavaró, megtévesztő hazugságokat.

Olyan gyönyörűség látni azt, amikor az élő Jézus Krisztus napjainkban támaszt így fel egy-egy lelkileg halott embert. Legtöbbször egy-egy csendeshéten, annak a közepén, vége felé lehetünk ennek tanúi, amikor odajön valaki úgy, hogy tényleg süket. Nem ért semmit abból, amit ott a Bibliából olvasunk, ami az igehirdetésen elhangzik. Ha mond is kedves, vagy bíráló megjegyzéseket, látszik rajta, hogy nem érti. Halott. Egyáltalán nem veszi észre, hogy esetleg ott valakinek segíthetne, vagy az lenne jó, ha végighallgatja. Mondja a magáét, önmagával van tele, maga körül forog. Amikor megtörténik a lelki feltámasztása, egyszerre kezdi magyarázni, hogy mi minden szólt hozzá ebből meg abból az igemagyarázatból. Addig nem szólt semmi. Egyszerre személyessé válik, érdekeltté válik az egész ügyben. Egyszerre magától az élő Istentől jövő személyes parancsokat, vigasztalásokat, feddést, feloldozást hall ki a Szentírásból, meg annak a magyarázatából. Egyszerre kinyílik a szeme, és ott mindjárt elkezdenek ezek az emberek szolgálni. Nem bírja elviselni, hogy valaki mindig egyedül áll. Kedvesen odamegy, és kedvesen beszélget vele. Két nappal korábban miért nem csinálta? Mert még halott volt. Most meg él, most már lát. És megnyílik a szája a szó szoros értelmében. Tanúja voltam ilyesminek. Szinte megnémult, magukba zárkózott, soha meg nem szólaló emberek egyszerre beszédesekké váltak, és ez olyan természetesen ment. Nem fecsegőkké, hanem beszédesekké. Beszélt a másikhoz, megszólalt imádságban és mindez olyan magától ment.

Magától az élő Krisztustól, aki egy halottat megérint, és az életre kel Ővele együtt. Egyszerre lehet küldeni a másikhoz, lehet reá feladatot bízni. Küldetésben jár. Megismerte a küldőjét. Elkezdi szeretni azokat, akikhez küldi. Tisztában van azzal, hogy nem ő fog megoldani feladatokat, hanem az ő hatalmas küldője kezdi használni, és kivirul az élete. Halottból élővé vált.

Hisszük-e azt, amit a Biblia arról mond, hogy kivétel nélkül mindnyájan ilyen értelemben halottnak születünk? Ezért kivétel nélkül mindnyájan rászorulunk arra, hogy Krisztus lelkileg feltámasszon. És mi a válaszunk erre a kérdésre most, hogy élsz vagy még halott vagy? Itt nincsenek fokozatok, meg harmadik, negyedik lehetőség. Vagy, ahogy a Jelenések könyve mondja: csak úgy tűnik, az a neved, hogy élsz, de valójában halott vagy.

Olyan nagy evangélium, örömhír az, hogy Jézus Krisztus ma is úgy jár-kel a gyülekezetekben, mint élő, aki a halottakat élővé teszi. Olyan egyszerű világossággal mondja Ő ezt: "a halottak - mondja ezt az Őt hallgatóknak - hallják az Isten Fiának szavát, és akik meghallják, életre támadnak". Az Ő igéjével támaszt életre ma is. (Jn 5,25.)

Pál tehát először is ezt említi a kolosséiaknak: ezt a nagy csodát el ne felejtsétek már! Aztán jöjjenek ezek a fejedelemségek meg hatalmasságok és tegyenek, amit tudnak. De nektek életet adni nem tudnak, nem is kell, mert ti már megkaptátok ezt a teljes életet, aki maga Krisztus.

2. Másodikként ezt említi ennek az egyenes folytatásaként: "... vele együtt életre keltett minket, megbocsátva minden vétkünket. Eltörölte a követelésével minket terhelő adóslevelet, amely minket vádolt. Eltávolította azt az útból, odaszegezve a keresztfára."

