PASARÉTI PRÉDIKÁCIÓK

Pasarét, 2004. március 7.
(vasárnap)

Csákány Tamás


MUNKÁLKODÓ IGE


Alapige:Róm 10,11-17

"Az Írás is így szól: "Aki hisz őbenne, nem szégyenül meg." Nincs különbség zsidó és görög között, mert mindenkinek ugyanaz az Ura, és ő bőkezű mindenkihez, aki segítségül hívja; amint meg van írva: "Aki segítségül hívja az Úr nevét, üdvözül."

De hogyan hívják segítségül azt, akiben nem hisznek? Hogyan is higgyenek abban, akit nem hallottak? Hogyan hallják meg igehirdető nélkül? És hogyan hirdessék, ha nem küldettek el? Így van megírva: "Milyen kedves azoknak a jövetele, akik az evangéliumot hirdetik!" Csakhogy nem mindenki engedelmeskedett az evangéliumnak, ahogyan Ézsaiás mondja: "Uram, ki hitt a mi beszédünknek?" A hit tehát hallásból van, a hallás pedig a Krisztus beszéde által."


Imádkozzunk!

Mennyei Atyánk, áldunk téged szavadért, azért a drága igéért, amely által ma is megszólítasz bennünket.

Urunk, nem tudjuk felfogni a csodát, hogyan tudod személyessé tenni mindannyiunk számára, lefordítani mindannyiunk értelmére szavad, de tanúi vagyunk, hogy megteszed.

Köszönjük, hogy olyan sokszor megtapasztalhattuk már, hogy amit mondtál, beteljesedett. Szeretnénk ma reggel is figyelni rád, várva szavadat, útmutatásodat, ígéreteidet, komolyan véve feddésedet.

Urunk, ismét szeretnénk megerősödni a beléd vetett bizalmunkban, és kérjük, hogy te győzz meg minket személyesen, hogy ne emberekre, bárkire hallgassunk, hanem egyedül csak rád.

Te tudod, hogy sokféle örömmel és sokféle teherrel jöttünk ma is eléd. Szeretnénk neked megköszönni örömeinket, és a terheinket lerakni eléd.

Könyörgünk, Urunk, áldj meg azokkal a lelki ajándékokkal, amiket mára is kegyelmesen készítettél nekünk! Jézus nevében köszönjük, hogy meghallgattál bennünket.

Ámen.


Igehirdetés

Bibliavasárnap van, és szerte a világon a Szentírásról szól az igehirdetés. Arról az isteni szóról, ami hitünk és tapasztalatunk szerint ma is megelevenítő erő.

Az előbb hallott ige alapján figyeljünk különösképpen is most arra, hogy Isten miért és hogyan használhatja a Szentírást egy ma élő ember, így a mi életünkben is?

Három különböző gondolat alapján vizsgáljuk meg üzenetünket. Először is: mi ad tekintélyt Isten szavának; másodszor: hogyan munkálkodik, munkálkodhat Isten szava a mai ember életében, harmadszor: mit végez Isten szava a hívő életében?

Első szempontunk tehát, hogy mi ad tekintélyt Isten szavának? Annyiféle szó és beszéd hangzik manapság. Oly sok mindent kinyomtatnak. Számtalanféle vélekedéssel találkozunk. Miért pont a Biblia, vagy a Biblián alapuló igehirdetés az, amit el kell fogadnia bárkinek is? Sokan ezt megkérdőjelezik, és azt mondják, hogy a Biblia mára elavult, soha nem is volt igazán korszerű. Vannak, akik úgy tartják, hogy a Szentírás különböző kreatív gondolkodóknak, alkotó elméknek a szüleménye, akik valamilyen ügybuzgalomból vagy más elképzelés alapján írták le vallásos gondolataikat, de a lényeg csupán ennyi.

Sokunk tapasztalata azonban az - és maga az Írás is erről tesz bizonyságot -, hogy a Biblia abban különbözik minden más irománytól, könyvtől, cikktől, bármilyen megnyilvánulástól, hogy ez maga az emberi formába öntött Isten szava. Őróla szóló bizonyságtétel. Az élő Isten tetteiről és lényéről beszél.

