PASARÉTI PRÉDIKÁCIÓK

Pasarét, 2004. január 22.
(csütörtök)

Földvári Tibor


ASSZONYOK JÉZUS SZOLGÁLATÁBAN


Alapige:Lk 8,1-3

S történt ezután, hogy ő városokon és falukon keresztül járva prédikált és hirdette az Isten országát és vele volt a tizenkettő. És némely asszonyok is, akiket tisztátalan lelkektől és betegségekből gyógyított meg, Mária, a magdalai, akiből hét ördög ment ki és Johanna, Khúzának, a Heródes gondviselőjének felesége és Zsuzsanna, és sok más asszony, akik az ő vagyonukból szolgáltak neki.


Imádkozzunk!

Teelőtted hódolunk Atyánk, mert te irgalmas és kegyelmes Isten vagy valóban. Áldunk téged, mert a te irgalmadat a hétköznapok során is kézzelfoghatóan tapasztalhatjuk gyógyító kegyelmedben, amikor erőt adsz az erőtlenségben, csökkented a fájdalmat, amikor lelkileg fölemelsz elesettségünkben, s reád tekinthetünk élő reménységgel.

Köszönjük, hogy a gyászban is hozzád jöhetünk, mert te irgalmas Isten vagy. Azzal a családdal együtt szeretnénk vigasztalásodat kérni most, akik a mai napon kisérték a hozzátartozójukat utolsó földi útjára. Kérünk téged, emeld fel az ő tekintetüket is, velünk együtt önmagadra most. Így add a te békességedet, nyugalmadat. Hadd adjunk hálát az elhunyt életéért, és mindazok életéért, akiket az itt jelenlévőknek gyászolniuk kellett, de a te vigasztalásodat adtad nekünk is már. Köszönjük Urunk, hogy te így is irgalmadat igazolod.

Szeretnénk a te igédre figyelni ezen az estén újra. Köszönjük, hogy a te szavadban erő van és hatalom. Arra kérünk, segíts cselekednünk, amit mondasz nekünk. Tárd föl előttünk Urunk, Megváltónk keresztjének titkát, a feltámadás örömhírét, hadd tudjunk nem csupán neked élni, hanem neked szolgálni is odaszánt élettel. Köszönjük, hogy a mi Megváltónk is szolgált ezért.

Ámen.


Igehirdetés

Egész életemben kedves gyerekkori emlékem marad az, amikor lelkipásztorunkat házunkban üdvözölhettük. Rendkívül szerettük őt - Sípos Ete Álmos tiszteletes urat -, mélyen tiszteltük és én mint gyermek mindig nagy megtiszteltetésnek éreztem azt, amikor otthonunkban köszönthettem én is őt. Meglátogatott, vagy egyszerűen megjelent nálunk, ami nem történt gyakran, mert legtöbbször a templomban találkoztunk. De leginkább akkor éreztük megtisztelve magunkat, hogyha még kéréssel is hozzánk fordult, mert, mondjuk, a parókián valamit segíteni kellett. Nagyon nagy örömet jelentett. Ez kiváltság, hogy valakinek, akit tisztelünk és szeretünk, segíthetünk. Aki fontos személy számunkra, azzal nemcsak szívesen együtt vagyunk, hanem akár szívesen együtt dolgozunk is.

Ha igaz ez ilyen személyeknél, mennyivel inkább igaz ez Jézus Krisztusra. Az ő esetében is - ez a történet arról beszél nekünk - valami hasonló lehetett. A Szentírás fordítói azt a címet adják ennek a bibliai részletnek, hogy a Krisztusnak szolgáló asszonyok. Ebben a gondolatkörben szeretném ezt a történetet elemezni. Természetesen Krisztusnak férfiak is szolgáltak, most azonban elsőrendűen az asszonyokra figyelünk majd, valóban többet foglalkozik itt ezzel a kérdéssel, hogyan is szolgálták az asszonyok a Megváltót.

