PASARÉTI PRÉDIKÁCIÓK

Pasarét, 2004. március 4.
(csütörtök)

Varga Róbert


ISTEN TANÁCSAI


Alapige:Péld 20,1-30

"A bor csúfolódóvá tesz, a részegítő ital lármássá, senki sem bölcs, aki attól tántorog. A király haragja olyan, mint az oroszlán morgása, aki fölidézi, maga ellen vét. Távol maradni a perpatvartól: dicsőség, a bolond mind belekeveredik. Nem szánt ősszel a rest, de ha majd aratni akar, nem lesz mit. Mély víz az ember szívének a terve, de az okos ember kimeríti. Sok ember hirdeti, hogy ő hűséges, de ki találhat megbízható embert? Feddhetetlenül él az igaz, még a fiai is boldogok lesznek. Ha a király az ítélőszékben ül, tekintete észrevesz minden rosszat. Ki mondhatja: tisztán tartottam szívemet, tiszta vagyok, nincs vétkem? A kétféle súlyt és a kétféle vékát egyaránt utálja az Úr. Már egy gyermek tetteiből is fel lehet ismerni, hogy tiszta és helyes-e, amit tesz! A halló fület és a látó szemet egyaránt az Úr alkotta. Ne szeresd az alvást, mert elszegényedsz; tarts nyitva a szemed, és jóllakhatsz kenyérrel. Rossz! Rossz! - mondja a vevő, de amint elmegy, már dicsekszik. Lehet bőven arany és gyöngy, de legdrágább kincs az okosan beszélő száj. Vedd el a ruháját, mert kezességet vállal másért, és zálogold meg az idegenért! Ízlik az embernek a hazugsággal szerzett kenyér, de végül kaviccsal lesz tele a szája. Tanácsadás erősíti meg a terveket, és irányítás kell a hadviseléshez. A rágalmazó titkokat fed fel, azért a fecsegővel ne barátkozz! Aki apját vagy anyját átkozza, annak mécsese a legnagyobb sötétben alszik ki. Az előre kikövetelt örökségen végül is nem lesz áldás. Ne mondd: Megfizetek a rosszért! Reménykedj az Úrban, ő megsegít téged. Utálja az Úr a kétféle súlyt, és a hamis mérleg nem jó dolog. Az Úr irányítja a férfi lépteit, az ember hogyan érthetné meg útját? Csapdába esik, aki valamit meggondolatlanul odaszentel, mert a fogadalomtétel után hiába bánkódik. A bölcs király leteríti a bűnösöket, és kocsival hajt rájuk. Az ember lelke az Úrtól kapott mécses, egészen átkutatja a test belsejét. Szeretet és hűség őrzi a királyt, és szeretet támogatja trónját. Az ifjaknak dísze az erő, az öregek ékessége pedig az ősz haj. Zúzódások, sebek tisztítanak meg a gonoszságtól, és a test belsejében is érzett csapások."


Imádkozzunk!

Köszönjük, Urunk, hogy ezen a mai estén is segítségül hívhatjuk a te Lelkedet, hogy Lelked által hangozzék mindaz, ami elhangzik, és Lelked által, segítségével hallgassuk mindazt, amit hallgatunk.

Kérünk, segíts nekünk, hogy ne legyünk itt hiába. Urunk, megvalljuk neked őszintén, hogy sokszor csak szokásból vagyunk itt. Csütörtök este van, eljövünk, meghallgatjuk, elgondolkozunk vagy megbíráljuk, és aztán minden marad változatlanul az életünkben.

Kérünk, segíts nekünk, hogy mostantól kezdve a csendesség hosszabb legyen. Minden olyan hamisság, ami nem szerinted való, az kevesebb, és rövidebb időt töltsünk olyasmivel, ami nem kedves előtted. Még mélyebben és még inkább hallgassunk a te tanácsodra, és igaznak fogadjuk el intéseidet.

Kérünk, Urunk, munkálkodj most bennünk! Kezd onnan és úgy, ahogy te jónak látod! Intsél azzal és arra nézve, ami szerinted nem jó, amiben inteni kell, de kérünk, segíts abban is, hogy szívből, igazán, őszintén akarjuk elhagyni mindazt, ami nem kedves előtted.

