PASARÉTI PRÉDIKÁCIÓK

Pasarét, 2005. december 04.
(vasárnap)

Varga Róbert


BETELJESEDETT PRÓFÉCIA


Alapige:Lk 4, 14-22/a

"Jézus a Lélek erejével visszatért Galileába, és elterjedt a híre az egész környéken. Tanított a zsinagógákban, és dicsőítette mindenki. Amikor Názáretbe ment, ahol felnevelkedett, szokása szerint bement szombat napján a zsinagógába, és felállt felolvasni. Odanyújtották neki Ézsaiás próféta könyvét, ő pedig kinyitotta a könyvet, és megkereste azt a helyet, ahol ez van megírva: "Az Úr Lelke van énrajtam, mivel felkent engem, hogy evangéliumot hirdessek a szegényeknek; azért küldött el, hogy szabadulást hirdessek a foglyoknak, és a vakoknak szemük megnyílását; hogy szabadon bocsássam a megkínzottakat, és hirdessem az Úr kedves esztendejét." Ekkor összegöngyölítve a könyvtekercset, átadta a szolgának, és leült. A zsinagógában mindenkinek a szeme rajta függött; ő pedig szólni kezdett hozzájuk: "Ma teljesedett be ez az írás fületek hallatára." Mindnyájan egyetértettek vele,..."


Imádkozzunk!

Köszönjük, Istenünk, hogy örömre és örvendezésre hívtál el minket, s azt akarod, akik hozzád tartoznak, azokon meglátszódjék az, hogy te vagy az Uruk.

Köszönjük, Urunk, hogyha hiszünk benned, akkor újra és újra átéljük azt a csodát és azt az örömet, hogy a király győztes csapatában élünk, vagyunk. Áldunk és dicsőítünk ezért.

Köszönjük azt is, Urunk, hogy az adventi időszakban a te eljöveteledre gondolhatunk. Várhatjuk a tőled való ajándékokat, élhetünk azokkal, és más szívvel mehetünk el, mint ahogy ide jöttünk.

Urunk, olyan világosan látjuk talán már azt, hogy megváltozni magunktól nem tudunk. Te tudsz egyedül segíteni nekünk, változtatni rajtunk, átformálni bennünket. Tegyél ma is úgy, ahogy te jónak látod!

Urunk, így együtt is hadd kérjük újra azt, hogy mutasd ki irántunk irgalmadat és szeretetedet, hadd értsük meg a te igédet, és hadd váljék mindaz, amit megértettünk cselekedetté a te dicsőségedre.

Ámen.


Igehirdetés

Az Úr Jézus soha semmit nem tett saját maga akaratából, de mindig mindent megtett az Atyával teljes összhangban. Nem véletlenül mondta azt egyszer, hogy én és az Atya egy vagyunk. Ő az, aki a testté lett Ige. Itt volt közöttünk, és szolgált. Minden cselekedete ugyanakkor tudatos döntés is volt, hogy engedelmeskedjék Isten akaratának.

Itt is azt olvastuk, hogy a Lélek indítására ment Galileába, és aztán Názáretbe. Mint ahogy azt olvassuk a Bibliában, hogy Simeon is a Lélek indítására ment akkor a templomba, amikor a kicsiny, nyolc napos, csecsemő Jézust bemutatták ott. Vagy Pálról azt olvassuk, hogy a Lélek indította arra, hogy ne oda menjen, ahova készült, hanem menjen át Európába.

Az Istentől vezetett embereket Isten Szentlelke tudja indítani, vezetni, vagy éppen megállítani. Mivel közösségben élnek Istennel, a Szentlélek vezetése alatt is élnek.

Amikor Jézus bemegy Názáretbe, akkorra már viszonylag ismert volt ott is, ahonnan Ő származott. Gyógyításai és csodatettei megosztották a farizeusokat és az írástudókat, a nép vezetőit. Egyesek elhitték azokat a csodákat, a csodákról szóló beszámolókat, amelyeket mondtak Jézussal kapcsolatban. Mások meg azt mondták, hogy nem lehetséges, hogy neki akkora ereje és hatalma lenne.

