PASARÉTI PRÉDIKÁCIÓK

Pasarét, 2004. február 29.
(vasárnap)

Cseri Kálmán


7. GYÖKEREZZETEK MEG!


Alapige:Kol 2,6-7

Mivel tehát már elfogadtátok Krisztus Jézust, az Urat, éljetek is Őbenne. Gyökerezzetek meg és épüljetek fel Őbenne, erősödjetek meg a hit által, amint tanultátok, és hálaadásotok legyen egyre bőségesebb.


Imádkozzunk!

Mindenható örökkévaló, szent és igaz Úr Isten szeretnénk most valóban szív szerint megalázkodni, és teljes szívünkből dicsérni téged. Ebben a téged gyalázó, téged megvető világban, amelyikben sokszor mi is bántunk hitetlenségünkkel és aggodalmaskodásunkkal, szeretnénk megvallani, hogy egyedül te vagy Isten és téged illet minden dicséret, dicsőség, tisztesség és hálaadás.

Köszönjük, hogy hűségesen hordoztál minket az elmúlt héten is, pedig ezen a héten is oly sokszor bántottunk és sokféle szeretetlenséggel bántottuk egymást is. Szeretnénk most úgy megállni előtted, mint akik tudjuk, mennyire reád szorulunk.

Olyan sok hazugságot hallottunk ezen a héten is, Atyánk. Ajándékozz meg minket most a te igaz beszédeddel. Olyan sok időt eltékozoltunk visszahozhatatlanul. Segíts ezt az órát most azzal töltenünk, amire adtad. Oly sok hiábavaló szó elhagyta a szánkat, máskor meg némák maradtunk, mikor reád mutathattunk volna. Segíts most megnyílni előtted teljes bizalommal, és igazat adni neked.

Kérünk, hozd világosságra bennünk a sötétség dolgait, hogy ne éljünk együtt a bűneinkkel. Győzz meg minket arról, hogy gazdag vagy a kegyelemben és bővölködsz a megbocsátásban, hogy merjünk tiszta lappal továbbmenni. Erősíts meg a te Szentlelkeddel a neked való engedelmességre.

Őrizz meg minden langyosságtól, minden kettősségtől. Attól, hogy valamit csak felszínesen és félig próbáljunk megvalósítani a te akaratodból. Ajándékozz meg eltökéltséggel, egyértelmű elkötelezettséggel te melletted. Formálj minket, kérünk valóban úgy, hogy kiábrázolódjék rajtunk a Krisztus.

Könyörülj meg rajtam is, hogy azt mondjam most, amit te üzensz nekünk. Hadd legyen igaz, amiért olyan sokszor könyörögtünk, hogy az, aki hirdeti és hallja itt az igét, adja néked a szívét.

Ámen.


Igehirdetés

Egy kis kényszerű szünet után folytassuk a Kolosséi levél tanulmányozását ott, ahol egy hónappal ezelőtt abbahagytuk. Az első fejezetben láttuk, hogy Pál apostol Jézus Krisztus egyedüli nagyságát ragyogtatta fel a gyülekezet előtt. Meggyőző érvekkel bizonyította, hogy Jézus Úr mindenek felett. Benne van az Istenség teljessége, benne van a bölcsesség teljessége. Jézus a foglalata minden igazi szellemi ismeretnek. Nincs szükségük tehát a kolosséi keresztyéneknek arra, hogy ezek a tévtanítók titkos ismereteikbe beavassák őket. Aki Jézusban hisz, az megkap tőle mindent, amire szüksége van.

Most a második fejezetet kezdjük. Ebben a részben az apostol a hívők helyzetéről és lehetőségeiről ír. Egyszerűbben arról, hogyan éljenek ennek a nagy Jézusnak a tanítványai ebben a pogány világban. Egy képpel szemlélteti a mondanivalóját itt a fejezet elején. Egy fiatal fát látunk, amelyet tépáz a vihar. Egészséges, erőteljes fa, de még fiatal és kegyetlenül tépi, rázza, csavargatja, cibálja a szél. Mi lesz belőle? Kibírja-e? Kibír-e mindent? Hogyan lehetne védeni vagy erősíteni?