Ezt is csak Jézus tudta elvégezni. Miféle adósságról van itt szó? Isten világosan megmondta nekünk, hogy mivel tartozunk neki. Tartozunk neki tisztelettel, kezdve azon, hogy az Ő szent nevét nem vesszük mocskos módon semmilyen összefüggésben a szánkra. Egyedül neki tartozunk az imádattal. A kis unokáját ne imádja senki, a szerelmesét se, az elveit se, önmagát se. Az Urat, a te Istenedet imádd - mondja Jézus - és csak neki szolgálj. Tartozunk neki azzal, hogy egyedül az övé minden dicsőség és minden teljesítményünk mögött is fel lehet ismernünk, hogy Ő segített, Ő készítette el, s Őt magasztaljuk utána. Mennyire nem így történik ez. Tartozunk neki egyebek közt: a hetedik nap megszentelésével, feltétel nélküli bizalommal, mert Ő nem hazudik és soha senkit nem csapott be stb. S amivel tartozunk Istennek, azt napról napra, óráról órára visszatartjuk. És ezzel folyamatosan növeljük az adósságunkat. Ez az adósság olyan nagyra nőtt, hogy mindenki látja: lehetetlen törleszteni.

Akinek volt már adóssága és nem tudta törleszteni, az tudja, hogyan kerülte azt, akitől kölcsönt kapott. Hogyan menekül az ember nemcsak előle, hanem még a gondolat elől is, hogy már a felét vissza kellett volna fizetni. Jaj de jó, hogy még nem szólított fel. Mit tennék, ha szólna? Nem kívánom, hogy bárki átélje azt, hogy olyan nagyra nő a tartozás, hogy nyilvánvaló lesz: nem tudja törleszteni. Akkora summát soha életében nem fog tudni kiegyenlíteni.

Így jártunk mi Istennel szemben. És akkor odaállt az Úr Jézus az Atya elé és azt mondta: Atyám, én kifizetem helyettük. A te igazságodnak érvényesülnie kell. A te követelésed jogos. Ezek viszont soha az életben nem fogják tudni kifizetni. Hadd fizessem ki helyettük.

Jézus soha semmit nem követett el az Atya ellen. Neki nem volt tartozása, ezért nem volt adóslevele sem. A mi adóslevelünket kérte el, és ezeket vitte fel magával a keresztre. A mi adósságunkat egyenlítette ki, és átszögezve azt érvénytelenítette az adóslevelünket. A mi dolgunk most már csak az, hogy ezt hittel komolyan vegyük és jelentkezzünk mint olyanok, akik már nem tartoznak az Atyának, de tudják, hogy Jézus fizette ki az adósságunkat. Ezt jelenti hinni. Ezt komolyan veszem, és nem nyomaszt a rettenetes adósságom. Nem lesznek rémálmaim amiatt, hogy lehetetlen törleszteni. Nem kell törleszteni. Valaki kifizette.

Pál megint azt mondja: tessék, jöjjenek a ti fejedelemségeitek, meg hatalmasságaitok, meg szellemi lényeitek. Közülük melyik tett eleget a ti adósságaitokért? Még a tévtanítók adósságát is Jézus egyenlítette ki. A benne hívők meg már tudják is, hiszik is, hogy nem tartoznak.

Megint csak azt hangsúlyozza: egyedül Jézus tudta ezt elvégezni. Ő viszont tökéletesen, mindannyiunk helyett egyszer s mindenkorra kifizette az adósságot és érvénytelenítette az adóslevelet. Egyetlen egy áldozatával örökre tökéletesekké tette a megszentelteket - ahogy a Zsidókhoz írt levélben olvassuk.

Ez a bűnbocsánat azonban nem azt jelenti, hogy bűntelenekké váltunk - mert ilyen hazugságot is hirdettek ezek a tévtanítók. Ez azt jelenti, hogy Jézus elvezetett minket a kegyelem forrásához. Nem a bűntől szabadított meg, hanem a bűn uralmától. Amíg ebben a testben élünk, ehhez hozzá van kötve az a lehetőség, hogy mindig újra vétkezhetem Isten ellen. És ez fennáll továbbra is, csak nem ez a jellemző. A jellemző az, hogy nem akarok többé ellene vétkezni. Nem gyűlik naponta az adósságom. Most már az Ő akarata szerint akarok és tudok is élni - mert erre is Jézus tesz képessé. És ha mégis baleset történik, mert valamiben engedetlen voltam, akkor tudom, hol van a kegyelem forrása, és megtanulok kegyelemből élni. Mivel valóban kegyelemből élek, soha nem fogok azzal visszaélni.