Egyre több olyan hír jött azonban, hogy vakok látnak, a sánták járnak, a bénák is meggyógyulnak, sőt még olyat is hallottak, hogy halottakat támasztott föl. Csak éppen igazán senki nem tudta igazolni azt, hogy mindez úgy volt valójában, vagy pedig nem.

Nagy volt tehát a megosztottság, és mondhatom így nyugodtan, hogy nagy volt a várakozás is. De nemcsak Jézus miatt, hanem egyébként is. Valahogy a levegőben volt, amikor Jézus megszületett, hogy olyan régóta imádkoznak már azért, hogy Isten küldje el a Szabadítót, a Messiást, hogy valahogy úgy érzékelték, mintha most valami történt volna. Ugyanakkor hallanak ilyen híreket, hogy van egy fiatal rabbi, aki járja az országot, és csodákat tesz, s azt mondják - így olvassuk egy helyen -, hogy úgy szólt, ahogy ember nem szólt még sosem. Mikor később kiküldik a templomszolgákat, hogy fogják el, azok visszamennek üres kézzel, és azt mondják, hogy egyszerűen lehetetlen. Úgy beszél, ahogy ember nem szólt még sosem. Olyan hatalommal és erővel.

Egyre többször hallották azt is, hogy Ő a Messiás. Többen ilyet is állítottak Jézusról. Ezen sokan fölháborodtak. Mások csak legyintettek, és azt mondták: ismerjük mi Őt, Ő nem lehet az.

Lukácstól azt tudjuk meg, hogy mindjárt a galileai tartózkodás elején bement a názáreti zsinagógába. Megelőzte a híre. A vérfolyásos asszony meggyógyítása, a vakok meggyógyítása. Az is, hogy ott Jerikó fölött a pusztában a Sátán minden kísértését visszaverte, és megállt, nem bukott el. S aztán eljött az a nap, amikor ez a fiatalember megjelent a názáreti zsinagógában. Nagy kíváncsisággal várták, és szinte felsóhajtottak: na, most megtudjuk az igazságot.

Aztán egy napon megjelenve, bemegy a zsinagógába. Öröm és váradalom, kíváncsiság és kutakodó tekintetek veszik körül. Azon a napon szombat volt. Ézsaiás próféta könyve volt soron, ahogy mi is olvassuk a bibliaolvasó vezérfonal szerint, épp ahhoz jutottak. Mindenkinek, aki felnőtt volt már, és Jézus ekkor már nagykorúnak számított. Huszonkilenc év volt a határ egyébként, azon Ő már túl volt. Harminc év körül lehetett. Kezébe adták a tekercset. Joga volt felolvasni egyrészt abból, és joga volt arra is, hogy azt magyarázza.

Ekkor még inkább csak a Tóra-tekercseket tudták olvasni. Abból egyet kivett a templomszolga, kezébe adta. Jézus pedig kinyitotta, széttekerte, széthajtotta, és felolvasta azt az igét, ami Ézsaiás próféta könyvében van. Felolvasta ezt az igét Isten kegyelméről és szeretetéről.

Nem volt tehát szokatlan dolog ez, hogy valakinek lehetősége volt olvasni és magyarázni. Jézus ott Názáretben valójában az Ő szolgálatának a programját mondja el, és Ő maga is érzékelte ezt a várakozást, ami az emberek szívében volt.

De azt is lehet tudni, hogy nem azt várták, hogy egy szelíd, ráadásul szamárháton bevonuló valaki lesz majd a Messiás, hanem egy harcias, a nép érdekében, a szabadítás érdekében, a rómaiak kiűzése érdekében fellépő, keménykezű, hadvezér lesz a Messiás, aki kiűzi a római megszállókat, és felszabadítja Izráelt.