A kolosséi keresztyén közösség fiatal volt még. Nem sokkal ezelőtt ismerték meg Jézus Krisztust, nem sokkal ezelőtt nyílt meg előttük egy új világ, kapták meg Jézustól bűneik bocsánatát, kaptak tőle új életprogramot, új életet. És most megjelentek ott ezek a tévtanítók, akik ravasz, alattomos módon támadják a hitüket, becsmérlik ismereteiket, gúnyolják őket erkölcsiségük miatt, és minden módon igyekeznek megosztani a gyülekezetet. Tipikusan ördögi eszközök és módszerek: becsmérelni, gúnyolni amiatt, mert ő magasabb rendű, és éket verni közéjük.

Azt írja az apostol, hogy ügyes rábeszélő készséggel, tetszetős hazugságokkal, légből kapott állításokkal, megalapozatlan ígérgetésekkel igyekeznek megzavarni, összezavarni őket és szétzilálni a soraikat. Bizonytalanokká akarják tenni őket abban, amiben már bizonyosakká lettek.

Az apostol mindenekelőtt biztosítja őket arról, hogy harcol értük. "Szeretném, ha tudnátok, mennyit küzdök értetek és a laodiceaiakért (az a szomszéd gyülekezet volt, pár kilométerre onnan), és mindazokért, akik engem nem ismernek személyesen, hogy szívük felbátorodjék (erre van most nagy szükségük), összeforrva szeretetben (ne lehessen éket verni közéjük), és eljussanak a teljes bizonyossághoz vezető ismeret egész gazdagságára (ez volt a tévtanítók örökös szövege: ismeret, ismeret, ismeret. Annak a teljes gazdagsága, mert amit Jézustól hallottak, az csak a kezdet, majd ők a teljességet közlik velük): az Isten titkának, Krisztusnak ismeretére. Benne van a bölcsesség és ismeret minden kincse elrejtve. Ezt azért mondom, nehogy valaki titeket megtévesztő szavakkal félrevezessen."

Ennek a fejezetnek ez a mai bevezető szakasza tehát arról szól, hogy az apostol ebben a viharos időben bátorítja a fiatal keresztyéneket egyrészt azzal, hogy figyelmezteti őket: ne feledjék, viharok mindig lesznek. A hitüket mindig támadni fogják. Másrészt pedig - és ez a fontosabb - arról ír részletesen, hogyan élhetnek túl mindent vihart. Hogyan bír ki a hívő minden támadást. Hogyan tud Jézus Krisztus gyülekezete minden körülmények között nemcsak talpon maradni, hanem úgy élni, hogy felragyogjon rajta Isten dicsősége, hasznossá legyen mások számára, vonzóvá tegye a Krisztussal való életet, és sokan megmeneküljenek a halálból az életre a gyülekezet szolgálata nyomán.

Az elsőt tehát éppen csak megemlíti: testvérek fel a fejjel! Baj mindig lesz, ezzel jobb, ha számoltok. Nem kell újra és újra meglepődni, hogy már megint vihar van, már megint széllel szembe haladtok, már megint alattomos támadás ér benneteket. Ez a világ nem bírja elviselni Krisztust és az Ő tanítványait. Itt a mi sorsunk mindig ilyen lesz, ezzel számolni kell.

De hogyan lehet talpon maradni? Hogyan dicsőíthetjük így is a mi Urunkat? Hogyan adhatjuk tovább másoknak, még az ellenségeinknek is azokat a kincseket, amiket Krisztustól kaptunk mis is? Ez a fontos. És erről ír itt az apostol. Három dolgot hangsúlyoz.

Az első, hogy el ne felejtsék, hogy ők már elfogadták a Krisztus Jézust. Életük legnagyobb fordulata bekövetkezett. Addig Istennek háttal voltak, most Isten előtt állnak és neki akarnak szolgálni. Addig magukban bíztak, most egyedül Jézusban bíznak. Addig a saját uruk akartak lenni, most Jézust vallják Uruknak. Elfogadták a Krisztus Jézust, a Messiás Jézust.

Ez két dolgot jelent, ahogy azt a későbbiekben kifejti az apostol. Egyrészt megismerték és igaznak fogadták el a Jézus Krisztusról szóló tanítást. De ennél tovább is jutottak, megismerték és életközösségre léptek az élő Jézus Krisztussal. Nemcsak a tanítását ismerték meg, hanem az Ő személyét is elismerték maguk felett Úrnak. Személyes kapcsolatba kerültek Krisztussal a hit által.

