PASARÉTI PRÉDIKÁCIÓK

Pasarét, 2007. április 15.
(vasárnap)

Cseri Kálmán


ÉRTEM - BENNEM - ÁLTALAM


Alapige:1Tim 1,16

De azért könyörült rajtam, hogy Jézus Krisztus elsősorban énrajtam mutassa meg végtelen türelmét példaként azoknak, akik majd hisznek benne, és így az örök életre jutnak.


Imádkozzunk!

Mindenható Istenünk, szerető mennyei Édesatyánk, áldunk és magasztalunk téged türelmedért, hűségedért, megtartó kegyelmedért. Köszönjük, hogy megengeded, hogy ma is itt álljunk színed előtt, és meghallgassuk mindazt, amit mondasz nekünk. Könyörülj rajtunk, hogy valóban így tudjunk itt lenni, abban a bizonyosságban, hogy az igén keresztül te magad szólsz hozzánk, és te mindig a legfontosabbat mondod, és amit mondasz, annak minden betűje igaz.

Köszönjük mindazt, amit eddig elvégeztél életünkben a te igéddel. Köszönjük, amikor megvigasztaltál, amikor bátorságot öntöttél belénk, amikor lelepleztél és feloldoztál. Köszönjük útmutatásodat, tanácsodat. Köszönjük, hogy egyáltalában szóba állsz velünk.

Megvalljuk bűnbánattal, hogy nem érdemeljük meg. Ezen a héten is oly sokat vétkeztünk ellened és egymás ellen. Annyira igaz, amit tapasztalunk, hogy az én erőm kicsiny, a bűn erős nagyon. De köszönjük a folytatást, Urunk, hogy te tudsz és akarsz segíteni, és segítesz bajunkon.

Kérünk, legyen ez a csendes óra is a te segítésednek az alkalma. Rászorulunk sokféle szempontból is. Légy irgalmas hozzánk. Ne fogyjon el türelmed, és még azt is tőled kérjük: tedd késszé a szívünket arra, hogy amit megértünk a te akaratodként, annak halogatás nélkül engedelmeskedjünk. Segíts nyitott szívvel, engedelmességre kész lélekkel itt lenni.

Formálj minket olyanokká, akiken keresztül sokaknak, másoknak is sok jót tudsz ajándékozni.

Ámen.


Igehirdetés

Pál apostolnak Timóteushoz írt első levelét olvassuk most egyházunk útmutatója szerint. Az apostol ebben a levélben is hangsúlyozza, hogy az egészséges keresztyén életben folyamatos növekedés van. Ennek három szintjét különbözteti meg, és ez a gondolat végig vonul az egész Újszövetségen. Így mondta itt: először Krisztus könyörült rajtam, azután egyre több jele van annak, hogy Krisztus él bennem, utána pedig azon kapom magam, hogy Krisztus megment másokat is általam. Rajtam, bennem, általam.

Azzal kezdődött, hogy kegyelmet nyertem, mondja, ilyen rettenetes múlt után is, amiről itt röviden beszámol, azzal folytatódott, hogy az élete egyre jobban hasonlítani kezdett Jézuséhoz, és közben egyre többeknek adta tovább azt a jó hírt, ami rajta is segített, az evangéliumot. "Azért könyörült rajtam, hogy Jézus Krisztus elsősorban énrajtam mutassa meg végtelen türelmét példaként azoknak, akik majd hisznek benne." (16. v.).

A Bibliában több helyen is előfordul ennek a három fokozatnak az említése. Egy kicsit nézzük meg közelebbről ezt ma, és legyen ez számunkra tükörré, amiben megláthatjuk, hol vagyunk, honnan lehet közelebb kerülnünk az Úr Jézushoz.

Ugyanezt írja le Pál a legelső levelében, a Galatákhoz írott levélben, amikor így ír: "De amikor úgy tetszett annak, aki engem anyám méhétől fogva kiválasztott, és kegyelme által elhívott, hogy kinyilatkoztassa Fiát énbennem, hogy hirdessem őt a pogányok között, nem tanácskoztam testtel és vérrel." (2,15-16).