Arra meg végképp csak nagyon kevesen gondoltak, hogy Jézus, a názáreti ácsmester fia és a Messiás egy és ugyanaz a személy. Nagyon sokszor előfordul az még a hívő emberekkel is, hogy egyfajta meggyőződés vagy teológiai gondolkodás komoly akadálya lehet annak, hogy valaki Isten csodáit meglássa. Mondok rá egy példát: Ott áll Jézus és Lázár testvérei Lázár sírjánál, tudjuk, kérték Jézust arra a testvérek, hogy jöjjön, és gyógyítsa meg Lázárt. Jézus nem jön, hanem azon a helyen maradt, ahol volt. Mindig kifutnak, nézik a Mestert, hogy jön-e, de nem jön. Aztán Lázár meghal és eltemetik. Már harmadnapja a sírban van. Az ottani körülmények között oszlásnak indult már a holttest. Megérkezik Jézus. Azt mondják neki: most jössz? Most már hiába. Lázár meghalt. Menjünk ki a temetőbe. Kimennek. És ott Jézus valami döbbenetes dolgot mond. Azt mondja, hogy vegyétek el a követ a sírról! A sírról. Na, de hát akkor tisztátalanok leszünk.

A zsidó vallási előírások tiltották azt, hogy egy sírkövet megérintsenek. Volt ennek módja, hogy ezt megtegyék, de nem akárki és akárhogyan. Ha valaki bemegy egy sírba, akkor tisztátalanná válik. Ezért meszelték meg a sírokat, hogy messziről világítottak, nehogy valaki nekimenjen vagy ráessen, és akkor vallásilag tisztátalanná váljon. S akkor azt mondja ez a rabbi, hogy vegyétek el a követ. A testvéreknek ott volt a zsidó vallásos meggyőződésük, ami megálljt parancsolt. Ugyanakkor meg azt mondja Jézus, hogy tegyétek meg, amit mondok. Most akkor melyik lesz az erősebb?

Nagyon sokszor a vallásos ember vallásos meggyőződése akadálya lehet annak, hogy meglássa Isten dicsőségét. Aztán Jézus újra szól, és azt mondja, hogy nem megmondtam, hogyha hiszel, meglátod az Isten dicsőségét. És akkor elvették a követ. Jézus beszól a sírba: Lázár, gyere ki. És Lázár kijött. S le kellett venni azokat a pólyákat, amibe bebalzsamozva bekötötték, mint ahogy az egyiptomiak szokták a holttesteiket. De ez csak akadály volt arra nézve, hogy Lázár újra járni tudjon. Aztán később Lázár ott ül a testvéreivel meg Jézussal, és együtt ebédelnek.

Milyen akadály van a szívünkben, ami megakadályozza azt, hogy megtegyük, amit Isten mond? Sokszor az, hogy én jó református vagyok. Valakinek ez is lehet akadály. S ami ezen túlmegy, az lehetetlen. Vagy valaki jó katolikus vagy evangélikus, vagy a zsidó vallás keretei között él, s minden egyéb kizárt a számára. Tudunk-e túllépni ezeken? És Jézus szavának, igéjének - ha ismerjük azt - engedelmeskedni. A vallás sokszor akadálya az élő hitnek. De aki igazán hinni akar, azon segít Isten átlépni ezeket az akadályokat.

Először várják Jézust, a végén pedig kitaszigálják a hegyoldalra, és le akarják lökni a szakadékba. Hallottak róla, de kiderül ebből a részből, hogy ez nem elég. Nekünk sem. Nem elég hallani Jézusról. Nem elég ismeretre jutni, hogy kicsoda Jézus Krisztus: nagy tanító, rendes ember, tisztességes, becsületes férfi, akinek érdemes a szavaira figyelni. Rendes életet élt. Mindenkit szeretett, de ennyi. Nagy tanító, vallásalapító, ami egyébként nem volt. Vagy kicsoda Jézus? Hallomásból ismerjük, vagy megismertük-e már Őt egészen személyesen? Találkoztunk-e vele, és vezetheti-e az életünket?

A keresztyének naponta beszélik meg az életük dolgait Jézus Krisztussal. Beszélnek hozzá, és Jézus válaszol. Ez beszélgetés. Az imádság az beszélgetés. Szeretik és tisztelik Őt, és Isten pedig a Lelkével tanácsolhatja őket.