A hitük tehát nem kitalálásokra épül, hanem tényekre, eseményekre. Jézus testté-létele, tanításai és csodái, helyettük és helyettünk is bemutatott keresztáldozata, dicsőséges feltámadása, aminek akkor még számos szemtanúja élt, ezek tények, és ezekre épül az ő hitük. És ezekre a biztos tényekre szilárd hit épülhet.

Mintegy megsimogatja őket az apostol és meg is említi ezt: a ti hitetek szilárdságáról is hallottam. Most akarnak kiforgatni benneteket a ti szilárd hitetekből. Ezt ne engedjétek! Amit hallottatok Jézusról, az igaz. Akinek megismertétek, az úgy van. Ebben erősödjetek meg újra és újra. Erősödjetek meg a hit által, amint tanultátok, és akkor eljuttok a teljes bizonyossághoz vezető ismeret egész gazdagságára, ami nem a tévtanítóknál van, hanem Krisztusban.

Ha itt egy pillanatra megállunk, és megkérdezzük: magunkról elmondhatjuk-e már csendes bizonyossággal, hogy elfogadtam a Krisztus Jézust, akkor mi a becsületes válaszunk erre a kérdésre? Ez az életünk legfontosabb kérdése. Mindaz, amit keresztyénségnek neveznek, ez után következik. Nem véletlenül emlékezteti az apostol erre a kolosséi hívőket: "Mivel tehát már elfogadtátok Krisztus Jézust."

Mennyit tudunk a róla szóló tanításból? Sok minden elhangzik itt az istentiszteleteken, bibliaórákon. Talán több könyvet is olvastunk ezzel kapcsolatban, de mennyire lett a miénk az, amit Jézusról tudhatunk? Nem úgy vagyunk-e sokan, mint ahogy hittanórákon szokott kiderülni, hogy elkezdünk magyarázni egy történetet a gyerekeknek, és erre a morgolódok morgolódnak, hogy azt már sokszor hallottuk. Ilyenkor megfordítom a dolgot. Jó, akkor most tegyük fel, hogy én még nem hallottam. Ki mondja el úgy, hogy megismerjem ezt a történetet? Kiderül, hogy nagy különbség van a passzív tudás meg az aktív tudás között. Vagyis aközt, hogy valamit már hallottam róla, meg a közt, hogy el tudom mondani pontosan, világosan, úgy, hogy nem lehet belezavarni, mert a részletekkel is tisztában vagyok.

Sok hívőnek a Krisztus-ismerete passzív. Amikor ott állunk szemben egy nem hívő emberrel, nem tudjuk elmondani három mondatban érthetően, meggyőződéssel, kicsoda Jézus és mit tett velünk. Ezt meg kell tanulni! E mögött munka van, ezt gyakorolni kell. Meg kell fogalmazni magunknak. Kiderülhet, hogy bennünk sem világos, azért nem tudunk világosan beszélni róla. Mi sem vagyunk minden részletéről meggyőződve, azért nem tudunk meggyőződéssel bizonyságot tenni róla.

Elfogadtátok Krisztus Jézust, de nemcsak a róla szóló tanítást, hanem Őt magát. Életközösségben vagyunk-e mi a feltámadott, dicsőséges Urunkkal? Vele kezdődik-e a napunk, amikor elnyomjuk a vekkert és még csak a fél szemünket nyitjuk ki? Vele maradunk-e egész nap közösségben, amikor sorjáznak a gondok, problémák, nehézségek, sikerek, eredmények, kudarcok? Egyáltalán bele van-e ágyazva a mi egész gondolkozásunk és életgyakorlatunk a Krisztussal való közösségbe? Ezt hívják keresztyénségnek. Keresztyének vagyunk-e mi a szó bibliai értelmében?

Ezek a kolosséi fiatal hívők keresztyének, voltak és Pál erre emlékezteti őket: el ne feledjétek, hogy ti elfogadtátok Krisztus Jézust.

Itt tér át a másodikra, amikor azt mondja: mégpedig úgy fogadtátok el Őt, mint Urat. "Mivel elfogadtátok Krisztus Jézust mint Urat, éljetek is Őbenne." Az bírja a viharokat, akinek az életében ez valóság.