Isten szava már a kezdetektől nagyon fontos szerepet töltött be a világ - létrejöttében, és később - dolgainak a különböző alakulásában. Isten az Ő szava által teremtette meg ezt a világot, amiben élünk, és teremt az óta is. Azt mondta, hogy legyen, és lett. Isten az Ő szava által.

Ézsaiás könyvében található az a gyönyörű, és egyúttal erősítő rész, amikor azt mondja Isten a prófétán keresztül, hogy az Ige nem tér vissza Őhozzá üresen, hanem megcselekszi azt a feladatot, amiért elküldte, kimondta és engedi, hogy valaki meg is hallja.

Lehet erre azt válaszolni, hogy mindez szép elmélet. Vannak, akik így gondolják, ezek a keresztyének, és vannak, akik másképpen, szívük joga. Természetesen mindenki úgy vélekedik, ahogyan jónak látja, de mégis komoly bizonyítékok vannak arra nézve, hogy a Szentírás valóban Isten szava. Mik ezek?

Először is, hogy Isten szavát látjuk hathatósan munkálkodni ebben a világban. Tapasztaljuk azt, ahogyan Isten Igéje valós változást idéz elő emberek életében. Most nincs mód rá, de ha feltehetnénk a kérdést, hogy vajon ki tudna erre példát hozni, sokan állnánk itt fel, és hosszasan mesélnénk történeteket arról, ahogy Isten a legváratlanabb pillanatokban találta el az életünket egy-egy olyan mondattal, gondolattal, amire nem is számítottunk. Lehet, hogy ismertük, de Isten újra elevenné tette számunkra, és engedte megértenünk.

Két történetet hadd mondjak csak, ami igen erősítő volt számomra a Bibliának, Isten Igéjének az élő voltával kapcsolatosan. Az egyik egy misszionárius beszámolója volt, aki olyan arab országban dolgozott, ahol a keresztyénség tiltott vallásnak számít. Szentírást, az egyes evangéliumokat csak feketepiacon lehet kapni, hihetetlen magas árért. Az általa elbeszélt történet egy olyan férfiról szólt, aki soha nem találkozott keresztyénekkel, arab kereskedőként élte az életét. Az egyik meleg délutánon elkezdte hangolgatni a rádióját, és egyszer csak egy olyan adóra tévedt, amit addig még soha sem hallott: arab nyelvű evangéliumi adóra. Ezen valami, számára teljesen szokatlan és újszerű dologról beszéltek, Jézusról, akit nem ismert, de kíváncsi lett rá. Ahogyan később elmondta, az ragadta meg a figyelmét, hogy egészen másfajta Isten-kép kezdett kibontakozni előtte, mint akit ő addig megismert saját vallásának a tanításán keresztül. Egy olyan Istenről kezdett hallani egyre többet, aki szereti az embert, és őt magát is, aki nem akarja megbüntetni, és a pokolba küldeni mindenáron, hanem meg akarja menteni őt Jézus Krisztus által. Ez az ember anélkül, hogy bárkit is be tudott volna avatni tapasztalataiba, elkezdte egyre rendszeresebben hallgatni ezt a rádióadást. Odáig jutott a dolog, hogy meggyőződött róla, hogy Jézus valóban a Megváltó. Behívta a szívébe Őt. Nem tudta, hogy ezt megtérésnek hívják, azt sem, hogy vannak más keresztyének is. Az eddigi életében nem volt még a kezében Biblia, de Isten Igéjét hallotta, és az meggyőzte őt, és megváltoztatta az életét. Eltelt négy-öt esztendő, ő hívő emberként élt tovább, de még mindig senkit sem ismert, aki lelki testvére lett volna. Ekkor léptek be váratlanul az üzletébe idegen fehéremberek. Ő feltételezte, hogy a messziről jött emberek hátha tudnak valami olyat, amit az ott élők nem. Megkérdezte tőlük, hogy nem hallottak-e véletlenül Jézusról? Mondták a misszionáriusok, hogy történetesen hallottak. A történet szerint az üzlet másik végéből a nyakukba ugrott, alig bírtak együttes erővel talpon maradni, hiszen végre érkeztek valakik, akikkel beszélhetett Jézusról. Segítettek neki a hitben továbblépni. Óriási öröme volt ez emberünknek, és hatalmas megerősítése ezeknek az ott szolgáló misszionáriusoknak.