Itt azt mondják Názáretben, a zsinagógában: óh, hát mi ismerjük Jézust. Tudjuk, ki volt az apja. Rendes ácsmester. Valószínű korán meghalt. Erről nem mond semmit a Biblia. Mária ott maradt egyedül. Aztán Jézus felnőtt, egy napon eltűnt Názáretből, és egyszer újra megjelent, most már, mint híres tanító. Mondhat nekünk bármit. Mi tudjuk, hogy milyen családból származik. Onnan igazán semmi jó nem jöhet. Az meg végképp nem igazolja a messiási létét, amit tett. Nem áll a nép élére, és nem szabadítja föl Izráelt. Ismerjük mi Jézust. Hányszor kimondjuk mi is ezt. Majd mi eldöntjük, igaz-e a Szentírás vagy pedig nem. Majd mi megszűrjük, mint a bálna a tengerben a plantonokat, kiszűrjük a Bibliából, hogy mi az, ami helyes tanítás, ami nekünk megfelel, és mi az, amit mi nem tudunk elfogadni. Majd mi eldöntjük.

Vagy valaki azt mondja, hogy a tudomány előbbre való. Tessék csak megfigyelni, hogy mindig a tudomány igazodik a Bibliához, és soha nem a Szentírást kell korrigálni. Mindig a tudományos ismereteket kell korrigálni. Nem azt jelenti, hogy a tudománynak nincs értéke. Dehogynem. Van. De sosem a Bibliát korrigáljuk. Mindig a Szentíráshoz kell szabni a dolgokat. A tudományt mindig korrigálni kell. Hegyekben állnak a tudományos munkák. Elavultak, és újat kell írni akár ugyanarról a témáról több száz könyvet is. A Szentírás meg megáll, ami óta csak Isten leíratta. Változatlanul élő és ható Isten szava.

Igaz-e tehát a számunkra a Szentírás szava, amit a bűnről, a bocsánatról és az örökéletről mond? Vagy pedig mi akarjuk felülbírálni Isten szavát. Az ismeret nagyon sokszor felfuvalkodottá tesz.

Ismertem valakit, aki a családlátogatás során sziporkázó módon taglalta a Szentírás különböző részeit, még én is megdöbbentem, milyen ismerete van, aztán, amikor a másik fél, a feleség is megszólalhatott, akkor kiderült, hogy őt a férje rendszeresen megveri. Nagyszerű bibliaismerete van, de az erkölcse? Félelmetes. Nem? A tudományos gőg, az ismeretből fakadó felfuvalkodottság. És a szeretet?

A Szentírás azt mondja, János apostol írja ezt: "Ha valaki nem szereti az atyjafiát, akit lát, hogyan mondhatja azt, hogy szereti az Istent, akit nem lát?" Milyen megdöbbentő? Hát, ha nem szeretjük azokat, akiket látunk, hogyan mondhatjuk azt, hogy szeretjük az Istent, akit nem látunk?

Milyen a mi hitünk, ismeretünk Jézussal kapcsolatban? Elfogadjuk, amit rólunk mond, ha megítéli egy-egy cselekedetünket? Vagy esetleg valami miatt elénk hoz egy-egy olyan helyzetet, eseményt, ami nem szerinte való volt? Azt mondjuk: hát, igen, majd én eldöntöm, hogy elfogadom, vagy nem. Vagy Isten szavát mindenestül, elejétől a végig számomra egyedüli etalonnak, mércének, zsinórmértéknek tartom.

Jézus tehát nem azt hozta, amit vártak tőle. Nem volt harcias felszabadító király. De elmondja, hogy mi az, amit ajándékba hozott oda Názáretbe, amit aztán Izráel vallási vezetői nem fogadtak el. Nekik ez nem kellett. Nem kellett Isten tanácsa, intése és ítélete.