Pál tehát itt azt mondja: aki ezt igazán hiszi, aki komolyan veszi, hogy Jézus megbocsátott minden vétkünket, eltörölte a követelésével minket terhelő adóslevelet, azt nem nyomasztják a bűneinek, bűnadósságának a terhei, mert nincs már bűnadóssága. Ezért hálás. De nem is vétkezik cinikus könnyedséggel, mert már nem akarja növelni az adósságát, hanem Isten akarata szerint él. És tudja, hogy nem fog eljutni a bűntelenség állapotába, amíg ebben a testben él, de mint bocsánatot nyert bűnös, Istenre figyelve, neki engedelmeskedve újra és újra rászorul a kegyelemre, és tudja, hogy "elég néked az én kegyelmem."

3. És mit mond harmadszor? "Jézus lefegyverezte a fejedelemségeket és a hatalmasságokat, nyilvánosan megszégyenítette őket, és diadalmaskodott rajtuk."

Ezek után szinte azt mondja az apostol: most már hagyjuk ezeket a fejedelemségeket, hatalmasságokat. De ha ti mindig ezeken rágódtok, nézzük meg egyszer, hogyan viszonyulnak ezek Jézushoz, és ti hogyan tekintsetek rájuk.

Ezek lehetséges létezők, de Jézus mérhetetlenül hatalmasabb, mint ők, és amik, akik közülük gonoszok, azokat Jézus végérvényesen legyőzte a kereszten. Így gondoljatok rájuk, aztán ne foglalkozzatok velük. Foglalkozzatok a diadalmas Krisztussal, akihez tartoztok a hit által, akinek a győzelme a hit által a tiétek, aki titeket is győzelmes keresztyén életre segít. Vagyis azt mondja itt Pál: nem csak teljes bocsánatot kaptak a hívők Krisztusban, hanem teljes szabadságot is. Kiszabadította őket ezeknek a fenyegetése alól. Megszabadította őket minden félelemtől, ami hozzájuk kapcsolódhatna, és amit kihasználnak ezek a tévtanítók. Nyugodtan lehet rájuk gondolni, ha kell, a szemükbe nézni, de nem kell nekik hinni, nem kell velük foglalkozni, és főleg nem szab ad tőlük rettegni.

Ugyanaz a gondolat jön itt elő, amit önmagáról, az ő személyes hitvallásában, az első fejezetben már elmondott, hogy hálát ad Istennek azért, hogy kiszabadította a sötétség hatalmából, és átvitte az Ő szeretett Fiának az országába. Ezt a nagy győzelmet Pál apostol a római korból vett képpel szemlélteti. Amikor egy római sereg legyőzte az ellenséget, akkor utána diadalmasan bevonultak a városba. Maguk előtt vagy mögött terelték a lefegyverzett vezéreket és katonákat, és mindenki láthatta, hogy ezektől már nem kell félni. Ezek lefegyverzett, tehetetlenné vált, legyőzött, megalázott emberek. Ez már nem sereg, nem ellenség, csupán szolgahad. Ezt a képet használja itt: "lefegyverezte a fejedelemségeket és a hatalmasságokat, nyilvánosan megszégyenítette őket, és Krisztusban diadalmaskodott rajtuk."

Ugyanakkor tanít majd a későbbiekben arra, hogy maradjanak a hívők józanok. Azt tudni kell, hogy a Sátánnak legyőzött állapotában is van még nagy hatalma. Kísérti az Isten gyermekeit is, sokféle támadásban lehet részünk. De nem szabad elfelejteni, hogy Jézus megtörte a hatalmát, és aki Jézushoz tartozik, az ott, az Ő közelében védve van. Ezért ez legyen a fő törekvésük a kolosséiaknak, meg nekünk is, hogy minél közelebb maradjunk Jézushoz, és az Ő közeléből senki, semmi ne csalogathasson el. A vele való lelki közösségünk erősödjék szüntelen.

Valóban meg lehet tehát gyötörni még a hívőket is azzal, ha örökké azt magyarázzák nekik, hogy ez még kevés, amire eljutottatok, ennél sokkal több is lehet. Ha azzal ijesztgetik őket, hogy rendezetlen, bizonytalan, elintézetlen a múltatok, a jövő meg még bizonytalanabb, minden okotok megvan, hogy féljetek. Mai igénk azt mondja: ez egyik sem igaz.

Aki Jézusban hisz, az bizonyos lehet abban, hogy megkapta a legnagyobbat és a legtöbbet, amit ember a földön megkaphat. Életet kapott. Ebben az új életben kell járnia. Ebben lehet gazdagodni, növekedni, előre haladni, de maga az élet a hívőé. Egészen bizonyosak lehetünk abban, hogy a múltunk rendben van, mert megbocsátotta minden bűnünket és eltörölte az ellenünk szóló adóslevelet. És a jövőnk is el van készítve, ezektől a mindenféle hatalmasságoktól nem kell félnünk, ha valóban Jézushoz tartozunk és hozzá mindvégig közel maradunk.