Mit jelent Jézus Krisztust mint Urat elfogadni? Azt jelenti, hogy ezek a hívők nemcsak azt vették komolyan, amit Jézus tett értük, hanem azt is komolyan vették, amit Jézus parancsára nekik kellett ettől kezdve tenniük. Az előbbi a hit körébe tartozik, az utóbbi az erkölcs területére. A Biblia világosan ír arról, hogy aki hisz Jézusban, annak Jézus akarata szerinti erkölcsös életet is kell élnie. Mert, ha Ő Úr, akkor rendelkezik az egész életünk felett. És aki Őt úgy fogadta el, mint Urat, az ennek megfelelően is él.

Hajlamosak vagyunk arra, hogy Jézusról mint Megváltóról szívesen beszéljünk, de mint parancsoló Urat nem akarjuk Őt komolyan venni. Márpedig az igazi megtérés azt is jelenti, hogy valaki elismeri Krisztus jogát az élete felett, és Őt mint Szabadítót komolyan veszi. Aki meg akar szabadítani minket minden bűnünktől, rossz szokásunktól, a régi természetünkre jellemző tulajdonságainktól, tisztátalanságtól, engedetlenségtől.

Sok kezdő hívő nem akar ezektől megszabadulni. A bűneinek a következményeitől, büntetésétől szeretne szabadulni, de nem a bűntől. Ezért mondja itt az apostol: fontos feladat, hogy Jézus úrrá legyen a ti egész életeteken. "Mivel elfogadtátok Krisztus Jézust, az Urat, éljetek is őbenne."

A tévtanítók ennél mindig könnyebbet kínálnak. Ez az Isten nélkül élő világ pedig, amelyikben vagyunk, egyre inkább az Isten parancsainak az ellenkezőjét gyakorolja és sugallja, főleg a képernyőkön és a sajtón keresztül. Nem könnyű, főleg fiatal keresztyéneknek ebben a világban Jézust, mint Urat komolyan venni, Őbenne járni, élni. Viszont itt dől el, hogy a fácska állja-e a vihart. Megerősödik-e, kibír-e, túlél-e mindent.

Keresztyénnek lenni többet jelent, mint belépni az Isten országába. Azzal kezdődik: elfogadni a Krisztus Jézust. De azzal folytatódik, hogy mint Úrnak napról napra, lépésről lépésre egyre nagyobb örömmel engedelmeskedni. Hogy az Isten országát mások előtt is képviselni. Az oda vezető utat hitelesen mutatni, sőt elmondani alázatosan, de szent bizonyossággal azt, amit az apostol a korintusiaknak írt: "Legyetek az én követőim, miképpen én a Krisztusé." Mert ez az egyetlen út, amelyik az életre vezet.

Ha valaki így kezd el élni, hogy Jézus Krisztus valóban Úr az élete felett, az akaratlanul is szembe kerül a világgal. Mondok néhány egyszerű példát.

Jézus azt mondta: "Legyen a ti beszédetek, ha igen igen, ha nem nem, ami ezen felül van, a gonosztól van." És mekkora hazugságokat kellett csak az elmúlt héten is hallanunk, olvasnunk, amiknek nincs közvetlen következményük. Lesz következményük. Súlyos és szomorú következménye van minden hazugságnak. De megtévesztő az, hogy sokáig lehet gyakorolni.

A Biblia világosan szól arról, hogy a szexualitás Isten kedves ajándéka az ember számára. De akkor lesz ajándék, ha a helyén van. A helye pedig a megalapozott és felelősen megkötött házasságban van. Kész-e ma egy fiatal keresztyén ehhez tartani magát, miközben a világ az ellenkezőjét sugallja, a szexuális szabadosságot, a felelősség nélküli együttélést, és a paráznaság sokféle formáját?

Könnyű szavalni, és bibliai igéket idézni, de igaz-e ez, amit az apostol itt ír, hogy elfogadtátok a Krisztus Jézust, mint Urat, és akkor éljetek is Őbenne.

A Szentírás többször említi, hogy az egyneműek nemi kapcsolata a szerelem és házasság megcsúfolása és Isten ellen való vétek. A világ azt mondja, hogy emberi jog.

Az Újszövetségben többször olvassuk, hogy a házaspár Istentől kapott feladata az, hogy vállalja és nevelje a gyermekeit, mégpedig Isten rendelése szerint. Hány olyan keresztyén házaspár van, akik ezt tudatosan, örömmel, egymást bátorítva végzik?