Hangsúlyozni kell azonban, hogy itt sem elsőrendűen az asszonyokról akar írni az evangélista, hanem arról a Jézusról, akinek ők szolgáltak. Az első mindig ő. Nem véletlenül kezdi ezt a történetrészt is Jézussal. Elmondja, hogy Jézus faluról városra járva hirdette az Isten országa evangéliumát. Erre az időre már nagyon híres lett ő, főleg Galileában. Nemcsak személye, hanem beszéde és tettei is ismertté tették és rengeteg követője volt. Lukács az első versben úgy mutatja be őt, mint aki tudatosan végzi azt a szolgálatot, amivel megbízta őt az Atya. A mennyei Atyától való küldetése volt az, hogy az Isten országát meghirdesse és annak hatalmát megvalósítsa. A bűnös szabadulása, a betegek gyógyulása, ő utána vágyakozó emberek boldoggá tétele miatt. Örömhírt hirdetett és örömet és békességet teremtett, hozott az elveszetteknek, békétleneknek, akár testi, akár lelki szenvedések, vagy szenvedélyek között rabként élőknek. Ő ezt a szolgálatát a mennyei Atyától kapva királyként végezte, hiszen ő Isten országa királyaként jött el. Erről bizonyságot is tett.

Népünk történelmének voltak királyai és tudjuk, többen voltak, akiket nagyon szeretett az akkori idők alattvaló népe. Ha egy földi király is tudja a maga munkáját Istentől kapott feladatként úgy végezni, hogy ezért szeretik és tisztelik, mennyivel jobb és igazabb lehetett ez Jézusra, az Isten Fiára. Valóságos és tökéletes ember volt, és így is munkálkodott, mint Megváltó, de királyként.

Ez azért fontos most, mert igazán így válik különösen hangsúlyossá számunkra is az a nagy megtiszteltetés, hogy ez a király nem egyedül munkálkodott. Ő Megváltó volt és ebből következően volt, amit megváltó munkájában valóban egyedül kellett végrehajtania, legfőképpen, amit a kereszten vitt végbe dicsőségesen. Földi életében végzett munkáját azonban másokkal együtt is végezte. Ott volt vele a tizenkettő - olvassuk -, Lukács azonban itt még sem őket akarja kiemelni, hanem azokat az asszonyokat, akik Jézussal együtt voltak, járták a falukat és a városokat, és szolgáltak is neki. Lukács ezt hangsúlyozza.

Ha abban a korban erről hallottak Görögországban a nagy filozófusok tanítványai, vagy a híres rabbik tanítványai, megdöbbentek. Hogyhogy asszonyokkal? Abban az időben az asszonyokat nem sokra becsülték, kisebbrendűnek gondolták a férfiaknál. Gondoljunk a samáriai asszony történetére, ahol még a tanítványok is csodálkoztak azon, hogy Jézus egy asszonnyal beszélget. Ráadásul a samáriaiak még ellenségnek is számítottak. Jézust azonban nem a kor véleménye érdekelte. Egyébként is az izraeli lelki vezetők messze elfordultak az ószövetségi törvény szeretet-szellemétől, amikor így gondolkoztak a női nemről. Jézus nemcsak meghirdette, hogyan érez, gondolkozik az asszonyokról is, hanem közösségvállalásával ki is mutatta és meg is élte a szeretetet.

Nekünk lehet, hogy nem tűnik fel, hogy az asszonyok jelenlétét és szolgálatát hangsúlyozza Lukács. Ő az az evangélista, aki különösen sok időt és mondatot szentelt arra, hogy különböző helyzetben milyen fontos szerepet töltöttek be az asszonyok a Megváltó életében.

Jézus tehát nemcsak a férfiakkal, hanem az asszonyokkal is közösséget vállalt. Nemcsak a tizenkettő, hanem ezek az asszonyok is hallgathatták tanítását. Emlékezzünk arra, amikor Márta szorgoskodott, és sok mindent tett Jézust vendégül látva, ő még is azt mondta, hogy Mária, a testvére választotta a jobbik részt, mert ő ott ült Jézus lábainál és hallgatta tanítását. Ez nagy kiváltság volt; a zsidó rabbik ezt nem engedték volna meg az asszonyoknak.

De nemcsak hallgathatták az Úr Jézust, hanem tapasztalhatták is gyógyító hatalmát és szabadító erejét. A Magdalából való Mária ördögi megkötözöttségből szabadíttatott meg. Az ő állapota olyan lehetett mint a gadarai ördöngősé, aki ön és közveszélyes volt már és őrjöngött, vagy azt a fajta állapotot szenvedte, hogy elzárkózott mindenkitől, nem akart senkivel sem találkozni, rettenetes félelmek gyötörték, démoni megkötözöttség szörnyű jelei. Akármelyik is volt jellemző, magdalai Mária élete tönkrement teljesen, fizikailag és lelkileg egyaránt. De Jézus megszabadította és az őt szolgáló asszonyok között lehetett.