Köszönjük, hogy ma este is az a terved, hogy más emberekké váljunk. Urunk, egyedül magunkban ez nem megy. Veled lehetséges nemcsak a kőfalat, hanem a saját árnyékunkat is átugorni, és úgy élni, úgy hinni, úgy cselekedni, ahogy az kedves előtted.

Ámen.


Igehirdetés

Túlságosan gazdag ez a fejezet ahhoz, hogy mindenről beszélhessünk, ezért három irányban bontja ki Isten igéje ezt a szakaszt, s ennek a három iránynak a mentén megyünk el ma este.

Gyakran olvashatjuk azt a Bibliáról szóló könyvekben, hogy a Zsoltárok könyve a lírai költészet remekművei közé tartozik. A Példabeszédek könyve pedig a tanító költészet remekműve.

Salamon király példabeszédeinek nevezi, címzi a Szentírás ezt a részt. A beszédek leírásának, összegyűjtésének és kiadásának nem volt azonos az időpontja. Egyes mondások keletkezésének az ideje a régmúlt időkre nyúlik vissza, és Salamon király, aki szerkesztette és részben írta a Példabeszédek könyvét, maga is a szájhagyományokat jegyezte le.

A könyv végleges írásba foglalását nem a király, hanem Ezékiás, illetve Ezsdrás végezte el. Viszont ez a könyv az élet bölcs mondásainak különböző területeit gyűjti össze, és érinti az élet különböző területeit is.

Nem írja le azt a könyv, hogy bizonyos bűnök elkövetése nem érintheti a hívő embert. Sőt, kifejezetten a hívőknek íródott. Azért írta le, gyűjtötte össze a király, hogy Isten népe okuljon mindabból, amit ebben a könyvben olvashat.

Salamon tudta azt, ha máshonnan nem, hát a saját életéből, hogy az elkövetett bűnök és vétkek érintik a személyiség mélyét, a lélek és a test részeit, sőt egészét is bizonyos helyzetekben. Mindaz, ami nem Istentől van egy ember életében, megrontja a lelkét, és tönkre teheti az egészségét is.

Ennek a fejezetnek a középpontja a 22. vers, amelyik így hangzik: "Ne mondd: Megfizetek a rosszért! Reménykedj az Úrban, ő megsegít téged." Az a három gondolatkör, amit említettem: egy tiltás, egy tanács és egy ígéret, illetve reménység. Tiltás, tanács, útmutatás, ígéret és reménység.

Mit tilt Isten nagyon komolyan és keményen ebben a fejezetben? A bosszúállást elsősorban. Sokan a hívők közül mindjárt, kapásból azt mondják: ez úgy sem érint engem. Ebben én nem vagyok érdekelt. De pont azért ír Salamon erről a kérdésről, mert mindenki, aki élő ember, az érintett a kérdésben. Hiába mondja azt egy hívő keresztyén: nekem a fejemben, a gondolataim mélyén sem fordult meg sosem a bosszúállás indulata. Egyszerűen nem mond igazat. Senki nem mentes ettől az indulattól. Elég, hogyha a családi ügyekre gondolunk, amikor egy-egy esemény nyomán elhangzott egy ilyen mondat. Ezt még megemlegeted! Jössz te még az én utcámba! Csak kerülj a szemem elé! Vagy egy munkahelyen, ahol igazán előfordulhatnak olyan helyzetek, amikor bántja egyik ember a másikat. Naponta történhetnek sértések, és megalázhatnak minket. Még a hívő emberek is.

Ne mondjuk azt, hogy sosem forraltunk ilyen gondolatokat! És nem gondoltunk arra, hogyha egy kanál meg egy kis víz kéznél lett volna, akkor mi mindent kezdtünk volna az ellenségünkkel. Mi már olyan magasan szárnyalunk lelkileg, hogy ilyen alantas gondolatok nem foglalkoztatnak minket. Vagy csak egyszerűen a különböző indulatok, amelyek összefüggnek egymással.