Ennek a szakasznak van néhány szomorúan időszerű mondanivalója. Az egyik, hogy tipikusan olyan korszakban élünk most, amikor ugyanezek a tévtanítók ugyanezekkel a megtévesztő bölcselkedésekkel igyekeznek megtéveszteni sokakat, még a hívőket is. Egy olyan okkult hullám árasztotta most el a világot, amit teljesen domesztikáltak (háziasítottak), ami ömlik a médiából, ami nagyon sok otthonban ott van, ami megtölti a bestseller könyveket. Látom a kicsi gyerekektől kezdve az érett ifjúságon át a felnőttekig, hogyan mérgezi embereknek a tudatát, gondolkozását és hitét.

Ott van valami egészen naiv ámuldozás a keleti vallások csodáin. Tudjátok mennyire népszerű és hozzátartozik a mindennapokhoz az asztrológia, a mágia, a jóslás, varázslás különböző formája. Egyáltalán ez a szinkretista szellemiség. amelyik mindenhonnan összeválogatja azt, ami neki rokonszenves, és abból próbál újabb és újabb rendszereket alkotni.

Nekünk életkérdés: ismerjük-e a Biblia igazságait? Ismerjük-e azt, ami Isten kijelentése szerint tény, ami megtörtént? Mert Pál is mindig múlt időben beszél. A tévtanítók ígértek valamit, hogy majd tőlük mit kapnak. Pál azt mondja: ezen már túl vagyunk. Ennél mi többet kaptunk, és már megkaptuk a Krisztusban, kár erről beszélni. De ott van-e bennünk ez a bizonyosság? Nem hányaveti nagyképűséggel, hanem megalapozott meggyőződéssel.

Ismerjük-e azt, amit Isten ígért, amit abból már beteljesített, aminek a valóra válását várjuk, és bizonyos, hogy be fog teljesedni, mert csak ez adhat olyan stabilitást, ami nemcsak minket tart meg, hanem másoknak is segítségükre tudunk lenni. Bizonyosak vagyunk-e abban, hogy Jézus nélkül nem tudunk sem érvényes válaszokat kapni a végső kérdésekre, sem igazi útmutatást személyes döntéseinkhez.

Jézus nélkül nincs megváltás. Nincs önmegváltás. Ezek a szellemi hatalmasságok nem segítenek rajtunk, legfeljebb ijesztgetni lehet vele bennünket. Ő viszont teljes életet, teljes bocsánatot és teljes szabadságot ad a benne hívőknek, és adott azoknak, akik már hisznek benne.

A többi közül még egy ilyen szomorú aktualitást említek. Nem tudom, ki érzékeli azt szinte fizikálisan, hogy a levegő rohamosan megtelik hazugsággal. Itt bármit lehet mondani, mert annak semmi következménye nincs. Igaz, nem igaz, valóra váltják, nem váltják, az ígéretnek az ellenkezője történik... Hozzászoktunk. Rémülten látom a serdülőkorúaknál, ők talán az a szeizmográf, akik a legérzékenyebben reagálnak az ilyesmire, hogy mivel közülük kevesen láttak meggyőző, igazi pozitív példát, hozzászoknak ahhoz, hogy ilyen a világ. Bármit mondhatok - ahogy ők mondják - tökmindegy. Az úgy van vagy nincs úgy, lesz vagy nem lesz, már oda sem figyelnek rá.

Mondok valamit, ígérek valamit, alkotok egy véleményt, annak nem kell megalapozottnak lenni. Ha az nem ül, nem igaz, hazug, annak semmi következménye nem lesz. Ha meg lesz, fel vannak háborodva. Kinek mi baja vele? Tömegméretekben mérgezzük az utánunk jövő nemzedéket. Valóban - irracionálisan hangzik, de csak így tudom mondani - a levegő megtelik hazugsággal. A Biblia beszél a levegőbeli hatalmasságról, a Sátánról. És amit Pál itt használ, olyan jellemzőek ezek a kifejezések: üres bölcselkedés, megtévesztő félrevezetés egyre inkább jellemző lesz. Ugyanakkor, ami már az eddigiekben is benne volt, hovatovább teljesen hiányzik a bűnbánat, a tévedések, mulasztások felismerése, beismerése, korrigálása. E helyett általános lesz egymásnak a rágalmazása, légből kapott vádakkal való dobálózás. Közben pedig mennek tönkre körülöttünk alapvető értékek.