Ott volt köztük Johanna, Heródes sáfárának, egyik magas beosztású emberének felesége is. Nem tudjuk, hogy a férje élt-e még. Ha igen, akkor az derül ki, hogy bizony Johanna Jézussal is sok időt töltött, mert ő is szolgált neki. Mindenképpen igaz rá, hogy befolyásos ember feleségeként gazdag lehetett, mindene megvolt, de mégsem volt igazán boldog, valami hiányzott az ő életéből is, és ezt Jézusnál találta meg, ezért lett a követője.

Zsuzsannáról hallunk még és sok más asszonyról, akik Jézussal együtt voltak. Reájuk igaz lehetett mindaz, amit Salamon szolgáival kapcsolatban a Királyok könyvéből, Sába királynője bizonyságtételében megismerhetünk. Sába királynője meglátogatta Salamont, mert nem akarta elhinni, hogy olyan gazdagsággal rendelkezik Izrael akkori királya és olyan nagy a bölcsessége. Amikor azonban látta mindazt, ami Salamon dicsőségét jellemezte, akkor azt mondta, hogy a felét sem mondták el neki. Csak ámult. De nemcsak a dicsőséget vette észre, hanem megfigyelte Salamon szolgáinak az arcát, s azt mondja: "Boldogok a te embereid, boldogok ezek a te szolgáid, akik szolgálnak neked mindenkor és hallgathatják a te bölcsességedet. Legyen az Úr, a te Istened áldott, aki kedvelt téged, hogy az Izrael királyi székébe ültetett, mert szerette az Úr Izraelt mindörökké és királlyá tett téged, ítéletet és igazságot szolgáltass.

Sába királynője Salamon szolgáin nem a meggyötört rabszolga arcot, életet látta, hanem olyanokat akik boldogok és kiváltságnak tartották, hogy ennek az istenfélő uralkodónak lehetnek a szolgái. A legalantasabb munkát végző szolgán is ez látszott. Mennyivel inkább látszódhatott mindez, amikor a Királyok királya, Jézus Krisztus szolgálatában lehetett látni ezeknek az asszonyoknak az arcát. Ők is boldogok voltak, mert Jézussal lehettek, az ő szolgálatában.

Itt a hangsúly azon van, hogy vele együtt. A tanítványnak lenni kifejezés azt jelentette akkoriban, hogy járták vele az életutat, hallgatták őt és szolgáltak is neki.

Jézus szeretete ragyog fel a történetnek ebben a gondolatában. Ő hatalmas király, nem egy távoli Isten, akivel nem lehet kapcsolatban lenni, hanem olyan, aki még az akkori idők gondolkozása miatt megvetettekkel is vállalja a közösséget, még az asszonyokkal is. Ő a megvetettekkel, a meggyötörtekkel, a betegségben szenvedőkkel élt együtt, ha kellett meggyógyította őket, kiszabadította őket.

Akik már az Úr Jézus követői, azok is eshetnek abba a hibába, hogy arra gondolnak, hogy minket így már az Úr nem nagyon tudna használni. Mire vagyok én már jó? - kérdezhetjük. Ez az ige arról beszél, hogy Jézusnál semmi sem lehetetlen. A legelhagyatottabb helyzetben is, akármilyen betegen is fekszünk, még akár a halottas ágyunkon is, akkor is ott van Jézus - lelki módon - az övéivel mindig, ugyanolyan valóságosan. Ha valakinek a bűnei válnak teherré és szeretne szabadulni, de az elrontott élete miatt úgy érzi, hogy rá így nincs szükség, ez a történet azt hirdeti, hogy persze, hogy kell! Ő a megvetettekhez és a szegényekhez jött, mint király.

Hadd kérdezze meg Isten lelke által tőlünk, vajon mi követője vagyunk-e már így? Akár asszonyok, akár férfiak. Természetesen ez a történet a férfiaknak is szól, még ha a másik nemen is van itt a hangsúly. Ha követői vagyunk, mennyire szoros a vele való kapcsolatunk? Fontos-e az, amit ő nekünk mond? Átéljük-e, ha kell, naponta az ő szabadítását az apró nehézségek között? Bízunk-e benne akkor, amikor minden olyan kilátástalanná válik? Mert Jézus vállalja a közösséget. Ez az ő hatalma megnyilvánulását is jelzi.