Az első lépés: kegyelemből kiválasztott engem, a második: kinyilatkoztatta bennem az Ő Fiát, és a harmadik: megyek a pogányokhoz, és hirdetem nekik is azt az örömhírt, amit eddig megértettem. Először kézbe veszi Isten egy ember életét, azután átformálja, és alkalmassá teszi arra, hogy használhassa arra, amire Ő akarja. Mindegyiknek Isten az alanya. Nem mi neveljük át magunkat, nem mi képezzük alkalmassá magunkat a bizonyságtételre, ez követi egymást. Cselekedett Isten értem, cselekszik bennem, aztán cselekszik általam, akármilyen alkalmatlan vagyok is önmagamban.

Először meghallom az igét, aztán az ige dolgozik bennem és átalakít, és a fülemen bejött ige, amelyik a szívemet átalakította, továbbmegy a számon és hirdetem másoknak.

János apostol talán még szemléletesebben ír ugyanerről, amikor a gyülekezet különböző csoportjait így szólítja meg: "Írok nektek, gyermekek, mert megbocsáttattak bűneitek az Ő nevéért. Írok nektek, apák, mert ismeritek azt, aki kezdettől fogva van. Írok nektek, ifjak, mert legyőztétek a gonoszt. Írtam nektek, gyermekek, mert ismeritek az Atyát. Írtam nektek, apák, mert ismeritek azt, aki kezdettől fog van. Írtam nektek, ifjak, mert erősek vagytok, és Isten igéje lakik bennetek, azért legyőztétek a gonoszt." (1Jn 2,12-14). Gyermekek, ifjak, apák. Természetesen a hitben gyermekek, ifjak és apák.

A gyermekeket táplálni kell, amíg kicsik addig tejecskével, aztán egyre keményebb eledellel. Az ifjakat jellemzi a harc, erősen állnak, ott van bennük Isten igéje, legyőzik a gonoszt. Az apákat pedig az jellemzi, hogy másokat táplálnak, és továbbplántálják az életet. Egy csecsemőtől ezt nem lehet elvárni. Természetesen egymásra épülnek ezek a lelki életkorok, és egy emberben mind a három jelen lehet, mert az apák is isznak néha tejet, de nem az jellemző rájuk, hogy csak tejet tudnak még inni, hanem már kemény eledelt is. És az atyákat is jellemzi az, amit itt az ifjakról ír, hogy keményen harcoknak és Isten igéje lakik bennük, de a legjellemzőbb rájuk már az, hogy továbbadják az életet, másokról gondoskodnak, másokat táplálnak.

Ne felejtsük el tehát: az egészséges keresztyén életben folyamatos növekedés, fejlődés, gyarapodás van. Ha pedig nincs, akkor vagy maga az élet hiányzik és meg kellene térnie, újjá kell születnie az illetőnek, vagy pedig beteg lett az illetőnek a hite, a lelki élete. Mert ha sok éves igehallgatás után is valaki még mindig csak azért jön templomba, hogy táplálkozzék és hallgassa az igét, de senki nincs, akit hívott volna, akiért imádkozott volna, és egyáltalán nem változik meg az élete minden egyes igehallgatás után, mert nem igazítja hozzá az igéhez az életét, akkor ott valami baj van. Mert ha valaki megrekedt csecsemőszinten megrekedt, az beteg. Az az egészséges, ha növekszik, fejlődik, gyarapodik.

Egyébként Jézus is többször említi ezt az igazságot. Azt mondja: Maradjatok énbennem, és én tibennetek (egy idő után meglátszik a hívőn, hogy Jézushoz kezd hasonlítani), és így teremtek sok gyümölcsöt. (Jn 15,4). A gyümölcs a megváltozott élet, meg a Jézushoz odahívott, odaszeretgetett emberek. Én Őbenne, ezzel kezdődik, ez a mi megigazíttatásunk; Ő énbennem, ez a megszentelődés; és elkezdek szolgálni neki és termem a gyümölcsöket. Nem a rám jellemző gyümölcsöket, hanem az Őreá jellemzőket. A Lélek gyümölcsét, amiről részletesen beszéltünk már többször.