Ha a lelkigondozó őszintén beszélhetne, akkor megrémülnénk attól, hogy most már évről-évre hogyan romlik, züllik a házasságok, családok állapota, a nemzedékek egymáshoz való viszonya, és mennyire elfogadottá válik az is, hogy az önös pillanatnyi érdek mindig felette áll a közösség érdekének. Hol vagyunk mi a márciusi ifjak, a negyvennyolcas hősök, meg a negyvenkilences vértanúk szemléletétől és lelkületétől.

A Jelenések könyve ezt mondja a Sátánról: nagyokat szóló szája volt. Ilyen nagyokat szóló szájakat hallunk nap mint nap. Isten őrizzen meg minket, hogy mi is ilyenekké váljunk! Akármilyen kicsiny is az Isten népe, nekünk ragaszkodnunk kell az igazsághoz. Nekünk tudnunk kell, hogy mit beszélünk. Van, aki tudja, mit beszél, és van, aki beszél, amit tud. Isten népe tudja, hogy mit beszél. Nekünk tudnunk kell, hogy mi az igen, mi a nem. Nem szabad belecsúszni ezekbe az elvtelen nemigenekbe. Egyebek közt erre is bátorít minket ez az ige. Jézus erre szabadítja fel a benne hívőket.

Ez egyre nehezebb lesz, egyre hálátlanabb magatartás ez. Egyre nehezebb a gyerekeinket erre nevelni, mert nekik még sokszor nincs meg az alapjuk sem, és az ellenkezőjével találkoznak nap mint nap. Látják, hogy ha sok pénzt akarnak keresni, mert ez az élethivatás ma - magyarázta nekem egy tizenhat éves a napokban -, akkor nem érdemes így élni. Akkor meg kell tanulni a környezettől, hogyan lehet oda eljutni. Egyre nehezebb tehát a bibliai normákat és szempontokat érvényesíteni.

Mégis arra szeretnék bátorítani mindenkit, ne mondjunk le erről. Az utolsó időkben ez egyre nehezebb lesz, de ismerjük Jézus Krisztust, és ha nem, akkor ismerjük meg, és tudjuk, hogy életet csak Ő tud adni. Ő ad teljes bocsánatot, hogy rendezve legyen a múltunk. Ő szabadít meg minden félelemtől, hogy nyugodtan nézzünk a jövőbe, és így minden energiánk megmaradjon a jelenben való helytállásra. Hogy itt dicsőítsük Őt, és itt szolgáljuk egymást.


Imádkozzunk!

Úr Jézus, dicsőítünk azért, mert téged nem lehetett kisajátítani. Köszönjük, hogy nem hajoltál meg semmiféle emberi akarat előtt, mert az Atya előtt egyszer s mindenkorra meghajoltál. És vállaltad azt is, hogy minden oldalról lőttek rád. Köszönjük, hogy vállaltad ezért az engedelmességért még a halált is.

Áldunk azért, hogy haláloddal szereztél nekünk elmúlhatatlan örök életet. Könyörülj rajtunk, hogy kapva kapjunk ezen az életen. Add nekünk a hit ajándékát, hogy meg tudjuk ezt ragadni. Bizonyosak legyünk abban, hogy megbocsáttattak a vétkeink és eltörölted az ellenünk szóló adóslevelet. Te lefegyverezted a mi ellenségeinket. Segíts el minket az Isten fiainak a szabadságára, és arra a gazdagságra, amit a veled való közösség jelent, hogy legyen mink, amivel sáfárkodunk, amit tudunk adni azoknak, akikért felelősekké tettél minket.

Könyörülj rajtunk, és élj bennünk egyre hatalmasabban a hit által, hogy fel tudjunk mutatni téged ennek a világnak. Könyörülj rajtunk, Istenünk, és engedd megtapasztalnunk, hogy az Isten szeretete kitöltethetik a szívünkbe a Szentlélek által, aki adatott nekünk, hogy ezzel szeressük még az ellenségeinket is. De ezzel szeressük a te népedet, és a mi népünket, és szeretteinket, meg a nehéz embereinket. Szabadíts fel minket az alól, hogy önmagunk körül forgunk.

Szabadíts meg mindenféle bizonytalanságtól, és segíts el erre a bizonyosságra, amire ma is bátorítottál a te igéddel.

Ámen.