Ugyanis Isten Igéjében ilyen erő van. Még arra sincs feltétlen szükség, hogy magyarázója legyen az Igének, bár Isten azt is meg tudja adni. Ez nagyon hasznos lehet sokszor, és is erről beszél a Római levél, hogy Isten általában az igehirdetés által győz meg bennünket. Van, amikor a szájába ad valakinek olyan szavakat és gondolatokat, amiken keresztül megszólíthat, de ez nem mindig történik így, mert Isten Igéje önmagában is elvégezheti speciális munkáját a szívünkben.

A másik, egy közkedvelt írónak, Gyos McDowel-nek a bizonyságtétele volt, aki a Több, mint ács című könyvet írta, illetve számos más, jól ismert keresztyén könyvet. Évekkel ezelőtt Magyarországon tartott előadást, és mesélt a saját életéről is. Elmondta, hogy amikor bekerült az egyetemre, még nem kedvelte a keresztyéneket. Úgy gondolta, hogy hazugság mindaz, amit állítanak. Arra tette fel idejét és energiáját, hogy bebizonyítsa: ellentmondásos a keresztyének tanítása, és a Biblia hazugság. Hogy ezt megingathatatlan alapossággal tehesse, és cáfolata megállja a helyét, elkezdte tanulmányozni a Bibliát. Az ellentmondások kigyűjtésére és világossá tételére törekedett. Egy éven keresztül tanulmányozta a Szentírást, mint Isten ellensége, és arra a felismerésre, meggyőződésre jutott, hogy ami a Bibliában áll, az igaz. Pozitív elfogultsággal nem lehetett vádolni ezt a fiatalembert, de Isten Igéje meggyőzte őt.

Azért van az Igéjének ereje, mert az egész világot teremtő és fenntartó, mindenható Isten saját maga szól általa. Isten Igéjén keresztül magával Istennel kerül kapcsolatba, találkozik az ember.

Ezért hihetetlenül fontos, hogy hogyan fogadjuk, ismerjük-e az Igét, amikor Isten bármilyen módon szól, mert akkor maga Isten szólít meg bennünket. Lehet, hogy aki hirdeti Őt, méltatlan ember, az élete nem tükrözi száz százalékosan azt, akit szeretne továbbadni. De nem a hirdető, és az előadásmód a lényeg, hanem az, amit Isten személyesen mond nekem. Nem mindegy, hogy egymással hogyan kommunikálunk. Ma már szakemberek tanítják az üzleti kommunikációt, viselkedés kultúrát. Hiszen visszajelzünk a másiknak azzal, ahogyan reagálunk arra, amit mond. Ez ugyanígy van Istennel kapcsolatosan is. Olyan sokat elárul az Istenhez való kapcsolatunkról, hogy hogyan viszonyulunk az Ő Igéjéhez? Hogyan - s egyáltalán - olvassuk-e naponta? Miként fogadjuk, amikor egy-egy igehirdetésben, vagy azon keresztül mond nekünk valamit az Úr? Igazat adunk neki, vagy felülbíráljuk? Esetleg bezártuk sok más vélekedés közé, és majd később döntünk róla, vagy pedig azonnal előnyt biztosítunk neki?

Az tudja komolyan venni az Igét, aki saját maga is meggyőződött már arról, hogy az valóban a mindenható Isten szava. Meg kell, hogy valljuk, egyikünk sem születik úgy, hogy efelől biztos lehetne. Erről Isten kell, Ő győzhet meg egyedül bennünket.

Ez a második szempont, ami alapján vizsgáljuk meg mai Igénket, hogy hogyan végzi ezt Isten? Hiszen valószínűleg ma is ülnek közöttünk olyanok, akik azt mondják, hogy lehet, hogy így van, de én mégsem gondolom így, hiszen nem győződtem meg erről. Rendben van, alapjaiban kizárólag Isten győzhet meg bennünket.