Mindig eszembe jut az, amikor egy bizonyos forgalmi helyzetben kicsúszott egy utcakereszteződésben egy mondat a számon. Iszonyú lassúsággal fordult be egy gépkocsi előttünk, és azt mondtam, hogy hogy lehet ilyen tetű lassan menni. Hátul csend volt. A gyerekek akkor nem mondtak semmit. De pár nappal később egy hasonló helyzetben, amikor meg én nem mondtam semmit, a legkisebb, a négyéves megszólalt, s azt mondta: menj már te tetű! Belegondoltam abba, hogy még mondani sem lehet és szabad semmit sem úgy, hogy az nem Isten szerint való. Mert a jó nagyon nehezen megy beléjük, azt beléjük kell nevelni. A rosszat vagy a kevésbé kedves dolgokat elég, ha az ember egyszer mondja, és azonnal megtapad, és adott helyzetben, amit megfigyelnek, azonnal alkalmazzák is. Így van ez a bosszúállás kérdésben is.

Egész nemzetségek és családok tűntek és tűnnek el bizonyos országokban még manapság is a vérbosszú miatt. Megbántott valakit valaki, vagy megölt nem szándékosan, akár véletlenül vagy éppen szándékosan, és a vendetta, a vérbosszú kegyetlen szokása miatt családok tűnnek el nyom nélkül.

Amikor arról olvasunk az 1Móz 4-ben, hogy Kain megölte Ábelt, akkor az ő egyik leszármazottja nem sokkal később ezt mondta: "Egyszer ezt mondta Lámek a feleségeinek: Ádá és Cillá, hallgassatok szómra! - Itt egy olyan kifejezés szerepel, ami azt mondja: na, most figyeljetek, mert olyat mondok, hogy belecseng a fületek. - Lámek asszonyai, figyeljetek mondásomra! Embert ölök, ha megsebez, gyermeket is, ha megüt. Ha hétszeres a bosszú Kainért, hetvenhétszeres Lámekért!" (1Móz 4,23-24) Ha megsebez, megölöm. Ha egy gyerek véletlenül megüt, őt is. Nincs irgalom. Nem tekintek felnőttre és gyermekre, gyilkolni fogok.

Sokan manapság ezt nem deklarálják így egy munkahelyen, csak csendesen csinálják. Ha nem is késsel meg ököllel, de egy-egy elejtett mondattal. Egy furcsa mosollyal, amikor a másikról kérdezik az illetőt. Az ember természetes gondolata lett az, hogy megfizet mindenért. Mélyhűti az indulatot, s amikor eljön az édes bosszúállás órája, akkor a "mirelit" indulatot felengedi, és felhasználja. Megfizet mindenért mindenkinek sokszor azonnal, máskor később. Ez zajlik az óvodákban is. Az egyik fiúcska véletlenül megütötte az egyik kislányt. A kislány, aki ötéves, ollóval le akarta vágni a fiú fülét. Bele is kezdett. Az üvöltésből jöttek rá, hogy mit csinál. S a következő napon a lányka tavasztündérnek öltözött. Az érzék sincs meg az emberben, hogy mit cselekszik, és hogyan bánik a másikkal. Ennyire kiveszett belőlünk az Isten nélkül a helyes, a tiszta, a nemes és a szép.

Mennyire dúl ez a lámeki indulat a férjek és a feleségek között is. Ez az álló harc. A demarkációs vonalakat kijelölték, s tüzel az egyik a másikra nap mint nap. Gyermek és szülő közt, diák és tanár közt. Igyekszik mindegyik többet adni, mint amennyit kapott. Félelmetesen dúl ugyanez a nemek között: férfiak és nők között. Ez a bosszúálló indulat.

Egy kedves, szelíd lelkű kislányt becsapott és kihasznált egy fiú. Így is, meg fordítva is gyakran előfordul, mióta Isten nélkül érintkeznek a nemek egymással. S ez a kislány az óta nem ismer irgalmat. Megszeretteti magát a fiúkkal, s mikor azok már majd elpusztulnak a szerelemtől, akkor csendben kirúgja őket. Egyiket a másik után. Nem régen, amikor az egyik azt mondta, ha ezt megteszed, öngyilkos leszek, akkor a lány megrázta a haját, és azt mondta: legalább eggyel kevesebb lesz belőletek.