El kell nekünk is dönteni, hogy kellenek-e Jézus adventi ajándékai nekünk vagy nem. Melyek voltak ezek? Elmondta ezt ott Názáretben. Először is azt mondja, hogy az Úrnak Lelke van énrajtam, mivel hogy felkent engem. Ez azt jelenti, hogy nincsen más Szabadító ezen a világon.

Az "izmusok" nem oldanak meg semmit. A filozófiák zsákutcába viszik az embert. De Jézus, az Istentől felkent király, Messiás, szabadító. Ő valóban meg tud minket szabadítani minden bűnünkből, minden nyomorúságunkból. Ő, aki karácsonykor megszületett, akit nagypénteken megfeszítettek. Felkent király, Szabadító. Aki hozzá fordul, az kap békességet, örömöt és bocsánatot. Ebből élünk-e, vagy gyártjuk a saját zavaros, zűrzavaros, kevert ideológiánkat és filozófiánkat? Majd mi kiválasztjuk a Bibliából, hogy mi abból Isten beszéde. De a Szentírás első lapján azt olvassuk: Istennek az Ó- és Újszövetségben kijelentett kijelentése, adott kijelentése. Nem azt mondja a Biblia, hogy a Szentírás tartalmazza Isten beszédeit, hanem azt mondja: mindenestül, elejétől a végéig a Szentírás Isten Kijelentése. Ha valaki ezt komolyan veszi és hiszi, az elkezd Isten igéje által élni.

Azért fontos, hogy komolyan vegyük, akár itt és most Isten szavát, mert Ámósz próféta a következőt mondja: Ámosz 8, 11-14-ig "Jön majd olyan idő - így szól az én Uram, az Úr-, amikor éhséget bocsátok a földre. Nem kenyérre fognak éhezni, és nem vízre fognak szomjazni, hanem az Úr igéjének hallgatására. Támolyognak majd tengertől tengerig és északtól keletig. Bolyonganak, és keresik az Úr igéjét, de nem találják. Azon a napon elepednek a szomjúságtól a szép szüzek és az ifjak, akik Samária bálványára esküsznek, és így beszélnek: Dán Istenére mondom! - vagy: A beérsebai útra mondom! Elesnek, és nem kelnek fel többé!"

Mit mond tehát a Szentírás? Eljön az az idő, amikor a templomok bezáratnak, amikor elvágja Isten az igehirdetés fonalát. Nem lesz többé biblikus igemagyarázat. Lezárja Isten ezt az időszakot, és az emberek támolyogni fognak a lelki éhségtől és szomjúságtól.

Tudjuk, ha valaki kezd kiszáradni, akkor acetonos a lehelete. Olyan sok léleknek ilyen a lehelete. Olyan sok életnek ilyen a lehelete. Kiszáradt. Szomjazik, és nem akar Isten igéjével megelégülni.

Mit mond Jézus Krisztus? Hogy evangéliumot hirdessek a szegényeknek. Látjuk, hogy miben vagyunk szegények? Értjük? Isten igéje nélkül szegények vagyunk akkor is, ha esetleg sok pénz fölött rendelkezünk, vagy nagy vagyonunk van. De lelkileg szomjazhat a mi lelkünk. Kiszáradhat, és tudjuk, hogy végzetes lehet testi értelemben, ha egy test kiszárad. A vége lehet halál is, méghozzá egészen gyorsan.

Olyan sokan haldokolnak lelkileg. Azt mondja Jézus, hogy azért jöttem - ez az első -, hogy a szegényeknek a jó hírt hirdessem. Lehet gazdaggá válni Isten igéje szempontjából. Hiszed-e azt, hogy Jézus a te személyes Megváltód? Meggazdagíthat, fölemelhet, megtisztíthat, vagy pedig ezt nem hiszed.

Másik helyen azt olvassuk, hogy az ember az Isten nélkül mérhetetlen sötétségben él. Nem lát igazán világosan és tisztán.