Nem sorolom tovább. Ahol Jézus Úr, ott a gyülekezet szembe kerül a világgal. És ez egyre inkább így lesz. Ezért fontos az, hogy túléljük a viharokat, hogy bátorítsuk egymást, hogy ilyen körülmények között is Isten dicsősége ragyogjon fel az életünkön, és merjük vállalni azt a Jézust, akit Úrnak is tekintünk az életünk felett.

Itt a megterített úrasztalánál viszont fontos, hogy kíméletlen becsületességgel vizsgáljuk meg: Úr-e valóban Jézus az életünk minden területén? Mi felett nem Úr, és miért nem, és meddig akarunk ebben az engedetlenségben maradni? Ma véget lehet ennek vetni. Mától kezdve megvalósulhat Jézus uralma az életünk felett, ha valóban elfogadtuk a Krisztus Jézust.

A harmadik, amit az apostol itt hangsúlyoz: "Gyökerezzetek meg és épüljetek fel őbenne, ..." Gyökerezzetek meg azt jelenti, hogy erősödjék meg az életetek láthatatlan része. A fának a gyökér a láthatatlan része, de a gyökerein múlik minden, a stabilitása, a terméshozama is. Ha ott rend van, akkor bírja a viharokat. Kettéhasíthatja egy vihar, fogja pótolni magát. Magához tér néhány év alatt, ha a gyökerei egészségesek és mélyen vannak.

Erősödjék meg a lelki életetek láthatatlan része. Az élő Krisztussal való hitbeli közösség, amiről senki nem tud, aminek az ápolása nem való a nagyvilág elé, de amit a hívő naponta tudatosan és komolyan végez. Kapaszkodjatok meg - mondja itt az apostol - egyre jobban Krisztusban. Kép nélkül: legyen intenzív lelki életetek.

Minket az jellemez egyre jobban, hogy van felszínes testi életünk. Ezzel telnek el a napjaink - most nem akarom sorolni, hogy reggeltől estig mennyire ez köti le a figyelmünket. Itt az apostol azt mondja: ha a viharokban is hivatásunk magaslatán akarunk állni mint hívők, akkor legyen intenzív lelki életünk. Meg kell ismerni jobban Krisztust. Vállalni kell Őt mások előtt. Meg kell tudni vallani Őt, és tudatosan Isten akarata szerint alakítani az életünket.

Ez mindennapi feladat is. Ezért fontos a hívő számára, hogy naponta táplálkozzék Isten igéjéből, naponta megértsen valamit a Bibliából, tudjon szüntelen imádkozni, szüntelen Őreá figyelni. És ha naponta erre viszonylag kevés idő jut, akkor aki intenzív lelki életet él, az vasárnap egy-két órát erre szán és belemélyed a Szentírásba. Elolvas egy-két jó könyvet is közben, mert szeretne az ismeretben is felnőtt korúvá és éretté válni. Hét közben meg gyakorolja az engedelmeskedés és hitvallás szolgálatát. Mert igazán abban leszünk bizonyosak, amit magunk is végzünk, és amiről másoknak tudunk beszélni. Miközben másoknak elmondom, mit hiszek Jézusról, megerősödöm ebben. Vagy ha valami téves gondolat odakapcsolódott, az kiderül a bizonyságtétel közben. Ami pedig igaz, abban megerősít az én Uram.

Érdekes, hogy az apostol külön hangsúlyozza, hogy minden új ismeret legyen összhangban azzal, amit először hallottunk róla, és ami minket besegített az Isten országába. "Erősödjetek meg a hit által, amint tanultátok..." Mi nem hódolunk be kritikátlanul minden új divatnak. Ami minket Jézushoz segített, abban akarunk elmélyülni, ahhoz ragaszkodunk, azt bővítjük, és az váljék egyre inkább aktív ismeretté, amiről másoknak is tudunk szólni.

Ma van böjt első vasárnapja. Sok keresztyén ember nem tud mit kezdeni sem ezzel a böjti időszakkal, ami húsvét előtt van, sem magának a böjtnek a nagy lehetőségével. Most csak annyit hadd mondjak róla: intenzív lelki életet csak böjtölve lehet élni. A böjtről szóló bibliai tanítás az, hogy lemondok valami testi foglalatosságról azért, hogy (mindig célja van) lelkiekben gazdagodjam. Ez szólhat rövid időre, egy alkalomra. Vannak dolgok, amiről egy életre lemond a hívő azért, hogy lelkiekben gazdagodjék. Nem feltétlenül rossz dolog az, amiről lemond, de ha csak annak a helyére tudja elhelyezni azt, ami a lelki növekedését segíti, akkor azt félre teszi. A nélkül boldogan meglesz, e nélkül meg nem növekedik a hitben, ha erre nincs gondja.