Dúl a harc, és nincs irgalom, nincs kímélet: munkahelyen, családban, felnőtt és gyerek között, férfi és nő között. És nincsen megbékélés nemzet és nemzet között, nemzetiség és nemzetiség között. Amikor figyelmeztettek a trianoni béke előtt némelyek, akik józanok maradtak, hogy mi lesz ennek a következménye, lesöpörték a javaslatokat az asztalról, és az óta sincs igazán békesség sem a világban, sem Európában, sem itt, ezen a tájékon. Szítják a gyűlöletet így is, meg úgy is. Mikor talán megegyeznének, akkor meg azért nem tudnak megegyezni, mert nincs bocsánatkérés és kártérítés vagy visszaszolgáltatás. És nincsen elengedés és megbocsátás, marad a gyűlölet és a harc.

Semmi nem számít, csak a bosszú és a bosszúállás. Mert egyszerűen nem telik tőlünk az, hogy ne így tegyünk. Elfelejtsünk, megbocsássunk, hogy újat kezdjünk tiszta szívvel.

Az Újszövetség tanítása egyértelmű. Jézus maga mondja, hogy gonoszért gonosszal ne fizessetek! Ma hogyan volt ez nálunk? Gonoszért mivel fizettünk? Vagy talán azt mondjuk: Majd jössz te még az én utcámba, és a szerencsétlen jön, mert ilyen az élet, hogy jön, és akkor mi lesz? Törlesztek vagy megbocsátok? No, de ha nem kér bocsánatot, nem bocsátok meg! Mindig kell kérni ahhoz, hogy egy hívő ember megbocsásson? Mindig ki kell mondania a másiknak? Nem lehet úgy, hogy elengedem, pedig nem is kért bocsánatot? Egyszerűen azért, mert vagyok annyira gazdag, hogy nem kell hogy kérjen. Adok úgy is, hogy nem kéri, mert én is úgy kapom újra és újra az Istentől.

Jézus azt is mondja, hogyha valaki kényszerít arra, hogy menj el egy mérföldre, s vidd a csomagját. - A római megszállás alatt a katona, a római katona bárki hátára tehette a hátizsákját, és azt mondta, hogy vigyed. Egy mérföldig köteles volt az illető vinni, aztán letehette. - Azt mondja Jézus, ha erre kényszerít egy katona, akkor te vidd egy mérfölddel tovább. Mondhatná valaki, hogy milyen bolond tanács. Nem. Azt mondja ezzel Jézus, hogy akkor megadod a lehetőséget a másiknak, hogy megkérdezze, mert neki is bolondságnak tűnik, hogy te miért csinálod ezt? És akkor elmondhatod, hogy azért, mert én Krisztushoz tartozom. Nekem gazdag Uram van, s tőlem telik, meg tőle is az, hogy noha ez már nem kötelező, viszem tovább.

Nem úgy van sokszor nálunk is, minta gyerekeknél: számolják a cseresznyemagokat, hogy a másik mennyit kapott. S én is annyit kaptam-e, és leteszi a negyedik tányérnál a szennyes-edényt, mert onnantól kezdve a másiknak kell mosogatni. És meghúzza a vonalat, és ha azt átlépi valaki, súlyos következményei lesznek stb. Centivel leméri a csokoládét, és úgy vágja el. Ha a másiknak több jut, akkor visít. Hány családban így van ez. Hányszor visítanak a felnőttek is szépen, halkan, intelligens módon, olyan hívő módon, de visít legalább belül, hogy a másik megint többet vett el. Amikor az örökséget osztják hány hívő szív visít. Nem mondja, de ott van a sértődöttség a szívében.