Így folytatja Jézus, hogy a foglyoknak szabadulást hirdessek. Azért jöttem. Fogoly a Szentírás tanítása szerint mindenki, aki Jézus nélkül él. Aki nem tanulmányozza a Szentírást, aki nem táplálkozik Isten szavával. Ezt nem azért mondjuk itt időről időre, mert szeretnénk, ha még többen lennének a templomban. S akkor kipipálnánk a névjegyzékben a szaporodást. Nem ezért mondjuk ezt.

Elmondtam nem egyszer, hogy én nem készültem sose lelkésznek. Isten hívott el erre a szolgálatra. Mióta hitre jutottam, tudom, hogy milyen az Isten nélkül élni, és milyen vele élni. Mennyivel más az egész. Azért jött Jézus, hogy a foglyoknak szabadulást hirdessen.

Például abból a fogságból, hogy valaki magát a világ legjobb emberének tartja. Ez rabság. Önmaga körül forog állandóan. Vagy valaki azt mondja: nekem nincsenek bűneim. A teljes vakság. Nem? A teljes sötétség.

Pedig mindenki a maga lelkéért felel, hogy hisz-e Jézusban, vagy nem. Most még a kegyelmi, adventi időszakban vagyunk, de a Szentírás világosan mondja, hogy eljön Jézus, megáll majd az Olajfák-hegyén, ítéletet tart élők és holtak fölött. Ott, akkor már hiába ismeri fel valaki, hogy igaza volt a Bibliának. Igaz volt a tanítás. Azon a helyzeten, abban a helyzetben nem lehet már változtatni többet.

Hisszük-e, hogy Jézus a Messiás, vagy nem? Mert ettől függ kinek-kinek a jövője.

A harmadik, azt mondja itt Jézus: azért jöttem, hogy a vakok szemét megnyissam. Van-e olyan látásunk, mint amiről a Szentírás beszél? Lelki látásunk. Látjuk a mindenható Istent, átéljük, látjuk az Ő tanácsait, vezetését. Van-e lelki látásunk? Tudunk-e különbséget tenni az Isten szerint való jó és rossz között? Sok ember azt nem is tudja, hogy fiú vagy lány, melyik a jobb keze, melyik a bal keze? Nem bír eligazodni az élet dolgai között. Abbahagy egy vállalkozást, aztán újra belekezd, aztán megint bele fog bukni. Nem látja be, hogy az nem megy neki. Vagy belekezd egy kapcsolatba, és megint elbukik, és nem érti meg, hogy az Isten akaratán kívüli, a házasságon kívüli kapcsolatok a legtöbb esetben csak bukással végződhetnek, de minden esetben ítéletes dolgok Isten előtt. Mert Ő a szerelmet a házasságba helyezte el. Ott van védettségben és így tovább. Legyen üzleti vállalkozás. Sok mindenbe belefog az illető Isten nélkül. Gondol egyet, s csodálkozik azon, hogy nem megy, megint nem sikerült, megint belebukok, megint elvesztek mindent és így tovább.

Olyan jó lenne végre világosan látni, hogy mi az Isten akarata. Mit mond? Azért jöttem, hogy a vakok szemét megnyissam. Másik helyen azt mondja az ige, hogy az egész életükben a halálfélelem sötétjében ülnek. Azért jöttem, hogy kivegyem őket a világosságra. Vezethet téged Isten Szentlelke? Felpattantak a szemeid? Van lelki látásod? Azért jött Jézus, hogy kinyissa a vakok szemét, hogy tudjunk lelki értelemben, az erkölcsi kérdésekben is különbséget tenni. Ez Isten szerint való, ez pedig nem. Tudom, hogy nem mindig ilyen egyszerű. Én is sokszor küszködöm Isten vezetésével kapcsolatban. De mégis az az igazság, ha mi mindent megteszünk, ha kimondjuk: Uram, kész vagyok bármit megtenni, csak mondd úgy, hogy megértsem. Akkor azért előbb utóbb meg fogom érteni, hogyha a készség ott van a szívemben, hogy cselekedni akarom Isten akaratát. Ő majd gondoskodik róla, hogy fogom megérteni. Úgy fogja megmutatni, hogy megértem. Aki alkotott minket, az ne tudná, hogy kell úgy mondani, hogy értsem. Hogyne tudna úgy bánni velünk, ahogy az a számunkra a legjobb?