Amikor elhívta tanítványait, akkor is azt mondta: Kövessetek engem, és én azt mívelem, hogy emberek halászai lesztek. Először én szegődőm az ő nyomába, én kaptam tőle új életet, de ezzel bekerültem az Ő műhelyébe, az Ő kezébe, és olyan szép ez a régies kifejezés: azt mívelem. Kézbe vesz, és míves munkaként kerül ki az Ő kezéből az újjáteremtett ember, aki aztán alkalmas arra, hogy emberek halásza legyen, vagyis, hogy a bűnből, a kárhozatból, a pokolból kimentsen embereket és odavigye őket az Úr Jézushoz.

Meg kell vizsgálnunk, hol tartunk ebben a folyamatban. Nem azért, hogy állandóan lelkileg hőmérőzzük magunkat, hanem azért, hogy világosan lássuk, mi a következő lépés. Honnan és mire hív minket, és akar elsegíteni a mi Urunk. És ha megállt a fejlődés, akkor sürgősen segíteni kell. Ha meg még el sem kezdődhetett a fejlődés, mert növekedni csak egészségesen élve született gyermek tud, akkor meg arra kell ügyelnünk, amit Jézus Nikodémusnak mondott: "Szükséges újonnan születnetek."

Nézzük meg közelebbről is ezt a három lépcsőt.

1. Pál apostol itt a saját példáját említi, és leírja, hogyan kezdődött nála. "Hálát adok a mi Urunknak, hogy megerősített engem, amikor szolgálatra rendelt. Jóllehet előbb Őt káromló, az övéit üldöző és erőszakos ember voltam, mégis irgalmat nyertem. És bőségesen kiáradt rám a mi Urunk kegyelme a Krisztus Jézusban." (12-14. v.).

Leírja, hogy üldözte Krisztus tanítványait, káromolta Jézus Krisztust, elképesztő, szégyenletes, sötét múlt, de egyszer csak átélte, hogy bőségesen kiáradt rá az Isten kegyelme. Mindent elöntött, mindent elsodort, mindent megtisztított, és ott állt a damaszkuszi úton egy újjászületett ember, akinek egy kérdése volt: Uram, mit akarsz, hogy cselekedjem? És ettől kezdve mindig ez volt a legfontosabb kérdése, és azt cselekedte, amit Isten neki parancsolt. Mindeneket megelőz Isten örökkévaló kiválasztása, és egyszer csak betör a kegyelem egy bűnös ember életébe. És nincs semmi gát, kegyelmed mit ne törne át. Újjáteremti Isten Lelke az embert, és elindul egy úton. De ez csak az indulás, a kezdet. Ezt kell követnie mindannak, amiről eddig is már szó volt.

Ezt nevezi a Biblia újjászületésnek. Ez olyan minőségi változás minden ember életében, amit semmivel nem lehet elérni, semmivel nem lehet összetéveszteni, de amit észre lehet venni. Nem az újjászületésünk időpontja a fontos, hanem az újjászületésünk ténye, hogy valóban megtörtént-e, bekövetkezett-e az. Utána jönnie kell a növekedésnek.

Aki ezt átéli, hogy Isten minden bűnünket elsöprő kegyelme ilyen gazdagon beárad az életébe, az nem tudja másként folytatni az erről szóló vallomást, csak így: "Az örökkévalóság Királyának, a halhatatlan, láthatatlan, egyetlen Istennek tisztelet és dicsőség örökkön örökké. Ámen." A túláradó kegyelem ilyen túláradó dicsőítést teremt az újjászületett ember életében. Ismerős-e ez nekünk? Elcsodálkozunk-e újra és újra Istennek ezen a gazdagon áradó kegyelmén, s felfakad-e a szívünkből a válasz, a hálaadás és a dicséretmondás?

Ez a gyermekkor. Elindul az élet. És mi jellemzi az ifjúkort?

2. Isten az Ő igéjével teremti újjá az embert, és ez az ige a hívőben egyre mélyebbre hatol. Egyre inkább áthatja az egész életét. Életének minden területén Isten akarata kezd érvényesülni. Megtanulja az újjászületett ember mit jelent a Szentlélek vezetésére hallgatni. Az egész gondolkozása és jelleme Jézushoz kezd hasonlítani. Bekövetkezik az, amit Pál apostol így ír szintén a galatáknak: "Kiábrázolódik bennetek a Krisztus." (Gal 4,19).