A történet arról is beszél, hogyha nagy kiváltság Jézus szolgálatában lenni, azaz vele lenni, abban a szolgálatban részesülni, amit ő végez, akkor mennyivel inkább megtiszteltetés neki, magának szolgálni. Itt a hangsúly azon van, hogy neki végeztetik el. Pontosabban lehetne úgy is mondani, hogy nekik. A kéziratok mindkét jelentést lehetővé teszik; vannak olyanok, amelyek azt mondják, hogy neki szolgáltak az asszonyok, más kéziratok hozzátették, hogy a tanítványoknak, azaz Jézusnak és a tizenkettőnek. Mind a kettő hangsúlyos, de természetesen a leghangsúlyosabb az Úr Jézusnak tett szolgálattétel.

Hogyan végezték ezt a fajta szolgálatot? Gyakorlatilag mit jelentett ez? Az a szó szerepel itt, amit az egyházba járó emberek jól ismernek, diakóniai munka, szeretetszolgálat. Tehát olyan fajta munka, amit kifejezetten az asszonyok tudnak ügyesen, a férfiaknál sokkal jobban, kitartóbban végezni, mivel az ő személyiségükből, lelkialkatukból következik. Ez a munka ugyanis nagyon aprólékos, amire nem mindenki képes, hétköznapi szükségletek kielégítése.

Jézus is éhes volt, sőt megtörtént, amikor annyira szomjas - ismeretes a samáriai asszony történetéből -, hogy leült a kút szélére és várta, hogy jöjjön valaki, aki inni ad neki. Főzés, vizet hozni a város, vagy falu kútjáról Jézusnak, a tizenkettőnek, meg a többi asszonynak. Az elszakadt ruhát meg kellett varrni, talán csomagot készíteni, mert Jézus egynapos missziói körútra indult a tizenkettővel, vagy éppen fogadni az érkezőket, akik jöttek Jézust hallgatni. Ha betegek voltak, helyet kellett biztosítani számukra. Tehát mindenfajta munka, szolgálat, ami szeretetszolgálatnak minősül, s ami ahhoz kell, hogy Jézus végezhesse igehirdetői és megváltói munkáját.

Az asszonyok által végzett tevékenység tehát mindenképpen a csendes, háttérmunkát jelentette akkor és ott. Kielégítették azokat a szükségeket, amelyekkel Jézus és a tanítványai bírtak. Mindezt az ő vagyonukból tették, azaz ha pénzre volt szükség, akkor azt adtak és vagy természetbeni adományokat is vittek.

Ez a szolgálat semmiképpen sem volt egyszerű és könnyű, viszont rendkívül magasztos. Manapság hajlunk arra, főleg mi férfiak, hogy arra gondoljunk, hogy ez a fajta szolgálat nem olyan magasrendű. Sokkal nagyobb az, amit férfiak szoktak végezni, mint például a tanítás, igehirdetés. Tudhatjuk, hogy az Úrnál ilyen megkülönböztetés nincs. Hogy mennyire magasztos ezek által az asszonyok által végzett szolgálat is, abból látszik, hogy még az angyalok is méltóvá tétettek arra, hogy ezt végezzék. Amikor az Úr Jézust megkísértette a Sátán - olvassuk Márk evangéliuma első részében -, a végén Isten angyalokat küldött, akik szolgáltak Jézusnak, mivel már negyven napja nem evett, ezért étellel is. Még az angyalok is végeztek ilyen szolgálatot. Amikor Pünkösd eljött és megalakult az egyház, akkor ez a szolgálat annyira értékes volt, hogy külön tisztségviselőket kellett választani a jeruzsálemi gyülekezetben, hogy jól végezhessék mindezt.

Jézus a tanítványai figyelmét arra hívta fel, hogy az igazán nagy csak az lehet közöttük, aki kész mindenkinek a szolgája lenni. Az első az lehet, aki kész előljárni a szeretetszolgálatban is. Amikor ezt a tanítványoknak elmondta éppen az úrvacsora előtt voltak, azon, amin Jézus megmosta a tanítványok lábát. Ez azért fontos, mert így nemcsak a gyülekezet tisztségviselői és tagjai számára igaz, hogy szolgálnia kell annak, aki első akar lenni, és nem is csak az angyalok által végzett, hanem Jézus maga is ezt a szolgálatot végezte: az embernek Fia sem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem, hogy "ő szolgáljon..".