Mond ilyet a Biblia, hogy aki a fület alkotta, ne hallana? Aki a szemet alkotta, ne látna? Aki minket alkotott, az ne ismerne minket? Hogy kell úgy beszélni velünk, hogy megértsük? Olyan bolond feltételezés ez, hogy nem tud az Isten nekem úgy szólni, hogy megértsem. Dehogynem. Akarod, hogy úgy szóljon? Akkor mondd el neki! Uram, mondd úgy, hogy megértsem. És meg fogod érteni. Kinyitja a vak szemeinket, és elkezdünk látni.

Aki nem látja, hogy a hitetlensége miatt a kárhozat fia, az vak. Látjuk-e mi az Isten szemszögéből nézve a dolgokat? Ha valaki Krisztus-hívő ember, annak lassan, de biztosan, egyre tisztább lesz a látása. Mint amikor megérintette Jézus a vakot egyszer, kétszer, háromszor, és azt olvassuk ott a szövegben a végén: látott tisztán, világosan, mindent. Olyan egyszerű, nem? Vakok szemeinek megnyílását, hogy lássunk tisztán, világosan, mindent. Erkölcsi kérdésekben, a politikai kérdésekben, a gazdasági kérdésekben, a családi kérdésekben, a gyereknevelésben, a nemiségre vonatkozó, a szexualitásra vonatkozó kérdésekben tisztán, világosan, mindent. Nem ez a világ legnagyobb baja, hogy se tisztán, se világosan nem látnak az emberek Isten nélkül? S egyáltalán nem látják át az egészet. Ettől szenved tulajdonképpen az egész emberiség. Ilyen csodálatos dolgot kínál nekünk, akik itt vagyunk, a mi Urunk, hogy látni, tisztán, világosan és mindent.

Aztán azt mondja Jézus, hogy szabadulást hirdet a megkínzottaknak. Ezt így is lehet fordítani, hogy a lesújtottaknak. Olyan sokan élnek depresszióban, lesújtottságban. Van szabadulás. Nem mindegyik betegség, sok depresszió mögött szervi baj, betegség, valóságos problémák állnak, de nagyon sok lesújtottság mögött megkötözöttség, megkínzottság áll. Gyakran tapasztalom ezt.

Azért jöttem - azt mondja Jézus -, hogy szabad legyen mindenki, akit folyamatosan kínoz és gyötör az ördög. Nincsen most már hét, hogy ne jönne valaki, aki ilyen gyötörtetés alatt van.

Jézus azt mondja, hogy a megkínzottaknak a szabadulást hirdessem. Kihozza a mélységből az embereket, és hirdessem az Úrnak kedves esztendejét. Jézus meg tud szabadítani, bármit mondott az, aki elkészítette a horoszkópodat. Van szabadulás abból a félelemből, ami azután meglepheti az embert. Vannak olyanok, akiket kínoznak a saját bűnei. Gyötri őket a lelkiismeret. Jézus azt mondja, hogy nem az ítélettel kezdem. A kegyelemmel kezdem. Itt azt mondja, hogy hirdetem az Úr kedves esztendejét.

A jubileumi év az azt jelentette, hogy minden ötvenedik év után elengedték a rabszolgákat. Közben volt még négyévente meg hétévente is ilyen. Felszabadították őket. Szabaddá váltak az emberek. Elengedték az adósságot. A földek visszaszálltak az eredeti tulajdonosra. Addig is volt a zálogot kivetőnek haszna épp elég rajta. Milyen csodálatosan teremtette meg az egész államot az Isten? Nem? Voltak időszakok, amikor vissza kellett állnia az eredeti állapotba mindennek. S lehetett elölről kezdeni. Tiszta lappal indulhatott mindenki. Felszabadítás, szabadság, megváltás, vége volt az adósságnak, szabaddá vált az egész nép. Mióta ez a rend felborult, felborult minden. Az Úrnak kedves esztendejét hirdetem.