Ahogy olvastuk: kinyilatkoztatta bennem az Ő Fiát, vagy ahogy Jézus mondta: nemcsak ti énbennem, hanem én tibennetek, ez jellemzi az ifjú kort. Ilyenkor a hívő már látja a bűneit, és bűnnek látja a bűnt. Nem téveszti szem elől Isten bőségesen áradó kegyelmét. Ellenáll a kísértésnek, tud küzdeni másokért, keresi Isten akaratát, tud már önállóan táplálkozni, nem úgy, mint a kisbaba, akit még etetni kell. Egyre többet ért az igéből. Megtanult beszélni az Isten országának nyelvén: egyre mélyebben és őszintébben tud imádkozni, és folyamatosan Isten igéjéhez igazítja az életet. Pontosan ebben áll a növekedés. Ezt Keresztelő János így mondta Jézusra mutatva: "Neki növekednie kell, nekem pedig egyre kisebbé válnom." (Jn 3,30).

A Lélek térfogata marad ugyanakkora, csak ami benne van, az változik. Addig önmagammal voltam tele, most pedig Jézus is belépett már oda. Ő legyen egyre dominánsabb, egyre nagyobb, az én atyáimtól örökölt hiábavaló természetem pedig zsugorodjék egyre kisebbre. Megmarad a nyomorult egész végig, és sokszor belebeszél Isten dolgába, de a cél az: legyen egyre kisebb, és a bennem élő Krisztus pedig egyre nagyobb.

Az újjászületés minőségi változás, ez a lelki növekedés mennyiségi. Egyre több lehet, és többnek kell lennie. Hadd kérdezzem itt is: ismerős-e ez a hívő testvéreknek? Most tényleg mélyebben tudok imádkozni, mint tavaly? Az idén már nem esik nehezemre szeretni azokat, akiket eddig ki nem állhattam. Van fejlődés a lelki életben.

3. Mert éppen ez a harmadik fokozat, amiről az ige beszél: az ilyen ember egyre többeknek és egyre természetesebb egyszerűséggel tud beszélni arról az Istenről, akinek a kegyelme beáradt az életébe. Tud beszélni arról a kegyelemről, aminek a munkáját nyomon követheti a maga életében is minden póz és erőltetettség nélkül. Mivel ezzel van tele a szíve, ez buggyan ki a száján. Az egészséges növekedéshez ez is hozzátartozik. Itt már egy érett felnőttről van szó, aki másokért van. Nem őt kell örökké tutujgatni, hanem ő tud másokról gondoskodni, ő veszi észre mások szükségét, ő tudja kielégíteni sokaknak a lelki szükségét, hiszen folyamatosan kapja az ő mennyei Atyjától, és tudja, hogy sáfárságra kapunk mindent. Nem ő maga ül örömmel az üdvösségén, hanem mások üdvössége lesz a számára fontos, és azért tesz meg sok mindent.

Ahogy Pál apostol megint csak a Galata levélben írja: "Fiacskáim, akiket ismét fájdalommal szülök, amíg kiábrázolódik bennetek a Krisztus." Az ilyen felnőtt hívő ismeri a fájdalmat, a másokról való törődésnek a fáradságát. Ismer és vállal sok szenvedést is Jézusért és az Ő ügyéért. Minden áldozatra kész az ő Uráért és másokért, hiszen erre hívott el minket Isten. Ennél értelmesebb élet nincs, mint hogy a földbe esett gabonamag elhal, de sok gyümölcsöt terem. A gyümölcstermés lesz az ilyen hívők életének a célja.

Ezt a három lépcsőt említi az apostol itt az igében. Jézus Krisztus mindent megtett értem, Jézus kész élni bennem, és Jézus tud munkálkodni általam. Könyörült rajtam, az Ő megszentelő munkáját végzi bennem, és utána munkálkodik általam. Bűnbocsánatot nyertem, megszentel, és ebben folyamatosan növekszem, és megtanulom, hogy mi a neki való szolgálat.

Ez így nagyon szép, de vajon akadály nélkül történhet-e ez? Alapigénkben Pál apostol felhívja a figyelmet arra, hogy ez az új élet zátonyra futhat a hívőnek az életében. Előfordulhat az, hogy a hit dolgában hajótörést szenved valaki. Elindult szépen, aztán zátonyra futott és megfeneklett, és nem megy tovább. Nincs további növekedés, gyarapodás.