Péter azt mondja a levelében, hogy ne fizessetek a gonoszért gonosszal, a gyalázkodásért gyalázkodással. Vagyis a hívő embernek kell, hogy legyen annyi ereje, amit Istentől kap, hogy ne úgy tegyen, mint ahogy ez történik a világban.

Isten Lelkének a szelídsége és alázata munkálkodik benne. Ez azt jelenti, hogy a hívőnek mindent el kell tűrnie? Lábtörlővé kell válnia, és azt tesztnek vele, amit akarnak? Nem. Nem erről van szó, de nem kell engedni, hogy kihasználják, hogy beledöngöljék a betonba, s még egy nagy követ is rátegyenek. Nem erről van szó. Arról van szó, hogy magáért ne álljon bosszút. Előfordul, hogy ami jár neki, azt meg kell, hogy kapja.

Volt úgy, hogy Pál nem szólt semmit, és engedte, hogy megverjék Jézusért. Máskor meg azt mondta a vitézeknek, mielőtt nekiláttok a munkának, egy pillanat. Én római állampolgár vagyok. Azonnal elálltak onnan, s nem kezdték el ütni, mert nem tehették meg. Ahogyan vezette Isten Szentlelke, úgy szólt, és úgy cselekedett.

Előfordul az, hogy a hívő ember, ha Istennek engedelmeskedik, a világ törvényével, akár törvénykönyvével is szembekerül. Istennek kell inkább engedni, minthogy bizonyos törvényeknek, amelyek szembekerülnek Isten törvényével. De lehet ám ezt úgy is csinálni: Valakinek felmondtak. Nem kellett ledolgozni a felmondási időt. De ő látta, hogy ez a nyomorult vállalat milyen helyzetben van, és bent maradt úgy, hogy egy fillért sem kapott. Segített mások helyett is, akiket szintén elbocsátottak. Megcsinálta a munkát, mert ott dolgozott hosszú időn keresztül, s úgy gondolta, hogy telik neki Isten szeretetéből, hogy ezt megtegye. Döbbenetes hatása volt annak, amit tett.

Így is lehet ám evangélizálni, nemcsak szavakkal, hanem cselekedetekkel is. A világ bolondjai és szemetjei a hívők. Nem ezt mondja az ige? A világ bolondjai. De egy idő után rákérdeznek, hogy te hogy tudsz ilyen bolond lenni? Honnan az erő? Miért csinálod? És egyáltalán? A cselekedetek beszélnek és evangélizálnak.

Hogyan fognak akkor bizonyos helyzetek megoldódni, amelyek megoldhatatlannak tűnnek, ha az ember nem állhat bosszút, bizonyos esetekben nem szólhat, nem teheti meg, ha Istennek kell inkább engedni, mint az indulatoknak. Erről szól a második üzenet.

Azt mondja Salamon, hogy reménykedj az Úrban, ő megsegít téged. Salamon bölcsessége, és Istennel átélt tapasztalatai itt mutatják meg a hasznukat. Vagyis az emberről az Istenre irányítja Salamon a figyelmet. Azt mondja, hogy az egocentrikusság helyett az Isten legyen a középpontban. Ne magadban reménykedj, és magadért állj bosszút, hanem reménykedj az Úrban, Ő megsegít téged. Nem könnyű elengedni ám. Amikor egy válás folyik például. S mindenki magának akarja a nagyobbat, a jobbat, vagy mindent. És ott van a veszély, hogy a férfi a hontalanok számát gyarapítja. Fordítva kevésbé fordul elő. Sajnos ez egy rossz gyakorlat a bíróságokon, nem mintha jobb lenne fordítva. Tragédia így is, úgy is.