Az Úr - ahogy ezt az előbb az igében is hallottuk -, nagyon gyakran olyan bizonyságtevőket használ, akiken keresztül meg engedi hallanunk és értenünk az Ő szavát. Vannak olyan emberek, akiket Isten különleges feladattal ruház fel, az igehirdetés, a tanítás feladatával, ami egyedülálló felelősséget is jelent egyúttal. Ők azért kapnak speciális mondanivalót, hogy azt maradéktalanul továbbadják. Ez nem jobb vagy rosszabb feladat, mint bármi más Isten országának építésében, talán csak a felelőssége nagyobb. Ennyi a különbség.

Isten azonban nem csupán igehirdetőket, lelkipásztorokat, lelki munkásokat használ az Ő országának építésére. Ha így lenne, akkor nem mondta volna azt a tanítványoknak, hogy "elmenve tegyetek tanítványokká minden népeket". De ezt mondta.

Amikor tanítványait elhívta, mindegyiküket, igehirdetővé is tette. A szónak nem feltétlenül abban az értelmében, hogy ki is kellett állniuk emberek elé. A tanítványok mind ilyen tanítókká váltak. Mindannyiunk életében számtalan olyan kapcsolat van, ahol igehirdetők, bizonyságtévők lehetünk. Erről szól ugyanis a Zsoltárok könyvének 78. részéből felolvasott két igevers, amit most újra olvasok: "Amiket hallottunk és tudunk, mert őseink elbeszélték nekünk, nem titkoljuk el fiaink elől, elbeszéljük a jövő nemzedéknek: az Úr dicső tetteit és erejét, csodáit, amelyeket véghezvitt." Ezt bízta ránk az Úr. Először engedjem, hogy engem győzzön meg. Ha még ez nem történt meg, akkor jó is, ha nem hallgatok másra, csak meghallgatom a másikat, de nem azért hiszek, mert X vagy Y mondja, hanem engedem, hogy Isten tegye össze bennem a képet. Ha még nem győződtem meg arról, hogy Isten Igéje valóban olyan hatalmas, mint ahogy a Szentírás bemutatja, és sokan beszélnek róla, lehet kérnem: Uram, te magad győzz meg! Isten, ha Te az vagy akinek mondanak, akkor ezt mutasd meg nekem! Isten - ha ezt valaki komolyan gondolja a maga számára - ki fogja jelenteni magát.

Ha pedig már meggyőződtem arról, hogy az Ő Igéje igaz, és benne valóban erő van, és azt be is teljesíti, akkor ezt ne hallgassam el mások elől! Mert azzal megrövidítem a másikat. Vegyem komolyan, hogy azok a titkok, az Úr dicső tettei, ereje és csodái, amik számomra nyilvánvalókká lettek, a másik életét is erősíthetik. Mert hogyan higgyen, ha nem tud az Úrról olyan bizonyságtételeket, történeteket, amik engem is erősítettek és meggyőztek. Nyilván nem én fogom az ő szívét átformálni, de Isten használhatja az élményeimet, az általam megtapasztalt csodákat, szabadításokat is arra, hogy a másik életében munkálkodjon.

Itt jó, hogyha világosan látjuk, hogy nem mi vagyunk a lényeg. Nem arról van szó, hogy beszéljünk magunkról minél többet, de mégis merjük saját magunkat is beleadni a bizonyságtételbe. Merjünk személyesen beszélni is arról, hogy kicsoda a mi Urunk, és mi mindent tett értünk, mert így lesz hiteles mindaz, amit mondunk. Ha általános elvekről beszélünk csak, akkor joggal ránthatja meg a másik a vállát. Elvekről sok érdekeset lehet megfogalmazni, de ha a személyesen, megtapasztalt örömeinket, tusakodásainkat és Isten szabadításának nagyszerűségét adjuk tovább, abban sokkal nagyobb erő van.

Ez a Zsoltár Izráel minden fiának, sőt ma is minden igehallgató embernek szól. Nincs kivétel. Feladatunk, hogy egyrészt vér szerinti utódainknak adjuk tovább, amit Istennel kapcsolatban megtapasztaltunk. Ne legyünk túlzottan szemérmesek! Nem arról beszél az ige, hogy addig gyötörd a gyermekeidet, amíg az Isten dolgait el nem fogadják. Mert a gyötrés nem vezet megtéréshez. Isten Igéje mindig szabaddá tesz, és nem megterhel. Mi képtelenek vagyunk egymást megszabadítani. Arról van szó, hogy tanítsd meg! Beszélj róla, és emlékeztesd a másikat!