Mi lehet ennek az oka? Sok minden, csak egy-két legjellemzőbbet említek.

Gyakran az az oka, hogy nem történt radikális szakítás a világgal. Világon itt most azt értsük, amit a Szentírás, az Isten nélküli gondolkozást és életgyakorlatot. Még mindig keverék az ilyen hívőnek az élete. Általában Isten igéje szerint gondolkozik és él, de sok mindenben megmaradt a régi szokásaihoz híven, mert azokat bagatellizálja, nem tulajdonít nagy jelentőséget nekik, mert úgy sem lehet azt másként csinálni, mert - ahogy mondani szokták - mindenki így csinálja, stb.

Ilyen kényes területeket említek: a pénzünkkel való gazdálkodás, mire költjük, mire mennyi jut. A gyerekeink nevelése - elképesztő, hogy sok hívő családban is teljesen világi szempontok alapján történik a gyermeknevelés, mintha nem lenne erre nézve is világos útmutatása az igének. Olyan szokásoknak a megőrzése, amiken átlép a hívő ember. Hivatkozik arra, hogy a szüleim is így tették, és tisztelem őket vagy az emléküket. Mi csak tiszteljük a szüleinket, vagy ha már nincsenek itt, az emléküket, de ami rossz volt az életükben, azt nem kell, nem szabad követni. Az újjászületés annak is gátat vet.

Egy másik gyakori ok az, hogy a régi természetének bizonyos részei virulensek, életben maradnak. Sokszor csak úgy, mint hamu alatti parázs, de olykor egészen nyilvánvalóan. Olyan óemberi tulajdonságok, amik nem botránkoztató bűnök, de amik nem Jézus tulajdonságai. Ezeket vagy észrevétlenül tovább élteti, működteti, vagy hagyja élni a hívő ember, vagy olykor még táplálja is őket. Vagy azért mert nem látja bűnnek, vagy azért, mert nem akarja határozottan elítélni a saját ilyen tulajdonságait. Ezek nem mindig negatív tulajdonságok. Például sok kárt okozhat valaki, ha kicsinyesen precíz, ha büszke arra, hogy milyen pontos, hogy ha a szaktudása miatt lett öntelt. Egyáltalán az öntelt hívő zátonyra futott. Ott nincs növekedés. Lehetséges a megújulás, majd még erről is beszélünk.

Megrekedhet valaki a második szinten is. Valaki mindjárt az elsőn: én üdvösséget kaptam, akkor mondhatjuk, hogy megálljunk, mert itt van már a Kánaán! Pedig ez csak a kezdete valaminek.

Van, akiben valóban megjelennek jézusi tulajdonságok, de valami engedetlensége, visszatérő bűne, valami tisztátalanság, amit nem ítél el egyértelműen és határozottan, az szintén visszafoghatja az életét. Ezek a hívők botránkoztatják a többieket. Tényleg van benne jó, elhiszem, hogy milyen hívő, milyen vallásos, csak ne kiabálna úgy, ne úgy beszélne ezzel meg azzal, hagyna már fel azzal a kiállhatatlan szokásával stb. És ha egy hívő ezt nem ítéli el, akkor megállt a fejlődés, zátonyra futott.

Ezek a hívők lesznek aztán azok, akik nem nyitottak az ige előtt. Azt hiszik, ők már mindent tudnak. Úgy tudnak ott ülni egy-egy istentiszteleten, képesek végig ülni egy csendes hetet úgy, hogy semmit nem vettek magukra. Hiányzik belőlük az, amit Jézus így mond egy helyen: "Igazat adtak az Istennek."

A lelki fejlődésünk egyik feltétele az, hogy Istennek eleve mindenben igazat adok. Még nem is tudom, mit fog mondani, mit ítél el, mire bátorít, de neki mindig igaza van. És ha ezt teljes meggyőződéssel vallja valaki, akkor marad meg a lelki rugalmassága, akkor lesz kész mindig a bűnbánatra, a bűnvallásra. Ezeket a hívőket nem lehet megsérteni, mert ha szemébe mondják egy hibáját, ha rosszul esik is neki, megköszöni. Mert ő nem akarja a hibáit konzerválni. Ő nem azokkal akar együtt élni. De jó, hogy valaki felhívta a figyelmemet! Elég nagy baj, hogy még mindig vannak ilyen hibáim, olyan hosszú hívő múlt után, de én nem akarom azokat megmagyarázni, mentegetni. Ez tartja fiatalosan, frissen a hívő emberek lelkét.