Ezek az asszonyok olyan szolgálatot végeztek, ami csendes háttérmunka volt, viszont nagyon sok múlott rajta. Nemcsak Jézusnak tették, hanem a tizenkettőnek is. Itt figyelemre méltó az, hogy egyes kéziratok szerint nekik szerepel. Ez számunkra azért fontos, mert Jézus már nincsen itt köztünk testileg és ő kifejezetten arra hívta fel a figyelmünket az evangéliumokban is, hogy miután ő elmegy a neki való szolgálat abban valósul meg, amit az emberek között végzünk. A Máté evangéliuma 25. részében az eljövendő király - Jézus visszajövetelére utal az a történet - szétválasztja az embereket, a jobb keze felől állók azok, akik szolgáltak neki, a bal keze mellett állók azok, akik nem. Jézus azt mondja ott: "Ha megcselekedtétek eggyel is eme legkisebb atyámfiai közül, velem cselekedtétek." Egy másik helyen: "Ha valaki csak egy pohár vizet ad, neked azért, mert tanítványom vagy, nem fog elmúlni a jutalma a mennyországban.

Tehát amit Jézusnak végez ma is egy asszony, vagy férfi szeretetszolgálatképpen, azt tulajdonképpen azoknak végzi, akik Jézuséi, vagy akik még nem azok. Ezért ez a fajta szolgálat a családban történik, vagy a munkahelyen, vagy amikor valaki elmegy missziói szolgálatot végezni bárhova is, vagy itt a gyülekezetben.

Hadd említsem ismét egy gyermekkori emlékemet. Nagyon kicsi voltam még és a mi házunknál jöttek össze asszonyok, hogy tésztát készítsenek: Ifjúsági evangélizációra készült a gyülekezetünk - olyanra, amit abban az időben nem lehetett volna tartani, de titokban azért mégiscsak működött -, és ételre volt szükség. Előtte való napok egyikén összejöttek nálunk az asszonyok, és munkához láttak. Jól emlékszem arra milyen gyorsan dolgoztak, beszélgettek egymással. Örömteli arcokat lehetett látni végig, közösségben is voltak és végezték ezt a hasznos munkát. A tésztát nemcsak az evangélizációra készítették, hanem lelkipásztorunknak is, akinek akkor már több gyereke volt. Szorgos munka, örömteli arcok, szeretetszolgálat. Az eredmény mi volt? A tészta és e mögött még sok minden, a közösség, a közös munka öröme, a Jézussal végzett szolgálat öröme.

Az igerészben szereplő asszonyok neve későbbiekben is előjön az evangéliumban. Ott vannak a kereszt tövében, ott amikor Jézus testét sírba helyezik, sőt ott vannak a feltámadásnál is.

A tanítványok, János kivételével elhagyták Jézust a keresztnél, Péter ráadásul meg is tagadta. Az asszonyok viszont vállalták a Mestert, ott is vele voltak, már nem segíthettek neki - Jézusnak egyedül kellett harcolnia -, de jelenlétükkel jelezték, hogy mellette vannak.

Amikor arimátriai József kikéri Jézus halott testét, akkor az asszonyok nem véletlenül figyelik meg hova temetik el, mert tudták, hogy a halott testet be kell balzsamozni. Miután beköszöntött a szombat, így csak annak múltán tehették. A halott testet végtisztességben eltemetni, az is diakóniai szolgálat volt. Amikor azonban a hét első napja reggelén odaértek a sírhoz, addigra már az üres volt. Csodálatos, hogy az Úr Jézus megadta nekik, az asszonyoknak először, hogy találkozhattak vele. Sőt, a magdalai Mária volt az, akinek Jézus külön is megjelent (János evangéliuma), ő volt az, aki a sír bejáratánál sírt, s amikor Jézus megszólította, azt hitte, hogy a kertész az. Amikor azonban Jézus a nevén szólítja, akkor felismeri Megváltóját.

Ezek az asszonyok utána már nem diakóniai munkát végeztek, hanem igehirdetői munkát; vitték az örömhírt a tanítványoknak. Ők lettek Jézus feltámadásának első hírnökei. Már nemcsak az életük beszélt, hanem a szavaik is bizonyságot tettek, hogy kicsoda Jézus, hogy ő él.