Olyan sokszor egyik sem található meg a bizonyságtételünkben vagy a beszédünkben. Nem merünk se beszélni az Isten dolgairól, vagy ha beszélünk, nem merjük emlékeztetni a másikat rájuk. Nagy segítség lenne pedig mind a kettő.

Jó lenne, ha ma így vizsgálnánk meg az életgyakorlatunkat, hogy egyáltalán ismerjük-e az igét. Hisszük-e azt, hogy az valóban Isten szava? Az a csodálatos szó, ami által úgy döntött, hogy megtartja az olyan nyomorult embereket is, mint amilyen én vagyok, meg a másik, meg a harmadik is.

Ha nem hiszem, akkor most, ebben a pillanatban kész vagyok-e, elég bátor vagyok-e ahhoz, hogy azt mondjam: Isten, győzz meg. Ha te valóban ilyen hatalmas és személyes Isten vagy, hagyom, hogy meggyőzz. Ez a becsületes hozzáállás. Ha pedig meggyőződtem róla, akkor akarok-e erősödni az Ő ismeretében? Akarok-e mélyülni az iránta érzett bizalmamban? Hogyha igen, akkor teszek-e ezért valamit?

Amit kaptam Isten igéjén keresztül azt továbbmondom-e? Emlékeztetem-e a másikat arra, amit Isten üzent neki akár rajtam, akár másokon keresztül? Olyan nagy segítség az, amikor egyik hívő ember a másiknak csendesen, szelíden azt tudja mondani időnként, hogy testvér, nem emlékszel arra, hogy mit tett világossá az Úr előtted? Nem emlékszel, hogy az ige ezt meg azt, meg amazt mondja erről a helyzetről?

Ezért vagyunk testvérek. Nem csak, hogy legyen egy szép elnevezése a keresztyéneknek, hanem mert egymás mellé rendeltettünk, mint a családban a vér szerint való rokonok. Hogy kiálljunk egymásért, támogassuk egymást, társak legyünk az Isten követésében. Komolyan veszem-e én ezt? Aki itt ül mellettem a templomban hétről-hétre, aki egy bibliakörben vagy bármilyen más gyülekezeti társaságban a szomszédom, ő a testvérem is, akiért felelősséggel tartozom. Felelősséggel tartozom a családtagjaimért, a munkatársaimért, az iskolatársaimért is. Beszélek-e nekik felelősen az Isten hatalmas dolgairól, az Ő erejéről, csodáiról?

A római levélben két erőteljes ószövetségi idézet is szerepel. Az egyik az Ézsaiás könyvéből, a másik a Jóel könyvéből. Az első így szól: "Aki hisz őbenne, nem szégyenül meg." A jóeli idézet pedig: "Aki segítségül hívja az Úr nevét, az üdvözül." Utána következik csak az igének ez a kifejtése, hogy azok tudják segítségül hívni, akik ismerik, hallják az Ő igéjét.

Jó lenne ezt komolyan vennünk, hogy Isten igéje nemcsak azt mondja meg, hogy mit kell csinálnunk, mert ha csak ennyiről beszélne, akkor nem lenne más, mint egy törvénykönyv. De az Ő igéje nem törvénykönyv. Isten törvényéről is beszél, de az Ő Lelke által erőt is ad az Ő törvényének a betöltéséhez. Felszabadít az Isten gyermekeinek a szabadságára. Megerősít az Isten szerinti új életben való megmaradásra, vagy az arra való eljutásra.

Isten igéjét komolyan lehet, sőt kell vennünk. Azokat az ígéreteket vagy figyelmeztetéseket, amiket az elmúlt időben (napokban, hetekben, talán években) mondott nekünk. Számon kell tartanunk, mert Isten számon tartja.

Olyan sokszor nem értjük, hogy miért erőtlen az életünk. Miért olyan a keresztyénségünk ma, amilyennek látjuk? Nem tudunk egyről a kettőre jutni. Társadalmi kérdésekben sem tudunk egységesek lenni. Félünk megszólalni. Nem tudunk engedelmeskedni. Nem vesszük komolyan, hogy az igében ad nekünk erőt a mi Urunk. Az Ő Igéje és Lelke által készít fel bennünket a ránk váró feladatokra, és emel fel minket a földről, ha odakerültünk. Vegyük ezt komolyan!