Intenzív lelki életre serkent minket ez az ige. Minket, akiket a világ felületes testi életre serkent. Az egész világ szelleme ezt sugallja. Egy-egy pillanatra nézz a képernyőre. Peregnek a képek. El ne gondolkozzál rajta, mert netalán még kritikusan hallgatod vagy nézed. De időd sincs rá, már jön a következő. Ne hagyjunk időt semmire. Ne legyen csönd, ne legyen elmélyedés, ne legyen nyugodt beszélgetés. Semmit se értékeljek ki. Rá ne jöjjek, hogy becsaptak. Ebből áll az életünk.

Böjtölni azt jelenti: rálépek a fékre, és azt mondom: mi az, ami ebből nem feltétlenül szükséges, akkor az elmarad azért, hogy intenzív lelki életre rendezkedjem be.

Isten nagyon megáldaná ezt a böjti időszakot, ha ma elkezdenénk ezt a rendtevést. Mi az, amit abba kell hagyni, s mi az, amire mától kezdve nagy hangsúlyt kell tenni. Átrendezni az életünket.

Egy rövid metaforával hadd szemléltessem: kevesebbet koptatni azt a fotelt, amelyikben a tévé előtt ülünk és többet koptatni a nadrágunkat a térde táján, amikor leborulunk az Isten előtt. Ez a böjt. És nem veszítünk ezzel, ha valóban van lelki igényességünk, és ha szeretnénk növekedni a Krisztusban.

Mert ez a másik, amit mond: ne csak gyökerezzetek meg, hanem épüljetek fel a Krisztusban. Az életünk láthatatlan részére sokkal jobban figyeljünk oda, a Krisztussal való lelki kapcsolat erősítésére, de az életünk látható részében is legyen növekedés, gyarapodás, fejlődés. Ne csak a szívemben szeressem a családom tagjait, ők azt érezhessék is, legyenek ennek látható jelei, hogy szeretem őket. Ne csak a szívemben higgyek Jézusban, hanem tudjak róla beszélni is másoknak. A látható részben is legyen növekedés és gyarapodás.

Ahol ilyen növekvő, gazdag lelki élet van, ott ennek biztos jele az apostol szerint a hálaadásban való bővölködés. Egyszerre kezdi látni a hívő, milyen gazdag. Mennyi mindent adott és ad Isten. Hogy milyen nagy nyereség az Isten-félelem megelégedéssel. Hogy ebből a gazdagságból mennyi mindent tovább lehet adni másoknak. És milyen nagy szükségük van éppen erre a gazdagságra azoknak, akik között élünk.

Kiemel Isten a szakadatlan elégedetlenség, zúgolódás, követelőzés, vele szembeni szemrehányás mélységéből, és elkezdünk bővölködni a hálaadásban. És a hála lesz minden cselekedetünk indítéka, motivációja, az Isten iránti nagy-nagy hála. Így juthatnak el a fiatal kolosséi hívők és juthatunk el mi is régi meg kezdő hívők arra, amit az apostol itt mond, és ez egy fricska azoknak a szemtelen tévtanítóknak, akik ott kellemetlenkedtek nekik: "Eljutunk a teljes bizonyossághoz vezető ismeret egész gazdagságára, az Isten titkárnak, Krisztusnak az ismeretére."

A mennykő itt csapkod körülöttünk. Szellemi viharokban gazdag időszakban élünk. Nem kell kétségbeesni. Az a fa, amit Isten ültetett, kibírja a viharokat. Csak gyökerezni kell. Kapaszkodni Őbelé. Engedni, hogy Ő adjon növekedést, erősödést, és akkor elmondhatjuk az énekkel együtt: Véled állom a vihart.

Befejezésül hadd olvassam fel azokat a jelzős szerkezeteket, amik sorjáznak ebben a rövid szakaszban. Csodálatosan szép kifejezéseket halmoz itt az apostol. Ezt írja: bátor szív, igaz szeretet, teljes bizonyosság, az ismeret egész gazdagsága, szilárd hit, bőséges hálaadás. Most nehogy azt mondjuk: sajnos egyik sincs meg bennem. Meg én erre képtelen vagyok. Tudhatnánk már, hogy magunktól képtelenek, de nem magánvállalkozás a keresztyénség, hanem meg lehet tanulnunk Isten kegyelméből élni.