Amikor úgy indulnak a dolgok, hogy az ember azt látja, hogy itt csak veszíthetek. Mit mond Isten? Reménykedj az Úrban, Ő megsegít téged. Amikor kihasználnak a testvérek, s nagyobb részt kanyarítanak ki, és mindenki tudja, hogy így van. Abszolút szemtelen módon csinálják, nyíltan az ember szemébe nézve. És nem térnek észhez, és nem látják be. Még perrel is fenyegetőznek. Engedd el! Reménykedj az Úrban, és Ő megsegít. Ez nem feltétlenül azt jelenti, hogy majd úgy ítél esetleg a perben a bíróság, meg majd úgy forgatja Isten a dolgokat, hogy mégis csak megkapod a teljes részed. Nem. Lehet, hogy azt nem kapod meg, de kapsz békességet, örömet, belátást és nyugalmat. S kapod azt az ajándékot, elég, amit az Isten ad. A magunk aktivitása helyett kezdjünk el bízni Istenben, vagy újra bízni. Hiszen az ember tragédiája pont az, hogy nem igazán bízik benne. A saját kezünkbe vesszük a dolgok irányítását, hogy elfelejtünk benne bízni. Nemcsak a bosszúállás kérdésben, meg egyéb kérdésekben is, hanem szinte mindenben. Kivesszük úgy csendben az Isten kezéből a dolgok irányítását.

A fordulat mindig ott kezdődik - ma este is -, hogy ezt meglátom, ezt belátom, és ezt abbahagyom, és rábízom újra Istenre. Amikor meglátom, hogy nem jól van ez így, amikor meglátjuk, hogy minden aktivitásunk, energiánk, lelki erőnk olyan dolgok megoldásának a tüzében olvad el, amit végső soron csak az Isten tud jól megoldani. Mi meg tudjuk oldani így vagy úgy, de jól megoldani csak az Isten tudja.

Amikor nem válogatva az eszközökben az ember csak a célra tör, s pont emiatt elveszít mindent. Vagy megnyeri azt, amiért küzdött, csak éppen nincs rajta áldás. Azt mondja itt az ige, hogy az erőltetett örökségen végül is nincsen áldás. Sok mindennel így van ez. Az erőltetés miatt, az Isten nélküli döntés miatt nincsen rajta áldás.

Mit jelent akkor reménykedni az Úrban? Ezékiás király egy nehéz, veszélyes helyzetbe került, mert Szanhérib asszír király felvonult Jeruzsálem ellen. Fenyegette, és megmondta, hogy elfoglalom, lerombolom, téged pedig megöllek. A helyzettől semmi jót nem várhatott a király. Mit tesz? Odaviszi Isten elé, odateszi az üzenetet. Rábízza Istenre. Az Istenben reménykedett, és Isten megsegítette őt. Vagy amikor pár fejezettel később olvassuk, hogy halálosan megbetegszik, megint csak elmondja Istennek. Uram, könyörülj meg rajtam. Adj még időt! És Isten megkönyörült rajta, mert benne reménykedett.

Mindkét esetben Isten elé tárta a dolgokat, akár Ézsaiás próféta által, Isten pedig válaszolt neki. Reménykedj az Úrban - mondja Salamon -, Ő megsegít téged.

A gondviselő Isten most sem alszik. Most is cselekszik, most is ébren van, most is lehet hozzá fordulni. Jézusban reménykedett a vérfolyásos asszony, a kapernaumi százados, Jairus, akinek haldoklott a lánya. Lázár testvérei, a pogány asszony, a megszállott gyermeke miatt. Jézus a mi reménységünk - azt mondja a Szentírás.

Reménykedni azt jelenti, hogy belátom a teljes tehetetlenségemet, kiszolgáltatottságomat. Elmondom neki az adott helyzetet. Elmondhatom nyugodtan azt is, amit én szeretnék, vagy amit én megoldásnak látok, amit tenni szándékozom. Nem az a baj, hogyha végiggondolom, s úgy látom, hogy ez a megoldás, vagy ez a jó megoldás, de mondjam el neki. Tárjam fel előtte. Bízzam benne annyira, hogyha az azonos az Ő tervével, és az Ő akaratával, miért ne engedné azt, hogy úgy tegyem?

Isten nem újra és újra a fejünkre akar koppintani, hanem azt szeretné, hogy bővölködjünk, békességet és józan életet éljünk. Reménykedni Istenben azt jelenti, tőle várom a dolgok megváltozását. Ez azonban semmiképpen nem jelenthet tehetetlenséget és lustaságot. Ez tevékeny életet jelent, de úgy, hogy az Isten vezet, én meg teszem azt, amit Ő mond. Ehhez persze meg kell érteni az Isten vezetését. Ehhez meg Jézus Krisztus tanítványává kell lenni, mert másképpen ezek nem működnek. A dolgok összefüggnek egymással. Nem jelenthet tehetetlenséget és lustaságot.