Tartsuk kincsnek, hogy Biblia lehet a kezünkben! Tartsuk ajándéknak, hogy ma még hallgathatjuk az Úrról szóló bizonyságtételt, akárhogyan is hangzik, akárkin keresztül is szól az. Legyen bennünk ott az a vágy, hogy: Uram, csak egy mondatot is, de mondj nekem! Szeretném komolyan venni, mert meg akarom tapasztalni, hogy ebből élet származik a mindennapjaimra nézve is.

Mindannyian szeretnénk boldogok, kiteljesedett életűek lenni. Isten Igéje ezt munkálja bennünk. Olyan boldogságot, ami nem elvehető, és olyan beteljesedést, ami nem múlik el. Ezt kérjük, ebben erősödjünk, és ebben erősítsük meg egymást is.


Imádkozzunk!

Mennyei Atyánk, hálát adunk neked azért a sok minden jóért, csodáért, szabadításért, amire most gondolhatunk, emlékezhetünk. Köszönjük, hogy olyan sokféle módon erősítettél már bennünket. Bocsásd meg, hogy ezek mellett gyakran figyelmetlenül elmegyünk. Kérünk tőled jeleket, és figyelmen kívül hagyjuk azt a sok jelet, amit már adtál és adsz folyamatosan. Kérünk erősítést, de nem fogadjuk el, amikor azt Te kínálod nekünk. Kérünk tőled vezetést, de süketek és vakok vagyunk, és talán nem is akarjuk látni és hallani.

Urunk, könyörgünk, hogy minden akadályt, ami a te igéd előtt áll az életünkben, te magad rombold le.

Hadd könyörögjünk most azokért, akik még saját, személyes tapasztalatuk alapján nem győződtek meg arról, nem látták meg, hogy Te valóban hatalmas Isten vagy. A te szavad nemcsak emberek kitalálása, különböző teológiai elgondolások összessége, hanem csodálatos, élő Ige. Urunk, kérünk, Te magad győzd meg őket! Szabadítsd fel őket is a tieidnek a szabadságára!

És kérünk azokért is, akik itt már sokan ismernek, ismerünk téged. Urunk, könyörülj rajtunk! Újíts meg bennünket! Annyi mindenben megakadunk, olyan sokszor képtelenek vagyunk előrejutni a hitünkben. Kérünk, Urunk, mutasd meg, hogy mit kell félretennünk, és mit kell elkezdenünk, és erősíts bennünket, hogy alkalmasak és készek legyünk a magunk egyszerű módján és eszközei szerint továbbadni a szavainkkal, tetteinkkel mindazt, amit ránk bíztál, eddig megértettél velünk.

Urunk, könyörgünk azokért, akik most különösképpen is megterheltek. Kérünk a betegeinkért, azokért, akik a halál szélén vannak, könyörülj rajtuk! Kérünk, hogy lehetőség szerint ezeket az embereket te újítsd és szólítsd meg, még mielőtt hazamennének hozzád!

Könyörgünk a gyászolókért! Te adj nekik vigasztalást és erősítést, hogy a láthatókon túl a láthatatlanokat is lássák.

Urunk, könyörgünk országunk és egyházunk vezetőiért! Te áldd meg az életüket. Adj nekik világosságot, és végezd el azt, amit mi képtelenek vagyunk egymás életében elvégezni, hogy közülük minél többen ismerjenek meg téged. És add, hogy bárhogyan is gondolkodnak, a döntéseik hadd szolgálják ennek a nemzetnek az érdekeit, előrejutását, épülését.

Hadd kérjünk egész népünkért. Nyomorúságoktól szenvedünk, annyiféle istentelen dologban keressük a megoldást. Bocsáss meg nekünk, Istenünk! Add, hogy rajtunk, a te népeden át kezdődhessen az újulás. Hadd legyünk állhatatosak az imádságban, őszinték a bűnbánatban, és engedelmesek a te követésedben!

Kérünk most, ahogy a szívünk csendjében folytatjuk az imádságot, a te Lelked által hadd szóljunk úgy hozzád, ahogy az kedves neked! Jézus nevében.

Ámen.