Mivel Jézussal kezdődött a felolvasott igeszakasz, és Jézus megváltói munkája ezeknek az asszonyoknak is először szabadulást szerzett testi és lelki értelemben egyaránt, ezért elmondható, hogyha valaki ezt átéli és elkezd Jézusnak szolgálni, akkor a szolgálat végzése közben azt is tapasztalja, hogy Jézus maga is szolgálatot végez neki. Ebben az összefüggésben fontos az, amit Jézus mondott és tett az úrvacsoránál, mégpedig, hogy ő is szolgál. Szolgált azzal, amikor az életét adta sokakért váltságul, és szolgál azóta is. Minden gyógyítása, szabadítása ezt igazolja. Amikor ma egy asszony, vagy egy férfi bármilyen formában szeretetszolgálatot végez, a legnehezebb körülmények között is, még a családban is, akkor átélheti az Úr szolgálatának a tényét, úgy, hogy békét, erőt, türelmet ad és így tovább.

Jézus Krisztus megváltó munkájának a kiteljesedése az lesz, amikor ő visszajön, akkor is szolgálni fog. Amikor a Lukács evangéliuma 12. részében arról beszél, hogy várni kell reá - az eljövendő dicsőséges Úrra, hogy elhozza megváltó munkájának kiteljesedését -, akkor azok a szolgák lesznek boldogok, akik türelmesen várták hazaérkező gazdájukat: "Boldogok azok a szolgák, akiket az Úr, amikor hazamegy, vigyázva talál. Bizony mondom nektek, hogy felövezvén magát leülteti azokat, s előjővén szolgál nekik." Ez akkor következik be, amikor az Úr Jézus eljön. Az ő jövetele nemcsak dicsőséges ítélet, feltámasztás lesz, hanem Jézus, a szerető Úr, gazda szolgálata az övéi számára.

Mindaddig pedig az Úr segítsen bennünket szeretettel szolgálni neki, szolgálni egymásnak, úgy ahogy az asszonyok tették, sőt, ahogyan ő maga is ezt tette!


Imádkozzunk!

Áldunk azért Úr Jézus téged, mert te is szolgai formát vettél föl, emberekhez hasonlóvá lettél, hogy bennünket is ne csupán megszabadíts és megments, hanem tanítványaiddá, szolgáiddá tehess.

Neked szeretnénk hálaadással megköszönni, hogy ismerhetjük mit jelent nemcsak veled lenni, hanem szolgálni is neked. Köszönjük Urunk a türelmet, leleményességet, amit adtál nekünk a szeretetszolgálatunk során a családban, munkahelyen, vagy a gyülekezetben. Nem akarunk dicsekedni vele, mert egyedül téged illet a dicsőség érte, de köszönjük a kegyelmet, a te segítségedet. Szeretnénk megköszönni azoknak az életét, akik nekünk is szolgáltak. Köszönjük, hogy a te szolgálatodban nincsen nagy, vagy kicsiny szolgálat, mindent neked végezhetünk.

Arra kérünk, hogyha megfáradnánk, erőtlenek lennénk, akkor a te kegyelmed, irgalmad erősítsen meg. Könyörülj rajtunk, hadd lehessen a mi életünk is beszédes azok számára, akik látnak minket, láthassák rajtunk azt a boldogságot, örömet, amit a neked végzett szolgálat jelent. Könyörülj akkor is, amikor olyanokat kell szolgálnunk, akiket talán nem szeretnénk, akik nehéz emberek számunkra.

Köszönjük, hogy te bennünket szeretettel vettél körül, pedig mi is ellenségeid voltunk kezdetben. Segíts így gondolkodni mindenkiről, aki nehéz ember.

Imádkozunk azért, hadd tudjunk szolgálni akkor is, ha már testileg arra képtelenek vagyunk. Könyörülj, hogy amíg tudunk, imádkozzunk, add, hogy ne restüljünk meg ebben sem. Arra is kérünk, hogy most is hadd élhessük át azt az örömet, hogy amikor neked szolgálunk, akkor te magad is szolgálsz nekünk. Köszönjük neked ezt a titkot.

Arra kérünk, hogy a te irántunk való szereteted munkálja bennünk az egymás iránti és az irántad való szeretetet. Add, hogy mint közösség is igaz legyen mindez számunkra.

Könyörülj meg, kérünk, népünkön, népünk vezetőin. Ha nem is ismernek téged, Urunk, vagy nem vallanak Úrnak, Királynak, mégis lehessenek hűséges szolgáid. Szeressék népünket és segítsd őket, amikor döntéseket hoznak.

Könyörülj meg népünkön, hogy lehessen megtérése tehozzád, igazi odafordulása. Köszönjük neked Urunk, hogy ezt is kérhetjük tőled.

Ámen.