Jézus hirdeti a szabadulást a lelki foglyoknak. Ez az egyik adventi ajándék, hogy hirdeti az evangéliumot, a jó hírt, az örömhírt, és aki elfogadta már, az maga is tudja hirdetni. Elmondja, hogy az Úr kedves esztendejét adom. A vakok szemeinek megnyílását, hogy lássanak. Hirdeti azt, hogy a megkötözöttségekből, mindenfajta szenvedélyből, a szerelmi szenvedélyekből is van szabadulás. Még a házasságtörés bűnéből is meg tud szabadítani Jézus, mert az egyik messiási jelzője az, hogy Szabadító.

Ez az, ami nem kellett a názáretieknek. Először várják, hallgatják Jézust, aztán a kemény szavai miatt - legalábbis az őket megítélő kemény szavai miatt - kitaszigálják a zsinagógából, és le akarják lökni, de Jézus átment köztük. Nem volt még itt az ideje, hogy önmagát föláldozza.

Két advent között élünk. Az első volt akkor, amikor Jézus eljött, megjelent, arra vártak. Ez megtörtént. Most pedig a második felé tartunk, amikor Jézus újra eljön ítélni élőket és holtakat. Komoly kérdés az, hogy hogyan talál minket a kegyelmi idő végén az ítélet ideje? Nem ijesztgetés ez, csak információ.

Ezt olvastuk a Filippi levélből: "Mindenkor örüljetek, az Úr közel." Mondta ezt Pál majdnem kétezer évvel ezelőtt. Az Úr közel. De azért mégis csak egyre közelebb van. Nem? Hogyan várjuk mi Jézust? Bennünk van-e ez a szomjúság? Mert újra mondom, elvétetik az ige. Nem lesz igehirdetés, nem lesznek kultuszhelyek, ahova el lehet menni, ahol Isten szavát lehet hallgatni, ahol jól magyarázzák Isten igéjét. Bezáratnak, s lesz a lelki szomjúság és nyomorúság. Nincs még itt ez az idő. Azt mondja Jézus, és becsukja, betekeri a könyvtekercset, pedig jöttek az ítéletes szavak, de azt már nem olvasta föl Názáretben. Megtehette volna. De azt mondja, hogy az Úr kedves esztendejét hirdetem.

Olyan kedves alkalom ez újra és újra, hogy ide jöhetünk, hallgathatjuk Isten szavát. Isten kinyithatja a szemünket, megújíthatja a lelkünket, a hitünket, s olyan élő hittel ajándékozhat meg minket, amelyik túlmutat az életen és a halálon, amelynek a segítségével tisztán, világosan és mindent jól láthatunk.


Imádkozzunk!

Úr Jézus, köszönjük, hogy te mindent megtettél azért, hogy minket kiszabadíts a halálfélelemből, az istentelenség sötétjéből. Köszönjük, Jézus Krisztus, hogy olyan világosan elmondtad, hogy az evangélium, a jó hír tart meg minket, ha hiszünk benned, ha átadjuk a szívünket, ha kinyitjuk a szívünket és kinyithatod a mi szemünket, s lelki látással ajándékozhatsz meg minket.

Köszönjük, Úr Jézus azt is, hogy nincs olyan sötétség, mélység, megkötözöttség, amiből te ne tudnál kiszabadítani minket. Kérünk, segíts nekünk, hogy legyünk őszinték hozzád. Merjük a szívünket őszintén kitárni előtted, s bánjál belátásod szerint velünk. Köszönünk minden megítélést, minden tanácsot, minden bátorítást, minden kedves bátorító szót, szolgálatra elhívást. Kérünk, Urunk arra is, hogy hadd tudjuk hirdetni másoknak a jó hírt: Eljöttél erre a világra! Azért jöttél, hogy megszabadíts minket, Drága, szent, tiszta életedet odaadtad, hogy mi ne a sötétségben éljünk, hanem a te csodálatos világosságodban járjunk. Áldunk és dicsőítünk ezért.

Ámen.