Mózes imádkozik a Vörös-tenger partján. Letérdel, könyörög, felteszi a kezét, feltartja Isten felé, és egyszer csak azt érti meg, hogy induljon el. Mögötte az üldöző egyiptomi seregek, oldalt a hegyek, előttük a tenger. Isten meg azt mondja a következő versben, hogy most mit imádkozol? Kelj fel, és indulj el. Neki a tengernek? Igen. Akkor imádkozni kellett, most meg abbahagyni. Közel van az ellenség. Most ne imádkozz Mózes! Most kelj fel, és amit megértettél, azt tessék megcsinálni! Váljék gyakorlattá!

Némely angol Bibliában ott van egy-egy rész után az, hogy: put in the prachtis. Tedd meg a gyakorlatban! Kezdj hozzá! Azonnal csináld meg, cselekedd meg! Amikor szól az Isten, akkor nem lehet tétovázni. A halogatás mindig a tett halála.

Időnként nem egyszerű nekiindulni a tengernek. Mert csak ezt látták: mögöttünk az egyiptomiak, oldalt a hegyek, előttünk a tenger. Neki a tengernek? Igen. S amikor beletették a lábukat, szétvált a víz. Száraz lábbal keltek át utána a többiek. Mert az Istennél semmi nincs, ami lehetelten lenne, ha Ő mond vagy parancsol valamit. Amikor indulni kell, akkor induljunk el.

A Róma 5,5-ben azt olvassuk, hogy a reménység nem szégyenít meg. Amikor elkezdem cselekedni, ami Isten akarata, akkor a reménység nem szégyenít meg.

A harmadik üzenet, irányvonal az az ígéret. Isten megtartja az ígéreteit. Reménykedj az Úrban, és Ő megsegít téged. Ha ezt ígéri valakinek ma este, hogy egy bizonyos kérdésben segítséget adok, akkor az be fog következni. Isten megtartja az ígéreteit egyszerűen azért, mert az Ő népét akkor neveli jól Isten, ha szavahihető. Egyébként ki hinne az Istennek, ha nem látnánk azt, hogy megtartja azt, amit ígért? Ha megígérte, hogy segít, meg fogja tenni. Az, hogy mikor, ez egy másik kérdés. Hadd mondjam azt, hogy nem koplaltat lelki értelemben annyit az Isten, hogy belehalunk. Mikor úgy érezzük, hogy már nem bírjuk, közel van a megoldás. A kimenekedést is megadja a próbával és a kísértéssel együtt. A kettő együtt jár. Próba, kísértés, megoldás, kimenekedés kéz a kézben járnak. Ha megígérte Isten, megtartja a szavát. Várjunk türelemmel, és meglátjuk az Ő dicsőségét.

Megígérte, és elküldte a Megváltót. Megígérte és odaáldozta, odaadta Jézust a golgotai keresztre. Megígérte és megváltotta az embert, mert megígérte, és Isten megtartja a szavát.

Megígérte Dávidnak, hogy győzni fog Góliáton, és győzött. Az Ószövetség tele van ígéretekkel, s tele van az ígéretek beteljesedésével. Megígérte a gonosztevőnek Jézus keresztje mellett, hogy még ma velem leszel a Paradicsomban, és ott volt. Ott volt. Aki hívő, az találkozni fog majd azzal, aki ott volt Jézus mellett a kereszten. Miért? Mert azt mondta Jézus, hogy még ma. Az első, aki ott volt Jézussal a Paradicsomban, ez a megtért gonosztevő volt. Ott, azonnal, mindjárt utána ott volt lelki értelemben Jézussal.