Többször említettem már, hogy hálás vagyok Istennek, hogy ismerhettem, és ismerhetek ilyen idős hívőket. 80, 90, 95 éves embereket, akik, amíg szellemi frissességük van, úgy olvassák és hallgatják az igét, hogy a halála előtti napon is még kész változtatni valamin, hiszen az ige azt mondja, én meg nem úgy csináltam. Egyrészt ezt látja, másrészt ezt nem védőbeszéd követi, hanem bűnvallás, és annak a rossznak az elhagyása. Erre bátorít minket Isten. Lehetséges, hogy valaki az évei száma ellenére egészen fiatalos marad lelkileg, fejlődőképes, növekszik akkor, ha ez jellemzi őt.

Éppen ez a nagy örömhíre ennek az igének, hogy újra el lehet indulni. Meg lehet újulni. Olyan szép az 51. zsoltárban, Dávid közismert bűnbánó zsoltárában ez:

Tiszta szívet teremts bennem, Istenem,
és az erős lelket újítsd meg bennem!
Ne vess el orcád elől,
szent Lelkedet ne vedd el tőlem!
Vidámíts meg újra szabadításoddal,
támogass, hogy lelkem készséges legyen,
hogy taníthassam utaidra a hűtleneket,
és a vétkesek megtérjenek hozzád.
(51,12-15 zsoltár)

Ő nem téveszti szem elől a célt lelkileg elesett állapotában sem. A cél, hogy Isten rajta keresztül a bűnösöket tanítsa, és megtérésre hívja. De ezt most nem jól tudja végezni, mert szüksége van megújulásra. Nem mond le róla, hogy meg lehet újulni. Az erős lelket újítsd meg bennem, és vidámíts meg újra a te szabadításoddal.

A dolog summája ez: ahhoz, hogy valaki növekedhessék, meg kell születnie. "Szükséges újonnan születnetek." Utána viszont lehetséges egy egész életen át folyamatosan növekedni, erősödni. Ez Isten munkája mindenestől. Tőlünk azt kéri, hogy táplálkozzunk az igével. Úgy olvassuk, úgy hallgassuk, úgy engedelmeskedjünk neki, hogy az lelki táplálékká válva erősítsen. És még valami: gyakorold magadat az istenfélelemben, a kegyességben (1Tim 4). Itt a gymnadzo görög szó van, ami azt jelenti, hogy légy szíves gimnasztikázni naponta, gyakorold, hogy milyen az a Krisztusnak engedelmeskedni, és akkor egészséges növekedés lesz az életedben.

Isten minket arra hívott el, hogy növekedjünk, és gyümölcsöt teremjünk. Jó lenne ma őszinte önvizsgálatot tartani, nem akadt-e el valahol a hívő életünk, vagy végre el kellene már kezdeni radikálisan a Krisztus-követést. Isten Szentlelke ébreszthet vágyat a szívünkben mindegyik után.


Imádkozzunk!

Édesatyánk, lehet, hogy azt kell mondanod most nekünk, hogy ennyi idő után már tanítóknak kellene lennünk, és megint arra van szükségünk, hogy az igazság kezdő elemeire tanítson valaki bennünket. (Zsid 5,12-14).

Bocsásd meg, ha még mindig csak a tejnek italára vágyakozunk, és nem tudunk a te igéd kemény eledelével mit kezdeni.

Bocsásd meg, ha megrekedt nálunk az a sok jó, amit eddig kaptunk tőled, és nem tudjuk hitelesen, nagy szeretettel mutatni másoknak a hozzád vezető utat.

Köszönjük, hogy el lehet indulni, és meg lehet újulni. Kérünk mi is téged, hogy az erős lelket újítsd meg bennünk. Mutasd meg nekünk ismét a te szabadításodat, és ajándékozz meg a szabadítás örömével, hogy tudjunk másoknak is bizonyságot tenni.

Kérünk, beszélj velünk tovább is még ezeken a gazdag igéken keresztül, és hozd mozgásba az életünket. Hadd legyen az magával ragadó, rád mutató, téged dicsőítő élet.

Ámen.