A mi dolgunk az, hogy elfogadjuk a Krisztus Jézust, és vele életközösségre lépjünk. A mi dolgunk, hogy komolyan vegyük, hogy Ő Úr, és kezdjünk el neki mától kezdve abban is engedelmeskedni, amiben eddig nem tettük. Ő pedig eközben elhalmoz ajándékaival. Egyszer csak csodálkozunk, hogy én, aki nyuszi természetű vagyok, bátor szívvel tudtam viselkedni egy helyzetben. Hogy én, aki viszonylag keveset ismerek még Jézusról, azt a keveset világosan el tudtam mondani valakinek egy beszélgetés közben. Hogy én, aki mindig, mindent megkérdőjelezek, meg néha erényt is csinálok a kételyből, egyre bizonyosabb leszek abban, hogy ami meg van írva, az igaz, és ezt ezzel a meggyőződéssel tudom képviselni. Szilárd a hitem, és ni csak, ugyanolyan körülmények között bővölködöm a hálaadásban.

Ez Isten munkája. Így tud érlelni, átalakítani, gazdagítani bennünket, és viharos időkben is így őriz meg és ad győzelmes keresztyén életet. Ehhez a felszínes testi élet helyett intenzív lelki életre van szükség. A házi feladat ez: "Gyökerezzetek meg és épüljetek fel Őbenne, erősödjetek meg a hit által, amint tanultátok, és hálaadásotok legyen egyre bőségesebb."


Imádkozzunk!

Dicsőséges Urunk, Jézus Krisztus, magasztalunk téged azért, mert egész földi életed és szolgálatod egyetlen nagy böjt volt. Köszönjük, hogy lemondtál isteni dicsőségedről, magadra vetted nyomorult testünket, elszenvedted a bűneink büntetését. Szenvedtél egy életen át sokféle ostobaságunk, keménységünk, ellenállásunk miatt csak azért, hogy engedelmes légy az Atyának és segíts rajtunk. Áldunk téged ezért!

Bocsásd meg, hogy olyan nehezen tudunk lemondani a legkisebb dologról is, ami pedig mulandó, értéktelen és sokszor haszontalan is. Kérünk, ragyogtasd fel előttünk most azokat az örökkévaló kincseket, amiket ezen az úton érhetünk el. Amiket te szereztél meg nekünk. Amiket te kínálsz most mindannyiunknak. Amikkel elképzelhetetlenül meggazdagítanád lelki életünket, és tudnánk mi is gazdagítani másokat. Segíts letenni a kezünkből mindent, ami ennek az akadálya.

Köszönjük, Jézusunk, hogy nem is annyira mi fogadunk el téged, hanem te fogadtál el, és te fogadsz be a te szeretetedbe bennünket. Magasztalunk téged ezért!

Segíts, hogy megteremje a szívünk a hálának a gyümölcsét, és tudjunk téged egész hátralevő életünkben teljes szívünkből dicsőíteni, szeretettel szolgálni. Hadd váljunk a te kezedben egyre használhatóbb eszközökké ott, ahova állítottál bennünket, azoknak a számára, akik között élnünk kell, hadd legyünk a szó igaz, gazdag értelmében áldássá.

Könyörgünk hozzád különösen azokért, akiket most tépáz valamilyen vihar. Hadd tudjanak benned kapaszkodni. És hadd találjanak testvéri közösséget is. Könyörülj rajtunk, hogy egymást is tudjuk tartani a viharok között, és alázatosan, bizalommal merjünk egymásra is támaszkodni.

Köszönjük, hogy reád bízhatjuk mindnyájan személyes gondjainkat. Könyörgünk hozzád gyülekezetünk, egyházunk és népünknek a nyomorúságaiért is. Te Szabadítónak jöttél Jézus Krisztus, szabadítsd meg a te népedet annak bűneiből. Adj nekünk szabadulást sokféle más megkötözöttségünkből is.

Segíts ezt a mai napot már egészen másként megszentelni, mint a korábbi vasárnapokat. Segíts most minket őszintén folytatni az imádságot.

Ámen.