Nem azt mondja Isten igéje, hogy nem lesznek gondok, bajok és nyomorúságok, hanem azt mondja, hogy megsegít. Azt mondja, hogy bármi éri a hívőket, mindenben ott lesz velük. Nem lesznek egyedül. Mások egyedül küzdenek, és bele is roppannak. Elég a kórházak folyosóján körülnézni, vagy a kórtermekben. Egy csomó ember egyedül harcolja azt a harcot, amit a betegség jelent, és nem bírnak velük.

Jézus azt mondja, hogy ott is veled vagyok. Nem mondom, hogy nem kerülhetsz oda, mint más ember, de ott is veled vagyok. Reménykedj az Úrban, Ő megsegít téged. Hányan küzdenek magányosan? Lassan már reménység nélkül. Nem, ezt nem oldja meg Isten. De ezt megoldja Isten. Reménykedj az Úrban, és Ő megsegít téged.

Ő a mi reménységünk. Erős horgony a baj és a nyomorúság idején. És amikor nincs baj, akkor nem? Hát ott kezdődik nem, hogy amikor nincsen baj, akkor is benne reménykedek, mert aki akkor is benne reménykedik, Jézusban, amikor semmi baj nincs, annak ez a reménység, amelyik nem szégyenít meg, működni fog akkor is, amikor nagyon nagy a baj. Mert tapasztalta, hogy amikor nincs baj, akkor is Krisztus az ő reménysége, ezért ez működni fog akkor is, amikor nagy a baj, és úgy tűnik, hogy nincs segítség.

Egy pillanat, egy pont mindenképpen lesz, amikor mindnyájan magunkra maradunk, a halálunk óráján. És ne gondoljuk azt, hogy mindenki ágyban, párnák közt, szeretteitől körülvéve fog meghalni. Szó sincs róla. Ez bekövetkezhet egy szempillantás alatt. Menet közben, munka közben stb. Tudjuk, nem mondom. Ezért nagyon fontos az, hogy akkor is legyen közösségünk Jézussal, amikor nem ez a pillanat történik éppen. Mert amikor majd bekövetkezik, amiről beszélek, akkor bekövetkezik az is, hogy átvesz Jézus az egyik kezéből a másikba, s akkor meglátom Őt úgy, ahogyan van. Az Ő szeretete teljes lesz. Színről színre látok, és nem homályosan akkor már. Jézussal lehet győzedelmes életet élni, és győztes módjára elmenni ebből a világból.

Kell-e nekünk az Ő ígérete? Kell-e az, hogy megértsük, hogy mit tilt, miben állít meg? Kell-e nekünk az Ő tanácsa? Mert ha igen, akkor átéljük azt, hogy a reménység nem szégyenít meg.


Imádkozzunk!

Urunk, olyan sokszor nem hisszük el, hogy te mindig úgy forgatod a dolgok menetét, ahogy az számunkra a legjobb. Akkor is, ha pótolhatatlan veszteség ér minket, s mi annak látjuk jogosan. Köszönjük, hogy a beléd vetett reménység akkor sem szégyenít meg.

Köszönjük, Urunk, hogy nálad el van készítve a szabadítás és a szabadulás. Elkészítetted számunkra a megoldást. Akkor is így van ez, ha abból még semmit sem látunk. Köszönjük, hogy tőlünk csak egy valamit kérsz, hogy a te segítségeddel bízzunk benned, bízzunk újra benned. Köszönjük, hogy ez a reménység nem szégyenít meg.

Urunk, olyan sokszor átéljük, hogy mienk a mi orcánk pirulása, s tied lesz a dicsőség, amikor átéljük a szabadítást, amikor meglátjuk a megoldást, amikor megtörténik az, amiben reménykedtünk. Köszönjük, hogy nem romlást és pusztulást tervezel, hanem boldog jövőt, és a végén megadod azt, amiben reménykedünk. Csak te tudsz így bánni velünk, ilyen csodálatos szeretettel, ilyen mély irgalommal, ilyen halálos irgalommal, ilyen könyörületesen.

Bánj velünk ma este is, holnap is, azután is a te jó kedved, belátásod és akaratod szerint. Köszönjük a biztatást, reménykedj az Úrban, Ő megsegít téged.

Ámen.